Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-09 / 263. szám, péntek

Hogyan dolgozzon az olvasókör Az olvasókör tagjainak min­dig lelkiismeretesen fel kell készülniök az olvasókör ösz­szejöveteleire. Ez az alapfel­tétele a kör jó munkájának. Miből áll ez a felkészülés? Fi­gyelmesen el kell olvasni a ki­jelölt könyvet, vagy a könyv­nek megjelölt részeit. Az ol­vasottakról jegyzeteket készí­tünk, vagy röviden leírjuk a könyv tartalmát és az előttünk érthetetlen, vagy nem világos részeket felírjuk, hogy meg­kérdezhessük az olvasókör ülésén. Az olvasókör jó munkájá­nak azonban egyéb feltételei is vannak. Az olvasókörön belü­li munkától függ a tanult anyag alapos és helyes elsajá­títása. Ezért nagy gondot kell fordítanunk az olvasókörön belüli munkára. Az olvasókörön belüli mun­ka alapmódszerévé a megbe­szélést, a vitákat kell ten­nünk. Ez a módszer minden­nél jobban elősegíti a tanult dolgok, kérdések helyes meg­világítását és elsajátítását. Ezt a módszert sokszor helytelenül értelmezik és al­kalmazzák. Nem egyszer elő­fordul, hogy a kör vezetője rossz értelemben tanítónak képzeli magát, a kör tagjait pedig diákoknak nézi. Kikér­dezi a „leckét", elmondja az egyes kérdésekről a vélemé­nyét s ezzel befejezi mun­káját A körön belüli munká­nak ez a módszere helytelen, i lehetetlenné teszi az alapos I munkát. A foglalkozás leveze-1 tésének ez a módszere csak azt teszi lehetővé, hogy a hall­gatók elsajátítsanak egyes té­nyeket és eseményeket de nem hatolhatnak be az egyes kérdések lényegébe. Ez a módszer elfojtja a kör tagjai­nak gondolatait, — lehetet­lenné teszi, hogy az egyes kérdéseket minden oldalról megvilágítva tegyék maguké­vá a kör tagjai. Az elmúlt évben ez volt ol­vasóköreink legfőbb hibája. Ezt a hibát ebben az évben végleg ki kell küszöbölni. Az olvasókör vezetőjének legfontosabb feladata: a hall­gatókat minél nagyobb tevé­kenységre serkenteni, hogy így a körben felvetett kérdé­sek körül élénk megbeszélés, baráti vita fejlődjék ki. A heves vita lehetővé teszi a kérdés lényegének kidomborí­tását és benne megdőlnek az összes téves elgondolások. Ennek elérésére a kör ve­zetőjének mindig az alapvető a kulcskérdéseket kell felvet­nie. Ez azt jelenti, hogy a kör vezetője minden egyes megbe­szélésre kiválasztja a mü 3—ő alapkérdését melyeknek megvi tatása elősegíti a könyv alap­vető tartalmának elemzését. és megértését. A kör tagjai hozzászólnak a feltett kérdésekhez, kiegészí­tik egymás véleményét, vagy feltárják az elmondották hiá­nyosságát, bizonyítva az egyes vélemények helyességét. Amikor már mindenki elmond­ta a véleményét, a kör veze­tője röviden összefoglalja a vita eredményét rögzíti a fel­tett kérdésre a helyes kimerí­tő feleletet. A megbeszélés eredményes­sé tételére nem elég az, ha a kör vezetője csak a főkér­déseket dolgozza ki. Fontos, hogy a kör vezetője alkérdé­seket kisegítőkérdéseket is dolgozzon ki. Ezeket a kérdé­seket úgy kell kidolgozni, hogy segítsenek színessé, élénkké tenni a megbeszélést segítsék a vita kibontakozását és minden egyes tag bevoná­sát a vitába. Az alkérdések­nek azonban mindig a fökér­dést keU segíteniök. A kör ve­zetőjének kérdésekkel keli se­gítenie az egyes tagoltat vé­leményük elmondásában. Az ügyes vezető az alkérdéseket nagyszerűen felhasználhatja a vita irányítására is. Nehéz, de igen fonutos feladat ez, mert ha a vitát nem irányítjuk a főkérdésekre, akkor mellékes, oda nem tartozó kérdésekre terelődik és így terméketlen­né válik. A kör vezetőjének a vitát ügy kell irányítania, hogy a kör tagjai maguk tár­ják fel a kérdések lényegét. A kör vezetőjének legnehe. zebb feladata a felvetett kér­dések aktualizálása, kapcsolá­sa életünk, társadalmin* mai kérdéseihez. De enélkill a megtanult dolgok értelmetlen­né válnak, holt tudományként rakódnak le a kör tagjainak agyába.f A kör tagjait arra is meg kell tanítanunk, hogy a tanult dolgokat hogyan használhatják fel mindennapi életükben, munkájukban. A vita folyamán mindig feJ kell használni az előző körök folyamán megtanult dolgokat a kérdés elmélyítésére. A ve­zetőnek olyan alkérdéseket kell kidolgoznia amelyek a tagokat az előző megbeszélé­sek anyagának felhasználásá­ra késztetik. Ez lehetővé tesd a tanult dolgok állandó ismét­lését A kör vezetőjének azon kell lennie, hogy bevonja a „hall­gatag" tagokat is a kör mun­kájába. Ez nem fog azonnali sikerrel járni. Hosszú, szívós munkát kell végeznie, hogy a kevésbbé képzett tagokat is aktivizálja, bevonja a kör mun­kájába. Ezt a munkát csak úgy tudja elvégezni, ha egyé nileg is foglalkozni fog a kör tagjaival és segíteni fogja munkájukat fejlődésüket Szőke József -rn r RÁNT! SÍK NĹCSÁSZÍK .* iClemei&Gtfthóaid ^dtíikéVL 1=f0RDÍT0TTA t />. SlUCS šílA Ma joggal megkérdezhetjük: Hová vezette a Pártot és Cseh­szlovákia népét Klement Gott­wald? És hol vannak ma már azok a jórók? Zdenék Nejedlý már ekkor helyesen támogatta a "fiatal veze­tőket, mikor arra híva fel a figyelmét, hogy itt nem is any­nyira fizikai fiatalságról van szó, mint az irányvonal fiatal­ságáról. Igen, ( fiatal, új, éber és egyenes forradalmi irány az, amit Gottwald a CSKP politi­kájába' vitt. És győzött ez a politika, megerősítette a Pártot és a nép igazi vezetőjévé lett. A burzsoázia fogcsikorgatva ugyan, de hamarosan tudo­másul is vette ezt. A burzsoá kénviselők arca elsápadt, mikor 1929 december 21-én Gottwald e parlamentben kih ;rdette az újjászületett Párt harci pro­gram m j át. »Igen! Harcolunk az állam ellon, ahol a bankok, a gyárak, a nagybirtokok -a kapitalisták tulajdona. Harcolunk az állam ellen, amely elnyomó szervezet a kapitalisták kezében a mun­kásosztály ellen. Harcolunk az olyan állam el'en, ahol a dol­gozók többsége gazdaságilag és politikailag rabszolgasorsban él. Egyszóval harcolunk az önök kapitalista, imperialista állama ellen. Harcolni fogunk a proletárok — munkások és parasztok államáért... Minket önök nem vesznek meg, nem törnek" meg és forgatnak ki. Egy áruló bandát megvettek önök és azt hitték, hogy fel­forgattják a Pártot, de tátott szájjal álltak, mikor ügynöke­iket a Kommunista Pártból ki­dobálták. .. A legélesebb harcot hirdetjük önök és a szociál­fasiszta kormányuk ellen. Ml végigharcoljuk ezt a harcot, tekintet nélkül az áldozatokra, szívósan, céltudatosan, addig, míg kisöpörjük uraságotokát." Sztálin elvtárs ezt a beszőtt a parlamenti lehetőségek bol­sevista felhasználásának példá­jául említi. Valóban, ezt a beszédet a munkásmozgalom harci harsonájának lehet ne­vezni, harsonának, amely tá­madásra hív. Nagy szerencse, hogy a CsKP helyes útJST idejében megtalálták. Valóban közcied­tek a nagy harcok. Közeledett a világgazdasági válság.. A hitleri fasizmus emt'getni kezdt e fejét. Jött az idő, rnikor a cseh és szlovák nemzet élete kockán forgott. Az, hogy né­pünk ebből a történelmi vihar­ból a végén mégis győztesen került ki, elsősorban annak köszönhető, hogy céltudatos, acélos Kommunista Párt ve­zette a harcot, amelynek élén Klement Gottwald állt Az új történelmi korszakot, amely a húszas és a harmincas évek fordulóján következett be és a Kommunista Párt felada­tait, melyek ebből következtek, világosan ismertette J. V. Sztá­lin a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának 1929 áprilisi ülésén. Sztálin rámutatott a nemaetküi helyzet új voná­sára, megjósolta a válság köze. leditét, az osztályharc élesedé­sét és kiűzte a kommunista pártok feladatait. Igy jellemez­te a közeledő viharral kapcso­latos állásfoglalást: „Láttak-e már halászokat vihar előtt olyan nagy folyón, mint a Jeniszei ? Én nem egy­szer láttam. Egy csoport ha­lász, mikor jön a vihar, össze­szedi minden erejét, lelkese­dést kelt társaiban és bátram irányítják a csónakot szembe a viharral. Csak bátorság, fiúk, tartsátok szilárdabban a kormányt, szeljétek a hullámo­kat és győzünk." Persze van­nak másféle halászok is. akik, ha látják a vihar közeledtét, kishitüen jajveszékelni kezde­nek, demoralizálják saját sora­ikat: Jaj, jaj, ránk ront a vihar, feküdjétek a csónakba, csukjátok be szemeiteket, vala­hogy t^Äfi kisodor a partra.' A vihar bátor harcosának képében bizony a mi Klement G^ttwaldunkat, Sztálin egyik legjobb tanítványát látjuk. Igen, ö az a vezető, aki meg­tisztította a hajót a kártevők­től, a kishitüektől. A kormá­nyos állt és bíztatott: „Csak bátorság, fiúk, tartsátok szi­lárdabban a kormámyt szeljé­tek a hullámokat és győzünk!" Igen, népünknek ö adott bizalmat, hogy higyjen erejé­ben, ő mutatta az irányt és ve­zette hajónkat a harmincas­negyvenes évek és a rettenetes hitleri megszállás sötétségéin, sziklaszirtjein és viharain át, egészen a szabadságig, szabad földre, ahol ma a szocializmus napja kél. A hatalmas Szovjet­unió szabadított fel és ma baráti együtmüködésben vele, Gottwald köztársasági elnök vezetésével új, szocialista életet építünk gyönyörű hazánkban, kéklő hegyeink alatt virágzó mezőinken. A Sumavától a Cseh-morva határegységen át a Tátráig zeng, zúg a munka örömteli dala, háladal Klement Gottwaldnak. Nehéz, de mégis nagy és gyönyörű ifjúsága azt mutatja a fiataloknak, hogy a nagy emberek, a nagy é» gyönyörű élet nem a habokból, sem a felhőkből nem születik, hanem a munkából és a küzdelemből. Az élet nagysága és szépsége a nép, & haza, a szocializmus áldozatos szolgálatában van. Az ilyen élet erősítsen, legyen vágyunk, ideálunk és oélunk! A világosság, amely utunkat mutatja, legyen Klement Gott­wald köztársasági elmök péidá­ja. Vége

Next

/
Oldalképek
Tartalom