Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-05 / 234. szám, péntek

&tni€>íit a gaíátífai brigád... Szeptember 29-én hangulatos búcsú ünnepélyt rendeztek a CsISz járása .irodájában. Itt bú­csúztatták a Púchovra induló önkéntes brigádosokat. Szovjet, szlovák és magyal nótákat éne­keltek, majd Mandl elvtárs mondott búcsúbeszédet, melyet a következő szavakkal fejezett be: „Ti, a galántai járás ifjúsá­gának élenjárói, elmentek, hogy bebizonyítsátok azt. hogy sze­retitek a bekét és harcolni is tudtok érte." Aztán kiimentünk az állomásra. Elvtársi kézszorí­tásokkal búcsúztunk 6 már in­dult is a vonat. Az egyik leány az ablakon kihajolva „Viszont­látásrá"-t kiáltott édesanyjának. „El,munkásjelvénnyel akarlak viszontlátni" — kiáltott vissza édesanyja. „Igyekszem ..." hal­latszott a lány hangja, aztán a többit elnyelte a vonat zakato­lása. Elmentek hát a galántai bri­gádosok. Ehhez azonban van még némi megjegyezni való. Például, hogy a nádszegi ifjúsá­got ezen a brigádon csak három leány képviseli: Káta Rózsi és két cigányleány, Vontszemű Lujza és Kurucz Irén. Több jelentkező volt Nád­szegről, — mondja Kurucz Irén, azonban csak mi hárman értet­tük meig, hogy mi is az a vízi­erőmű, hogy a mi munkánkkal is hamarabb villamosítják Szlo­vákia falvait, ahoil ma még petróleumlámpa ég. Csak mi hárman éreztük át, hogy ezzel is előbbrevisszük a béke ügyét. Vontszemű Lujza még hozzá­tette. „Igyekezni fogunk majd helyettük is dolgofni. Talán si­kerül. Mint élmunkás akarok hazajönni". „Én — folytatta Kála Rózsi, — talán haza sem jövök egyhamar. Ügy érzem, sokat fogok tudni dolgozni. Tudod, elvtárs, szeretném, ha a galán­tai brigád kitüntetné magát." így beszéltek a vonat indulá- | sa előtt. Hát bizony a galántai járás sok-sok fiataljának példa­képéül szolgálhatna Kata Rózsi, Vontszemű Lujza és Kurucz Irén. Sok helyen még ma is úgy gondolják, hogy a cigány keve­sebbet ér, mint más ember. Pe­dig megtanulhatnák, hogy nem I a szfn és a faj teszi az embert emberré, hanem a munka. Sok fiatalnak, aki nem tudja értékelni az ifjúsági építkezése­ket, látni kellett volna Anda Ferkót. ö is ment volna a bri­gáddal, de az utolsó percben lemaradt, mert a galántai gép­állomásnak szüksége van rá. Most nem mehet. — Pedig nagyon szerettem volna menni, — mondotta és könnyek csillannak meg becsü­letes szemében. No, majd ha nem lesz itthon annyi munka. — Rád most idehaza van na­gyobb szükség. Itthon is a szo­cializmust építed. A matuskovói Ifjúságot is csak egy fiú, Papp Feri képvi­seli. Ö is büszke arra, hogy építheíti a béke e hatalmas osz­lopát. ö sem akar háborút. Na-< gyon, nagyon szereti a békét. — Ha még nincs is meg min­denünk — mondja Papp Feri,' — úgy, mint ahogy kellene, ép­pen ezért kell nekünk derekasan kivenni részünket hazánk építé­séből, hogy minél előbb min­denünk meg legyen. Magyar fiatalok! Kövessétek Káta Rózsi. Vontszemű Lujza, Kurucz Irén, Papp Feri, stb. p&dáját, akik elmentek brigád­ra és azt ígérték, hogy becsüle­tesen fognak dologzni, hogy jó hírnevet szerezzenek a járás if­júságának és remélik, hogy a többi fiúk és lányok is követik példájukat, ök munkájukkal bi­zonyítják be, hogy tényleg Gottwald ifjúsága vagyunk. Pszota Endre, Matuškovom | imber megismerésének és neve­lésének tevékeny eszköze. Ezért tudott mindig tanácsot adni a pártszervezeteknek és a Torna­egyleteknek a könyvtárak ala­pításánál, a műkedvelőcsopor­tok színdarab kiválasztásánál. Maga is fordított németből és csehből színdarabokat és agitá­ciós számokat, amelyeknek elő­adásait tanácsaival is segítette^ Elbizakodott fiatalság (Folytatás a 3. oldalról.) dolgozójává váljon hazánknak és egyénileg is jobban boldo­gulhasson. öreg fejjel nem riad vissza a tanulás nehéz­ségeitől. Tanulni akar, mert a múltban nem tanulhatott és most van rá alkalma, hogy behozza lemaradását. De a lánya, aki a CsISz tagja és szintén a téglagyárban dolgo­zik, le akarja beszélni apját er­ről a tervről. Ö nem akar ta­nulni. Ilyenek a zselízl téglagyár fiatáljai. Elbizakodtak és ko­molytalanul veszik az életet. Elfelejtették a multat, nem tö­rődnek a jelennel, nem látják mi történik körülöttük, mert nem akarnak előrehaladni. Ezen a helyzeten a CsISz já­rási vezetőségének sürgősen segíteni kell. A téglagyár fia­taljait be kell kapcsolni szer­vezetünk unkájába. Segíteni kell őket fejlődésükben, boldo­gulásukban. Szűke József. rüANTISCK NCCSÁSZCK f ORDÍTOTT A : /». SlUCi BUA A Spartakus egyik cikkében így fejezi ki ezt a gondolatot: „Ta­nulni, tanulni és még tanulni — ez az alfa és az omega. Tanulni az életbői, a tapasztalatokból, a könyvekből, a kísérletekből, a győzelmekből és a vereségek­ből. Tanulni a gyárakban, a mezőn, a műhelyben és a bányá­ban, az utcán, otthon, az isko­lákban — és tanulni minde­nütt." És ebből a szempontból ő n, legjobb példa. Akkori munka­társai emlékeznek rá, hogy sok­oldalú munkája ellenére is ta­lált időt az önképzésre. Persze legtöbbet a marxizmus-leniniz­mus tanulmányozásával foglal­kozott. Mivel a cseh irodalom ekkor még nagyon szegény volt, Németországból rendel könyveket. Különösen két mű volt ekkor nagy hatással rá: „Állam és forradalom" és „A renegát Kautsky és a proletár­fortadalom". Évek múlva a Kommunista Internacionálé fo­lyóiratában így ír az elsőről: „Még most is emlékszem rá, milyen hatással volt rám Lenin első könyve. Ez a könyv az „Állam és forradalom". Olyan volt, mint egy látomás. Mintha kinyitottak volna színeim. Ami mellett évekig jártam, mint a vak, egyszerre világos lett előt­tem." Érthető, hogy miért éppen ezek a könyvek voltak olyan hatásai a fiatal Gottwald fejlő­désére. Hiszen Lenin ezekben a könyvekben zseniálisan kifej­tette és megvilágította azokat a roppant kérdéseket, amelyek a munkásmozgalomban akkor felvetődtek, melyeknek megol­dásán szüntelenül gondolkodott Gottwald is. Ezek a művek ki­mutatták a szociáldemokrácia fejlődését a megalkuvástól, visszavonulástól, egyezkedéstől egészen a munkásosztály nyílt elárulásáig. Ez a mű segített még mélyebben -megérteni az 1920-as csehszlovákiai esemé­nyeket és az elkövetkezendő fejiődést. De nemcsak ezt. Ezek a művek konkrét forradalmi programmot is adtak a mun­kásosztálynak, leleplezték a polgári demokráciák aljasságát és szembeállították vele a pro­letariátus demokráciáját — a proletárdiktatúrát. A politikai tanulmányokkal e'mélyíti Gottwald általános műveltségét is. Erről legjobban beszélnek a Spartakusban meg­jelent cikkei, melyekben fel­dolgozta a tanulmányai során elvégzett anyagot. Ir itten a szerves élet keletkezéséről és fejlődéséről, Darwin tanításáról, a társadalmi formák fejlődésé­ről, az 1879-es párizsi kom­münről, a különféle vallási for­mák fejlődéséről és áttekinté­sét adja a szocialista elméletek­nek. A Spartakus második év­folyamában egy állandó rovat' van „Kommunista tan" címmel. Ezt maga írja és mindig mellé­keli az idegen szavak magya­rázatát. A cikkeiben felhasznált idézetek bizonyítják, mennyire erősödik, terebélyesedik tudása, írásaiban találkozunk Marx, En­gels, Lenin,. Plafon, Marcus, Aurélius, Rousseau, Kant, Saint­Simon, Haeckel, Darwin, Hux­ley, Palacky, Masaryk és má­sok neveivel. Élénken érdeklődik a szép­irodalom iránt is. A vrutky-i könyvnyomdász, Samo Münz Shakespeare tisztelője és isme­rője, beszéli, hogy Gottwald egy hosszú vitában meggyőzte arról, hogy jobban ismeri és árti Shakespeaiet, mint ő. Cik­keiben gyakian említi Havlícse­kot, Svätoplukot, Csehovot, Gorkijt, Zolát, Heinét és Goet­hét. Köztársasági elnökünk még most Í6 könyv nélkül idézi nemcsak Marxot, Lenint és Sztálint, hanem egy egész sor cseh költőt is. A szépirodalom neki, mint gyermekkorában, úgy később is. — nemcsak azért | jó barátja, mert felüdíti, de az

Next

/
Oldalképek
Tartalom