Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-03 / 259. szám, szombat

Fordítsunk több gondot a káderek szak- és politikai iskolázására Dr. Július Dolanský tanár, képviselő Beszédének kivonata 1951 november 3 II I ^70 ­A Szovjetunió iránt; szeretet - a csehszlovák hazafiság próbaköve Kivonat Dr. Ing. E. Šlechta, a £ efcszlovák Szocialista Párt e'nöke, építészet- és iparügyi miniszter beszédéből Dr. Ing. E. Šlechta miniszter be­széde elején* 1 hangsúlyozta, hogy a Csehszlovák Szocialista Párt teljes mértékben magáévá teszi a 5»crmány elnökének kijelentését, és hogy a kormányt további intézkedéseiben is teljes mértékben támogatni fogja. Beszéde további folyamán Šlechta miniszter többek között a kővetke­zőket mondotta: Amíg a szocialista, és a szocializ­mus felé haladó államokban a ter­melési eszközök a nép kezében van­nak, addig az USA-ban és a kapi­talista országokban a termelési esz­közök birtokosa egy-két ember. Eb­ből a körülményből fejlődik ki az amerikai fasizmus, amely saját népe jogainak elnyomására irányul és amely túllépi saját országának hatá­rait, hogy más nemzeteket is kizsák­mányolhasson, de főleg a más nem­zetek nyersanyag forrásait. Az ame­rikai fasizmus, amely csak saját ér­dekeit védi, képes lenne a világot új háborúba taszítani. Az amerikai fasizmust és vele együtt a többi országokban lévő hal­dokló kapitalizmust az őrült fegy­verkezésbe az imperialista terjesz­kedési vágy és a Szovjetunió által vezetett béketábor elleni gyűlölet, de egyúttal a saját népe haragjától va­ló félelem kergeti. Mivel az amerikai fasizmus tudja, hogy a népben nem talál szövetségesekre, ezért azok között keres szövetségeseket, akik a népet elárulták. Kapcsolato­kat vesz fel Hitler volt generálisai­val, TitSvaí, Adenauerral, és az ösz­szes emigránsokkal, akiket a nép akarata és haragja kizárt a nemzet­ből, mint Zenkeléket, Ripkáékat vagy más ilyeneket. Mi ezekkel az árulókkal egyszersmindenokrra le­számoltunk. Polgáraink közül többen a Mün­chen előtti napokban erősnek hitték a csehszlovák köztársaságot, ame­lyet fejlett katonai erő és szerződé­sek biztosítanak. Hittek ebben a biz­tosításban, és hittek a dr. Benestől vezetett államkormányban. Nem hallgattak a kommunista párt intő hangját tolmácsoló, Klement Gott­waldra, aki már a hitleri fasizmus fellépésekor rámutatott arra, hogy a haza és a nemzet nagy veszélyben forog, amely veszélytől az országot csakis a köztársaság összes becsüle­tes dolgozóinak egysége és a Szov­jetunióval való szilárd szövetség sza­badítja meg. Bekävetkezett München és a fent említett polgárok minden elgondolá­sa, semmivé lett, akárcsak a szél fújta volna el. A hadseregnek nem volt szabad harcolnia. A nyugati szövetségesek ner«i siettek segítsé­günkre, a Szovjetunió segítő kezét pedig nem fogadták el. A München utáni köztársaságot rövidesen a hit­leri Németország járma alá juttat­ták. Ekkor kezdték összehasonlítgatni ezt a tényt a munkásosztály állás­pontjával és azzal, amit a kommunís ta párt hirdetett és aipivel ök azelőtt nem törődtek. Meggyőződtek a kom­munista párt és Gottwald politiká­jának helyességéről. Meggyőződtek arról, hogy a kommunista párt által vezetett munkásosztály volt az az erő, amely tényleg a nemzet érde­keiért harcolt, és amely sohasem szűnt meg ezekért az érdekekért har­colni. Látták, hogy a kommunisták az egyes üzemekben milyen meré­szen szabotálják a nácik számára való termelést, és hogy ezért hogy kerülnek börtönökbe, és hogy hal­nak meg az akasztófákon, és hogy hogyan jönnek a régi hősök helyére újak, akik szintén határozott és kon­krét harcot folytatnak a nemzet érdekeiért, a megszállók és a hazai fasiszták ellen. Igy keletkezett a vá­ros és a vidék dolgozó népének egy­sége, és így kezdődött tulajdonkép­pen a Nemzeti Arcvonal a megszál­lás és a fasizmus ellen. Ezek a hazafiak határtalan hálá­val fogadták, hogy Csehszlovákiát éppen a Szovjet Hadsereg szabadí­totta fel, amely a történelemben ed­dig ismeretlen gyorsasággal és pél­dátlan hősiességgel és áldozatkész­séggel érkezett meg országunkba és felszabadította. A szovjetkatonák tízezrei áldozták fel életüket hazánk felszabadítására. A Szovjetuinő azonban nemcsak hogy felszabadítot­ta orszá,gunkat, hanem lényeges se­gítséget nyújtott nemzeteink törté­nelmi határai egységének megújítá­sába^, és szívesen nyújtott testvéri segítséget a kezdeti nehézségek le­küzdésében. Igy aztán a fentemlített hazafiak összehasonlíthatták a nyu­gati kapitalisták vélekedését és a Szovjetunió segítségét államunk történelmi határai elismerésének kér­désében. A győzedelmes február után aztán még nagyobb határozottsággal és öntudatossággal kapcsolódtak be a szocializmus építésébe és még szoro­sabban felsorakoztak az újjászüle­tett Nemzeti Arcvonalba, a munkás­osztály és annak élharcosa a Kom­munista Párt vezetése alatt. A haza és nemzet iránti szeretet tette nekünk lehetővé, hogy megért­sük a munkásosztály útját és a szo­cialista öntudat meg a szocialista tár­sadalom kiépítésére irányuló munka adták meg hazaszeretetünknek a kon­krét tartalmat. Megértettük a Kom­munista Pártnak a munkásosztály egyesítéséért és a nemzetnek a kapi­talista járom alól felszabadításáért folytatott harcát, és meggyőződtünk arról, hogy a Kommunista Párt min­dig védte a nemzet igazi érdekeit, és a népet igazi hazafiságra tanította Ezért tekintünk a Kommunista Pártra mély bizalommal, mint a csehek és a szlovákok Nemzeti Arcvonala közös, békés és építő törekvésének vezető erejére. Hazafiságunk próbaköve a Szovjet­unió iránti odaadó szeretet, az iránt a Szovjetunió iránt, amelynek felsza­badításunkat köszönjük és azt a segít­séget, amelyet építő munkánkban nyújtott. Hazafiságunk próbaköve a nagy Sztálin, legigazabb barátunk és a béke legerősebb harcosa iránti sze­retet. Ütünk világos — hűek vagyunk, üj úton haladunk. Ez az út a szovjet­néppel való örökös barátság útja, melynek nagy Sztálinja mutatja az egész emberiségnek új küldetését Ezért legyünk hűek továbbra is a béke, a haladás és a szocializmus út­jához, legyünk hűek Klement Gott­wald elnökünk útjához. Megtudtuk szervezni az egyéves munkásiskolákat, több előkészítő tan­folyamot, sőt van egyéves tanfolya­munk is, amely a munkásokat elő­készíti a főiskolai tanulmányokra. A szakiskolázás szervezésében azonban nehézségek vannak. Allámszerkeze­tünk átszervezésével a szakiskolák az iskola-, tudomány- és müvészetügyi minisztérium hatásköréből más illeté­kes minisztériumok hatáskörébe men­tek át. Es mit látunk itt? Gyakran kerül sor félreértésekre és kölcsönös surlóeúsokra, ellentétekre. Itt az ide­je, hogy a régi bürokratizmusnak ma­radványait azonnal eltávolítsuk. A Szovjetunió példája szemlélete­sen mutatja, hogyan kell a munkás­káderek kvalifikációját állandóan fo-i kőzni a tanfolyamok és iskolák cél­szerű rendszerével. A Szovjetunióban az egyes minisztériumok miniszterei saját maguk gondoskodnak a dolgo­zók képességeinek és kultúrális szín­vonalának fokozásáról. Első helyen áll a jó tanítókról való gondoskodás. Nem nézhetjük tétlenül, ha a főintéz­mények vezetői nem fordítanak kellő figyelmet azokra, akik a központi munkásiskolán és a 3—6 hónapos in­temátusi tanfolyamokon tanulnak. A vállalati igazgatók is nagyon keve­set törődnek azokkal a tanítókkal, akik az üzemi iskolákban tanítanak. A tanítók szakiskolázására is időt kell szakítani. Milyen jelentős mértékben tudná buzdítani a tanítót az a mi­niszter vagy vezető, aki legalább egy kinevezési dekrétet írna alá a ta­nítónak, vagy pedig legalább időn­ként írásbeli elismeréssel jutalmazná jól végzett munkáját. Hát még ha a tanítókat értekezletre hívná össze és elbeszélgetne velük. így van ez ná­lunk? Kevés kivétellel sajnos nincs. Mindenki tudja, hogy legfontosabb gazdasági feladatunk ma a- nyers­anyagtermelés, főleg a sz,énbáfiyá­szás. A tanítóknak az üzemi iskolák­ban lehetővé kell tenni, hogy a lehető legszorosabb kapcsolataik legyenek az üzemmel és a dolgozókkal, egyenesen azok munkahelyén. Csak ha saját ma­guk meggyőződnek arról, hogy mi­lyen körülmények között és hol dol­goznak diákjaik, csak akkor fogják tudni őket hathatósan segíteni, csak akkor fogják őket tudni jól tanítani, és jó nevelésben részesíteni. Hasonlóképpen, fokozni kell ai üze­mi iskolák és a tanfolyamok hallga­tóiról való gondoskodást is. Ebben az esetben sem szabad sablonszerűén el­járni. A hallgatóknak szemük elé kell tárni perspektíváinkat; meg kell ne­kik magyarázni, hogy miért fontos az, hogy az iskolából mint jó szakdol­gozók kerüljenek ki. Mutassuk meg nekik, hogy a magasabb szakképzett­ség elsősorban sajtit érdekük, és hogy csakis a magasabb -pzettség teszi lehetővé nekik azt j is, hogy a közös­ségnek jobban szolgáljanak. A hall­gatóknak a lehetd legtöbbet kell kö­vetelniök tanítóiktól. Támogassuk és fejlesszük tovább a hallgatóknak a magasabb műveltség elérésére irányu­ló törekvéseit. A CsKP Központi Bizottsága el­nökségének és a kormánynak határo­zata a szénbányászás fokozásáról es a munka termelékenységének fokozá­sáról az osztrava-karvíni bányában szintén azt mutatja, hogy mennyire fontos a szakiskolázás tartalmának kimélyitése. A munka átszervezese a tanrendi szabályzat megváltoztatását is követeli. Igazodunk-e már a mai vezérvonal megszabásaihoz? Ezen a téren is sokat tanulhatunk a Szovjet­unió példájából Hangsúlyozzuk-e a tantervben például a Szovjetunió Bol­sevik Pártja történetének tapaszta­latait? Nagyobb gondot kell fordítani a tanoncutánpótlásra és a tanoncok is­kolázásának megszervezésére és tar­talmára. A »Sztalingrád CsKD« vál­lalatban egy igazgató gondjaira van­cok iskolázásához külön referensre. Itt kitanult tanoncok is. Hogyan ismer­het alaposan egy ember 1400 fiatalt? Elkerülhetetlen szükség van a tanori­cok iskolázásához külön reíeensre Itt is nagy felelősségérzet szükséges, sőt mi több a már kitanultakról is gondoskodni kell. A dolgozók szükségleteire magának az iskola-, tudomány- és művészet­ügyi minisztériumnak is nagyobb gondot kell fordítani főleg a 11. fokú és a III. fokú iskolák tantervében. A követendő vondat itt világosan meg­adja a CsKP központi Bizottsága el­nökségének a tankönyvekről szóló ha­tározata. Ellenőrzik a miniszter urak és a többi illetékes téuyezők ennek a vezérfonalnak a teljesítését? Az ösz­szes illetékes dolgozóknak szorosab­ban együtt kellene működniök. A ter­melési minisztériumokkal való meg­egyezés alapján a közös értekezlete­ken javaslatot kellene előterjeszteni, amely megmondaná, hogy milyennek kell lenni a tankönyvek tartalmának. Itt megint csak a Szovjetunió a pél­daképünk. Az elavult elemeket radiká­lisan el kell távolítani. Még ma is hallunk olyan panaszokat, hogy a tan­könyvekből az anyag felét ki kellene hagyni, mert az úgyis csak elavult rtiende-monda. Nem fodítotlunk kellő gondot eddig a technikai értelmiségre és annak szak- és politikai iskolázására sem. Nem sikerült a technikai személyzet­ből teljesen eltávolítanunk a régi bü­rokratizmus maradványait. Nem hoz­tak továbbá egymáshoz elég közel az új munkáskádereket és a régi, de be­csületes értelmiséget, amely a népi demokrácia és a szocializmus épí­téséhez odaadó magatartást tanúsít. Ugyancsak keveset segítettünk eddig az-élmunkások iskolázásában is. Vagy az élmunkások kultúrális és műszaki iskolázása nem ugyanolyan fontos mint maga az élmunkásmozgalom, vagy az újítómozgalom? Bizony ezen a téren is nagyon hátramarad­tunk a / szovjet példa mögött. Igy pél­dául a »Kalibr« sztahanovista-üzem­ben mindenki látogat valamilyen esti iskolát. A mi élmunkásaink nem tehet­nének valami hasqnlót? Dehogyis nem! Csak lehetővé kell ezt tenni...... Az iskflja­v .tudomány, és művész^s ügyi minisztérium dicséretére válik az, hogy a legközelebbi időben a rendkívüli tanulmányi lehetőségek további kiszélesítését tervezi. Munká­saink így elfoglaltságuk mellett is magasabb általános és szaktudásra tehetnek szert a gimnáziumokban és a pedagógiai gimnáziumokban. Ez is a Szovjetunió éš a népi demokratikus államok példája szerint megy. Itt az ideje, hogy eltűnjenek a mű­veltségben való különbségek, amelye­ket a kapitalizmus okozott. Azt akar­juk, hogy nemzeteink dolgozói mind­annyian művelt emberek legyenek és hogy a szocializmus kiépítésével kap­csolatos feladatok teljesítésére ala­pos felkészültséggel rendelkezzenek. Ezt a gyönyörű célt kell követniök kulturális tevékenységünk többi ágai­nak is, tehát nemcsak az iskoláknak, hanem a tudománynak, a művészet­nek, a testnevelésnek, a sportnak, stb, is. Ezen a téren is fontos, hogy meggyőző munkánk és propaganda­munkánk még harcosabb és még idő­szerűbb legyen. Hisz van, amire büsz­kék lehetünk. És nincs olyan problé­mánk, amelyre ne tudnánk azonnal feleletet adni. A csehszlovák rádiónak még élesebben és még határozottab­ban kellene a béketábor frontján állnia. Még hívebben és meggyőzőbben kel­lene világgá küldeni, hogy a cseh­szlovák dolgozó nép hogyan gondol­kozik és hogy mennyire gyűlöli a há­borús uszítókat és az emigráns árulókat, és hogy mennyire sze­reti a Szovjetuniót és a nagy Sztálint. Filmünknek is még jobban és rendszeresebben kellene szolgálnia dokumentáris tudományos felvételek­kel a szocializmus építését. Meg kel­lene örökíteni azt. amiben ma élünk: munkánkat, törekvéseinket, perspektí­váinkat és azt a lázas munkaütemet, amellyel gyönyörű hazánkból, Gott­wald köztársaságából rövid időn be­lül igazi paradicsomot akarunk te­remteni. Igen. Ma új kultúrát építünk, népi kultúrát/ haladószellemű, harcos ku'túrát, amely tartalmában szocia­lista, formájában pedig nemzeti. Itt is érvényben van Klement Gottwal(j elnök parancsa: arccal a tömegek fe­lé! Es ezt kell érvénvesíteni a kultúra terén is! Ez mindenekelőtt munkát je­lent a szocializmus építésében és harcot a tartós békéért t Kövessük a dicsőséges szovjet kultúra példáját! Hííségiinket és egységünket soha senki meg nem töri Kivonat dr. J. Plohárnak, a Csehszlovák Néppárt alelnökének és egészségügyi miniszternek beszédéből Plojhár miniszter beszéde első felé ben rámutatott arra, hogy a Csehszlo­vák Néppárt egészséges magva mi­hen igaz örömmel és szeretettel fo­gadta a győzedelmes februárt. Meg­tisztította sorait Köztársaságunk el­lenségeitől és az árulóktól és teljes odaadással kapcsolódott be a Cseh­szlovák Kommunista Párt vezetése alatt a Nemzeti Arcvonal építőmun­kájába. A Csehszlovák Néppárt lelke­sedéssel és örömmel vesz részt a de­mokratikus, szabad békeszerető szo­cialista Csehszlovákia kiépítésében. Szilárd elhatározásunk — mondot­ta Plojhár miniszter — hogy a cseh­szlovák kommunista párttal való szo­ros és őszinte együttműködésben, va lamint a Nemzeti Arcvonal többi szerveivel való együttműködésben a • jövőben még nagyobb lelkesedéssel bekapcsolódjunk a munkába, hogy országunk első munkása és legjobb gazdája Klement Gottwald vezetése alatt saját magunk és a jövő nemze­dék számára boldog, szocialista ha­zát építsünk nagy barátunk, a Szov­jetunió példájára. Dr. Plojhár beszéde további folya­mán a Vatikán politikájával foglal­kozott Rámutatott arra, hogy a nyu­gati kapitalisták háborús terveik meg­valósításának érdekében nem riadnak vissza a legaljasabb módszerektől sem Most az emberek vallási meg­győződését akarják kihasználni cél­jaik megvalósítására. A kapitalizmus a vallási egyesületekben nagy erkölcsi erőt lát, és azért akarja a keresztény és a nem keresztény egyházakat a maga oldalára vonni. Az egyházi szervezeteket a kapitalisták saját propaganda és kémszolgálati céljaikra akarják felhasználni A Vatikán ma tulaidonképn^n azt a nolitikát követi, amelvet az Egyesült Államok impe­rialista és terjeszkedő érdekei diktál­nak Innen ered a Vatikánnak a Szov­jetunió és a népi demokráciák elleni harca, vagyis ezt a harcot nem val­lási okokból folytatják, mert hisz ezekben az országokban a vallássza­badság alkotmányilag biztosítva van. Plojhár miniszter ezután konkrét példákon kimutatta, hogy a Vatikán a kapitalista államokban hogyan har­col a békemozgalom, a dolgozók el­len. Többek között a következőket mondotta: Az angol-amerikai háborús uszítók parancsára 1949 július 13-án encikli­kát adott ki a Vatikán, amely szerint az egyházból minden kommunistát ki­zár, és kizárja azokat is, akik a kom­munistákat támogatják, velük együtt dolgoznak, vagy kommunista sajtót olvasnak. A Vatikán tehát azért akar­ja a becsületes dolgozók millióit ki­közösíteni, mert a békéért és szabad­ságért harcolnak. XII. Plus pápa ugyanebben az év­ben október 28-án apostoli üzenetet intézett a Csehszlovákiában élő főpa­pokhoz, püspökökhöz, papokhoz és lai­kusokhoz. Ebben a pásztorlevélben élesen támadja a csehszlovák kor­mányt Azokat a papokat, akiket ál­lamunk hazaárulás miatt elítélt a Va­tikán természetesen vértanuknak mi­nősíti. A Vatikánnak ezek a módszerei azonban nem tudják a helyes útról letéríteni a becsületes papságot Er­ről tanúskodik a J katolikus papok nemrégen lefolyt országos értekezlete, amelyen több mint 1600 kiküldött vett részt. Ez az értekezlet arról tanúsko­dik, hogy a katolikus papok túlnyo­mó része helyes álláspontot foglal el a dolgozó nép és a béke ügyében. Plojhár miniszter beszéde végén kijelentette, hogy a csehszlovák nép­párt teljes mértékben magáévá teszi Antonín Zápotocký kományelnök ta­nulságos és tárgyilagos beszédének tartalmát, és hogy a néDnárt hűségét és a nemzet egységét soha senki meg nem törheti. .. jttü i«* i^umátt

Next

/
Oldalképek
Tartalom