Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-19 / 246. szám, péntek

Világ prolet

árj

ai e

gyesüljetek! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 október 19., péntek 2 Kčs IV. évfolyam, 246. szám A szocializmus építkezéseiről Ilyen emberek dolgoznak a Kohászati Kombinát kőbányájában A szocialista gazdálkodás egyik nütt lehetőséget keres az önköltség többet adhasson dolgozó társadal önköltséget azzal, ha a nyersanya lítjuk elő, illetve bányásszuk ki, költségeket. Olyan hatalmas arányú építkezés kombinát, oly nagy mennyiségű csillagászati számokban lehet kife sen sokba kerül. Ezt az összeget tervezőinek és vezetőségének az üzemet épít, ahol minden szükséges fcely építése már megkezdődött és benne a termelés. Ugyanezt a célt műhely Is, ahol » fa, illetve vasaik jellemző sajátossága, hogy mindecsökkentésére, hogy ezáltal minél inunknak. Nagyban csökkenthetjük az got a felhasználási helyhez közel álmert így kiküszöbölhetjük a szállítási hez, mint a Keletszlovákial, Kohóépületanyag szükséges, amit csak jezni. Az anyag szállítása meglehetővan hivatva csökkenteni az építkezés a terve, hogy helyben betongyártó betonalkatrészt elkészítenek. A műnem sok idő múlva megkezdődik szolgálja az asztalos- és lakatosatrészeket készítik. A betonozáshoz szükséges kavicsban bő\(flkedik a környék. Az Idapatak méntén mindenütt a legjobb minőségű kavics található. Nem kellett csak egy Skoda-bágert munkába állítani és néhány teherautót. A báger örökké éhes pofájával néhányszor belemar a kavicsos partba, máris megtelik a teherautó. Párszáz méterre elviszi, megbillenti hátsórészét. A kavics magától lezúdul. Emberi erő nem kell hozzá és máris jön vissza. A kő a legfontosabb építőanyagok egyike. Az utak építéséhez, betonba, az épületek alapjaihoz nagymennyiségű kő szükséges. Éppen ezért keresték a lehetőséget, hogy a vasúton szállított kőmennyiségét csökkenthessék. Az épülő szocialista várostól alig két kilométernyire jóminőségfi követ találtak. Munkásokat küldtek ki, akik megkezdték a kőiéteget borító földtömeg eltakarítását. A kis bánya munkásai pár hónap leforgása alatt nagyon megszaporodtak. Sokan a közeli falvak kisparasztjai közül kerültek ki és jelenlegi munkájuk mellett még földműveléssel is foglalkoznak, de a legtöbben régi bányászok, akik kora gyermekkoruktól kezdve az ország különböző bányaiban töltötték életüket. E!es kanyarban végződő meglehetősen meredek út vezet a fejtés aljában levő hosszúkás, de alig pár méter széles térségre. A meredek út miatt csak lovasfogatokon lehet a kitermeilt követ elszállítani. Próbálkoztak ugyan már teherautóval is, de majdnem szerencsétlenség lett belőle, mert a lejtőn, a súlyos, kővel megrakott teherautó fékjei elszakadtak és kis híján felborult. — Pedig jobb volna teherautón szállítani, — magyarázza egy idős, szikár férfi, a bánya munkavezetője, aki Brünnből került a kis HUKO-i bányába, — sokkal többet ki tudnánk termelni, mint amennyit a fuvarosok elszállítanak. Első látásra szigorú embernek látszik. De a munkások szeretik, és a legnagyobb egyetéi tésben dolgoznak vele. Most egy kicsit bosszús, mert egész délelőtt csak egy kocsi hordta a követ. A többi fuvarosok a sürgŐ6 őszi munkákat végzik földjeiken. — Ezzel pedig megrövidülnek a bánya dolgozói, — mormogja fogai _ között a mester, — mert az elszállított kő után kapják a fizetést. Pedig a bányában dolgozók jól keresni. Ha akadály nélkül megy a termelés, havi átlagórabérük 45 koronára is felmegy. Később pedig még jobb lesz, mert ha a fejtéssel be'iébb haladnak, a bánya térsége szélesedik, enyhébb lejtőjű utat lehet csinálni. Á':kor már semmi akadálva nem lesz a teherautók közlekedésének. A bányatetőn 25—30 főből áló népes csoport serérfyen dolgozik. Néhányan fejszékkel irtják a bokrokat, mások a földet csákányozzák. A többiek pedig a leomlott földet takarítják e' a kövekről lapátokkal. Nagyon xavart bennünket « a földréteg a munkában, — beszéli Juhász András* 274%-ra dolgozó kőfejtő. Mellette dolgozó társa, Kocsis János, aki szintén magas napi teljesítményt, 213%-ot ért el, helybenhagyólag bólint: — Sokat bosszankodtunk miatta, mert mindig rászóródott a kövekre. Jó, hogy gondoskodnak az eltakarításáról. Nagyobb iramban kezdhetjük meg a termelést. Nagy halom kitermelt kő mellett parasztkocsi áll. Két oldalról is rakják, hogy gyorsabban teljen. Egyik oldalról a fuvaros, a másikról pedig egy 50 év körüli bányász, Hamzsik János, lapátolja nagy igyekezettel a követ. Hamzsik János hat hónapja dolgozik a bányában A legelső munkások között jött. Egésíz eddigi életét az eke szarva mögött töltötte el, de teljesen <>oha sem volt megelégedve munkájával, érezte, hogy valami hiányzik az életéből. Csak amióta a HUKO-n dolgozik, jött rá, hogy a csoportban végzett, lüktető termelőmunka hiányzott neki. Most fia dolgozik a földeken, délutánonként segít csak neki. A másik fia szintén a HUKO-n dolgozik, ácsmunkát végez. Mindketten jó fizetést kapnak, 40—45 korona órabért is elérnek. — Magam sem hittem volna, hogy a bányamunka, a biztos fizetés ilyen megelégedett életet nyújtana, — szokta emlegetni. Hangos „Hó-rukk" kiáltással csinálják az aljban a kisvasútat. A vágány közepén egy csille már rá is van helyezve. Ezzel próbálják ki a vasút szélességét. Szikrázik a sín két vége a rázúduló hatalmas kalapácsütésektől. — Jó gondolat volt az öregektől, hogy ma csináljuk meg a vasútat, — mondja jókedvűen Tóth Jancsi, aki a pörölyt kezeli, társának, Török Lajcsinak. Török a vasrúdat feszíti az összeérő sín két vége közé, Jancsi pedig hatalmas ütéseket mér a kalapáccsal a vasrúdra és széles mosolygással néz közbe-közbe társára, aki savanyú arccal markalja a rúd végét. A sín szépen halad, már csak 10—15 centimétert kell odébb csúsztatni. De közben Jancsi keze már alaposan elzsibbadt, mert minden ütésnél jókorát rándított rajta a rúd vége. Nagy megkönnyebbüléssel támasztotta a közeli bódé oldalának a rúdat, amikor egy utolsó, hatalmas csapással végre a rendes helyére csúszott a sín. Zsibbadó kezeit dörzsölgette néhány pillanatig, csak azután válaszol barátjának! — Igy legalább jól kihasználhatjuk ezt a gyenge' napot, amikor ilyen kevés kocsink van a szállításhoz. Nem tudom, mi van a pótjegyemmel, — fűzi tovább a beszélgetést, — nem akarja a bizalmi kiadni, mert beteg voltam a hónap elején. Őalogh bácsi, a bánya legöregebb dolgozója, úgyszólván a köztársaság összes bányáit bejárta. A kapitalista idők nehéz munkaviszonyai nagyon megtörték. Mély barázdákat szántott arcára a sok sikertelen küszködé^ a megélhetés gondja. — Szép mesterség a kőbányász mesterség, — mondja társának. — Különösen néhány év óta, amióta nem kell munkanélküliségtől rettegni. Egészséges helyen, szabad levegőn igazán örömmel dolgozhat az ember. A többiek igazat adnak neki és szeretik az öreget, aki mint szakképzett bányász nagyon sokra tanítja is őket. Amellett a munkában is magas teljesítményeket ér el. A durva deszkából összeeszkábált irodahelyiség mögötti kis mélyedésben kutat ásnak. Ketteji forgatják a kis faállvány hengerét. Jó nagy. vödör jelenik meg pillanatonként a kút peremén, színültig rakva sáros kődarabokkal. Harmadik társuk gyorsan üríti ki a vödröt. Az egyik felhúzásnál kő helyett maga a kútban levő munkás jelenik meg, nyakig sárosan a kút peremén. Széles nevetéssel néz végig maszatos alakján, aztán gyorsan mosdáshoz lát. Közel hozzájuk serény munka folyik. Nehéz csákánvok lendülnek az izmos munkáskezekben ontják az omlós, puha földet. Fiatal munkások sűrűn fordulnak a talicskákkail. Ügyesen belapátolják a leszórt földet a tailicskába. Néhány gyors lépés a lejtő széléig, ott kifordítják. A szorgos munka nyomán a szabad térség szemmelláthatólag nagyobbodik. Múdry Mihály is szaporán döntögeti a talicskát. Huszonnyolc év körüli, középtermetű, vaskos fiatalember, jókora kezekkel. Széles, telt arcából bizakodva néznek szemei a világba. Néhány darabka f&ldecskéje van. Eddik közösen művelte apjával. Szüleivel együtt él, de bizony a kis földes házacska mindinkább szűkebb a szaporodó családnak. — No, de pár hónapig még kibírjuk együtt is, — mondja bizakodással. — — Már épülnek a házak az új városban, ott majd kerül nékem is végre egy rendes lakás. Azért dolgozik Múdry Mihály oly nagy igyekezettel, mert becsületes munkájával előre ki akarja érdemelni és megköszönni jövendő lakását. Pár nap múlva az ácsok megkezdhetik munkájukat. A jövő héten épület emelkedik a hegytől elhódított területen, ahol pár napja még sűrű cserje burjánzott. A domb lábánál erős gerendákból összeácsolt, magas, fedett állvány emelkedik. Teteje jóval magasabbra nyúlik a bánya szintjénél. Oldalára három csúszda van beépítve. Az épület úgy van elhelyezve, hogy fölülről a csilléket beié lehet döntögetni, alul pedig a kocsik, illetve teherautók szorosan meffié állhatnak. A csúszdákon lezúduló kőtömeg egyenesen bcleömlik a kocsikba. Nem kell kézzel rakodni. Itt helyezik majd d a zúzógépet Most még kihasználatlanul hever az irodt melŕett a nehéz géptömeg. Szélesre tátott pofája szinte éheseh várja, hogy a munkások terméskővel etetni kezdjék, hogy aztán apróra tört kavicsot adjon érte cserébe az _ útépítéshez és finom zúzalékot a kőművesek munkájához. 0. L Ujabb brigádosok inda H ah Braíislavábói a% OííB-ra Szerda, október 17, pozsonyi főpályaudvar 14 óra, 200 ember kofferral, zaj, beszélgetés, vidám nevetés. A pozsonyi üzemekből a legjobb munkások indulnak az Osztrava-Karvini bányákba. Segíteni fogják a szénkitermelés tervének teljesítését. Megértették hazafias kötelességüket és a szocialista építésünk legfontosabb szakaszára mennek harcolni. Segíteni akarnak ott, ahol arra a legnagyob bszükség van — az osztravad bányákban. Az osztrava-karvini bányák nem teljesítik a tervet. Mint a CsKP Központi Bizottsága elnökségének és kormányunknak határozata közli, a terv nemteljesítésének oka a ^ munkaerők nagy hullámzása. A pozsonyi üzemekből 200 legjobb munkás indult most, hogy segítsen kiküszöbölni ezt a hiányt. — Bányába indulunk azzal a tudattal, — mondja a búcsúzásnál Gránát elvtárs, a Dimitrov-üzem dolgozója, — hogy a legrövidebb időn belül megtanuljuk a bányászmunkát és harcot folytassunk a normákkal. A normákat nemcsak tisljesíteiti, hanem túlteljesíteni is akarjuk. A brigádosok arcán elszántság látszik. Tudják, milyen nagy és fontos feladat előtt állnak. Azért jelentkeztek, mert ezt a feladatot becsületesen akarják teljesíteni. Tudatában vannak annak, hogy a bányában végzett munkájukkal legjobban hozzájárulnak hazánk gyorsított szocialista építkezéséhez, országunk védőképességének megerősítéséhez és ezzel a világbéke megszilárdításához. A Nemzeti Biztonsági Testület fúvószenekara indulókkal vidámítja a búcsúzást A brigádosok búcsúznak család, juktól. A 18 éves Belancsics Ferenc, aki a Közlekedési-üzemeknél dolgozik, büszkén tekintget körül. Csak az öreg Baíancsács bácsi, aki már 62 éves, szomorú. Unokája brigádra megy és ő... Ej, ha fiatalabb lennék, nem szomorkodnék — mormolja, maga körül látva a brigádosok mosolygó arcát. Sokan vannak. Közvetlenül mellette hárman állnak és vidáman nevetnek. Fiatal CslSz-ta* gok ezek, a Janka-üzemből jöttek és olyan a kedvük, mintha a legkeményebb normákat teljesítették volna. Szabó Pál. Nádas Lajos és Domény Dezső valóban azért jelent, kőztek a bányába, hogy példásan teljesítsék a bányásznormát. Már most azon gondolkoznak, hogyha megtetszik nekik a bányászélet, ottmaradnak végleg. Hiszen Köztársaságunknak szüksége van szénre és kevés a bányász. A pozsonyi üzemekből 200 brigádos megy ma, akik megértették a feladat fontosságát és azzal, hogy segítenek bányáinknak, be akarják bizonyítani szülőpártunk a Csehszlovákiai Kommunista Párthoz és a népi demokratikus rendszerünk iránti odaadásukat. Ez azonban csak egy része a szükséges munkaerőknek. Az Osztrava-karvini bányáknak sok dolgozóra van szükségük. A pártszervezet a pozsonyi fm zsolnai kerületek valamennyi üzemében javítsák már az agitációa munkát és meggyőzéssel szerezzenek további munkásokat az OKD számára. Valamennyi üzemben terjedjen el az október 17én elutazott brigádosok jelszavat Segítünk bányáinknak! Igy készülnek Somorján s a Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapjára A járási Szakszervezeti Tanács gyűlésén foglalkzotunk a brigádosok toborzásával az osztrava-karvini bányákba, valamint azzal, hogyan szervezzük meg üzemeinkben és az állami birtokokon a Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapját. Somorja járás szakszervezeti funkcionáriusai ez alkalomból kötelezettséget váltattak, hogy minden szakszervezeti tagot megnyernek a Szovjetbarátok Szövetségének. Igy tesszük magunkévá azt a jelszót, hogy minden szakszervezeti tag legyen tagja a CsSzSz-nek. A vita során az egyik üzembizottság elnöke érdeklődni kezdett afelől, hogy milyenek a feltételek Osztraván. A vitába bekapcsolódtak a többi üzembizottsági elnökök is és mindannyian kötelezték magukat, hogy az^irányszámok felül valamennyien egy-egy brigádost szereznek az osztrava-karvini bányákba. Tomanovics elvtárs, üzembizottsági elnök önként jelentkezett. Elmondotta, azért megy brigádra, hogy példát mutasson munkástársainak. Tomanovics elvtárs ezenfelül még két munkást szerez, így tehát hárman mennek egyévi brigádmunkára, ö maga hét gyermek apja és azért megy Osztravába, hogy sóját maga továbbá gyermekei és egész köztársaságunk dolgozó népe szebb szocialista jövőjét építse. Lelkesen fog dolgozni az új munkahelyén, hogy családja otthon békés életet élhessen. CSÓKA FERENC munkáslevelező Somorja Gyurika édesapja bányássbrigádra megy A pályaudvaron ma különösen ünnepi a hangulat. Brigádosok mennek az osztrava-karvini bányákba. Gyurika egészen a vonatig kísérte édesapját. A gyermek jobbra-ballra tekintget, az induló brigádosokat nézi. Mosolygós arcáról öröm sugárzik. Még 5 perc és elindul a vonat. Gyurika kíváncsi és az aránylag rövid idő alatt rengeteg kérdéssel halmozza el az édesapját. — ... messze mérz apuka? — Nem, nem, fiacskám, az OKD nincs messze. — Es mit küldesz nekem onnan? Az apa gondolkozik, mit is mondjon hirtelen. Vájjon mit is küldhet a fiának Osztraváról. Valami olyant, ami még nincs neki és amit nagyon fog értékelni. — Sok mindent küldök, — mondja, miközben tenyerére tekint. Bizonyára arra gondol, hogy a dolgos két kezével a legméltóbb munkát fogja végezni — bányász munkát — és a föld mélyében építi Gyuri fiának és köztársaságunk valamennyi gyermekének boldogabb jövőjét. Ez lesz a legszebb ajándék a fiának. Es Gyurika mintha értené, hogy az osztrava-karvini bányáknak segíteni kell — büszkén nézi édesapját. A vonat elindul, Gyurika még egyszer megcsókolja a kocsiablakban édesapját és utána a földről integet. Kicsi szive egyenletesen dobog, míg a vonat zakatoló üteme egyre gyorsul. A szerelvény már messze van. A mozdony füstje szétoszlott a pályaudvaron. de a kis Gyurika és köztársaságunk valamennyi gyermeke örökké hálás az osztrava-karvini brigádosoknak, akik. becsületes odaadó munkával ott építik a boldog szocialista jövőt, ahol a legnagyobb szükség van munkájukra és ahol a legjobban védhetik a békét. D. V.