Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-11 / 213. szám, kedd

1951 szeptember 13 UJSZ

0 7 A nagy megyeri járás teljesítette a gabonafelvásárlás tervét A nagymegyeri járás szeptember 9-én teljesítette gabonaxelvásárlási tervét, amit az alábbi táviratban jelentettek Gottwald elvtárs köztárstusági elnöknek: Drága Elnök Elvtárs! Értesítünk, hogy a nagymegyeri járás 1951 szeptember 9-én 15 órakor 100.2 százalékra teljesítette felvásárlási tervét. Ezt a sikert hazánk építésében és a tartós békéért folytatott harcban EFSz-eink, kis- ós középföldm(Íveseink, valamint állami birtokaink szülő pártunk, a Csehszlovákiai Kommunista Párt vezetésével tudták elérni. Sikerünk a szlovák és magyar lakosok jó együttélésének, a Párt, a népi közigazgatás és a felvásárlási szervek jó együttműködésének az eredménye. Eddigi tapasztalatainkat felhasználjuk a felvásárlás további folyamán és EFSz-eink további megszilárdításában a most kezdődő őszi munkák alatt. ígérjük, hogy még fokozottabb munkát fogunk kifejteni nemzeteink testvériségének megszilárdításában és a munkások, valamint a földművesek közötti testvéri szövetség megerősítésében. Faraga Ferenc, az SzKP járási bizottságának vezető titkára. \ Branecký Metodej, a járási nemzeti bizottság elnöke. Urbanec József, a földműves raktárszövetkezet vezetője. A munka jó megszervezésével és a muokefegyelem megszilárdításával az őszi munkák sikeréért Éppen a termésbetakarítási munkák alatt szerzett tapasztalatok tanítottak meg bennünket arra. hogy az eredményes közös munka alapfeltételét a munka ió megszervezése és a szilárd munkafegyelem képezi. Az aratási munkák újból bebizonyították, hogv azokban a szövetkezetekben és állami birtokokon, ahol tervszerű munkát végeztek és a dolgozók között szilárd volt a munkafegyelem, ahol a szövetkezeti tagok nem órára dolgoztak, hanem azonvollak, hogv a termés mielőbb a magtárba kerüljön, ezeken a helveken semmi fennakadás nem volt, semmi károsodás nem érte a termés! és a termésnek vesztesé gnélkül való betakarításával nemcsak egész dolgozó népünk asztalára biztosítottak nagvobb darab kenveret, hanem saját jövedelmüket is emelték, mert hiszen ha a termést veszteség éri, akkor az az ô jövedelmük kárára megv A mostani napokban lefolyó őszi munkák előkészületeinél az EFSz-ekben a legnagyobb figyelmet kell fordítani az őszi munkák részletes tervének kidolgozására és a munka megszervezésére. A terv elkészftését halogatni, annak fontosságát lebecsülni, a legnagyobb felelőtlenség és olvan mulasztás, ami aztán a munkák során sokszorosan megbosszulja magát. Az őszi munkák tervéi osszuk fel három részre: az őszi termények betakarítására, a tatai előkészítésére és a vetésre, aztán pedig az őszi mélyszántásra. Éppen e háromféle munkából, amelyeknek ideiében való és jól elvégzése egyformán fontos, láthatjuk, hogv az őszi munkákat úgv kell beosztani, úgy kell tervezni és megszervezni, hogy azok egyikének elvégzése se menten a másik munka rovására. Különösen vonatkozik ez az őszi terménvek betakarítására és a talaj előkészítésre. — vetésre, mivel ezt a két munkát egyidőben, egvszerre végezzük. A munkák pontos tervezése és a munkák jó megszervezése nélkül pedig el sem képzelhető, hogv minden munkát a maga idejében elvégezzünk, hogv az őszi terményeket veszteség nélkül takarítsuk be és hogy minden mag ideiében és iól előkészített földbe kerüliön. A palóci EFSz-ben az aratás alatt úgvan voltak munkacsoportok, de ezek nem voltak állandók és a csoportok tagiai folvton cserélődtek A munkák során a szövetkezet tagjai meggvőződ- ( tek ennek helvtelenségéről és az őszi munkák tervét már úev készítették el, hogv kél állandó munkacsoportot alakítootak, külön-külön földterületet jelöltek ki nekik állandó megművelésre a hozzávaló gépekkel és fogatokkal és az egvik csoport az őszi termények betakarítását, a másik pedig a talaj előkészítését és a vetést végzi. Különösen iá munkamegszervezést kíván a kanásnövények, a kukorica, a krumpli és a répa betakarítása, mert hiszen ha a szövetkezetekben ezekkel a munkákkal megkésnek, és szervezetlenül végzik őket, akkor az a további munkák, a talajelőkészítés és a vetés rovására megy s ezenkívül a kései betakarítás által a termést is veszteség éri. A tanúi szövetkezetben az őszi termények betakarítását úgy szervezték meg, hogu a szövetkezet minden tasia számára megállapították, hopn az egyes terménufnitákból mekkora területről takarítiák be a termést. A munka megszervezésének az a leghelvesebb módia, hogv a munkát egvénekre osztjuk fel. mert a kijelölt munkával a szövetkezet tagjaiban növeliük a saját parcelláért való felelősségérzetét, no me<r a munka mielőbbi elvégzése becsületbeli kötelességévé válik, mert hiszen epv szövetkezeti t.?sr wm akar a bátullntlloFÓk közé tartozni és mert tudja előre, hogy milyen és mennyi munkát kell elvégeznie és tudja, hogy azért milyen jutalmazásban részesül, úgy lát neki a munkáknak, hogv azzal szégyent ne valljon. A jó szövetkezeti munka további biztositéka a szilárd munkafegyelem. Ha az aratási és cséplési munkákban egyes helyeken mutatkoznak elmaradások, ez főleg azokban a szövetkezetekben fordult elő, amelyekben laza volt a munkafegyelem; mint például a taksonyi szövetkezetben, amely mint Kovács István levelezőnk írja, arról híres, hogy a tagok csak reggel 8—9 órakor mennek ki a földekre dolgozni és a koradélutáni órákban már megint otthon találhatók. Az ilyen lazaságnak, fegyelmezetlen nemtörődömségnek természetes következménye lett, hogv a gabona a tarlón csírázott, sőt még az értékes takarmány is boglyákban penészedett meg a földeken. A munkafegyelem lazasága, az elhanyagolt munka, ami természetesen mind a termés rovására megy, meglátszik a tagok jövedelmén is. Slatky István irta a gútai szövetkezetből, hogy ugyanakkor, amikor napról napra olvassa az újságban és hallja is, hogy a környékbeli szövetkezetekben a tagok milyen magas természetbeni jutalmazásban részesültek, a gútai szövetkezet tagjai a 2.500 hektár földjükön nem tudnak olyan eredményt elérni, hogy maguk és családjuk számára a fejadagot biztosítsák. A munkafegyelem megszilárdításáért minden szövetkezetben a leghatározottabban küzdeni kell. A szövetkezetek tagjaiban tudatosítani kell, hogy ha ethanyagoliák a munkákat, ha a munkák legforróián nyotcórásdi munkaidőt játszanak, ezzel önmagukat és egész dolgozó népünket károsítják meg. Éppen a természetbeni jutalmazás szétosztása bizonyította be, hogyha a szövetkezet tagjai jól gazdálkodnak, emelik a hektárhozamot, ezzel növelik munkaegységeik értékét és hogy minél több munkaegységet dolgoznak le. annál több jutalmazásban részesülnek. Egves szövetkezetekben túlságosan elharapódzott már, hosrv minden munkával a brigádmunkásokrá várnak. Ha kissé szorosabbá kezd válni a munka, akkor a helvett. hogv a nap minden percét ésszerűen felhasználnák és megfognák a munka komolyabbik végét, szaladnak a járási szervekhez vagv a védnökséget vállalt üzemhez, hogv küldjenek segítségükre brigádosokat Az ilven kénvelmesdit jó felvilágosító munkával le kell küzdeni és meg kell akadályozni, hogv az ipari munkásokat felelőtlenül elvonják munkájuktól csak azért, mert egves öntudatlan vagy félrevezetett szövetkezeti tagok úgv gondolják, hogv miért erőltessék meg magukat, ha az első szóra brigádosokat kapnak és ráadásul ez a segítség még csak pénzbe sem kerül, mert hiszen a szövetkezet a brigádosokat semmiféle jutalmazásban nem részesíti. Krátkv Mária írta a füleki Kovosmaltból, hogv az aratási és cséplési munkák alatt állandó brigádot szerveztek a galsai szövetkezet kisegítésére, azonban ez a kisegítés nemhogy fokozottabb munkára serkentette volna a szövetkezet tagjait, — mint ahogv az például az ekeli szövetkezetben volt —, hanem énpen fordítva, mert amikor a brigádosok minden erejükkel azon voltak, hogy a munkákat mielőbb elvégezzék, a szövetkezet tagjai karbatett kezekkel osztogatták a »parancsokat* a brigádosoknak. Az őszi munkák megkezdése előtt ezeket a lazaságokat a szövetkezetekben ki kell küszöbölni. Fel kell számolni a tagok között uralkodó fegyelmezetlenséget éc nemtörődömséget és a munkafegve

1 -n megszilárdításával, a munkák negszervezé^ével el kell érnünk, horv a soronlévő munkákat mindenütt idejében és jól elvégezzék. A leleszi állami birtokon elvetették az oszi árpát — a repce pedig már ki is kelt A birtok dolgozói ezen a hetén megkezdik a rizs aratását A leleszi állami birtok augusztus 11-re befejezte az aratási és cséplési munkákat, annak ellenére, hogy a gyakori esőzések bizonyos fokig akadályozta őket a munkában. A gyako. ri esőzések miatt a gabonafélék nehezen értek be, ami az aratást mejdnem egy héttel késleltette. A birtok dolgozói azonban még az időjárással is, dacoltak. Látták, hogy a munkával el vannak maradva; ezért mi. kor jó idő volt éjszakai munkával is pótolták a lemaradást. Addig nem volt egy nyugodt percük sem, míg az összies gabonát a raktárba nem szállították. Az elcsépelt gaoonát a birtok dolgozói saját maguk tisztítják meg és mint vetőmagot bocsátják az EFSz-ek rendelkezésére a földműves raktárszövetkezet útján. A leleszi állami birtok dolgozói a cséplés után a még hátralévő tarlóhántást végezték el. Ezután hozzáfogtak az őszigabonák elvetéséhez Elsőnek a repcét vetették el. A repceföldet kétszer szántották. Hek. táronként 2.5 má?sa műtrágyát szórtak el. A gondos munkának már látszik is a szép eredménye. A repceföld már szépen zöldül, de nem a gyomtól, hanem a szépen kikelt repcétől. A repce elvetése után hozzáfogtak a föld előkészítéséhez az őszi árpa alá. A tarlóhántás után az árpa. földeket még kétszer megszántották és utána gondosan megmütrágyázták. A munkaidő megrövidítése céljából Tömösvári elvtárs a birtok intézője, mütrágyaszóró aggregátokat készített. Ezek az aggregátok a követke. zőképpen néznek ki: egy traktor három mütrágyaszóró gépet vontat maga után. Hogy a munka mennél rö. videbb ideig tartson, a birtok intézője ládákat csináltatott és ezekből a ládákból rakják bele a mütrágyaszórógépbe a műtrágyát. Ez igen nagy időmegtakarítást jelent. A föld végén elhelyezett műtrágya mellett két ember van, akik amíg a mütrágyaszóró aggregát végig ér a földön, az odakészített ládákat megrakják mütrá_ gyávái, hogy aztán az aggregát meérkeztével pillanat alatt belefordíthassák a gépbe a műtrágyát. Ha ezek a ládák nem lennének a föld végén, akkor az aggregátokba lapátokkal kellene berakni a műtrágyát ami bizony nagy időveszteséget jelentene. Igy takarékoskodnak a leleszi állami birtok dolgozói az idővel. A gondosan elkészített földbe azután elvetették az árpát. Az ősziárpa ve. tését befejezték és most készülnek olyan munkára, amit még a legöregebb gazdasági munkás sem próbált életében. A leleszi állami birtok dolgozói ugyanis a rizs aratására készülnek A birtok valaha a papság vagyonához tartozott, d

e a felszabadulás után a dolgozók rátették a kezüket. A hatalmas birtoknak egy bizonyos része kihasználatlanul hevert a múltban. Ezt a területet benőtte a gaz és a tüske úgy, hogy legelőnek sem lehe. tett használni. A felszabadulás után aztán a birtok dolgozói a tüskét és a gazt kiirtották és a kitisztított területet legelőnek használták. A mult évben agrobiológusok érkeztek a környékre és megállapították, hogy a legelőnek használt terület rizstermelésre is alkalmas lenne. Ez a megál. lapítás nem talált süket fülekre. A birtok intézője és a munkások azonnal munkához láttak. A hasznavehetetlen talajból S5 hektár területet felszántottak és megboronáltak. Est a területet aztán csatornákkal szelték keresztül és a közelben folyó Latorcából gépek segítségével kezdték rá_ nyomni a vizet. Mikor a víz a földet teljesen elborította, akkor kezdték kézzel vetni a rizst. 25 hektárra öszszesen 28 mázsa dizst vetettek el. A rizsvetőmagot az elvetés előtt 36 óráig melegvízben és 30 fokos meleg helyiségben állni hagyták. Igy a rizs kicsirázott és az elvetés után könynyebben gyökeret vert magának a felázott talajban. A rizs elvetésekor a munkások rosszalóan csóválták a fejüket. Azt hajtogatták, hogy kár ennyi rizst a vízbeszórni. Hiszen már csak azért sem kelhet ki, mert a rajta álló víznek a hullámzása egy helyre fog. ja, összehordania magot. Csakhogy nem így történt. A meleg vízben kicsiráztatott rizsszemek azonnal leszálltak a vízfenékre és ott gyökeret eresztettek a puha talajba. A birtok munkásai nap.nap után jártak nézegetni, hogy mi lesz a rizsükkel. Alig telt el egy hét, apró, sáshoz hasonló csírák ütötték fel fejüket a vízből. A sáshoz hasonló növények csoportosan kezdtek nőni. A dolgozók megrémülve látták, hogy rizsföldjükön rizs helyett sás nő. Csak akkor vették észre, hogy a rizs újból becsapta őket, amikor egy bokorsásnak nézett rizst kihúzták. Akkor látták aztán, meg hogy a tíz-tizenöt szál sáshoz hasonló növény egyszem rizsből indult ki. A rizs szépen fejlődött, de nemsokára jelentkezett legveszedelmesebb ellensége, a sás. Mivel hogy a rizsvetőmagot még a vetés előtt kicsiráztatták, az hamarább kibújt a vízből és jóval elhagyta veszedelmes ellenfelét a fejlődésben. A sás pedig amikor a viz színére került, elkezdett rohamosan fejlődni. A rizsföldet sürgő, sen gyomlálni kellett. Gondot okozott a birtok vezetőségének az is, hogy honnan szereznek elegendő munkaerőt a 25 hektár rizs ápolásához. Kénytelenek voltak fiatal gyerekeket és lányokat igénybevenni. Munkaközben derült aztán ki, hogy a gyerekek játszva elvégzik a gyomlálást és sokkal ügyesebben mozognak, mint a felnőttek. A fiatal gyerekek, mint a gyíkok olyan fürgén siklottak az elbokrosodott rias között Nem kellett attól félni, hogy nem fémek el a rizs-bokrok között, vagy hogy legyúrják őket. A gyomlálás elvégzése után a levezető csatornákon leeresztették a rizsföldről az állott vizet és friss vízzel cserélték fel. Bizonyos idő múlva a sás újból kezdett elhatalmasodni. A gyerekeket, akik az első gyomlálást végezték, már nem is kellett hívni, hanem még azokat a társaikat is, akik az első gyomlálá«ft>an nemvettek részt, magukkal vitték és ön. ként jelentkeztek a rizsföldre dolgozni. A gyermeksereg boldogan lubickolt a jó meleg vízben és még pénzt ls kerestek. A rizs ezután szépen megnőtt, 70—. 80 centiméter magasra. Egy bokorba« 10—15 szál is van, ami mind egy szemből nőtt ki. A kalászok hasonlók a köleshez, nagyságban is é» fürtökben is. Egy kalászban átlag 90—100 szem van. de akadnak olyan kalAszok is. amelyben 160 szemet le„ het megszámlálni. Az aratás előtt kéi héttel a rizsfőldekről a vizet le kell engedni Igy a talaj is kiszárad és az aratáskor nem lesz a talaj vizes, ami természetesen elősegíti a rizs könnyO száradását. A leleszi állami birtofc dolgozói is már egy héttel ezelőtt lo» engedték a vizet a rizsföldek egy részéről. A másik hét letelte után meg. kezdik az aratást. Rizst még soh» életükben nem arattak. De büszkék is rá, hogy olyan növényt termelnek, amiért azelőtt nehéz összegeket kellett a külföldnek fizetni. A birtok dolgozói most látják, hogy amire valamikor még gondolni sem mertek, az most a szovjet tapasztalatok átvételével gyerekjáték. Még ezelőtt öt évvel sem gondoltak arra, hogy a tüskét és gazt termő Mp helyén pár év múlva dúsan termő rizsföldek legye_ nek. A siker újabb cselekedetekre buzdítja a birtok dolgosóit. Elhatározták, hogy a jövő évben már száz hektár területen fognak rizst termelni, hogy mennél több kerüljön belőle dolgozóinak asztalára. SZARKA ISTVÁN A füleki járási szervek figyelmébe Miért engedik meg, hogy Bóna János bolgáromi kulák gabonája még mindig a tarlón rothadjon? A kulákok taktikája kiismerhetetlen. Különböző helyeken, különböző formákban nyilvánul meg, de célja mindenhol egy: tönkretenni, pusztítani mindent, ami a szocializmus építését elősegíti. Elpusztft«ni mindent, ami jó, ami 6zép. csak azért, hogy továbbra i6 basáskodhassanak falvainkban. amint azt a közelmúltban csinálták. Alamizsnáért szeretnék földjeiket megművelhetni a falu dolgozóival. Az fáj a kulákoknak, hogy ma már hiába ígérgetnek aludttejet a munkásoknak, vagy pedig harmadik részt, hogy földjeiket megműveljék. A falusi dolgozók szemükbe nevetnek a kulákoknak. Ma már semmi szükség 6inc6 a kulák alamizsnájára, amelyet a múltban odadobtak elé|ük, mint kutyának a csontot. Kegyelemkenyérre már senkinek nincs sziiks6ége, mert gombamódra szaporodnatc a gyárak, ahol munkája után mindenki megkapja az igazságos jutalmat. Ezek a dolgok bosszantják kulákjainkat. akik látják, hogy valamit cselekedniök kell, ha nem akarnak menthetetlenül elpusztulni. És a kulákok cselekednek is. Ahelyett, hogy megFognák a kaszanyelet és iparkodnának megművelni földjüket, a szabotálást jobb kivezető útnak látják a veszedelemből. Igy gondolkodik Bóna János bolgáromi kulák is. Csakhogy a méregkeverő kulák elbízta magát Azt hitte, hogy a végtelenségig megy a játék. Azonban tévedett, mert az éber munkásszemek észrevették a mézbe rejtett mérget. Bóna János, bolgáromi kulák földjei jó állapotban vannak. Ezt azonban nem Bóna János gondos munkájának javára lehet írni Ezt a természet ajándékának, a jó termőföldnek lehet köszönni. A kulák minden erőlködése ellenére is a föld bőséges termést hozott. A szép búzatáblák bárkinek is becsületére váltak volna. Minden földműves örömmel fogadta volna a természet bőséges ajándékát és felhasználta volna népünk jólétének emelésére. A mi kulákunk azonban máskép cselekedett. Az aratás befejezése után minden földműves arra törekedett, hogy termését mennél előbb biztonságba helyezze. Tudatában voltak annak, hogy minden szem gaboi.a ami tönkremegy, nemzetgazdaságunk gyarapodását akadályozza, dolgozó népünk életszínvonalának emelkedését tartja vissza. Tudta ezt Bóna János kulák Í6 és éppen ezért nem törődött azzal, hogy a termését idejében betakarítsa. Nem gondolt azzal, hogyha a termést nem takarítja be rendes időben, a gabona kicsírázik a földön és hogy ezzel a dolgozók hazája ellen követ el merényletet. Bóna János helyzete úgy néz ki, mintha epyedül csak őt nem bosszantaná a dolog. A gyönyörű búza learatva, keresztekbe rakva rothud kint a földeken. A búzakereszteket teljesen benőtte a fű, a kévék megfeketedtek, a kalászokból perfig kipc-gett a szem. Es mit csinál Bóna János? Bóna János ahelyett, hogy » gabsnakereszteket behordta volna a fö'dekről, mint más gazdák csinálták, hozzáfogott marhái részére taka'mányc kaszálni. Ha a kereszteket haza hordta volna, vagy pedig kint a földeken csinált volna belőlük asztagot. az eső nem tett volna benne semmi kárt. De hát a kulák szeret mindenl fordítva csinálni. Gonosz lelke akkor örüi, ha valamilyen gazságot követhet el a szocializmus fejlődésének megakadályozására. Bóna János is azért ment takarmányt kaszálni a hórdás ideje alatt, hogy a falu dolgozói ne mondhassák azt, hogy nem dolgozik, és azért rothad kint a földön gabonája. Vagyis más szóval. Bóna János «zénakaszá'ással akarta leplezni a falusi dolgozók előtt ravasz politikáját. Bóna azzal védekezik, hogy sok a marhája és kell azoknak télire a takarmány. Ez mind rendjén való volna, mert kevés kulák van olyan, akiknek az istállójában 1—2 darab gebénél több volna. Bóna Jánosnak azonban van elég marhája és sertése, csak ami a legérdekesebb, még sem tudja búsbeszolgáltatási kötelezettségét teljesíteni. Ezzel szemben a húsfeketézésbó'I lassan már mliliomos lesz. Meg vagyunk győződve arról, hogy a füleki járás pártbizottsága lépéseket tesz » gabona megmentsenek érdekében. Nem fogják tűrni, hogy azért, mert « kuláknak takarmánvt kell kaszálni, egész országunk dolgozó népének a kenyere kint rohadjon a földön. H-n.)