Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-24 / 276. szám, szombat

UJSZ0 1951 november 24 Lapunk csütörtöki számában közöltük Szabó Béla cikkét Egri Viktor új színmüve, a »Közös út« bemutatójáról. Ma helyet adunk az SzKP központi sajtószerve, a Pravda kulturális rovatvezetője, Braniszlav Choma élvtárs, a Pravda •mai számában közölt kritikai méltatásának. A bratislavai Nemzeti Színház ebben az évadban fejlődő szocialista irodalmunknak már második eredeti színjátékát mutatja be. Ez Egri Viktor, a már ismert nevű magyar nemzetiségű író játéka, a „Közös út". Játékában Egri, aki fokozatosan fejlődött müveiben a falu életével kapcsolatos helyes osztályszemléletig, egy délszlovákiai falu két év előtti életét ábrázolja, amelyet a nacionalista sovinizmus mérge fertőzött meg. Olyan feladat ez, amelyre eddig egyetlen drámaírónk sem vállalkozott. Ez a feladat nem kicsiny, a szerzőt csak dicséri az, hogy ilyen igényes munkába kezdett, közelmultunk és néhol jelenünk eleven kérdésébe nyúlt bele, amelyet osak olyan ember oldhat meg, aki jól ismeri falvaink mai életét, a szlovákok és magyarok együttélésének eddigi útját. Mert helyesen meglátni a délvidéki falvak mai helyzetét, megérteni a két nemzet közti kapcsolatokban beállt nagy változást csak akkor lehet, ha a megfigyelő megértő tekintetét áthatja nemzeteink élete hosszú történetének isftierete. Egri Viktor „Közös út" című játékában megmutatta, hogy jól ismeri a régi gyűlölet gyökereit, amelyet a múltban az uralkodó osztályok, a felszabadulás után a burzsoá-nacionalisták szítottak, és hogy ismeri a falu mai viharos életét, ahol van elég haladó erő, amely éles és gyűzelmes harcot folytat e pusztító fertőzés maradványai ellen. Játékának sikere a bratislavai Nemzeti Színház színpadán, — sikere a helyes nemzetiségi politikának nálunk, amely lerombolta a kizsákmányoló osztályok jogtipró uralmával itt kialakított gyűlölet gátjait. Es így a „Közös út", amely éppen jókor Íródott, mint jó időben jött visszhang a Pártunk ölében befészkelődött burzsoá-nacionalista árulók klikkjének leleplezésére — nagyjelentőségű része kialakuló szocialista kultúránknak és a szó szoros értelmében — bizonyítéka a csehszlovákiai magyar dolgozók fejlődő kultúréletének. Egri új játékának sikerét abban látjuk, hogy szerzője benne belenyúlt élő jelenünkbe és helyes, építő állásfoglalásával segíti megoldani életünk kérdéseit. Ebben a játék időszerű feladatot tölt be és szükséges volna, hogy színházaink, különösen a délszlovákiak gyakrabban tűzzék műsorra. Egri játékának értékes hozzájárulását drámai irodalmunkhoz abban látjuk tovább', ho"v Itt a szerző szilárd drámai formában bemutatja a mai emberek életének mélységét és gazdagságát, amit ilyen teljes mértékben ábrázolva osak ritkán találunk meg az egész csehszlovák drámairodalomban. Egri azzal, hogy bemutatta nekünk ennek az életnek egy igaz részét, amelyet jól ismerünk, és azzal, hogy drámai ábrázolása erejével meggyőz minket, — olyan művet alkotott, ki kell emelni Gusztáv Valachot, Benko szövetkezeti elnök szerepében. Benko alakja a legrészletesebben ki volt dolgozva, a történet igazi központi mozgató erejévé vált, emellett megmaradt szerény és szívós dolgozónak, aki türelmesen folytatja megfe, őző mi íját és egész tevékenységével a maga oldalára vonja a többieket. Makarenko szerepe után ez újabb alakítás volt, amelyben Valach meggyőzött minket sokoldalú színészi tehetségéről. Viliam Záborsz'- meggyőző teljesítményt nyújtott Forgács kulák szerepében. Ez is hangban és mozdulatokban kidolgozott alakítás volt, amely megnyilvánulásának élénkségével elejétől végig lekötötte a néző figyelmét. A. Mrvecska és J. P.'ntik az államdíj laureátusa élénken játszották meg Nagyné fiatal fiait. Pántik Andrása meggondoltabb, tapasztaltabb és öntudatosabb volt, Mrvecska Imréje ezzel szemben temperamentumos fiatal- ' ember, aki fokozatosan kinőtt a nacionalista vértezetből, amelyet a régi iskola rákényszerített. Horákné szerepében nagyon jó teljesítményt nyújtott B. Ponicsanová, mint „önfejű nő", aki az osztályellenség leleplezése után belép a szövetkezetbe és beleegyezik, hogy lánya Andráshoz menjen feleségül. A többi színész is, mint Szenaj, Jakubóczi, Latecsková, Zselenszká és mások, kisebb szerepeiket jól játszották meg. Nagyobb szerepben először játszott Krisztinová, aki Mannájában egy fiatal leány üde alakját játszotta meg, de nem formálta meg a falusi lány meggyőző típusát, J. Klimonak a Párt járási titkára szerepében nem sok lehetősége volt képességei kifejtésére, de így is teljesítménye csak felületes volt, nem közelítette meg a mély, belső átélést. Hasonlóképpen gyengébb teljesítményt nyújtott V. Jamnická, aki még nem élte bele magát jól az öreg Nagyné szerepébe és sok helyen, ahol emelt hangon beszélt, átsiklott stilizált drámai hangnembe. Egészben véve a bratislavai Nemzeti Színház előadása jó, realisztikus előadás volt, amellyel egy újabb lépés történt a szocialista színjátszás felé vezető úton. Ez már a Sztaniszlavszky módszer' kezdődő érvényesítésének gyümölcse, a színmű betanulásában és gyümölcse a színház és a játék szerzője együttmunkálkodásának, mert ahogyan maga a szerző írta a színházi műsorfüzetben, a színházzal való közös munka sokban segített a mű végső formájának kialakításában. Egri „Közös ; út"-ja jelentős műve drámai irodalmunknak, amely fokozatosan belemélyül élő jelenünkbe és segít megoldani a ma nagy társadalmi feladatait. Olyan mű ez„ amely művészi formában jelenünkből nőt( ki és újra visszatér hozzá, olyan mű ez, amely jelentős mértékben emeli drámai irodalmunk színvonalát a szocialista művészet felé vezető úton. Braniszlav Choma. Egri Viktor „Kosos út" című játéka jelentős lépés a szocialista művészet felé vezető úton amely a falusi életből merített legsikeresebb játékaink mellé sorakozik. Délszlovákiai falva a szemünk előtt él, felöleli háború utáni életűnk minden kérdését és egyben szívós harc folyik benne a nacionalista sovinizmus dögvésze ellen. A Párt vezetésével új, nagyszerű emberek fejlődnek itt ki, felszabadul a nép alkotó ereje, amely leráz magáról olyanokat, akik csak állítani akarják, hogy a nép bará ai, de „bűzlenek az uraságtól" és új élet áramlását csak gátolják. Azzal, hogy annyi alakot rajzolt meg, akik típusai háború utáni életünknek és tipizálják a szövetkezeti tag, a földműves és osztályellenségük, — a k Iák gondolkodását, hogy olyan embereket rajzolt meg, akik sok élettapasztalatot szereztek és az osztályI'enséggel, valamint a régi gondolkodás maradványaival folytatott élesedő harc után mégis eljutnak az élet „közös útjára" — további téglát rakott le a szocialista irodalmunk építésében. Egri darabjának meséje 1949-ben egy falun játszódik le, ahol fokozatozását és megmutatni a gazdálkodás régi módjától az új szocialista mód felé vezető útat. Es ha a nép ezt el akarja érni, akku" le kell győznie olyan akadályokat is, mint a nacionalista sovinizmus, amelyet hosszú éveken keresztül plántáltak sok ember gondolatvilágába. Ezért a játék befejezése nem lehet más, mint ahogy ezt Egri megírta: az osztályellenség, a kulák Forgács és a nacionalista Harustyák leleplezése után a többi becsületes falusi ember meggyőződik az új földműves politika helyességéről és a szövetkezet tagjává válik. Optimisztikusan végződik Egri játéka, de optimista nemcsak a játék zárórésze, hanem az egész történet és a df.rab egész légköre. Milyen élénken hat Itt András elbeszélése a Szovjetunió kolhozairól és lelkes hangsúlyozása, hogy az ember ott minden! Milyen lelkesen beszél Benko arról, hogyan emelkedik a falu életszínvonala, hogy ma már minden család asztalán kalács van. Vagy nézzük az öregebb szövetkezeti tagok beszélgetésének részleteit, akik összehasonlítják a régi nyomorúságos idői. örömteli mánkkal. Ma már a kisparasztok fiataljai is tanulhatnak, könyvelőkké válhatnak, foglalkozni lehet a kultúiház felépítésének és falu halastava rendezésének gondolatával. Ilyen távlatairól beszélnek Egri játékának emberei. Ebben találjuk meg azt az optimista pátoszt, amely olyan szükséges új játékainknál. A „Közös út"-han Egri olyan játékot alkotott, amely határozott lépést jelent előre minden téren drámai irodalmunkban. Jelenünket itt megértő '•művész vette kezébe, aki fejlődésünk egyetlen lényeges mozzanatáról sem :eledkezett meg. Ezért alakjainak párbeszédei telve van problémákkal, a sokoldalú gyönyörű valóságra irányuló utalásokkal. Nincs itt felesleges mondat. A párbeszédek mintha pontosan ki lennének számítva, belőlük bármit is elvenni, a játék lényeges szegényítését jelentené. Csak az ötödik képben és a játék zárórészében van több lassító motivum, ami csökkenti a drámai feszültséget. Hogyan játszották el ezt a darabot a bratislavai Nemzeti Színházban? Tibor Rakovszky rendező a játékból igyekezett kialakítani a délvidéki szlovák falu életének igaz képét. Ez L. Vichodil, az államdíj laureátusa, nagyon szép realisztikus díszletei segítségével jól sikerült neki. Nőhá^ helyen, különösen az első képben a játéknak rugalmasabb lejtést kellett volna adni. Egészben véve azonban a rendezés helyesen kiemelte a játék fontos elméleti részeit, mint pl. Benkonak beszélgetését Imrével a Pártról éj a nacionalista kártevők tevékenységéről. A színészek gárdájából elsősorban téteket. Benko személyében megtestesül az önfeláldozó dolgozó gyönyörű típusa, aki körültekintően érvényesíti a Párt politikáját a faluban, meggyőző munkát folytat, oktat és akit szeretet övez—az embernek olyan típusa ő, akit bátran sorozhatunk új irodalmunk pozitív hőseinek csekélyszámú alakjai közé. ö vezeti a falut és ő alakítja ki a falu építésének nagy szocialista távlatát. Amikor a gyilkossággal vádolt Nagy András hazatér a hadifogságból, ő vezeti be a szövetkezeti tagok családjába, segít bebizonyítani ártatlanságát és így megnyerni Horákné beleegyezését Marina és András házasságához. Amikor Harustyák aknamunkája mind nyilvánvalóbbá lesz, ő határozza el, hogy a könyvelő munkáját ellenőrizni fogja és leleplezi a Harustyák és Forgács által szőtt int.ikák hálózattá, kártevő munkájukat. A falusi nép tömegeivel való egységből, a pártmunkásokkal való szoros kapcsolatokból merít erőt és útmutatást a további munkára, — ez a szövetkezet okos vezetőjének, a kommunista Benkónak ereje. Megtasan alakitják ki az új élet alapjait. De az új életért való lendületüket vissza akarja rántani a szövetkezet nacionalista-soviniszta könyvelőjének aknamunkája, aki ellentéteket szít a szlovákok és magyarok közt, felszakltja a még be nem hegedt sebeket és nem vissza a hazugságtól és ármánykodástól sem, hogy elérje aljas célját. Az egyszerű falusi emberek közt, akiknek életében nehézségek merülnek fel, nemzetiségi ellentéteket szít, amelyek miatt a szövetkezet munkája csak igen nehezen halad előre. A Harustyák, nacionalista kártevő könyvelő által egymás ellen uszított embereken kívül itt olyan emberek vannak, akiknek sorsa úgy fonódott egymásba, hogy eredménye nemzeti acsarkodás lett: Horákné gyűlöli a magyarokat, mert azt gondolja, hogy férjét Nagyék Andrása ölte meg és ezért hallani sem akar lánya — Marina — András iránti szerelméről. A fiatal Nagy Imre nem szereti a szlovákokat, mert ellenük irányuló gyűlöletre tanították a horthyista iskolában és a felszabadulás után csak a sérelmeket figyelte meg, amelyeket a magyar dolgozókon a burzsoá-nacionalisták követtek el. Ilyen és más keserű tapasztalatokkal van átszőve a szlovákok és magyarok közti viszony a Délvidéken. Természetes, hogy ezeket az ellentéteket jól felhasználja az osztályellenség, amelyet a darabban nemcsak az ártatlan bárányka bőrébe öltözött Harustyák könyvelő testesít meg, aki nagyon szolgálatkész és kifelé mint lojális polgár lép fel, hanem Forgács kulák alakja is, aki be akar hatolni a szövetkezetbe és belülről akarja bomlasztani. Egri nagyon kifejezően megmutatta, hogy mindketten a korlátoltság frázisaival dobálódznak, ám egyesülni tudnak, ha a burzsoázia osztályérdekéről van szó és minden módszerrel tovább akarják éltetni a nemzeti összeférhetetlenséget. Élő és meggyőző alakot formált ki a szerző Benko földműves, egy öreg kommunista személyében, aki lépésrőllépésre nyeri meg a tudatlanság és a kulákok elleni harccal az embereket a szövetkezeti gazdálkodás gondolatának és elsímftja a nemzetiségi ellenláljuk benne a régi, tapasztalt harcos bátorságát és szilárdságát, az osztályöntudatos, a falusi élettel egybenőtt i bolsevik' tapintatosságot és áttekintést, olyan embert, aki érti a népet és ő maga az építő lelkesedés tüzében lángol. A dolgos Benko példás alakja azonban olyan erkölcsi magaslaton áll, hogy a járási párttitkár személyéből a szerző már nem tudott kezdeményező pártmunkást kiformálni, aki szilárdan irányítaná Benko munkáját. A játékban jól vannak megrajzolva nemcsak a falu vezető személyeinek alakjai, hanem az apró mezőgazdasági dolgozóké, az ingadozó elemekké is akik végül is meggyőződnek a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. Mindezek az alakok élő emberek, akik szeretettel és gyengéik, valamint lassú fejlődésük iránti megértéssel vannak kialakítva. És itt Egri új játékának jelentős vonásához jutottunk el: e<.ek az emberek élnek, fejlődnek, nincsenek sztatikusan bemutatva, hanem fejlődésükben. Szemünk előtt emberek nevelődnek itt; levetik vállukról a régi élet és gondolkodásmód koloncát és új, szocialista emberekké alakulnak át. Mert ez Egri játékának célja, — megmutatni falvaink váltó-