Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)

1951-11-15 / 268. szám, csütörtök

f 6 üt szo 1951 november 15 A FÜVES VETÉSFORGÓ lila: ING. MACHANKOV VLADIMÍR A vetésforgók rendszere: n. Vetésforgónak hívjuk azt a sorrendet, amelyben egy bizonyos területen egymásután következnek a különböző növények. A múltban különböző vetésforgó volt, például az ugaros (a háromtáblás gazdálkodásnál), a változó, a szabadvetésforgó, amikor ugyanis a növényeket határozott rendszer nélkül termelték és csak arra fordítottak figyelmet, hogy a pillanatnyi haszon mennél nagyobb legyen és nem törődtek azzal, hogy a talajt így kifárasztják és az elveszti termékenységét. A helyes fűvesvetésforgóban a növények rendszeres váltakozásával az egyes táblákban megújul a talaj struktúrája és termékenysége állandóan fokozódik azáltal, hogy rendszeresen termeljük a herefűves, vagy lucernafüves keverékekét. Az EFSz-ek számára azonban nem elég egy ilyen vetésforgó. Különböző vetésforgókat ismerünk A szántóföldi vetésforgók a határ legnagyobb részét foglalják el. Bennük az évelő here| füves keveréket rendszerint csak 2 ! évig termeljük és a többi időben (körülbelül 5—7—8 év) ezen táblán kü lönféle növények váltakoznak úgy hogy egymásután a legmegfelelőbb sorrendben következzenek. A vetésforgó tartamának idejét úgy kell megválasztani, hogy az állami termelési tervben előírt növények mennyiségét ki lehessen termelni. Emellett azon¥ ban nem szabad megengedni ' azt. hogy a talaj teljesen elveszítse struktúrális mivoltát. A hereiéléknek a ifivekkel való keverékét nem azért termeljük, hogy azt meg lehet az állatokkal etetni. A keverékek termelésének főcélja az, hogy megteremtsék a talaj struktúráját és csak azután jön figyelem be a takarmánygép biztosításában lévő jelentősége. A herefüves keverék tehát azért főtermény a vetésforgóban, mert mennél jobban megtrágyázzuk és előkészítjük a földet, a keverék annál sürübb lesz, éspedig mind a felszínen a növényi rész, mind a gyökérzet a föld alatt és annál több lesz a húmusz tartalom, vagyis annál szilárdabb lesz a talaj struktúrája és annál jobban fognak fizetni a következő növények. Az ilyen vetésforgó azonban nem ad annyi takarmányt, amennyi elég lenne az EFSz közös állattenyésztése és a szövetkezeti tagok egyéni tulajdonában lévő állatok 6zámára. Mivel a háziállatok táplálásának legtermészetesebb és egyúttal legolcsóbb formája a legeltetés, a fenti vetésforgón kívül be kell vezetni a takarmányvetésforgót Is, (rétek, legelők). Ebben a vetésforgóban is ugyanolyan nagyságú tábla, számszerint 7—10 van, mint az előzőben. A területnek a legnagyobb részét rétr és legelői keverékekkel vetjük be, amelyeket az első két évben szénának kaszálunk és aztán a további 2—5. évben, egészen a felszántásig legeltetjük rajta az állatokat a terv szerint. A keveréket az utolsó év őszén felszántjuk előhántós ekével és aztán 2—3—4 évig ezen a területen termelhetjük a legigényesebb növényeket, mint például az olajos növényeket, ipari növényeket, zöldségféléket, stb. Ezután újra füvesítjük az egész területet, úgyhogy ebben a vetésforgóban ls állandóan váltakozzanak a növények. Évente ebbeq a vetésforgóban is egy táblát felszántunk és 1 táblát újra fűvesitünk. Ajánlatos, hogy ezen vetésforg-í számára a határ legalacsonyabban fekvő részét válasszuk, mert a réti növényeknek több nedvességre van szükségük, mint a közönséges szántóföldi növényeknek. Olyan növényeknek a termelésére, amelyeket túlságosan gyakran, vagy pedig nagyobb mennyiségben kell a házhoz vagy máshova szállítani, mint például zöldtakarmány, kapástakarmányféléket, vagy silónövényeket, önálló területet kell választani az úgynevezett községmenti vagy pedig háztáji vetésforgó keretében. Ez a vetésforgó jó ha a közös istálló, vagy pedig a silógödrök közelében van. hogy a termést ne kelljen messze hordani. Igy aztán ezen a területen a trágyalézés, stb, ls könnyen megvalósítható. Ennek pedig gazdaságilag nagyon nagy előnye van. Fontos, hogy helyesen válasszuk meg az egyes vetésforgók területének számát, típusait, időtartamát és kölcsönös viszonyát, hogy biztosítani tudjuk az állami termelési terv teljesítését és a takarmányalapot a közös állattenyésztés számára, amely a mezőgazdasági termelésnek oszthatat lan része. A vetésforgók rendszerének továbbá lehetővé kell tenni a lehető legnagyobb mértékben a munkák gépesítését, a munkaerők és a fogatok kihasználását, az EFSz különböző termelési ágainak fejlődését, vagyis a szövetkezet jólétének és a szövetkezeti tagok gazdagságának általános növekedését. Az egyes vetésforgók tábláit úgy kell megválasztani, hogy ne maradjanak kihasználatlan földsávok A mezőgazdasági termelést tehát ielosztiuk: a strukturális talaj készítésére, a növényi termelésre, az állattenyésztési termelésre és a takarmányalap biztosítására. Ezen ágak kölcsönös viszonyát a terv határozza meg. A vetésforgók terVének kidolgozása nagyon fontos és felelősségteljes munka, mert ez a terv határozza meg a szövtekezet és az egész mezőgazdaság fejlődésének és megszilárdulásának ütemét. A vetésforgók tervének kidolgozását tehát szakemberek és szövetkezeti tagok csoportja végzi a megállaoított termelési feltételek és a termelés perspektív terve alapján. A vetésforgókat és tábláikat aztán a földek tagosításánál egyenesen a határban jelölik meg. A vetésforgókat feltétlenül be kell tartani, mert ettől függ a talaj termékenységének állandó fokozása, vagyis a magasabb termések elérése. Azonban a legtermékenyebb földet is helyesen kell megművelni. A fűvesvetésforgós gazdálkodásban új talajmegművelési rendszert alkalmazunk. A talaj megművelésének elvből a lehető legegyszerűbbnek, de egyidejűleg a leghatásosabbnak kell lennie, hogy a lehető legkisebb mértékben károsítsuk meg a talaj struktúráját és hogy emellett megteremtsük a növény sikeres fejlődéihez szükséges feltételeket. A talaj megművelésének folyamatát feloszthatjuk alapmegművelésre. a vetés alá való előkészítésre és a fejlődési időben való művelésre (kultiváció). A talaj megművelésének célja az, hogy a talaj felszínét porhanyóssá és siruktúrálissá tegyük, hogy megtisztítsuk a gyomféléktől és mägvaiktól, valamint a kártevő rovaroktól. Az alapmepművelés aszerint különböző, hogy szántóföldet szántunk-e, vagy pedig fűféléket szántunk be (hereféléket). A szántóföldeken az alapmegművelés tarlóhántással kezdődik, amit azonnal a kasza után kell végezni. A tarlóhántásnak az a célja, hogy a föld felszínét 4—6 cm mélyen (semmiesetre se mélyebben) megporhanyosítsa és hogy így megakadályozza a talajnedvesség tartalmának kipárolgását és hogy a kiesett gyommagva-' kat csírázásra kényszerítse. Ha a földön kizöldelnek a gyomfélék (körülbelül 4—6 hét múlva), akkor kell megvalósítani az előhántósekével való mélyszántást Ennek a szántási módszernek a közönséges ekével való szántással szemben nagyon sok előnye van Az előhántósekévei va'ó szántás a legíobb szántás Az előhántós eke a rendes nagy ekének a pontos másolata, csakhogy körülbelül az egyharmadára kisebbítve. Az előhántóeke körülbelül 50—60 cm-el van előbb elhelyezve a fő eke előtt, mégpedig úgy, hogy szántás közben 10 cm-t fogjon. Ezt a felszíni réteget a rajta növő gyommal, vagy rovarokkal együtt feltépi és megforgatja és lehányja a szomszéd barázda fenekére. A fő eke, amely az előhántóeke után megy. 10—15 cm-t fog a strukturális földből és betakarja az előháujtóekével leforgatott földet. Az ilyen szántás százszázalékban megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket egyáltalán a szántással szemben támasztunk. Mivel a strukturális talai szárazság idején sem képez hantokat, elmaradnak a különféle boronálások, hengerelések és más munkák. A legtöbb esetben elég a könnyű talajsímítás, keresztben a barázdák irányára és máris elő van készítve a talaj az őszi vetés alá. A tavaszi növények vetése alá szintén ősszel szántunk, csakhogy a télen .át barázdákban hagyju' a földet és csak koratavasszal simítjuk el. Ha a barázdákon gyom nő. akkor azt a tavaszi vetés alá való megművelésnél elpusztítjuk, mégpedig úgy, hogy elvágjuk gyökereiket exstirpátorokkai (kultivátorokkal), amelyek késekkel vannak ellátva. Olyan földeken, ahol kúszógyomfélék nőnek, ősszel tányérboronával párszor átmegyünk a földön. A boronát úgy kell beállítani, hogy 12 cm mélységben fogjon. A borona aztán szétszaggatja a kúszógyom gyökereit, ami aztán lehetetlenné teszi a gyom további tápanyaggal való ellátását. Ekkor aztán előhántós ekével való szántást alkalmazunk, amelyeket körülbelül 12—13 cm mélységre /állítunk be. A kúszógyom így körülbelül 20—25 cm mélységre kerül, ahol aztán megfullad. A fűvestáblákat és az évelő füveket elvből csakis előhántós ekével szántsuk, mert csak így lehet biztosítani, hogy a régi termény újra ne nőjjön. Ezt a munkát feltétlenül ősszel kell elvégezni. A növényápolást (a kapások, a szélessorú növények ápolása), a fejlődés idejében a szerint intézzük, ahogy azt állapotuk megkívánja. Ezt a munkát gyakran összekapcsoljuk a fejtrágyázással. Az előhántó ekét az ekéről csak az istállótrágya beszántásánál távolítjuk el. Hasonlóképpen a hegyvidéki és a savanyú földeken 'is, ahol a húmuszréteg nagyon vékony, közönséges ekét kell használni. Emellett azonban mélyítőt alkalmazzunk, amely lehetővé teszi a szántóréteg alatti rész felszaggatását anélkül, hogy a holt alj a felszínre kerülne. Ezzel egyidejűleg a meszesítést is elvégezzük. A talajmélyítést addig kell végezni, amíg csak a szántóréteg mélysége el nem éri a 20 cm-t. Aztán az Ilyen földeket Is lehet előhántós ekével szántani. A vetési eljárások a nagy táblákon könnyen gépesíthetők. Lehet agregátokat, (több gépet őszekapcsolva) használni. Ezáltal lényegesen megnövekszik a gépek munkateljesítménye és annak hatása. , A növények trágyázásának rendszere szorosan összefügg a vetésforgóval és a talaj megmüvelési rendszerrel. Itt is a növényekről való új ísrfceretekbő! az új micsurini-liszenkói agroblológiából idulunk ki. Azelőtt nagyobb részt csak a talajt trágyáztuk meg. pedig a növények csak egy nagyon kis részét használták el annak a tápanyagnak, amit a trágyával együtt a földnek adtak. Fűleg azokról a trágyákról van szó, amelyeket por tormájában vetettek el, mint például a szuperfoszfátot. Világos, hogy a tápanyagokra a növényeknek van szükségük. nem pedig a talajnak. És éppen a szovjet agrobiológia, a növény* és állati életről való tudomány ért el ezen a téren nagy sikereket. Felfedezte azt, hogv a növényeknek fejlődésük különböző időszakaiban különböző mennyiségű és egymáshoz különböző viszonyban lévő 'ápanyagokra van szükségük. Megállapították azt is. hogy a növények gyökereikkel az ásványi tápanyagoknak csak a gyenge oldatait tudják felszívni. Felfedezték továbbá azt is, hogy a talajbaktériumok tudnak felszabadítani tápanyagokat szervesanyagokból, (mint például az elhalt növények pyökereiből, halott és más szervekből. Istállótrágyából, stb.), mégpedig a növények számára éppen ebben a felszívható formában A bakté-iumok közöl sokan nitrogént kötnek le a levegőből, (például a pillangós virágú növényeken élő baktériumok). Ezekután meg lehetett állapítani a húmusz keletkezését és feladatát. Ismeretessé vált, hogy a tápanya-' gok a szuperfoszfátból miért vesznek el a növény számára. Mivel a poros szuperfoszfátnak nagy a felszíne, vagyis nagy az érintkezési felülete a talajrészekkel, amelyek hatnak rá, a szuperfoszfátban lévő foszfor a vízben oldhatatlan formát vesz fel, amelyet a növények nem tudnak felszívni. Ismeretessé vált továbbá, hogy mfg a növényeknek ásványi tápanyagokra van szükségük, a baktériumoknak, amelyek nélkül zöld növények nem élhetnének, tápanyagként szerves anyagot kell adni. Ezért fontos, hogy az ásványi és szerves trágyát egyidőben használjuk, (istállótrágya, zöldtrágya, komposzt, stb.). Ezek a felfedezések és összefüggések odavezettek, hogy új, a termelési gyakorlat számára nagyon fontos trágyázási módszereket találtak Mindenekelőtt a növényeknek olyan menynyiségű tápanyagot kell adni, amenynyit egy bizonyos formában és arányban feltudnak 6zívni, amikor szükségük lesž rá. Ezért megkülönböztetünk alaptrágyázást a ^termények keletkezésének idejében, vetési trágyázást, a növények csíraképességének biztosítására és fejtrágyázást a növény fejlődésének tipikus időpontjaiban. Az alaptrágyázást úgy végezzük, hogy a trágyát, főleg a szuperfoszfátot az őszi szántás előtt szélesen szétszórjuk és beszántjuk a földbe előhántós ekével. Igy abba a rétegbe jut a trágya, amelyben az érett növényeknek a gyökerei a legsűrűbben fejlődnek a terméshozam idejében. A vetés közben a vetőmaggal egyidejűleg a szemcsés trágyát is elvetjük. Ez megint csak szuperfoszfát, azonban nem poros állapotban, hanem szemcsékben. A szemcsék a talajban lassan feloldódnak és a növény fiatal gyökerei felhasználják belőlük a tápanyagot. Szemcsés trágya használatánál megkisebbedik a trágyának a talajjal való érintkezési felszíne és így a foszfornak csak nagyon alacsony százaléka veszi fel a feloldhatatlan formát. Ma már a szemcsés trágyát gyárakban készítik. Sőt, az EFSzekben a szövetkezeti tagok sajátmaguk is állíthatnak elő szemcsés trágyát. A fejtrágyázást főleg oldatokkal és trágyalével végezzük. Fontos, hogy tudjuk, mikor és milyen mennyiségű trágyát adjunk a növényeknek fejlődésük idejében. A pillangósvirágú növények (here, lucerna, lednek, stb.) vetésénél a baktériumokkal való trágyázást használjuk. ősszel a pillangósvirágú növényeknek egy részét kikapáljuk, a tél folyamán megszárítjuk és tavaszszal összezúzzuk, összekeverjük vízzel és ezzel a keverékkel elöntjük a vetőmagot. Ezáltal a baktériumok száma a magokon megsokszorozódik és a vetés után sokkal gyorsabb ütemben fognak f( lődni és jóval több nitrogént fognak tudni lekötni a levegőből. A magokat azonban a vetés előtt meg kell szárítani. A vízzel való gazdálkodásban nagy szerepet játszanak az erdők és a vízgyűjtők Ahol nincs erdő, ott sok víz elpá- I árasztják, vagyis fokozzák termékeny' rolog, a hegyoldalakon repedések keletkeznek és lecsúszik a termékeny réteg. Az erdőkben pedig a talaj annyi vizet szív magába, hogy szivacsszerűvé válik. Aztán a víztartalmat fokozatosan kiengedi magából. Ezért fontos, hogy a hegyoldalakat és a vízpartokat beerdősítsük. A síkságokon megint a szél fokozza a párolgást, gyakran elhordja a szántóföld felső rétegét, mint például 1949-ben DélSzlovákiában. Hogy meglassítsuk a szél gyorsaságát és megtompítsuk káros hatását, védőerdőövezeteket, vagyis szélfogókat létesítünk. Az elárasztott" és az elárasztatlan földek termésében lévő különbséget bárki összehasonlíthatja. Emellett megvan az a lehetőségünk, hogy például nyáron felfogjuk a felesleges patak- vagy folyóvizet valamilyen vízgyűjtőben és szárazság idején az összegyűjtött vizet szétengedjük a földeken, vagyis elárasztjuk vele. Ezenkívül a gyűjtőkben lévő vizet felhasználhatjuk víziállatok és halak nevelésére. A Szovjetunióban a kommunizmus nagy építkezéseinek (a volgai, doni vízgyűjtők) első nagy jelentősége, hogy elárasztanak 26 millió hektár földet és ezenkívül a hidrocentrálékban villanyáramot fejlesztenek. E hatalmas építkezések mellett azonban a kolhozok saját vízgyűjtőket és halastavakat építenek, melyeknek segítségével földjeik nagy részét elségét. Ezt mi is megtehetjük. A fent említettekkel még nem merítettük ki a fűvesvetésforgós gazdálkodást^ Idetartozik minden más Intézkedés, ami a termés fokozására irányul. Igy például a nemesített vetőmag használata az egyes vidékeken, a keresztsorú vetés, a burgonyáknak fészkekbe való ültetése, a heterózis kukorica vetése, az ágas búza vetése, az évelő rozs termelése, stb. Minden, amit a haladószellemű tudomány és gyakorlat feltalált minden, ami fokozza a termést és az emberi munka teljesítményét, a fűvesvetésforgós gazdálkodásba tartozik, összegezve arról van szó, hogy megválasszuk a helyes formát a helyi viszonyokhoz mérten, hogy ne alkalmazzuk az egyes intézkedéseket sablonszerűén, mert az alkalmatlan eljárás nem lehet tudományos eljárás, éppen ellenkezWeg, károkat és a termés csökkentését okozhatja. A fűvesvetésforgós gazdálkodás bevezetése tehát fokozza a termést, lehetővé teszi, hogy magasabb hasznossággal bíró háziállatokat tenyésszünk. Csakis ilyen módon tudjuk állandóan és tervszerűen fokozni a mezőgazdasági termelést, csakis így tudjuk megsokszorozni a mezőgazdasági termékek mennyiségét és csakis így tudjuk biztosítani a dolgozók jólétét, ami tulajdonképpen a szocialista társadalmi rend célja.