Uj Szó, 1951. november (4. évfolyam, 257-281.szám)
1951-11-01 / 257. szám, csütörtök
Vilá g pr oletárjai egyesü l'.i etek! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 november 1., csütörtök 3 Kčs IV. évfolyam, 257. szám öl jenek nepila diere q iink t áj kat&íiai, dôlqúzé népiink lúmnti nq a in ak, bík&L éhihwJk aldelmexűi! Antonín Zápotocky elvtárs kormányelnök beszéde a Nemzetgyűlésben A nemzetgyűlés szerdán, október 31-én az őszi Időszak első plenáris ülésére jött össze. A nemzetgyűlés első plenáris illésének elején a nemzetgyűlés üj képviselői dr. Oldrich Johnnak, a nemzetgyűlés elnökének kezébe letették az esküt. A megüresedett képviselői helyeket František Haducha, Jozef Kaďura, Alexander Dubček, Elena Koysova, Alexander Pavlovié, Jan Repka és JUDr. Jaroslav Krofta foglalták el. Dr. Oldrich John, a nemzetgyűlés elnöke, ezután a jelenlevő képviselőkkel ismertette a kormány üj összetételét. A kormánynyilatkozatot Antonin Zápotocky kormányelnök mondotta el. Beszéde előtt a jelenlevők a kormány elnökét hosszantartó tapssal üdvözölték. A kormánynyilatkozatot a nemzetgyűlés feszült figyelemmel halgatta végig és sok helyen egyetértő tapssal szakitotta meg. 1948 június 17-én mutatkozott be a Csehszlovák Köztársaság ötödik kormánya a parlamentnek, előterjesztette programmját és felhívta a parlamentet a programm jóváhagyására és a bizalom megszavazására. Ettől az időtől fogva már több mint három év telt el. Az egész idő alatt a csehek és szlovákok újjászületett Nemzeti Frontjának kormánya államunk ügyelt Klement Gottwald köztársasági elnök, a Nemzetgyűlés és a nép bizalmára támaszkodva igazgatta. Csak az utóbbi időben állott be átszervezés a kormányban és nagyobb személyi változásokra és áttolódásokra került sor. A kormány átszervezését nem előzte meg semilyen kormány vagy politikai válság. Nem került sor semilyen ellentétre a politikai pártok és a Nemzeti Frontot alkotó részek között sem. A régi politikai pártellentétek és viszályok nálunk 1948 februárja után teljesen és remélem, örökre megszűntek. A kormány programmnyllatkozatában azt ígérte, hogy szilárdan a szocializmushoz vezető népi demokratikus úton haladva figyelmet fordít: 1. A nép élet, szociális és kultúrszükségleteiről való mindennapos gondoskodásra, 2. A termelő erők fejlesztéséről való mindennapi gondoskodásra. 3. A gazdasági élet minden alkotórészének állandó tökéletesítésére. 4. A gyárak, a földek és az adminisztratív munka termelékenységének fokozására. A kormány programmnyilatkozatában külön hangsúlyozva lett, hogy „ha nem fogunk többet és jobban termelni, nem fogunk jobban élni". Beszámolóm további részében alkalmam lesz megmutatni, hogy a Nemzeti Arcvonal kormánya három éven keresztül hogyan teljesítette programmjának fő pontjait. A kormánynyilatkozatból világosan kitűnik, hogy a jobb élet kérdése elvileg és következetesen egybe lett kapcsolva a termelés megjavításával, a munkatermelékenység fokozásával és a gazdasági élet minden alkotó részének tökéletesítésével. Ezért a kormány újjászervezésének oka ma sem politikai, sem pártellentét, amint azt meg is jegyeztem, hanem gazdasági és termelési kérdések. Államosított termelésünk hatalmasan kiszélesedett. Sok téren nagymértékben túllépte a háború előtti termelést. Azok a követelmények, amelyek termelésünkre hárulnak, a dolgozók milliói életszínvonalának állandó emelkedése a szociális, egészségügyi és kulturális vívmányok bevezetése következtében olyan nagyok, hogy a / mi ipari és még kevésbbé mezőgazdasági termelésünk, ha teljesiti a feltételezett terveket, nem képes teljes mértékben fedezni a növekvő szükségleteket. Ha a tervteljesítés során zavarok és hiányok keletkeznek, ahogy az utóbbi időben a sséíjter^elésnél történt, ez nehéz zavarokat és elmaradást von maga után más termelési ágazatokban is. Ezek a tapasztalatok vezettek a termelésünk megszervezését és irányítását érintő messzemenő intézkedésekig. Ezek vezettek a vezér- és területi igazgatóságok megszüntetéséhez, amelyek centralizációjuk mellett sok esetben nehézkes, túlméretezett mamutgépezetekké váltak és képteleneknek mutatkoznak rendesen megszervezni és irányítani a fejlődő termelést. A vezérigazgatóságok és gépezetük megszüntetésével a feladatok egész sorát vették át a termelési minisztériumok. Hogy a minisztériumok operatív és rugalmas szervekké váljanak, hogy a termelést tényleg áttekintően irányíthassák és vállalhassák érte a fellelősséget, szükséges volt több reszortra felosztani a termelési minisztériumokat.. Igy az eddigi nehézipari minisztérium öt minisztériumra, éspedig a fűtőanyag-és energetikai minisztériumra, a kohóipar és az ércbányák minisztériumára, a vegyiipari minisztériumra, a nehéz gépipari minisztériumra és az általános gépipari minisztériumra oszlott feL A faiparnak, a celluloze gyártásának éa a papíriparnak kiemelésével a könnyűipari minisztérium hatásköréből, valamint az' állami erdők kiemelésével a földmüvelésügyi minisztérium hatásköréből megala kult az erdő- és a faipari minisztérium. A munka- és népjólétügyi minisztérium a munkaerők miniszté- i riuma lett és a legfelső számvevő ellenőrzési hivatal helyett kialakult az állami ellenőrzés minisztériuma Az újraszervezett kormány Klement Gottwald elnök úrral és az újonnan kinevezett miniszterekkel ma bemutatkozott a nemzetgyűlésnek és bizalmát kéri. Ebből az alkalomból engedjék meg, hogy a kormány nevében né hány szót mondjak a jelenlegi külpolitikai- és hazai helyzetről. Az 1948 június 17-i kormánynyilatkozatban külpolitikánk orientációjáról a következő került kifejezésre: „A külső biztonságért kifejtett igyekezetünk a Szovjetunióval és a népi demokráciák államaival kötött szövetségi szerződéseink szélesebb keretébe tartozik." Ellenségeseink áskálódására, amely különösen 1948 februárja után bontakozott ki ellenünk és háborús fenyegetéseikre a kormánynyilatkozat így felelt: „Legjobb barátunkkal, a Szovjetunióval kötött szövetségi szerződésünkre támaszkodva nyugodtan tekintünk jövőnk elébe a kapitalista ellenség köreinek minden fenyegetése és fegyvercsörtetése ellenére.* Nyugalmunk, anelyet 1948-ban és a következő években a kapitalisták háborús fenyegetésével szemben felmutattunk, teljesen, jogosultnak mutatkozott. 4 a«S7 vllágtábora, amelybe köztársaságunk bekapcsolódott, keresztezte a háborús uszítók terveit. Sikeresen folytatja harcát a nemzet, közi vitás kérdések békés rendezéséért, az öt nagyhatalom közti egyezmény megkötéséért. A reakciós puccskisérlők és a későbbi áruló emigránsok minden reménye, amelyet a külföldi tábor háborús kapitalista uszitóiba vetettek, csalatkozott. Szövetségi szerződéseink rendszere, amelyre a biztonságot és a békés együttmunkálkodást szorgalmazó külpolitikánk támaszkodik és amelynek alapján köztársaságunk és a Szovjet, únió között kötött barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés Jelenti, további szövetséges szerződésekkel kiszélesült. A térképre vetett egyszerű tekintet meggyőzi önöket, hogy milyen különbség van ma határaink biztonságát és biztosítását illetőleg az első köztársasági viszonyokkal szemben. Az első köztársaság idején az ország minden oldalról körül volt véve a fasiszta ellenséggel, a kapitalista imperialistákkal és a burzsoá-nactanalista uszítókkal. Ma ennek ellenkezője áll fenn. Ma szomszédaink a Szovjetúnió, a népi demokratikus Lengyelország, Románia és Magyarország, amelyekkel nemcsak szilárd baráti és szövetségi szerződéseket kö. töttünk, hanem amelyekkel egyben népünket a gazdasági és kultúrális együttműködés, az igazi barátság legszorosabb kötelékei kapcsolnak egybe. Alapjaiban megváltozott viszonyunk északnyugati szomszédunkhoz, ahol a hitleri támadók és erőszakoskodók helyett kormányhoz és hatalomhoz jutott a német dolgozó nép. Wilhelm Pieck elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársaság elnökének, a mult napokban Prágában tett látogatása világosan bizonyítja, hogy az öriáshegység mögött felszámolták a régi germán erőszakos és hódító terveket és hogy önállóságunkat és békénket erről az oldalról nem fenyegeti semilyen veszély. Mind jobban és jobban fejlődik, szilárdul barátságunk, valamint poli1 tikai, gazdasági és kulturális kapcsolataink a Kínai Népi Köztársasággal, amelynek soktagú katonai küklöttsé ge nálunk tartózkodott a Hadsereg Napjának ünnepségei alkalmából. Külpolitikánk eredményeivel és vi- i szonyunkkal a népi demokratikus békeszerető és a keleti államok iránt igazán meg lehetünk elégedve. Máskép van ez nyugaton. A már említett kormánynyilatkozatban megállapítottuk, hogy ^Csehszlovákia barátsági kapcsolatokat akar fenntartani a világ minden demokratikus államával.« Nem tagadjuk, hogy ez nem sikerült nekünk. Fölösleges volna tagadni azt, hogy különösen kapcsolataink az Eszakamerikai Egyesült Államokkal az utóbbi időben jelentős mértékben kiélesedtek. Nem a mi oldalunkon van a hiba. Nilvánvaló, hogy a Szovjetunió-vezette béketábor államai és a nyugati kapitalista államok közti kapcsolatok jelenlegi rosszabbodásának általános oka a támadó Atlanti egyezmény létezése, amely a nemzetek békés együttélése ellen irányul. A hiba ott van, hogy az Északamerikai Egyesült Államokban olyan körök és emberek vannak, akik állandóan maguknak követelik a más államok belügyeibe való beavatkozás jogát, és fenyegetésekkel, és erőszakkal is rájuk akarják kényszeríteni akaratukat. Elvileg ftt egy kérdésről van szó: Joga van-e a kisÁllamoknakj mint amilyen Csehszlovákia Is, területén törvényei szerint büntetni a gonosztevőket és kémeket, akikre rábizonyították hogy gaztevő cselekményekre készültek és szerveztek Köztársaságunk ellen? Az amerikai háborús uszítók és a béke megbontói ezt a jogunkat nem akarják elismerni. Mi ezzel szemben ezt a jogunkat nem hagyjuk és senki sem kényszeríthet, minket a legtörvénytelenebb határozatokkal, a szerződések megszegésével és zsarolással sem, hogy lemondjunk erről a jogunkról. A»jogról«, a ^szabadságról* úgy tetszik, Amerikában igen furcsa nézetek léteznek. Ez év október 13-án nyilvánosságra hozták Truman elnöknek nyilatkozatát a magyar eredetű amerikaiak egyesületének küldötteihez. Az amerikai sajtó és rádió szerint az elnök a következőket mondotta: »Az Egyesült Államok remélték, hogy a jaltai és a potsdami tárgyalásokkal biztosítva lesz a béke és az egyéni szabadság Bulgáriában, Csehszlovákiában, Magyarországon, Lengyelországban és Romániában. Látjuk azonban, hogy ez nincs így. Továbbra is törekedni fogunk arra, hogy ezekben az államokban is olyan szabadságot léptessenek életbe, mint amely itt nálunk, az Egyesült Államokban létezik* Üjra félreérthetetlen és jogosulatlan igyekezet ez beavatkozni más államok belügyeibe. Ha más államfér. fi tenne hasonló nyilatkozatot Amerika ellen, az egész tőkés sajtó lázongana, hogy Amerikát meg akarják támadni és hogy erőszakosan idegen doktrínákat és rendszert akarnak rákényszeríteni. Az amerikai államférfiak azonban azt gondolják, hogy a hasonló nyilatkozatokat, amelyek világosan sértik meg a benem avatkozás nemzetközi elvét, azért tehetnek, mivel Amerika nem habozik erőszakkal is beaavatkozni más államok belügyeibe. Ennek legjobb és legelret. tentőbb példája Korea. Mi nem fogunk törekedni arra hogy Ameriltá-1 Kétségtelen, hogy ami az életszínvonal, a népjóléti illetékek és a nép kulturális szükségleteinek fokozását i jelenti, olyasvalamit valósítottak meg a mult években, ami eddig nálunk még nem történt. A dolgozók millióinak életszínvonala, akár a városokban, akár a vidéken soha nem látott mértékben fokozódott. Különlegesen gyors ütemben emelkedett azoknak a dolgozó rétegeknek életszínvonala, amelyeket a kapitalizmus során a legrosszabbul fizettek és szociálisan a legjobban kizsákmányoltak. Tudatosítani kell, hogy az életszínvonal gyors emelkedése, amelyet örömmel fogadnak, a nehézségek egész sorát vonja maga után, amelyeket az emberek, a javulás gyors irama által elkényeztetve, nehezen értenek meg. Nálunk 4s igazolást nyer az a szabály, hogy minél jobban emelkedik az élet- és kulturális színvonal, annál jobban fokozódnak a követelmények és ezzel természetesen emelkedik a fogyasztás is. A fokozódó követelményeket és fogyasztást a szocializmus felépítésénél egyrészt a kizsákmányolás eltávolításával, a kizsákmányoló osztályelőnyeínek kiküszöbölésével, másrészt pedig a magasabb termelékenységgel és a nagyobb munkaigyekezettel lehet kielégíteni Az életszínvonal fokozásának első ban olyan szabadságot léptessenek életbe, mint amilyet köztársaságunkban valósítottunk meg. Ez az amerikai nép Ugye, feladata. Egész nemzetünk és egész népünk azonban védekezni fog az ellen, hogy valaki bármikor is jogosultnak érezze magát kémek, diverzánsok, szabó, török, gyilkosok és végül talán háborús beavatkozás segítségével is olyan szabadságokat bevezetni nálunk, amilyeneket a háborús beavatkozók védelme alatt Koreában vezettek be. Külpolitikánkat a mindenoldali bekés együttmunkálkodás, a gazdasági kapcsolatok az egyenjogúság alapján történő diszkrimináció nélküli fejlesztésének egyedüli igyekezete irányítja. Megtartjuk 'el nem muló hűségünket a Szovjetunió és minden népi demokratikus szövetségesünk iránt. Meg akarjuk tartani barátságos kapcsolatainkat a világ összes államaival. Nincs semilyen támadó tervünk, hódító szándékunk, sem területi követelésünk. Békében akarunk építeni, békében akarunk élni. Azonban a leghangosabb fenyegetések sem kényszerítenek minket térdre. Nemzetünk sohasem bocsátaná meg nekünk, ha München megismétlődne, ha megalázkodva könyörögnénk bármely háborús támadónál és agresszornál a megszállásért, a protektorátusért. Teljes mértékben egyetértünk Sztálin generalisszimusszal és nyilatkozatával, hogy a béke biztosítása és védelme megköveteli a felkészültséget arra, hogy az agresszort teljes fegyvereztben fogadhassuk. A megrajzolt nemzetközi helyzetből világos, barátaim, hogy a béke és önállóságunk védelme egész sor kötelességet állít elénk, amelyek visszatükröződnek otthoni helyzetünkben, gazdasági életünkben is. Most belpolitikai helyzetünkről és viszonyainkról szeretnék beszélni. Rá akarnék mutatni, hogy eddig hogyan teljesítettük azt a négy elvi pontját annak a programmnak, amelyet ez a kormány 1948 évi korI mánynyilatkozatában kitűzött. lehetőségét, az idegen munka kizsákmányolásának kiküszöbölését, a vagyonosok előnyeinek lerombolását teljes mértékben kihasználtuk. A további javulásnak most már csak a második lehetősége áll fenn, ez pedig a termelés fokozása, a magasább teljesítmények és a munka magasabb termelékenységének elérése. E tekintetben be kell ismernünk, hogy nem teljesítettünk mindent, amit kellett volna, és amit lehetett is volna teljesítem. Ebben találhatjuk meg éppen minden nehézségünk gyökerét, ez az oka a fejlődés és a jólét további növekedése lassúbbodásának. Ezért azit gondolom, hogy ma éppen ideje hangsúlyozni kormánynyilatkozatunk döntő monriatátl amelyet három évvel ezelőtt mondtunk ki:" „Ha nem fogunk jobban és többet termelni, — nem fogunk jobban élni." Nem lehet a kormánynak felróni, hogy nem vette volna tekintetbe a nép szükségleteiről való mindennapi gondoskodást. Csak néhány tanulságos példát hozok fel. Tekintsük először dolgozóink bérei és fizetései fejlődésére. (Zápotocky elvtárs kormányelnök beszédének folytatását lapunk holnapi számában hozzuk), Mindennapi gondoskodás népünk szociális és kulturális szükségleteiről