Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-23 / 249. szám, kedd

148 flISUJ 1951 október 21 A CsISz es az Irószövetseg közös palyazatan kitüntetett költőink A mult napokban újabb tanújelét láttuk népidemokratikus rendünk kő. rültekintö gondoskodásának induló tehetségeinek irányában, két fiatal költönk, Dénes György és Gály Ol­ga—a CsISz és az írószövetség kö­zös pályázatán nagy kitüntetésben részesültek. Dénes György, a fiatal költök részére kiirt pályázat első di. ját nyerte el verseiért, Gály Olga pe. dig, aki a pályázaton kívül kapcsoló­dott be a versenybe, külön díjat ka­meggyilkolt gyermekük hült teteme fölé borulnalt, amikor a Nyugat ádáz gyűlöletében a pusztulás vihar­fellegeit küldi felénk, kell ez az el­szánt, tettrekész női kiállás is: dolgo. zó asszonyaink harcos kiállása, amely Gály Olga verseiben oly őszinte és erőteljes hangot kap. Mindkét kitüntetettnek költői arcu­lata napjainkban, a felszabadulás pott szlovák költök verseinek kitűnő utáni új világban van kialakulóban, fordításaiért. számukra mindennapi kenyér az or­Ez a kitüntetés olyan tehetségeket szágépités és a békéért f oiyó harc. ért, akik a dolgozó nép szolgálatában • nálvadiiak ereiük olyan irodalmat akarnak adni, amely HlSSZU k' hogy a paljaCl!jak erejü k erősen a mában gyökerezik, és szí- megfeszítésére, serkentik őket, költői nes, sokoldalú képet ad mindennapi | tehetségük kibontakozásához vezet­kügdelmeinkről. írásaikban a dolgozó ember' f elismeri önmagát és megleli benne érzelmi világának hü tükrét, békés építő törekvésének költői ké. peit. Dénes György verseiben már érez­zük azt az új embert, napjainknak azt a pozitív munkáhősét, aki a mult minden gátlását levetve öntudatosan építi új rendünket a munka forró len­dületével eltelt gyáraink műhelyeiben, a tárnák mélyén, meredek építőáll­ványok tetején, az őszi nap meleg ra­gyogásával elöntött szövetkezeti földjeinken. Dénes látja a kemény összefogás, nak a közös munkánk boldog jövőt fakasztó hasznát, kitárt lélekkel csendíti fel ennek a boldog és bizako­dó jövővárásnak hangját, meglátja gondtalan játszadozó gyermekeink, ben ezt az ígéretes jövőt és ha oly­kor-olykor visszapillant a múltba, an­nak komor nyomorszínei mellé meré. szen odarakja jelenünk éneklő szép. ségeit. Ha Dérf^s nem leli is meg min. denkor a legigazibb és legerőtelje­sebb színeket, már érzik minden so rán a szavak nemes verete és az a szivárványozó gyöngyszín, amely a vérbeli költőt jellemzi. Igy van, ez. amikor József Attilára emlékeztetve anyjáról emlékszik meg vagy ami­kor legmélyebb és legbensőbb vá­gyunk, a békének hangját csendíti fel. Es itt, a béke áhítatában, a béke­hang varázsában találkozik a hangja Gály Olgáéval, a másik kitüntetettel, akinek kiteljesedő asszonyi lírája nemcsak meleg és hangulatos, de oly. kor meglepően erőteljes, szinte har­cos. Igen, ez így helyénvaló ma, ami­kor kóreai anyák barbár kezektől j nek és újabb alkotásaikban még mé­lyebben és még igazabban mutatják fel majd a szocialista hazánkat építő és a békét védő új embert. A jövő az övék, s fiatal társaiké. A /csehszlovákiai magyar irodalom olyan TešžT amilyenné ők alakít ják, Bisrik abban, hogy ezt a felelősségteljes munkát példásan végzik el társaikkal együtt, mert meg van a jó viszonyuk a néphez, mert számukra magától értetendő az országépítésnek minden gondja és mert mélyen átérzik a bé­rt folytatott harcnak értelmét. EGRI VIKTOR. * tr Megjelent Szovjet Kezdeményezések a b nyászatban Néhány hónappal ezelőtt levél érke­zett Szibériából Ukrajnába. A kuz­nyecki medenej Kirovról elnevezett bányájának híres kombájngépésze, Pá­vel Trefjelov írtj Vaszílij Kucsernek, a Dőnyec-medenee kimagasló eredmé­nyeiket elért gépészének: „Drága elv­társam! Sok ezer kilométer választ el minket egymástól, de semilyen távol­ság nem akadályozhatja meg a szov­jetemberek közötti barátságot, a haza dicsőségére folyó szocialista versenyt" — így kezdődőt a levél, amely a to­' vábbiakban örömmel üdvözölte Kucser gépész tizenötezer tonnás eredményét. Kucser ugyanis kombájnjával tizenöt­ezer tonna szenet termelt egy hónap alatt. A szibériai bányász azt java­solta levelében, hogy indítsanak ver­senyt a húszezer tonnás havi termelés eléréséért. Alig telť el néhány hónap ós a merész terv valósággá vált, Pa­1 vei Trefjelov elérte a húszezertonnás színvonalat és most már újabb, még magasabb célt tűzött maga elé: elérni a huszonötezer tonnát Ez volt Pavel Trefjelov fa 1ajánlása a Bányásznap tiszteletére. Ez a legnagyobb teljesít­mény, amelyet Donba,S6z kombájnná'! valaha elértek. A ciklusos módszer al­kalmazása mellett ez az, eredmény el­sősorban annak tulajdonítható hogy a kombájn réselő fejét 1.65 méterről 2 méterre meghosszabbították, s így cik'usonkémt több mint 800 tonna ter­melésre tették képessé. Persze e „bányász vi!ágrekord"-hoz az említett feltételeken túl több is, más is kell. Szeretni, gondozni kei; a géoet, ki kell Itaszná'ni a munkaidő minden percét, észszerűen kell megszervezni minden műveletet. De Trefjelov. Kucser és a szovjet bányászok értik a módját, hogyan lehet a gépből a legtöbbet ki­hozni és tudják, hogy ez az eredmény sem túlszárnyalbatetlan. A Bányász­nap után már versenyre keSnek n leg­utóbbi nagy eredmények megdönté­-ére. A sztálinszki terület bányászai ezt írták Sztálin elvtársnak. „Megértve twtítását, hogy a terv túlteljesítése nem képzelhető el az élenjáró, a leg­tökéletesebb szervezési módszerek al­kalmazáisa nélkül, elhatároztuk, hogy minden erőnket mozgósítjuk fejté­seinkben a napi ciklus bevezetése ér­dekében". De így írtak a karagandai, 3 roeztovi, a vorosliovgrádi vájárok is. Megfogadták, hogy ezt a legfejlet­tebb fejtési módszert nemcsak maguk alkalmazzák, hanem tapasztalataikat átadják más bányák részére is. A ké­sőbbi levelek már a vállalások teljesí­téséről, a ciklusos rendszer bevezetése, illetve továbbfejlesztése útján elért eredményekről számolnak be. A bá­nyászok örömmel közlik, hogy tíz, ti­zenöt, húsz százalékkal emelkedett teljesítményük, ennyivel több szenet hoznak feJl a fald mélyéből. Cach „ Viadukť című darabjátwk nag y sikere Budapesten A napokban került bemutatásra Cach: »Viadukt« című darabja szer. kesztőnk, Egri Viktor fordításában a budapesti Nemzeti Színház kamara­színházában, a Katona József szín­házban. A darabnak a bemutatón komoly sikere volt. A pesti közönség értékel­te a dráma erős oldalait: a komoly politikai mondanivalót, az egyre emelkedő feszültséget, a nagyszerű drámai jeleneteket, és a kitűnő em­beri figurákat. Bár a darab 1931-ben játszódik, Politikai mondanivalója semmit sem veszített aktuali'tásá íból. A szociál­dsmokratizmus elleni harc ma is időszerű, hiszen a smüvelt nyugaton* nem egyszer a szociáldemokrácia ne. vében gyilkolják ma is, vagy hasz­nálják ágyútölteléknek a munkás­osztály fiait. A szerző megragadóan hitelesen ábrázolja idősebb Szuchardát, aki a saját tapasztalatából a szemünk lát­tára jön rá, hogy a szociáldemokra­ták becsapták és hogy a kommunis­ták mellett van a helye. Ma is élő tipusa ez az alak a nyugati orszá­gok félrevezetett szociáldemokrata munkásságának. De megelevenedik előttünk a kommunista Szuk szená­tor hősi alakja is, aki minden ter­ror ellenére tántoríthatatlanul kitart meggyőződése mellett. Nagy értéke a darabnak, hogy mondanivalóját kitűnő drámai for. mában tárja elénk. A pesti közönsé­get különösen a viadukt-kép ragadta meg, a maga nagyszerű realitásával, drámai feszültségével. A már emlí­tetteken kívül az ifj. Szucharda, So­lin, Hospsra, a munkanélküli értel­miségi Fikulda, a védő és a többek is mind hiteles, kitűnő figurák. A darab egyetlen hiányosságát ta­lán abban látjuk, hogy a tárgyalási kép befejezése nem sikerült tökéle­tesen. De a darab értékei mellett ez valóban eltörpül. A Nemzeti Színház a csehszlovák­magyar barátság szellemében bőkezű szereposztásban hozta ki a darabot, Machuráné kisebb szerepét Gobbi Hilda, Kossuth-díjas, a Magyar Nép­köztársaság érdemes művésze, idő­sebb Szuchardát, pedig Makláry Zol. tán, a Magyar Népköztársaság érde­mes művésze játsszák. De a többi szerepet is a Színház évonalbeli művészei alakítják. MÉSZÖLY TIBOR, Budapest „ösz" képeskönyvünkben megjelent III. keresztrejtvénypályázatra újabban a következők küldték be helyes meg­fejtésüket kiadóhivatalunkba. Gaal Béla Kassa, Politzeí Béla Bra­tislava. Balyó Géza Vieska n/Blhom, Décsy Kálmán Negyed (2 szelvénnyel), Czinyéry Erzsébet Vieska n/Blhom, Nagy Lajos Búi, Takács Gertrúd Dió­szeg, Szabó Piroska Dunaszerdahely, Szabó Ferenc Gúta, Berecky Tibor Bratislava, Misurak Andor Rimaszom­bat, Smid Anna Paludzka, Pásztor István Kolary, Tóth Tamás Trnávka, Galambos Imre Orlová, Hátas József Liptószentmiktás, Csicsmann Károly Poh. Ruskov (7 szelvénnyel), Ga6kó Béla Barca, Zverina János Vereknye (2 szelvénnyel), Kővágó Tamás Érsek­újvár, Tóth Béla Zselíz (2 szelvény­nyel), Hahn Rudolf Dévény, Judin Dá­niel Chorvatice, Bordács Erzsébet Szene, Hulko Margit Vágújhely, Nisz­ler Zsuzsanna Zselíz, Mészáros Eszter Gúta, Nagyfalussy István Érsekújvár, Balcer Mária Kassa, Tellek János Dub­nica, Varga Ferenc Včelince, Balogh Károlyné NagymiháJy, Iván Klára Ki­rályhelmec, Szabó Kálmán Bardofiovo (2 szelvénnyel), Sümegh Margit Lo­sonc, Čierni,kova Jolán Komáromi (2 szelvénnyel), Ke&zi Judit Kassa, Ba­logh Mihály Diószeg (4 szelvénnyel), Jantos Mária, Kassa, Smolenský Vil­mos Ipolyság (2 szelvénnyel), Kern Mária Bratislava, Lakatos József és Margit Losonc, Havas Mária Szene, Breznay Károly Rozsnyó, Kollár János Somorja, Matzon Ernő Bratislava, Szarka Florián Pósfa. A megfejtések beküldésének végső határnapja 1951 október 31. A pályázat feltételeit az „ösz" ké­peskönyv 110. oldalán ismertetjük. A kiadóhivatal. SÁNDOR KALMAN: Aükes „Az ellentorradalmi talaj is forradalmi talaj." (Marx) A tulajdonost tagbaszakadt rend­őrök, keménykalapos detektívek és valamiféle katonatisztek kísérték, amikor 1919 augusztus 5-én, ezen a forró nyári napon kora reggel meg­jelent a gyárban, hogy azt, a szociál­demokrata szakszervezeti kormány rendeletének megfelelően, újra birto­kába vegye... — Irodá-áral — kiáltotta egy hang a mintaasztalasok termében féltizen­egy leié — a Gusztit irodá-ára hi­vat iák! Biki Gusztáv, a világosszőkehajú fiatal mintaasztalos háromnegyed ti­zenegy előtt néhány perccel lépett be Mair Hugó gyártulajdonos úr pár­názott ajtajú szentélyének előszobá­jába. Egy vörösképű rendőr s egy sötétruhás fehér „csonttörő" ült már ott. Az öreg irodai alt'szt az ablaknál állt és úgy lett, mintha nagyon elfog­lalnák az odakünn látottak. A minta­aszlalos köszönésére senki sem vála­szolt: a fiatal munkás csak állt a szoba közepén, sapkája a kezében, azt zsebregyürte. Odalenn az ablak alatt egy nyikorgó kézikocsin kész öntvé­nyeket vittek valamerre. Csőfalvi iro­davezető úr jött be z folyosó^ felől, utána a sunyi Mahr művezető, ezek előbb úgy tettek, mintha a mintaasz­ta'jcs' nem is látnák, bementek a pár­názott ajtón, mielőtt azonban belép­tek volna/ szemük sarkából mégis odasandítottak ene a hirtelenszőke munkásra. Tudták, a tulajdonos most e*en akar legelőször „példát statuál­ni". Néhány perc telt el, Biki Gusztáv egyik lábáról a másikra állt, nem volt elfogódott, c-sak nem tudta, hová nézzen. A „csonttörő" folyton őrá sandított, ő meg már éppen tizedszer nézte meg a Ferrogióbus nagy fali­naptárának képét és felírását. Oda­benn valami nagy tárgyalás folyt. Messziről, az egyes számú öntőmű­helyből a kézidöngölők tompa buf­fogása hallatszik, az idő lassan múlik. Akkor végre szól valami csengő. Az öreg szolga benéz a párnázott ajtón, — tessék bemenni! — mondja a fiatal asztalosnak s amikor az be­lép, becsukja utána az ajtót. A de­tektív feláll, a szolgát eltolja — ez nem a' maga dolgo! — mondja szigo­rúan és résnyire kinyitja az ajtót. A szolga nem mer ellenkezni. — Jónapot kívánok — mondja oda­benn Biki Gusztáv, egész sereg em­ber van ott. de csak az íróasztalnál ülő Mair Hugó úr bólint, a többiek nem köszönnek vissza. Az ablakkal szemben lévő falnál, nagy bőrfotelok­ban valami katonatisztek. Mair úr íróasztala előtt ott áll Mahr műve­zető, a gyártulajdonos spiclije, az nem akarja őt észrevenni. — Ez kö­pött be máris — gondolja az aszta­los s megkeményíti arcát. A főnök mellett ott áll Csőfalvi irodavezető. — Nézzük a vörös kutyát! — gon­dolja a fotelben ülő egyik főhadnagy, Stercz Viktor nevű és monokliián ke­resztül erősen fikszirozza a fiatal munkást. Csőfalvi úr arcán édeskés, undok mosoly bujkál. — Ön Biki Gusztáv mintaasztalos? — kérdezi nemessányi Mair Hugó úr csöndesen. Papírosokban lapozgat, aztán felnéz. — Igen — feleli a munkás. — Van valami közölni valója? Az asztalos nagy szemeket me­reszt. „Hát ez mit akar?" gondolja. A kérdésre csak hallgat. — Pedig úgy értesültem — mondja Mair úr. Nézi az embert. — Hogy én? kérdezi az asztalos. Egyik lábáról a másikra áll. A fejét rázza. — Nem, kérem — mondja — talán valami tévedés ... — Ugy értesültem — szól Mair úr s kis, hatást fokozó szünetet tart. —, talán mégis? Az asztalos hallgat. Az arca most már zárkózott és konok. — ... Hogy ön kijelentette teg­nap: ha a tulajdonos be meri tenni lábát az üzembe, majd megmutatjuk neki, itt nincs keresnivalója! „Nincs is!" gondolja a mintaaszta­los, körülnéz, látja a gyűlölettől hu­nyorgó szemeket s jobban érzi, mint valaha, az igazát „Majd bejöttök még ti is a csőbe?" gondolja. A kér­désre nem fele! — Nos? — kérdezi Csőfalvi cég­vezető úr — miért nem felel fiam? Az asztalos egyszerűen keresztül­néz rajta s azt gondolja, hogy most már mindegy. — Nem így volt, Mahr úr? — kérdezi a főnök. — Talán é,n hazu­dok? A művezető arca vörös lesz. — Neem! — mondja — Azaz,- hogy igenis! — Ott ál! a fiatal mintaaszta­los mellett, de még C6ak rásandítani sem mer. Miután felelt, szemöldöke alól nézegeti a világot. A fiatal mintaasztalos arca elfehé­redik. Nem tudja türtőztetni magát. Az urak: urak, de ez a Mahr, ez munkás volt valamikor. Mair úrnak nem is válaszol, de Mahr művezető­nek ezt mondja csendesen: „kutya!" Óriási csönd lesz. A fiatal asztalos felocsúdik. Ost.cáán léprement s hagyta, hogy provokálják. A követ­kező pillanatban az egyi|< főhadnagy, a Stercz Viktor nevű teljesen elveszti az eszét. Felugrik! s mielőtt vissza­tarthatnák, odaszalad. — Vörös... izé — kiáltja rák­piros arccal, mert a hirtelen felindu­lásban más nem jut az eszébe s rán­cigálni kezdi hüvelyébe beszorult kardját. Mahr művezető gyorsan fél­reugrik, Csőfalvi úr is a főnöki ka­rosszék háta mögé áll. — Viktor! — kiáltja Mair úr, a megszorult kard végül kirepül, valami papiros is vele. Biki Gusztáv felemel; kezét, hogy a kard ellen védekezzék, a kard lapjá­val zuhan a fejéi e s éle fekebzi az asztalos homlokát vér borítja el az arcát. A következő pillanatban Stercz Viktor főhadnagy úr a földön fekszik és borzalmasan ordít, az ő orrából is folyik a vér az asztalos ütésétől, a kard csörömpölve a szoba sarkába repült, Biki Gusztáv elengedi Stercz Viktort, mert a másik főhadnagy, a hatalmas termetű Jurkó Ödön mér­tantanár üti hátulról a tejét. Meg­fordul s alaposan gyomron öklözi, a rnértantanár egyet hápog és iszonyú ökleivel a levegőt csépeli; Stercz Viktor a földön fekszik és ordít; mintha ölnék, balszemén a monokli, Mair úr a karosszékben ül — kérem, uraim! — ezt Hajtogat ja, Csőfalvi úr még mindig az ő karosszéke mögött, Mahr művezető sem mer beavatkozni. A detektív és a rendőr azonban már berohant, most már egyszerre négyen ütik Biki Gusztáv fejét, az hörög és még mindig nem hagyja magát; fül­tövön vágta már a detektívet :ts. köz­ben a huzakodásban két ablaktábla is kitört, székek feldőltek, leinn, az iro­daépület előtt megállnak a munkások és hallgatják a zűrzavaros ordítozást; most, most, ha fegyverbe állnának mindannyian... De nefh! A szociáldemokrata szakszervezeti kormány Budán székel, a rendőrsé­gen már a fehérek az urak és itt van­nak a román burzsoázia zsoldosai. Biki Gusztávot is leütötték már, né­gyen is fogják, a detektív megbilin­cseli. 01 a földön, zihál, elárultan s az ütésektől kissé kábán, arcán zúzó­dások, homloka véres, felrántják, a rendőr farba rúgja. — Kutyák! — mondja Guszti leírhatatlan gyűlölet­tel. Megbilincselve áll, akkor odalép Csőfalvi cégvezető úr — aljas fráter! — mondja és pofonüti őt. A minta­asztalos csak nézi, le sem köpi, el­fordul tőle, Mahr művezető falfehér, hányinger gyötri, felsegítették már Stercz Viktort is, az orra annak megdagadt a mintaasztalos ütésétől, megkeresik a kardját és vissza gyö­möszölik hüvelyébe, aztán Csőfalvi úr kikíséri a mosdóba, hogy rendbe­szedje magát. Az arcán ;s van egy kék folt — köfönöm —, mondja igen pöszén Stercz Viktor főhadnagy. — Kiütötték a fogát! — gondolja a rendőr, de akkor megkeresik a főhad­nagy felső hamis fogsorát is, oda­gurult az egyik fotöj alá, ketté is tört a küzdelem hevében. A mintaasztalosra ráparancsolnak, hogy törölje le a vért a homlokáról s aztán elvezetik. — Kérem, feltűnés nélkül! — mondja aggódva a gyár­tulajdonos. A detektív bólint, tessék csak őrá bízni. Mair úr valahogy érzi, hogy a „ptlda statuálása" talán nem sikerült úgy, ahogy ő elgondolta, ime a padlón vérfo-lt, az egyik kisasztal is feTdőlt és eltört, ez" a konok fiatal gazfickó meg milyen szemtelen arccal ment a rendőr és a detektív' között megbilin­cselve, még ahhoz is volt kedve, hogy Stercz Viktornak odaszóljon az ajtóból: — a klozetpapírt nem a kard hüvelyébe kell tenni, főhadnagy úr! A szobában az öreg szolga rendet csinált. Stercz Viktort is rendbe­hozták. A rendőr és a csonttörő hetyébe feljött kát új detektív. Ök eddig a kapu előtt várakoztak. ... Es aztán — itt az ideje! — mindannyian levonulnak az üzembe. Egész büntető-különítmény! Elől a büszke Mair Hugó úr megy, vele az irodavezető és a sunyi művezető. (Folytatjuk) ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom