Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-12 / 214. szám, szerda

ÜJSZO­1951 szeptember 13 A rozsnyói bányászok új felajánlásokkal indulnak harcba a terv teljesítéséért és túllépéséért Az a nagy le'kesedés, mely népi bányásznap iránt eltöltötte, elérke szeptember 9-ike, a bányászok na város fellobogózva várta ezt a na te k után országszerte kimagasló Rozsnyón, az ősi bányavárosban, forgalom. Egymásután kitárultak a öreg bányaváros munkásházainak indult a dolgozók serege. Csodaszé sugarait. A szeptemberi napsugara bearanyozták a házak tetejét. Mint hogy a szívekben uralkodó hangula demokráciánk valamennyi polgárát a zett csúcspontjához. Beköszöntött gy Qnnepe. Az ablakok kidíszítve, a gy napot, amelyet gondos előkészüle­iinnepségként tartottak meg. már a reggeli érákban nagy volt a magas hegyláncolatokkal övezett kapui és a vároj minden részéből el­p reggel lett. A nap melegen szórta k aranyfátyolként terültek a tájra és ha a természet i-. azon let-t volna, tot még örömtelibbé tegye. A dolgozók ünneplőbe öltözve, su­gárzó arccal indultak el. Mindenki örült, — mindenki boldog volt. Az utcán csoportokba verődtek. Bányá­szok és különféle dolgozók csoporto­san, vidáman beszélgettek, mentek az üzem felé. Itt volt a gyülekező. Mi is közéjük álltunk .. Együtt menetel­tünk velük ... Már az utcán beszél­gettünk ... Beszédükből kitűnt, hogy valamennyien átérzik e nagy nap je­lentőségét. Látszott rajtuk tudják, hogy ezen a napon egy egész év jól­végzett munkájáért kapják a jutal­mat: — a hüségpótlékot. Ennek az örömnek kifejezésére az egyik ejv­társ megjegyezte „nagy nap ez a mi számunkra". . talán a legnagyob­bak egyike... Ezen a napon a hűség­pótlékban megmutatkozik, hogy az elmúlt évben ki milyen mértékben vette ki a részét f szebb élet — a szo­cializmus építéséből. A bányászzenekar már forradalmi indulókat játszott, ahogy az üzembe értünk. A dolgozók nagv többsége felsorakozva állt és rövidesen sűrű zászlóerdö közepette a bányász-zene­kar játékának pattogó ritmusa mellett, elindultunk az ünnepély színhelye felé. A sajóházi sportpályát, ahol az ün­nepélyt rendelték, hamarosan betöl­tötte a bányászok tömege. Pár perc­cel 8 óra után megkezdődött az ünne­pély, amelyet Balog József, az üzemi tanács elnöke nyitott meg. Elsőnek Pulit, Fábrit és a többi ki­küldött elvtársat üdvözölte, majd mint a forradalmi szakszervezet megbízottja, köszönetet mondott a bányászoknak, és a többi do'gozók­nak azért a kitartó és odaadó mun­káért, amit a mult évben végeztek és ezze) hozzájárultak a Szovjetunió és Sztálin elvtárs által vezetett bé­ketábor megerősödéséhez, amivel effyben hazánkban !s me<*2vorsitot­ták a szocializmus mielőbbi kiépíté­sét. Balog elvtárs beszéde befejező ré­szében felkérte az ö&fzes jelenlévő­ket, hogy kegyeletük jeléül a tava'yi bányásznap óta életüket vesztett há­rom békebarco? emlékezetének egy­perces mozdulatlan csenddel adózza­nak. Ezt követőleg köszönetet mon­dott még a kormánynak azért, hogy lehetővé tette a rozsnyói üzemeknek a harmadik bányásznap méltó keretek között való megünneplését. Balog elvtárs beszéde után, Majoros János emelkedett szólásra és felolvas­ta a rozsnyói bányaüzemek dolgozói­nak munkafelajámását, amit az 1952. évi bányásznapra tettek, majd utána Jakiovszky munkásigazgató, vörös­zászlókat osztott k' a rozsnyói bányák legjobb dolgozóinak, amit a kitünte­tett elvtársak, nagy tapsvihar köze­pette vettek át. A rozsnyói üzemek kötelezettség­vállalásának felolvasása és a kitünte­tések kiosztása után Puli, Fábri és a többi kiküldött elvtársak beszéltek. Mindannyian kimerítően ismertették a dolgozók előtt azt az óriási különbsé­gét, ami a munkásosztály helyzeteben a múlthoz viszonyítva a jelenben be­állt. Rámutattak arra, hogy a kapita­lista országokban még sztrájkokkal védik jogaikat a dolgozók, Koreában és Vietnamban pedig a nép fegyverrel a kezében harcol, hogy elkergesse az imperialista megszállókat, addig a Szovjetunióban és a népi demokraciak­ban a dolgozók az országépítés terén munkájukkal harcolnak a világbéke megszilárdításáért és dolgozóink tel­jesítményükért megbecsülésben része­sülnek, aminek ékes bizonyítéka a mai bányásznap is. A felszólalók beszédeit viharos tapsok szakították félbe és a jelen­lévők felkiáltásokkal juttatták kife­jezésre, hogy a Szovjetunió oldalán, Sztálin és Gottwald elvtárs vezetése alatt továbbra is a megkezdett úton haladnak a boldogabb élet, — a béke és a szocializmus felé. A kiküldöttek beszédeinek elhang­zása után a CSEMADOK rozsnyói da­lárdája két bányászdalt adott elő nagy sikerrel Ezt követőleg rövid kultúr­műsor következett, melyen résztvet­tek az üzemi tömegszervezetek, kar­öltve a rozsnyói CSÉMADOK-kal és a bányásziskolával. A kultúrműsor után a bányász-zenekar kísérete mellett az ünneplő tömeg elénekelte az interná­cioná-lét, utána megkezdték a hűség­pótlék kiűzetését és ezzel az ünne­pély elérte tetőpontját. A bányászok boldogan, sugárzó arccal egymás után sorakoztak, hogy átvegyék munkájukért a jutalmat, — a megérdemelt hűségpótlékot, amelyre egy egész év jól végzett munkájával I váltak méltóvá. tésl módszereket minél nagyobb mértékben bevezethessük. Továb­bá három munkahelyen tartósan bevezetjük a ferde front fejtést, az 1951—52-es évi előirányzat sze­rint. — Az egyenletes termelés céljá­ból bevezetjük a munkaparancso­kat éspedig úgy, hogy 1952 jú­nius végéig 89 fejtésben és 49 vájvégben fogunk ezek szerint dol­gozni. A munka jobb megszerve­zése érdekében ezeken a munkahe­lyeken bevezetjük a munkagrafi­konokat is. A teljesítmény fokozása és a bá­nyászok egészségi állapotának a megőrzése céljából 1952 július vé­géig két fejtésben és 39 vájvégben vízöblítéses fúrókat fogunk használ­ni. Ha a mechanizációhoz szükséges berendezéseket megkapjuk, akkor 1952 június végéig üzembe helye­zünk 10 darab szállító szalagot, két Demény István évi 140 százalé­kos átlagteljesítménye után 30.887 koronát kapott. Pozmány László alti tavaly is az elsők között volt, 28.843 koronát, Hronyec József 28.498 koronát, Pipoly József 28.201 koronát, Lintner Pál pedig 28.096 koronát kapott. De a töb­biek, is, Gyürék Márton, Kun Jó­zsef, Berec István, Bábik János, Bodnár László, Koltász János és Tonko András mind több mint 20 ezer koronát tartalmazó borítékot vettek át. Nagy öröm volt ez a bányászok részére, mert úgy érez­ték, hogy ezekben a borítékokban, melyben ma a hűségpótlékot kap­ják, a Kormány elismerése is ben­ne van, mely állandóan gondosko­dik jólétük emeléséről. A hüségpótlékok kiosztása után a bányászok családtagjaikkal együtt közös ebéden vettek részt, amely szintén örömteli hangulatban folyt le. Az ünnepélyen elbeszélgettünk a dolgozókkal, mindannyian egy vé­leményen voltak és kijelentették: ... tudjuk, hogy ezért a velünk szemben tanúsított gondoskodásért örök hűséggel tartozunk népi demo­kráciánknak, Pártunknak és Kormá­nyunknak. ígérjük, hogy hálánkat jobb munkánkkal fogjuk kifejezésre juttatni. A rozsnyói bányászoknak ezek a kijelentései nem csupán szavak és Ígéretek. Ezeket kötelezettségválla­lásokkal támasztották alá, ami a következőképpen szól: — Mi, rozsnyói bányászok, tuda­tában vagyunk annak, hogy népi demokratikus kormányunk minden vonalon igyekszik megvalósítani jel­szavunkat: „Bányász vagyok, ki több nálam". Tanúi vagyunk annak, hogy minden vonalon gondoskodás törté­nik a bányászokról. Ezt a gondos­kodást legutóbb a hüségpótlék kifi­zetésével juttatta kifejezésre kor­mányunk azért, hogy megfelelő he­lyet foglaljunk el a szocializmus építői között, ígérjük kormányunk­nak, hogy minden lehetőséget felfo­gunk használni annak érdekében, hogy munkánkkal tisztes helyet ér­demeljünk ki a béke védelmezőinek soraiban a mi felszabadítónk, a di­cső Szovjetunió oldalán, nagy taní­tónk, Sztálin generalisszimusz. Kom­munista Pártunk és Gottwald elv­társ vezetése alatt. Hogy ezeket a nagy feladatokat biztosítani tudjuk, az 1952-es évi Bányásznap tisztele­tére a következő murikafelajánláso­kat tesszük: Kötelezzük magunkat, hogy minden lehetőséget felhasználunk arra, hogy a bányákba az új fej­rakodógépet és öt rázócsűszdát. Ezenfelül kimélyítjük és kiszélesít­jük a szocialista munkaversenyt, te­kintettel az új munkamódszerekre. Igyekszünk elérni azt, hogy az 1952. év végére az üzem minden egyes dolgozója aktívan bele legyen kap­csolva a szocialista munkaverseny­be. Tekintettel arra, hogy üzemünk­ben kevés a munkaerő, ezeket női munkaerőkkel pótoljuk olyan mér­tékben, hogy az 1952-es év júniusá­nak végéig 230 nőt fogunk alkal­mazni. A politikai színvonal emelé­se végett 1952 júniusának végéig 80 elvtársunkat politikailag átké­pezünk. — Tekintettel arra, hogy a napi termelésünk egyenetlensége emeli a termelés költségét, igyekezni fogunk 1952 március végéig a termelés na­pi egyenetlenségét úgy csökkenteni, hogy ez ne legyen több mint 5 szá­zalék. A Bányásznap alkalmával ezen­kívül a rozsnyói üzem versenyre hivta ki egész Szlovákia bánya­üzemeit. A verseny feltételei a ta­karékosságra vonatkoznak. A ver­seny a mai Bányásznappal kezdő­dik és a jövő évi Bányásznapig tart. Az eredményeket a követke­ző Bányásznapon fogják értékel­ni és a győztes üzem jutalomban részesül. Azonkívül a rozsnyói bá­nyaüzemek egymás között is ver­senyezni fognak az üzemi taka­rékosságban és a győztes üzem a jövő évi Bányásznapon szintén jutalomban fog részesülni. Ezekkel a kötelezettségvállalások­kal a rozsnyói bányászok bebizonyí­tották, hogy hűek a népi demokrá­ciához és odaadóan ki akarják venni a gottwaldi ötéves terv fokozott fel­adatainak teljesítéséből a részüket, amiért megérdemlik a Párt és Gott­wald elvtárs bizalmát. De hogy a rozsnyói bányászok sikeresen tudják teljesíteni mind a jövő évi bányász­napra vállalt kötelezettségüket, mind azokat a feladatokat, ami a békéért és a szocializmusért folytatott harc­ban reájuk is hárul, szükség van a vezetőség tevékenyebb munkájára. A rozsnyói vezetőségnek szorosabb kapcsolatot kell teremteni mind a bányászokkal, mind a térszíni dol­gozókkal, amellett nagyobb felelős­ségtudattal kell teljesíteni kötelessé­güket és jobb felvilágosító munkát kell végezniök. Munkájukért csak úgy várhatnak elismerést, ha bebi­zonyítják, hogy a boldogabb hol­napért folytatott küzdelemből ők is ki akarjé": venni a részüket és -ezzel erősítik a béke, a demokrácia és a szocializmus táborát. Balázs A. Béla. A szocializmus építkezéseiről Anna a kőbányában A kapitalista rendszer alatt elha­nyagolt Kelet-Szlovákiában szorgal­mas kezek munkája nyomán szinte napról napra megváltozik a vidék arculata. Tegnap még rét volt és te­henek legeltek itt, ma már épületek emelkednek, lakóbarakkok nőnek a helyén, épül a HüKO és a szocialis­ta város, épül Szlovákia aranykora. Hatalmas ütemben megy a munka. Felhasználva a szovjetnép bölcs ta­pasztalatait és nagyarányú segítsé­gét. Dombaszunkat építjük. Az utak javításánál és az építke­zésen sok köre van szükség. Tudják ezt a kőbánya dolgozói. Igyekeznek is minél több követ kitermelni. 360 százalékos teljesítménnyel dolgoz­nak. A kőbánya gépesítve lesz. A gé­pek már a munkahelyen vannak, csak még nincsenek bekapcsolva. Először teljesen el kell távolítani a földréteget. Nagyok a feladatok és kevés a munkaerő. A kőbányában Vodičská mesterrel beszélgettünk. Vodičská elvtárs a magasba, a meredek domboldalra mutatott: — Látjátok elvtársak, milyen szor­galmasan dolgozik ott az a lány. Ma érkezett ide, az adminisztrációból jött. Annak valóban olyan ügyesen és könyedén bánt a csákánnyal, mint férfi munkatársai. Mikor a földből kikapart egy egy hatalmas sziklát, büszkén nézte, hogyan gurul le a völgybe. Olykor kiáltani is szokott. Vigyázzatok elvtársak! Ezt olyan hangos örömmel kiál­totta és olyan lelkesen, mintha azt jelezte volna: nézzetek ide, elvtársak, én nő vagyok, azelőtt irodában dol­goztam, mégis megbirkózom ezekkel a sziklákkal. Annát a CsISz előkészítő bizottsá­gába választották. Örömmel mondta nekünk, hogy nagyon örül annak, hogy itt dolgozhat és építheti a béke és szocializmus bástyáját, a HUKO-t. Hirtelen arra az Annára gondol­tam, akiről Olbracht írt. Arra a kislányra, aki a mult köz­társaságban mini cselédlány dolgo­zott Prágában, össze sem lehet ha­sonlítani a két Anna életét. A népi demokratikus köztársasá­gunkban a fiatalság örömteli életet él. Szabad hazában építi országát és munkájával harcol a békéért. Anna nehéz testi munkát végez a kőbányában, mégis könnyűnek érzi. Tudja, hogy minden szikla, amely nagy robajjal repül a völgybe, csa­pás a háborús uszítókra. Minden ko­csi kő segíti a Kohászati Kombinát felépítését és lehetetlenné teszi, hogy a mult borzalmai ismétlődjenek. Tudják az a kőbánya töVi dolgo­zói is, ezért szocialista kötelezettsé­get vállaltak, hogy állandóan 200 százalékra teljesítik normáju­kat. Vállalásukat mindennap túlteljesí­tik. Különös igyekezettel dolgoznak. Egy munkás átlagosan 30—36 koro­nát keres óránként. — Könnyebb lesz a munka, •— mondja Juhász elvtárs, — ha eltá­volítjuk a földréteget. A kőbánya azelőtt magántulajdon volt, azért volt úgy elhanyagolva. Juhász elvtárs Peder községből < jött a HUKO építésére. Példásan dolgozik és bizonyosra veszi, hogy a kőbányából szocialista mimkásokkal többet lehet kitermelni, mint valaha. Vodičská elvtárs májusban mint mester került a kőbányába. Most tölti be 60-ik évét. A Pártba már annak megalakulá­sakor lépett. Ekkor mint munkás dolgozott, ma vezető helyre került és példásan tel­jesíti hivatását. Szorosan együttmű­ködik a munkásokkal és állandóan azon töri a fejét, hogyan egyszerűsít­hetné a munkát. Üjítójavaslatot ké­szít, melynek értéke 50.000 koronát fog kitenni. Nemcsak pénzbeli meg­takarítást akar elérni, hanem meg­könnyíteni a munkát is. Vodičská elvtárs jó agitátor is. Különösen a fiatal munkásoknak beszéli el, mi­lyen nehéz körülmények között éltek a dolgozók a kapitalista világban és mennyivel jobban élünk ma. Valamennyi dolgozónak itt erős a hite, hogyha felépítjük a Kohászati Kombinátot, ha megvalósítjuk ha­zánkban a szocializmust, sokkal bol­dogabb és örömtelibb lesz az életünk. Nagy feladat előtt álhmk, de célun­kat biztosan elérjük és győzni fo­gunk a munka frontján. Darabos Viktor. Kassai brigádosok a HUKO-n A napokban ismeretlen arcok tűn­tek fel a HUKO épjtkezésén. Kezük­ben kisebb-nagyobb táska, de néme­lyiknél csak egy kis csomagocska volt. Az építkezésen összecsoportosultak, tovább figyeltem a fejleményeket, vaj­ion vaióban brigádmunkára jöttek-e. Rövid társalgás után a csoport három részre oszlott és különböző irányba vette útiát. Ekkor már világosan láttam, hogy ezek az ismeretlenek a HUKO-ra jöt­tek segíteni. Fontosabb helyre talán nem is jöhettek volna. Ugy látszik, ők is megértették a HUKO építésének fontosságát. Azonnal hozzá is fogtak nagy szorgalommal a munkához, egyesekről a nagy meleg még az in­get is lekényszerítette. Alig venni észre, hogy ez a munka szokatlan és nem mindennapos ese­ménv számukra, olvan kitartással dol­goznak. Két csoport az autóknál ka­pott beosztást, a harmadik pedig a szanaszét heverő építkezési anyagot rakta össze nagy igyekezettel. A szorgalmas kezek után csakha­mar meg is látszott az eredmény, pél­nás rendet teremtettek a raktárban is. Ezek a brigádosok a kassai J. N. B. technikai ügyosztályáról jöttek. Tizen­hatan vannak. — Ez nem az első eset, — mondja az egyik közülök — most ránk került a sor az ötödik csoportra, mi sem aka­runk lemaradni, mi is hozzájárulunk munkánkkal a HUKO felépítéséhez. Sajnos csak a délutáni órákban, a hi­vatalos munkaidő után jöhetünk. Komlósi László és Lengyel Jenő már másodszor vannak itt brigádon és ha csak mód van rá, a jövőben is eljönnek. Csajka Lászlóné megállás nélkül szorgalmasan dolgozik két munkatár­sával. A szöges drótokat hordják a raktárba. Elég kényes munka, a szöges drót nyoma már meglátszik kezükön, de azért serényen dolgoznak tovább. Lát­szik, hogv ezt a rövid időt, amit itt töltenek, jól ki akarják használni. Javában folvik a munka, amikor két fiatalember érkezik, jobbra-balra te­kingetnek, míg végül megtalálják azokat, akiket keresnek. Ök is Kassá­ról jöttek, azonnal nekifogtak a mun­kának. Pirnyák József és Pánu™ Mihály is most érkeznek, ök a K N B cso­portját keresik, de úgv látszik, hogy azok még nem érkeztek meg. — Biztosan nem fértek fel az autó­buszra — mondia Panuga Mihály. £s serényen hozzálátnak ők iš a mun­kához. Ez.ek az elvtársak megértették a HUKO építésének fontosságát, ezért jöttek munkaidő után brigádmunká­val segíteni. — A iárásban mi iárunk toborozni munkaerőket, — mondia Pirnvák Jó­zsef, — de nem csak toborzunk, köz­ben mi is hozzájárulunk munkánkkal a HUKO minél előbbi M«níté?éhez. KERTÉSZ IMRE A budapesti úttörők látogatása Brafíslavában A napokban Bratislavába érkezett egy 50 tagból álló úttörő csapat, akik úgy a tanulásban, mint a munkában élen járnak. Jó munkájuk elismerésé- I ért Csehszlovákiába jöttek rekreációra. " A kedves magyar vendégek a leg­jobb csehszlovák úttörők baráti köré­ben 28 napot töltöttek el. A nemzet­közi pionír béketábor Frantiskovon volt elhelyezve. Hazafelé vivő útjuk­ban kedves vendégeink meglátogatták Prágát és Brünt. Csehszlovákiai tar­tózkodásuk utolsó állomása Bratisla­va volt, ahol a bratislavai úttörők lelkes örömmel várták magyar bará­taikat. A bratislavai főpályaudvaron a nép­jóléti megbízott helyettese és a bra­tislavai főkonzul nevében Pető A. al­konzul elvtárs fogadták a magyar út­törőket. Ezenkívül a Csehszlovák Ifjú­sági Szövetség kiküldöttei, valamint a 30 bratislavai legjobb 'úttörő üdvözölte a vendégeket. A magyar úttörőknek alkalmuk volt a rendelkezésükre álló rövid idő alatt megismerni a csehszlo­vák ifjúság építőmunkáját és az 5 éves terv eredményeit, mind ipari, mind mezőgazdasági téren Ezenkívül megtekintették Bratislava történelmi nevezetességeit. Bettelheim Magda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom