Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)
1951-09-12 / 214. szám, szerda
ÜJSZO1951 szeptember 13 A rozsnyói bányászok új felajánlásokkal indulnak harcba a terv teljesítéséért és túllépéséért Az a nagy le'kesedés, mely népi bányásznap iránt eltöltötte, elérke szeptember 9-ike, a bányászok na város fellobogózva várta ezt a na te k után országszerte kimagasló Rozsnyón, az ősi bányavárosban, forgalom. Egymásután kitárultak a öreg bányaváros munkásházainak indult a dolgozók serege. Csodaszé sugarait. A szeptemberi napsugara bearanyozták a házak tetejét. Mint hogy a szívekben uralkodó hangula demokráciánk valamennyi polgárát a zett csúcspontjához. Beköszöntött gy Qnnepe. Az ablakok kidíszítve, a gy napot, amelyet gondos előkészüleiinnepségként tartottak meg. már a reggeli érákban nagy volt a magas hegyláncolatokkal övezett kapui és a vároj minden részéből elp reggel lett. A nap melegen szórta k aranyfátyolként terültek a tájra és ha a természet i-. azon let-t volna, tot még örömtelibbé tegye. A dolgozók ünneplőbe öltözve, sugárzó arccal indultak el. Mindenki örült, — mindenki boldog volt. Az utcán csoportokba verődtek. Bányászok és különféle dolgozók csoportosan, vidáman beszélgettek, mentek az üzem felé. Itt volt a gyülekező. Mi is közéjük álltunk .. Együtt meneteltünk velük ... Már az utcán beszélgettünk ... Beszédükből kitűnt, hogy valamennyien átérzik e nagy nap jelentőségét. Látszott rajtuk tudják, hogy ezen a napon egy egész év jólvégzett munkájáért kapják a jutalmat: — a hüségpótlékot. Ennek az örömnek kifejezésére az egyik ejvtárs megjegyezte „nagy nap ez a mi számunkra". . talán a legnagyobbak egyike... Ezen a napon a hűségpótlékban megmutatkozik, hogy az elmúlt évben ki milyen mértékben vette ki a részét f szebb élet — a szocializmus építéséből. A bányászzenekar már forradalmi indulókat játszott, ahogy az üzembe értünk. A dolgozók nagv többsége felsorakozva állt és rövidesen sűrű zászlóerdö közepette a bányász-zenekar játékának pattogó ritmusa mellett, elindultunk az ünnepély színhelye felé. A sajóházi sportpályát, ahol az ünnepélyt rendelték, hamarosan betöltötte a bányászok tömege. Pár perccel 8 óra után megkezdődött az ünnepély, amelyet Balog József, az üzemi tanács elnöke nyitott meg. Elsőnek Pulit, Fábrit és a többi kiküldött elvtársat üdvözölte, majd mint a forradalmi szakszervezet megbízottja, köszönetet mondott a bányászoknak, és a többi do'gozóknak azért a kitartó és odaadó munkáért, amit a mult évben végeztek és ezze) hozzájárultak a Szovjetunió és Sztálin elvtárs által vezetett béketábor megerősödéséhez, amivel effyben hazánkban !s me<*2vorsitották a szocializmus mielőbbi kiépítését. Balog elvtárs beszéde befejező részében felkérte az ö&fzes jelenlévőket, hogy kegyeletük jeléül a tava'yi bányásznap óta életüket vesztett három békebarco? emlékezetének egyperces mozdulatlan csenddel adózzanak. Ezt követőleg köszönetet mondott még a kormánynak azért, hogy lehetővé tette a rozsnyói üzemeknek a harmadik bányásznap méltó keretek között való megünneplését. Balog elvtárs beszéde után, Majoros János emelkedett szólásra és felolvasta a rozsnyói bányaüzemek dolgozóinak munkafelajámását, amit az 1952. évi bányásznapra tettek, majd utána Jakiovszky munkásigazgató, vöröszászlókat osztott k' a rozsnyói bányák legjobb dolgozóinak, amit a kitüntetett elvtársak, nagy tapsvihar közepette vettek át. A rozsnyói üzemek kötelezettségvállalásának felolvasása és a kitüntetések kiosztása után Puli, Fábri és a többi kiküldött elvtársak beszéltek. Mindannyian kimerítően ismertették a dolgozók előtt azt az óriási különbségét, ami a munkásosztály helyzeteben a múlthoz viszonyítva a jelenben beállt. Rámutattak arra, hogy a kapitalista országokban még sztrájkokkal védik jogaikat a dolgozók, Koreában és Vietnamban pedig a nép fegyverrel a kezében harcol, hogy elkergesse az imperialista megszállókat, addig a Szovjetunióban és a népi demokraciakban a dolgozók az országépítés terén munkájukkal harcolnak a világbéke megszilárdításáért és dolgozóink teljesítményükért megbecsülésben részesülnek, aminek ékes bizonyítéka a mai bányásznap is. A felszólalók beszédeit viharos tapsok szakították félbe és a jelenlévők felkiáltásokkal juttatták kifejezésre, hogy a Szovjetunió oldalán, Sztálin és Gottwald elvtárs vezetése alatt továbbra is a megkezdett úton haladnak a boldogabb élet, — a béke és a szocializmus felé. A kiküldöttek beszédeinek elhangzása után a CSEMADOK rozsnyói dalárdája két bányászdalt adott elő nagy sikerrel Ezt követőleg rövid kultúrműsor következett, melyen résztvettek az üzemi tömegszervezetek, karöltve a rozsnyói CSÉMADOK-kal és a bányásziskolával. A kultúrműsor után a bányász-zenekar kísérete mellett az ünneplő tömeg elénekelte az internácioná-lét, utána megkezdték a hűségpótlék kiűzetését és ezzel az ünnepély elérte tetőpontját. A bányászok boldogan, sugárzó arccal egymás után sorakoztak, hogy átvegyék munkájukért a jutalmat, — a megérdemelt hűségpótlékot, amelyre egy egész év jól végzett munkájával I váltak méltóvá. tésl módszereket minél nagyobb mértékben bevezethessük. Továbbá három munkahelyen tartósan bevezetjük a ferde front fejtést, az 1951—52-es évi előirányzat szerint. — Az egyenletes termelés céljából bevezetjük a munkaparancsokat éspedig úgy, hogy 1952 június végéig 89 fejtésben és 49 vájvégben fogunk ezek szerint dolgozni. A munka jobb megszervezése érdekében ezeken a munkahelyeken bevezetjük a munkagrafikonokat is. A teljesítmény fokozása és a bányászok egészségi állapotának a megőrzése céljából 1952 július végéig két fejtésben és 39 vájvégben vízöblítéses fúrókat fogunk használni. Ha a mechanizációhoz szükséges berendezéseket megkapjuk, akkor 1952 június végéig üzembe helyezünk 10 darab szállító szalagot, két Demény István évi 140 százalékos átlagteljesítménye után 30.887 koronát kapott. Pozmány László alti tavaly is az elsők között volt, 28.843 koronát, Hronyec József 28.498 koronát, Pipoly József 28.201 koronát, Lintner Pál pedig 28.096 koronát kapott. De a többiek, is, Gyürék Márton, Kun József, Berec István, Bábik János, Bodnár László, Koltász János és Tonko András mind több mint 20 ezer koronát tartalmazó borítékot vettek át. Nagy öröm volt ez a bányászok részére, mert úgy érezték, hogy ezekben a borítékokban, melyben ma a hűségpótlékot kapják, a Kormány elismerése is benne van, mely állandóan gondoskodik jólétük emeléséről. A hüségpótlékok kiosztása után a bányászok családtagjaikkal együtt közös ebéden vettek részt, amely szintén örömteli hangulatban folyt le. Az ünnepélyen elbeszélgettünk a dolgozókkal, mindannyian egy véleményen voltak és kijelentették: ... tudjuk, hogy ezért a velünk szemben tanúsított gondoskodásért örök hűséggel tartozunk népi demokráciánknak, Pártunknak és Kormányunknak. ígérjük, hogy hálánkat jobb munkánkkal fogjuk kifejezésre juttatni. A rozsnyói bányászoknak ezek a kijelentései nem csupán szavak és Ígéretek. Ezeket kötelezettségvállalásokkal támasztották alá, ami a következőképpen szól: — Mi, rozsnyói bányászok, tudatában vagyunk annak, hogy népi demokratikus kormányunk minden vonalon igyekszik megvalósítani jelszavunkat: „Bányász vagyok, ki több nálam". Tanúi vagyunk annak, hogy minden vonalon gondoskodás történik a bányászokról. Ezt a gondoskodást legutóbb a hüségpótlék kifizetésével juttatta kifejezésre kormányunk azért, hogy megfelelő helyet foglaljunk el a szocializmus építői között, ígérjük kormányunknak, hogy minden lehetőséget felfogunk használni annak érdekében, hogy munkánkkal tisztes helyet érdemeljünk ki a béke védelmezőinek soraiban a mi felszabadítónk, a dicső Szovjetunió oldalán, nagy tanítónk, Sztálin generalisszimusz. Kommunista Pártunk és Gottwald elvtárs vezetése alatt. Hogy ezeket a nagy feladatokat biztosítani tudjuk, az 1952-es évi Bányásznap tiszteletére a következő murikafelajánlásokat tesszük: Kötelezzük magunkat, hogy minden lehetőséget felhasználunk arra, hogy a bányákba az új fejrakodógépet és öt rázócsűszdát. Ezenfelül kimélyítjük és kiszélesítjük a szocialista munkaversenyt, tekintettel az új munkamódszerekre. Igyekszünk elérni azt, hogy az 1952. év végére az üzem minden egyes dolgozója aktívan bele legyen kapcsolva a szocialista munkaversenybe. Tekintettel arra, hogy üzemünkben kevés a munkaerő, ezeket női munkaerőkkel pótoljuk olyan mértékben, hogy az 1952-es év júniusának végéig 230 nőt fogunk alkalmazni. A politikai színvonal emelése végett 1952 júniusának végéig 80 elvtársunkat politikailag átképezünk. — Tekintettel arra, hogy a napi termelésünk egyenetlensége emeli a termelés költségét, igyekezni fogunk 1952 március végéig a termelés napi egyenetlenségét úgy csökkenteni, hogy ez ne legyen több mint 5 százalék. A Bányásznap alkalmával ezenkívül a rozsnyói üzem versenyre hivta ki egész Szlovákia bányaüzemeit. A verseny feltételei a takarékosságra vonatkoznak. A verseny a mai Bányásznappal kezdődik és a jövő évi Bányásznapig tart. Az eredményeket a következő Bányásznapon fogják értékelni és a győztes üzem jutalomban részesül. Azonkívül a rozsnyói bányaüzemek egymás között is versenyezni fognak az üzemi takarékosságban és a győztes üzem a jövő évi Bányásznapon szintén jutalomban fog részesülni. Ezekkel a kötelezettségvállalásokkal a rozsnyói bányászok bebizonyították, hogy hűek a népi demokráciához és odaadóan ki akarják venni a gottwaldi ötéves terv fokozott feladatainak teljesítéséből a részüket, amiért megérdemlik a Párt és Gottwald elvtárs bizalmát. De hogy a rozsnyói bányászok sikeresen tudják teljesíteni mind a jövő évi bányásznapra vállalt kötelezettségüket, mind azokat a feladatokat, ami a békéért és a szocializmusért folytatott harcban reájuk is hárul, szükség van a vezetőség tevékenyebb munkájára. A rozsnyói vezetőségnek szorosabb kapcsolatot kell teremteni mind a bányászokkal, mind a térszíni dolgozókkal, amellett nagyobb felelősségtudattal kell teljesíteni kötelességüket és jobb felvilágosító munkát kell végezniök. Munkájukért csak úgy várhatnak elismerést, ha bebizonyítják, hogy a boldogabb holnapért folytatott küzdelemből ők is ki akarjé": venni a részüket és -ezzel erősítik a béke, a demokrácia és a szocializmus táborát. Balázs A. Béla. A szocializmus építkezéseiről Anna a kőbányában A kapitalista rendszer alatt elhanyagolt Kelet-Szlovákiában szorgalmas kezek munkája nyomán szinte napról napra megváltozik a vidék arculata. Tegnap még rét volt és tehenek legeltek itt, ma már épületek emelkednek, lakóbarakkok nőnek a helyén, épül a HüKO és a szocialista város, épül Szlovákia aranykora. Hatalmas ütemben megy a munka. Felhasználva a szovjetnép bölcs tapasztalatait és nagyarányú segítségét. Dombaszunkat építjük. Az utak javításánál és az építkezésen sok köre van szükség. Tudják ezt a kőbánya dolgozói. Igyekeznek is minél több követ kitermelni. 360 százalékos teljesítménnyel dolgoznak. A kőbánya gépesítve lesz. A gépek már a munkahelyen vannak, csak még nincsenek bekapcsolva. Először teljesen el kell távolítani a földréteget. Nagyok a feladatok és kevés a munkaerő. A kőbányában Vodičská mesterrel beszélgettünk. Vodičská elvtárs a magasba, a meredek domboldalra mutatott: — Látjátok elvtársak, milyen szorgalmasan dolgozik ott az a lány. Ma érkezett ide, az adminisztrációból jött. Annak valóban olyan ügyesen és könyedén bánt a csákánnyal, mint férfi munkatársai. Mikor a földből kikapart egy egy hatalmas sziklát, büszkén nézte, hogyan gurul le a völgybe. Olykor kiáltani is szokott. Vigyázzatok elvtársak! Ezt olyan hangos örömmel kiáltotta és olyan lelkesen, mintha azt jelezte volna: nézzetek ide, elvtársak, én nő vagyok, azelőtt irodában dolgoztam, mégis megbirkózom ezekkel a sziklákkal. Annát a CsISz előkészítő bizottságába választották. Örömmel mondta nekünk, hogy nagyon örül annak, hogy itt dolgozhat és építheti a béke és szocializmus bástyáját, a HUKO-t. Hirtelen arra az Annára gondoltam, akiről Olbracht írt. Arra a kislányra, aki a mult köztársaságban mini cselédlány dolgozott Prágában, össze sem lehet hasonlítani a két Anna életét. A népi demokratikus köztársaságunkban a fiatalság örömteli életet él. Szabad hazában építi országát és munkájával harcol a békéért. Anna nehéz testi munkát végez a kőbányában, mégis könnyűnek érzi. Tudja, hogy minden szikla, amely nagy robajjal repül a völgybe, csapás a háborús uszítókra. Minden kocsi kő segíti a Kohászati Kombinát felépítését és lehetetlenné teszi, hogy a mult borzalmai ismétlődjenek. Tudják az a kőbánya töVi dolgozói is, ezért szocialista kötelezettséget vállaltak, hogy állandóan 200 százalékra teljesítik normájukat. Vállalásukat mindennap túlteljesítik. Különös igyekezettel dolgoznak. Egy munkás átlagosan 30—36 koronát keres óránként. — Könnyebb lesz a munka, •— mondja Juhász elvtárs, — ha eltávolítjuk a földréteget. A kőbánya azelőtt magántulajdon volt, azért volt úgy elhanyagolva. Juhász elvtárs Peder községből < jött a HUKO építésére. Példásan dolgozik és bizonyosra veszi, hogy a kőbányából szocialista mimkásokkal többet lehet kitermelni, mint valaha. Vodičská elvtárs májusban mint mester került a kőbányába. Most tölti be 60-ik évét. A Pártba már annak megalakulásakor lépett. Ekkor mint munkás dolgozott, ma vezető helyre került és példásan teljesíti hivatását. Szorosan együttműködik a munkásokkal és állandóan azon töri a fejét, hogyan egyszerűsíthetné a munkát. Üjítójavaslatot készít, melynek értéke 50.000 koronát fog kitenni. Nemcsak pénzbeli megtakarítást akar elérni, hanem megkönnyíteni a munkát is. Vodičská elvtárs jó agitátor is. Különösen a fiatal munkásoknak beszéli el, milyen nehéz körülmények között éltek a dolgozók a kapitalista világban és mennyivel jobban élünk ma. Valamennyi dolgozónak itt erős a hite, hogyha felépítjük a Kohászati Kombinátot, ha megvalósítjuk hazánkban a szocializmust, sokkal boldogabb és örömtelibb lesz az életünk. Nagy feladat előtt álhmk, de célunkat biztosan elérjük és győzni fogunk a munka frontján. Darabos Viktor. Kassai brigádosok a HUKO-n A napokban ismeretlen arcok tűntek fel a HUKO épjtkezésén. Kezükben kisebb-nagyobb táska, de némelyiknél csak egy kis csomagocska volt. Az építkezésen összecsoportosultak, tovább figyeltem a fejleményeket, vajion vaióban brigádmunkára jöttek-e. Rövid társalgás után a csoport három részre oszlott és különböző irányba vette útiát. Ekkor már világosan láttam, hogy ezek az ismeretlenek a HUKO-ra jöttek segíteni. Fontosabb helyre talán nem is jöhettek volna. Ugy látszik, ők is megértették a HUKO építésének fontosságát. Azonnal hozzá is fogtak nagy szorgalommal a munkához, egyesekről a nagy meleg még az inget is lekényszerítette. Alig venni észre, hogy ez a munka szokatlan és nem mindennapos eseménv számukra, olvan kitartással dolgoznak. Két csoport az autóknál kapott beosztást, a harmadik pedig a szanaszét heverő építkezési anyagot rakta össze nagy igyekezettel. A szorgalmas kezek után csakhamar meg is látszott az eredmény, pélnás rendet teremtettek a raktárban is. Ezek a brigádosok a kassai J. N. B. technikai ügyosztályáról jöttek. Tizenhatan vannak. — Ez nem az első eset, — mondja az egyik közülök — most ránk került a sor az ötödik csoportra, mi sem akarunk lemaradni, mi is hozzájárulunk munkánkkal a HUKO felépítéséhez. Sajnos csak a délutáni órákban, a hivatalos munkaidő után jöhetünk. Komlósi László és Lengyel Jenő már másodszor vannak itt brigádon és ha csak mód van rá, a jövőben is eljönnek. Csajka Lászlóné megállás nélkül szorgalmasan dolgozik két munkatársával. A szöges drótokat hordják a raktárba. Elég kényes munka, a szöges drót nyoma már meglátszik kezükön, de azért serényen dolgoznak tovább. Látszik, hogv ezt a rövid időt, amit itt töltenek, jól ki akarják használni. Javában folvik a munka, amikor két fiatalember érkezik, jobbra-balra tekingetnek, míg végül megtalálják azokat, akiket keresnek. Ök is Kassáról jöttek, azonnal nekifogtak a munkának. Pirnyák József és Pánu™ Mihály is most érkeznek, ök a K N B csoportját keresik, de úgv látszik, hogy azok még nem érkeztek meg. — Biztosan nem fértek fel az autóbuszra — mondia Panuga Mihály. £s serényen hozzálátnak ők iš a munkához. Ez.ek az elvtársak megértették a HUKO építésének fontosságát, ezért jöttek munkaidő után brigádmunkával segíteni. — A iárásban mi iárunk toborozni munkaerőket, — mondia Pirnvák József, — de nem csak toborzunk, közben mi is hozzájárulunk munkánkkal a HUKO minél előbbi M«níté?éhez. KERTÉSZ IMRE A budapesti úttörők látogatása Brafíslavában A napokban Bratislavába érkezett egy 50 tagból álló úttörő csapat, akik úgy a tanulásban, mint a munkában élen járnak. Jó munkájuk elismerésé- I ért Csehszlovákiába jöttek rekreációra. " A kedves magyar vendégek a legjobb csehszlovák úttörők baráti körében 28 napot töltöttek el. A nemzetközi pionír béketábor Frantiskovon volt elhelyezve. Hazafelé vivő útjukban kedves vendégeink meglátogatták Prágát és Brünt. Csehszlovákiai tartózkodásuk utolsó állomása Bratislava volt, ahol a bratislavai úttörők lelkes örömmel várták magyar barátaikat. A bratislavai főpályaudvaron a népjóléti megbízott helyettese és a bratislavai főkonzul nevében Pető A. alkonzul elvtárs fogadták a magyar úttörőket. Ezenkívül a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség kiküldöttei, valamint a 30 bratislavai legjobb 'úttörő üdvözölte a vendégeket. A magyar úttörőknek alkalmuk volt a rendelkezésükre álló rövid idő alatt megismerni a csehszlovák ifjúság építőmunkáját és az 5 éves terv eredményeit, mind ipari, mind mezőgazdasági téren Ezenkívül megtekintették Bratislava történelmi nevezetességeit. Bettelheim Magda.