Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-15 / 217. szám, szombat

UJSZ0 1951 szeptember 15 IVHÍNKÁSLEVELEZQINK ÍRTÁK Jól sikerült a komáromi járási Pártnap Hatalmas tömegek résztvételével rendezték meg városunkban a má­sodik járási Pártnapot. Szokás sze­rint a pozsonyi kapunál volt a gyülekezés. Megjöttek a nép­hadsereg, az üzemek, az iskolák és hivatalok küdöttei is, és a menet élén sok zászlóvivő haladt a népi demokráciák színeivel. Közvetlen a zászlók mögött Komárom élmunká­sai, Gottwald elvtárs első katonái haladtak. A környékbeli EFSz-ek feldíszített kocsijai nagyban hozzá­járultak a felvonulás hatásosságá­hoz. Zenekar hangjaira, vidáman, lelkesen haladt a tömeg, majd el­csendesült és felharsant az állami és szovjet himnusz. Az ünnepi beszédet Ferjanec elv­társ megnyitó szavai után. Falt'an megbízott elvtárs tartotta, aki rámu­tatott a világ béketáborának és a másfelől a háborús uszítóknak tevé­kenységére. Magyarul Beek Pál elvtárs, a he­lyi Nemzeti Bizottság elnöke szólt a dolgozókhoz, akik néphadseregünk tagjaival együtt viharosan éltették az élmunkásokat és az EFSz-ek dol­dolgozóit. Ezután egy élmunkásnő szlovákul, egy élmunkás pedig ma­gyarul rövid beszédet mondtak a zászló felavatása alkalmából. A zász­lót őrző élmunkás-ktlldőttség meg­jelent a városháza erkélyén a Mun­ka-dalának hangjai mellett. A zász­lóról lassan lehullt a lepel, felkúszott az árcbocra és méltóságteljesen len­gett mindkét oldalán GotÄvald elv­társ arcképével. A tömeg meglepet­ten morajlott, ami nem csoda, mert ilyen zászló még nem lengett az öreg komáromi városházán. Élmunká­saink ajándéka ez elnökünknek, aki az egykori munkanélküliekből élmun­kásokat nevelt. A zászlóavató élmun­kásküldöttség tagjai voltunk: Vig­lasková, Vokony, Broczki, Tuska, Nagy, Ihar, Venesz, Štefánik és én. Az ünnepi aktus után Falt'an elvtárs elbeszélgetett az EFSz-ek tagjaival, majd közösen meglátogatták a kul­túrházban rendezett kiállítást, ahol az EFSz-ek munkájának eredmé­«« Ünnepélyes tanoncíelavatás a vágbesztercei GoUwald-íizem tanonciskolájában A himnuszok elhangzása után Bedi.iovszky Károly, a tanonciskola CsISz-szervezetének elnöke megnyi­totta a tanoncfelavatási ünnepélyt üzemünkben. Rámutatott arra, hogy ma a fejlődő szocializmus országá­ban a fiatal munkásoknak meg van mindé nlehetöségük szakmai és kul­turális fejlettségük emelésére. Ez­után Fasang Román képviselő elv­társ szólalt fel. „ ... a mi dolgozó ifjúságunk megértette a haza és a kor hívó szavát — mondotta —, megértet­te azt, hogy a Kommunista Párt mindig a munkásosztály jobb éle­téért harcolt és hogy a munkás­osztály kiharcolta a ma és a jövő nemzedékeinek a szebb, jobb jö­vőt. Minden öntudatos ifjú szorgalmasan tanul hát, hogy rövid időn belül mint derék gazda építse tovább a dolgozó nép boldog jövőjének alap­jait.' Berka Václav elvtárs, a tanoncis­kola Igazgatója beszámolójában je­lentette, hogy a másodéves tanoncok közül 171 ki­tűnő eredménnyel, 69 pedig kitün­tetéssel tette le a vizsgát. Néhányan betegség vagy családi okok miatt nem tehették le a vizs­gát és továbbra is az intézet köte­lékében maradtak. Mivel a tanoncok nagy szorgalommal és lelkesedéssel fejlesztik a termelést, 1952 január 1-től a tanoncdíjon felül jutalóm fe­lülfizetést is kapnak. Ezideig juta­lomdíjként összesen 415.151 koronát fizettek ki. Pavlus elvtárs, az üzemtanács el­nöke értékelte beszédében mind a nevelők, mind a tanoncok munkatel­jesítményét. míg Csernusiak elvtárs üzemigazgató ismételten hangsú­lyozta az iparostanoncok gondos ok­tatásának fontosságát szocialista iparunk fejlesztése szempontjából. Az ünnepélyen jelen voltak az el­ső évfolyamot elvégzett tanoncok és tanonclányok, továbbá 126 újonnan félvett iparostanonc és 63 tanonc­lány. A felavatási ünnepélyt nagy­szabású kultúrműsorral tarkították, melyet a leányközépiskola és a ta­nonciskola növendékei adtak elő. Az ünnepély a Munka dalának elének­lésével ért véget. FERENC ANTAL, Klement Gottwald-üzem, Vágbeszterce. Jirásek műve világosságot terjeszt Aloiz Jirásek »Temno« (Sötétség) című műve olyan gondolatokat ébresz­tett bennem, amelyek szeretett Gott­wald elvtársunk és népi demokráciánk iránti mélységes hálával töltöttek el. Nagyszerű dolog, hogy a kapitalista rendszer alatt már feledésbe merült írók műveit most ismét felkarolják, hogy megvilágítsák előttünk a régi korhadt rendszerek hibáit és sötétsé­gét Mint Gottwald elvtárs mondotta egy alkalommal, a nagytőkések, a ka­pitalista rendszer hívei ma is keresz­tes hadjáratot hirdetnek azok ellen a népek ellen, amelyek ma a kizsákmá­nyoló hajcsárok nélkül építik, vagy akarják építeni boldog jövőjüket. A középkorban azon a címen ölték halomra a népeket, hogy tpogányok« voltak, ma oedig az imperialista urak, a fasiszta népbolonditók, azt szeret­nék elhitetni az emberekkel, hogy a keri",?Hevél ielenti a becsületes em­bert. Még >na is szeretnék a vallást felhasználni piszkos üzelmelk takar­gatásához, és a fejlődni vágyó népet néhány évszázaddal vissza akarnák taszítani középkori sötétségbe. Ter­mészetesen nekik az lenne jó, ha a nép minél tudatlanabb lenne, ha is­mét rabszolgájuk lenne, és az utolsó fillért ls kihúzhatnák zsebéből. Ezt tette a pápa Rómában annakidején, amikor szétküldte Európa országaiba a kolduló barátokat, a Szent Péter templom építkezési költségeinek ösz­szegyűjtésére. A Magyarországon kol­duló barátok tarisznyáin ez a fenn­költ felirat ékeskedett: t>Akinek a pén­ze itt cseng, annak a lelke a menny­országban leng*. Mi azonban ezt a »boldog« kort már nem óhajtjuk visz­sza és mindent elkövetünk, hogy elő­re, a világosság felé fejlődjünk. Ezért soraimat Július Fucik szavaival zá­rom: »Emberek őrködjetek!*. KERT ESZ N., kohómunkás T'rinec Miért volt Léván kevés cigaretta? Léván az utóbbi időben nem volt ilegendo dohányáru, főleg pedig Bystri.— és Delva cigaretta. A gaz­dasági oilenó'rző hivatal vizsgálatai során Kamenszky Ondrej lévai tra­fikos Zsizskova u. 18. szám alatti lakásán nagymennyiségű rejtett do­hányárut fedezett fel. Kamenszky traiikos dohány&rudáján a „Dohány­áru kiárusítva" felírás ékeskedett ugyan, a lakásán azonban 6500 da­rab Bvstrfca cigarettát, 270 csomag olcsó dohányt és 117 csomag drá­gább dohányt, továbbá 300 darab Detva cigarettát találtak. Hason'ó visszaé'ést követett el Marko Zsuzsanna lévai lakos, ald Mndrony-út 23. szám alatti la'.ásán a fia ruhái közé rejtve 5330 darab Bystrica c' "Tttát őrzött. Markóné ugyancsak két napja nem árusított már dohányárut. További károkozók és szabotálok a dohányelárusítás terén: Borcsányl­né, Matus Hermina és Stefko János traflkosok a lévai vasúti dohányáru­dában. Ezekből az esetekből la látható, hogy közellátásunk még ma Is szen­ved számos ilyen kártevőtől és spe­kulánstól. Léván, ahol a munkások már több mint egy hete nem kap­tak sehol sem cigarettát, ezek a spe­kulánsok összesen 18.810 darab Bystrica cigarettát és más dohány­terméket rejtegettek, hogy ezzel is ártsanak népi demokratikus rend­szerünknek. Hazánkban a népellenes visszaélé­seket szigorúan büntetik és ezek a spekulánsok ls elnyerik méltó jutal­mukat. SZRIXKA, Léva. nyeit láthatták. Voltak itt hatalmas kukoricacsövek Üjőrsről, 15—20 kg-os dinnyék Gutáról, 4.5 méteres cirókszárak Nagykesziről, 60 centi­méteres dohánylevelek Kökesziröl. Volt ott egy kender-bokor, amely fá­nak is beillett volna, rengeteg szebb­nél szebb gyümölcs, zöldség és gabo­nafajták mintapéldányai. A kőkeszi járási faiskola szép facsemetéivel Nagy Tibor vezető elvtárs dicseke­dett. Mindannyian örömmel láttuk, milyen nagyszerűen fejlődik a szo­cialista mezőgazdaság. A közös ebéd után a parkban nép­mulatság kezdődött, amelyen a CSEMADOK is szerepelt. Az egész délutáni vidám szórakozás után este lampionok és tűzijáték gyönyörköd­tette a közönséget. Elmondhatjuk, hogy olyan szép volt ez a nap, amilyennek egy igazi Pártnapnak lennie kell. HOLCZEK LÁSZLÓ, munkásíevelezö, Komárom. Az andódi CSEMADOK-csoport munkájából Kötelességemnek tartom beszá­molni arról, hogyan folyik Andódon a kultúrmunka. Egyelőre még ne­hézségekkel küzdünk, merő nincs kultúrotthonunk, de elhatározásunk, hogy mi, andódi dolgozók még na­gyob bodaadással veszünk részt az ötéves terv munkálataiban, hogy jó munkánkkal meggyorsítsuk a mi falunk kultúrházának felépítését is. Kultúrmunkánk azért nem alszik. Színigárdánk sikeresen bemutatta „Az új kenyér" és „Az aranyszívű ember" cimü egyfelvonásos színmü­vet. A népiskola tantermében meg­tartott előadást a közönség lelkes tapssal jutalmazta. A színmüvek igaz képet mutattak az EFSz-ek helyes munkájáról, amellyel megvé­dik a kis- és középparasztokat a ku­lákok kizsákmányolásától. Csabay László és Deák Teréz kultúrtársak szavalataikkal járattak hozzá a kul­túrműsor sikeréhez. A CSEMADOK vezetősége és tag­sága mindjárt az előadás után elha­tározták, hogy a közeljövőben újabb színielőadást rendeznek, mert látják, hogy ezzel is ejöbbre viszik a dol­gozó nép öntudatának emelését. SZARKA GYULA, Andód. SMcíhil m,? >BIW—— i Még 1951 július 28-án vettem Léván a Sitno bútorelárusító üz­letben újházas kölcsönre egy háló­szoba bútort. A sodronyokat és a matracokat nem tudták hozzá el­adni, mert pillanatnyilag nem volt nekik raktáron. Az elárusítóban azt mondták, amikor a bútort meg­evettem, hogy körülbelül 1—2 hét múlva megérkezik a sodrony és a matrac is, és akkor átvehetem. Bár ma már szeptemberben va­gyunk, még mindig nem kaptam meg a sodronyokat és a matracot. A feleségem minden héten elmegy a Sitno elárusítóba, de a válasz mindig csak az, hogy a kerület még nem küldte ki a hiányzó darabokat. Azt kérdem én, hogyan képzeli el a Sitno bútorüzem a dolgozók kielégítését, ha csak félig kész bú­tort ad el nekünk. Népi demkorati­kus rendszerünk nemr azért támo­gatja kölcsönnel az új házasokat, hogy olyan bútort vegyenek rajta, amit használni nem tudnak, hanem azért adja a kölcsönt, hogy köny­nyitsen rajtunk. Kérem az illetékes szerveket, hogy vizsgálják ki az ügyet, és tu­dassák a Léván rajtunk kívül még szép számmal akadó fiatal házasok­kal, hogy mi a helyzet a bútorel­osztás körül? Azt akarjuk, hogy ne­csak nézni lehessen az új bútort, hanem használni is. | /. E., Léva föMnpfi kiflik A Bányanapon dolgozó népilnk elismerését fejezte ki azért a mun­káért, amelyet bányászaink a szocia­lizmus építése terén teljesítettek. A bányák dolgozóival együtt lelkese­dett ezen a napon az egész ország. Nem volt olyan bányatelep, ahol ne emlékeztek volna vissza a mult hő­sies harcaira, ahol ne ünnepelték volna vidáman a bányászság mai boldog életét. A bányászság túlnyo­mó többsége mindig sziklaszilárd tá­masza volt Pártunknak a reakció sö­tét éveiben is. A Kommunista Párt vezetése alatt kemény harcot vívtak a kizsákmányolók és osztályállamuk ellen. A felszabadulás után a bá­nyászság túlnyomó többsége hala­déktalanul a Kommunista Párt ol­dalára, a szabadság oldalára állott. Pártunk és Gottwald elvtárs kezde- j ményezésére népköztársaságunk kor­mánya számtalan esetben bebizonyí­totta, hogy méltányolja a bányászok teljesítményét és mindent elkövet bá­nyászatunk fejlesztésére és a bá­nyászok helyzetének állandó javítá­sára. Szükséges továbbá, hogy bányá­szatunkban következetesen alkal­mazzák, meghonosítsuk a fejlett élenjáró szovjet bányaművelési és termelési módszereket, hogy félresö­pörjünk az útból minden akadályt, meggátoljunk minden ellenséges ma­chenáciőt, amely igyekszik ezeknek a módszereknek országunkban való bevezetését megnehezíteni. Szüksé­ges a műszakiak és fizikai dolgozók legszorosabb együttműködése, a munka helyesebb megszervezése, a ciklusos módszer szervezett előké­szítése és bevezetése. Nagyobb szer­vezettégre, nagyobb fegyelemre van szükség bányáinkban, hogy a bányá­hoz kerülő új munkások megtanul­ják és megszeressék a bányászmes­terséget. Állandóan kutatni kell új munkamódszerek, űj munkaeszkö­zök után, arra kelí törekedni, hogy megdöntsük a régit és szebb, boldo­gabb holnapot teremtsünk. A szocia­lizmus és a szocialista köztársasá­gunk felépítése nagy követelmények elé állítja dolgozó népünket, de kü­lönösen a bányászokat. A szén- és a vasérctermelés a kohászattal együtt egész iparunk fejlesztésének, ötéves tervünk megvalósításának, népgaz­daságunk újjáalakításának alapja. Az ország nem elégedhet meg azzal a szén- és vasércmennyiséggel, ame­lyet ma kap. Üj villamoserőmüvek, új gyárak lépnek üzembe, amelynek mind több és több vasércre és szénre van szük­sége. Bányászainknak tudatában kell lenniök azzal, hogy amikor a több szénért, több vasércért, a terv telje­sítéséért harcolnak, akkor azon túl­menően, hogy bányászkötelességü­ket teljesítik, egyben országunkat erősítik és segítenek a békét védeni. Mert minél több szenet és vasércet kap országunk, annál erősebb lesz, s annál szilárdabb bástyája a hatal­mas béketábornak. A mostani Bá­nyásznapon sokezer bányász része­sült a bányászatban eltöltött hűsé­ges munkájáért különféle kitünteté­egyenlőtlenül hullámzott. sajóhá­jukat fegyelmezetten, szorgalmasan végző bányászok számára kormá­nyunk bevezette a hüségpótlékot, bár kifizetésének feltételei nem minden üzemben voltak meg. A hüségpótlé­kot megkapták azok az üzemek ' is, amelyek a terv teljesítésében lema­radtak. A kormány azonban bízik a bányászokban, hogy az elmulasztot­takat behozzák és .ezért engedélyez­te a hüségpótlék kifizetését. A kormány bizalmát ki kell érde­melni, fel kell figyelni azoknak az üzemeknek, ahol a terv teljesítése nem nyugszik szilárd alapokon, ahol nem teljesítik az előirányzott tervet. HMMMMMMMMM H> mHMMM MI >*> HMMM B CSEMADOK HÍREI Jókán is sikeres munkát folytat a csoport tagsága. A CSEMADOK helyi csoportjának vezetőségi ülé­sén a tanítóság vállalta, hogy min­den erejükkel azon lesznek, hogy minél több előfizetőt nyerjenek meg a pártsajtó részére. A CSBJMADOK járási népnevelői versenyré hívták ki egymást, hogy minél több dolgozóhoz juttassák el a pártsajtót. A pártsajtó terjesztése mellett helyi csoportjainknak gondjuk van a Fáklya terjesztésére is. • A zselízi magyar középiskola út­törői elhatározták, hogy megtaka­rított pénzükön megrendelik a CSE­MADOK kultúrpolitikai folyóiratát, és toborzást indítanak a Fáklya terjesztésére, hogy minél több dol­gozóval megismertessék a haladó szocialista irodalom termékeit. Szép elhatározásukért dicséretet érdemel­nek, A hüségpótlék kifizetésére, illetve Jo­gosultságára egyes üzemek remény­telenül tekintettek, mint például a rozsnyói vasércbánya. Főleg azért, mert a terv teljesítése állandóan egyenlőtlenül hullámzott. A sajtóhá­zai sporttepen a déli órákban ünne­pélyes keretek között mégis kifize­tésre került a hüségpótlék. A mun­kások arcán az öröm sugárzott. Le­hetett látni rajtuk, hogy örülnek, Kossuth János és Domanko Vilmos istvántelepi bányászok átveszik a hü­ségpótlékot. mert a kifizetés úgy érte őket, mint egy váratlan ajándék. Hogyne örül­tek volna, hiszen a hüségpótlék egyeseknél komoly összeget tett ki. Például Demeter István 146 száza­lékos teljesítménye után 30.837 koro­nát kapott. Pázmány László 28.842 koronát, Hronec József szintén 28.498 koronát és kívülük még kilen­cen kaptak hasonló összeget hüség­pótlék fejében. Ezek a munkások voltak a legjobbak a mult év augusz­tusától ez év június 26-ig. Ezek tűn­tek ki munkateljesítményükkel, leg­többjük 150 százalékos teljesítményt ért el. A jól elvégzett munka derűje sugárzott az arcukon. Az ünnepélyen megszólítottunk né­hány bányászmunkást a legjobbak közül, akik odaadó, hűséges munká­jukkal küldik a sötét bánya mélyé­ről a csillogó vasércet a felszínre. Ambrus János középtermetű, cson­tos bányászember, csoportvezető, már több mint 10 éve dolgozik a bá­nyában. Évi átlagteljesítménye 150 százalék. Ambrus János öccse is bá­nyász, de nemcsak az öccse, hanem azt lehet mondani az egész család­ja is bányász volt. — Az apám is ebben a bányában dolgozott, amelyben most én — mondja Ambrus János. — Szorgal­masan dolgozom, hiszen két gyer­meknek vagyok az apja, és elvégre ha lemegyek a föld gyomrába, nem azért megyek le, hogy tétlenül elüs­sem a napot, hanem azért, hogy a lehető legjobban, a legbecsületeseb­ben dolgozzam. — Már a mult évben is kaptam hüségpótlékot, igaz ez nem volt ilyen magas, 6.600 koronát tett ki. — foly­tatja Ambrus. De az a 6.600 korona is megmutatta, hogy érdemes igye­kezni. Ez a hüségpótlék pedig, amit most kaptunk, mondhatom nagyon segít rajtam, de többi bányásztár­saimon is. Subert Márton, aki hasonló ösz­szeggel ballagott vígan hazafelé, a kérdésemre ezeket válaszolta: — Ezzel az összeggel fogom kija­víttatni egy szoba-konyhás kis mun­kásházam tetejét. Bezzeg nem így volt volt ez a múltban. A kapitalis­ta rendszer nem fizetett hüségpénzt, hiszen még azt sem fizették ki, ami­ért becsületesen megdolgoztunk. Olyan idő is volt, amikor munkanél­küli lettem — mondta Subert Már­ton. — 1930 előtt kerültem a bányá­ba és kalandos utakat jártam meg, amíg eljutottam a bányászatig. A rimamurányi bányában ismerkedtem meg először a bányászélettel. De ak­kor nem volt elegendő az, hogy az embernek képességei voltak, ez ke­vés volt. Abban az időben az kellett, hogy jóban legyen az urakkal és fon­tos volt, hogy befogja a száját. Ha elégedetlenkedett, nyomban kitették a szűrét. Több mint nyolc évig én sem tudtam dolgozni a bányamunká­ban! Ma ilyesmi nem fordulhat elő. Mert az állam felelősséget vállal a dolgozókért és így természetes, hogy a bányásznak is felelősséget kell vál­lalnia hazájáért. Olyan állam, amely gondoskodik arról, hogy a bányász szabadságot és hüségpótlékot kap­1on, megérdemli, hogy hűséggel dol­gozzunk neki. Szabad embernek ér­rem magam és tudom, hogy mun­kámmal nem a kapitalizmust, nem a rimamtirányi bárókat segítem, ha­nem a szocializmust építem. Kertész Imre,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom