Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-22 / 223. szám, szombat

Világ proletárjai egyesüljetek! t..*..*..*..*..*.,e.,*,*,*.*., »..«..< HH M Hk M MA M §É§|| wm A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1951 szeptember 22. szombat 3 Kčs IV. évfolyam, 223. szám „A kommunista sajtó a modern munkásmozgalom nélkülözhetetlen részévé lett. Nélküle nem létezik semilyen valóban egészséges és fejlett mozgalom. A sajtó nagysága és ereje mértékadó a mozgalom nagyságára ás erejére". KLEMENT GOTTWALD „A legkomolyabb hiány tehát az, hogy sajtónk, a mi pártsajtónk nincs eléggé elterjedve, hogy a Pártot nem eléggé kapcsolja össze a tömegekkel." Ezt mondotta Siroky elvtárs Szlovákia Kommunista Pártjának áprilisi központi bizottsági ülésén, mikor az ő ajánlatára Pártunk Központi Bizottsága magáévá tette azt a határozatot, hogy a szlovákiai kommunista sajtót napi 300.000 példányra emeli, hogy ezáltal sajtónk teljesíteni tudja a legfontosabb hivatását, hogy meg tudja teremteni a legszorosabb kapcsolatot Pártunk és a tömegek között, hogy mozgósítani tudja Szlovákia dolgozó népét Pártunk célkitűzéseinek, Szlovákia iparosításának, mezőgazdaságunk új szocialista alapokra fektetésének megvalósítására. Ebben a célkitűzésben, ennek a hivatásnak teljesítésében példaképpen áll előttünk Csehszlovákia Kommunista Pártjának központi lapja, a Rudé Právo, amely a szovjet sajtó, a bolsevik sajtó példáját követve, a lenini-sztálini sajtó bolsevik következetességével valósítja meg Pártunk gottwaldi irányelveit, hazánk szocialista felépítését. » A sajtó napján fontosnak tartjuk kissé szemügyre venni a csehszlovákiai magyar sajtó helyzetét is, részben visszatekintve a múltra, de inkább a csehszlovákiai magyar sajtó jövőjét vizsgálva. Csehszlovákiában a magyar kommunista sajtónak nagyon gazdag és szép múltja van, éppen eeért büszkén tekinthetünk vissza a csehszlovákiai magyar kommunista sajtóra. Legrégibb és dicsőséges múltja a kassai Munkásnak van, innen indult a magyar kommunista sajtó, itt jelent meg az első magyar kommunista sajtótermék, amely később különböző címek alatt a republika legkülönbözőbb városaiban, Pozsonyban, Moravská Ostravában, Prágában, hol mint Munkás, hol mint Magyar Nap, Az Üt és egyéb elnevezéssel tűnt fel, hol legális formában, hol illegálisan, de mindenkor egy célt szolgálva: megdönteni a kapitalizmust, a kapitalista rendszert, mozgósítani a munkásosztályt, a dolgozó parasztságért a kapitalizmus jármától való megszabadulásra, a kapitalizmus megdöntésére. Nem volt könnyű ez a harc a masaryki-benesi „demokrácia" idején, de még nehezebb volt a fasizmus, a megszállás éveiben. Hogy mit jelentett a masaryki-benesi „demokrácia" korszakában a „sajtószabadság", azt Lenin szavaival magyarázom meg, amelyeket 1919 március elején a kommunista internacionálé első kongresszusán mondott: „A sajtószabadság" szintén egyik legfőbb jelszava a „tiszta demokráciának". A munkások erről is tudják, a világ szocialistái pedig milliószor elismerték, hogy ez a szabadság ámítás mindaddig, amíg a legjobb nyomdák és Lőrincz Gyula* A kommunista sajtó az igazság, a béke fegyvere a legnagyobb papírtartalékok a tőkések birtokában vannak és amíg a sajtón a tőke hatalma uralkodik, ami az egész világon annál világosabban, annál élesebben, annál cinikusabban nyüvánul meg, minél fejlettebb a demokratizmus és köztársasági rend, mint például Arberikában. Ahhoz, hogy kivívjuk az igazi egyenlőséget és az igazi demokráciát a dolgozók, a munkások és a parasztok számára, előbb meg kell fosztani a tőkéseket attól a lehetőségtől, hogy felbéreljék az írókat, megvásárolják a kiadókat és megvesztegessék az újságokat, ehhez pedig le kell rázni a .tőke jármát, meg kell dönteni a kizsákmányolókat, el kell nyomni ellenállásukat. A tőkések mindig „szabadságnak" nevezték a gazdagok nyerészkedési szabadságát, a munkások éhenhalási szabadságát. Igy, — ahogy Lenin mondja — igy álltunk a sajtószabadsággal a kapitalista, a München-előtti Csehszlovák Köztársaságban. „Sajtószabadság" volt, amelyben szabad volt védelmezni, dicsőíteni az uralkodó rendszert, a kizsákmányolást, a gazdagok nyerészkedési szabadságát, nyerészkedési versenyét. Ebből világosan kitűnik az, hogy az úgynevezett „sajtószabadság" nem vonatkozott a kommunista sajtóra, nem vonatkozott a csehszlovákiai magyar kommunista sa.ttóra sem és sajtónk ebben az időben nem egyszer jelent meg teljesen fehér, a cenzor által „kimeszelt" oldalakkal. A „demokrácia", a „szabadság" eme korszakában Gottwald, Široký, Steiner Gábor, Mező és sok más elvtársunk parlamenti beszédeinek, cikkeinek sokszor csak címét ismerhettük meg és csak most, a fölszabadulás után ismerkedünk meg könyvekből, vagy más formában azokkal a beszédekkel, azokkal a cikkekkel, amelyek követeléseink, győzedelmes harcaink lényegét, belső tartalmát jelentették. A kommunista sajtó harcáról az illegalitás, a fasizmus, a háború évei alatt nem kell sokat beszélnünk, hogy meggyőzzük olvasóinkat arról, hogy a kommunista sajtó milyen áldozatkész, milyen elszánt harcot folytatott a fasizmus, a megszálló fasiszta hordák garázdálkodása ellen, elég példaként felhozunk a kommunista sajtó örök büszkeségét felejthetetlen mártírját, Július Fucsíkot, aki a megszállás éveiben mindaddig illegálisan szerkesztette Pártunk megbízásából a Csehszlovákiai Kommunista, Párt központi lapját, a' Rudé Právot, míg a Gestapo karmaiba nem került,. Elveit még akkor sem tagadta meg, mikor szeptember 8-án a hóhérok kezébea kiszenvedett. Ebben n hónapban volt Fucsík halálának évfordulója, ebben a hónapban csináljuk a sajtókampányt Szlovákiában és ez külön kötelez bennünket arra, hogy Fucsík eszméihez, Fucsík munkásságához hűségesen ragaszkodva mindent elkövessünk azért, hogy azokat az eszméket, amelyekért Fucsík bátran és rendíthetetlenül a bitófa alá állt, megvalósítsük. És fölszabadult hazánkat segíteni fogjuk abban, hogy minél jobban megközelítsük azt az országot, amelyet Fucsík oly odaadóan szeretett, a nagy Szovjetuniót. A magyar kommunista sajtó hagyományaira építve, az új né pi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban 1948 december 15-én megjelent az Uj Szó, a csehszlovákiai magyar dolgozók lapja. Az indulásnál hiányoztak azok, akik a háború, a fasizmus, a legkülönfélébb üldöztetések áldozatai lettek, hiányoztak azok, akik a fölszabadulás utáni időkben politikai okokból, az akkori nemzetiségi politika következtében elhagyták hazánkat. Az Uj Szó tapasztalatlan, nagyrészben új emberekkel, új szerkesztőkkel indult. Ebben az időben Szlovákiában még tombolt az azóta leleplezett imperialista kém, Clementis irányítása alatt dolgozó Husák, Novomesky burzsoa-naiconalista klikk és Pártunk, valamint kormányunk határozata, kezdeményezése ellenére a legnagyobb akadályokat gördítették az Uj Szó terjesztése elé. Ebben az időben a burzsoa-nacionalisták kártevő tevékenységének következtében a magyar reakciónak is óriási be folyása volt a legszélesebb magyar néptömegekre, hiszen a burzsoa-naeionalizmus, a nacionalista kilengések készen adták az érveket, készen adták a propagandaanyagot a magyar reakció szájába. A burzsoa-nacionalizmus az egyik oldalon kiváltotta, fölrázta a másik, a magyar részen szundikáló nacionalista, soviniszta érzelmeket s ennek óriási káros hatását érezte a csehszlovákiai magyar dolgozók lapja, az Uj Szó is. A magyar nacionalisták tobzódtak az Uj Szó ellen szórt rágalmakban, megvádolták az Uj Szót „nemzetárulással", „becseheléssel" stb. s valljuk be őszintén, nem jelentéktelen hatást értek el még a munkásosztály, de különösen a dolgozó parasztság soraiban is. Az Uj Szó első megjelent számai óriási, sohasem várt példányszámban keltek el, később ugyanilyen rohamosan zuhant az Uj Szó példányszáma. Vizsgáljuk meg az okát, miért volt ez? A meglepetésszerűen magas példányszám váratlanul ért ben iinket és nem tudtuk megmagyarázni az első időben, hogy honnan, miből ered ez az óriási érdeklődés. Később a szerkesztőségbe érkező levelekből, nem egyszer fenyegetésekből világosan megértettük, hogy mi történt. A magyar nacionalisták, a magyar reakció és az általuk befolyásolt tömegek nagyrésze úgy érezte, hogy az Uj Szó mint magyar lap, az ő nacionalizmusukat, sovinizmusukat lesz hivatva táplálni, hogy az Uj Szó a reakció malmára hajtja a vizet, mint valami ellenzéki sajtóorgánum, megtévesztette őket a nyelv, mint a nemzeti forma kifejezője, csak később, mikor a lap tartalmából meggyőződtek arról, hogy nem célunk a népi demokratikus rendszer ellen harcolni, sőt ellenkezőleg, célunk a szocializmus mielőbbi fölépítése a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban, akkor visszautasították az Uj Szót, kampányt indítottak az Uj Szó ellen, azzal érvelve, hogy ez nem a magyar ság lapja. Igazuk volt, mert mi nem a magyarságukkal kérkedő burzsoa-nacionalistáknak, hanem a magyar munkásosztálynak, a dolgozó magyar parasztságnak akartunk lapot csinálni és nem a magyar reakciónak, nem a magyar grófoknak, báróknak, gyárosoknak, földbirtokosoknak. Célunk az volt, hogy az Uj Szóban a csehszovákiai magyar dolgozók lapját teremtsük meg. A cél helyes volt, megvalósítására azonban még hosszú ideig gyöngék voltunk. Ennek következtében az Uj Szó hosszabb ideig abban a kritikus helyzetben volt, hogy míg az egyik oldalról örömteli jelenség volt számunkra az, hogy a magyar reakció elutasítja, nem fogadja el lapjának az Uj Szót, addig a másik oldalról szomorú jelenség volt az, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók ugyancsak nem találták meg a lapban saját sajtójukat, saját lapjukat. Ezt az utóbbi hibát kétségtelenül magunkban, a lap szerkesztésében és elsősorban a lap irányításában kellett keresni. Siroky elvtárs kritikája nyomán átvizsgáltuk és naponta megvitattuk a lap tartalmát abból a szemszögből kiindul va, hogy az Uj Szóból hogyan formálhatjuk ki a csehszlovákiai magyar dolgozók igazi lapját, szószólóját, újra és újra megvitatjuk, miben módosíthatjuk az Uj Szót, hogy az mindjobban Pártunk kinyújtott jobbja legyen a magyar dolgozók tömegei felé, hogy Pártunk agitátora, hogy jó szervező legyen az Uj Szó. Lenin elvtárs 1918 szeptember 20-án a következőket mondta! „Újságaink túlságosan sok helyet szentelnek a régi témákkal kapcsolatos politikai agitál ciónak — a politikai fecsegésnek. Túlságosan kevés helyet szentelnek az új élet építésének és az ezzel kapcsolatos tényeknek." A hibák megismétlése mintha törvényszerű valami volna. Mi is beleestünk ezekbe a hibákba s az Uj Szóban sok* szor elnyújtott, fölösleges, hoszszú, intellektualizált fecsegéat kezdtünk lényegtelen vagy pár sorban elintézhető politikai, személyi vagy a múltra tartozó kér désekről, ahelyett, hogy kon« kréten előtérbe helyeztük volna mindazokat a napi kérdéseket, amelyek üzemeink, falvaink mindennapi munkájában előfor* dúlnak. Ugyancsak Lenin mond-, ja, hogy a burzsoázia, a kapita-< lizmus idejében eltitkolt szentély, belső titok volt az üzemek, a gyárak, a magángazdaságok termelési kérdése. Ez megfelelt a kapitalizmus, a burzsoázia ér* dekeinek, de nekünk, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet idején, radikálisan szai kítanunk kell ezzel a bevett szokással. Nálunk, igenis, a munka kérdését előtérbe kell állítani gyakorlati szempontból. A szocialista verseny üzemeinkben, szövetkezeteink élete a falun, állami birtokaink munkamódszerei, új termelési formái kell, hogy komoly és mély napikérdé* sek legyenek a csehszlovákiai magyar dolgozók lapjában, az Uj Szóban, hogy ezáltal tényleg a csehszlovákiai magyar dolgozók lapjává tegyük az Uj Szót* Meg kell tanulnunk bánni a kritika és önkritika eszközével, hogy lapunkat is olyanná, azzá tudjuk tenni, amire a csehszlovákiai magyar dolgozóknak szüksége van, újstüusú kommunista lappá. A szocializmus mielőbbi építésének útján, az Uj Szónak a béke megvédése hatásos fegyveréül kell szolgálnia* Mindnyájunknak, Csehszlovákia minden magyar dolgozójának kötelessége ma, a sajtó napján kritikaüag és önkritikáilag megvizsgálni, hogy mit tett a kommunista sajtóért, lapjaink terjesztéséért. Kötelességünk kötelezettséget vállalni ezen a napon, hogy Siroky elvtárs ajánlását, Pártunk határozatát, hogy a pártsajtó napi példány-, számát év végéig 300.000-re emeljük, hogy az Uj Szó előfizetőinek táborát év végéig duplájára szaporítjuk, mi is elősegítjük. Ugyancsak kötelességünk s minden magyar dolgozónak kötelessége, hogy saját lapjának necsak olvasója, hanem munkatársa is legyen. S újra Lenin szavait idézem: „Ne mondják a munkások azt, hogy az írás nekik „szokatlan" munka: a munkásírók nem készen hullanak az égből, csak lassanként, az irodalmi munka folyamán nevelődnek ki. Csak bátrabban kf>U munkához látni: egyszer-kétszer megbotlik az ember, aztán mégis megtanul iiá.,,^