Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-25 / 225. szám, kedd

Világ proletárjai e gyesülj etek! t..*..*..*..*..*.,e.,*,*,*.*., »..«..< A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 szeptember 25. kedd 2 Kčs IV. évfolyam, 225. szám A sajtókampány első napjainak jó tapasztalatait felhasználva induljunk döntő küzdelembe az SzKP Központi Bizottsága határozatának teljesítéséért. A PRAVD A .* vagy az U J SZÖ t minden család asztalára! Több gépet a Szadlovszky-tárnába és fokozzuk a műszakiak meg a vájárok együttműködését Nehéziparunk csak úgy tud ered elősegíteni a szocialista építkezé tervet, amivel hozzájárulnak a gaz lődéséhez. Ezt esak úgy tudjuk és a munkások együttesen azon szöböljék. A terv nem teljesítése segítjük munkájában. Ezért mind mennyiségben és minőségben pél járul a szocializmus építéséhez és ményt felmutatni és csak úgy tudja seket, ha vasércbányáink teljesítik a dasági színvonal emeléséhez és fej­elérni, ha a mérnökök, a technikusok lesznek, hogy a nehézségeket kikü­annyit jelent, hogy az ellenséget en munkásnak meg kell értenie, hogy dásan elvégzett munkájával hozzá­a béke szilárdításához. A mérnököknek és technikusoknak le kell menniök a munkahelyekre és segíteniök kell kiküszöbölni az ott felmerült hibákat, mert ezt megkö­veteli a tervteljesítés sikeres előbbre* lendülése. A rozsnyói bányaüzemnél főleg a Szadlovszky-bányában érezhető az új munkamódszerek és a gépesítés al­kalmazásának hiányossága. Ezeket a nagy technikai hiányokat a mérnökök azzal magyarázzák, hogy nem kapnak gépeket. Nemi lehet azonban könnyen megmagyarázni, hogy miért nem küldenek, amikor a gépesítés bánya­Iparunk annyira kívánatos fejlődésé­nek alapja. A vas ma többet ér, fi szocializmus építésében, mint az arany és gondoskodni kell arról, hogy a Szadlovszky-bányát ellássuk a ter­meléshez szükséges gépekkel. Tudni­illik összesen csak egy szalagasztal van, amellyel természetesen egyszerre négy munkahelyen dolgozni nem le­het. Igyekeztek ezen segíteni az elv­társak? Ez az egy szalagasztal 4 és 8 méter hosszú és kisebb munkahe­lyen nem lehet alkalmazni. A leg­nagyobb baj azt hisszük az, hogy a mérnökök keveset járnak le a munkahelyre, így nem ismerik a fejtések mindennapi szükségleteit és nem is tudnak hathatós segítsé­get nyújtani a bányászoknak. Most képzeljük csak el, ha szalag­asztal két-három munkahellyel feljebb van, mint kellene, akkor a leszállítása és fölszerelése egy teljes műszakot vesz igénybe, vagyis egy teljes mű­szak kiesik munka nélkül. Hogyan tudnánk ezen segíteni? Ugy, hogy a bányaüzem karbantartó lakatosai ke­zelnék a szalagasztalt. Fölszerelését és leszerelését is ellvégeznék és fe­leQősek lennének azért, hogy a nagy­teljesítményű gép mindig jó karban legyen. Mert (gy, ahogyan most van, akárki hurcolhatja, szétszedheti, ösz­szerakhatja és ha szállítás közben el nem vesztett két-három csavart, vagy valami más apróbb alkatrészt, akkor a gép egy-két óra próbálgatás után megindul. Mi a megoldás? Az, hogy két­három méteres darabokban minden munkahelyre szalagasztalt viszünk, ami nagyon megkönnyítené a vájá­rok munkáját és a termelés is ha­talmas iramban szökne fel. A rozs­nyói bányák vezetői kell, hogy tud­ják, hogy az építés mai üteme mel­lett az eddig termelt vasércmeny­nyiség nem lesz elegendő és kell, hogy az új módszerek és gépek be­vezetésével előkészítsék a munka termelékenységének emelkedését. Elő kell segíteni a vájárok kezde­ményezéseit ís. Az újító mozgalmak errefelé még csak gyermekcipőben járnak. Pedig a munkásokban nincs hĺba. A Szladlovszkyban is Krolik vá­jár szintén újítójavaslat bevezetésén dolgozik, amivel megkönnyíti a mun­káját és jelentősen emeli a termelé­kerységet. Krolik elvtárs új munka­módszere a 3 csúszdára va'.ó fejtés, ami nagyon megkönnyíti a bányász munkáját. Igy már nem kell 20—25 méterre hordani a vaskövet, hanem a robbantás a három csúszdára dobja a követ és így elesik a kosarakkal való hordás robotmunkája. A szalagasztalt is jobban ki lehet használni a három csúszdánál. Mert ha az elsőnél eflfogy a vaskő, az asz­tallal át lehet menni a másodikra, vagy a harmadikra és ott rakodni to­vább, amivel 6ok időt takarítunk meg. Krolik vájárra? {Mdőgölefc g ciga­retta szünetben. Míg lassú, kényelmes mozdulatokkal előveszi dohányszelem­céjét, felnéz a csúszdára, simogatja 6izemével munkájának látható ered­ményeit és míg a cigaretta füstje lassan oszladozik é sötét vágatban, beszélni kezd: é — Szeretném minél eíőbb befejezni az előkészítő munkát, hogy minél előbb neki láthassak a három sutra való fejtésnek. Ezt itt a Szadlov­szkyn még nem csinálták, új dolog, de azt hiszem, jól beválik majd. A karbidlámpa fénye élesen vilá­gítja meg arcát és poros arcától csil­logó szernét, emel y minduntalan szinte simogatja a munkát, melyet nagyon szeret. Figyelmesen hallga­tom. — A baj az, hogy igen gyenge segítséget kapunk a műszakiaktól. Azt se tudom, mikor jön a mérnök, mert olyan ritkán jön, hogy eszem­ben se tudom tartani. Pedig, ha jönne, sokat segíthetne és gyor­sabban menne a termelés. Mikor lesznek már nekünk olyan mérnö­keink, mint a szovjetmérnökök. Az Imbolygó karbidlámpa fényénél a 21-es tárna mélyén egymásután rakjuk be az ácsolatot Krolik elvtárs meg én. A 19—20-as tárnákból ide­hallatszik a tompa dörrenés, ott lőnek a műszak alatt. — Készülhetünk kifelé, — mondja Krolik vájár. — A kabátot vállunkra dobjuk, kehünkben a lampával indu­lunk a felvonóhoz. Idejönnek össze a többi munkahelyekről is Egy keveset várni kell. mert a lift foglalt, vaskö­vet szállítanak. A bányászok vidá­mak. Tréfálkoznak egymással, így ütik el a várakozás idejét. Én gondolatban ismét végig futot­t.im az egész műszakon. Atgondol­tam, mi történt, hogy minél löbb ma­radjon meg a fejemben. Amikor gon­dolataimnak végére értem, _ hirtelen láttam, hogy a munka megý, de az emberök fejlődésében nagy hiányok mutatkoznak. — Embeiek, mondjátok, mikor szo­kott lenni üzemi gyűlés? Mikor be­szélitek meg a felmerülő kérdéseket? Megértették a kérdésemet és -siet­tek a válasszal. — Itt csak akkor van gyűlés, ha valami baj van, amikor azután össze­vissza kapkodnak. A Központi Bizottság határozatainak teljesítéséért A pártsajtó terjesztésének kampánya nagy sikerrel érkezett el döntő szakaszához Bár még részleges jelentések nem állnak rendelkezésünkre, már most világos, hogy Szlovákiában a Sajtó Napján megindult hatalmas sajtó­terjesztési kampány sikerrel köze­ledik döntő szakaszához. A bratisia­vai kerületben az első két toborzási napon igen jó munkát végeztek az agitkettösök. Munkájuk eredménye: 12.484 új Pravda és Uj Szó előfize­tő. Ebből a hatalmas számból ma­gára Bratislavára 4155 előfizető jut. A bratisiavai agitkettösök az első kerületben 1852, a második kerület­ben 621, a negyedik kerületben 416, az ötödik kerületben pedig 659 új előfizetőt szereztek. A Bratislava­vidéke járás agitkettösei, közel 200 pár, 890 új Pravda és Uj Szó elő­fizetővel büszkélkednek. Részjelentések érkeztek a galán­tai járásból, ahol eddig 933 Pravda és Uj Szó előfizetőt és a dunaszer­dahelyi járásból, ahol eddig 882 Pravda és Uj Szó előfizetőt toboroz­tak. A legsikeresebb bratisiavai agit­központok közé tartozik a Slovnaft üzemi központja. Szombaton 107 új előfizetőt szereztek. Vasárnap meg­rendezték az agitátorok beszélgeté­seit, akik közül a legjobbak. Cséri Ludmilla és Haverlik László, be­szélteik tapasztalataikról. A kassai kerületben a Sajtó Nap­ját a kővetkező jelsző alatt rendez­ték meg: A pártsajtóval a Kohásza­ti Kombinát és a szocialista Kassa felépítéséért. A kerület agitkettösei nemcsak a pártsajtó előfizetésének toborzását szorgalmazták, de felhív­ták a dolgozókat, főleg a még nem alkalmazott, háztartásban dolgozó asszonyokat arra, álljanak munká­ba ök is Kelet-Szlovákia iparosításá­nak fellendítéséért. A Komensky­utcai agitációs központ agitátorai 35 nőt győztek meg, akik munkába állnak, míg 12-en önkéntes brigád­ba jelentkeztek a kohókombinátra. A legtöbb előfizetőért folyő verseny­ben még mindig a kassai Autoreno­va dolgozója, Bán Ferenc elvtárs áll az élen 200 előfizetővel, míg a má­sodik helyen az építkezéseken dol­gozó Téglási Ernő 116 előfizetővel. Lapár Anasztázia 70 előfi­zetőt, mig Svábovsky Tibor {50 elő­fizetőt szerzett. A nyitrai kerületben Kántor Miklós jár az élen, aki 310 új előfizetőt szerzett. Mindenkit meg tudott győzni arról, hogy a sajtó rendszeres terjesztésével és állan­dó olvasásával értékes tapasztalato­kat nyer, amelyek segítségéra van­nak a jobb munkaeredmények eléré­sében. Igen jó eredményt mutat fel Kurucz Antal is, aki 72 új előfize­tőt, Molnár János, az állami gépál­lomásról 57 új előfizetőt szerzett. Már ezekből a példákból is látha­tó, hogy Szlovákia dolgozói felfogták a pártsajtó terjesztésének fontossá­gát és a napokban meginduló ter­jesztési kampányt kifejlesztik úgy, hogy december végéig jelenthessék Siroky elvtársnak: Teljesítettük a Központi Bizottság határozatát és a napi pártsajtó, a Pravda vagy az Uj Szó ott fekszik minden dolgozó család asztalán. A burgonyaellátás zavartalan biztosításáért X belkereskedelmi minisatlértum közli, hogy hétfőtől, 1951 szeptember 24-től a kővetkező változás történt a késel burgonya árusításánál. A fogyasztási burgonyát szep­tember utolsó hetében a kenyér- és lisztjegy k illőn szelvényeire fogják kiadni. Éspedig a 4 a—2, 4 b—2, 4 Elhallgattak. A munkások nagy küzdelmükben magukra vannak hagyat­va. Nincsen, aki törődjék velük, az üzemi Pártszervezet és a Szakszerve­zet neim vezetik őket és nem nevelik. Pedig itt volna az ideje annak, hogy végre megkezdjék a szocializmus élenjáró építőinek, a bányászoknak ne­velését. Mert čsak a politikailag fejlett bányászokkal ie:het' új módszere­ket bevezetni, nagyobb eredményeket elérni, mert csak az a munkás tudja kifejleszteni a szocialista munka ver senyt, aki tudja, hogy sajátmagának dolgozik. Most a hüségpótlék kiosztása után itt van az alkalom, hogy megkezdjük a bányászok között a tömegpolitikai munkát és a szakszer­vezetek maradéktalanul teljesítsék a bányászszövetség felhívását. Kelemen Béla, Szaólovsaky-tárna. Bratislava II. járásában a sajtónapra hat agitációs központot létesítettek. Az egyik központ a Danubius cérnag yárban van, ahol 108 agitkettőst állí­tottak fel és akiket jelenleg iskoláztat nak. A képen Christo Kirov elvtárs, az SzKP bratisiavai II. járás szervezetének alelnöke, előadást tart az agitkettösök feladatáról. o—2, 4 d—2 szelvényekre. Szemé, lyenként 2 kilogrammok adnak ki korhatár nélkül csökkentett fogyasz­tási áron, egy kilót 1.75 koronáért. A következő héten a nemzeti vál­lalatok üzletei előkészítik a raktá­rozásra szánt burgonya árusítását. Erre már előzetes megrendeléseket fogadnak el, és egy héten belül köz­ellátási jegyek lesznek kiadva, me­lyekre minden fogyasztó (az önellá­tókon kívül) 2 kilogramm burgonyát kap október hónapra és 50 kilo­gramm burgonyát a május végéig terjedő Időre. Az 50 kilő burgonyát csökkentett fogyasztási érért, 80.50 koronáért november 15-ig a házak­hoz fogják szállítani. Az árba bela vannak számítva a szállítás költ­ségek is. Máskülönben ez a mennyi­ség- felvásárolható folyamatosan az egyes időszakokban. Ezen biztosított burgonya árusításán kívtfl a burgo­nyát szabad piacon is fogják árusí­tani, 3.20 koronáért. Az üzemi kony­hákban a burgonyából készült étele, ket jegy nélkül fogják árusítani. Egyben intézkedés történik, hogy azok az Egységes Földműves Szö­vetkezetek és földművesek, akik szerződésen felül szolgáltattak be burgonyát, a szerződési érőn félül jutalékot kapjanak. Az új intézkedések arra Irányul­nak, hogy a burgonyaellátás minden dolgozó számára zavartalanul tör­ténjen és biztosítva legyen az alap­fogyasztás, továbbá gátolva legyen a burgonyával való spekulálás és feketézés. (7)éqíi rftéter lakatos : JHjecpiUitaiiiik a mptupaÜ impe^iaiiitálaiak... A napokban a bratisia­vai Béke-üzemben jártam. Az üzemi pártszervezet iro­dájában a párttitkár bemu­tatott egy kék munka/ru­hás. középkorú, energikus arcú embernek, Végh Pé­ternek. Megjegyezte a párt­titkár, hogy Végh elvtárs egyike az üzem legügyesebb éa legtevékenyebb vezetői­nek. akit érdemeiért helyez­tek vezető állásba és pár héttel ezelőtt magas kitün­tetésben részesítették. Végh Péter lakatos 1949 szeptemberében került az üzemhez. Az oldalfalakat akkor még fel sem húzták a kőművesek, amikor laka­tostársaival Koncser István­nal. Rebicsek Kálmánnal ég SusTa Józseffel együtt meg­kezdték a gépek beszerelé­Egész télen ét meglehető­sen nehéz körüLmények kö­zött folyt a munka. Az ol­dalfalak nélküli műhelyek­ben szabadon kitéve a tél hidegének dolgoztak. 1950. áprilisában kaptak segítsé­get, ekkor kerültek hozzá­juk Bélik József és Ercsé­nyi Jánog lakatosok. Május elsejére szocialista szerződést kötött a íakatos­mühely. A munkások telje­sen megértették, milyen nagy szükség van az új üzemre és 100 százalékosan bekapcsolódtak a munka­versenybe. Átlagos napi teljesítményük mindig 160 —170 százalék körüli volt Jellemző az elvtársak be­csületes gondolkodására, hogy, amikor szükséges yolt, ünnepnapokon is dol­goztak, a gépek szerelésén, sőt nagyon sokszor éjjelen­ként is, hogy lelkiismerete­sen teljesíthessék köteleztt­ségvállalásukat. Szívügyük­nek tekintették, hogy az üzem a tervezett időre meg­indulhasson. Fáradozásuknak meg ls lett az eredménye, mert az üzem jóvaj a tervezett idő előtt elkészült é s üzemké­pessé vált A munka meg­indítása ünnepélyes keretek között, a kormány tagjai­nak résztvételével történt meg. Az ünnepség keretében a lelkiismeretes lakatosokat jól végzett munkájukért a kormány tagjai jelenétében kitüntették. Díszoklevelet kapott Xégh Péter. Bélik József lakatos és Kulik Emil hegesztő. Kitüntetésüknek a többi munkások is szívből örül­tek, mert látták, hogy ha­zánkban a becsületes mim. kásokat nem csak, hogy jól megfizetik, de érdemeikért ki is tüntetik. A kitüntette Végh Péter önérzetesen mondja: — Megmutattuk a nyu­gati imperialistáknak, hogy mi, a szocializmust épitő munkások, legyőzzük az útunkba kerülő nehézsége­ket és a kitűzött időnél előbb teljesítjük a terveket Tudjuk milyen nagy szük­ség va n az új gyárakra szocialista iparunkban. A* új üzemek mindegyike egy­egy bástyája a béke megvé­désének. ifi. LJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom