Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-20 / 247. szám, szombat

1951 október 20 - Ü

J SZÖ 3 A.!. Visaszkg miniszter válasza az USA kormányának a koreai helyzettel és a Szovjetunió és az USA közötti köksönös kapcsolatok megjavításával kapcsolatban Október 5-én Alan Kirk úr, az USA nagykövete, az USA kormányának megbízásából meglátogatta A. J. Visinszkijt, a Szovjetunió külügyminiszterét, és szóbeli nyilatkozatot adott neki a koreai helyzetről és a szovjetamerikai kapcsolatokról. A. J. Visinszkij külügyminiszter október 15-én fogadta Cumming ügyvivő urat, aki a távollévő amerikai nagykövetet helyettesíti Moszkvában és a következő nyilatkozatot olvasta fel előtte, amelynek szövegét azután átadta neki: Október 5-én saját kérelmére fogadtam A. Kirk urat, az USA Szovjetunióbeli nagykövetét, aki kijelentette, hogy a két országunk közötti kapcsolatok megjavításának kédéséröl óhajt tárgyalni. A nagykövet e mellett kijelentette, hogy erről a kérdésről nyilatkozatot kell adnia, és hogy az USA kormánya felhatalmazta e nyilatkozat bejelentésére a Szovjetunió kormányának és hogy erre felhívassák Sztálin generalisszimusz személyes figyelme. A nagykövet azután felolvasta a nagyterjed'elmű 7—8 oldalas nyilatkozatot. Arra az óhajomra, hogy e nyilatkozat szövegét adja át nekem, a nagykövet meglepetésemre azt mondotta, hogy utasításai szerint ezt a nyilatkozatot szóban kell megtennie és nem kell átadnia e nyilatkozat írott szövegét. 1. Kirk úr szóban előadott nyilatkozatának tartalma: a) A Kirk úr által felolvasott nyilatkozatban arról van szó, hogy a koreai kérdés most a legégetőbb és legveszélyesebb nemzetközi kérdés, amelyet haladéktalanul meg kell oldani. Az amerikai kormány a koreai fegyverszüneti tárgyalásoknak nagy jelentőséget tulajdonít, mert úgy véli, hogy a fegyverszüneti tárgyalások sikeres befejezése lehetővé tenné más, megoldatlan kérdések elintézését, amelyek a nemzetközi kapcsolatokban feszültséget okoznak, és kilátást nyitnak a Szovjetunió és az USA közötti kapcsolatok megjavítására. A nagykövet kijelentette, hogy az USA kormánya reméli, hogy a szovjet kormány segítséget nyújt e tárgyalások pozitív befejezésének kérdésében. A szovjet kormányhoz intézett együttműködésre való felhívássál egyidőben azonban Kirk úr eléggé furcsa megjegyzéseket tett a Szovjetunió és az USA között bekövetkezhető »komoly kellemetlenségekről*, abban az esetben, ha ezek a tárgyalások sikertelenül végződnének. A nagykövet továbbá bejelentette, hogy az amerikai parancsnokságnak kifogása van az ellen, hogy Keszonban tárgyalják meg a tűzszünet vonalának megállapítását, s arra hivatkozott, hogy ennek a kérdésnek politikai jellege van. b) A nyilatkozat nagy figyelmet szentel a szovjet-amerikai kapcsolatok kérdésének is. E mellett megkísérli a nemzetközi kapcsolatokban fennálló feszültségért a felelősséget a demokratikus országokra hárítani, amelyeket a nagykövet »kommunista tőmb«-ként jelölt meg. Ezek az országok állítólag nem adtak kifejezést azon óhajuknak, hogy a megoldatlan nemzetközi kérdések megoldást nyerjenek. A nyilatkozat továbbá megjegyzi, hogy a Szovjetunió állítólag hajthatatlan álláspontot foglal el számos nemzetközi problémával szemben és ez nyugtalanságot kelt az Egvesült Államokban és más országokban. Kirk úr arról is biztosított, hogy azok az intézkedések, amelyeket az USA kormánya katonai téren fogaeatosít, nem irányulnak semilyen támadó célokra a Szovjetunió és más országok ellen, hanem csak védelmül szolgálnak és ezt hivatalosan jelenti ki, kormányának felhatalmazásából. 2. Kirk úr szóbeli nyilatkozatában különösen két kérdéssel foglalkozott — a koreai helyzettel és a szovjetamerikai kapcsolatokkal. A szovjet kormány e kérdéseknek nagy jelentőséget tulajdonít. Ezért ezzel kapcsolatban a következők kijelentését tartja szükségesnek: a) A koreai helyzet. Kirk i=r nyilatkozatából látható, hogy az USA*kormányát nyugtalanítja äz a helyzet, amely Koreában a katonai akciók beszüntetéséről szóló tárgyalások alatt kialakult. Ez a nyugtalanság teljesen érthető, mert általánosan ismert, hogy az amerikai kormány a koreai nép ellen indított háborúval olyan helyzetbe került, amely nvufrtalansággal tölti el, hogvan végződik Koreában megkezdett háborús kalandja. Azonban a nagykövet nyilatkozata az USA kormányának azon szándékáról, hogy sikerrel akarja befejezni a keszoni tárgyalásokat, nem áll összhangban azzal a politikával, amelyet az amerikai kormány ebben a kérdésben folytat. Az USA kormánya rendszeresen visszautasítja a koreai kérdés valóban békés megoldására tett összes javaslatokat, valamint a koreai agresszív háború azonnali megszüntetésére tett javaslatot és az összes külföldi csapatoknak Koreából való kivonására és az egész koreai probléma békés úton való megoldására tett javaslatokat. Ezzel kapcsolatban az USA kormányának figyelmét fel kell hívni a Szovjetúnió törekvéseire, amelyek a keszoni tárgyalások sikeres befejezésére ,és ezzel a koreai háború megszüntetésére irányulnak. Nem az USA kormánya, sem pedig az Egyesült Nemzetek szervezete Voltak a koreai konfliktus békés megoldásának kezdeményezői, hanem a Szovjetúnió. J. V. Sztálin, a Szovjetúnió minisztertanácsának elnöke még 1950 július elején a koreai konfliktus gyors rendezése mellett foglalt állást a Biztonsági Tanácsban. Az ENSz 1950 évi közgyűlésének ötödik ülésén is a szovjet kormány javaslatot terjesztett elő a koreai kérdés békés megoldására és az idegen csapatoknak ezzel egyidőben való kivonására Koreából. Végül 1951 júniusában J. V. Malik, a Szovjetunió ENSz-beli képviselője javaslatot terjesztett elő, hogy a koreai kérdés békés megoldásához vezető úton tett első lépésként a harcoló felek kezdjenek tárgyalásokat a katonai akciók beszüntetéséről és a fegyverszünetről mindkét fél csapatainak a 38. szélességi körtől való visszahívásával. Ami a nagykövetnek azt az állítását illeti, hogy a keszoni tárgyalások késleltetését, az észak-koreai hadsereg és a kínai önkéntesek parancsnokságának állásfoglalása okozza, ez teljesen indokolatlan állítás. Hisz ismeretes, hogy a Koreában lévő angol-amerikai haderők parancsnoksága rendszeresen különféle akadályokat vet a tárgyalások sikeres folytatásának útjába és nem riad vissza különféle incidensek előidézésétől sem, amelyeket Ridgway tábornok a tárgyalások komplikálására használ fel. Éppen ezek az akadályok, amelyeket az amerikai parancsnokság okoz, a valódi okai a keszoni tárgyalások késleltetésének. A legjobb eszköz a fegyverszüneti tárgyalások kedvező eredményének biztosítására az volna, ha Ridgway tábornokot utasítanák, hogy ne tegye szövevényessé á tárgyalásokat mindenféle incidensekkel, és hogy ne támasszon müakadályokat sekélyes vitákkal, például arról, hogy a tárgyalásokat Keszonból máshova helyezzék. Ami a nagykövet megjegyzését illeti, arról a vonalról, melyen mindkét fél fegyveres erői a katonai ak. ciók megszüntetése után lesznek, a szovjet kormány nézete szerint ez a kérdés szervesen összefügg a katonai akciók beszüntetésének kérdésével és ennélfogva ezt a kérdést nem lehet kikerülni a fegyverszüneti tárgyalásokon. A szovjet kormány nem tartja szükségesnek, hogy foglalkozzék a Dél-Korea elleni támadásról szóló állításokkal, amelyek a nyilatkozatban foglaltattak, mert az ilyen állitások rágalmazó voltát már régebben megcáfolhatatlanul bebizonyította. A nagykövet nyilatkozata szerint az USA kormánya reméli, hogy a szovjet kormány hozzájárul a keszoni tárgyalások pozitív eredményéhez. Ismeretes azonban, hogy a Szovjetúnió nem tárgyaló fél e tárgyalásokon. EKenkezlMeg, az USA kormánya a tárgyaló fél. tehát neki kell megtennie a tárgyalások sikeres befejezésére szolgáló intézkedéseket. Magától értetődő, hogy minden ilyen irányú törekvése a Szovjet unió teljes és energikus támogatására talál ma épp úgy, mint mindenkor a múltban talált volna. b) A szovjet-amerikai kapcsolatokról. A nagykövet kijslentette, hogy az USA l:ormánya megbízta öt, hogy a szovjet kormány és személyesen Sztálin gerenalisszimusz figyelmét felhívja az országaink közötti kapcsolatok megjavításának szükségességére, és ennek kapcsán megjegyezte, hogy ebben az ügyben épp úgy, mint más megoldatlan nemzetközi kérdések megoldásában, nagy szerepet játszik a koreai fegyverszüneti tárgyalások kedvező befejezése. Érthető, hogy a nemzetközi helyzet megjavításának érdekében sürgősen fontos a koreai kérdés békés megoldásának szorgalmazása, A szovjet kormány már nem egyszer megki sérelt megegyezésre jutni az Egyesült Államokkal a szovjet-amerikai kapcsolatok más fontos kérdéseiben, mint olyan intézkedések kérdésében, amelyek megkönnyítenék az egységes, békeszerető, demokratikus független német állam felépítését és a Németországgal való békeszerződés megkötését, továbbá a japán kérdés békés rendezésének kérdésében, az atomfegyverek feltétlen eltiltásában és a szigorú nemzetközi ellenőrzés megteremtésében, a fegyverkezési verseny megszüntetésének és a fegyveres erők csökken, tésének kérdésében, a háborús propaganda eltiltásának, a békeegyez, mény megkötésének kérdésében. A szovjet kormány kezdeményezésére 1951-ben Párizsban a külügyminiszterek képvis«lőinek értekezlete összeült, hogy Németországról és más fontos nemzetközi kérdésekről tárgyaljon. A szovjet kormány azt javasolta, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa előkészítő ülésének tárgyalási programmjába soroljanak be több olyan kérdést, amelyek haladék, talan megoldásra szorulnak, többek között olyan fontos kérdést is, mint az Atlanti-egyezmény és az Euróoában és Közel-Keleten lévő amerikai katonai támaszpontok kérdését. Ezt a javaslatot azonban az USA kormánya éopen úgy elutasította, mint Nagy-Británnia és Franciaország kormányai. Ha az USA kormánya valóban a szovjet-amerikai kapcsolatok megjavítására és a fent felsorolt fontos nemzetközi problémákban lévő ellentétek kiküszöbölésére törekszik ha valóban a béke mellett foglal állást, nem csekély lehetőségei nyiltak békeszerető törekvéseinek tettekkel való bizonyítására, amelyekről az USA kormányának nyilatkozata szól. Jól ismert azonban, hogy az USA kormánya ezt nem tette meg. c) Kirk űr kijelentette, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak nincs semilyen agresszív szándékuk a Szovjetúnió és más országok ellen és az országaink közötti kapcsolatok megjavítását óhajtja. Az USA kormánya nem először tett ilyen kijelentést. Ezzel kapcsolatban helyénvaló emlékeztetni az USA elnökének Truman urnák üzenetére, és az USA szenátusának és képviselőházának közös határozatára, amelyet Svernyiknek, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének, küldöttek. Ezek a dokumentumok is hasonló kijelentéseket tartalmaztak. Ez azonban nem akadályozta az USA kormányát abban, hogy ezzel egyidőben felmondja az USA és a Szovjetunió közötti kereskedelmi egyezményt, amelyet 1937ben kötöttek meg, s mostanáig érvényben volt, s nem akadályozta meg abban, hogy a stratégiai megfontolások ürügye alatt törvényt hozzon, amelyben eltilt minden pénzügyi, vagy gazdasági úgynevezett „segítséget" azon országoktól, amelyek a Szovjetunióba, vagy a Szovjetunióval barátságban álló országokba szállítanák áruikat, » nem akadályozta abban sem, hogy több más olyan intézkedést tegyen, amelyeknek az a céljuk, hogy megszakítsák az USA és a Szovjetunió közötti gazdasági kapcsolatokat. Kirk nyilatkozatában szó van arról is, hogy, az USA kormánya katonai téren tett intézkedéseinek célja csak a védelem, s hogy ezek az intézkedések nem irányulnak semilyen támadó célra a Szovjetunió és más országok ellen. Ezek a kijelentések azonban ellentétben állanak az USA tetteitfel, amelyek azt mutatják, hogy az USA kormánya határozottan nem törődik a béke megőrzésésével. Ez nemcsak a koreai nép ellen folytatott háborúban nyilvánul meg, hanem a támadó Atlanti-tömb megalakításában is, amely a Szovjetunió és más demokratikus országok ellen irányul, továbbá Németország és Japán újrafelfegyverzésében, a gyorsított ütemű fegyverkezésben, számos amerikai támaszpont építésében a Szovjetunió körül, stb. d) A szovjetkormány nem mellőzheti hallgatással a nagykövetnek a „nem kívánatos következmények"ről szóló megjegyzését és az országaink között „felmerülhető kellemetlenségekről" szóló megjegyzését, amély következmények és kellemetlenségek abban az esetben állnának Sztálin elvtárs szavai fellelkesítik a béke védőit Sztálin elvtárs nyilatkozata, amelyet a Pravda munkatársának adott, az egész világ békevédőinek körében nagy lelkesedéssel találkozott. Sztálin generaliszimusz szavai nyomán a béke védői még erőteljesebb sorokban tömörültek. Erről tanúskodnak a Béke Világtanács felhívása aláírási kampányának sikerei az öt nagyhatalom közötti békepaktumra vonatkozólag. Angolok százezrei már aláírták a Béke Világtanács felhívását. A béke védői a gyárak kapuinál az autóbuszmegállóknál, a mozikban és az utcákon előadásokat tartanak az új háború elleni küzdelemről. A leglelkesebb békeharcosok közé tartozik Ethel Burry, Salford 69 éves lakosa, aki már több, mint 1100 aláírást gyűjtött. A Béke Világtanács felhívását több, mint 350 angol író is aláírta, köztük Sean O'Sasey, az ismert ír költő és dramaturg, Siegfried Bassoon, és D. A. G. Strong és sokan mások. A Békevédők Franciaországban már több, mint 8 millió aláírást gyűjtöttek a békepaktum felhívására. Annak bizonyítására, hogy a Béke Vilagtanács felhívása a dolgozók teljes támogatására talál, az is jellemző, hogy a FivesMille-üzem dolgozói politikai pártállásra való tekintet nélkül aláírták a Béke Világtanács felhívását és Kötelezettséget vállaltak, hogy 7000 Éjafct aláírást gyűjtenek. Finnországban a Béke Y'lágtanács felhívását eddig 521.372 lakós írta alá. A legújabb hírek szerint a dán békevédők bizottsága közölte, hogy Dániában a Béke Világtanács felhívását 124.724 ember írta alá. Az aláírások gyűjtésében igen tevékeny részt vesznek a dán nők. A „Lang og Folk Ugeblad" című újság közlése szerint Mária Wintrup Odense városában több, mint 1000 aláírást gyűjtött. A holland nép is jól tudja, hogy a háborút csak erős békeharccal lehet elkerülni. Ebbe a harcba Hollandiában több, mint 283.518 személy kapcsolódott be. Szíriában mintegy 200 ezer aláírást gyűjtöttek a Béke Világtanács felhívására. Azok a hivatalok, amelyek nyugtalankodnak a mozgalom sikere miatt és hízelegni akarnak az angolamerikai imperialistáknak, egyre jobban üldözik a békevédőket. A napokban az ország több kerületének békevédői a libanoni Békevédők vezetőivel együttes konferenciát tartottak. A konferencián mintegy 500 kiküldött vett részt. A keleti és nyugati németeknek haladéktalanul együtt kell működniük — követelte rádióbeszédében Johannes Dieckmann, a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának elnöke Johannes Dieckmann, a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának elnöke kedd este rádióbeszédet mondott. Hangoztatta, hogy a keleti és nyugati németeknek testvéri összefogásban együtt kell működniök, nem holnap, hanem ma, haladéktalanul össze kell ülniök, hogy elhárítsák a német népet fenyegető új háború veszélyét. Bonni politikai körökben — mondotta — gyakran hangoztatják, hogy az össznémet választások a bonni koalíciós pártok győzelmével végződnének. Ha ebben olyan biztosak a bonni politikusok, vájjon miért igyekeznek ezer kibúvóval a választások előkészítését megakadályozni? Talán azért, mert nincs biztosítva a,z általuk remélt választási eredmények „nemzetközi ellenőrzése"? Mi — folytatta Johannes Dieckmann — nem utasítottuk el a választások nemzetközi ellenőrzését és közöltük, hogy készek vagyunk egymás között erről tárgyalni. Eddig Bonn a választási eílenőrzés háromféle változatát javasolta. Tisztáznunk ke® a különböző lehetőségeket. i Legyen vége a kibúvóknak — mondotta befejezésül Dieckmann —, ne játsszanak többé az új háború tüzévej, nincs idő, érezniök kell, hogy mi a legfontosabb. Németek, végre üljünk le egy asztalhoz! A beavatkozók óriási veszteségei Koreában A Sinhua hírügynökség jelentése szerint, az utóbbi 14 nap alatt VanFleet „őszi offenzívája" a koreai nyugati fronton komoly kudarccal járt. A koreai és kínai népi csapatok 10 nap alatt, (október 1-től október 10-ig) több mint 25 ezer ellenséges katonát tettek harcképtelenné. 87 ellenséges repülőgépet lőttek le, vagy rongáltak meg és 43 tankot pusztítottak el, vagy rongáltak meg Továbbá 22 gépjármüvet semmisítettek meg. A Csorvontól és Rjuncsontól nyugatra fekvő körzetben az ellenség szeptember 29-én több támadást kezdett, azonban súlyos veszteségeket szenvedett és csak nagyon csekély területet nyert. Oktpber 11-én a népi csapatok egy kis egysége a 7. amerikai ezred első gépesített hadosztályának 3 zászlóalját tette harcképtelenné: Az ütközet után 250 elesett ellenséges katona maradt a harctéren. A keleti fronton, Jangutól északra és észak-keletre támadó ellenséges egységek műveletei is sikertelenül végződtek. Csak az október 9-iki harcokban több. mint 900 embert vesztettek. A fontos hegygerincért folytatott harcok, amelyekben az ellenség az utolsó hónap alatt nagyszámú katonát vesztett, még tartanak. A katonai helyzeit azt mutatja, hogy az „őszi offenzíva", amelyet az amerikai támadók kezdtek, az alatt, míg a fegyverszüneti tárgyalásokat késleltetik, nem hoz számukra mást, mint mé£ súlyosabb veszteségeket és még nagyobb vereségeket. Tito vendégül látta az USA szárazföldi haderőinek vezérkari ionokét Mint ismeretes, Lawton Collins tábornok, az USA szárazföldi haderőinek vezérkari főnöke Belgrádba érkezett. A jelentések beszámolnak arról, hogy Tito vasárnap vendégül látta. Collins tábornokot. Egy belgrádi jelentés közli, hogy Collins Szkopljéba repült, ahol Popovics tábornokkal, Tito vezérkari főnökével találkozik. Bár látogatásról nem hangzott el hivatalos kommentár, jól értesült körökben úgy tudják, hogy a tábornok megszemléli a jugoszláv hadsereg több egységét és körutat tesz a határ több részén. be, ha a keszoni tárgyalások nem járnának pozitív eredménnyel. Bizony helyénvaló, hogy mindenekelőtt megkérdezzük, hogy tulajdonképpen milyen „nem kívánatos következményekre" vagy „kellemetlenségekre" gondol az amerikai kormány? Ha arra gondol, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok még tovább rosszabbodnak, nehezen tudjuk elképzelni, hogy ezek a kapcsolatok még jobban rosszabbodhatnak azután, hogy Truman elnök az egész világ előtt kijelentette, hogy a Szovjetunióval kötött egyezményeknek nincs egy papírrongynyi értékük sem. Ilyen körülmények között komolyan vehetjük-e a szovjet-amerikai kapcsolatok megjavításának óhajtásáról szóló nyilatkozatot ? Nem volna helyesebb feltételezni, hogy az USA kormánya a valóságban nem a szovjet-amerikai kapcsolatok megjavítására és a Szovjetunióval való együttműködésre törekszik, hanem csak az együttműködésről és megegyezésről szóló tárgyalásokban van érdeke ? Ennek ellenére azonban a szovjet kormány, amely békepolitikát folytat és állandóan azon összes országokkal való együttműködésre törekszik, amelyek készek a Szovjetunióval együttműködni, hajlandó az USA kormányának résztvételével az összes pontokat és megoldatlan kérdéseket megtárgyalni és a nemzetközi kapcsolatok, tehát a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti kapcsolatok megjavítására szolgáló intézkedésekről tárgyalni."