Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-17 / 244. szám, szerda

hí s

m 1951 október 17 Ä Nagy Október 34. évfordulója előtt Közeledik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34 évfordulója. A szovjetemberek nagyszerű hagyománya, hogy a november 7-i ünnepet az ipar, a közlekedés, a mezőgazdaság, a tudomány és a kultúra terén kivívott új győzelmekketl fogadják. A városok és falvak dolgozói versenyeznek az 1951-es népgazdasági terv határidőelőtti teljesítéséért, a békés teremtő munkában újabb sikereket vívnak ki a haza érdekében. Sok vállalat dolgozói célul tűzték maguk elé, hogy évi tervüket az Októberi Forradalom évfordulójáig befejezik. Fokozzák munkájuk ütemét, tökéletesítlk a munkafolyamatokat, alkalmazzák az élenjáró sztahanovista módszereket, növelik a termelést, meg'nvftják munkájuk minőségét, csökkentik a termelési önköltséget, s mind magasabb színvonalra emelik a termelési kultúrát A szovjet mezőgazdaság dolgozói köte'ezcttsóget válla'nak a mezőgazdasági év sikeres befeie-ésére. Megteremtik a jövőévi bő an't-ís biztos alapjait, előkészítik a közös Vattenyésztes további fellendülését. Bárhová tekintünk hazánk végtelen területein, az új világ, a kommunizmus világának 'elkcs munkája forrósítja át a 'evegőt. A szovjetnép élcsapata, a hircokbin edzett leninisztálini párt alkotó munkára lelkesíti a szov jefemberek millióit. A szovjetember büszke rá, hogy népünk először vetett véget a kapitalizmusnak a föld egyhatodán és felszabadította a munkát Az Októberi Forradalom megnyitotta az emberiség történetében a szocializmus diadalának korát. A levert kizsákmányolóktól elvette a termelés' eszközöket és a társadalom tulajdonába adta. Az Októberi Forradalomban született szovjet szocialista rendszei legyőzhetetlen erőt adott a felszabadítót! népnek. A szovjetnép nagy sikere, LeninSztálin pártjának tapasztalatai az egész világ dolgozóinak példát mutatnak az új világ felépítésére. A világ minden népe tanú; é? tanulni fog az új, a szociaksla társadalom építőinek, a szovjetnépnek tapasztalatából. A szovjet hazafiak nagyszerű munkája példaként áll a szocializmust sikerrel építő nép: demokratikus országok dolgozói előtt. A szovjetek országa a tartós békének és a népek barátságának harcosa. Az egész haladó emberiség jól tudja, mi'yen nagy szerepet tölt be a Szovjetunió a békeharcban. Az egész világ jól tudja, hogy a szovjetkor rr íny egyik lege'ső cselekedete a békedekrétum kibocsátása volt. E dekrétumot amely a békéért és a népek barátságáért vívott harcra szólított fel, az egész világ minden do'gozója melegtn üdvözölte. ' A Szovjetunió állandóan és következetesen leleplezi az új háború gyuitogatóit és kemény harcot vív a békéért és a népek biztonságáért. A világ minden jóakaratú embere tudja, hogy a teremtő munkávai elfoglalt szovjetnéptől semmi sincs távolabb, mint az agresszív célkitűzés II. Napjainkban írja alá millió és millió szovjetember, a kommunizmus építő:, az öt nagyhata'om közötti békeegyezményt kőveteiő felhívást. A Szovjetunió népei új erövei bizonyítják be törhetetlen egységüket és összefogásukat Lenin-Sztálin pártja körül, elszánt elhatározásukat, hogy mmdvégig kitartanak a béke nagy ügye mellett. A Szovjetuniónak létérdeke a tartós béke, hiszen a kommunista társadalom építésének feladata áll előtte. Minden szovjetember gondolatát a grandiózus vízierőművek, csatornák, az új hatalmas gyárak, az iskolák és új lakóházak, a természet átalakításának nagyszerű feladatai töltik e'. és a háborús uszítóknak a szovjetállam további erősítésével válaszolnak. A leningrádi „Vörös Vibergi"-gyár sztahanovista előra jzolója, Dubinyin elvtárs, így fejezte ki a szovjetemberek gondolatait. — A gyárakbar és üzemekben, a végtelen kolhozfő'deken most minden ember békeőrséget áll. A ml békeharcunk első vonala: a gyárak, az üzemek, a munkapadok Bekét akarsz, — dolgozz jobban! Erősítsd munkáddal a világbéke támaszát, szocialista hazádat. Nincs nap, nincs óra. hogy ne érkeznének ú jabb és újabb büszke je'entések a szovjetemberek termelésben kivívott győzelmeiről. A Volga—Doncsatorna építői csak nemrég közölték újabb győzelmüket: a cim'.janszki vízierőmü vasbetongátjún átcsapott a Don vize, s most új medrében folyik. A leningrádi Kirov-gyár dolgozói becsülettel teljesítik vállalásaikat, millió és mi'lió rubel értékű terven felüli terméket adnak a hazának. Azeibajdzsán olajkutai és az ország 6ok más üzeme, váilalata határidő előtt teljesíti tervét. A békés alkotómunkával elfoglalt szovjetemberek a gazdasági és kulturális építés minden területén kiemelkedő új sikerekke' fogadják a Nagy Október 34. évfordulóját. Uj munkasikerekkel szilárdítják a béke erős bástyáját, a szovjet szocialista államot. KÜLPOLITIKAI SZEMLE Tőkés aggodalmak Sztálin elvtárs nyilatkozata utáa A iraocia járási választások második íordu ó;a Anglia dolgo/órcak harca a va aszlások előtt — Az egviptomi csa?ás A szovjetnép szava Moszkvában a béke híveinek területi konferenciáján a delegátusok — a munkások, a kolhozparasztok, a kultú ra, tudomány, művészet és Irodalom dolgozói — egyhiingúlag magukévá tették a Szovjet Békevédelmi Bizottságnak azt a határozatát, hogy a Szov jetunióban aláírásgyűjtést folytatnak le a Béke Világtanács felhívására. A konferencia felhívta Moszkva és területe egész felnőtt lakosságát, hogy írja alá a felhívást és ezzel is erősítse a béke ügyét. Sztálin elvtárs rámutatott arra: abban áll Moszkva érdeme, hogy lankadatlanul leleplezi az új háború gyújtogatott és a béke lobogója köré gyűjti az összes békeszerető népeket. Köztudomású, hogy a békeszerető népek reménnyel eltelve tekintenek Moszkva felé, mint a nagy békeszerető állam fővárosa és mint a béke hatalmas védőbástyája felé. A világ első szocialista államának egész története a- békéért folytatott harc története. És most, amikor a szovjetemberek ismét mindenütt kifejezésre juttatják törhetetlen békeakaratukat, ennek a történetnek új, fényes lapjai íródnak A szovjenép, amelyet a Kommunista Párt vezet, békés alkotó munkát végez. Nagyszerű erőmüveket és csatornákat épít, átalakítja a természetet. A szovjetnép tudja, hogy a béke — építés. És a 6zovjetnép megingathatatlan békeakaratát munkával támasztja alá, munkával, amely szebbé teszi az életet és erősíti a haza hatalmát. — A mi sztahanovista munkánk — a legjobb hozzájárulás a béke ügyéhez — jelentette ki Ivan Fursztov, a moszkvai Állami Egyetem építőinek brigádvezetője. — Örömmel írjuk alá a Béke Világtanács felhívását. Mi építünk — mi a béke mellett vagyunk! A szovjetnépe^ eltölti a béke ügye Iránt érzett odaadás. Ez az egységes érzés tölt: el az Orosz Federáció és Ukrajna, Grúzia és Litvánia, Bjelorusszia és Kazahsztán és az összes testvéri köztársaságok fiait és leányait. Minszkben a béke hívei köztársasági konferenciáján Jakub Kolasz, Bjeiorussszia Tudományos Akadémiájának alelnöke ezt mondotta: „Meg vagyok győződve, hogy a hős bjelorussz nép, mint a Szovjetunió valamennyi más népe is, hazafias lelkesedéssel írja alá a Béke Világtanácsnak öthatalmi békeegyezmény megkötését követelő felhívását. Meg vagyok győződve arról is, hogy ezeket az aláírásokat a nagy alkotó munka tettei erősítik és hogy ezek az aláírások megsokszorozzák a béke erőit." . A Béke Világtanács felhívásával kapcsolatos aláírásgyűjtés a Szovjetunióban nagy, egyetemes népi üggyé vált. A szovjethaza, Lenin és- Sztálin Pártjának vezetésével; magasan hordozza a béke lobogóját. Reménykedve és. büszkén fordul feléje az egész haladó emberiség. A Béke Vlágtanács felhívására az egész világon már szeptember elejéig mintegy 450 millió aláírás gyűlt össze. A Szovjetunióban megindult aláírásgyűjtési mozgalom a föld minden pontján a békemozgalom új hullámát indítja el. Nem kétséges, hogy ennek nyomán az emberek újabb százmilliói fejezik ki törhetetlen békeakaratukat, azt, hogy végig kitartanak a béke ügye mellett. Hatalmas erővel harsog a béke következetes és fáradhatatlan harcosának, a szovjetnépnek szava. Annak a népnek a szava, amely szétzúzva a fasiszta támadókat, megteremtette a feltételeket a szilárd és tartós békéhez. Ez a szó az építő és alkotó népnek, a kommunizmus építőinek a szava. A szovjetemberek, amikor egyhangúlag aláírják a békefelhívást, újból kimutatják az egész világ előtt törhetetlen egységüket és odaadó hűségüket a haza, a párt és a béke nagy zászlóvivője, Sztálin iránt. (JláíjaLom-izewJtkedok. A moszkvai Pravda közli D. Zaszlavszkij »Rágalom-kereskedők« című tárcáját. Zaszlavszkij elvtárs a többi között ezeket írja: Sok amerikai kiadóvállalat ajtaján láthatatlanul, de attól még nem kevésbbé reálisan — tábla függ, ezzel a felírással: »Renegátok kerestetnek. Származása nein fontos. Megfelelő díjazása A renegátok iránti kétségtelen keresletet azok a nehézségek idézték elő, amelyekkel a szovjetellenes propaganda és az agresszió propagandája küzd. A nehézségek abban állnak, hogy a Szovjetunióról és a békemozgalomról szóló igazság áthatol az amerikai rácsokon. ^Szemtanukra^ »szakértőkre« van szükség, akik tanúskodásukkal alá tudnák támasztani a terjesztett szovjetellenes rágalmakat. Vannak a természetben jobboldali szocialisták, ök igen szívesen ajánlják fel szolgálatukat a szovjetellenes és kommunistaellenes ostobaságok terén. A jobboldali szocialisták — olcsó és elterjedt árucikk. Van azonban bennük valami, amit az amerikai reakció szeme nem bír: az amerikai reakciósok és rendkívül befolyásos képviselője szinte szörnyethal a félelemtől, ha csak a »szocializmus« szót is meghallja és még csak arra sem kíváncsi, hogy ez igazi szocializmus-e vagy afféle julesmochizmus. Az Atlantic című amerikai folyóirat az amerikai kufárok megnyugtatására külön cikket szentelt a jobboldali szocialistáknak. Meggvőzően bizonyítgatje, hogy a jobboldali szocialistáknak semmi közük nincs sem a szocializmushoz. sem pedig a demokráciához. »Az egyes jobboldali szocialista pártokon díszelgő, ijesztő, félmarxista homlokzatot nem kell komolyan venni« — állapítja meg a folyóirat szerkesztősége. Ez csak a homlokzat, ami mögött tetőtől talpig imeprialista politika húzódik meg. A cikk írója már előre számol a kérdéssel: Hát akkor miért nevezik magukat a jobboldali szocialisták ezen a rendkívül ijesztő néven? Meg is adia a választ. Erre szükség van Nviyrat-Eitróoában. mert a »szocializmus« szónak rendkívül nagy vonzóereie van a munkások, a dolgozók számára és a jobboldali szocialisták attól félnek, hogy végérvényesen elvesztik reájuk gyakorolt befolyásukat. Az árulás börzéjén most jó ára van a renegátoknak, vagy ahogy nevezik őket — az exkommunistáknak. Egyes reakciós amerikai publicisták irigykedve tekintenek ezekre a Júdásokra. Miért állnak ilyen becsben? Az »Atlantic« című folyóirat állandó szemleírója s>Exkommunisták« címmel terjedelmes cikkben önti ki méltatlankodását. Eléggé meggyőzően bizonygatja, hogy az árulóknak nem szabad hinni, hogy az árulók mindig gyanúsak. Érdekes azonban és jellemző az amerikai irodalmi erkölcsökre, hogy a reakciós publicista az árulást magát r.em ítéli el. Az »At!antic« című folyóirat szemleírója csupán azért inti óva az amerikai reakciósokat az árulóktól, hogy maga iránt nagyobb bizalmat keltsen. — Nem követelem azoknak a személyeknek üldözését, akik közel álltak a kommunizmushoz — írja a szemleíró — nem követelem, hogy hibáikért büntessék még őket. azonba nnem bizom bennük. Elárulták a kommunizmust és bennünket is elárulhatnak. Az »Atlantic« szemleírója szemmelláthatólag nemcsak saját gondolatainak ad kifejezést. Az USA-ban növekszik a renegátok iránti kereslet, azonban a bizalmatlanság is növekszik irányukban. .\ szovjetellenes propaganda új eszközöket keres és új, megbízhatóbb »kádereket« akar teremteni. A »Colliers« című folyóirat kimagasló »kultúreseménynek« nevezi azt a tényt, hogy a Rockefeller-alapból a columbiai egyetem mellett »Orosz Intézetet* létesítettek. A képen látjuk az amerikai rágalmazóknak, kémeknek és diverzánsoknak ezt a tenyésztőhelyét. A fiatal embereket szovietellenességre idomítják itt, mint a kutyákat. A butító tanfolyamon ostoba »professzorok« előadásokat tartanak az ifjú hallgatóknak, akiket a maximális szellemi fogyatékosság és a minimális erkölcsi tisztaság elve alapján válogattak össze. Az ilyen módon összeválogatott amerikai gazfickókra vár az a feladat, hogv a rádió és sajtó csődbejutott lakájait felváltsák. A hét külpolitikai eseményei a béketábor számára a rendkívüli jelentőségű sikerek egész sorát hozták. Messze kiemelkedő helyet foglal el e sikerek sorában az a hatás, amelyet jj Sztálin elvtársnak az elmúlt hét vé• gén elhangzott történelmi nyilatkozaÍ

" ta keltett. A Pravda szombati számában megjelent vezércikke joggal foglalja össze ilyen szavakkal a nyilatkozat alapvető visszhangját: „A 1 haladó emberiség hatalmas örömmel fogadta Sztálin elvtárs válaszát. Ez a nyilatkozat a Szovjetúnió következetes békepolitikájának tanúbizonysáí

; g"a." A báketábor országaiból és a kapitalista országokban, küzdő békehar cosok millióitól érkező visszhang alapvető vonása ezenfelül az, hogy a nápek megértették: a béketábor erejének növelése — illetőleg más harci körülmények között az arneri kai háborús uszítókat kiszolgáló kormányok elleni harc fokozása — feltétele annak, hogy az imperialisták támadó tervei véglegesen kudarcba fulladjanak. Az amerikai monopól tőkés lapok legtöbbje persze az uszító hadjárat fokozásával igyekszik elhomályosítani az agresszorok megfékezésének helyes útját mutató Sztálin-nyilatkozat hatását. A csatlós országokban azonban a tőkés sajtó egy része sem tudja véka alá rejteni az igazságot. A francia szélsőjobboldali Paris Presse például közvetett formában kénytelen elismerni: maguk a francia kormánykörök sem hiszik, hogy Szovjetúnió bárkit is fenyegetne. Az amerikai gazdákat mindig híven szolgáló szocdem Populair

e hirtelen „óvatossággal" — s persze a választők felé is kacsintva arról beszél, hogy „a nyugatiaknak meg kell ragadniok az alkalmat, és ki kell jelenteniök, hogy készek a tárgyalásokra." A harmadik utas Combat kommentárja már mélyebb imperialista aggodalmakat :s elárul. A lap egyenesen arról ír, hogy „ha Sztálin javaslatait elfogadják, akkor az egész „atlanti díszlet" összeomlik." Mindez legalább is annak beismerését jelenti, hogy az atlanti szövetség együttartásához az amerikai atomlovagok állandó zsarolásaira és fenyegetőzéseire volt szük s ég már eddig is. Az imperialistákat ezen a héten má-i súlyos vereségek is érték. Az el sö ilyen vereség a Sztálin-nyilatkozat nyilvánosságrahozásának másnapján a Francia Kommunista, Párt újabb nagyjelentőségű győzelme volt a járási választásokon. Thorez elvtárs pártja, amely az egész francia néoet vezeti az amerikai megszállók ellen, a nemzeti függetlenségért, a békéért vívott küzdelemben — ismét az ország legerősebb pártjaként került ki a járási választások első menetéből. A Francia Kommunista Párt közleménye joggal mutatott rá arra, hogy ezek az eredmények a nárt befolyásának növekedését jelzik. A nárt ugyanebben a közleményben azt is közölte, hogv a holnap kezdődő második választási fordulóra a legszélesebb nemzeti esység megvalósulását akaria szolgálni — s ezért hai'andó jelöltjeit, adandó esetben viszs-?ivonn; azoknak a legesélyesebb jelölteknek az érdekében, akik kötele^ettséfet vállalnak esrv minimális nrop-ramm megvalósítására. A minimális nroErramm első pontjaként a párt Központi Bizottsáe-a az öthatalmi békeegyezménv megkötésének, az a*omfe<rvver törvénven kívül helyezésének és a francia függetlenség helyreállításának követelését jelölte meg. Holnap ennek a programmnak a győzelméért indul harcba a francia dolgozó nép a járási választások második fordulójában. Nyugat-Európa másik országában, Angliában az imperializmust ért újabb vereségsorozat körülményei között éleződik a választási küzdelem. Az angol gazdasági helyzet katasztrófális. Az Economist című reakciós közgazdasági hetilap is kénytelen volt bevallani- „Világosan kirajzolódnak — a háború befejezése óta — immár harmadik gazdasági válság körvanalai." Az angol belpolitika legutóbbi időszakának eseményei félreérthetetlenül megmutatták, hogy az angol tömegek fokozzák harcukat a válság és a nyomor politikája ellen és felismerték, hogy ez a politika egyben az „amerikai háború" kirobbantásának politikája is. Ezt mutatta a blackpooli szakszervezeti kongresszus, ahol annyian szavaztak a nyugat-német felfegyverzés — tehát a kormány alapvető politikája — ellen, mint még soha az angol szakszervezeti kongresszusok történetében. Erről adott számot a multheti munkáspárti értekezlet is, ahol a felfegyverzés ellen demagóg álbalolda.i szólamokkal „küzdő" Bevan volt miniszter és csoportja elsöprő többséget kapott a felfegyverzést nyíltan támogató miniszterekkel szemben a munkáspárt végrehajtó bizottságának újraválasztása során. Ebben a helyzetben, az angliai erőviszonyok ismeretében, az Angol Kommunista Párt végrehajtó bizottsága — mint Polítt elvtárs írja a választásokról szóló cikkében — az Angol Kommunista Párt választási politikájának központi feladatként azt határozta meg, „hogy a békeharcot a legfőbb je szóvá tegyük a választásokon, hogy biztosítsuk a munkásosztály összes erőinek és a béke valamennyi hívének egységét a konzervatívok és a reakciós politika ellen irányuló harcban." A tüz tehát az angol belpolitika legnyíltabb tőkés érdekeket képviselő, háborúra legnyiltabban uszító pártja, a konzervatívok ellen összpontosul. Az angol választási küzdelmet azonban nemcsak az angol belpolitikai helyzet befolyásolja, — hanem az a mind súlyosabbá váló vereségsorozat is, amely az Imperializmust a Közép-Keleten éri. Félreérthetetlenül mutatták ezt a héten elhangzott angliai választási beszédek, amelyeknek fő témája a Reuter jelentése szerint is „a perzsa és az egyiptomi válság volt." A perzsa, iráni vereség lényege ismeretes: a vereségsorozat újabb állomásaként az elmúlt héten kergették ki az angol imperializmus olajszakértőit" a tőkés világ legnagyobb olajfinomítójából, Abadanból. Azóta újabb, ha lehet még súlyosabb „bomba" robbant KözelKeleten: Nahaz pasa, az egyiptomi burzsoá kormány miniszterelnöke kijelentette, hogy kormánya felmondja az 1936-os angol-egyiptomi szerződést, követeli az angol csapatok visszavonását a Szuezi-csatorna körzetéből és az Egyiptomtól délre •fekvő Angol-Egyiptomi Szudán egyesítését Egyiptommal. Erről az eseményről Churchill is kénytelen volt tegnapelőtt bevallanni: „Ujabb még súlyosabb csapás ért bennünket, mint az, amelyet Abadan jelentett." Igy értékelik a helyzetet az amerikaiak is. A Reuter washingtoni jelentése szerint „amerikai diplomáciai körök úgy látják, hogy Egyiptom lépése még jobban csökkenti Anglia tekintélyét." Az egyiptomi lépés jelentősége rendkívül sokoldalú. Mindenekelőtt azt kell figyelembe vennünk, hogy Nahaz pasa kormánya azt az egyiptomi burzsoáziát képviseli, amely emberöltők óta hűséges kiszolgálója az angol imperializmusnak — s a most felmondásra kerülő szerződést maga Nahaz pasa irta alá. Ez a tény világosan mutatja: a tömegnyomásnak milyen rendkívüli ereje volt szükséges ahhoz, hogy ezt a kormányt ilyen lépésre szorítsa. Figyelemreméltó ezzel kapcsolatban az az indokolás is, amellyel Nahaz pasa igyekezett alátámasztani lépését. Azt mondotta, hogy a második világháború után a nemzetközi fejlődés megváltozott... az államok közötti kapcsolatok új rendszere lépett életbe." Ezek a szavak világosan jelzik, hogy az egyiptomi burzsoázia a tömegek nyomása mellett a nemzetközi erőviszonyok alakulásával is számolni kénytelen. Az egyiptomi események fontosságát aláhúzza az is, hogy éppen olyan időszakban történnek, amikor az amerikai imperializmus Görög- és Törökországnak az Atlanti Egyezménybe történő bevonásával fokozta agressziós politikáját a Földközi-tengeren. Az egyiptomi események ilymódon már eddig is — akárhogyan alakulnának — tovább gyengítik a közel, és távolkeleti imperialista pozíciókat. Emellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a lavina nem áll meg. A kairói rádió tegnap máris azt jelentette, hogy három iraki burzsoa-nacionalista párt vezetője táviratban üdvözölte Nahaz pasa egyiptomi miniszterelnököt. A táviratban azt írják: a maguk részéről szorgalmazni fogják, hogy Irak lásson hozzá olajiparának államosításához. Tegnap már az Iraki kormány is bejelentette, hogy az angol-iraki szerződés felülvizsgálását kívánja.