Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-24 / 276. szám, szombat

1951 november 24 U J §10 A Stoll werck-gyár lévai üzemének példás kötelezettségvállalása A Stollwerck-gyár lévai üzemet amely élmunkástizem és 87%-ban nöi munkaerővel dolgozik, november 20-án nagy lelkesedés és öröm közepette teljesítette az ötéves terv harmadik évét. E terv idöelötti teljesítését a Nagy Októberi Szocéaüíta Forradalom és Sztálin elvtárs születésnapja alkalmából ajánlotta fel az üzem munkássága. Kötelezettségvállalásukat úgy sikerült teljesíteni, hogy a gyár a magas munkamódszer eléréséért a választervezéssel kapcsolatban technikai és gazdasági előkészületeket foganatosított. Ezeket az előkészületeket 12 pontban foglalta össze az üzemi tanács, | amelyeket két hónappal ezelőtt realizáltak. Meg volt könnyítve a munka és ez a legfőbb oka annak, hogy ezt a vállalt kötelezettséget pontosan tudták teljesíteni. Az előkészületek főleg abban álltak, hogy megjavították a formákat, a szerszámokat rendbehozták, két újítójavaslattal járult hozzá a munkásság a munka gyorsabb menetéhez és következetes politikai és meggyőző munkával sikerült elérni azt, hogy minden munkás személyes ügyének tekintette a vállalt kötelezettség teljesítését. Hangsúlyoznunk kell, hogy a sikerben legnagyobb része a gyár öntudatos munkásságának van. A Nagy Októberi Szocialista F orradalom 34. évfordulója és Sztálin elvtárs közelgő születésnapja alkalmából a mi munkás kollektívánk kötelezettséget vállalt, hogy az ötéves terv harmadik évét 1951 november BO-ára teljesíti. E becsületbeli kötelezettségvállalásunkat mindannak ellenére, hogy különféle előre nem látott nehézségeket kellett leküzdenünk, munkáskollektívunknak és a többi munkástársaknak szorgalmával és példás együtműködésével sikerült teljesítenünk és november 20án este 22 órakor az ötéves terv harmadik évét befejeznünk. Továbbra is igyekezni fogunk, hogy munkánkkal hozzájáruljunk a világbéke biztosításához. Elvtársi üdvözlettel Az üzemi pártszervezet, a szakszervezet és az üzemi tanács felelős tényezőinek aláírásai. Gyermekek harca a békéért A szép novemberi napsütésben gyermekek játszadoztak, egy építkezés előtt. A csalogató napsugár hozhatta ki őket az utcára. Katonásdit játszottak. Megkapóan kedves volt a gyerekcsoport és önkéntelenül megálltam egy pillanatra és figyeltem játékukat. Egyszerre, nem tudni honnan, harci páncélsisakot tettek a fejükre és hangos csatakiáltásukból visszhangzott az utca. öten voltak a gyerekek és magyarul beszéltek. Megrohamozták a kőrakásokat és diadalordítással elfoglalták. Fegyverzetük fapuska és fakard volt és ezekkel végezték a harci mozdulatokat. A legnagyobb csatázás közepette megjelent közöttük egy 10 —12 évesnek látszó idősebb gyerek, aki egy kis ideig figyelmesen nézte őket, majd leállította játékukat és szlovák nyelven tanácskozni kezdett velük. Rövidesen megegyeztek. Pár perc leforgása alatt a harcisisakot és fegyvereket eldobálták, egy botra fehér rongyot kötöttek, amelyen ez a szó volt olvasható, szénnel felírva (fejüket összedugva irta ezt a hat gyerek gyorsan) „Mier". És felmásztak a legmagasabb kőrakásra és kitűzték a fehér zászlót. Ez a jelenet meghatott és megindított. Ebből a kis jelentből is láthatjuk, hogy a gondos tanítás és nevelés nem vész kárba gyermekeinknél. Mert ha ezek a gyermekek szlovákok és magyarok, megértették egymást, megértették azt. hogy a békéért kell harcolniok és megértették, hogy a békért közösen kell harcolni. A mi gyermekeink lelkében gyökeredzik a béke utáni vágy, míg s nyugati államokban gyűlöletre é? ellenségeskedésre nevelik őket és megmérgezik lelküket. A népi demokratikus államokban a béke és az egymás megbecsülésének szellemében nö fel a gyermek. Miután a gyermekek játékát végignéztem, még jobban megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy igenis, a béke győzni fog. Krausz Sára, munkáslevelező Emelkedik nőink öntudata A lévai járás egyik falujában, Nagyod községben, az egész falu belépett a III. tipusú Egységes Földműves Szövetkezetbe. A mi asszonyaink már tisztában vannak azzal, mit jelent az Egységes Földműves Szövetkezet, mit ad a dolgozó aszszonyoknak. A nagyodi asszonyok bekapcsolódtak a szövetkezet minden munkájában. Tisztában vannak azzal, hogy a szövetkezet az övék és ahogyan gazdálkodni fognak, úgy fognak élni. Ezt a tényt bizonyítja a következő eset: A beszolgáltatási kötelezettségen kívül 150 métermázsa hagyma beadását is vállalták. Ez a hagymamennyiség egy kisgazda padlásán volt szétteregetve. Ide jártak esténként az EFSz dolgozó nöi a hagymát tisztítani, hogy minél előbb beszolgáltathassák. Meglátogattuk őket és elvezettek minket erre a padlásra, ahol közösen dolgozgattunk a hagyma tisztításán. Munka közben elbeszélgettünk az őszi mezei munkákról, a nemzetközi helyzetről stb. Kérdésünkre, hogy miért válogatják a hagymát, öntudatosan azt felelték, hogy a nagyobb hagymáért 9 koronát kapnak, a kisebbért csak 6 korona 80-at. Feltettük azt a kérdést, hogy ezért a tisztogatásért milyen jutalmazást kapnak. A legnagyobb meglepetésünkre kórusban felelték, hogy semilyen jutalmazást; ezt brigádban csinálják, hisz ez az ö termésük és maguknak dolgoznak. Ez a felelet világos és érthető volt. Kiérezhető volt felőle a szövetkezet asszonyainak biztos érzése és erős meggyőződése, hogy a sajátjukon dolgoznsk, maguknak és evvel a munkával a saját szövetkezeti gazdálkodásuk emelését segítik elö. Az Egységes Földműves Szövetkezet női eddig már 2896 munkaórát dolgoztak le. E látogatás alkalmával azt•'. a javaslatot tettük, hogy alakítsák meg Nagyodon a Csehszlovákiai Nőszövetség helyiszervezetét. Ezt a javaslatot nagy lelkesedéssel és örömmel elfogadták. Reméljük, hogy Egységes Földmű, ves Szövetkezeteinkben egész Szlovákiában ilyen öntudatosak lesznek dolgozó asszonyaink és akkor meg vagyunk róla győződve, hogy gyorsabban elérjük kitűzött célunkat, a falu szocializálását. Stríbulová, az SzKP lévai járási pártszervezetének előadónöje. Büszkék vagyunk rád Mester Anna Nem mulaszthatom el, hogy ne szóljak hozzád Mester elvtársnő. Amikor megismerkedtem veled és munkáddal az üj Szóból, valami furcsa melegség járta át a szívemet. I Csodálom kemény elhatározásodat, harci készségedet, amikor azt mond. tad a bányavezetőnek, tvállalom a munkát, a bányamélyében akarok dolgozni«. Ezzel a kijelentéseddel ragyogó példát mutattál a dolgozó nőknek. De még szebb az, hogy ilyen eredményeket érsz el a termelésben. | Tehát állód szavadat és megmutattad a bányavezetőségnek, hogy egy nő is érvényesülhet a munka minden vonalán, csak erős akarat kell hozzá. Láttalak odahaza is téged, a boldog családi otthonodban, munka után pihenni. Büszke lehet rád férjed, mert a szocializmus építésén dolgozol épp úgy, mint ő, vállvetve, közösen építitek gyermeketek boldog jövőjét. Ez az igazi boldogság, ahol az asszony és férje a munka vonalán is együtt haladnak. Férjed büszkén nézhet rád. hisz igazi hős vagy a munka frontján. A mult kapitalista rendszerben mi nők nagyon el voltunk nyomva. Nem emelhettük fel szavunkat, nem szólhattunk hozzá semmihez, mert mi jelentéktelen, kenyérfogyasztó, tehetetlen, semmihez nem értő, gyenge lények voltunk a férfiak szemében. Hányszor hallottuk: az asszonyé a főzökanál és ne üsse orrát a férfiak dolgába. Es hányszor hallottuk azt, hogy az asszony csak verve jó és csak pletykázni tud. Ha ez igy volt, az az elmúlt társadalom bűne volt. Rá volt kényszerítve a nő erre a semmitevésre, a vizitelésre, a korzózásra, nem is beszélve erkölcsi süllyedéséről, amelyre szintén a régi társadalom kényszerítette. Szolgálni sem szolgálhatott mindegyik, és gyakran nem volt kiútja a proletár vagy parasztlánynak más, minthogy testét árulja. Mindennek végetvetett a dicső Vörös Hadsereg által való felszabadulásunk. Nekünk nőknek is meghozta a szabadságot és a régi, megalázott évszázadokig tartó elnyomott keserű életből a szabad életbe kerültünk. Egyenjogúak vagyunk, olyan foglalkozást választhatunk, amely nekünk a legjobban megfelel. Tudnunk kell azonban, hogy mi a kötelességünk. Építenünk kell és lankadatlanul dolgoznunk, hogy megvalósítsuk az új világot. A hosszú elnyomás alól felszabadulva, vállvetve akarunk küzdeni, hogy bebizonyítsuk azt, hogy mi is tudunk dolgozni és hogy ha a szocialista rendszer minket, mint egyenrangú polgárokat értékel, ennek a bizalomnak meg is felelünk. Mindezeket a kérdéseket, amelyeket felvetettem, Anna elvtársnő, te megértetted akkor, amikor követelted, hogy vegyenek fel a bányába. Téged is forró szereteted és végtelen hálád a szocialista haza iránt vezetett a bányába. Büszkén mondom mindezt, mert tele van a szívem boldogsággal, amikor rátok gondolok, bányászlányok és asszonyok, akik megértettétek, hol a helyetek és hol van a legnagyobb szüksége rátok a szocialista hazának. PROKSZ ETA a> munkásszerkesztő-tanfolyam hallgatója, Pöstyén A ligetfalusi pártszervezet gondoskodik a dolgozók gyermekeiről A mult hét szombatján a ligetfalusi Szedlácsek-utcai bölcsőde felett védnökséget vártait a második számú pártszervezet. A védnökség átvétele kisebb ünnepség keretében történt, amelyen résztvettek a Párt és a Kerületi Bizottság tanácstagjainak kiküldöttei. Az ünnepi beszédet Méry elvtárs mondotta. Beszédében hangsúlyozta, hogv mindenkinek legfőbb igyekezete legyen a gyermekek jövőjét biztosítani. Felhívta a megjelentek figyelmét arra, hogy éppen Ligetfalu az a hely, ahol legjobban érezték a háború borzalmait, ahol még nem felejtették el, mit műveltek a bestiális fasiszták, akik kíméletlenül legyilkolták a gyámoltalan gyermekeket, a tehetetlen betegeket. Beszéde végeztével ígéretet tett, hogy a második számú helyi pártszervezet közigazgatás vizetőivel és a szülőkkel szorosan együttműködve teljes megértésben és felelőssége tudatában fog azon dolgozni, hogy a gyermekek második otthonává váljon a bölcsőde. Eiután kultúrprogramm követke-i zett a 29. népiskola diákjai és a ,26. magyar népiskola növendékei felváltva adtak elő szlovák és magyar műsorszámokat. A programm egyik legkedvesebb száma volt Kmetko Teréz 4 éves kislány harmonikaszólója. Az ünnepség a Munka dalának eléneklésével ért véget és mindenki azzal a megnyugtató érzéssel hagyta el a bölcsődét, hogy a Major elvtársnő vezetése alatt álló egészségügyi pedagógiai személyzet a ligetfalusi új bölcsődét arra a nívóra emeli, amelyet a dolgozó társadalom elvár tőlük. Kopacsek Irén. oAz Siet &

ftdiíL£ JÚLIA JEGŐSINA — Megpróbálom — gondoltam —, ha nem felelek meg a felvételi vizsgán, akkor csakugyan hazamegyek. Felvettek. A vizsgálóbizottság vezetője, egy Marx nevű elvtárs, nagyon okos és jó ember volt. Beküldött egy diákotthonba. Sokáig ő tartotta bennem a lelket, amíg új helyemen egy kissé megnyugodtam. Pénzem alig volt: nyolc rubelem maradt. És még nagyon sok idő volt hátra az ösztöndíj kifizetésének napjáig. Leültem és levelet írtam F j odornak. A levél nagyon rövid volt. és könnyeimtől elmázolódott az írás. „Drága Fégyja — írtam. — A tanulást semmiképpen ne mtudom abbahagyni. Itt maradok Szverdlovszkban. Pénzem egyáltalán nincs. Nagyon kérlek, küldj. Akármilyen keveset is, dé küldj." A levelemre nem kaptam választ. A nyolc rubelem elfogyott és nagyon komornak láttam a jövőt. Szerencsémre Marx elvtárs most is segített rajtam. Munkához juttatott. Ideiglenes esti munkámért az intézet gazdasági hivatalában ellátást kaptam és még valami kevés fizetést is. A téli szünidő alatt elhatároztam, hogy a kisfiamat elhozom Ufából. De mikor hazamentem, Fjodor váratlanul kijelentette, hogy ő is velem jön. A mi intézetünkben kapott asztalosmunkát és Igy életünk kissé könnyebb lett. A szép ufai lakásunk után a szverdlovszki kis zugocska szűknek bizonyult. De számomra most az volt a fontos, hogy a család újból együvé került. A munkásiskolal képzettségem után nagyon nehéz volt a mostani tananyag. Az elméleti matematika és más hasonló tárgyak magasabb előképzettséget kívántak. De az elvtársak mindenben segítségemre voltak. Ez a harmincas években volt, amikor a diákok túlnyomó többsége a főiskólákra egyenesen a középiskolák padjaiból kerültek. A mi csoportunkban csupa fiatal volt, én pedig már elmúltam harminc éves. Már a fiam is iskolába jár. Ebben az időben nők még csak nagyon kevesen mentek a műszaki főiskolára, Inkább az orvosi és a pedagógiai fakultások Típnzották őket. Velem egy üt csak egy Sura wevü fiatal lány tanult itt. Nagyon szigorú és hallgatag lány volt, távoltartotta magát a fiúktól. Velem az egész csoport nagyon jó viszonyban volt. Személyes ügyeikben is úgy jöttek hozzám tanácsokért, mintha az anyjuk vagy az idősebb nővérük lettem volna. Egy év elteltével az Intézettől egy szép, világos, barátságos szobát kaptam. Fjodort kinevezték az intézet gazdasági intézőjének. Most már könnyebben ment a tanulás. De a megpróbáltatások mégsem értek véget. Az út. amelyet magam választottam, nagyon kanyargósnak bizonyult. Különben is: a felfelé vezető út mindig nehéz. Sokszor eszembe jutott Korolenko egy szibériai elbeszélése: emberek eveznek a folyón egy csónakban s előttük, egészen közelben, egy lángocska világít. De ez a kis fénypontocska csak a szemnek van közel; a csónak már egy órája, már két órája úszik a vizén és a lángocska még mindig előtte van. Ez csalogatja, biztatgatja és mutatja az utat. Az emberek életében is vannak ilyen útmutató lángocskák. És bár sok nehézséggel kellett megkiizdenem, mégis úgy éreztem, úgy gondoltam, hogy tulajdonképpen szerencsés ember vagyok. Az én életemnek is volt egy ilyen fénypontocskája, volt egy nagy célom és ez a cél nem. csak az enyém volt... hanem közös cél, amelyen ezernyi ember indult el. Ez a gondolat segített felülemelkednem a mindennapokon és mindig csak előre tekinteni. Gyakorlatra először a verh-iceti fémipari gyárba kerültem. Tizen jöttünk ide a főiskoláról. Engem egy kis esztergapad melk' állítottak, hogy csináljak csavarmenetet egy hengerszegre. Maga a mester tanító .t. Első munkám kissé görbére sikerült és szomorúan nézegettem. De a mester megvigasztalt: — Megtörténik az mással is! Csak bátrabban mozgasd a kezedet! Tanácsát meg is fogadtam és egész hónapos gyakorlatom alatt nem rontottam el semmit. Élmunkás persze nem lettem, de a normát elvégeztem. Az első gyakorlat megerősítette bennem a hitet, hogy a gyárban van a helyem. A második évben már szakosították a főiskolákat. Én a hegesztő-osztályra kerültem és már az első előadásokon éreztem, hogy ez az a szakma, ami valóban érdekel. Prugyenszkij, a dékánunk, kijelen, tette: — Hegesztő-iparunk még gyermekcipőben jár. Nektek kell meghonosítani a hegesztés új módszerét, hogy minden gyárban, minden építkezésnél ezt használják. Nem könnyű ez a feladat, hiszen le kell győzni az elavult felfogást, a hitetlenséget. De ha sikerül, rövidesen sok olyan munka válik feleslegessé, amelyet ma még nélkülözhetetlennek tartanak. És akkor meglátjátok majd, milyen nagy és fontos szerepe lesz a hegesz. tésnek. A hegesztés történetének száraz fejezeteit úgy olvastam, mint valami nagy, érdekes regényt. Sokat gondoltam a permi gyár Szlavjánov nevű, szerény mérnökére, aki a hegesztésben már hatvan évvel ezelőtt elsőnek alkalmazta a világon az ívfényt és ezzel új korszakot nyitott a techniká. ban. És később ezt a tehetséges mérnököt agyonhajszolták a cári csinovnikok* és módszere hosszú időre fe. ledésbe merült. Lám, a fényivet is mindenütt vVolt.% i;<-nek nevezik. Mennyi igazságtalanság rejlik ebben * Csinovnyik: cári hivatalnok. az egyszerű elnevezésben. Az első elektromos fényív 140 évvel ezelőtt gyulladt ki, de nem Olaszországban Voltánál, nem is Davy angliai laboratóriumában, hanem nálunk, itt Oroszországban, a mi kiváló tudósunknál. az orosz Petrovnál. Nap-nap után újabbat és újabbat tudtam meg a hegesztésről és nagy örömmel töltött el tudásom bővülése. A főiskola két utolsó évét kitűnő eredménnyel végeztem. A fényképem állandóan kint volt a vörös táblán. Most már nem voltak kétségeim, hogy mérnök lehet belőlem, tudtam, hogy semmi és senki meg nem állíthat a tudományhoz vezető úton. Jó előmenetelemért az intézettől bérletjegyet kaptam az ottani színhá. zi és opera-előadásokra. Többnyire fiammal, Mityával mentem. Fiam szenvedélyes operalátogató lett. Láttuk az Anyegint, a Rigolettót, Aidát. Hazamenet részletesen megtárgyaltuk a látottakat és hallottakat. Megkezdődött a diploma megszerzése előtti gyakorlat. Ezek döntő fontos, ságú napok voltak. Témám nagyon érdekes, tudományos és egyben gyakor. lati feladat volt — nagy teherbírású, fedett vasúti kocsik hegesztése ívfény helyett kontakt-hegesztéssel. Félévig tartott, amíg elkészültem vizsgafeladatommal. Aki végzett alkotó munkát, megérti, mit jelentett ez a félév. Hol újjongtam valami sikeren. hol elkeseredtem a balsikeren. Végül mégis csak elkészült a tervem. És azt a Közlekedési Minisztérium elfogadta kivitelezésre. Ennél nagyobb sikere nem is lehet egy vizsgafeladatot készítő diáknak. (Folytatás)