Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-01 / 205. szám, szombat

UJSZ0 1951 szeptember 1. A szocializmus építkezéseiről Munkaversenyben a nagy szovjetgépek kezelői Augusztus vége. A nap még per­zselően szórja sugarait. A HUKO-n dolgozó munkások nem törődnek a tűző nap hevével, szorgalmasan dol­goznak. A munkások megértették, hogy mit jelent a HUKO építkezése számukra. — Ez lesz a jövőnk alapja, — mon­dogatják a munkások. A HUKO épílkezé6én napról napra nevelődik a szocialista ember, ami nemcsak a műszak alatt vehető észre, hanem a munkaidő után is. Szombat van, késő délutánra jár az idő. A ha­talmas buldozérgépek dobogása el­csendesül. A gépek sorban elhelyezve állnak az udvaron, a gépkezelök gon­dosan megvizsgálják, rendben van­nak-e gépeik. — Tudod elvtárs, a gép csak akkor üzemképes, ha gondosan karbantart­juk, — mondja Bányacky Miklós. — A gépnek is meg kell adni, ami jár. hát én gondozom is, mert szeretem a gépet és mindig nagy gondot fordí­tottam kezelésére. Most pedig külö­nösen megvizsgálom, hogy nincs-e valami baja, mert a jövö héten nagy csatára készülök Azért olajozom, zsí­rozom a gépem ilyen gondosan. A HUKO-n most veszi kezdetét a szo­cialista munkaverseny. Hétfőn kezdő­dik meg, kihívtam az összes buldoze­rosokat, bágerosokat és szkripperese­ket szocialista munkaversnyre. Itt a Kohászati Kombinát építkezésén is kifejlesztjük a szocialista munkave-r­senyt, mert meggyőződtem arról, hogy így nagyobb sikereket érhetünk el. Én azelőtt Hencovcén a Drevo­kombinátban dolgoztam, ott is buldo­zeros voltam, — s közben előveszi élmunkáskönyvecskéjét és ezeket mondja: — Látod, elvtárs, ott már ki volt fejlődve a szocialista münkaverseny. Az átlagteljesítményem állandóan 200%-on felül volt. Az utolsó hóna­pot pedig 331 %-ra teljesítettem. Itt is fog az menni, csak a munkásokkal meg kell ismertetni, hogy mi a jelen­tősége a szocialista munkaversenynek. — Nekem is kicsit szokatlan ez a gép. De majd megismerem. Szeretem a gépet és ha az előző helyen 200%­on felül teljesítettem a normámat, ak­kor itt is elérem. Egyelőre 180%-ra vállaltam kötelezettséget és gondo­lom, hogy ezt el is érem, mert ott a é égi gépen sikerült, akkor itt az új Iztalineccel egész biztos, hogy még többet is elérek. Van két fiam, az egyik öt. a másik hét éves. Még na­gyon fiatalok, de ők is buldozeristák akarnak lenni. Ha megállok a géppel, úgy mennek rá, mint a darazsak. Már segítik olajozni és tisztítani a gépet. Bányacky elvtárs boldogan nézi a tisztára pucolt, rendbehozott gépet. — Bezzeg nem igy nézett ki, ami­kor átvettem, — mondja, — olyan sáros volt. hogy alig lehetett felismer­ni, úgy nézett ki, mint egy hatalmas sártömeg. Ilyen gépet elhanyagolni bűn. Meg kellene aranyozni annak a mérnöknek a kezét, aki ezt tervezte. Elvtárs, van neked fogalmad, hogy ezek a gépek mennvi munkát képesek elvégezni? Ha ezek a gépek nem vol­nának, nem is tudom, hogy honnan vennénk annyi munkaerőt, akik ezt a munkát elvégeznék. Nagyon sok munkást megkímél ez a nehéz, fárad­ságos testi munkától. Az a nagy tel­jesítmény, amit ezzel a géppel vég­zünk, csak játék, ha kézi erőre gon­dolok. Éppen ezért fogjuk kiterjeszteni a szocialista munkaversenyt, verseny­zünk a legjobb munkás címéért és a gépek rendes karbantartásáért. Én tu­dom. hogy mennyiie érdemes a szo­cialista versenyt kifejleszteni, mert a munkaverseny által 12.000 havi kere­setet tudtam elérni. Sajnos, még min­dig akadnak olyanok, akik még a mai napig se szabadultak meg a kapita­lista időkből származó előítéletekből. I Elfelejtették, hogy a munkás csak cAz <71^ &ZÓ kMÍika ja n íjúnuui i rülbelül 22 ezer lakásegységet lehelne építeni. III. Mindezekben a hiányosságokban az összes szakszervezeti szervek is hi­básak. Nem teljesítették kellően azo­kat a feladatokat, amelyek a szakszer­vezetekre a népi demokráciában vár­nak. A szakszervezetek feladata —, hogy a dolgozók életszínvonalát biz­tosítsák — lényegében nem változott. A különbség részben abban áll, hogy ma szükségtelen harcolnunk, mint a kapitalizmus alatt, sztrájkokkal és tüntetésekkel a munkából való elbo­csátás ellen, a munkanélküliség, nyo­mor és éhség ellen. A népi demokráciában, ahol a poli­tikai és gazdasási hatalom a mun­kásosztály kezében van, a szakszer­vezetek a dolgozók életszínvonalá­nak emelkedését azzal biztosítják, hogy gondoskodnak a termelés eme­léséről, a nemzeti jövedelem eme­léséről és igazságos elosztásáról Követ élményeinket csakis jelada­tainkkal köthetjük össze. Felada­taink összessége pedig az ötéves terc. ÉS éppen azért, mert a forradalmi szakszervezeti mozgalom teljesíteni akarja azt az alapfeladatát, hogy a dolgozók számára jobb életfeltételeket biztosítson, gazdaságossá keil ten­nünk termelésünket.' Saját érdekűnk ez és az egyetlen út a magasabb élet­színvonal elérésére. Még nem tanultuk meg, hogyan kell az összes kérdéseket a szocializmus építésével összekötni . \ meggvézéš, a politikai és nevelőmunka még nem tölti ki teljesen szakszervezeti funk­cionáriusaink mindennapi munkáját. Számos műhelyi és üzemtanácsunk nem foglalkozik eléggé a mozgalom fő feladataival és nem dolgozza fel azokat az üzem szempontjából. Még túlsókat hivataloskodnak, közbenjár­nak, a legkülönbözőbb utasításokat adják ki — éppen csak a munkahelye­ken nincsenek. Rendszerint terv nél­kül és a felsőbb szervek segítsége nél­kül dolgoznak. Azt a jelszót, hogy ^Arccal az üzemnek«, nem valósítják meg elég­gé. össz-szakszervezeti és szövetségi szerveink funkcionáriusai gyakran el­merülnek körlevelek készítésében és nem fogják fel azt, hogy szabálysze­rű, élénk érintkezésben kell lenniök a szakszervezeti csoportokkal, a munka­helyeken dolgozókkal. A főmunka az üzemcsoportokban van. A műhely- és üzemtanácsok kevés figvelmet fordíta­nak a politikai és meggyőzési munká­ra. A szakszervezeti közegek gyenge kapcsolata a dolgozókkal, az oktatás és a személyi segítség rendszerte­lenségei abban tükröződik, hogy a szocialista verseny elégtelen és gyakran ellenőrzés és értékelés nél­kül folyik. Kevés figyelmet fordítunk a mesterekre és műszakiakra. Gyak­ran bíráltuk őket, de vajmi ritkán segítetettünk neki. Ez egyik oka annak, hogy a műszaki értelmiség egyes tagjai még nagyon sokkal adósai a dolgozóknak. Soha azelőtt nem volt a műszaki értelmi­ségnek akkora lehetősége, hogy alko­tó erejét kifejtse, mint a mai népi de­mokratikus társadalomban. Sok mű­szaki ezt már megértette és mint a szocializmus kiváló építője működik Megmutatja a többieknek az utat, amelven haladni kell. Ezzel javul az újítóknak nvujtott segítség is, amely eddig távolról sem felel meg ezen út­törő mozgalom jelentőségének. Üzemeinkben új emberek nőnek fel — a szocialista munka hőséi. De nem tudtuk őket mindig példának odaállí­tani Nem szenteltünk elég figyelmet a dolgozó ember mindennapi érdeklő­désének, kérdéseinek, gondjainak és igvéni bajainak. A szakaszbizalmiak sokszor nem terjesztették fel a mun­kahelyekről jövő megjegyzéseket és javaslatokat a műhelyi és üzemtaná­csok elé. Voltak olyan műhelyi és üzemtaná­csok is, melyek az eléjük terjesztett javaslatokkal sem foglalkoztak és nem intézték el azokat Ugyanúgy nem szilárdítjuk meg eléggé a munkások és földművesek szövetségét. Kevés politikai segítsé­get nvujtunk az EFSz-eknek. Az EFSz-ek és állami birtokok fölött vál lalt védnökségek sokszor az ünnepé­lyes kihirdetéssel véget is érnek. Ke­véssé győztük meg a vidéken lakó elvtársakat, akiknek földjük is van, hogv úttörői legyenek az EFSž-eknek A falvak átmenete a szocializmusba lehetetlen a munkásosztály segítsége nélkül És a szocializmust új falu nél­kül nem építhetjük fel. IV Az előttünk álló választás alkalmat ad arra hogy értékeljük az eddigi szakaszbizalmiak, műhelyi és üzem­tanácsok munkáját és hogy konkrét intézkedéseket tegyünk arra, hogyan kell megszüntetni szakszervezeti munkánk hiányosságait. A válasz­tási kampányban kritikaitag fogjuk értékelni a szakszervezeti közegek munkáját, még pedig kezdve a szak­bizalmiaktól egészen a központi szakszerevezeti tanácsig. A választáson elmélyítjük a szak­szervezetek belső demokráciáját. A ta­gok titkos választással választják meg a szakaszbizalmiakat és a mű­helytanácsok tagjait. Ezzel biztosít­juk, hogy a legjobbak közül a legjob­öakat fogják megválasztani. Igy bi­zalomteljes kapcsolatot teremtünk a szakszervezeti funkcionáriusok és a ta­gok között. Mindnyájan felelősséggel tartozunk azért, hogy kit állítunk a szakszervezetek élére. Nem szabad új­ra választanunk olvan funkcionáriu­sokat, akik nem váltak be, hanem vá­lasszunk olyanokat, akik barátai a né­pi demokráciának, a népnek és akik jó példával járnak elől Ezért a válasz­tási kampányba minden tag kapcso­lódjon be. A,fiatalok és a nők, akik sikeresen bekapcsolódtak a termelésbe és a közéletbe, mozgalmunkban még nem kaptak olyan feladatokat, ami megil­letné őket. Ezért bízzunk több tisztsé­get dolgozó nőinkre és az ifjúságra. Nagv és szép feladatok előtt ál­lunk. Ezek teljesítésére jó eszköz kell: ilven a jó szervezet. Ezért csoportjaink munkáját úgy szervezzük, hogy benne mindenki részt vegven. Gyökeresen megváltoztatjuk tag­gyűléseink tárgysorozatát Kiküszö­böljük belőlük a hosszú és általá­nos beszámolókat Semmit sem ér­nek a hosszantartó és unalmas ülé­sek, melyek nem foglalkoznak az üzemek és az emberek legégetőbb kérdéseivel. A taggyűléseken ad­junk mindenkinek módot arra, hogy kifejtse nézeteit, hogy vitatkozhas­son és mindenhez hozzászólhasson. Minden ROH-tagnak joga van ahhoz, hogv a szakszervezeti gyűlésen vilá­gos és őszinte választ kapjon minden kérdésre, bármily ügyre is vonatkozik, kezdve az élelmiszerjegyektől, a mun­karuhától, egészen az üzemi terve­zésig és gazdálkodásig. Ne hagyjunk magvarázat nélkül egyetlen, bármily apró ügyet sem. Engedjünk a kritiká­nak teljes teret és a tagok minden panaszát intézzük el. Engedjük meg minden hiányosság és rendetlenség bírálatát gondoskodjunk orvoslásáról és vonjuk le belőlük a következmé­nyeket. A gyűlés végén hozzunk min­dig érdemleges határozatot és ennek teljesítését következetesen ellenőriz­zük. A taggyűlés legven az üzem gaz­dáinak gvűlése. Tőlünk függ, hogy emelkedni fog-e a termelés, fog-e ja­vulni a munkamegszervezés, emelked­nek a reálbérek és fizetések összege. Ha gondoskodunk a termelés fellendü­léséről és a termelékenység növeke­déséről. akkor megsokszorozódik nem­zeti jövedelmünk és módunk lesz több terméket elosztani a dolgozók kőzött A nép kormánya — ez azt is jelenti, hogy mindenki segítsen, ellenőrizzen és így a kormánvázásban is résztve­gyen. Ha akarjuk, akkor nem fognak késni a vonatok, megjavul az ellátási helyzet, gyorsabban fogunk úi lakáso­kat építeni Igen, felelősséget vállal­tunk. Nem lesz rendetlenség, ha hozzá fogunk, nem szabad arra várni, hogv majd *felülrő|« jön valaki és rendet teremt. Hozzá kell látni a munkához! Közösen tanácskozzunk, határfizzunk, de azután vállaljuk is a felelősséget a feladatok teljesítéséért! Mindnyájan egvütt felelősek vagyunk országunk politikai, gazdasági és kulturális hely­zetéért. V. Minden üzem és műhelytanács ké­szítsen választási programmot, amely a minden tag szabályszerűen ellen­őrzött terve lesz. Kell, hogy a vá­lasztási programm készítésében ne­csak a műhelytanácsok funkcioná­riusai vegyenek részt, hanem a leg­jobb dolgozók, mesterek és műsza­kiak is. A választási programmot mutassuk meg a munkahelyeken, hogy minden tag hozzászólhasson. Fordítsunk különös gondot a szo­cialista versenyre és a választervezés­re. mert a választervezésnél nemcsak a terv teljesítéséről van szó. hanem arról is, hogy a felelős gazdák kitűz­zék az építési feladatokat. Fordítsunk fokozott gondot a normafelülvizsgálás értékelésére is, főképpen a következő szempontok szerint: munkaszervezés, munkafe­gyelem, a munkanap kihasználása, helyes bérpolitka, helyes norma­megállapítás, új technika és új mód­szerek bevezetése és a szocialista verseny kifejlesztése. A választási programmban tegyünk konkrét in­tézkedést a termelés gazdaságossá tételére: hogyan segítjük elő a terv egyenletes teljesítését, hogyan ve­zetjük be és terjesztjük el az új munkamódszereket és emeljük a munkatermelékenységet Mondjuk meg konkréten, hogy milyen mó­don fogjuk szabályszerűen ellen­őrizni az ötéves terv teljesítését, hogyan harcolunk a munkaidő és a munkaerők teljes kihasználá­sáért, az anyaggal, gépekkel és Nemrégiben levelet kaptunk Velebný Pál lévai lakostól, aki élesen bírálta a lévai Hősök terén levő Jednota üz­let pénztárosnőjét. Velebný felesége munkábamenét ugyanis liptói túrót akart venni és azt a feleletet kapta, hogy az csak a »kundschaftokat« ille­ti meg. Közben az üzletbe bejött egy úr, akit természetesen nem utasítottak el, mint Velebný feleségét és a töb­bieket. A fenti kritikát eljuttattuk a lévai járási Nemzeti Bizottság illetékes osz­szerszámokkal való takarékosságért. Mondjuk meg továbbá, hogy mit teszünk arra, hogy a kimaradást, a munkaerőhullámzást a balesete­ket és betegségeket csökkentsük. Ne feledkezzünk meg a meste­rekkel és műszakiakkal való együttműködés elmélyítéséről, az újítómozgalom támogatásáról, üzemi munkaiskolák alapításáról, a dolgozók szakszerű és műszaki rátermettségének fokozásáról. Az üzemi műhely tanácsok prog­rammjában soroljuk fel részlete­sen, hogy miképpen fogunk gon­doskodni a szakaszbizalmiakról, hogyan fogjuk őket oktatni és felszerelni a tagokkal folytatandó vitákra. Sokkal jobban kell őket segítenünk munkájukban, mert ők érintkeznek közvetlenül a dolgozókkal, ők tud­ják legjobban megítélni azoknak politikai öntudatosságát. képességét és munkateljesítményét Ok tudják legjobban megnyerni a tagokat kü­lönösen az építő feladatok elvégzé­sére irányuló termelési tanácskozá­sok szervezésével. A szakaszbizal­miak végezzék a vörös szakszerve­zetek régi munkásbizalmijaínak funkcióját, akik a tagok egyéni fájdalmával és gondjaivaj is törőd­tek. A választási programmokban for­dítsunk különös gondot arra, hogy nyujtsunk segélyt az új alkalma­zottaknak, akik az adminisztráció­ból mennek át a termelésbe, győz­zük meg őket arról, hogy áthelye­zésük nem büntetés, hanem fontos segítség a termelésben. Törődjünk azzal, hogy munkahelyükön elvtár­si fogadtatásra találjanak, s hogy minél gyorsabban begyakorolhas­sák magukat és nagy teljesítmé­nyeket tudjanak elérni. A terme­lésbe beálló nőket munkájukban segítsük úgy, hogy a legnagyobb felelősséggel járó helyeken is dol­gozhassanak. Tegyünk konkrét intézkedést a tagságdíj beszedői rendszerre való áttérésre, ami tovább elmé­tályához, hogy vizsgálja ki az egész dolgot és megfelelőképpen intézked­jék. A napokban választ kaptunk a já­rási Nemzeti Bizottságtól. Értesítettek minket, hogy Velebný kritikája meg­felel a valóságnak. Azonnal megtet­ték a kellő lépéseket, hogy hasonló eset többször ne forduljon elő. A kér­déses Jednota pénztárosnőjét a járási Nemzeti Bizottság szigorúan megrótta és egyben felhívták a hasonló jelensé­gek elleni harcra minden Jednota és Zdroj vezetőjét és alkalmazottait. lyíti a szakszervezeti beldemokrá­ciát és azt jelenti, hogy a forra­dalmi szakszervezeti mozgalom­ban a tagság önkéntes természetű. Gondoljunk arra, hogy a dolgozók biztonságáról és egészségéről való gondoskodást fokozzuk. Mondjuk meg, miképpen fogjuk emelni az osztályellenséggel szemben szük­sége,® óvatosságot és éberséget. A programmban adjuk elő azt is, hogyan fogunk politikai segítséget nyújtani az EFSz-eknek. A választási programmban készít­sünk tervet az üzemekben folyta­tandó nevelő és agitációs munkára: arra, hogyan készítsük elő a tag­gyűléseket és termelési tanácskozá­sok műsorát és az azokon való részvétéit, hogyan választunk ki hallgatókat a szakszervezeti isko­lákba, hogyan szervezzük meg a funkcionáriusok munkaidő utáni iskolázását, hogyan fogjuk kioktat­ni a szakaszbizalmiakat, hogyan leszünk segítségére az üzemi újsá­goknak és rádiónak, hogyan fog­juk kifejleszteni a fali újságokat és hogyan építünk sarkokat. A po­litikai meggyőzési munka legyen a szakszervezeti szervek munkájának legfőbb tartalma. Az üzemi klubokból teremtsünk művelődési és politikai központokat, amelyekben a dolgozók és család­tagjaik tanulhatnak, szórakozhat­nak és pihenhetnek. A klub tevé­kenységét szabjuk az üzem életé­hez és szükségeihez. Említsük meg továbbá a tervben, hogy mikor alapítjuk meg az üzembei i Szokol-egyletet vagy ha "ilyen már létezik, hogyan fogjuk munkáját támogatni. Készítsünk tervet arra, hogyan fogjuk terjeszteni a szakszerve­zeti sajtót, amely egyike a leg­fontosabb eszközöknek tagságunk nevelésére, s a szakszervezeti mozgalom aktivizálására és jelöl­jük meg, hogy miképpen építjük ki az üzemben a szakszervezeti sajtó terjesztőinek, munkatársai­akkor kereshetett többet, ha becsapta a kapitalistát. Akik még ma is így gondolkodnak, azok sajátmagukat csapják be. Igaz, a kapitalista rendszer alatt féltünk fokozni a teljesítményt, mert tudtuk, hogy közelebb hozza ez azt a napot, amikor a gyár kapuin kívül találjuk magunkat. Ma bátran emelhetjük a teljesít­ményt, egyikünk sem válik munkanél­külivé, ott, ahol a technikai és szer­vezési újítások bevezetésével munka­erűt takarítunk meg, ott, ahol csökken a szükséges munkaerők száma, a mun­kások egy része átmegy a második, vagy harmadik műszakba. Ez csak ná­lunk lehetséges, a szocialista rend­szerben, mert a gyárak már nem a mágnások, hanem a közösség javát szolgálják. Csak a szocialista rend­szerben születhet meg az emberek új viszonya a munkához. Mit mond Velanszky József elvtárs, aki szintén mint bágeres dolgozik a HUKO-n? — A szocialista munkaversenybe én is bekapcsolódom. Már én is gondol­kodtam erről, de azelőtt nem volt, aki megindította volna, meg aztán nem is volt lehetőségem. Én hiába akartam, más munkacsoportoktól függtem, a be­tonba való kavicsot termeltem és nem szállították nekem folyamatosan az autóval az anyagot, ami természete­sen engemet is akadályozott a terme­lésben és a munka sem volt rendesen megszervezve. De most már megígér­ték, hogy nagyobb gondot fordítanak a munka megszervezésére és most már kocsi kocsi után fog menni és folya­matosan fogják szállítani az anyagot. Képes Gyula, aki azelőtt a keletszlo­vákiai téglagyárban dolgozott mint kézbesítő, ezeket mondja: — Olvastam, hogy a HUKO építke­zésén munkásokra van szükség. Ön­ként jelentkeztem a HUKO-ra. Azt a munkát, ahol előbb voltam, lány is el­végzi. Itt sokkal hasznosabb munkát végzek. Itt dolgozom a betonkeverő gépeknél és mondhatom, szívesen dol­gozom. A kapitalista rendszer alatt éhbérért dolgoztam. Miért ne dolgoz­nék most rendes feltételek mellett, mi­kor magunknak építünk? Dolgozom, de keresek is. Aki pedig kivonja ma­gát a munkából, az ne is várjon jó keresetet. — Nézz ide elvtárs — mondja Ké­pes Gyula, közben előveszi a zsebé­ből a bérlapot. — Ez az igazság, 16 óra alatt kerestem 5: i koronát. Ahogy dolgozunk, úgy keresünk. Ha felépül a HUKO, akkor is itt maradok, mert itt látom a jövőmet, de nemcsak én, hanem Kassa környék dolgozóinak tö­megei is. Kertész Imre nak és munkáslevelezőinek háló­zatát. A felelősségérzettel összeállított és az összes munkahelyeken megvi­tatott választási programmok nem­csak az újonnan választott funkcio­náriusok tevékenységének alapjai lesznek, hanem alapul fognak szol­gálni új üzemi szerződések elkészí­tésére és megkötésére is. ELVTÁRSNÖK ÉS ELVTÄRSAK! Hat évvel ezelőtt lett nálunk a munkásosztály az uralkodó osztály. 1948 dicső februárja megerősítette győzelmünket és ma kezünkben van az egész politikai és gazdasági ha­talom. De ezzel együtt átvettük a teljes felelősséget hazánk további sorsáért. Rajtunk áll, hogy bebizonyítsuk, mire képes a nép, amely úr lett saját hazájában. Gyermekeink egy­szer majd kérdezni fogják, hogy milyen örökséget hagytunk rájuk, vájjon igazi emberek voltunk-e e nagy korszakban. Az a jelszó, melyet kormányel­nökünk Antonín Zápotocký elv­társ mondott, hogy: „minden munkás gazda a maga üzemében — minden alkalmazott a maga munkahelyén", legyen számunkra mindennapi parancs és mun­kánk irányelve. Nincs olyan feladat, melyet a sokmilliónyi szakszervezeti tag­ság el ne tudna végezni. A szocia­lizmus felépítésével gyönyörű és örömteli jövőt teremtünk magunk­nak s gyermekeinknek és meg­erősítjük a béke ügyét. Előre a gottwaldi ötéves terv tel­jesítéséért és túlteljesítéséért a munkatermelékenység emelésért és a termelés gazdaságossá tételéért! Dicső Csehszlovákiai Kommunis­ta Pártunk vezetésével, a Szovjet­unió védőpajzsa alatt előre a to­vábbi sikerek felé, előre a szocializ­mus felé! Prága, 1951 augusztus 26-án. A Központi Szakszervezeti Tanács Elnöksége

Next

/
Oldalképek
Tartalom