Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)
1951-10-23 / 249. szám, kedd
148 flISUJ 1951 október 21 A CsISz es az Irószövetseg közös palyazatan kitüntetett költőink A mult napokban újabb tanújelét láttuk népidemokratikus rendünk kő. rültekintö gondoskodásának induló tehetségeinek irányában, két fiatal költönk, Dénes György és Gály Olga—a CsISz és az írószövetség közös pályázatán nagy kitüntetésben részesültek. Dénes György, a fiatal költök részére kiirt pályázat első di. ját nyerte el verseiért, Gály Olga pe. dig, aki a pályázaton kívül kapcsolódott be a versenybe, külön díjat kameggyilkolt gyermekük hült teteme fölé borulnalt, amikor a Nyugat ádáz gyűlöletében a pusztulás viharfellegeit küldi felénk, kell ez az elszánt, tettrekész női kiállás is: dolgo. zó asszonyaink harcos kiállása, amely Gály Olga verseiben oly őszinte és erőteljes hangot kap. Mindkét kitüntetettnek költői arculata napjainkban, a felszabadulás pott szlovák költök verseinek kitűnő utáni új világban van kialakulóban, fordításaiért. számukra mindennapi kenyér az orEz a kitüntetés olyan tehetségeket szágépités és a békéért f oiyó harc. ért, akik a dolgozó nép szolgálatában • nálvadiiak ereiük olyan irodalmat akarnak adni, amely HlSSZU k' hogy a paljaCl!jak erejü k erősen a mában gyökerezik, és szí- megfeszítésére, serkentik őket, költői nes, sokoldalú képet ad mindennapi | tehetségük kibontakozásához vezetkügdelmeinkről. írásaikban a dolgozó ember' f elismeri önmagát és megleli benne érzelmi világának hü tükrét, békés építő törekvésének költői ké. peit. Dénes György verseiben már érezzük azt az új embert, napjainknak azt a pozitív munkáhősét, aki a mult minden gátlását levetve öntudatosan építi új rendünket a munka forró lendületével eltelt gyáraink műhelyeiben, a tárnák mélyén, meredek építőállványok tetején, az őszi nap meleg ragyogásával elöntött szövetkezeti földjeinken. Dénes látja a kemény összefogás, nak a közös munkánk boldog jövőt fakasztó hasznát, kitárt lélekkel csendíti fel ennek a boldog és bizakodó jövővárásnak hangját, meglátja gondtalan játszadozó gyermekeink, ben ezt az ígéretes jövőt és ha olykor-olykor visszapillant a múltba, annak komor nyomorszínei mellé meré. szen odarakja jelenünk éneklő szép. ségeit. Ha Dérf^s nem leli is meg min. denkor a legigazibb és legerőteljesebb színeket, már érzik minden so rán a szavak nemes verete és az a szivárványozó gyöngyszín, amely a vérbeli költőt jellemzi. Igy van, ez. amikor József Attilára emlékeztetve anyjáról emlékszik meg vagy amikor legmélyebb és legbensőbb vágyunk, a békének hangját csendíti fel. Es itt, a béke áhítatában, a békehang varázsában találkozik a hangja Gály Olgáéval, a másik kitüntetettel, akinek kiteljesedő asszonyi lírája nemcsak meleg és hangulatos, de oly. kor meglepően erőteljes, szinte harcos. Igen, ez így helyénvaló ma, amikor kóreai anyák barbár kezektől j nek és újabb alkotásaikban még mélyebben és még igazabban mutatják fel majd a szocialista hazánkat építő és a békét védő új embert. A jövő az övék, s fiatal társaiké. A /csehszlovákiai magyar irodalom olyan TešžT amilyenné ők alakít ják, Bisrik abban, hogy ezt a felelősségteljes munkát példásan végzik el társaikkal együtt, mert meg van a jó viszonyuk a néphez, mert számukra magától értetendő az országépítésnek minden gondja és mert mélyen átérzik a bért folytatott harcnak értelmét. EGRI VIKTOR. * tr Megjelent Szovjet Kezdeményezések a b nyászatban Néhány hónappal ezelőtt levél érkezett Szibériából Ukrajnába. A kuznyecki medenej Kirovról elnevezett bányájának híres kombájngépésze, Pável Trefjelov írtj Vaszílij Kucsernek, a Dőnyec-medenee kimagasló eredményeiket elért gépészének: „Drága elvtársam! Sok ezer kilométer választ el minket egymástól, de semilyen távolság nem akadályozhatja meg a szovjetemberek közötti barátságot, a haza dicsőségére folyó szocialista versenyt" — így kezdődőt a levél, amely a to' vábbiakban örömmel üdvözölte Kucser gépész tizenötezer tonnás eredményét. Kucser ugyanis kombájnjával tizenötezer tonna szenet termelt egy hónap alatt. A szibériai bányász azt javasolta levelében, hogy indítsanak versenyt a húszezer tonnás havi termelés eléréséért. Alig telť el néhány hónap ós a merész terv valósággá vált, Pa1 vei Trefjelov elérte a húszezertonnás színvonalat és most már újabb, még magasabb célt tűzött maga elé: elérni a huszonötezer tonnát Ez volt Pavel Trefjelov fa 1ajánlása a Bányásznap tiszteletére. Ez a legnagyobb teljesítmény, amelyet Donba,S6z kombájnná'! valaha elértek. A ciklusos módszer alkalmazása mellett ez az, eredmény elsősorban annak tulajdonítható hogy a kombájn réselő fejét 1.65 méterről 2 méterre meghosszabbították, s így cik'usonkémt több mint 800 tonna termelésre tették képessé. Persze e „bányász vi!ágrekord"-hoz az említett feltételeken túl több is, más is kell. Szeretni, gondozni kei; a géoet, ki kell Itaszná'ni a munkaidő minden percét, észszerűen kell megszervezni minden műveletet. De Trefjelov. Kucser és a szovjet bányászok értik a módját, hogyan lehet a gépből a legtöbbet kihozni és tudják, hogy ez az eredmény sem túlszárnyalbatetlan. A Bányásznap után már versenyre keSnek n legutóbbi nagy eredmények megdönté-ére. A sztálinszki terület bányászai ezt írták Sztálin elvtársnak. „Megértve twtítását, hogy a terv túlteljesítése nem képzelhető el az élenjáró, a legtökéletesebb szervezési módszerek alkalmazáisa nélkül, elhatároztuk, hogy minden erőnket mozgósítjuk fejtéseinkben a napi ciklus bevezetése érdekében". De így írtak a karagandai, 3 roeztovi, a vorosliovgrádi vájárok is. Megfogadták, hogy ezt a legfejlettebb fejtési módszert nemcsak maguk alkalmazzák, hanem tapasztalataikat átadják más bányák részére is. A későbbi levelek már a vállalások teljesítéséről, a ciklusos rendszer bevezetése, illetve továbbfejlesztése útján elért eredményekről számolnak be. A bányászok örömmel közlik, hogy tíz, tizenöt, húsz százalékkal emelkedett teljesítményük, ennyivel több szenet hoznak feJl a fald mélyéből. Cach „ Viadukť című darabjátwk nag y sikere Budapesten A napokban került bemutatásra Cach: »Viadukt« című darabja szer. kesztőnk, Egri Viktor fordításában a budapesti Nemzeti Színház kamaraszínházában, a Katona József színházban. A darabnak a bemutatón komoly sikere volt. A pesti közönség értékelte a dráma erős oldalait: a komoly politikai mondanivalót, az egyre emelkedő feszültséget, a nagyszerű drámai jeleneteket, és a kitűnő emberi figurákat. Bár a darab 1931-ben játszódik, Politikai mondanivalója semmit sem veszített aktuali'tásá íból. A szociáldsmokratizmus elleni harc ma is időszerű, hiszen a smüvelt nyugaton* nem egyszer a szociáldemokrácia ne. vében gyilkolják ma is, vagy használják ágyútölteléknek a munkásosztály fiait. A szerző megragadóan hitelesen ábrázolja idősebb Szuchardát, aki a saját tapasztalatából a szemünk láttára jön rá, hogy a szociáldemokraták becsapták és hogy a kommunisták mellett van a helye. Ma is élő tipusa ez az alak a nyugati országok félrevezetett szociáldemokrata munkásságának. De megelevenedik előttünk a kommunista Szuk szenátor hősi alakja is, aki minden terror ellenére tántoríthatatlanul kitart meggyőződése mellett. Nagy értéke a darabnak, hogy mondanivalóját kitűnő drámai for. mában tárja elénk. A pesti közönséget különösen a viadukt-kép ragadta meg, a maga nagyszerű realitásával, drámai feszültségével. A már említetteken kívül az ifj. Szucharda, Solin, Hospsra, a munkanélküli értelmiségi Fikulda, a védő és a többek is mind hiteles, kitűnő figurák. A darab egyetlen hiányosságát talán abban látjuk, hogy a tárgyalási kép befejezése nem sikerült tökéletesen. De a darab értékei mellett ez valóban eltörpül. A Nemzeti Színház a csehszlovákmagyar barátság szellemében bőkezű szereposztásban hozta ki a darabot, Machuráné kisebb szerepét Gobbi Hilda, Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, idősebb Szuchardát, pedig Makláry Zol. tán, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze játsszák. De a többi szerepet is a Színház évonalbeli művészei alakítják. MÉSZÖLY TIBOR, Budapest „ösz" képeskönyvünkben megjelent III. keresztrejtvénypályázatra újabban a következők küldték be helyes megfejtésüket kiadóhivatalunkba. Gaal Béla Kassa, Politzeí Béla Bratislava. Balyó Géza Vieska n/Blhom, Décsy Kálmán Negyed (2 szelvénnyel), Czinyéry Erzsébet Vieska n/Blhom, Nagy Lajos Búi, Takács Gertrúd Diószeg, Szabó Piroska Dunaszerdahely, Szabó Ferenc Gúta, Berecky Tibor Bratislava, Misurak Andor Rimaszombat, Smid Anna Paludzka, Pásztor István Kolary, Tóth Tamás Trnávka, Galambos Imre Orlová, Hátas József Liptószentmiktás, Csicsmann Károly Poh. Ruskov (7 szelvénnyel), Ga6kó Béla Barca, Zverina János Vereknye (2 szelvénnyel), Kővágó Tamás Érsekújvár, Tóth Béla Zselíz (2 szelvénynyel), Hahn Rudolf Dévény, Judin Dániel Chorvatice, Bordács Erzsébet Szene, Hulko Margit Vágújhely, Niszler Zsuzsanna Zselíz, Mészáros Eszter Gúta, Nagyfalussy István Érsekújvár, Balcer Mária Kassa, Tellek János Dubnica, Varga Ferenc Včelince, Balogh Károlyné NagymiháJy, Iván Klára Királyhelmec, Szabó Kálmán Bardofiovo (2 szelvénnyel), Sümegh Margit Losonc, Čierni,kova Jolán Komáromi (2 szelvénnyel), Ke&zi Judit Kassa, Balogh Mihály Diószeg (4 szelvénnyel), Jantos Mária, Kassa, Smolenský Vilmos Ipolyság (2 szelvénnyel), Kern Mária Bratislava, Lakatos József és Margit Losonc, Havas Mária Szene, Breznay Károly Rozsnyó, Kollár János Somorja, Matzon Ernő Bratislava, Szarka Florián Pósfa. A megfejtések beküldésének végső határnapja 1951 október 31. A pályázat feltételeit az „ösz" képeskönyv 110. oldalán ismertetjük. A kiadóhivatal. SÁNDOR KALMAN: Aükes „Az ellentorradalmi talaj is forradalmi talaj." (Marx) A tulajdonost tagbaszakadt rendőrök, keménykalapos detektívek és valamiféle katonatisztek kísérték, amikor 1919 augusztus 5-én, ezen a forró nyári napon kora reggel megjelent a gyárban, hogy azt, a szociáldemokrata szakszervezeti kormány rendeletének megfelelően, újra birtokába vegye... — Irodá-áral — kiáltotta egy hang a mintaasztalasok termében féltizenegy leié — a Gusztit irodá-ára hivat iák! Biki Gusztáv, a világosszőkehajú fiatal mintaasztalos háromnegyed tizenegy előtt néhány perccel lépett be Mair Hugó gyártulajdonos úr párnázott ajtajú szentélyének előszobájába. Egy vörösképű rendőr s egy sötétruhás fehér „csonttörő" ült már ott. Az öreg irodai alt'szt az ablaknál állt és úgy lett, mintha nagyon elfoglalnák az odakünn látottak. A mintaaszlalos köszönésére senki sem válaszolt: a fiatal munkás csak állt a szoba közepén, sapkája a kezében, azt zsebregyürte. Odalenn az ablak alatt egy nyikorgó kézikocsin kész öntvényeket vittek valamerre. Csőfalvi irodavezető úr jött be z folyosó^ felől, utána a sunyi Mahr művezető, ezek előbb úgy tettek, mintha a mintaaszta'jcs' nem is látnák, bementek a párnázott ajtón, mielőtt azonban beléptek volna/ szemük sarkából mégis odasandítottak ene a hirtelenszőke munkásra. Tudták, a tulajdonos most e*en akar legelőször „példát statuálni". Néhány perc telt el, Biki Gusztáv egyik lábáról a másikra állt, nem volt elfogódott, c-sak nem tudta, hová nézzen. A „csonttörő" folyton őrá sandított, ő meg már éppen tizedszer nézte meg a Ferrogióbus nagy falinaptárának képét és felírását. Odabenn valami nagy tárgyalás folyt. Messziről, az egyes számú öntőműhelyből a kézidöngölők tompa buffogása hallatszik, az idő lassan múlik. Akkor végre szól valami csengő. Az öreg szolga benéz a párnázott ajtón, — tessék bemenni! — mondja a fiatal asztalosnak s amikor az belép, becsukja utána az ajtót. A detektív feláll, a szolgát eltolja — ez nem a' maga dolgo! — mondja szigorúan és résnyire kinyitja az ajtót. A szolga nem mer ellenkezni. — Jónapot kívánok — mondja odabenn Biki Gusztáv, egész sereg ember van ott. de csak az íróasztalnál ülő Mair Hugó úr bólint, a többiek nem köszönnek vissza. Az ablakkal szemben lévő falnál, nagy bőrfotelokban valami katonatisztek. Mair úr íróasztala előtt ott áll Mahr művezető, a gyártulajdonos spiclije, az nem akarja őt észrevenni. — Ez köpött be máris — gondolja az asztalos s megkeményíti arcát. A főnök mellett ott áll Csőfalvi irodavezető. — Nézzük a vörös kutyát! — gondolja a fotelben ülő egyik főhadnagy, Stercz Viktor nevű és monokliián keresztül erősen fikszirozza a fiatal munkást. Csőfalvi úr arcán édeskés, undok mosoly bujkál. — Ön Biki Gusztáv mintaasztalos? — kérdezi nemessányi Mair Hugó úr csöndesen. Papírosokban lapozgat, aztán felnéz. — Igen — feleli a munkás. — Van valami közölni valója? Az asztalos nagy szemeket mereszt. „Hát ez mit akar?" gondolja. A kérdésre csak hallgat. — Pedig úgy értesültem — mondja Mair úr. Nézi az embert. — Hogy én? kérdezi az asztalos. Egyik lábáról a másikra áll. A fejét rázza. — Nem, kérem — mondja — talán valami tévedés ... — Ugy értesültem — szól Mair úr s kis, hatást fokozó szünetet tart. —, talán mégis? Az asztalos hallgat. Az arca most már zárkózott és konok. — ... Hogy ön kijelentette tegnap: ha a tulajdonos be meri tenni lábát az üzembe, majd megmutatjuk neki, itt nincs keresnivalója! „Nincs is!" gondolja a mintaasztalos, körülnéz, látja a gyűlölettől hunyorgó szemeket s jobban érzi, mint valaha, az igazát „Majd bejöttök még ti is a csőbe?" gondolja. A kérdésre nem fele! — Nos? — kérdezi Csőfalvi cégvezető úr — miért nem felel fiam? Az asztalos egyszerűen keresztülnéz rajta s azt gondolja, hogy most már mindegy. — Nem így volt, Mahr úr? — kérdezi a főnök. — Talán é,n hazudok? A művezető arca vörös lesz. — Neem! — mondja — Azaz,- hogy igenis! — Ott ál! a fiatal mintaasztalos mellett, de még C6ak rásandítani sem mer. Miután felelt, szemöldöke alól nézegeti a világot. A fiatal mintaasztalos arca elfehéredik. Nem tudja türtőztetni magát. Az urak: urak, de ez a Mahr, ez munkás volt valamikor. Mair úrnak nem is válaszol, de Mahr művezetőnek ezt mondja csendesen: „kutya!" Óriási csönd lesz. A fiatal asztalos felocsúdik. Ost.cáán léprement s hagyta, hogy provokálják. A következő pillanatban az egyi|< főhadnagy, a Stercz Viktor nevű teljesen elveszti az eszét. Felugrik! s mielőtt visszatarthatnák, odaszalad. — Vörös... izé — kiáltja rákpiros arccal, mert a hirtelen felindulásban más nem jut az eszébe s ráncigálni kezdi hüvelyébe beszorult kardját. Mahr művezető gyorsan félreugrik, Csőfalvi úr is a főnöki karosszék háta mögé áll. — Viktor! — kiáltja Mair úr, a megszorult kard végül kirepül, valami papiros is vele. Biki Gusztáv felemel; kezét, hogy a kard ellen védekezzék, a kard lapjával zuhan a fejéi e s éle fekebzi az asztalos homlokát vér borítja el az arcát. A következő pillanatban Stercz Viktor főhadnagy úr a földön fekszik és borzalmasan ordít, az ő orrából is folyik a vér az asztalos ütésétől, a kard csörömpölve a szoba sarkába repült, Biki Gusztáv elengedi Stercz Viktort, mert a másik főhadnagy, a hatalmas termetű Jurkó Ödön mértantanár üti hátulról a tejét. Megfordul s alaposan gyomron öklözi, a rnértantanár egyet hápog és iszonyú ökleivel a levegőt csépeli; Stercz Viktor a földön fekszik és ordít; mintha ölnék, balszemén a monokli, Mair úr a karosszékben ül — kérem, uraim! — ezt Hajtogat ja, Csőfalvi úr még mindig az ő karosszéke mögött, Mahr művezető sem mer beavatkozni. A detektív és a rendőr azonban már berohant, most már egyszerre négyen ütik Biki Gusztáv fejét, az hörög és még mindig nem hagyja magát; fültövön vágta már a detektívet :ts. közben a huzakodásban két ablaktábla is kitört, székek feldőltek, leinn, az irodaépület előtt megállnak a munkások és hallgatják a zűrzavaros ordítozást; most, most, ha fegyverbe állnának mindannyian... De nefh! A szociáldemokrata szakszervezeti kormány Budán székel, a rendőrségen már a fehérek az urak és itt vannak a román burzsoázia zsoldosai. Biki Gusztávot is leütötték már, négyen is fogják, a detektív megbilincseli. 01 a földön, zihál, elárultan s az ütésektől kissé kábán, arcán zúzódások, homloka véres, felrántják, a rendőr farba rúgja. — Kutyák! — mondja Guszti leírhatatlan gyűlölettel. Megbilincselve áll, akkor odalép Csőfalvi cégvezető úr — aljas fráter! — mondja és pofonüti őt. A mintaasztalos csak nézi, le sem köpi, elfordul tőle, Mahr művezető falfehér, hányinger gyötri, felsegítették már Stercz Viktort is, az orra annak megdagadt a mintaasztalos ütésétől, megkeresik a kardját és vissza gyömöszölik hüvelyébe, aztán Csőfalvi úr kikíséri a mosdóba, hogy rendbeszedje magát. Az arcán ;s van egy kék folt — köfönöm —, mondja igen pöszén Stercz Viktor főhadnagy. — Kiütötték a fogát! — gondolja a rendőr, de akkor megkeresik a főhadnagy felső hamis fogsorát is, odagurult az egyik fotöj alá, ketté is tört a küzdelem hevében. A mintaasztalosra ráparancsolnak, hogy törölje le a vért a homlokáról s aztán elvezetik. — Kérem, feltűnés nélkül! — mondja aggódva a gyártulajdonos. A detektív bólint, tessék csak őrá bízni. Mair úr valahogy érzi, hogy a „ptlda statuálása" talán nem sikerült úgy, ahogy ő elgondolta, ime a padlón vérfo-lt, az egyik kisasztal is feTdőlt és eltört, ez" a konok fiatal gazfickó meg milyen szemtelen arccal ment a rendőr és a detektív' között megbilincselve, még ahhoz is volt kedve, hogy Stercz Viktornak odaszóljon az ajtóból: — a klozetpapírt nem a kard hüvelyébe kell tenni, főhadnagy úr! A szobában az öreg szolga rendet csinált. Stercz Viktort is rendbehozták. A rendőr és a csonttörő hetyébe feljött kát új detektív. Ök eddig a kapu előtt várakoztak. ... Es aztán — itt az ideje! — mindannyian levonulnak az üzembe. Egész büntető-különítmény! Elől a büszke Mair Hugó úr megy, vele az irodavezető és a sunyi művezető. (Folytatjuk) ^