Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-20 / 272. szám, kedd

1951 november 20 U J SZO 3 Visinszkij elvtárs az ENSz közgyűlésén leleplezte a nyugati hatalmak képmutató „béketest jt" és előterjesztette a Szovjetunió újabb nagyjelentőségű békeiavaslataít Az ENSz november 16-i délutáni plenáris ülésén elsőnek Visinszkij szovjet küldött készült felszólalni. Visinszkij ezt már két nap előtt bejelentette és kérte, hogy pénteken felszólalhasson. Ezért már jóval a gyűlés megkezdése előtt a terem zsúfolásig megtelt. A jelenlevők nagy érdeldődéssel várták a szovjet küldött beszédét. Amikor a szovjet küld öttség belépett az épületbe, egy francia női küldöttség A. J. Visinszkijnek fehér galambot, a béke jelképét nyújtotta át. A küldöttség kifejezte a Szov|etunió kormányának és népének háláját azért a következetes és fáradhatatlan harcért, amelyet a békéért és a nemzetek közötti barátságért folytatnak. Amikor Visinszkij elvtárs a szónoki emelvényre lépett, a közönség és a küldöttség hosszantartó tapssal üdvözölték, azonban alig kezdett beszélni, az ausztráliai kiküldött szót kért egy procfcdurális kérdésben. Példátlan, szemtelen módon azt akarta, hogy a gyűlés elnöke előre biztosítja a gyűlést, hogy Visinszkij valóban sürgős rendkívülit akar elmondani. Visinszkij elvtárs, miután méltón megfelelt az ausztráliai kiküldött szemtelen okvetetlenkedésére, a tárgyra tért és elmondotta beszédét. A. 1. Visinszkij beszéde Elnök úr, küldött urak! A közgyűlés most befejeződő általános vitájában sok küldött egész sor rendkívüli lényeges kérdést érintett. Ezek a kérdések egyrészt az USA, Nagy-Britannia és Franciaország küldöttségei által, másrészt a Szovjetúniő küldöttsége által beterjesztett javaslatokhoz és felszólalásokhoz kapcsolódtak. Már rámutattunk arra, hogy a három hatalomnak a fegyveres erők és a fegyverzet — beleértve az atomfegyvert — csökkentésének feldicsért tervében előadott javaslatai — amelyek állítólag arra szolgálnak, hogy csökkentsék a háború veszélyét és fokozzák minden ország biztonságát — lényegüknél fogva nem felelnek meg hirdetett céljaiknak. A nyilatkozat egyáltalán nem írja elő az atomfegyver betiltását. Ez teljesen megengedhetetlen. Nem véletlen, hogy a „hármak" nyilatkozata az 5. pontban csak futólagos megjegyzésekre korlátozódik arról, hogy az „összes fegyverzet és fegyveres erők szabályozásának, korlátozásának és fokozatos csökkentésének általános programm j ában" az atomenergiára vonatkozó résznek az alapja továbbra is az úgynevezett „az Egyesült Nemzeteknek az atomenergia ellenőrzésére és az atomfegyver betiltására vonatkozó terve" kell, hogy maradjon. De ki nem tudja, uraim, hogy az atomenergia ellenőrzésének és az atomfetryver betiltásának ez az úgynevezett terve, amelyet annakidején az Egyesült Államok kényszerített az ENSZ tagállamainak többségére — bár beszél az atomenergia^ Yiem zetközi ellenőrzéséről és az atomfesrvver betiltásának ilyen ellenőrzés segítségével való megvalósításáról — a valóságban nem írja e!ö sem az atomfegyver betiltását, sem a betiltás végrehajtásának nemzetközi ellenőrzését. Vájjon feledésbe merült-e már az atomenergiabizottság határozata, melyet a — megelégedésemre — itt jelenlévő Acheson külügyminiszter úr elnöklete alatt és Lillienthalnak, a Baruch-terv egyik szervezőjének vezetése alatt működő tanácsadó iroda bekapcsolásával, továbbá az atomfegyvergyártás olyan kiváló szakembereinek — mint Oppenhei mer, Thomas és mások — részvételével hozott. A bizottság erről az ú<rvnevezett nemzetközi ellenőrzési tervről szólva — amelyre most a hármak nyilatkozata hivatkozik még 1946-ban rámutatott, hogy ez a terv nem követeli, hogy az Egyesült Államok beszüntesse az atomfervvergyártást — még azután sem, hogv a nemzetközi ellenőrzési terv életbelép. Tény ez vagy nem tény? Erre a kérdésre mindeddig nem kaptam választ. Az amerikai küldöttség olyan ékesszóló képviselői, mint Austin úr, — aki mint ismeretes bármikor, bármely kérdésben, akármilyen ellenvetést hajlandó elmondani — mindeddig semmit sem válaszoltak Lehet, hogy ezúttal válaszolnak még ha a 74, cikkely szerint is. Szí vesen átengedném nekik itt a he lyet. Lehet, hogy válaszolnak arra a kérdésre, hogy mit is jelent Ache son úr írásbeli jelentése, amelyet öt évvel ezelőtt adott Byrnes akko ri külügyminiszter úrnak. A jelentés azt írta, hogy az Egyesült Államok még az úgynevezett nemzetközi ellenőrzési terv életbelépése után sem lesz az atomfegyvergyártás beszüntetésé' re kötelezve, hogy függővé kell tenni mindent ratifikálástól a politikai viszonyoktól, a nemzetközi helyzettől és mindezt a szenátusnak számításba kell vennie, amikor a képviselőházzal együtt véglegesen eldönti ezt a kérdést. Ilyen módon az a terv, amelyre most a „három hatalom nyilatkozata" hivatkozik, nemcsak hogy nem írja elő az atomfegyvergyártás betiltását, hanem ellenkezőleg, fenntartja a nemzetközi ellenőrzési terv életbeléptetése után is az USA számára az atomfegyvergyártás folytatásának lehetőségét. Ez, mint ismeretes, jellemző sajátsága a Baruch-tervnek. Másik sajátossága az. hogy a nemzetközi atomenergia-ellenőrzés olyan szervezetét írja elő. amelynek elkerülhetetlenül az amerikai monopolisták korlátlan hatalmához kell vezetnie, akik ennek révén az egész világgazdaság gazdáivá, így az atomenergiakészletek gazdáivá is válnának. Ez a terv ilyen módon nem a nemzetközi ellenőrzés, hanem az amerikai ellenőrzés terve és semmi köze sincs egy valódi nemzetközi ellenőrző szerv fel adataihoz. Ez a terv — J. V. Sztálinnak, a szovjet kormány vezetőjének kifejezése szerint — az ellenőrzés megcsúfolása. Nem felesleges emlékeztetni arra, hogy ez a terv nemcsak, hogy nem írta elő az atomfegyver eltiltását, hanem előírta — szörnyűnek tür.ik! — hogy magának, ennek az úgynevezett nemzetközi ellenőrző szervnek, legyen saját tudományos kutató gépezete az atomfegyver fejlesztésére, az atomfegyver felhasználására vonatkozó kérdések érdekében. Istenekhez méltó kép! íme, a „három hatalom nyilatkozata" szerint, ilyen terv szolgál a fegyverzet csökkentése általános programmja atomifegyverre vonatkozó részének alapjául. Magától értetődik, hogy a Szovjetunió eddig sem fogadhatott el és most sem fogadhat el olyan tervet, amely az atomfegyver betiltása helyett e barbár tömeg pusztító fegyver gyártásának és felhasználásának törvényesítésére irányul. Az atomiegyver kérdésének semilyen komoly megoldása nem lehetséges az atomfegyver feltétlen betiltása nélkül. Ezt azonban az USA, Anglia és Franciaország makacsul megkerüli nyilatkozatában. A „fokozatok rendszerével" az USA egyoldalúan akar másokat ellenőmni A három hatalom nyilatkozatában javasolja, hozzanak határozatot a fegyverzetre vonatkozó adatszolgáltatásról, szem előtt tartva, hogy ezeket az adatokat fokozatosan fogják szolgáltatni. Egyesek — közöttük az előző felszólaló, Romulo tábornok — el vannait ragadtatva ettő' a javaslattól. De én nem osztom ezt az elragadtatást. Tudom, hogy ő valóban elragadtatásra hajlamos ember, nem nehéz nála ezt elérni. Elég ehhez, hogy az őt elbűvölő javaslat legalábbis az Amerikai Egyesült Államok részéről induljon ki, s az elragadtatás máris biztosítva^ van. Acheson űr erről a javaslatról azt mondotta, hogy „ennek a bejelentési és ellenőrzési rendszernek olyan rendszerré kell válnia amely fokozatról fokozatra fejlődik. Eleinte — folytatta Acheson — a legkevésbbé lényeges adatokat közlik, majd érzékenyebb területekre térnek át. Ezt megerősítette Eden úr is november 12-i felszólalásában. „Javasoljuk — mondotta —, hogy ezt az ügyet a legkevésbbé lényeges fegyveres erő és fegyverzet kategóriákkal kezdjük el és ezután térjünk át a lényegesebb, titkosabb és ezért a velük való bánásmód szempontjából nehezebb kategóriákra." De ezek a „lényegesebb és titkosabb kategóriák" — amint Eden mondotta —, vagy „érzékenyebb területek" — Acheson szavai szerint — éppen azok a kényes kérdések, amelyeket a három hatalom az' utolsó fokozathoz sorol, azért, hogy ténylegesen és teljesen kikerülje az atomfegyverről való adatszolgáltatást. Az atomfegyver, mint ismeretes, éppen ahhoz a legtitkosabb kategóriához tartozik, amellyel a bánásmód — Eden úr kifejezése szerint — nehézségeket jelent. Épen ez az igazi értelme a három hatalom által felfedezett fokozatok rendszerének. Erre a rendszerre az is jellemző, hogy maga a „fokozatról fokozatra" való átmenet is — amint ez Acheson úr és Eden úr magyará zataiból látható — azoknak a belátásától függ majd, akik az úgy nevezett nemzetközi ellenőrzés legfontosabb mozgatóerői-t tartják kezükben. A kérdés ilyen felvetése csak azt jelentheti, hogy a fegyverzetre vonatkozó adatszolgáltatás terén az egyik fokozatról a másikra való áttérés — a három hatalom terve szerint — közvetlenül attól függ majd, hogy kielégítőnek találják-e az első fokozatban követelt adatszolgáltatás eredményeit azoknak a veszedelmesebb é3 fenyegetőbb fegyvereknek birtokában lévő államok, amelyekről a következő fokozatok ban kell adatot szolgáltatni. Ez csak azt jelentheti, hogy a hatalmasabb és veszélyesebb fegyverek birtokosainak kezében lesz az egész fegyverzetre vonatkozó adatgyűjtési terv sorsa, az adatok ellenőrzése és a fegyverzet csökkentésével kap csolatos intézkedések végrehajtása. Ez végül azt jelentheti, hogy teljes mértékben ezektől a hatalmaktól függ az egyik kérdésének eldöntése Következésképen, ezeknek a hatalmaknak minden lehetőségük meglesz arra, hogy ne engedjék meg az egyik fokozatról a másikra való átmenetet, ha ez nem szolgálja érdekeiket. Itt kell megmondani azt is, hogy — mivel az atomfegyver vagy a tömegpusztító fegyverek más fajtái a legveszélyesebb és legfenyegetőbb fegyverek — a róluk való adatszolgáltatást és minden ezzel kapcsolatos intézkedést ennek a fegyvernek a birtokosai önkényesen az utolsó fokozatig halaszthatják. — addig, ameddig az ügy esetleg el sem jut. Természetesen nem lehet egyetérteni a kérdés ilyen felvetésévél. Elfogadhatatlan az ezen az alapon felépülő általános fegyverzetcsökkentési programm és az atomfegyver „ellenőrzéséről" szóló, Baruch-terv alapját képező „fokozatok rendszere'' is. Ez a „fokozatok rendszere" a helyzetet uralni akaró USA kezében alkalmas eszköz volna, hogy meghatározatlanul hosszú ideig elkerülje magára vonatkozóan a nemkívánatos, kényelmetlen ellenőrzési intézkedéseket, s ugyanakkor ezeket az intézkedéseket másokkal szemben egyoldalúan megvalósíthassa. Bár az USA elvesztette monopolisztikus helyzetét az atomfegyver gyártásában, de mégis Reméli, hogy Uyen rendszer segítségével kikerül heti az ellenőrzést a legfontosabb fegyver, az atom é3 másfajtájú tömegpusztító fegyverek termelése terén. Már elmondtuk, hogy a három hatalomnak ezek a javaslatai lényegükben a fegyverzet összeírására irányuló javaslatok. Az összeírást anélkül kellene végrehajtani, hogy előzetesen határozatot hoznának a fegyverzet csökkentésére és az atomfegyver betütására. Az összeírásra irányuló javaslat célja, hogy a fegyverzet összeírásáról szóló szóbeszédekbe fullassza a főkérdést: a fegyverzet csökkentésére és- az atomfegyver betiltására irányuló határozatok meghozatalát. Magától értetődik, hogy mihelyt határozatot hozunk a fegyverzet csökkentéséről és az atomfegyver eltiltásáról, minden állam a legrövidebb időn belül köteles tájékoztatást adni fegyverzetéről. A szovjet küldöttség tnár 1946 decemberében a közgyűlés első ülésszakán javasolta: mondják ki annak szükségességét, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének valamennyi tagállama nyújtson tájékoztatást fegyveres erőiről és fegyverzetéről. A három hatalom javaslatai egyáltalán nem érintik az agreszszív atlanti tömb szervezői által idegen területeken létesített katonai támaszpontok kérdését, holott a fegyverzet csökkentésének kérdése szorosan összefügg ezzel a kérdéssel, az idegen területeken lévő katonai támaszpontok kérdésével. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezeket a támaszpontokat, amikor a fegyverzetről és a fegyveres erőkről beszélnek, mert az idegen területeken lévő katonai támaszpont a fegyverzet és fegyveres erők felhasználásának egyik legveszedelmesebb formája. Ez fontos kérdés, mert az. hogy az Egyesült Államok idegen területeken szárazföldi, tengeri és légitámaszpontokat létesít, az új világháború előkészítésére irányuló tervek egyik jelentős láncszeme. Az amerikai sajtóban közölt — természetesen távolról sem teljes és nyilvánvalóan szépített — adatok szerint az Egyesült Államoknak idegen államok területén több mint 400 katonai — főleg haditengerészeti — támaszpontja van. Kell-e külön beszélni arról a vitathatatlan tényről, hogy az amerikai támaszpontok láncot alkotnak, amelynek feladata, hogy északról a skandináv országok segítségével, dél felöl Törökország és Görögország segítségével, nyugat felöl a nyugateurópai országok segítségével, kelet felől Japán segítségével körülvegye a Szovjetuniót, s a népi demokratikus országokat. Kelet felöl, mint em'ítettük, Japán segítségével, amelyet most változtatnak át az atlanti tömbnek a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság ellen irányuló hídfőállásává, fegyvertárává és erődítményévé. Az amerikai támaszpontok szeretjéről és feladatairól képet alkothatunk Churchill november 9-én tett kijelentéséből is. Churchill rámutatott arra, hogy Anglia „az Egyesült Államok főatomtámaszpontja" lett. Churchillnek ebből a kijelentéséből láthatjuk, hogy ezt a fö amerikai atomtámaszpontot — az agresszív atlanti tömb terveinek megfelelően — a Szovjetunió ellen létesítették. Truman, Acheson és Eden nyilatkozatában, valamint a három hatalom deklarációjában egész sor kikötés kíséri a fegyverzet csökkentését célzó intézkedésekről szóló javaslatot. Ezekkel a kikötésekkel meg akarják akadályozni a fegyverzet csökkentésére ós az atomfegyverbetiltására irányuló gyakorlati intézkedések elfogadását. Ezeket a kikötéseket csakis így lehet értékelni. Truman november 7-i beszédében például a fegyverzet csökkentésére irányuló javaslatokhoz — amelyek lényegükben a fegyverzet és a fegyveres erők egyszerű összeírását célozzák — azt a kikötést fűzte, hegy a fegyverzet csökkentésének általa javasolt módja csak akkor lehet reális, ha van egy alkalmas nemzetközi rendszer, majd hozzátette, hogy a fegyverzet csökkentéséhez mindenekelőtt »megbízható és igazságos eljárási szabá!yzatra« van. szükség. Truman azonban nem magyarázta meg, hogy javaslatainak megvalósításához milyen eljárási szabályzatot tart ^megbízhatónak és igazságosnak*. Nem tudom, nem a vétójog kérdéséi akarta-e itt felvetni, mert szerinte szervezetünket és eljárásmódját ez teszi bizonytalanná. Én azt hiszem, hogy ezt akarta. Világos, hogy amíg nem dolgoznak ki az amerikai monopolisták számára előnyös eljárási szabályzatot, addig — úgyjátszik — az Egyesült Államok nem szándékozik végrehajtani semminemű fegyverzetcsökkentést. ( Már láttuk, hogy Acheson az egyik szakaszból a másik, szakaszba való átmenetet olyan feltételekhez fűzte, hogy ennek vagy annak az államnak növekvő mértékben biztosítékot kell nyújtania. Truman, Acheson és Eden a fegyverzet csökkentésének előzetes feltételeként azt a követelményt is támasztotta, hogy ki kell küszöbölni a jelenlegi nemzetközi feszültséget. Ezt a feltételt a siralmas emlékezetű Népszövetség politikusai is minden esetben széles körben felhasználták, amikor a fegyverzet csökkentéséről, á leszerelésről volt szó. ' Emlékezhetünk arra. hogy a 30-as években — többi között a Népszövetség leszerelési előkészítő bizottságának negyedik ülésszakán — ugyanezzel a feltétellel állt elő a mindenki előtt ismeretes Paul Boncourt*. amikor szüksége volt arra, hogy meghiúsítsa a leszerelés kérdésében a szovjet küldöttség részéről akkoriban előterjesztett konkrét javaslatokat. Ismeretes ez a formula: »Előbb biztonságot, azután leszerelést*. A közgyűlés előző ülésszakán a fegyverzet csökkentésének ellenzői egyszerűen megismételték ezt a formulát. Most Truman, Acheson és Eden kissé modernizálta ezt, amennyiben a fegyverzet csökkentésének előzetes feltételeként azt a követelést támasztotta, hogy ki kell küszöbölni a jelenlegi ^nemzetközi feszültséget*. Az Egyesült Államok képmutató módon jár el, amikor így veti fel a kérdést. Ez már abból is látható, hogy az USA egész -politikája nem a nemzetközi feszültség enyhítésére, hanem még nagyobb fokú kiélezésére irányul. Valóban, vájjon nem éppen ezt a célt szolgálja-e elsősorban az a támadás, amelyet Tito hóhérlfegényeinek a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen irányuló provokációs rágalmazó javaslata tartalmaz,, az a támadás, amelyre nem kerülhetett volna sor — s ez mindenki előtt világos — ha az Egyesült Áliamok részéről nem részesült volna támogatásban, ösztönzésben. Vájjon megismétlődhetett volna-e ezen az ülésszakon egy olyan tény, mint a közgyűlésen, sőt annak emelvényén a csődötmondott Kuomintangrendszer képviselőjének megjelenése, akinek szerepére a bölcs francia közmondást lehet idézni: »Le mort saisit le vif« — (a halott megragadja az élőt) ha Csiang háta mögött nem volna világosan látható Acheson alakja? Ezek a tények nem állnak egyedül. Hát az - amerikaiak megismétlődő kísérletei a koreai fegyverszüneti tárgyalások meghiúsítására, előbb Keszonban, most pedig Panmindzsonban? Mát a japán »békeszerződé$«? Hát Németország kettészakitása? Hát az Egyesült Államok kísérletei, hogy a szovjet határoknál északon és (felen, keleten és nyugaton újabb esádöket emeljen és a meglévőket kiszélesítse? Hát a-z úgynevezett üközőikeleti védelemi története, a Köz&lKelet, amelynek »védelmére« az USA