Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)
1951-11-10 / 264. szám, szombat
1951 november 16 UJSZG msm Kritika a nők bekapcsolódásáról a munkába Alábbi megfigyeléseim elsősorban a falusi nőkre vonatkoznak, mivel falun élő munkás vagyok és alkalmam van a falusi nök tevékenységét és annak gyöngéit megfigyelni. Meggyőződésem azonban, hogy ezen a téren a városokban sem sokkal jobb a helyzet A letűnt kapitalista világban minden nőnek az volt az egyedüli életcélja, hogy olyan emberhez mehessen férjhez, aki mellett vagy semmit vagy nagyon keveset kell dolgoznia. A falusi leányoknak az volt az álma, hogy állami hivatalnokhoz vagy csendőrhöz, rendőrhöz mehessenek, aki a fix fizetésből eltartja majd őket. Ez a helyzet szembetűnő ktülönhségeket hozott létre. Mi várt azokra alányokra, akiknek nem sikerült egy ilyen úgynevezett „jó partit" kifogniok? Ha nem akartak vénleáriyok maradni, kénytelenek voltak szegény munkásemberhez menni. Egyszóval: a szegény munkásnak az a lány maradt- aki már az uraknak, vagy az urakat kiszolgálóknak nem kellett. Tehát egyfe'.ől az ügynevezett „szerencsésebb" asszonyok könnyű, \ munkanélküli, léha é'etet folytattak, másfelől a munkások feleségei inaszakadtáig dolgoztak, megvénültek, ráncosak lettek idő előtt. Munkásanyák, emlékezzetek csak arra, hogy egész évben húztátok az igát a más földjén, kapáltátok a kulákok földjét látástól-vakulásig harmadában, arattátok a búzáját reggel háromtól este tizenegyig és ha gyermeketek volt, és nem voltak öregek otthon, akikre hagyhattátok őket, egész nap ott égette őket a forró nap mellettetek a barázdálton. A szúnyogok é® legyek ették őket a földeken. Tehát a munkásasszonyoknak rogyásig kellett dolgozniok, hogy a henyélők. a jómódúak jól élhessenek. Ez nem volt egészséges helyzet sem az egyikre, sem a másikra nézve. Egyfelől a sok munkában tönkrement és valósággal elbutult az aszszony, másfelől a könnyű, dologtalan életben elpuhultak, elhíztak a nök. Azonban ez az élet, amit a kiváltságos osztály asszonyai folytattak csúnya és megalázó volt az aszszonyokra nézve. ök csak díszek voltak, mint egy szép. de haszontalan tárgy. Teljesen függő helyzetben voltak a férjüktől anyagilag, semmi tekintetben sem voltak önállóak és egyetlen értékük volt az állam, valamint férjük szempontiából szép külsejük. Ha jól átgondoljuk ezt a helyzetet, ez a kitartott helyzet megszégyenítő és lealázó volt. Mert nincs annál megalázóbb. mint hogyha azért élek valakivel együtt, hogy eltartson. A nök kénytelenek voltak ahhoz menni feleségül, aki nekik anyagilag a legmegfelelőbb volt, mert saját munkájukból nem tudták magukat eltartani, de nem is voltak erre nevelve. Ez volt akkor a kor szelleme és szokása, ebben az időben lenézték a dolgozó nőket. A kapitalista rendszerben a nők elnyomottak voltak, a szülők leányaikat vagyoni szempontokat véve tekintetbe adták férjhez, a házasság közönséges vásár volt, és akiknek sok pénzük volt, azok kapták a legszebb nőket. Ily^n körülmények között nem i* lehehetett a nőkben öntudat, nem lehetett emberi méltóság, mert a férjük kényekedvének voltak kiszolgáltatva. Sajnos azonban, asszonyaink még ma sem értik meg, hogy már megváltozott a helyzet a családban, hogy a nő a férj élettársa és hogy ugyanolyan joga van a munkához, mint a férjének és ugyanolyan fizetést érhet el, mint az. Nem úgy van már, mint a régi világban, mikor az arató asszonyok csak félannyi fizetést kaptak,'Vmint a férfiak, és a gyárakban is csak egy kis százalékát a f rfi fizetésének. Söt voltak olyan foglalkozások, amelyekben a nök egyáltalán nem vehettek részt. Ma már szép számmal vannak olyan nök, akik nem a férjükre támaszkodnak, hanem maglik is hozzájárulnak a család eltartásához. Azonban a falusi értelmiség és az ipari dolgozók feleségei és leányai nem akarnak a régi életmódon változtatni. % Ezek ragaszkodnak a házkörüli munkához és a gyermekük neveléséhez. Ezen kívül csak lebzselnek, vagy pedig túlhajtott tisztasági szenvedélybe esnek. Bz a túlhajtott pedantéria a férjre sem kellemes. Ezzel nem azt akarom mondaná, hogy az asszony rendetlen és piszkos legyen, de nincs annál kellemetlenebb, mint mikor a férj félve jön haza, mert ez a túlrendes asszony, ha férje hazajön fáradtan, pihenésre és nyugalomra vágyva, már a belépésnél azzal fogadja „pucold le jobban a lábadat, behordod a sarat, a homokot.. Hová tetted a kabátodat? Ne dohányozz idebent, befüstölöd a lakást", vagy ha csepp, víz kerül a padlóra, már veszekedve kapja a rongyot, hogy feltörülje, álandóan dörgöli az ajtót és a bútort, a gyermekeket á'landóan hangos szavakkal fegyelmezi „Bepiszkolod a ruhádat". Örökké a férjén és gyermekén a szeme, a szájából ömlik a figyelmeztetés és méltatlankodás és bizony ez a hangulat az egész családra nézve kelleinetlen. Azonban van egy másik fajtája is a nőknek, akik nem kapcsolódtak be a munkába. Az otthoni el'oglaltságuk nem tö'ti be a na,ujukat tehát rászoknak az emberszólásra vagyis a pletykára. Rossz nyelvük- | kel feldúlják a rendes, családok ' békéjét és mindenkit megrágalmaz- ' nak, mindenki hibáját meglátják, csak a magukét nem. Ezek az asszonyok azonban nem a maguk hibájából lettek ilyenek. Ilyeneknek nevelte őket a kapitalista társadalom. A háztartási munka és a gyermekekkel való örökös vesződség idegessé teszi őket. Kedves asszonyok, lássátok be, hogy ez így nincs jól. Ez a helyzet nemcsak rátok nézve nem kedvező, hanem a családotokra sem. Egész életetek elmúlik, örömtelen lesz ebben a kínos és aprólékos házimunkában vagy a tétlenségben. A mai társadalomban a munka dicsőség és tisztelet. A mai társadalom megbecsüli a dolgozó nőkéit, ma a munkátlanság szégyen. Le kell vetkőznötök a régi káros előítéleteket, * nyitva áll előttetek minden foglalkozási ág, sőt a közügyek intézésébe is jogotok van beavatkozni. Minden faluban megvannak az alapfeltételei annak, hogy gyermeotthont szervezzetek, ahol gyermekeitek egész nap jól el lesznek látva. A legtöbb falunak van már Egységes Földműves Szövetkezete, ahol ha csak egy fél napot fogtok dolgozni, az is hasznos lesz. Ott a közösségben dolgozva könnyen elmúlik az idő, az idegek megnyugszanak és mire a férj hazajön, a vacsorát is meg lehet főzni. A család eltartásában is segítségére lehettek férjeteknek, mert könnyen hozzájuttok olyan apróságokhoz, amelyekre a férj keresetéből esetleg nem jutott. Jobban fog élni a családi, több hús kerülhet az asztalra. Tehát munkáddal jót teszel magadnak, jót teszel családodnak és jót teszel az egész államnak, Véded ,a békét és segíted elhárítani a háborút, hogy ne kelljen férjednek és fiadnak elpusztulnia. , Minden dolgozó nőnek az legyen a jelszava, hogy erője és tehetsége szerint becsületes munkát végezzen és írják zászlójukra: Soha többé háborút! Kovács Imre, Vilke. A Csehszlovákiai Nőszövetség vásderkiálfttása a szovjet nők építő mtwkájárél A Szovjet Barátsági Hónap megnyitása alkalmából a Csehszlovákiai Nőszövetség kerületi bizottsága ván dorkiállitást rendezett a bratislavai szlovák egyetem előcsarnokában »<4 szovjetnö a mi példaképünk a békaharcban és a szocializmus építésébcn« címmel. A kiállítás dokumenláris anyagot tartalmaz gyönyörű művészi fényképekből összeállítva, amelyek hűen visszatükrözik a szovjet dolgozó nők munkasikereit, valamint hazánk dolgozó asszonyainak eredményes munkáját köztársaságunk szocialista építésében. A kiállításon láthatjuk a Szovjetunió legkiválóbb női sztahanovistán. A VILÁG BEKEJENEK O RE Minden szó kevés annak kifejezésére, mit jelentett Sztálin elvtársnak az atombombáról tett nyilatkozata. A békeszerető népek lelkében Sztálin egybeforrt a béke fogalmával. Le'>ik szavát, mert tudják, hogy az mindig a békével függ össze és a békét mindnyájan szivünk mélyéből óhajtjuk. Amikor a rádió mellett ültünk és meghallottuk Sztálin elvtárs nyilatkozatát, megértettük azt, hogy a polgárháború és a honvédő háború legnagyobb hőse pontosan tudja és érzi, hogy hol találja legérzékenyebben az ellenséget. Egyfelől állandóan a Demokles kardja csüng fejünk fölött, az iszonyú háborúval ijesztgetnek az imperíalisy ták, másfelől Sztálin elvtárs szavai felszabadulást hoznak lelkünkbe. Az atombombáról tett nyilatkozat az ellenséges fenevadakat lehűtötte és most egymást vádolják sikertelenségükért Az elleaség már megkezdte volna a régen tervbevett harmadik világháborút, hogy ha nem lenne a Szovjetunió, a világ békebástyája. Mert ha valakinek van félnivalója, akkor az imperialistáknak van. ök fanatikusan ragaszkodnak a pénzhez, csak anyagi érdekeiket nézik és önzésükben nem gondolnak a dolgozók millióira. Nem gondolnak arra, hogy ebben a harcban csak ők lehetnek vesztesek. Hála a bölcs Sztálinnak és a szovjet tudósoknak, megoldották a kor leghatalmasabb kérdését, az atomenergiát. Amint tudjuk, ők az atomenergiát a békésen dolgozó nép érdekeinek legmegfelelőbben békés célokra használják fel, hegyek elmozdítására és folyók medrének megváltoztatására. Hogy ez valóban így van, erről meggyőződhetünk valamennyien, ha figyeljük a rádiót, az újságcikkeket, a tudományos filmeket, amelyek a szovjet tudomány eredményeit mutatják be. A Szovjetunió tárt kapuval fogadja a békés népeket és bebizonyítja minden tettével, hogy segítségükre van. A szovjet hősök vérével áztatott Csehszlovákia is a Szovjetuniónak köszönheti fölszabadulását és azt, hogy hazánkban megkezdték a nagy szocialista művek építését, szintén nagyrészben a szovjet gépeknek köszönhetjük. Mi a szovjetnéppel az eszmei barrikádokon találkoztunk és szeretnénk velük együtt, az ő segítségükkel, az ő példájukat követve a világbéke megőrzésén dolgozni. A közeledő tél sem tartóztat fel munkánkban, agitációs munkát és brigádmunkát szervezünk és addig haladunk szívósan kitűzött célunk felé, amíg sikerrel fel nem építjük hazánk nagy szocialista építkezéseit. Kopacsek Irén, Bratislava (lAz Siet & ft?Jjiw JÜLIA JEGÓSINA Egyszer a kisebbik fiam megbetegedett, Nagyon megijedtem, magamhoz vettem az utolsó pénzemet és elmentem a poliklinikára. Egy ősz, öregecske doktor nagyon kedvesen fogadott és megnyugtatott, hogy a kisfiam újból egészséges lesz. Elmenőben egy tízrubelest nyomtam az öreg markába. Elvörösödött mérgében. — Mit akar maga, kérdezte, hát nem tudja, hogy a szovjethatalom fennállása óta itt az embereket ingyenesen kezelik? Ezután, ha bármikor valami szépet és jót tapasztaltam az életben, ami az emberek javát szolgálta, azonnal tudtam: ezt a szovjet hatalom teremtette, ezt a szovjet hatalom akarta |-gyEgyszer a szomszédasszonyom meghívott, hogy menjek vele színházba. A gyári kollektív, amelyhey a szomszédasszonyom is tartozott, megszervezte, hogy a munkások egy operaelőadást nézzenek meg. A „Démon" volt műsoron. El sem tudom mondani, milyen hatást tett rám Rubinstein muzsikája. Otthon is egyre csak a fülembe csengett. Ezután azon igyekeztem, hogy lehetőleg minden ilyen előadáson ott lehessek. Miiitha eljutottam volna valami gyöinyörű, ismeretlen országba, amilyenről valaha álmodoztam. A szünetekben irigykedve hallgattam, amit a munkások és munkásnők egymással beszélgettek. Ügy éreztem, ezeket valami örömteljes dolog köti össze. Az otthoni kis világ kezdett egyre jobban összeszűkülni számomra, szerettem volna a szűk szoba falait széttolni, mert úgy éreztem, hogy ezek gátat vetnek érdeklődési körömnek. Szerettem volna együtt élni, együtt dolgozni az emberekkel! ' Aztán meghalt a kisebbik fiam. Nagyon nehezen viseltem el halálát. Utána szilárdan elhatároztam, hogy dolgozni megyek valahová. — Dolgozni megyek! — jelentettem ki egy szép napon férjemnek. — Ugyan hol vesznek fel téged? Hiszen erős férfiak, akiknek mesterség van a kezükben, munkanélküliek. Akkor, a húszas évek elején, az igaz is volt. Én is odaálltam tehát a sorba a munkaközvetítő elé, mint olyan valaki, akinek semmiféle képzettsége nincsen. A munkaközvetítőben volt egy bőrkabátos ember, aki azt mondta: hamarosan változások lesznek az országban, elkezdődnek a nagy építkezések és a szót, hogy „munkanélküli", az emberek örökre el fogják felejteni. — Ki ez a bőrkabátos? — kérdeztem a szomszédomtól., — Agitátor — felelte. — A pártbizottság küldte. • Néhány napos álldogálás után azt ajánlották a munkaközvetítőben, hogy menjek el napszámosnak a várostól néhány versztnyire lévő építkezéshez. Hiába erősítgette Fjodor, hogy az asszonynak a tűzhely mellett a helye, mégis elmentem. Egyben igaza volt férjemnek: az építkezésnél én voltam az egyetlen nő. De megvoltam én egyedül is ... A falakat teljesen puszta vidéken húztuk fel. Ez még az első ötéves terv előestéjén volt. Az ország akkor állt a nagy változások küszöbén. A baskiriai elektromos központ brigádot állított össze a rjázányi kőművesekből. Én napszámosként dolgoztam közöttük és a baráti közösségben nagyon kellemes volt a munka. A kőművesek néha csak Júliának, néha Jegósina elvtársnőnek neveztek. Nagyon örültem, ha elvtársnak szólítottak. Mityenkát magamhoz vettem. Nappal. amikor a munkában voltam, ő együtt játszott a barakkbeliek gyerekeivel. Az egyik kőműves felesége éppenúgy törődött az én Mityenkámmal, mint a saját gyerekeivel. Munka után mindig elmentem fiammal sétálni a folyó partjára. Folytatjuk. élmunkásait, tudósait, kolhozmunkásnőit, traktorosait, stb. Ez a kiállítás bizonyítéka annak, hogy a Szovjetuniónak az Októberi Forradalom által fölszabadított asszonyai példát mutatnak a világnak mind gazdasági, mind politikai, mind kulturális munka vonalán. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy csehszlovák hazánk asszonyai között is jelentékeny számban vannak élmunkásnők, kiváló szövetkezeti munkások, sőt a gazdasági és politikai, valamint a kultúrélet vezető helyein is találkozunk velük. A kiállítás nagy visszhangra talált, s dolgozó asszonyaink állandóan tömegesen látogatják, különösen érdeklődéssel nézik szövetkezeti munkásnőink a szovjet kolhoznök sikereit a szocializmus és kommunizmus építésében. tW >l <MH< Mt MHMI> H) MHHH> MI MmWHM Az óbásti asszonyok követendő példája öbást kis magyar falu a füleki járásban, Fülektől mintegy 25 kilométernyi távolságra. Lakósai túlnyomóan földművesek, de vannak ipari munkások is, akik leginkább a füleki Kovosmaltnál dolgoznak. Már a letűnt Horthy kapitalista rendszerben kicsinek és hasznavehe. tetlennek bizonyult a község Iskolája. Végre nagy utánjárással elérte a község, hogy 1944-ben megkezdték egy Új iskola építését. Azonban na épületet befejezni nem tudták, mert akkor minden pénz az imperialista háború folytatására kellett. Kellett a pénz, hogy a világ dolgozói öldököljék egymást. Népidemokratikus kormányunk most aztán minden nehézséget leküzdött és lehetővé tette azt, hogy ezt a megkezdett iskolaépületet befejezzék. A munkálatok elvégzését a füleki Stavebný Kombinát vállalta. A megbízás után rögtön intézkedés történt, hogy az építkezést mielőbb megkezdjék. Odairányitottak egy vagón meszet és Gordos elvtárs kiutazott, hogy a munkát előkészítse. Sikerült is megfelelő homokmennyiséget biztosítani és a munkacsoportot megszervezni a mészoltásra. Azonban legnagyobb sajnálatunkra ez a fér. fiákból álló munkacsoport különféla helyi nehézségekre hivatkozva abba. hagyta a munkát és minden törekvésük arra, hogy az építkezést megkezdjék, hiábavalónak bizonyult. Azonban az óbásti asszonyok azonnal megértették, hogy az iskola az ő ügylik, illetve a gyermekeik éjdeke, és a gyermekes anyák munkabrigákat szerveztek és meszet oltottak. Igy szégyenítették meg az óbásti öntudatos asszonyok a férfiakat. Ez úton is köszönetet mondunk az óbásti asszonyok jó munkájáért és odaadó igyekezetükért, amellyel bizonyságot adtak arról, hogy a szocialista építésben résztvesznek és az előadódó nehézségekkel megbirkóznak. Holczer József Öbást
