Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-02 / 258. szám, péntek

Tegyük kellemessé és hasznossá a hosszú őszi és féli estéket Az ősz vege felé közeledik. Az őszi munkák lassan befeje­ződnek az őszi, maj ď a hosszú téli esték több alkalmat és időt nyújtanak arra, hogy a falu fiatalsága fokozottabb kultúr­munkát fejtsen ki. A falu fiataljainak alkalma nyílik arra, hogy a gazdasági munkák fáradalmait kipihenje, az elmaradt mulasztásokat pó­tolja, szellemileg felfrissüljón, hogy több tapasztalattal és len­dülettel fogjon majd a tavaszi munkákhoz. Nagyon sok falusi csoportunk még mindig a falu évszázados téli álmát alussza. Nem tudnak mit kezdeni a hosszú őszi- és téli estéken. Eljárnak egymás­hoz, elbeszélgetnek, »eff>oroz­gatnak«, »elkártyázgatnak« és elmúlik a tél anélkül, hogy a falu fiatalsága megmozdult volna. Azzal érvelnek, hogy nincs vezető, meg nincs ktil­túranyag és még egy egész sor kifogást hoznak fel. Hoey nincs vezető, aki lendületbe hozza a falu kultúréletét, az nem igaz elvtársak! Nincs olyan falu, ahonnan ne lett volna valaki az ifjúsági énítkezéseken vagy po­litikai iskolán s ott ne látta volna az ifjúság lelkes kultúr­munkáiát és az ne tetszett vol­na neki. Nagyon szívesen segít a fiataloknak a tanító is. Kul­túranyag is van. A havonként megjelenő Alkotó Ifjúság a szebbnél-szebb versek, szín­darabok, népitáncók egész sorát adja fiatalságunknak. Nagyon sok falusi csoportunk nagy hangadói nem akarják észre­venni azt, hogy a nádfedeles falusi házak csendes, zavarta­lan romantikája elmúlt. Félnek, fáznak az új színdaraboktól. inuulóktól és népi­táncoktól. Még mindig olyan darabok után sóhajtoznak, amelyeken könnyezni lehet, vagy mindenki halálra nevetheti magát rajtuk. Ezek a csoportok, vezetőik és jóságos tanácsadóik vegyék észre, hogy a falu érdeklődésé­nek középpontjában nem a be­rúgott, gőzös, nyegle, gazdag, verekedős parasztfiú áll. Ve­gyék észre, hogy a falu életé­ben új korszak kezdődött. A fa­lunak mas probiemaja van ma. Uj hősök törtek fel, akik ki­zökkentették a falut romanti­kus nyugjjdtságából, akik új életet, új lüktetést, lendületet vittek a falu életébe. Normájukat túlteljesítő trak­toristákat, újítókat, élmunká­munkásokat, újítókat, élmunká­sokat, egyszóval a munka hő­seit, ezeket az egyszerű mun­kásembereket kell ma a szín­padra vinni. Ezekről kell ma énekelni, akik mindennapi mun­A dunaszerdahelyi közüzem CsISz-tagjai megtartották évi közgyűlésüket Az évi közgyűlés után az el­ső vezetőségi gyűlésen az újon­nan választott funkcionáriusok foglalkoztak azzal, hogy ho­gyan lehetne aktivizálni az üzem CsISz-csoportját. — Először is hozzá kell lát­nunk az agitációs munkához, — mondotta Csomor elvtárs, a csoport új elnöke, — hogy üzemünk minden ifjú dolgozó­ját megnyerjük a CsISz-be. A megjelentek helyeseltek. És miután Csomor elvtárs ja­vaslatát megvitatták Köles elv­társ, a csoport pénztárnoka, javaslatára kötelezettséget vál­laltak, hogy Sztálin elvtárs születésnapjáig az üzem vala­mennyi fiatal dolgozóit meg­győzik a CslSz jelentőségéről és megnyerik őket tagnak a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövet­ségbe. A CslSz üzemi csoportjának újonnan választott vezetősége ugyancsak kötelezte magát, 1 >gy nagyobb igyekezettel fog gondoskodni a munkáskáderek iskoláztatásáról. Az üzembizott­ságba jelenleg már két CsISz­tag került és az üzem gazda­sági vezetőjének helyébe és CslSz-tágot ajánlottak, mert ezt a hivatást jelenleg osztályide­gen egyén tölti be, akit az üzembizottság határozata alap­ján le kell váltani, és helyette egy fiatal kádert, lehetőleg CsISz-tagot betanítani. A gyűlésen megjelent elvtár­sak ugyancsak kötelezettséget jelentettek be a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszte­letére; főleg azt, hogy mini­mumra csökkentik az abszen­ciát, az asztalosműhelyben gon­doskodnak a gépek jobb karban­tartásáról, az üzletekben a jobb kiszolgálásról és minden vona­lon igyekezni fognak, hogy a szövetség tagjaihoz illő munká­val és igyekezettel ünnepeljék a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34-ik évfordulóját. D. V. kajuKhai nuicoiiiaK dolgozó né­pünk boldog jövőjéért, az ilyen egyszerű munkásemberekról SÍO­ló színdarabok, énekek csak azoknak nem tetszenek, akik­nek büdös a munkás, akik nem bírnak ma eléggé pöffeszkedni és parancsolni. Nagyon sok falusi csoportunk leveti, lehántja magáról a múlt világ polgári kultúrájának üres maradványait. A falu színpadán megjelennek a szocialista mun­ka hősei. A borgőzös »magyal nótákat* frissen lüktető moz­galmi dalok váltják fel. Tánc­csoportjaink vígan ropják a szebbnél-szebb népitáncokat. Fa­lusi csoportjaink százai már látják a népi kultúra szépségét és értékét. Azok a csoportok, ahol már lüktet az új szocialis­ta kultúra, ahol már új verse­ket szavalnak, ahol már új hő­söket alakítanak, látogassák meg azokat a csoportokat, ahol még mindig ölbetett kezekkel ülnek. Láttassák meg velük azt, hogy a hosszú őszi- és téli es­téket kellemesen és hasznosan is el lehet tölteni. Tudatosítsák bennük azt, hogy a szocialista kultúra nemcsak szórakoztatni, hanem nevelni és tanítani is akar. Falusi kultúrcsoportjaink vegyék fel a harcot az üres, csak szórakozást kereső kultúr­esték ellen azzal, hogy új szo­cialista kultúrát visznek a kö­zönség elé. Az előttünk álló telet hasz­náljuk ki. Énekeljünk, táncol­junk. hogy megmutassuk má­soknak is a szocialista élet szépségét és értékét és felfris­sülve új erővel fogjunk a ránk­váró nagy feladatok megvalósí­tásához. Dobos László rrtANTtSCK NLCSASZtK : iCiemetvŕG&faéažd A testem egy göp, amely dolgo­zik, lehel, atomokra bomlik, de a munkám eredménye, az itt ma­rad. Néke meleg az atudat, hogy én, jelentéktelen, névtelen mun­kás segítettem az igazság bás­tyájának felépítésében, aniin már az ősidőktől dolgozik az emberiség. És minden kő amivel hozzájárultam az építkezéshez — halhatatlan." VII. Gottwald köztársasági elnökkel előre, egy lépést sem vissza í Gottwald Osztraván a pártélet, a harc központjába került és csaknem élére a CsKP balszár­nyának, amely a szerencsétlen szociáldemokrata befolyástól és tradíciótól akarta megtisztítani a Pártot és világos, következetes forradalmi munkáspolitikát akart f—r0Ŕ0Ír0VA •• ŕ. siut* šéiA megteremteni. Gottwald körül csoportosulnak Ján S/erma, Ru­dolf Szlánszky, Václav Kopecky, Viliam Široký, Jaromír Dolán­szky és a bolsevik szárny többi tevékeny tagja. A dicsőséges, de nehéz harcot Gottwald vezette ekkor. Az el­hajlók és a burzsoázia egyenes ügynökei, mint Jilek és Bolen, akik a Párt vezetését magukhoz ragadták, abba a mocsárba akar­ták vinni a Pártot, amelybe a szociáldemokrata párt jutott. Hazug jelszavakat híreszteltek arról, hogy a kapitalista rend­szer olyan szilárd, mint még soha és a munkásságnak nincs kedve jogaiért harcolni. Igy kel­tettek zavart, így mételyezték a legyőzöttség mérgével a Párt sorait. Gottwald és harcos társai rámutattak arra, hogy éppen fordítva van, gazdasági válság közeledik, amely újra megren­díti az egész kapitalista rend­szert, ezért elő kell készíteni a munkásosztályt az új, nagy har­cokra. Az előkészület azt jelen­tette, hogy ki kell söpörni a Pártból a szociáldemokratizmus maradványait, a levertséget, bé­külékenységet vagyis ki kell űzni az elhajlókat és árulókat éa-bát­ran, szilárdan menni Lenin és Sztálin zászlója után. Az élősködő Jilekek ellen ví­vott harc egyre élesebb lett. de a CsKP (Csehszlovák Kommu­nista Párt) tagjainak mind szé­lesebb és szélesebb tömegei ér­tettek egyet a gottwaldi irány­vonallal. Gottwald mellett állot­tak a Párt idősebb, tevékeny tagjai is, mint Zápotocky és Smerál. Végül 1929 februárjá­ban a Csenszlovákial Kommu­nista Párt V. kongresz­szusán ez až irány döntő győzelnü* aratott. A kongresz­szus, ahol a fő beszámolót már Klement Gottwald tartotta, sza­kadékba taszítja az árulókat, új harcos marxista-leninista irány­vonalat állít a Párt elé, új, valóban bolsevik Központi Bi­zottságot választ, Klement Gottwald főtitkárral az élén. A burzsoázia sokat várt a kommunista párton belüli vál­ságtól. Azt hitte, hogy az áru­lóknak sikerül így meggyengíte­ni. felforgatni a Pártot és ezzel a munkásosztályt is, hogy nem lesz képes védekezni az újabb támadások ellen. Ekkor az e.len­ség azt híresztelte, hogy Klement Gottwald és harcos társai túl fiatalok. A burzsoá szociálde­mokrata és a nemzeti szocialista sajtó a renegát Jilekékkel együtt azt kiabálta, hogy az „éretlen politikusok", ahogy akkor mond­ták, a „karlini fiúcskák"*), „romlásba vezetik a Pártot." Igv akarta az ellenség aláásni Gottwald és az egész új vezető­ség tekintélyéi a munkások előtt és egyúttal azt remélte, hogy a gottwaldi vezetésnek nem lesz elég ereje és tapasztalata leküz­deni a válságot. De a történelem folvása, amint tudjuk, nagy csa­lódást hozott ezeknek a jövendő­mondóknak. Rosszul Ismerték a kemény és tapasztalatokban, tudásban gazdag ifjöt, Klement Gottwaldot, rosszul Ismerték a lenini Igazság megdönthetetlen­ségét. amely vezércslllaga volt. *) Azért karlini, mert a CsKP Központi Titkársága Kariínban, a Király-körút 13. sz. alatt volt ekkor. (Folytatjuk.),

Next

/
Oldalképek
Tartalom