Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-26 / 252. szám, péntek

3 1951 október 167 - ÜJ SZÖ Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Ko?társaság elnökének beszéde Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság népei közös célért - a világbéke megtartásáért harcolnak A prágai doigotók hatalmas manifesztációja W. Pieck látogatása alkalmából Szerdán a délutáni órákban a prágai üzemek dolgo­zóinak ezrei töltötték meg az Iparpalota nagytermét, hogy Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztár­sság nemzetei közti barátság megszilárdítása mellett manifesztáljanak. Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság Blnöke az NDIÍ kormányküldöttségének tagjaival rö­viddel 11 óra után érkezett meg. Kíséretében ott volt a nemzetgyűlés elnöke, dr. Oldfich John. Az Iparpalo­tában már várták Antonín Zápotocky, a Nemzeti Arc­vonal elnöke és a kormány elnöke, valamint a Nem­zeti Arcvonal központi akciós bizottságának, a Köz­ponti Szakszervezeti Tanácsnak, a CsISz-nek és a Csehszlovák-Szovjetbarátok Szövetségének képviselői. A manlfesztáción résztvettek a testvéri országok dip­lomáciai képviselői is. A himnuszok elhangzása után a manifesztációi dr. Oldŕich John, a Nemzeti Arcvonal Központi akciós bi­zottságának vezértitkára nyitotta meg, aki melegen fogadta a vendégeket. Ezután szólásra emelkedett Wil­helm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnö­ke. Beszédét gyakran lelkes taps szakította meg. Wil­helm Pieck beszéde után Antonín Zápotocky kormány­elnök szólalt fel. A csehszlovák és a német nép közötti barátságos kapcsolatok megszilárdítását kifejező manifesztációi az Internacionáléval fejezték be. Tisztelt kormányelnök úr! Drága csehszlovák barátaim! Elvtársak és elvtársnők! » Nagy örömmel fogadtam e! Kle­f ment Gottwaldnak, a Csehszlovák Köztársaság elnökének és a Cseh­szlovák Kommunista Párt elnökének meghívását erre a néhány napi álla­mi látogatásra. A német nép békés erői figy fogják értékelni ezt a meg­hívást, mint a Csehszlovák Köztár­saság bizalmának kifejezését a béke­szerető Német Demokratikus Köztár­saság iránt. Ez a bizalom nektek an­nál is többet jelent, mivel a hatal­mon lévő német osztály századokon keresztül nemzetileg elnyomta a cse­heket és szlovákokat és mivel a fa­siszta megszállók népeik legjobb fiainak és leányainak ezreit gyilkol­ták meg. Nem először vagyok Csehszlová­kiában és nem először fogadom — hálaérzettel eltöltve — a csehszlovák nép vendégszeretetét. Amikor Hitler Németországban magához ragadta a hatalmat, a csehszlovák dolgozók és élcsapatuk, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja példás szolidaritását fe­jezte ki a német antifasisztákkal. Különösen az ő érdemük, hogy Prá­ga a német antifasiszták központja lett a Hitler gonosztevő diktatúíája ellen folytatott harcban. A csehszlo­vák nép segítségével megőrizhettük a német munkásosztály értékes ká­dereit, amelyek most a Német De­mokratikus Köztársaság felelős funk­cióiban és Nyugat-Ndmetorarágban a békeharcban teljesitik feladatukat. Akkor „más Németország" fogalmát terjesztették. Amikor ma hozzátok, mint ennalt a más, demokratikus és békeszerető Németországnak képvi­selői Jövünk, meg szeretnénk kö­szönni elsősorban a csehszlovák mun­kásoknak, Csehszlovákia Kommunis­ta Pártjának és vezérének, Klement Gottwald elvtársnak azt a segítsé­get ém szolidaritást, amelyet a né­met antifasisztáknak nyújtottak a barbár hitleri uralom idejében. Drága Csehszlovák barátaim! A csehszlovák-német barátságnak ez a nagyszerű manifesztációja is­mét emlékeztessen bennünket arra, hogy mindkét nemzetünk nemzeti lé­tezéséért a Szovjet Hadsereg hősi győzelmének hálás, amely szétverte a német fasiszta támadókat.. A Szov­jetunió nemzetei hatalmas erőfeszí­téseikkel és áldozatkészségükkel ki­kergették hazájukból a fasiszta be­tolakodókat és minden európai nem­retet felszabadítottak a fasiszta meg­szállók igája alól. 1945 május 8-án a dicsőséges Szovjet Hadsereg előtt a német hadsereg utolsó roncsai is letették a fegyvert. Ez a nap a német nép új életé­nek kezdete lett. A Szovjetunió nem­zeteinek győzelmére támaszkodva a potsdami konferencián határozatot hoztak Németország lefegyverzésére és nácítlanítására. A Sztálin, Tru­man és Attlee által aláirt potsdami nyilatkozat a német népet állami éle­tének felújítására és demokratikus alapon való felépítésére kötelezte minden militarista és fasiszta erő ki­zárásával. A potsdami egyezmény­ben a három nagyhatalom biztosítot­ta a német nép jogát-nemzeti egysé­gére és a békeszerződés megkötésé­re. A potsdami nyilatkozat alapvető gondolata megfelelt a szovjet meg­szálló hivatalok politikájának. Né­metország szovjet zónájában ezen alapelvek megvalósítása tette lehető­vé a békés demokratikus fejlődést. A nyugati nagyhatalmak által elfog­lalt zónákban a potsdami egyezmény elveinek megsértése a német impe­rializmus megerősítését és a milita­rizmus újjászületését okozta. A szov­jet megszálló hatóság tevékenységé­nek első napjai óta népünk haladó erőire támaszkodott, főleg azonban szervezett munkásságunkra. A kom­munisták és szociáldemokraták a fa­sizmus idején szerzett kegyetlen ta­pasztalatok által megerősödve kife­jezték határozott akaratukat, hogy megszüntetik a munkásmozgalom szétziláltságát és megteremtik a mun kásosztály Egységes Szocialista Párt­ját. A kommunista és szociáldemo­krata munkások megesküdtek arra, hogy a jövőben sohasem hagyják magukat kettéosztani és megverni, d« mindig egységben győzni fognak. 1946 április -én Berlinben meg­alakítottuk Németország Egyaégea Szocialista Pártját. Alapelveiben és céljaiban e párt a marxizmus-leni­nizmus tanításait követte. Közös harcban, közös munkában, a Szov­jetunió Kommunista (bolsevik) Párt­jának történetét közösen tanulmá­nyozva Németország Egységes Szo­cialista Pártja újtipusú párttá fejlő­dött Pártunk egysége, marx-lenini alapja, a Szovjetunióhoz való mély barátsága a legértékesebbek,, ame­lyeket a szétszakítottság eltávolítása titán szereztünk és amelyet sohasem hagyunk el. A Német Demokratikus Köztár­saság egységes munkásmozgalmának óriási történelmi jelentősége Nyugat­Németország munkásosztályának gyengeségével való összehasonlítás­ban tűnik ki legfeltűnőbben. Angol­amerikai parancsra Schuhmacher, Ollenhauer és Reuter reformista klikkje, amelyhez olyan emberek csatlakoztak, mint az általánosan hirhedt Wenzel Jaksch, hazugsággal, szélhámossággal é» brutális terror­ral akadályozta meg Nyugat-Német­ország munkásmozgalmának egysé­gesítését. Ennek eredménye a mun­kásszervezetek kiebrudalása a gaz­dasági és állami gépezetből és a foko­zott kizsákmányolás rendszere, amely egyre inkább teszi gazdagab­bá a. nyugatnémet burzsoáziát és egyre jobban megnyomorítja a dol­gozókat. Nyugaton a munkásmoz­galom helyzetét az a tény jellemzi, hogy éppen úgy, mint a weimari köztársaság és a fasizmus alatt, rendőrséget vetnek be, hogy az el­nyomja a tüntetéseket, a nép­gyűléseket és a sztrájkokat. Ezzel szemben bebizonyult az, hogy Németország keleti részében a mun­kásmozgalom egysége döntő fel­tétele minden demokratikus, haladó tényező politikai, szervezési és er­kölcsi erősségének. Pártunk kezdeményezése folytán kialakult minden antifasiszta, demo­krata párt és szervezet egységes blokkja. E blokk minden országépí­tő és békeszerető erőre támaszkod­va nagy politikai erővé fejlődött né­pünk harcában a nemzeti egységért és a békéért. Az antifasiszta és demokratikus pártok blokkja a potsdami határo­zatok szellemében 1946 nyarán kö­vetkezetesen megvalósította a nép­szavazást arról, hogy a háborús go­nosztevők éa aktív nácik birtokát minden megtérítés nélkül kisajátít­ják. Mindenekelőtt arról volt szó, hogy a konszernek és bankok német urainak kezéből kivegyük a gazda­sági alapot. Németország keleti ré­szének lakossága túlnyomó többsé­gében úgy döntWt, hogy a maga ke­zébe veszi át a konszerneket. Az előttetek is jól ismert konszernek és vállalatok, mint például az AEG és a Siemens, az I. G. Farben, a FUck és Mannesmann a Német Demokra­tikus Köztársaságban ma a nép tu­lajdonában vannak. Nálunk nincs már Német Bank és Dreedal Bank. A bankok mind népi intézetekké váltak. A Német Demokratikus Köz­társaságban a konszernek és bank­mágnások uralmával egyszer s min­denkorra végeztünk. Ezeknek a go­nosztevőknek, akik a német nemzo­ten és Európa nemzetein oly súlyos gaztetteket követtek el, soha nem lesz többé lehetőségük új háborút in­dítani a dolgozó emberek véréből és izzadságából és más nemzeteket meg­semmisíteni. Országunk demokratikus erői egy másik bajt is megszüntettek, amely Németország fejlődését szerencsétle­nül befolyásolta. 1945-ben végeztünk a junkerek hatalmával Németország­ban. Minden nagybirtokos vagyoná­nak kártérítés nélküli kisajátításával a nép kezébe ment át több mint há­rom és félmillió hektár termőföld. A demokratikus kormányzat kezéből 560 ezer ember kapott földet. A nagybirtokosok földjén keletkezett 293 ezer új mezőgazdasági település teljes többsége azoké az áttelepülő­ké, akik a potsdami egyezmény vég­rehajtásakor elhagyták Csehszlová­kiát és Lengyelországot. Ezzel Kelet-Németországban a leg­nagyobb politikai, gazdasági és kul­turális jelentőségű akció valósult meg. Széttörtük a junkeroknak, nem­zetünk leghírhedtebb osztályának gazdasági alapját, akik évszázado­kon keresztül csak háborúból és nép­rablásból éltek. A Német Demokra­tikus Köztársaságban a junkerek so­ha többé nem kapnak lehetőséget ar­ra, hogy mozgósítsák a fasiszta hor­dákat, rablóhadjáratokat intézzenek más nemzetek ellen. A junkerbirtokok kisajátítása után a falu új életre ébredt. A mezőgaz­dasági munkások és kisparasztok öntudatos polgárokká váltak Köz­társaságunkban. Kormányunk nagy segítséget nyújtott nekik. A parasztok, az új telepesek hitelt kaptak telepeik kiépítésére. A talaj megmunkálásában és az ara­tásban jelentős szereoet játszanak állami gépállomásaink. E gépállomá­sok munkásai az új kulturális moz­galom hordozói. Filmeket, színháza­kat, könyvtárakat, testnevelés és mulatságot visznek be a falvak éle­tébe. Demokratikus falvaink leküz­dik a hagyományos gazdasági és kulturális elmaradottságot Elvtársnök és elvtársak! Orszá­gunk demokratikus erői Pártunk ve­zetése alatt támadásba indultak a német reakció és álkultúra harmadik bástyája ellen. A főiskolák és az egyetemek ezek, amelyek soviniszta és reakciós befolyás alatt állottak. Demokratikus iskolareformunkkal el­távolítottuk a vagyonos osztályok művelődésre való monopóliumát. Né­pűnk történelmében első ízben áram­lanak az egyetemek és főiskolák auláiba a munkások és parasztok fial és lányai. Dolgozó ifjúságiink­nak el kell sajátítania mindazt a tudást, amely szükséges ahhoz, hogy a jövőben Német Demokratikus Köz­társaságunkban elfoglalhassa azt a helyet, amely őt tudása és képessége szerint megilleti. Az óvódáktól az egyetemig minden iskolából kiküszö­böltük a sovinizmust, a nemzeti gőg és a revánspolitika szellemét. Szov­jet barátaink támogatásával új tan­könyveket adunk ki. A marxizmus­leninizmus főiskoláinkon rendes ta­nulmányi ágazattá vált. A nélkül, hogy megelégednénk az eddigi sike­rekkel, elégtétellel kell kijelente­nünk: iskoláink a béke és a nemze­tek közötti barátság szellemében ne­velik az ifjúságot. Valamikor a né­met ifjúságot e dal szellemében dresszirozták: „ ... Ma miénk Né­metország és holnap az egész világ". Ma azonban Köztársaságunk ifjúsá­ga és egész németország békeszere­tő fiatalsága ezt énekli: „Dalunk a határokon át repül és a barátság győz". E 3 nagy demokratikus reform, a háborús bűnösök és aktív nácik bír-" tokainak kisajátítása, a földreform és az iakolareform alapjaiban változ­tatták meg Kelet-Németország po­litikai és gazdasági szerkezetét. Kendszerünk antifasiszta és demo­kratikus. Benne a munkásosztályé a vezető szerep. A Német Demokrati­kus Köztársaság kormánya a demo­kratikus Németország nemzeti arc­vonalának kormánya és egyesíti ma­gában az ország minden békeszerető, építő, demokratikus erejét. A mult év október 15-én a Német Demokra­tikus Köztársaság polgárai a Nem­zeti Arcvonal közös jelölő listájára szavazataik 99.7 százalékát adták. Népünk növekvő politikai és erköl­csi egységének legerősebb kifejezése az, hogy megbirkózunk azokkal a gaz­dasápi feladatosai, amelyek előttünk állnak. Első kétéves tervünk tapasz­talatai alapján, amelyet munkásosz­tályunk soraiból származó élmunká­saink segítségével határidő előtt tel­jesítettük, Németország Egységes Szocalista Pártja III. kongresszusán a mult év júliusában elfogadta a békegazdaság és kultúra fejlesztésé­nek ötéves tervét. E javaslat szerint dolgoztuk ki már az 1951 évre szóló gazdasági tervet. Ennek keresztülvite­le örvendetes eredményt mutat, mert a tervet a megállapított határidő előtt teljesítettük és túl is lépjük. Ezt él­munkásaink lelkes munkájának kö­szönhetjük. Az Adolf Hanecke bányász által 3 esztendővel ezelőtt kezdemé­nyezett normatúllépési akció a mun­kásosztály, de különösen az ifjúság soraiban, de még a műszaki értelmi­ség soraiban is óriási visszhangra talált. Azt a jelentős szerepet értékel­ve, amelyet ezek az újítók játszanak ipari termelésünkben és mezőgazda­ságunkban, kormányunk október 13­án, az élmunkások napján, kiosztja a kitüntetéseket a Munka Hőseinek és az érdemes munkásoknak. Küldött­ségünkben képviselve vannak ezek. a hősök. Közöttük két kitüntetett, Meta Goldberg és August Czempiel. Az él­munkások napja a dolgozók igazi ünnepévé vált. Minden vállalat, min­den város, az egész ország büszke ezekre az újkori hősökre és bennük új„ ragyogó, szebb jövőnk jelképét látja. Élmunkásaink és a Munka Hősei, újítók a termelésben és szovjet kol­légáik törekvő tanítványai. Tanulnak Bykovtól és Kovaljovtól és egyidejű­leg a béke megőrzésének katonái. Gondolkodásukra jellenmzök Wilhelm Weisel vasmunkás szavai, aki, amikor kitüntették a Munka Hősének címével, az összes vasmunkások nevében ezt ígérte: »Egy gramm acélt sem adunk a háborúra, de az acél tonnáit adjuk a békéért«. Drága csehszlovák barátaim! A Német Demokratikus Köztársaság gazdasági és politikai viszonyainak rövid jellemzése mutatja a potsdami határozatok következetes megvalósí tását Németország demokratikus és békés fejlődésére, amivel szemben a nyugati megszálló hatalmak Nyugat­Németországot az újrafelfegyverzés és új háború előkészítésének útjára haj­szolták. Az egész világ békeszerető embereinek nyomására 1946-ban el­ítélt német háborús bűnösök ma túl­nyomó részben ismét szabadon van­nak. Kruppnak, az ágyúk királyának visszaadták vagyonát és ö újból üzérkedik ágyúk és más hadianyag gyártásával. Krupphoz hasonlóan, szabadlábra helyezték Frick hábo­rús bűnöst, az I. G. Farbem igazga­tóit és a hitleri háborús gazdálkodás, nak felelős vezetői is koncernek bir­tokosai, a fasiszta hordák szervezői ós pénzelői amerikai kereskedelmi társaik segítségével ismét nyeregben ülnek. A fasiszta tábornokok reha­bilitálva lettek. Az amerikai és nyu­gatnémetországi folyóiratok egészen nyíltan írnak arról, hogy az ameri­kai katonai parancsnokságok nagyon becsülik & német tábornokokat és tiszteket, akiknek »személyes« ta­pasztalataik vannak a keleti arcvo­nalon. A nyugati megszálló hatalmak a potsdami egyezménnyel ellentétben a fasiszta Nyugatnémetországot de­mokratizálása és lefegyverzése he­lyett újra felfegyverzik. , Dr. Adenauer nyugatnémetországi szövetséges kancellár már néhány hete tárgyal az amerikai-angol-fia^i­cia megszálló bizottságok vezetőivel, Nyuga t németország tényleges r*ai­val, akik be akarják vonni Nyugat­németországot a támadó Atlanti egyezménybe. Tárgyalnak a hadtes­tek számáról, ezek felfegyverséséről és vezetéséről. Tárgyalnak a felfegy­verzésről, a nyugatnémetországi koncernekböl való részesedésről, az amerikai háborús előkészítésről. Aaek az emberek, akik néhány héttel ez­előtt szemtelenül letagadták az újjá­felfegyverzés tényét, amely már ja­vában folyt, a német népnek, azt hir­detik, hogy áldozatokat kell hoznia a »szabadság megvédéséért.* Az áldozatok már ma tpbb mint 10 miliárd márka évi megszállóköltsé­gek jelentenek. 10 miliárd, ez az ötszöröse an­nak az évi összegnek, amelyet a weimari köztársaság a jóvátételre fi­zetett. Ezen áldozatok árán növek­szik a megszálló egységek száma, melyek teljesen rablómódszerrel el­kobozzák a lakóhelyiségeket, a kór­házakat és iskolákat. Sok volt lak­tanyát, amelyekbe áttelepüiőket szál­lásoltak el, ma kénytelenek kiüríteni az amerikai, angol és francia egysé­gek számára. Az az áldozat, amelyet ma Nyugatnémetorsságnak kell meg­hoznia, annyit jelent, hogy le kell mondani a békés fejlődésről, Német­ország nemzeti egységének felújítá­sáról. Ezzel, elvtársnök és elvtársak, el­jutunk ahhoz a kérdéshez, amely leg­mélyebben érinti az összes németeket mind Nyugatnémetországban, ntind

Next

/
Oldalképek
Tartalom