Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-14 / 216. szám, péntek

A Nemzetisül! Diákszövetség ülésén az amerikai küldött közösséget vállalt a koreai nép szabadságit a rcáv al Varsó (Agerpres). — A Nemzetközi Diákszövetség Ta­nácsának szeptember 4-i ülé­sén felszólalt az amerikai diá­kok küldötte. A nemzetközi együttműködésért harcoló amerikai ifjak nevében tolmá­csolta üdvözletét a tanács tag­jainak. „Lelkesen köszöntjük B ko­reai és kínai ifjúságot. Forrón óhajtjuk a koreai háború békés befejezését. Kiismerjük a ko­reai né|> jogát a demokratikus, egysége s és «/.aba<l Koreára", — mondotta. Az amerikai diákok küldöt­te elmondta, hogy az Egyesült Államokban az egyetemeket militarizálják, a demokratikus szabadságjogokat lábbal tipor­ják, csökkentik a dolgozó nép életszínvonalát és fokozzák a sovinizmust és a fajgyűlöletet. Rövidesen közel egymillió egyetemi hallgatót szólítanak fegyverbe. Az USA-ban való­ságos rendörterror uralkodik. A fegyverkezési verseny követ­keztében a diákok helyzete egyre rosszabb. Enric 0 Berlinguer, a Szövet­ség főtitkára ezután jelentést terjesztett elő a berlini feszti­válról és a fesztivál keretében megtartott Nyári Főiskolai Vi­lágbajnokságról. Hangsúlyozta, hogy a Berlin­ben megjelent fiatelok vala­mennyien aláírták az öthatal­mi békeegyezményt követelő felhívást és esküvej tettek fo­gadalmat, hogy hűségesen szolgálják a béke. ügyét. Berlinguer főtitkár a továb­biakban kijelölte az NDSZ előtt á'iló feladatokat. A jelen­tés után megkezdték annak megvitatását. A szovjetnép aiéira a békefeSfiívést Irta : Konsztantyin Fegyin, S /.táJin-dijas író. A közelmúltban egy ameri­kai tanitó több tanítványától megkérdezte, hogy mi szeretne lenni 10 év múlva? A tanulók 40 százaléka azt felelte, hogy véleményük szerint 10 év múlva már nem fognak élni. Ha áttekintjük az Amerikai Egyesült Államok nevelésének egész gépezetét, akkor arra az eredményre juthatunk, hogy a jelenlegi amerikai uralkodó­körök csak akkor élezhetné­nek kielégülést, ha a tanulók 100 százaléka adná azt a fe­leletet, hogy közülük nem­sokára már senki sem marad életben. A legnagyobb kapita­lista áltam gyeimekeiből gyenge idegzetű embereket akar faragni, akik már kora ifjúságukban, elkerülhetetlen halálukat várják, vagy hideg­szívü semmirekellőket, kik ké­szek arra, hogy a halált bár­kire és bárhol rázúdíthassák kedvük szerint. Az emberi öntudat szétron­csolásának ezt a kegyetlen módszerét, amelyet először az iskolákban alkalmaznak, ki­terjesztik aztán az egyetemek, a társadalmi szervezetek és egyesületek életére, az újsá­gokra. az irodalomra, a művé­szetre. Igy válik posványossá az egész ország élete. Az Egyesült Államok tervszerűen készíti elő saját nemzete és « világ valamennyi nemzete szá­mára a halált. Mi ismerjük ennek az őrü­letnek a természetét. Nagyon egyszerű. A monopolisták és milliomosok kis, szeiTezett csapatának új profitra van szüksége, az egész világ ter­mészeti és kulturális kincseire éhesek. Természetesen, az őrületnek erről az oldaláról nem beszélnek az amerikai gyermekeknek sem az iskolá­ban. se m a felnőtteknek az államapparátus szerveiben. Az áíszenteskedésnek még soha nem látott mértékben kell el­takarnia és fedeznie a mai nyugat szomorú valóságát. Mit jelent a hazugság olyan emberek számára, akik elhatá­rozták, hogy céljaikat a há­borúval érik el? Amikor a* amerikai politikusokat meg­kérdezik, hogy mire való ez Atlanti Szerződés, arra hivat­koznak, hogy az általuk ki­talált „agresszió" elleni véde­lemre, hiszen erre az ENSZ keretei „nem elegendők". Ha megkérdezik őket, hogy miért nem akarják megkötni az öt­hatalmi békeegyezményt, azt felelik, hogy a béke megvédé­séhez „tökéletesen elegendők" az ENSZ megíévő keretei. Hazugul és képmutatóan fecsegnek, mintha a népeknek gyenge lenne az emlékezőte­hetségük. De minden fiatal lány és f>ú tudja, hogy menny: vérbe került nemrégiben Hit­ler agressziója. A század csodálatosan szép eszméje — a béke megvédésé­nek eszméje köré tömörülnek öt világrész embermilliói, s a békeszerető emberiség olyen erődítményt képez a földön, amelyet sem rágalommal alá­ásni, sem belső összeesküvés­sel megdönteni, sem fegyve­rek erejével elfoglalni nem lehet. Mí a Szovjetúnióban, amelynek zászlója az emberi­ség békéjének zászlója volt és lesz a jövőben is. gyermekein­ket nem ijesztgetjük a háború­val. A mi gyermekeinknek tudniok kell és tudják is, hogy mire felnőnek békés és még lelkesítőbb munka várji őket, mint amilyent most szü­leik végeznek. Mi gyerme­keinkkel együtt ennek a békés építő munkának légkörében élünk és ebben a légkörber nagyon boldogok vagyunk. íme, ezért vagyunk meg­győződve arról, hogy az egész szovjet nén valóban egy em­berként írja öntudatos igaz aláírását a követelés alá. amely most minden országban felharsan. az öt nagyhata­lom kössön egymással tartós békeegyezményt. Továbbra is Gromiko elvtárs beszéde áll a sanfianci.vcói értekezlet érdeklődésének középpontjában A sanfranciscói értekezlet érdeklődésének középpontjá­ban továbbra is Gromiko elv­társnak, a szovjet küldöttség vezetőjének beszéde áll, amelyben kifejtette a szovjet kormánynak a japán békeszer. züdéssel kapcsolatos állás­pontját. Még az amerikai reakciós sajtó sem hallgatha­tott erről a felszólalásról. Noha, az amerikai újságok minden igyekezetükkel arra törekedtek, hogy a szovjet ja­vaslatok lényegét elferdítsék, a lapok mégis azt bizonyítják, hogy a szovjet küldöttség fel­szólalása és a felszólalás visszhangja komoly nyugta­lanságot okozott az USA ural­kodó köreiben. Az USA mindent elkövet, hogy elfogadtassa álláspont­ját a küldöttségekkel. Igy több arab államot, amely elé­gedetlenségét fejezte ki az amerikai tervezettel kapcso­latban, durva diktátummal akar kényszeríteni álláspont­jának elfogadására. E küldött­ségek közül ezért többen nem merik nyíltan elmondani vé­leményüket. Igy szeptember 6-án Irak képviselőjének fel­szólalása, —, aki előzőleg be­szédre jelentkezett, —, mind­össze egy mondatból állott, hogy „nem fűz kommentárt az előterjesztett tervezethez". Egyiptom képviselője minden fenyegetés ellenér e i s bírálta az amerikai tervezetet. Jellemző a konferencia le­folyására az is, hogy szeptem­ber 6-án délelőtt néhány la­tinamerikai bábállam felszó­lalása után egyáltalán nem akadt felszólaló. Ekkor az el-, nöklő Spender ausztráliai kül­ügyminiszter felszólítására ^ sürgősen felszólalt Törökőr- \ szág képviselője és lakájmód­ra dicsérte az amerikai terve­zetet, A vita során hozzászólt Se- ' kaninova asszony, Csehszlo­vákia képviselője is. Rámuta­tott arra: a küldöttek azzaí a reménnyé] jöttek el az érte­kezletre, hogy olyan japán békeszerződést dolgoznak ki. amely lehetetlenné teszi a japán agresszió megismétlő­dését. Ezután hangsúlyozta, hogy az amerikai tervezet mindezzel szöges ellentétben áll. Sekaninova asszony tá­mogatta a szovjet javasato­kat, mint a japán kérdés bé­kés megoldásának egyetlen útját. Az értekezleten felszó­"ft'tuk még a többi között In­donézia, Guatemala, Peru, Irán és a Fülöp-szigetek kép­viselői.

Next

/
Oldalképek
Tartalom