Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-03 / 259. szám, szombat

Fordítsunk több gondot a káderek szak- és politikai iskolázására Dr. Július Dolanský tanár, képviselő Beszédének kivonata 1951 november 3 II I ^70 A Szovjetunió iránt; szeretet - a csehszlovák hazafiság próbaköve Kivonat Dr. Ing. E. Šlechta, a £ efcszlovák Szocialista Párt e'nöke, építészet- és iparügyi miniszter beszédéből Dr. Ing. E. Šlechta miniszter beszéde elején*

1 hangsúlyozta, hogy a Csehszlovák Szocialista Párt teljes mértékben magáévá teszi a 5»crmány elnökének kijelentését, és hogy a kormányt további intézkedéseiben is teljes mértékben támogatni fogja. Beszéde további folyamán Šlechta miniszter többek között a kővetkezőket mondotta: Amíg a szocialista, és a szocializmus felé haladó államokban a termelési eszközök a nép kezében vannak, addig az USA-ban és a kapitalista országokban a termelési eszközök birtokosa egy-két ember. Ebből a körülményből fejlődik ki az amerikai fasizmus, amely saját népe jogainak elnyomására irányul és amely túllépi saját országának határait, hogy más nemzeteket is kizsákmányolhasson, de főleg a más nemzetek nyersanyag forrásait. Az amerikai fasizmus, amely csak saját érdekeit védi, képes lenne a világot új háborúba taszítani. Az amerikai fasizmust és vele együtt a többi országokban lévő haldokló kapitalizmust az őrült fegyverkezésbe az imperialista terjeszkedési vágy és a Szovjetunió által vezetett béketábor elleni gyűlölet, de egyúttal a saját népe haragjától való félelem kergeti. Mivel az amerikai fasizmus tudja, hogy a népben nem talál szövetségesekre, ezért azok között keres szövetségeseket, akik a népet elárulták. Kapcsolatokat vesz fel Hitler volt generálisaival, TitSvaí, Adenauerral, és az öszszes emigránsokkal, akiket a nép akarata és haragja kizárt a nemzetből, mint Zenkeléket, Ripkáékat vagy más ilyeneket. Mi ezekkel az árulókkal egyszersmindenokrra leszámoltunk. Polgáraink közül többen a München előtti napokban erősnek hitték a csehszlovák köztársaságot, amelyet fejlett katonai erő és szerződések biztosítanak. Hittek ebben a biztosításban, és hittek a dr. Benestől vezetett államkormányban. Nem hallgattak a kommunista párt intő hangját tolmácsoló, Klement Gottwaldra, aki már a hitleri fasizmus fellépésekor rámutatott arra, hogy a haza és a nemzet nagy veszélyben forog, amely veszélytől az országot csakis a köztársaság összes becsületes dolgozóinak egysége és a Szovjetunióval való szilárd szövetség szabadítja meg. Bekävetkezett München és a fent említett polgárok minden elgondolása, semmivé lett, akárcsak a szél fújta volna el. A hadseregnek nem volt szabad harcolnia. A nyugati szövetségesek ner«i siettek segítségünkre, a Szovjetunió segítő kezét pedig nem fogadták el. A München utáni köztársaságot rövidesen a hitleri Németország járma alá juttatták. Ekkor kezdték összehasonlítgatni ezt a tényt a munkásosztály álláspontjával és azzal, amit a kommunís ta párt hirdetett és aipivel ök azelőtt nem törődtek. Meggyőződtek a kommunista párt és Gottwald politikájának helyességéről. Meggyőződtek arról, hogy a kommunista párt által vezetett munkásosztály volt az az erő, amely tényleg a nemzet érdekeiért harcolt, és amely sohasem szűnt meg ezekért az érdekekért harcolni. Látták, hogy a kommunisták az egyes üzemekben milyen merészen szabotálják a nácik számára való termelést, és hogy ezért hogy kerülnek börtönökbe, és hogy halnak meg az akasztófákon, és hogy hogyan jönnek a régi hősök helyére újak, akik szintén határozott és konkrét harcot folytatnak a nemzet érdekeiért, a megszállók és a hazai fasiszták ellen. Igy keletkezett a város és a vidék dolgozó népének egysége, és így kezdődött tulajdonképpen a Nemzeti Arcvonal a megszállás és a fasizmus ellen. Ezek a hazafiak határtalan hálával fogadták, hogy Csehszlovákiát éppen a Szovjet Hadsereg szabadította fel, amely a történelemben eddig ismeretlen gyorsasággal és példátlan hősiességgel és áldozatkészséggel érkezett meg országunkba és felszabadította. A szovjetkatonák tízezrei áldozták fel életüket hazánk felszabadítására. A Szovjetuinő azonban nemcsak hogy felszabadította orszá,gunkat, hanem lényeges segítséget nyújtott nemzeteink történelmi határai egységének megújításába^, és szívesen nyújtott testvéri segítséget a kezdeti nehézségek leküzdésében. Igy aztán a fentemlített hazafiak összehasonlíthatták a nyugati kapitalisták vélekedését és a Szovjetunió segítségét államunk történelmi határai elismerésének kérdésében. A győzedelmes február után aztán még nagyobb határozottsággal és öntudatossággal kapcsolódtak be a szocializmus építésébe és még szorosabban felsorakoztak az újjászületett Nemzeti Arcvonalba, a munkásosztály és annak élharcosa a Kommunista Párt vezetése alatt. A haza és nemzet iránti szeretet tette nekünk lehetővé, hogy megértsük a munkásosztály útját és a szocialista öntudat meg a szocialista társadalom kiépítésére irányuló munka adták meg hazaszeretetünknek a konkrét tartalmat. Megértettük a Kommunista Pártnak a munkásosztály egyesítéséért és a nemzetnek a kapitalista járom alól felszabadításáért folytatott harcát, és meggyőződtünk arról, hogy a Kommunista Párt mindig védte a nemzet igazi érdekeit, és a népet igazi hazafiságra tanította Ezért tekintünk a Kommunista Pártra mély bizalommal, mint a csehek és a szlovákok Nemzeti Arcvonala közös, békés és építő törekvésének vezető erejére. Hazafiságunk próbaköve a Szovjetunió iránti odaadó szeretet, az iránt a Szovjetunió iránt, amelynek felszabadításunkat köszönjük és azt a segítséget, amelyet építő munkánkban nyújtott. Hazafiságunk próbaköve a nagy Sztálin, legigazabb barátunk és a béke legerősebb harcosa iránti szeretet. Ütünk világos — hűek vagyunk, üj úton haladunk. Ez az út a szovjetnéppel való örökös barátság útja, melynek nagy Sztálinja mutatja az egész emberiségnek új küldetését Ezért legyünk hűek továbbra is a béke, a haladás és a szocializmus útjához, legyünk hűek Klement Gottwald elnökünk útjához. Megtudtuk szervezni az egyéves munkásiskolákat, több előkészítő tanfolyamot, sőt van egyéves tanfolyamunk is, amely a munkásokat előkészíti a főiskolai tanulmányokra. A szakiskolázás szervezésében azonban nehézségek vannak. Allámszerkezetünk átszervezésével a szakiskolák az iskola-, tudomány- és müvészetügyi minisztérium hatásköréből más illetékes minisztériumok hatáskörébe mentek át. Es mit látunk itt? Gyakran kerül sor félreértésekre és kölcsönös surlóeúsokra, ellentétekre. Itt az ideje, hogy a régi bürokratizmusnak maradványait azonnal eltávolítsuk. A Szovjetunió példája szemléletesen mutatja, hogyan kell a munkáskáderek kvalifikációját állandóan fo-i kőzni a tanfolyamok és iskolák célszerű rendszerével. A Szovjetunióban az egyes minisztériumok miniszterei saját maguk gondoskodnak a dolgozók képességeinek és kultúrális színvonalának fokozásáról. Első helyen áll a jó tanítókról való gondoskodás. Nem nézhetjük tétlenül, ha a főintézmények vezetői nem fordítanak kellő figyelmet azokra, akik a központi munkásiskolán és a 3—6 hónapos intemátusi tanfolyamokon tanulnak. A vállalati igazgatók is nagyon keveset törődnek azokkal a tanítókkal, akik az üzemi iskolákban tanítanak. A tanítók szakiskolázására is időt kell szakítani. Milyen jelentős mértékben tudná buzdítani a tanítót az a miniszter vagy vezető, aki legalább egy kinevezési dekrétet írna alá a tanítónak, vagy pedig legalább időnként írásbeli elismeréssel jutalmazná jól végzett munkáját. Hát még ha a tanítókat értekezletre hívná össze és elbeszélgetne velük. így van ez nálunk? Kevés kivétellel sajnos nincs. Mindenki tudja, hogy legfontosabb gazdasági feladatunk ma a- nyersanyagtermelés, főleg a sz,énbáfiyászás. A tanítóknak az üzemi iskolákban lehetővé kell tenni, hogy a lehető legszorosabb kapcsolataik legyenek az üzemmel és a dolgozókkal, egyenesen azok munkahelyén. Csak ha saját maguk meggyőződnek arról, hogy milyen körülmények között és hol dolgoznak diákjaik, csak akkor fogják tudni őket hathatósan segíteni, csak akkor fogják őket tudni jól tanítani, és jó nevelésben részesíteni. Hasonlóképpen, fokozni kell ai üzemi iskolák és a tanfolyamok hallgatóiról való gondoskodást is. Ebben az esetben sem szabad sablonszerűén eljárni. A hallgatóknak szemük elé kell tárni perspektíváinkat; meg kell nekik magyarázni, hogy miért fontos az, hogy az iskolából mint jó szakdolgozók kerüljenek ki. Mutassuk meg nekik, hogy a magasabb szakképzettség elsősorban sajtit érdekük, és hogy csakis a magasabb -pzettség teszi lehetővé nekik azt j is, hogy a közösségnek jobban szolgáljanak. A hallgatóknak a lehetd legtöbbet kell követelniök tanítóiktól. Támogassuk és fejlesszük tovább a hallgatóknak a magasabb műveltség elérésére irányuló törekvéseit. A CsKP Központi Bizottsága elnökségének és a kormánynak határozata a szénbányászás fokozásáról es a munka termelékenységének fokozásáról az osztrava-karvíni bányában szintén azt mutatja, hogy mennyire fontos a szakiskolázás tartalmának kimélyitése. A munka átszervezese a tanrendi szabályzat megváltoztatását is követeli. Igazodunk-e már a mai vezérvonal megszabásaihoz? Ezen a téren is sokat tanulhatunk a Szovjetunió példájából Hangsúlyozzuk-e a tantervben például a Szovjetunió Bolsevik Pártja történetének tapasztalatait? Nagyobb gondot kell fordítani a tanoncutánpótlásra és a tanoncok iskolázásának megszervezésére és tartalmára. A »Sztalingrád CsKD« vállalatban egy igazgató gondjaira vancok iskolázásához külön referensre. Itt kitanult tanoncok is. Hogyan ismerhet alaposan egy ember 1400 fiatalt? Elkerülhetetlen szükség van a tanoricok iskolázásához külön reíeensre Itt is nagy felelősségérzet szükséges, sőt mi több a már kitanultakról is gondoskodni kell. A dolgozók szükségleteire magának az iskola-, tudomány- és művészetügyi minisztériumnak is nagyobb gondot kell fordítani főleg a 11. fokú és a III. fokú iskolák tantervében. A követendő vondat itt világosan megadja a CsKP központi Bizottsága elnökségének a tankönyvekről szóló határozata. Ellenőrzik a miniszter urak és a többi illetékes téuyezők ennek a vezérfonalnak a teljesítését? Az öszszes illetékes dolgozóknak szorosabban együtt kellene működniök. A termelési minisztériumokkal való megegyezés alapján a közös értekezleteken javaslatot kellene előterjeszteni, amely megmondaná, hogy milyennek kell lenni a tankönyvek tartalmának. Itt megint csak a Szovjetunió a példaképünk. Az elavult elemeket radikálisan el kell távolítani. Még ma is hallunk olyan panaszokat, hogy a tankönyvekből az anyag felét ki kellene hagyni, mert az úgyis csak elavult rtiende-monda. Nem fodítotlunk kellő gondot eddig a technikai értelmiségre és annak szak- és politikai iskolázására sem. Nem sikerült a technikai személyzetből teljesen eltávolítanunk a régi bürokratizmus maradványait. Nem hoztak továbbá egymáshoz elég közel az új munkáskádereket és a régi, de becsületes értelmiséget, amely a népi demokrácia és a szocializmus építéséhez odaadó magatartást tanúsít. Ugyancsak keveset segítettünk eddig az-élmunkások iskolázásában is. Vagy az élmunkások kultúrális és műszaki iskolázása nem ugyanolyan fontos mint maga az élmunkásmozgalom, vagy az újítómozgalom? Bizony ezen a téren is nagyon hátramaradtunk a

/ szovjet példa mögött. Igy például a »Kalibr« sztahanovista-üzemben mindenki látogat valamilyen esti iskolát. A mi élmunkásaink nem tehetnének valami hasqnlót? Dehogyis nem! Csak lehetővé kell ezt tenni...... Az iskfljav .tudomány, és művész^s ügyi minisztérium dicséretére válik az, hogy a legközelebbi időben a rendkívüli tanulmányi lehetőségek további kiszélesítését tervezi. Munkásaink így elfoglaltságuk mellett is magasabb általános és szaktudásra tehetnek szert a gimnáziumokban és a pedagógiai gimnáziumokban. Ez is a Szovjetunió éš a népi demokratikus államok példája szerint megy. Itt az ideje, hogy eltűnjenek a műveltségben való különbségek, amelyeket a kapitalizmus okozott. Azt akarjuk, hogy nemzeteink dolgozói mindannyian művelt emberek legyenek és hogy a szocializmus kiépítésével kapcsolatos feladatok teljesítésére alapos felkészültséggel rendelkezzenek. Ezt a gyönyörű célt kell követniök kulturális tevékenységünk többi ágainak is, tehát nemcsak az iskoláknak, hanem a tudománynak, a művészetnek, a testnevelésnek, a sportnak, stb, is. Ezen a téren is fontos, hogy meggyőző munkánk és propagandamunkánk még harcosabb és még időszerűbb legyen. Hisz van, amire büszkék lehetünk. És nincs olyan problémánk, amelyre ne tudnánk azonnal feleletet adni. A csehszlovák rádiónak még élesebben és még határozottabban kellene a béketábor frontján állnia. Még hívebben és meggyőzőbben kellene világgá küldeni, hogy a csehszlovák dolgozó nép hogyan gondolkozik és hogy mennyire gyűlöli a háborús uszítókat és az emigráns árulókat, és hogy mennyire szereti a Szovjetuniót és a nagy Sztálint. Filmünknek is még jobban és rendszeresebben kellene szolgálnia dokumentáris tudományos felvételekkel a szocializmus építését. Meg kellene örökíteni azt. amiben ma élünk: munkánkat, törekvéseinket, perspektíváinkat és azt a lázas munkaütemet, amellyel gyönyörű hazánkból, Gottwald köztársaságából rövid időn belül igazi paradicsomot akarunk teremteni. Igen. Ma új kultúrát építünk, népi kultúrát/ haladószellemű, harcos ku'túrát, amely tartalmában szocialista, formájában pedig nemzeti. Itt is érvényben van Klement Gottwal(j elnök parancsa: arccal a tömegek felé! Es ezt kell érvénvesíteni a kultúra terén is! Ez mindenekelőtt munkát jelent a szocializmus építésében és harcot a tartós békéért t Kövessük a dicsőséges szovjet kultúra példáját! Hííségiinket és egységünket soha senki meg nem töri Kivonat dr. J. Plohárnak, a Csehszlovák Néppárt alelnökének és egészségügyi miniszternek beszédéből Plojhár miniszter beszéde első felé ben rámutatott arra, hogy a Csehszlovák Néppárt egészséges magva mihen igaz örömmel és szeretettel fogadta a győzedelmes februárt. Megtisztította sorait Köztársaságunk ellenségeitől és az árulóktól és teljes odaadással kapcsolódott be a Csehszlovák Kommunista Párt vezetése alatt a Nemzeti Arcvonal építőmunkájába. A Csehszlovák Néppárt lelkesedéssel és örömmel vesz részt a demokratikus, szabad békeszerető szocialista Csehszlovákia kiépítésében. Szilárd elhatározásunk — mondotta Plojhár miniszter — hogy a csehszlovák kommunista párttal való szoros és őszinte együttműködésben, va lamint a Nemzeti Arcvonal többi szerveivel való együttműködésben a • jövőben még nagyobb lelkesedéssel bekapcsolódjunk a munkába, hogy országunk első munkása és legjobb gazdája Klement Gottwald vezetése alatt saját magunk és a jövő nemzedék számára boldog, szocialista hazát építsünk nagy barátunk, a Szovjetunió példájára. Dr. Plojhár beszéde további folyamán a Vatikán politikájával foglalkozott Rámutatott arra, hogy a nyugati kapitalisták háborús terveik megvalósításának érdekében nem riadnak vissza a legaljasabb módszerektől sem Most az emberek vallási meggyőződését akarják kihasználni céljaik megvalósítására. A kapitalizmus a vallási egyesületekben nagy erkölcsi erőt lát, és azért akarja a keresztény és a nem keresztény egyházakat a maga oldalára vonni. Az egyházi szervezeteket a kapitalisták saját propaganda és kémszolgálati céljaikra akarják felhasználni A Vatikán ma tulaidonképn^n azt a nolitikát követi, amelvet az Egyesült Államok imperialista és terjeszkedő érdekei diktálnak Innen ered a Vatikánnak a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni harca, vagyis ezt a harcot nem vallási okokból folytatják, mert hisz ezekben az országokban a vallásszabadság alkotmányilag biztosítva van. Plojhár miniszter ezután konkrét példákon kimutatta, hogy a Vatikán a kapitalista államokban hogyan harcol a békemozgalom, a dolgozók ellen. Többek között a következőket mondotta: Az angol-amerikai háborús uszítók parancsára 1949 július 13-án enciklikát adott ki a Vatikán, amely szerint az egyházból minden kommunistát kizár, és kizárja azokat is, akik a kommunistákat támogatják, velük együtt dolgoznak, vagy kommunista sajtót olvasnak. A Vatikán tehát azért akarja a becsületes dolgozók millióit kiközösíteni, mert a békéért és szabadságért harcolnak. XII. Plus pápa ugyanebben az évben október 28-án apostoli üzenetet intézett a Csehszlovákiában élő főpapokhoz, püspökökhöz, papokhoz és laikusokhoz. Ebben a pásztorlevélben élesen támadja a csehszlovák kormányt Azokat a papokat, akiket államunk hazaárulás miatt elítélt a Vatikán természetesen vértanuknak minősíti. A Vatikánnak ezek a módszerei azonban nem tudják a helyes útról letéríteni a becsületes papságot Erről tanúskodik a

J katolikus papok nemrégen lefolyt országos értekezlete, amelyen több mint 1600 kiküldött vett részt. Ez az értekezlet arról tanúskodik, hogy a katolikus papok túlnyomó része helyes álláspontot foglal el a dolgozó nép és a béke ügyében. Plojhár miniszter beszéde végén kijelentette, hogy a csehszlovák néppárt teljes mértékben magáévá teszi Antonín Zápotocký kományelnök tanulságos és tárgyilagos beszédének tartalmát, és hogy a néDnárt hűségét és a nemzet egységét soha senki meg nem törheti. .. jttü i«* i^umátt