Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-22 / 274. szám, csütörtök

1951 november 22 UJSI0 čžôéffe&znapok. hSies — m%m » £qri (Vikt&r szuimíwe a „JCozih (íť a Szlovák Qltnizeli Szuihaz színpadait Eg. i Viktor színművének őszinte sikere eleven bizonyítéka annak, hogy a szlovák és magyar dolgozók együttműködésének nehézségei, hála Pártunk megalkuvás nélküli sztálini békepolitikájának. tűnőiéiben vannak. A »Közös út« előadásának az az érdeme, hogy nyiltan tár fel olyan problémákat, ame.yekrôl eddig a magyarság csak suttogva, négy fal között beszélt és az utóbbi időben falvainkban ez a suttogó áskálódás a kulákok legerősebb fegyvere volt E sérelmek bátor és nyilt feltárásával a ku'ákok kezéből kiütjük azt az utolsó f gyvert is, amely eddig akadályozta szövetkezeteink növekedését. Továbbá le kell szögezni azt a fontos tényt, hogy a „Közös út" sikere, közös munkának az eredménye, éspedig a magyar szerző, és a Szlovák Nemzeti Színház együttese közös és becsületes együttműködésének az eredménye. Azt hiszem, szerző, színész és rendező még ilyen egyöntetűen nem izgult egy darab sikeréért, mint éppen Egri Viktor színművéért Míg a szerző állandóan ellenőrizte az alakító színművészek minden mozdulatát és hanglejtését, addig a színészek a sze.ző mondanivalóját ugyanolyan lelkiismeretes alapossággal tanulmányozták. Az észrevételek RakovsíN rendező kezében futottak öszsze. ahol aztán KÖZÖS vita és elhatározás alapján változtattak meg egylegy jelenetei. Egri Viktor színműve a /„Közös út" tehát a közös és becsüle. te> együttműködésnek a oróbatétele volt. amely olyan sikert -dményezett. amilyenhez hasonló sikere Csehszlovákia fennál'ása óta szlovákiai magya. szerzőnek szlovák színpadon még nem volt. A színmű vajúdásánál, megszületésénél jele.i voltam. Jelen voltam továbbá akkor is, amikor át kellett dolgozni -z egyes jeleneteket a színészek és rendező tanácsára, amíg megkapt mai végleges formáját. Őszintén bevallom, az átdolgozásnak e vajúdó korszakát bizonyos gyanúval figyeltem, arra gondoltam, hogy simítás folyik most, a dolgok, jelenségek reális ábrázolásának az elkenegetés. ötömmel állapítható meg most. hogy aggr.dalmaim alaptalanok voltak és n szlovák művészek nem azon mesterkedtek hogv elkendőzzék a szlovák reakció viselkedését, hanem ellenkezőleg arra törekedtek, hogy azokat minél elevenebben kidomborítsák A szlovák rendező és színészek részéről ez kétségtelénűl bátor tett volt. Sőt, attól tartok, buzgóságukban kissé túlmesszire mentek. Egri színművének tudniillik az a gyengéje, hogy a magyarok részéről a reakciót ugvan megmutatja Forgács kulák képében, de Forgács cinkosaiban, akik köréje csoportosulnak a tudatlan magyar dolgozók soraiból, azoknak a, nyomát sem látjuk. Ugy tetszik, hogy a magyar kis- és középparasztok Egri Viktor színművében -cgupa jólelkű áldozati bárányok. Csupa olyan ember, aki minden további nélkül belép a szövetkezett* Ez a tény pedig nem felel meg a vltorságnak. Nem kell több, mint egyetlen tekintetet vetni Szentesre, Zemplénre és más hasonló községekre, ahol a lakosság zöme magyar és a szövetkezetek vezetői ugyancsak magyarok, és mégis vannak ott is még kis- és közéooárasztok, akik a ku'ákok befolyása alatt állanak. Tehát a magvar dolgozókat úgy beállítani, mintha azok nem állnának a kulákság befolyása alatt, ez nem felel meg teljesen a szocialista ábrázolási módnak. Beállítani olyan helyzetet, hogy Forgács kuláknak egyetlen cinkosa van a faluban és az egy szlovák, aki nem is kulákfiú, azt némi túlzásnak tartiuk. Hogy a nézők ezt a hibát nem veszik észre, ezt főleg Egri Viktor rendkívül fordulatos, izgalmas és színes meseszövésének köszönhető. El kell ismernünk, hogy Egri érti a módját annak, hogyan tartsa fogva a nézők figyelmét és oda irányítsa gondola-, taikat, ahova akarja. A darabban van szerelem is, gyilkosság is, sőt, hogy izgalmasabb legyen a történet, a szerelmet egy gyilkosság gyanúja fűszerezi. A' gyilkosság ráveti árnyékát a színmű egész cselekményére. Az első perctől az utolsóig fogva tartja a nézők figyelmét, amíg az igazság kiderül, a fiatalok egymáséi lesznek és a kulák leleplezése révén nyitva áll az út a szövetkezet rohamos fejlődéséhez. Egri darabjának összes hibái azonban megbocsáthatók, oly mesterien van íelépitve az utolsó kép, amikor a szövetkezet irodájában a szövetkezeti tagoüc jelenlétében leleplezik a kulák és cinkosa mesterkedéseit., amelyekkel előre megfontolt szándékkal meg akarták akadályozni a szövetkezel, fejlődését. Hasonló jelenet van a „Mélyszántásában is, de ott a fal 1 két táborra oszlik, az egyik oldalon a kulák és cinkosai, a másik oldalon a szövetkezet hívei Ez a jelenet a Mélyszántásban kétségtelenül jobb. mert ábrázolási módja reálisabb, hitelesebb, de viszont hangsúlyozom, Egri színes és változatos me-eszövése révén jelenete izgalmasabb. Minden esetre merész elhatározás kellett ahhoz, hogy Egri ezt a kényes témát egy gyilkosság történetébe burkolva tárja a nézők ele. Veszélyes vállalkozásnak tünt, Egri azonban bravúrosan oldja meg a helyzeteket, az ágaskodó veszélyeket igen ügyesen hidalia át és ebben a törekvésében segítségére sietett a Szlovák Nemzeti S'inhá? legjobb együttese. A drámai jelenetek mindenütt tompítva vannak és alaposan csiszoltak. Mind az alakító művészeknek, mind a szerzőnek és rendezőnek alapos gondja volt arra, hogy a drámai feszültséget utalásokkal enyhítsék. Igy Ar.drás megérkezését egy távirat adja tudtul a nézőnek. Marina . s a fiú első találkozása is úgy megy végbe, hogy Marina az anyja szoknyája mögé bújik. A fiatalok találkozása csak véletlenül rajMk le. A szenvedélyek mind vattába csomagolva kerülnek felszínre, ezt igazoiia Marina látogatása is András anyjánál öt év haragtartása után. Ez öt év alatt Marina bizonyára számtalanul találkozott a falu utcáján András anyjával, vasárnaponként a templomban is találkoztak, valószínűleg nem is köszöntek egymásnak és egyszerre TTiéeis esak meglátogatta mégpedig azon a naoon amikór megjön a h'r. a távirat, hoey szerelme Andris, él ér hazajön. Nincs mitől tartani, a nézőnek eszébe sem jut. hogy kételkedjenek e látogatás hitelességében, mert Egrinek gondja van arra, hogy ezt a kétkedést azonnal szertefoszlassa mégpedig Imre megjelenésével. A jellemábrázolásnak e hiányai gyakran mutatkoznak de a színészek kitűnő alakításukkal mindenütt kitömik a felbukkanó réseket és hézagokat. Itt elsősorban Ponié'.n asszony kiváló művészi alakítására gondolok. Poničan asszony reális eszközökkel domborítja ki annak a parasztasszonynak az alakját, aki konokul őrzi haragját, gyűlöletét a magyarok iránt. Meggyőző játéka hitelessé teszi viselkedését és a nézőben egyetlen percig se merül f. 1 az a gondolat, hogy megkérdezze, miért is gyűlöli ennyire a magyarokat, ha éppen egy magyar volt az, aki élete kockáztatásával megnientette a fiát. Ez a kérdés nyitva marad, mert végeredményben nem elegendő az, ha valakiről valamit állítanak, ha tudomásunk van róla, hogy az ellenkezőjét cselekedte. Erről a cselekedetéről az egész falunak tudomása van. De Egri ennél tovább is megy, és azt állítja, hogy Štefan, akit András élete kockáztatásával megmentett a nyilasoktól, az ie habozás nélkül a rágalmazók oldalára áll és gyűlöli megmentőjét, Andrást. Hangsúlyozom, ha az ember, alaposan megfontolja a történteket, akkor ilyen hibákba ütközik. De be kell vallani, hogy a kitűnő játék gvors irama elsodorja ezeket a kézzelfogható hibákat. Egri mesteri meseszövése az alakító művészek segítségével áthidalja ezeket a gyönge, magyarázatokra szoruló részleteket. Valamennyi színész ezen a bemutatóan alaposan kitett magáért, képességeiknek a legjavát adták. Még Eva Kristinová is Marina szerepében, akinek úgyszólván a legnehezebb és a legháládatlanabb szerep juiott, mert drámai helyzetei alig vannak és csak a legsúlyosabb jelenetekben jut színpadra, jól oldja meg feladatát azokkal a darabos, kifejező mozdulataival. Pántik, András szerepével alaposan vívódik, sikerül is fegyelmezetten megbirkóznia vele, de uralkodnia a szerepén igazán csak akkor tud, amikor sikerül meggyőznie a szövetkezet elnökét ártatlanságáról. A „Közös út"fcan Egri. legkiválóbb színmüvében a lényeg elsikkad néha és pedig azért, mert a szerző meg van baborázva gördülékeny meseszövésétöl és az önmaga szőtte mese és cselekmény hálójába botliK bele. Ezt legjobban be tudom bizonyítani az utolsó és 'legjobb képben, ahol, András, az ócska golyó meséjével áll elő, hogy négy év után végre megtalálta' ... Egri itt egy remek ebőrangú" drámai jelenetet sikkasztott el. Mert kérem, mennyivel jot,b lett volna, ha abban a válságos pillanatban, amikor Horustvák azt hazudja, hogy András gyilkolta meg Horákot. Horákné a jelenlevők legnagyobb megdöbbenésére Harustvák mellett száll síkra és Andrást leleplezi, szeme elé t3rtja a gyilkos <ízet í-zámot. amit négy év óta konokul őrzött mint ha. ragját és gyü'öletét. És akkor abban a drámai pillanatban András kikania Horákné ke?ébő' a gyilkos ólomgolyót és diadalittasan rámutat arra. hogy ez a golvó nem az ő fegyveréből származik. Ezzel a lelep'ezéssel az ellenség fegyverével üti agyon ellenfelét. A drámai feszültség valóban logikus megoldásra talált volna. fegri figyelmét ez elkerülte és pedig azért, mert Egrinek először meg volt a meséje és a meséhez idomította alakjait. Vilma Jamnička nagyon rokonszenvesen játssza Nagynčt, a fiát féltő anyja szerepét. A mindennapi munka -fegyelmezett mozdulataival és tiszta hangjával elyeníti meg a néző előtt a magyar kisparaszt becsületes életét. Anton Mrvička, Imre szerepében ezt a becsületes légkört kitűnő alakításával még fokozza és meggyőzőbbé teszi Minden sző és hang, ami ebben az első képben a színpadon elhanp"vk a szocialista ábrázolási módnak példaképe lehetne. A szlovák és a magyar dolgozók közti mesterségesen szított ellentétek már itt, ebben a képben teljesen felszínre kerülnek. Kifogástalan Benko alakja, akit yalach a kitűnő színész nagyszerű tudásával testesít meg. Ezen a figurán látni, hogy Egri személyesen ismeri az eredeti szövetkezeti elnököt. Benko úgyszólván az oszlopa Egri színművének. De a „Közös útnak" több hasonló oszlopa is van. Igy Forgácsot, a kulákot,. Záborszky oly művészettel játssza, hogy a néző érzi a falu kizsákmányolójánál a gőgöt, az elszántságot, amely táplálja valamennyi aljasságát, amit elkövet. Minden szó, amit ez a kulák elmond a színpadon, annyira hiteles, hogy mélyen belevésődik a néző emlékezetébe. Ilven meggyőzően ábrázolja Egri a béreseket is, Virágot és Katonát. Ezt a két epizódszerepet nagy színészek játsszák, Zacher és Senaj, lagyogó művészettel. Az ő alakításuk annyira meggyőző, hogy nem tudják őket elhomályosítani a színmű gyenge pontjai sem. S végül szabadjon még megemlítenem Jariabekot, a postás szerepében, továbbá Csiernyt, az NB tisztjének alakítóját, Sirnonovicsot, Harustyák megszemélyesítőjét és Zselenszká asszony játékának ragyogó jellemábrázolási erejét, akik komolyan kivették részüket Egri megérdemelt sikeréből. A felsorolt hibák ellenére tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy Egri színműve mindannyiunk számára kellemes meglepetést szerzett. Ha a felvetett problémát nem is mélyítette úgy ki, ahogy kellett volna, mégis ízléssel, tapintattal és sok helyütt bátorsággal oldott- meg feladatát. .Ugy vélem, szlovák szerzőre vár most az a feladat, hogy a szlovák-magyar problémának egészen mélyen a gyökeréig nyúljon és valóban olyan párttitkárt vigyen a színpadra, aki felvilágosító munkájával rendet és tartós békét teremt. Az alábbi cikket abból az alkalomból közöljük, hogy a kassai Nemzeti Színház csütörtökön, e hó 22-én szlo. vákul bemutatja Mándi Évának a neves magyar drámaírónőnek darab, ját. Éppen két esztendővej ezelőtt, 1949 novemberében került bemutatásra a budapesti Belvárosi Színházban — a Nemzeti Színház mai kamaraszinpadán — Mándi Évának második darabja, a »Hétköznapok hősek. Azóta Mándi Éva színmüve bejárta a népi demokráciák országait és mindmáig Földes Mihály «Mélyszáir.tás« cimü falusi életképe és Háy Gyula »Az élet hídja« mellett a legjelentősebb magyar színdarabnak bizonyult a felszabadulás óta. Bemutatása idején valóban az első darab volt, amelyben végre megjelentek a színpadon a megújhodott magyar életnek új emberei, az otszágot romjaiból újjáépítő munkások, r.ap. jaink új hősei. És ez a drámaírás új tavaszát jelentő fecske annál figyelemreméltóbb volt, hogy merészen röpült fel és valóban megújhodást jelzett a magyar színház történelmében is. A fiatal szerzönönek sikerült vezető szerepéhez és jelentőségéhez mérten megmutatnia a munkásosztályt és magát a munkást élete legégetőbb problémáival munkahelyén olyan pillanatokban, amelyekben döntően megnyilatkozott a munkához való új, pozitív viszonya A ^Hétköznapok. hősei«, a Martin kemence munkásai létjogosultságot, otthont kaptak a színpadon, ahonnan eddig száműzve voltak, Vagy ahol eddig csak torz figuraként szerepeltek. Ennyiben a magyar írónő müve rokonságot tart Václav Káňa cseh íróval és müvével, a Karhan-nal. Mindketten egyforma sikerrel mutat, ják be, hogyan alakul ki az építő munka arcvonalán az új szocialista ember. Mint mondottam, két esztendő telt el a bemutató óta, de ez a két év, mely alatt egész életünk hallatlan fejlődésen ment át, semmit sem vont le a darab időszerűségéből, Mándi Éva mondanivalójának értékéből.. Mit bizonyít ez? Azt bizonyítja, hogy Mándi Éva valóban értékes, művészi munkát végzett. A »Hétköznapok hősei« nem kiagyalt papirosfigurák, hanem csakugyan hősök, igaz emberek, akik nagy szavak és szólamok nélkül nagy tettek végrehajtására képesek és akik merészen fognak bele az eléjük gördülő akadályok leküzdésébe. »Könyveink főhőseként a munkát kell választanunk, azaz az embert, akit a szervezett munkafolyamatok alakítanak... Meg kell tanulnunk a munkát alkotásnak tekintenk, mondotta Maxim Gorkij a szovjet írók első kongresszusán és amikor egy évvel később a Sztahanov-mozgalom megindult, Sztálin elvtárs mutatott rá, hogy ebben a mozgalomban van a munkához való alkotó, kommunista viszony csirája. »A munkások és parasztok — mondja Sztálin — akik minden zaj és lárma nélkül építik a gyárakat, bányákat és vasutakat, kolhozokat és szovhozokat, akik az élet összes javait létrehozzák, az A párttitkár tisztán megjelenéséveí is inkább egy néhai intézőre emlékez-, tet, mint egy párttitkárra. Itt rendkíV vül meglep az, hogy Rakovszky, ez a

1kiváló és tehetséges rendező, aki en-' nek a sikernek úgyszólván társszerzője, így látott maga előtt egy párttitkárt. Szerző, rendező és színész egyaránt tévedett a párttitkár színrehozatalánál. Egy párttitkár merőben más anyagból van gyúrva. Nézetem szerint Egrinek nemcsak ott kellett volna bemutatni egy párttitkárt, amikor egy régi megbízható elvtárssal beszél, egész világot táplálják és ruházzák — ezek az új élet igazi hősei és alkotói. Ez a sztálini tanítás mintegy vezérfonala Mándi Éva darabjának. Hősei égy nagy célt tűznék ki maguk ele. a termelés fokozását és ezt a célt el is érik. mert erős akarat hajtja őket, mert hit és lelkesedés a mozgatója tetteiknek. A termelés fokozásának döntő kérdése mellett a darab más problémákat is felvet, így a nők egyenjogúságának és az új honvédségnek, a néphadseregnek kérdését is. l'eszí ezt ökonomikusán, amennyire a fő téma megengedi. A központi témában a hangsúly az újításon van, mint a tömegmozgósítás leghatásosabb és legeredményesebb eszközén. Mándi Éva művének értékét különösen emeli az a tény, hogy az újításnak nehéz esetét taglalja. Alkalma nyílik ezzel a mélyebb emberábrázolásra; az újítás kockázatos volta ugyanis élesebben szembeállítja a. feleket, állásfoglalásra kényszerít, egyfelől leleplezi az óvatoskodókat, az új életnek kerékkötőit, a kapitalizmusnak kiszolgálóit, másfelől fokozottabb munkalendületre sarkalja a darab pozitív hőseit. Kitűnő a két világnak ez a szembeállítása és nem vitás, hogy a nagy íiónőnek sikerült éppen a pozitív alakokat hitelesen és életseij ábrázolnia. Szivünkbe kell zárnunk János bácsinak, az öreg darusnak alakját, aki az újat eleinte bizalmatlanul fogadja, de ' akinek a munkásosztályhoz való hűsége makulátlan és.haladni tud a fiatalokkal a győzelmes jövő felé. És mennyire a mienknek érezzük a mérnöknek készülő fiatal munkást vagy a termelési felelőst, akiből tiszt lesz és végül Dunait, az újítás alapötletét, sugalló munkásigazgatót, ezt a fáradhatatlan, csupa lendület és csupa energia gyárvezetőt, a népnek ezt az igazi fiát, akit a Párt emel vezető pozícióba és aki ezt áldozatos munkával hálálja meg a népi demokráciának. Tóth -párttitkár alakja ezzel szemben nem ilyen meggyőző, halvájiyabb, nem kapcsolódik bele olyan elevenen a cselekmény irányításába, az események folyásába, ahogy ezt a szovjet daraboknál tapasztaljuk. El kell néznünk a szerzőnek a sematizálásnak ezt a fogyatékosságát, annyi pozitívumot kapunk cserébe azzal, hogy jnerész kézzel formálja színműve anyagát és nem marad adós a felelettel az egyes felvetett problémákra. A szerkezetileg is hibátlan darabban Mándi Eva igen helyesen mutat rá arra az útra, amely a nép jóléte, a boldog emberi élet, a szocializmus felé vezet. Az optimista . hangulattól átitatott munkás hétköznapok reális bemutatása ma küldetést ielent. Az a győzeletn, amelyet a Hétköznapok hőseinek a munka nemes romantikájától lelkesített munkásai aratnak, amikor a Martin kemence termelékenységét sikerül 20% -kai emelniök, nem maradhat a mi nézőink között sem lelkes visszhang nélkül. A ^Hétköznapok hősei«-nek mai kassai bémutatása különös aktualitást nyer azzal a ténnyel, hogy módjában áll a HUKO építőit mozgósítani, öntudatosabbá tenni, aktivizálni a szocialista építés élenjáró feladatára. Minden »irodalmi« célon kívül ez a ^Hétköznapok hősei«-nek valódi célja: bátor és szenvedélyes hangú agitáció az új, a haladó, a szocializmus építésének nagy munkája mellett. És minden mű, amely erre az építésre lelkesít, egyszersmind része, erős pillére ennek az építésnek. Egri Viktor mert hiszen könnyű Katit táncba vinni, hanem akkor, amikor egy magángazdálkodót világosít fel és meggyőzi arról, hogy a szövetkezetben a helye. Ig n, ez lett volna egy igazi párttitkár feladata. Erős a gyanúm, hogy Egri színművéből ez a legfontosabb i. lenet azért maradt ki, mert a mese kiszorította. Rakovszky a rendező értékes munkája mellett Vychodil, a díszletek tervezője komoly gonddal és hozzáértéssel végezte munkáját. I » Szabó Béla.