Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-25 / 251. szám, csütörtök

UJSZ0 3951 október 25 Szclőcén is megmozd ult a föld Minden nap új, meg űf tagokkal szaporodik a szövetkezet taglétszáma 5 na—m—— iii Mi w» • •!• ii A szeaimiklósíak elfogadjak a íeSsőjatóí állami bírtok versenykihívását Szelőcén is megmozdult a föld. Szinte a szó szoros értelmében lehet ezt a szót most venni, meri c szelő­cei határban az eddig szét parcellázott kisdarabka földek eltűnnek és helyet­tük nagytábla szövetkezeti földek ke­letkeznek. Eltűnnek a gyomtermő ba­rázdák és helyük termőfölddé válto­zik. Tagosítják a szelőcei határt, az­az, hogy szükségessé vált, hogy a szövetkezet földjeit rendezzék, mert a szelőcei szövetkezet, amely a mult hogy belép a szövetkezetbe. Az a kis csoport, amely már a mult évben a szövetkezeti gazdálkodásban látta jobb jövőjét, példamutató mun­kát végzett. A földeken minden mun­kát idejében elvégeztek, nem ismertek akadályt vagy nehézséget, de ennek a nagy iparkodásnak meg is lett az eredménye. Jó termése lett a szövet­kezetnek. A szövetkezeti földek meg­hálálták a jó munkát, a bőséges mű­trágyázást és a nemesített vetőmagot. A szövetkezet irodájában még most is látható az a csomó rozs, amit szálas­tól tettek el s ami 230 centiméter magas. De ugyanígy jó termésük volt a többi gabonaféléből is, ami meglát­szik a szövetkezet beszólgáltatási kö­telezettségének teljesítésén is. A sze­lőcei szövetkezet gabonabeszolgálta­tási kötelezeteségének 137 százalékra tett eleget. De még ez sem volt min­den, mert a szövetkezet, amikor látta, hogy a falu egyénileg gazdálkodói nem tudnak beszolgáltatásuknak ele­get tenni, két vagón gabonával segí­tett, sőt a szövetkezet tagjai is a munkaegységeikre kapott természet­beni jutalmazásból másfél vagón ga­bonával járullak hozzá a község kon­tingensének teljesítéséhez. A szövetkezet tagjai már a nyár folyamán alapos felvilágosító munkát végeztek a falu egyénileg gazdálko­dói között. Többször meglátogatták őket lakásukon és elbeszélgettek ve­lük a szövetkezeti gazdálkodás kérdé­seiről. Ennek a jó felvilágosító és meggyőző munkának, valamint a szö­vetkezet terméseredményeinek köszön­hető, hogy a termésbelakartás é!a 425 új taggal növekedett a szelőcei szövetkezet tag­jainak száma. A belépők száma nap­ról-nupra növekedik, mert nincs olyan nap, hogy Legalább 10—15 egyéni gazdálkodó ne töltené ki a belépési nyilatkozatot. Október 13-án 33-an kérték felvételüket a szövetkezetbe, a következő napon tizennégyen, 20-án pedig 18-an léptek be. Szombaton lé­pett be Izsat Antal, Ambrózi Péter, Patyi János, Kubicskó Erzsébet és még mások. Azóta is mindennap új meg új tagokkal szaporodik a szövet­kezet taglétszáma. Egyedül csak ez a. rohamos és ál­landó taglétszám emelkedés az oko­zŕia, hogy a szövetkezet még nem fégzett az őszi munkákkal. Az erede­tileg tervezeit 225 hektár bevetésével »lár végeztek, de ahogy a tagság és vele együtt a földterület szaporodása mutatja még vagy 200 hektárt kell bevetni ősziekkel. A megnövekedett feladatok sem jelentenek azonban olt/an akadályt, ami esetleg az öszi munkákban való elmaradást vonná maga után. A szövetkezet tagjai na­gyon bizakodóak és azt mondják, hogy rsak ezen a héten tartsa még magát a jó idő, akkor túl lesznek a munkák nehezén. Jál ha 1ad az őszi termények Ja aritása is A 10 hektárnyi napraforgó betakarí­tásával már régen végeztek és el is csépelték. A napraforgó is nagyon jól fizetett, 30 mázsa szemet adott hektáronként. Ugyancsak végeztek már a fűszerpaprika betakarításával is, amiből szintén jó egynéhány hek­tárral volt a szövetkezetnek Papriká­ból a termés hektáronként 13 mázsa lett. A vetés mellett most minden erőt a cukorrépa betakarítására fordítanak. A cukorrépa betakarításával azért is év elején alig 45 hektár földön kez­dett gazdálkodni, az elmúlt másfél év alatt mérföldes léptekkel haladt a fejlődés útján. A szövetkezet nagyot nőtt. A 3800 hektáros halárból már több mint 2000 hektáron a szövetke­zeti gazdálkodás folyik, de ez a szám még egyáltalán nem mondható végle­gesnek, mert hiszen nemcsak minden­nap, de minden órában változik, több lesz, mert úgyszólván sietnek, mert nem igen bíznak a jó időben és tudják, hogyha az időjárás változik, rosszrafordul, akkor az eső­ben, sárban, hidegben a répával való munka ugyancsak keserves dolog. Márpedig a cukorrépát mind egy szá­lig be kell takarítani, mert nagyon jó termés lett belőle. 400—420 mázsa hektáronként. De hát aggodalomra nincs ok. A szövetkeze! tagjai között jó a munkaíegyeiera és ha szorít a munka, akkor bizony nem az órát, hanem a munka sürgős­ségét ' és a mennyiséget nézik. Nem egy szövetkezeti tagot, alighogy vi­lágosodni kezd, már a répajöldön ta­lálni és ott dolgoznak szorgalmasan, míg csak rájuk nem sötétedik. Mol­nár Imre, Pásztor Ferenc, Kurucz András és még többen vannak, akik a cukorrépa szedésben 2.5—3 munka­egységet is elérnek egy nap. A cukor­répa elszállítására pedig bevezették a két váltást, úgy hogy a traktorok éjjel-nappal szállítják a répát a va­sútra. A munkafegyelem tehát jó a szövet­kezeti tagok között, de jó a munka megszervezése is. Ez a titka a szelő­cei szövetkezet eredményeinek és an­nak a rohamos fejlődésnek, amelyét most az utóbbi időkben elért. A szö­vetkezetben megszervezték az állan­dó munkacsoportokat és azoknak ál­landó megművelésre földterületet je­löltek ki. Eddig már nyolc munkacso­portot alakítottak. Mindegyik csoport 30 tagból áll és 280—300 hektár föl­det művel meg. Persze ezek a munka­csoportok még nem véglegesek, illet­ve a csoportokat az új tagokból még nagyobbakká növelik. A munkacsopor­tokon belül pedig brigádokat alakí­tottak, sőt minden igyekezet meg van arra, hogy a munkát még egyénekre is felosszák. A csoportvezetőknek a csoportjuk által művelt földterületről térképük van, amelyen pontosan fel van tüntetve, hogy az egyes vetemé­nyekből hol és mekkora területen kell termelni. A feladatokat részletesen ismerik a csoport tagjai is, úgyhogy minden egyes szövetkezeti tag tudja, mikorra milyen munkát kell elvégez­nie s igy munkáját s idejét annak megfelelően ossza be. A csoportveze­tők minden este megbeszélést tarta­nak, amikor is beszámolnak az aznapi munkákról és mindjárt megbeszélik a másnapi munkákat is. Ezek az esti megbeszélések nemcsak azért haszno­sak, mert rajtuk minden, a munkák­kal kapcsolatos kérdést megtárgyal­nak és ha valami hiba van. akkor azt nyíltan és őszintén bírálják, hanem ezeken az esti megbeszéléseken adják át egymásnak a nap közben szerzett tapasztalataikat, hogy így az egyes tagok által bevezetett észszerűbb munkamódszereket a szövetkezet egész tagsága hasznosítani tudja. A szövetkezet tagjai / nagyon büszkék a heterózis kukoricájukra, amelyből 20 hektár volt vetve. A szlovák sárga és a fehér lófogú ku­koricafajtákat keresztezték és igy si­került olyan kukoricafajtát kitermel­r.iök, amely rendelkezik a szlovák sárga fajta elsőrangú minőségével, de a lófogú szaporaságával, bőterműsé­gével is. Ezt a kukoricát még nem törik, hagyják, hogy tökéletesen be­érjen, mert az egész termést vető­magnak szánják. Ezenkívül még 50 hektár közönséges kukoricájuk is van, aminek törését még csak e héten kezdték meg, de azért már kötelezett­séget vállaltak, hogy a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 34-ik év­forduló/a tiszteletére az előírt 10 vá­gón beadási kötelezettségüket leg­alább 2 vagonnal túlteljesítik. A szelőcei szövetkezet tagjai tudják, hogy milyen nagy hálával tartoznak a nagy szovjetnépnek. Azóta, hogy a Szovjet Hadsereg felszabadította őket is és hazánkban minden dolgozó pa­rasztot a földesurak és a kulákok ki­zsákmányoló uralma alól, állandóan érzik a szovjetemberek baráti segítsé­gét. Ez a nagy segítség most leg­utóbb két hatalmas hernyótalpas Sztá­linec volt, amelyeket bensőséges ün­nepség keretében szombaton vettek át a szövetkezet tagjai. A hatalmas traktorok azóta már barázdát baráz­da után hasítva szántják a szelőcei határt és hangos dübörgéssel hirde­tik minden dolgozó nép örök testvéri barátságát. (b. 1.) Alig pár héttel ezelőtt alakult meg Hölvényen az Egységes Föld­műves Szövetkezet. Hölvény község­ben 111 család él, a lakósok túl­nyomó réssé kis- és középföldmüves. Eleinte vonakodtak a szövetkezet megalakításától. Csak kívülről fi­gyelték a szomszédos falvakban a szövetkezetek működését Az ered­mény mégis az lett, hogy meggyőződtek, a szövetkezeti nagyüzemi termelés mégis csak előnyöselii) a lds- és középföldmű­vesak számára, mint nx egyéni gazdálkodás. Igy aztán szeptem­ber 6-án 48 kis- és középföldmű­ves aláírta a szövetkezetbe való belépésüket. Alig mudt el pár nap és a szövetke­zet földjein már lelkes munka folyt. A barázdák eltűntek. Elérkezett a vetés ideje is. Előbb azonban tag­gyűlést tartottunk, amelyen Ciklác­ki Pál szövetkezeti elnök rámutatott arra, hogy miért fontos az új mun­kamódszerek bevezetése. Majd Tóth Károly 52 éves középparaszt emelkedett szólásra, aki hangoz-1 A vízkeleti szövetkezet tagjai a napi munkától kifáradva tértek haza a föl­dekről. Az egyes szövetkezeti tagok sjettek haza, hogy még a házkörüli munkákat, a favágást és ehhez hason­lókst elvégezzék. Vannak aztán olyan tagok is, akik a mezőről egyenesen a szövetkezet irodájába mennek. Az iro­dában beszámolnak egymásnak a napi munkáról, aprólékosan megtárgyalják a további teendőket. A megbeszélések a szokás szerint a napi sajtó áttekintés­sel szoktak végződni. Hol az egyik, hol a másik szövetkezeti tag veszi kezébe a napilanot és kezdi olvasni. Ha érde­kes cikket talál benne, akkor hangosan olvassa. És sokssor megtörténik az is, hogy egyes cikkeken órákhosszáig is elvitatkoznak A vitáknak aztán legtöbbször a vet véget, hogy valamelyik szövetkezeti tag felesége belép hozzájuk azzal, hogy hát mikor szándékoznak lefeküdni? Ilyenkor aztán a vitát elhalasztják máskorra, mert ők is jobbnak látják, ha lefekszenek, mert akkor másnap kipi­henve foghatnak a munkához. Ilyen megbeszélés volt akkor is a vízkeleti szövetkezet irodájában, ami­kor ott jártam. Az irodában vagy nyolc szövetkezeti tag volt, akik arról beszél­tek, hogy gabonatermésüknek majd­nem a felét a traktorállomásnak kell munkabér fejében odafizetni. Arról is beszéltek, hogy a traktorállomás sokkal több föld felszántásáért követeli a fi­zetést, mint amennyi földje a szövetke­zetnek van. A helyzet az, hogy a galántai trak­torosoknak a tavaszi munkáknál azt az utasítást adták, hogy, míg eerv talp­alatnyi föld is szántatlan, addig más munkát nem csinálhatnak. A vízkeleti szövetkezeti tagok is tudták ezt nagyon jól, azonban szükségük volt a traktor­ra, mert a szövetkezet részére érkezett téglákat az állomásról haza kellett szállítani. A szövetkezet vezetősége a traktorosokat kivonta a szántásból és elküldte őket téglafuvarozásra. A trak­torosok tudták, hogy nekik nem szabad addig fuvarozni míg szántanivaló van, de nem akarták a szövetkezet kérését megtagadni, ezért elmentek a téglát Nemrég jelent meg a Pravdában a felsöjatói állami birtok Szlovákia összes állami birtokaihoz intézett versenykihívása az őszi munkák mi­előbbi elvégzésére. Mi, a szentmiklósi állami birtok dolgozói elfogadjuk a versenykihí­vást. Egyúttal röviden beszámolunk arról i3, hogy eddig milyen eredményeket értünk el az őszi munkákban. A közép­szántást 120 hektáron, a mély­szántást pedig 124 hektáron vé­gestük el. Ezenkívül elvetettünk 46 hektár rozsot (ez már gyönyö­rűen ld is kelt) és 17 hektár ta- | karmánykeveréket. Folyamatban | tatta ast a meggyőződését, hogy a szövetkezetben is csak akkor lesz bő az aratás, ha mindenki becsil­letessn fog dolgozni. A szövetkezet megalakítása után tagosították a földeket. Több szö­vetkezeti tagnak a szomszédos köz­ségben volt a földje, most azonban ezekkel a községekkel való meg­egyezés alapján az ő földjeiket is a falu határában mérték ki. Igy az­tán a szövetkezeti tagok földjeit nem fog kelleni a szomszéd határ­ban megművelni, hanem itt a hely­színen. Ez a körülmény lényegesen megkönnyíti az őszi munkákat. Földjeink 19—20 hektáros táblákra vannak szétosztva, összes földjük terjedelme 370 hektár. Ebből 126-ot most az ősszel vttiink be. Az őszi vetést október 4-én keztlüik meg. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a mult évben ezeken a földe­ken még különféle növényeket ter­meltek az egyénileg gazdálkodók, vagyis arról, hogy helyesen válasz­szuk meg a földet az egyes nővé- ] hazahordani. De előre kikötötték, hogy a fuvarozásért is szántást kell beírni, hogy a traktorállomás vezetői ne tud­ják meg, hogy ők szántás helyett fuva­roznak. A szövetkezet hajlandó is volt a fuvarozásért is szántást beírni. Ak­kor a szövetkezet vezetői nem törődtek azzal, hogy ebből a kis tervszerűtlen­ségből komoly dolgok is fejlődhetnek idővel. Írták a hektárokat a traktoris­táknak, akár megérdemelték, akár nem. Most kapnak aztán a fejükhöz, mikor az egész évre kitervezett munka­egység kimerült. Ez jó iskola most a szövetkezet vezetőségének, most saját bőrükön tapasztalják a terv be nem tartásának a hátrányait. Az őszi vetéseket a szövetkezet már 60 százalékban elvégezte. Egy agre­gáttal, mely 3 darab 24 soros vető­gépből áll, elvetettek 15 hektár őszi­árpát, 14 hektár rozsot és 75 hektár őszibúzát. Másképpen megy a munka az őszi mélyszántást végző traktorosoknál. A szövetkezet gazdája és általában a szövetkezet vezetősége nincs megelé­gedve a traktorosok munkájával. A szövetkezet vezetői arról panaszkodnak, hogy a traktorosok nem törődnek az­zal, hogy minőségileg is jó munkát vé­gezzenek. Egyedül csak az a céljuk, hogy minél több hektárt írhassanak be a könyvbe. Olyanformán viselkednek, mintha őket egyáltalán nem érdekelné, hogy munkájukkal a szövetkezetet elő­segítik-e, vagy sem. őket csak az ér­dekli, amit a könyvbe beírnak. Ezt az állítását a szövetkezet gazdája bizonví tékokkal is alátámasztotta. Megtörtént az is, — mondja a gazda, — hogy az egyik traktoros nem szántotta meg kellő mélyen a földet, ezért odamentem és az ekéjét jobban leengedtem. Alighogy ott hagytam, a traktoros újból felemelte az ekét. Ami­kor kérdőre vontam, hogy miért csinál­ta, azt felelte, — hogy ha nem szánt mélyen, többet tud keresni. A beszélgetés folyamán sor került a kapásnövények betakarítására is. A van továbbá 115 hektár búza el­vetése is. A terfnénybetakari­tásban a cukorrépának 70 száza­lékát szedtük fel és 45 százalékát szállítottuk el. November l-ig a cukorrépa munkát teljesen beakarjuk fejezni. Ezenkí­vül már régebben befejeztük a nap­raforgó cséplését és természeteisen a vetés előtt minden földet megmü­trágyáztunk. Felhívjuk a felsöjatói állami birtok dolgozóit, hogy adjanak ők ii jelentést arról, hogy milyen ered­ményeket értek el eddig az őszi munlcákban. SÜTTI JÓZSEF, Perbete. nyek alá. A másik nehézség pedig az volt, hogy egyes földekben még mindig -benne volt a cukorrépa vagy más kapás és ezért ezeket a földe­ket addig nem lehetett megművelni, amíg be nem takarítottuk róluk a termést. Nehézségeink leküzdésében azon­ban nagy segítséget nyújtott a szomszédos tőrei szövetkezet és különösen Furlnda, Benyó és Füri elvtársak. Kölcsönadták műtrá­gyaszýró agregátjukat és elláttak benniüiket szaktanácsokkal. És mivel a tagságból sem hiányzott a immkalendület, így aztán ok­tóber 20~:^i százszázalékra befe­leztük az őszi vetést. A jövő évi gazdasági évre tervbe vettük, hogy versenyre hívjuk ki a zselízi járás minden EFSz-ét. Ver­senykihívásunkkal is azt akarjuk elérni, hogy mennél nagyobb szám­ban kapcsolódjunk be fokozott mun­kával a békeharcba. KOVÁCS PÄL, Hölvény. szövetkezetnek 67 hektár cukorrépája van és most ennek kiszedésével és tisztításával vannak elfoglalva. A cu­korrépából eddig már 30 hektár van kiszedve. Annak ellenére, hogy már ed­dig több mint 63 vagonnal van kiszed­ve, mégis csak 16 vagonnal szállítottak el, A rengeteg cukorrépa kint van a földeken. A szövetkezeti tagok pedig újból a traktorállomást okolják, hogy "nem ad a részükre traktort és pótko­csikat, amivel a termést a rendeltetési helyére szállíthatnák. A dolog pedig nem egészen így van. nincs teljesen igazuk a szövetkezeti tagoknak, mert a szövetkezetnek vannak lovai és addig, amíg traktort nem kapnak, azzal is hordhatnák a cukorrépát. Az őszi munkákról szóló téma lassan kifogyott és a- beszélgetés a nemzetközi helyzet mérlegelésével kezdődött, de lassan átsiklott Sztálin elvtárs nyilatkozatára, melyet a moszkvai Pravda szerkesztő­jének tett. A szövetkezeti tagok már több ízben boncolgatták Sz'álin elvtárs szavait és arra a meggyőződésre jutot­tak, hogy minden egyes szónak külön­külön hatalmas súlya van. Minden egyes szó egy-egy csapás a háborús uszítókra. Látják most már, hogy ami­vel ők a világot rettegésben akarták tartani, az a Szovjetunióban nem új­ság, csak az a különbség, hogy a Szov­jetunió nem pusztításra használja fel az atomenergiát, hanem építésre. Mé­száros István szövetkezeti elnök, be­szélgetés közben kijelenti: — Sztálin elvtárs nyilatkozata tJőti néha akaratom ellenére is nyugtalanság fogott el, ha az imperialisták háborús készülődéseiről hallottam. — Ezeket a nyugtalan gondőlatokat Sztálin elvtárs szavai úgy elűzték, mint a szél a füstöt. Sztálin elvtárs szavaiból erőt merítettünk és most már nyugodtan és bátran nézünk a jövő se. Mert ?.hol a Szovjetunió, a nagy Sztálin vezetésével őrködik a béke fö­lött, ott nyugodtan nézhet minden dol­gozó a jö\0be. SZARKA ISTVÁN a nap minden órájában bekopogtat egy-egy dolgozó paraszt ^ szövetkezet irodájába, A höSvényí szövetkezet már 20-án befejezte az ősziek vetését A vízkeleti szövetkezet jól lialad az ősziek vetésével, de annál lassabban megy a cukorrépa elszállítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom