Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-15 / 190. szám, szerda

4 m srn 1951 augusztus 15 Miért nem fizetik ki Halász elvtárs futaimát Munkaerőket takarítanak meg, újításokat vezetnek be, így végzik a aormafelüivizsgálást a tsnyi Trepában lg. 1.) A tanyl „Trepa" lenfeldolgozó üzem udvarán az erős szél ha­talmas pelyvás porfelleget kavart föl. Ahogy beléptem az üzem kapu­ján, szemem-szám tele lett porral, bősekkel, úgyhogy hirtelen azt sem tudtam, mi lenne okosabb — a szememet töröljem ki, vagy pedig a torkomból köhögjem ki a kellemetlenül csiklandozó lentöreket. Azt hittem, hogy ez a csúnya idő kihátással van az üzem munkájára is, de ebben nagyot tévedtem. t Az üzem munkásai fel sem vették a port. ök sokkal tapasztaltab­bak voltak mint én, és nem állottak a polyvarakás szélfuvásos olda­lához. Serényen dolgoztak a gépek körül. Érdeklődtem, hogy miért nem használnak porvédő szemüveget. Azt felelték, hogy nem vált be, mert nagyon hamar belepte a por és zavarta őket a látásban. Pedig így bárhogyan ia vigyáznak, a nagy por károsan hat szemükre. Felkerestem az üzem munkásigaz­gatóját, Béke Vince elvtársa. Hu­szonöt éve dolgozik az üzemben. Egy éve annak, hogy átvette az üzem ve­zetését. Megkértem, mondja el, ho­gyan hajtották végre az üzemben a norma felülvizsgálást. Szívesen vála­szol kérésemre. A Párt Központi Bi­zottságának határozatáról értesülve, azonnal megkezdtük a felvilágosító munkát. A norma felülvizsgálását több üzemi gyűlésen megtárgyalták a munkásokkal. A munkások nagy­része megértette, hogy mi célból vizsgáljuk felül a normákat. Megér­tették, hogy ez nem fog keresetük rovására menni, mert több módosí­tást vezettünk be a termelésben. A bugázóknál, ahol ezelőtt hat em, ber dolgozott, most öten végzik el ugyanazt a munkát. Az Igazgató új módszer bevezetésével megkönnyí­tette számunkra a munka menetét és így öten könnyen elvégzik ugyan­azt a munkát, amihez ezelőtt hat ember kellett. Az egy munkaerő fel­szabadulásával 17 százalékkal emel­kedett munkatel iesítményük. öt százalékot szilárdítottak normáju­kon. Ezzel évenként 37.500 korona megtakarítást érnek el, é3 a munká­sok fizetése is emelkedett. Az áztatónál dolgozók 10 száza­lékkal emelték teljesítményüket. Ezt úgy érték el, hogy az eddig használt tíz áztatógödör mellé üzembe helyeztek még egyet. Ily módon 314 q lennel többet áztat­nak ki évenként, ami 31.400 koro­na megtakarítást jelent az üzem­nek. A gyárban újítást vezettek be Ha­lász gépész javaslata alapján, amivel rengeteg eddig kárbaveszett lenma­got takarítanak meg. Megkértem a rokonszenves középkorú gépészt, be­széljen valamit újításáról. Szívesen vállalkozott rá. — Tudod elvtárs — kezdi elbeszé­lését — üzemünkben évente körül­belül 3 vagon földdel kevert lenmag ment kárba. Ezt a nagy mennyiséget semmire nem lehetett felhasználni, mert 60—70 százalékban földdel volt összekeverve. Sokat töprengtem azon, hogyan lehetne ezt az iparunk szántára oly fontos nyersanyagot hasznossá tenni. Fájt a szivem, amikor láttam, hogy a drága anyagot, amire oly nagy szükségünk lenne, csak a ma­darak tudják kiválogatni a föld köziil. Erősen elhatároztam, hogy fáradságot nem kímélve megpróbá­lok egy olyan gépet készíteni, ami­vel a földet el lehetne távalítani a mag közül. Még a mult év novemberében kezd­tem kísérletezni. Különféle használt vasdarabokból összeállítottam egy gépet. Munkaidő előtt és utána min­dig ezen dolgoztam, néha még az éj­jeli órákban is. Szívügyemmé vált, hogy minél előbb és minél jobban si­kerüljön. Röstellem bevallani, de gyakran még álmomban is ezzel fog­lalkoztam. Februárra elkészültem vele, kipróbáltuk és láttam, hogy munkám nem veszett kárba. A gép jól működött. De még akkor sem voltam vele teljesen megelégedve. Tökéletesebbé akartam tenni, ezért egy rostát szereltem bele. Így a gép­pel, most már százszázalékosan tisz­ta, teljesen fölhasználható lenmagot nyertünk. A vállalatunktól a ver­senyelöadó és több mérnök jött ki­próbálni a gépet és nagyszerűnek találták. Beke Vince igazgató szakította itt félbe Halász elvtárs szavait. Üzemünkben — mondta — eb­ben az évben 120 q lenmagot nyer­tünk Halász elvtárs gépével. Ez pénzértékben 82.496 koronát tesz kl. Ebből természetesen le van von­va a be'^'^tetstt munkabér. Ez a msímvio'-T az újít' s nélkül teljes esrészében k;»rba veszett volna. Az újítási javaslatot méar április fo­lyamin felterjesztettük a bratisla­vai „Trepárfta" n. v-hoz. De Halász elvtárs az újításért járó jutalmat még a mai napig sem kap­ta meg. Az iratok valószínűleg vala­melyik íróasztal fiókjában hevernek elintézetlenül. Ez meglehetősen nagy könnyelműség az illetékesek részé­ről, mert ilyen hanyagsággal elveszik a munkások kedvét további kísérle­tezésektől. Igv hiába végzünk pro­pagáclós munkát, hogy terjesszenek be újítási javaslatokat. Mindig azt a választ kapjuk, hogy nem érdemes, mert Halász sem kapott érte semmit. Többször érdeklődtünk ebben az ügyben a vállalatnál és azt a vá­laszt kaptuk, hogy ők az iratokat továbbították az Oblast-ra. Közel öt hónapja húzódik az ügy elinté­zése. Éppen Itt volna az Ideje, hogy Halász elvtárs jól bevált újí­tásáért megkapja jutalmazását, mert úgy hallottuk, hogy a többi lengyárakban Is rendszeresíteni fogják gépét Reméljük, hogy ezt az ügyet minél előbb elintézik és még több újítást is vezethetünk be. Erre nálunk sok lehetőség van, mert nagyrészt 60— 70 éves gépekkel dolgozunk, amiken rengeteg módosítást lehetne végre­hajtani. Nekem is lesz egy újítási javaslatom. A turbina géphez egy szélesebb mozgó asztalt fogunk ké­szíteni. Ha be tudjuk a hozzávaló anyagot szerezni, ezzel újabb munka­erőket szabadíthatunk fel. A traktorállomás hanyagsága miatt — folytatja Beke Vince — meghetősen nagy károk értek ben­nünket. A járásban több mint 500 hektár lenvetés volt. De a traktor­állomáson sem a gépeket nem javí­tották kl megfelelően, sem mun­kaerőket nem képeztek kl a len kitermeléséhez. Emiatt a termés több helyen meg­dőlt, ami a minőségében sok kárt okozott. Máskor a gépállomásnak jobban fel kell készülnie és nem olyan gépeket munkába állítani, ami­ken minden percben javitani kell. Beszélgetés közben egy munkás jött az irodába. Kezében egy marék­ra való lent hozc^t. Beke Vince örömmel veszi kezébe és gyönyör­ködve nézegeti az idei termésből az első lencsomót. Simogatja, nézegeti a csillogó szálakat. Azt mondja, hogy ez sokkal jobb minőségű lesz, mint a mult évi volt. Az tizem munkásai a helybeli szövetkezetet brigádmunkával se­gítették a kapálásl és aratási munkálatok folyamán. A munka­Idő megkezdése előtt és befejezése után mindennap kimentek a szö­vetkezet földjeire dolgozni. Nagy­részt ennek köszönhető, hogy min­den munkát idejében elvégezhet­tek a szövetkezetben. Gyönyörű cukorrépa ültetvények vannak az út mellett. A szövetkezet elnöke örömmel újsá­golta az igazgatónak, hogy 5 kilós cukorrépáik vannak. Nagyszerű ter­més várható. A gyár mindenegyes munkásá­nak jár az Uj Szó. Ezenkívül 52 Szakszervezeti Közlönyt is jára­tunk. A pártsajtó olvasása sokban hozzájárul ahhoz, hogy a munká­sok öntudatosak és van bennük kezdeményező képesség. Nagy se­gítségünkre van abban is, hogy az üzem az évi tervét ezideig 105 szá­zalékra teljesítette. A tavatyi gyengébb minőségű len­termés feldolgozását a mult hónap végéig teljesen befejezték. Az idei jobbminöségü lentermés következté­ben a termelékenység valószínűleg jelentősen emelkedni fog, és köny­nyebbé válik a terv túlteljesítése. A gyárban a legtöbb munkahelyen nők dolgoznak. Fiatalabb férfit alig lehet látni. Eltávoztak vagy a nehéz iparba, vagy más olyan helyekre, ahol férfi munkaerők szükségesek. A csinos fiatal leányok fürgén mo­zognak a gépek körül. .Nagy gyakor­lottsággal rakják a gépbe a lencso­mókat és ügyesen szedik ki belőle. Egy pillanatra sem állanak meg munkájukban. A legubózott lenrakás pillanatról-pillanatra nagyobbodik mellettük. A gyár udvarára egymás után fordulnak be a lenkévékkel ma­gasan felrakott szekerek. Hozzák az ipar számára oly fontos nyersanýa­got, amit a gyár munkásai szorgal­mas munkával dolgoznak fel. . Bonyádon a szenei CsISz-tagok Szenoen a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség helyi szervezetének tagjai elhatározták, hogy zenekart létesítenek. Ehhez természetesen anyagiakra van szükség. A legutóbbi gyűlésen megtárgyalták a szövetség tagjai, hogy egy vasárnap elmennek a szenei téglagyárba brigádra, amivel egy kis pénzhez jutnak és a szenei téglagyárat is kisegítik munkájukkal. Egy vasárnap félőt órakor az ifjúság csoportokban jelentkezett a téglagyárban, öt órakor megkezdték a munkát és nyolc óra alatt ugyan­olyan teljesítményt értek el, mint az ott begyakorolt gyári munkások. A munka délután egy óráig tartott, és a CsISz-tagok bebizonyítot­ták, hogy mindenütt megállják a helyüket. A brigádon körübelül 10.000 koronát kerestek, a pénznek nagyon örültek. Cséplés után hasonló mun­kával akarnak még pénzt keresni, hog y mielőbb megvásárolhassák a zene­felszerelést és a CSEMADOK tömegszervezettel karöltve kultúrműsor­ral szórakoztathassák a község dolgozóit. \ A CsISz-tagok vasárnapi brigádja szolgáljon például a többi ifjúsági és kultúrszervezeteknek. FEHÉR JÓZSEF munkáslevelező, Szene. Az asszony nyugodtan dolgozhat, mert gyermekünkre vigyáznak a napközi otthonban Feleségem Is megértette, hogy mennyire szükséges, hogy a nők is bekapcsolódjanak a szocialista épí­tésbe és ezért négyéves gyermekün­ket napközi otthonba helyezte ed és ő ls jelentkezett munkába. Munka közben egyáltalán nem aggódik gyer­meke sorsa felől, mert meg van győ­ződve arról, hogy a gyermek egész nap gondos felügyelet alatt van. A gyermekeik napota háromszor étkez­nek, délelőtt tejet isznak vagy ka­kaót, ebédre rendszerint húst és fő­zeléket, tésztát és süteményt kap­nak. Az uzsonna rendszerint vajas kenyér és tej. A napközi otthonban példás tisztaság van és egy képzett óvónő foglalkozik a gyermekek okta­tásával. A gyermekek énekelnek és mesélnek, szellemileg fejlődnek. Egyszer a feleségem elutazott és munka után én mentem a gyerme­kért. Kedves látvány volt számomra, amint a sok kis gyermek, alacsony tiszta asztalok möjrött uzsonnázott. Meggyőződésem szerint minden dol­gozó anya nyugodt lélekkel ott hagy­hatja gyermekét, nem lesz semmi baja, esetleg két-három kilóval gya­rapszik. Az anyák gond nélkül, za­vartalanul dolgozhatnak, segíthetik az ötéves tervfeladatok mielőbbi megvalósítását. A múltban a kapitalista rendszer alatt a kormány nem gondoskodott napközi otthonok felállításáról, a szegénv ember gyermeke úgy nőtt fel, mintha fű. Szerencsére a helyzet változott. A népi demokratikus rend­Az Uj Szó kritikáját osszüzemi gyűlésen tárgyalták meg a somorjai építőmunkások A kritika és önkritika fegyver a Párt és a munkásosztály kezében, melynek segítségével az üzemek dolgozói javítják a munka azerve­zését, eltávolítják az esetleges aka­dályokat és ezzel fokozzák és gaz­daságosabbá teszik a termelést. So­kan csodálkoztak azon, hogy a so­morjai építkezési üzemet kritizál­tuk. Az üzem vezetősége ellenben elismeri, hogy annak ellenére, hogy a terv teljesítését az üzemben jól végzik, vannak hibák, melyek kikü­szöbölésével nagyobb eredményeket fognak elérni. Az üzem vezetősége és až üzemi bizottság, a munkások­kal együtt bírálta cl az esetet. ÖSSZÜZEMI GYŰLÉSEN Sármány elvtárs az üzem igazgató­ja részletezve felolvasta az Uj Szó­ban megjelent cikket. A munkások közben hozzászóltak és teljes egé­szében helyselték a kritikát. Mind­annyian azon a véleményen voltak, hogy nem szabad az üzem pénzét pazarolni, a bért igazságosan kell kiszámlázni és ne költsön az üzem vezetősége ezreket Fehér elvtárs iskoláztatására, ha az ott szerzett tudását nem tudják felhasználni. A normák felülvizsgálása is kissé el van maradva. Agithánmasok ugyan szerveztek, de ezek nem vé­geztek megfelelő agitációs munkát. Az üzem dolgozói nincsenek tisztá­ban a normákkal. Az egyik elvtárs a vita során a következő megjegy­zést tette: — Amikor sokat dolgozunk, ösz­szedörzsöljük a tenyerünket és sok pénzt várunk. Ilyenkor a bérünk kicsi. Amikor ellenben kevesebbet dolgozunk, sokalljuk a fizetésünket. A munkások mosolyogva bólogat­nak. Bizonyították, hogy sajnos, ez így van. Az üzemiben magas telje­sítménnyel dolgoznak a munkások, A BÉR ELOSZTÁSA ELLENBEN NINCS HELYESEN MEGOLDVA Nem kap mindenki a teljesítmé­nye szerinti jutalmazást. — Nem fogunk a lustákra és a henyélökre dolgozni, •— mondja Szamaránszky elvtárs. A többi elvtársak és maga a vál­lalat vezetősége is beismerte, hogy Röry pallér vállalatuknál nincs ki­használva. Patonyi elvtárs konkrét adatokat hozott fel arra, hogy Röry miként kerüli a munkát a vállalat­nál. Egy másik munkás arról be­szélt, hogy egy nehéz munkánál szükség lett volna segítségre, két ember munkáját egyedül kellett vé­geznie „a pallér úr" nem segített, hanem nyugodtan szórakozott. Szívós elvtárs, a Kommunista Párt Járási Bizottságának elnöke, a vitában megjegyezte, hogy A KRITIKA NAGYON Jó ÉS NAGYON IS SZÜKSÉGES VOLT. Az üzemben vannak hibák és ezeket mielőbb el kell távolítani. Másrészt meg kell említenünk azt, hogy a terv teljesítése terén az üzemben szép eredményeket ér­nek el. Ez év első felében a terv feladatokat 231 százalékra teljesí­tették. Annak ellenére, hogy foko­zott feladatokkal dolgoznak, július­ban 133 százalékos teljesítményt értek el. A legszebb eredményeket a zohori építkezéseken érik el 160 százalékos teljesítménnyel. Ezen a munkahelyen különösen kitűntek Zelinka és Vasi elvtársak. Az épít­kezés a bratislavai építkezési válla­lattal versenyez. — A munkások becsületes munkája teszi lehetővé, hogy -üzemünk pél­dás teljesítménnyel dolgozik, — mondja Sármány igazgató élvtárs — Biztos vagyok abban, hogy a kritika hasznos lesz, javít a mun­ka szervezésén és még nagyobb eredményeket fogunk elérni. Patonyi elvtárs, az egyik legjobb ácscsoport vezetője, a gyűlés végén MEGKÖSZÖNTEI AZ UJ SZÖNAK, hogy segített felfedni a hibát. Az elvtársak aa összüzemi gyű­lés után, munkahelyükre mentek. Neki láttak a munkának még na­gyobb lelkesedéssel, mint azelőtt, mert a gyűlés is megmutatta, hogy más a helyzet mint a kapitalizmus alatt volt. A termelő erők közös tulajdont képeznek és a munka be­csületbeli kérdés. Ezt nem érti meg Röry elvtárs. A többiek már neki láttak a munkának és őkelme az építkezési üzem irodája előtt az egyik fa alatt ül és nyugodtan hű­söl. Nekünk furcsának tetszett ez. Az építkezés dolgozói ezt már meg­szokták. Hisz azelőtt is megcsinál­ta ezt Röry pallér rendes munka­idő alatt. Megkérdeztük a vállalat igazga­tóját, hogy miért van ez Így. Ta­lán nics elég munka? Az üzem igazgatója erre azt mondotta, hogy bizonyosan a fel­mondást várja, PEDIG NEM TÁVOZÁSRA VAN SZÜKSÉG, HANEM JOBB MUNKÁJÁRA Az Uj Szó kritikája nyomán ja­vulás állott be az üzemben. Szívós elvtárs pártelnök elmondotta, hogy szeptember 1-től az üzemben tö­megiskolázást vezetnek be, mert el akarják érni, hogy az üzem dolgo­zói mind. politikai, mind szaktéren fejlettek legyenek és nemcsak ma­magas teljesitményükkel, hanem politikai fejlettségükkel is példával járhassanak elöl más üzemek dol­gozói előtt. Darabos Viktor szer féltő gonddal őrködik a jövendő nemzedék sorsa felett éa mindent megtesz az egészséges nemzedék ne­velése érdekében. HOLCZER LÁSZLÓ munkáslevelező, Komárom. Egy munkásbrigád élete az ifjúsági duzzasztógáton A vonat éles füttye jelzi, hogy közeledik az állomás. Már nyiko­rognak is a fékek és a vonat meg­áll a púchovi állomáson. Vidám fiúk és lányok százai szállnak le a vonat­ról és kacagva, mosolygós arccal érkeznek a váróterembe, ahol ün­nepélyesen fogadják őket. A fo­gadtatás után énekszóval mene­telnek a kékinges fiatalok a pilla­natnyilag üres táborba, hogy el­foglalják azoknak az ifjú bajtár­saiknak helyét, akik júliusban ott dolgoztak. Mikor a táborba érkezünk, meg kell állapítanunk, hogy ez mégsem üres tábor, mert vannak itten bar­nára lesült kékinges fiúk és lányok, akiknek mellén a tűző napsugár­ban csak úgy ragyog az élmunkás­jelvény, közepén az ötágú csillag­gal. Csodálkozva kérdeztük tő­lük: »Hát ti nem mentetek haza? Miért maradtatok itten?* Lelkes választ kapunk: »Mert jól érezzük magukat itt, segíteni akarunk nek­tek a szocialista munkaverseny megszervezésében.« Elhelyezkedünk a táborban. Még egy kicsit énekeltünk, mások be­szélgettek, később pedig mindany* nyiunkat elnyomott az álom éa nyugovóra tértünk. Reggel a Vág éles csobogására ébredtünk fel. Hamar felöltözköd­tünk, megreggeliztünk és új mun­kahelyünkre mentünk. Már az első nap olyan lendülettel kezdtünk a munkához, hogy 120 százalékos teljesítmenyt értünk el. Másnap már megszerveztük a csoportok és brigádok közötti versenyt. A leg­jobb munkacsoport versenyzásziót kap, amelyet az esti parancski­adásnál adnak át a győztes cso­portnak. A verseny egyre nagyobb méreteket ölt. Az ifjúság teljesít­ménye napról napra emelkedik. A 7. tábor 159. brigádja negyedik munkacsoportjában 296 százalékos teljesítményt értek el. A 4. tábor­ban az egyik csoport 250 százalé­kos teljesítményt ért el. Mi adja az ifjúságnak ezt áz akaraterőt, amellyel ilyen kiváló eredményeket érnek el? Az, hogy az ifjúság tudatában van annak, hogy a békét csak #úgy védhetjük meg, hogy tevékeny munkával har­colunk érte. Az ifjúság azért építi olyan lelkesen a duzzasztógátat, mert ez az építkezés a vízierőművel boldogabbá teszi népünk életét, a falvakból eltűnnek a pislákoló, kormos lámpák és villanyt vezet­nek be minden kis községbe. Brigádunk nemcsak dolgozik, hanem alkalmunk van tanulni is; dalokat tanulunk, politikai előadá­sokat hallgatunk, olvasókörök van­nak, stb. Különös figyelemmel kísérjük a berlini III. Világifjúsági és Diák­találkozót. Előadásokat tartottunk a VIT jelentőségéről és kötelezett­ségvállalásokat tettünk. Augusz­tus 13-ig csoportunk minden tagja hat brigádórát dolgozik le és min­den csoport 15 százalékkal szilár­dítja normáját. Munkásjirigádunk a berlini VIT­nek azt üzeni, hogy a világ ifjú­ságával egyesülve közösen aka­runk harcolni az emberiség bol­dogabb jövőjéért, a tartós békéért. Török Elemér munkáslevelező, Ifjúsági Duzzasztógát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom