Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-02 / 206. szám, vasárnap

UJSZ0 1951 szeptember 2 A kormány határozata a termésbeiakarítás és a felvásárlás gyors befejezéséről és az őszi munkák biztosításáról J. Duriš földmüvelésügyi miniszter javaslatára a kormány augusztus 31-én a kővetkező határozatot fogadta el: 1951 Az idei gabonatermés jó volt. Csaknem az összes kerületben el­érték vagy túlhaladták a tervezett hozamot. Főleg EFSz-einknek tag­jai, akik először takarították be a termést az egyesített táblákról, győződtek meg arról, hogy a kö­zösen megművelt táblákon magasabb hektáronkénti földhozamot lehet elérni, mint az egyéni munkával. Az aratási munkákat és a gabona felvásárlást meggyorsítva be kell fejezni. Augusztus 24-ig a gaboná­nak 3.6 százaléka még kaszálat'an. 19.4 százaléka behordatlan és 46.5 százaléka még cséplésre vár. Külö­nös figyelmet kell fordítani a leka­szált gabona behordására és aszta­gokba rakására, főleg az EFSz-ek­nél és az állami birtokokon, nehogy kedvezőtlen időjárás esetében károk keletkezzenek a gabonában és azért, hogy a cséplés ütemét meggyorsít­hassuk. E célból sokkal nagyobb mértékben kell kihasználnunk a cséplőgépeket, az esetleges sérülé­seket ' gyorsan ki kell küszöbölni és a cséplőgépeket az egyés járá­sok és kerületek szükségletei sze­rint kell azokra a helyekre vonni, ahol a cséplés hátramaradt. A gabonafelvásárlás Iramát is meg kell gyorsítani és biztosítani kell azt, hogy a szem a cséplőgé­pektől egyenesen a földműves rak­társzövetkezetekbe kerüljön. Külö­nösen a vetőmag felvásárlására kell ügyelnünk, hogy a vetőmagot men­nél előbb ki lehessen tisztítani és vetési célokra bocsájtani. Nem sza­bad megelégedni az egyes közsé­gekben és járásokban a felvásárlás átlagos teljesítményével, vagy eset­leg túlteljesítésével, hanem meg kell tenni a szükséges intézkedéseket, hogy az egyes földművesek is az összes gabonafajtákban pontosan a szerződés szerint eleget tegyenek beszolgáltatási kötelezettségüknek. Végül pedig elkerülhetetlen, hogy a len és a komló betakarítását bizto­sítsuk, hogy elvégezzük a tarló­szántást és hogy meggyorsítva fe­jezzük be a repce és a tarlótakar­mányok vetését. Mezőgazdasági termelésünk most az őszi munkák küszöbén áll. Fon­tos, hogy földműveseink. EFSz-eink, valamint az állami traktorállomások és az állami birtokok dolgozói fel­használják az aratás megszervezé­sében szerzett gazdag tapasztalato­kat az őszi termények még sikere­sebb betakarítására, a földek gon­dos .megművelésére, ami a jövő évi jó termés alapfeltétele. I. A gépeket rendesen készítsük elő és használjuk ki az őszi munkákban Ott, ahol az aratási munkákkal hátramaradtak, a föok a traktorok, kombájnok, önkötözők, cséplőgépek és a többi gépek alacsony mérték­ben való kihasználásában van. Eze­ket a gépeket sok esetben nem ja­vították meg rendesen és munka­közben sem ügyeltek karbantartá­sukra, úgy hogy állandóan elrom­lottak. Ezenkívül a hiányos munka­szervezés, főleg az állami traktor­állomások központjaiban, valamint a gépek helytelen elosztása azt okozta, hogy a traktorok és arató­gépek egész sora a legsürgősebb munkák idején is állt. Ezért a kormány az állami traktorállomá­sok, az állami birtokok, az EFSz.ek és a Nemzeti Bizottságok dolgozói­hoz fordul azzal a felhívással, hogy az őszi munkákban biztosítsák a gépek jobb kihasználását és javít­sák meg Idejében a gépeket, hogy az őszi munkák alatt egyetlenegy traktornak vagy gépnek se kelljen leállni. Ehhez mindenekelőtt szükséges: 1. Azonnal, de legkésőbb szep­tember 10-ig felülvizsgálni a trak­torokat, az ekéket, a burgonyasze­dő-gépeket, a répaszedöket, a kul­tivátorokat, a vetögépeket, az is­tálló- és mütrágyaszórógépeket, biztosítani kell a szükséges alkat­részeket és gondoskodni kell a gé­pek rövid időn belül való megjaví­tásáról olyan módon, hogy minden egyes gép üzemképes legyen rögtön a 7 őszi munkák megkezdésénél Emellett gondoskodni kell arról, hogy az összes alkalmas trak t r oí ekék el legyenek látva előekékkel Minden egyes megjavított gépről nyilvántartást kell vezetni, hogy így az egyes javítók személyi felelősség­érzete fokozva legyen. 2. A gépeket ki kell osztani az egyes brigádvezetőknek és trakto­rosoknak, hogy ezek legyenek a felelősek értük. A brigádvezetők­nek és traktorosoknak jelen kell lenniök a megjavított gépek ellen­őrzésénél és meg kell őket ismer­tetni részletesen a hozzájuk beosz­tott gépek technikai karbantartásá­val. 3. Az őszi munkák elvégzésére szánt traktorokat és gépeket újon­nan kell elosztani az egyes járások­ra és a járásokban az egyes EFSz­ekre és falvakra, figyelembevéve azok. fervezetí feladatait az ara­tásban. a szántásban és a vetésben, továbbá figyelembevéve a munka­erőkészletet és a helyi gépek és foga­tok bekapcsolásának lehetőségeit. A gépek elhelyezésének tervét az állami traktorállomás vezetősége megtárgyalja a járási Nemzeti Bi­zottsággal és az EFSz-ek, valamint a helyi Nemzeti Bizottságok elnö-> keinek gyűlésén az egyes járások­ban. 4. Meg kell valósítani a gépek elő­készítésének ellenőrzését az állami traktorállomásokon és az állami bir­tokokon, még pedig szeptember első felében. Az ellenőrzést bizottságok végzik, amelyek a járási Nemzeti Bi­zottság kiküldötteiből, a kerületi fel­ügyelőség kiküldötteiből és a szom­széd traktorállomás képviselőjéből állanak. Az ellenőrzést olvan módon kell megvalósítani, hogy a gépeket menetközben is kipróbálják és bizto­sítani kell az esetleges hiányosságok­nak azonnali eltávolítását. 5. A járási Nemzeti Bizottságok megtárgyalják az állami traktorál­lomások vezetőségével az őszi mun­kák tervét, amelynek a mezőgazdasá­gi termelési terv fontos alkatrészévé kell válnia. Ezért a járási Nemzeti Bizottságok a munkaterv teljesítését szerződésekkel segítik biztosítani, és állandóan ellenőrzik a teljesítés me­netét és segítenek az állami traktor­állomásoknak a megállapított hibák és hiányosságok eltávolításában, és a komolyabb hiányosságokról értesítik a kerületi Nemzeti Bizottságot, amely aztán megteszi a szükséges intézkedéseket a hiba kiküszöbölésé­re. ^ 6. Az egyes munkák megkezdése előtt a központokon meg kell tár­gyalni a traktorosokkal a traktoros­brigádra váró feladatok tervét az őszi munkákban, meg kell őket is­mertetni a reájuk eső feladatokkal, a brigád munkáját rendszeresen el­lenőrizni kell az állomás vezetőségé­nek. a helyi Nemzeti Bizottságoknak és az illetékes EFSz-ek kiküldöttei­nek jelenlétében. A helyi Nemzeti Bizottságok azok­ban a községekben, ahol traktoros­brigád központ van, naponként fi­gyelemmel kísérik, hogy a traktoro­sok teljesítik-e a traktorosbrigád ter­vét és gondoskodnak arról, hogv a trépek egy percig se állianak. A helyi Nemzeti Bizottságok továbbá segít­ségére lesznek az állami trrtktorállo­mások dolgozóinak feladataik teljesí­tésében, mégpedig azzal, hogy gon­doskodnak ezek rendes elhelyezéséről és ellátásáról és gépsérülés esetén biztosítják a helyi iparosok segítsé­gét. Minden hiányosságról haladék­talanul értesítik az állami traktorál­lomás vezetőségét és a járási Nem­zeti Bizottságot. 7. Gondoskodni kell a gépek kapa­citásának teljes mértékben való ki­használásáról még kedvezőtlen időjá­rás esetében is, mégpedig a kétvál­tásos munka bevezetésével az összes hernyótalpas traktoroknál, a 25 ló­erőn felüli kerekes traktoroknál és a nagy burgonya- és répaszedő gépek­nél. A egyes gépek napi teljesítmé­nyét is ellenőrizni kell. Munka köz­ben az egyes járások és kerületek keretében azokra a helyekre kell át­vonni a gépeket, ahol a legnagyobb szükség van rájuk és nem szabad megengedni azt, hogy a gépek tétle­nül álljanak. II. Valósítsuk meg gyorsan és példásan az őszi munkákat A burgonya- és cukorrépa-terme­lés fokozott feladatai az idén maga­sabb munkalendületet követelnek a földművesektől, az EFSz-ektöl. az állami birtokoktól és a traktorállo­másoktól a betakarításban. Éppígy az elkövetkezendő évekre tervezett magasabb hektáronkénti földhoza­mok eléréséhez is szükséges, hogy már most az őszön sokkal nagyobb mértékben mint eddig megteremtsük a magasabb termések előfeltételeit az agrotechnikai intézkedések nagy­mértékben való felhasználásával, amelyek a sok évi gyakorlatban a őszi munkák sikeres megvalósítása gában olyan jól beváltak. Ezért az őszi munkák sikeres megvalósítását mezőgazdaságunk elsőrangú felada­ta. E feladat teljesítéséhez mindenek­előtt szükséges: 1. A kapások és zöldségfélék begyűjtésénél és felvásárlásánál: a) Falvaink minden munkaképes lakóját megnyerni és bekapcsolni a begyűjtési munkákba, hogy a leg­megfelelőbb időt ki lehessen használ­ni a kapások gyors és veszteség nél­küli betakarítására és hogy Igy men­nél, több élelmicikket és nyersanva­goč nyerhessünk. Nem szabad meg­engedni, üzemeink munkaerejének pazarlását azáltal, hogy nagyobb ok nélkül brigádokat kérünk, mert ezek­re a munkaerőkre nagv szükség van az Iparban, hogy teljesíteni tudják az ötéves terv fokozott feladatait. b) Legkésőbb szeptember végéig meg kell valósítani az összes tak^r­mányfélék betakarítását, hogy így még jobban kiszélesítsük a takar­mányalapot állattenyésztési termelé­sünk fejlődésének érdekében. c) Biztosítani kell az érett burgo­nya beszolgáltatásának teljesítését november 15-ig és gondoskodni kell a burgonya rendes elraktározásáról. E mellett meg kell akadályozni az esetleges veszteségeket a felvásárló és az üzleti vállalatokban. A burgo­nya betakarításával egyidejűleg gon­doskodni kell az ültetőburgonya át­szállításáról azokra a vidékekre, ahol szükség van rá. Ez feltétlenül fontos még a fagyok beállta előtt. d) Biztosítani kell a cukorrépa gyors elszállítását a földekről, hogy a répaföldeket idejében meg lehessen művelni. Nem szabad megengedni, hogy a fogatok vagy más szállítási eszközök kihasználatlanul álljanak. e) A legnagyobb gondossággal kell biztosítani a. len betakarításának a befejezését, magjának kicsépelését és a lentörést, hogy idejében és jó­minőségben lehessen felvásárolni mind a magot, mind a szárat. f) A burgonya begyűjtéssel egy­idejűleg szervezzük meg és biztosít­suk a kései zöldség betakarítását, hogv a beszolgáltatási feladatokat az utolsó időpontig, vagyis november 15-ig — még az első fagyok beállta előtt teljesíteni lehessen. A felvásár­rolt zöldségek rendes raktározásáról a felvásárló és üzleti vállalatokban kell gondoskodni. 2. Az őszi szántásnál és vetésnél: a) Az őszi szántást amennyiben le­hetséges 25 centiméter mélyen kell végezni mindenekelőtt a here és a he­rekeverékek leszántásánál. b) Biztosítsuk a kevésbbé hasznos rétek és legelők felszántását elöekék használatával, hogy kibővithessük a takarmány vetésforgók területét.. Szélesítsük ki továbbá a szántóföld területét azon földek felszántásával, amelyek eddig- kihasználatlanul he­vernek, főleg a határövezetekben. c) A vetés előtti szántást ekékkel és előekékkel legkevesebb 18 centi­méter mélységben valósítsuk meg mindazon földeken, amelyekbe őszie­ket. akarunk vetni. Ezt a szántást legkésőbb a. vetés megkezdése előtt 14 nappal kell elvégezni. A szántás mélységét méréssel ellenőrizzük. d) Biztosítsuk a nemesitett vető­magok és műtrágyák tervezett ada­gainak teljes mértékben való átvéte­lét az EFSz-ekkel, a helyi Nemzeti Bizottságokkal és a földműves rak­társzövetkezetekkel való szerződések útján. el Az ősziek vetésénél kizárólag csak nemesített vetőmagot használ­junk. Az ősziek egy részét keresztbe­vetéssel vessük el. f) A vetési eljárások megállapítá­sánál biztosítsuk a füves vetésforgók bevezetését és további kiszélesítését. A nemzeti bizottságok fejelős egyéneket küldenek ki azokba a köz­ségekbe, EFSz-ekbe, állami traktor­állomásokra és állami birtokokra, ahol az őszi munkákkal hátramarad­tak, kiküldik felelős embereiket azért, hogy meggyorsítva távolítsák el a hiányosságokat és biztosítsák az őszi munkák sikeres befejezését. A nemzeti bizottságok gondoskod­nak arról, hogy az összes földmun­kák, mint például a burgonya és cu­korrépa betakarítása, a mélyszántás, a műtrágyázás, a talaj rendes előké­szítése és a vetés ideiében el legye­nek végezve, még a kulákok földjén is. III. Az ÉFSz-ek további megszilárdítása és magasabb típusokra való áttérése Az őszi munkák nagyjelentőséggel bírnak EFSz-eink további megszilár­dításában és nagy szerepet játsza­nak a munka megszervezésének tö­kéletesítésében, a taglétszám emelé­sében és további közös vetések beve­zetésében a mezsgyék felszántása után. Ezért az őszi munkák előkészítésé­nek idejében és folyamatuk alatt összpontosítani kell figyelmünket a következő fő feladatokra: 1. Meg kell tárgyalni és biztosítani kell az állandó munkacsoportok meg­alakítását, gondjaikra kell bízni ál­landó megművelés céljából bizonyos táblákat, hogy a csoport tagjainak felelőssége a földterület megművelésé­ért fokozódjon. E mellett meg kell magyarázni az állandó munkacsopor­tok tagjainak, hogy a tervezett föld­hozamok túlteljesítéséért a szövet­kezettől a rendes munkaegységek után járó jutalmon kívül még külön jutalmat (prémiumot) is kapnak. 2. Javítsuk meg a földmunkák napi megszervezését a terv és annak na­ponkénti kiértékelésének és teljesíté­sének ellenőrzése alapján a szövetke­zeti elnökök és a munkacsoport ve­zetők gyűlésén. 3. Győzzük meg a magasabb típu­sú EFSz-ek tagjait a közös vetés előnyeiről a felszántott mezsgyéknél. Az önkéntesség elvének következe­tes betartásával nyerjük meg a szö­vetkezeti tagokat és segíti égüket, az egyénileg gazdálkodó kis- és közép­földműveseket az egyes községekben a földek gazdasági és technikai át­rendezésére a földművesek többségé­nek beleegyezésével. Főleg azokról a községekről van szó, amelyek köze­lében mintaszövetkezet működik és ezeknek eredményeiből ismerhetik a földművesek a közös munka előnyeit a nagy szövetkezeti táblákon. 4. Biztosítsuk a közös aratási munkák idejében való elszámolását és a természetbeni jutalmazás szét­osztását az EFSz-ekben, a földmü­velésügyi minisztérium utasításai szerint. Továbbá tárgyaljuk meg és vizsgáljuk ki a taggyűléseken a munkanormákat és azok besorolását az egyes nehézségi osztályokba. Vé­get kell vetnünk a helytelen és káros jutalmazási rendszernek és be kell vezetnünk az igazságos jutalmazást a normák és a munkaegységek alap­ján. Mint eddig, úgy most az őszi mun­káknál is munkásosztályunk és népi demokratikus államunk a kis- és kö­zépföldműveseknek és az EFSz-nek rendszeres anyagi segítséget nyújt a mezőgazdasági termelés fokozásában és a falu életszínvonala emelkedésé­nek biztosításában. A dolgozó föld­művesek és az EFSz-ek a legjobban úgy viszonozhatják ezt a segítséget, hogy a cséplést és a felvásárlást a lehető legrövidebb időn belül befeje­zik, sikeresen elvégzik az őszi mun­kákat és így hozzájárulnak a vidék és a város dolgozói asztalának gaz­dagításához. Mi az oka a galsai szövetkezet lemaradásának? A galsai EFSz felett a füleki Ko­vosmalt vállalt védnökséget. A meg­alakulás óta már az üzem dolgozói minden erejükkel azon voltak, hogy a fiatal szövetkezetet a kezdeti nehézsé­geken átsegítsék. Ha munkaerőhiány mutatkozott, akkor a Kovosmalt min­dig készen volt segíteni. Az idei aratási és cséplési munkák­kal a galsai szövetkezet egyedül nem tudott volna megbirkózni. Üzemünk dolgozói, de mindenekelőtt mi CsISz­tagok munkához láttunk. A nyolcórai munkaidő ledolgozása után az üzemből körülbelül két ké­lten keresztül mindennap 10 tagból álló munkacsoportot szerveztünk se­gítségükre. A mi példánkból tanulva a tisztvise­lőkre is átragadt a lelkesedés. A füle­ki Kovosmalt hivatali dolgozói, élü­kön Supka elvtárs munkásigazgatóval, megfeszített erővel dolgoztak a galsai szövetkezet földjein, csakhogy egy szem gabona se vesszen kárba. Sajnálattal kell megállapítani, hogy e sok segítség ellenére sincs a leg­nagyobb rendben a galsai szövetke­zet szénája. Nem tudjuk elképzelni. hogy a szövetkezeti tagok hogy gon­dolják a brigád segítségét. A kise­gítés nem hogy őket is fokozottabb munkára serkentette volna, hanerri fordítva. Amikor a brigádosok fá­radtságot nem ismerve hordták ösz­sze a kévéket, ók karbatett kézzet csak parancsolgatni akartak. Valahogy úgy fest a dolog Galsán, mintha a szövetkezeti tagokat nem ér­dekelné, mi lesz holnap, •hogy az eset­leges eső nem okoz-e károkat a gabo-' nában. Azt hiszik, hogy a »fizetést« munka nélkül is megkapják, ha meg éppen a hátramaradás igen nagy lesz, majd jönnek a brigádosok segíteni. A füleki brigádosok minden iparkor dása ellenére sem teljesítette a galsai szövetkezet beszolgáltatási kötelezett­ségét. A szövetkezeti tagok hallani sem akarnak az »F1s5 gabonát a föld­műves raktárszövetlifzetbec jelszóról.­Vagy talán arra várnak, hogy a gaboJ nát is mi szállítsuk be » földműves ra ktárszövetkezetbe? Mi, a füleki Kovosmalt dolgozó^ felhívjuk a galsai szövetkezeti tago­kat, hogv teljesítsék* beszolgáltatási kötelezettségüket. Ne akarunk szé­gyenkezni miattuk az utolsó helyért^ mert idáig bizony az egész járásban, de talán az egész kerületben Is Galsa kullog az utolsó helyen. Krátky Mária, a füleki Kovosmalt dolgozója A szentmiklósi állami birtokon az új normák bevezetése nagy megelégedést keltett Nézzük C6ak például, hogy a foga­tosoknak mi a normája és hogy milyen fizetést kapnak a teljesített normákért. A gabonahordásnál a legmesszebb tá­volság 1500 méter. Ha 500 méter tá­volságból hordanak a szekerek, az első térés 15 korona, a második 20, a har­madik 25, a negyedik 30, az ötödik 35, a hatodik 40. a hetedik pedig 45 Kis. ami összesen 210 koronát tesz kt. Vannak azonban olyan elvtársak fs, akik még magasabb keresetet akarnak elérni. Igy például Remerg Imre, Uzsák József, Hégér Gyula, Gyur­csovics Pál, ifj. Hégér Gyula és Horváth'József, akik egy szekérre felraknak 8 keresztet is. A szentmiklósi állami birtokon dol­gozó kocsisok nagy örömmel fo­gadták ezt az új rendszert. Csak Remsrg Imre vetette fel a kér­dést, hogy mi történik akkor, ha mondjuk ö a szekeréről nem rakhatja le azonnal a gabonád például abban az esetben, ha a cséplőgép k:6ebb ja­vítást igényel. Ezt a problémát úgy oldották meg, hogy ha gépsérülés miatt, vagy más rajtuk kívülálló ok­ból több mint negyedórát kell várni a gépnél, akkor mindegyiküknek beszá­mítanak egy térést. 1 Uzsák elvtárs azt tanácsolja, hogy * a trágya hordásnál is e szerint dol­gozzanak. Természetesen Uzsák elvtárs kérése nem hiábavaló mert a cséplés befejezése után a gazda­ságon azonnal egy nagygyűlést tar­tanak az összes dolgozók részvéte­lével és ezen megtárgyalják az őszi munkák normáit. . Van azonban egy nagy hiba a &zent­miklósi állami birtokon. A dolgozók között ugyanis állandóan felmerülnek apróbb-nagyobb ellentétek. Megemlí­tem például Pásztor Elek esetét, aki egy nagyon egészségtelen, nedves lakásban lakik Kérte a vezetőséget, hogy javítsanak meg számára egy la­kást. A javítási munkák folynak 1% csakhogy az elvtársak között vannak olyanok, akik olyan kijelentéseket tesznek, hogy megmutatják, hogy Pásztor Elek nem fog beköltözni az újonnan átalakított házba. Nem tudom elképzelni, hogy mi ennek az oka ée miért van ez az ellentét. Szerintem e* csupán személyeskedés, aminek bi­zony nem szabadna előfordulnia, ha jó kollektívet akarunk magunk körül. - SOTTI JÓZSEF, Perbet«.

Next

/
Oldalképek
Tartalom