Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-14 / 189. szám, kedd

1951 augusztus 14 UJS 20 Nam Ir tábornok tiltakozása az amerikai repülőgépek felháborító támadása miatt A koreai néphadsere? és a kínai ön­kéntesek küldöttségének vezetője, Nam Ir tábornok, augusztus 9-én, Joy altengernagyhoz tiltakozó levelet in­tézett a koreai küldöttség gépkocsijá­nak amerikai repülőgépek által történt lövetése ellen. Nam Ir tábornok tilta­kozó levelében rámutatott arra, hogy a koreai küldöttség élelmiszerszállító gépkocsiját megegyezés szerint fehér zászlóval Jelölték meg és a gépkocsi ellen elkövetett amerikai támadásra annak ^llenére került sor, hogy az ame­rikai fél biztosította küldöttségünket, hogy az így megjelölt gépkocsik sért­hetetlenségéért kezeskedik és minden amerikai részről történő támadást rá­juk megtilt. Nam Ir tábornok felhívta az ENSz fegyveres erői küldöttségének vezető­jét, hogy tegye meg a szükséges in­tézkedéseket és biztosítsa, hogy az eh­hez hasonló incidensek, amelyek a két fél megegyezésével ellentétben álla­nak, a jövőben ne Ismétlődjenek meg. Turistáknak álcázott imperialista ügynökök árasztják el Jugoszláviát A belgrádi fasiszta kormány beje­lentette, hogy rövidesen újabb köny­nyítést tesz a külföldiek számára, hogy meglátogathassák Jugoszláviát. Az utóbbi időben d külföldi ügyne­vezett turisták száma egyre inkább növekszik. A valóságban ezek a „tu­risták" nem egyebek, mint az Impe­rialista trösztök megbizottai, akik elenőrzik a Tito-klikk tevékenysé­gét és újabb népellenes intézkedése­ket rendelnek el. A turisták névso­rának tanulmányozása meggyőz ar­ról, hogy trösztvezérekről és ameri­kai nulliárdosokról van szó, akik úgy mennek Jugoszláviába, mint az Ígéret földjére. A titolsta lakájok se­gítségével tetszés szerint kifoszthat­ják az ország természeti kincseit. Ju­goszláviából elviszik nemcsak az agressziós terveikhez szükséges stra­tégiai nyersanyagokat, hanem a ga­bonát és az épületfát is. A „nehéz­súlyú turisták" közül a legutóbbi időben a következők tettek látogatást Jugoszláviában: W. D. Campbell, a „Petroleum Mashlnery Corporation" tröszt elnöke, E. M. Gretsler, a „Na­tional Supply Export Corporation" tröszt elnöke, a „Bethleen Steel Cor­poration" amerikai acéltröszt megbi­zottai, a Melón alumínium tröszt kép képviselői, valamint az ENSz laká­jai: Myrdal, az ENSz meUett működő európai gazdasági bizottság titkára, Ekroyd, az acél és villamosenergia bizottság Igazgatója, Young, az épí­tőanyagipari bizottság Igazgatóját, Fagon, az ENSz mellett mű­ködő gazdasági bizottság főtit­kára, Fr. Wight, az „amerikai segély" elosztó bizottságának fő­igazgatója és a „Care" ju­goszláviai bizottságának főnöke, I Henry Kessler, az amerikai rokkan­tak intézetének szakértője, akit az NESz „minden eshetőségre" Jngo­szláviába küldött. Az amerikai üzletembereken kívül, amerikai politikusok is nagy szám­ban érkeznek Jugoszláviába. Közöt­tük Clark Flsher, Owen Róbert, Claude Pepper, Harold D. Coolie, Williams R. Pogg, Lorry Betley, John Kenedy és mások. Az amerikai politikai dzsungel képviselőin kívül angol labourista „turisták" Is érkez­nek Jugoszláviába. Közöttük szere­pel Aneurin Bevan, Conny Morgan Philips, Philip Noel Baker, Ernst Da­vies, valamint az angol parlament több háborús uszitója és más szo­elálárulók, akiket Tito és a Jugo­szláviát kormányzó többi hóhérok „személyesen" hívtak meg. De az amerikai monopoltőkéseken és laká­jaikon, az angol labourlstákon kívül — akik turistáknak álcázva mennek Jugoszláviába, hogy ezt az országot az imperialisták agressziós terveibe kapcsolják, — a Tito-kllkket állan­dóan látogatják hivatalos személyisé­gek és küldöttségek — polgári és ka­tonai személyek, akik nyíltan tár­gyalnak a jugoszláv nép leigázásáról és az ország agressziós támaszpont­tá alakításáról. A Tito-Rankovlcs gyilkos banda, a jugoszláv nép elenségel és az impe­rialisták között megkötött vásár eredményeképpen Jugoszláviát behá­lózzák az amerikaik repülőterei; az ország határain a népi demokratikus országok közelében hadászati jelen­tőségű műutakat és vasútvonalakat építenek és egyre sűrűbbek a Tlto­klikk fasiszta provokációi a népi de­mokratikus országok ellen. Megalakult az uj francia kormány Sok huzavona után Washington sür­getésére René Plevemnek, az amerikai imperialisták hűséges szolgájának, szombaton, augusztus 11-én sikerült összetákolnia az új francia kormányt. Pleven kormánya 24 miniszterből, és 13 államtitkárból áll. A radikálisoknak és az úgynevezett baloldali radikáli­soknak 14 tárca, Bidault katolikus mozgalmának 10 és a legkülönfélébb színárnyalatú konzervatív pártoknak 13 tárca jutott. A miniszterelnök he­lyettese René Mayer radikális szocia­lista, pénzügyi és gazdasági miniszter, valamint George Schuman, nemzetvér delmi miniszter, a népi republikánus mozgalom vezére. A belügyminiszteri széket Charles Brunera bízták. Pleven kormányában a szocialisták nincsenek képviseílve. Az úgynevezett új francia kormány jövő politikájáról képet ad Pleven legutóbbi nyilatkozata, amelyet a nem­zetgyűlés előtt mondott. Pleven kor­mánynyilatkozatában kijelentette, hogy folytatni fogja az előző kormányok po­litikáját és az agresszív európai had­sereg összeállítására, Nyugat-Német­ország újrafelfegyverzésének meg­gyorsítására és a vietnami nép elleni gonosztevő háború megerősítésére fog törekedni. Korea! hadtletentés A koreai népi demokratikus köztár­saság néphadseregének főparancsnok­sága jelenti augusztus 11-én: A koreai néphadsereg egységei szo­ros együttműködésben a kínai önkén­tes osztagokkal az egyes frontszaka­szokon sikerrel visszaverik az ellenség támadásait és súlyos ember- éa anyag­veszteségeket okoznak neki. A néphad­sereg tégelhárító tüzérsége és az el­lenséges repülőgépekre vadászó lövé­szek augusztus 11-én négy ellenséges repülőgépet lőttek le. Augusztus 10-én a néphadsereg egységei a nyugati partvidéken egy ellenséges őrhajót elsülyesztettek. Amerikai munkások válasza Trumannak és a többi háborús uszítónak (R. M.) A második világháború óta napról napra fokozódik az angol-ame­rikai reakciós propaganda a Szovjet­unió és a népi demokratikus országok ellen. A politikusok egész hadserege, a sajtó, a rádió, a mozi és a tömege­ket befolyásoló más eszközök, melyek a tőke szolgálatában állnak, azzal fog­-lalkoznak, hogy támadják a Szovjet­uniót és igyekeznek a kapitalista or­szágok népei sorában kételyt támasz­tani a Szovjetunió békepolitikája iránt. Az imperialista hatalmak veeető kö­rei nem sajnálnak semilyen fáradságot, hogy elkendőzzék az igazságot a ha­talmas szocialista állam sikereiről, a szovjet dolgozók magas anyagi, mű­velődési színvonaláról. Az imperia­lista politikusok és mindenekélőtt az Amerikai Egyesült Államok és Nagy­Britannia politikusai a gyűlölet magvát hintik el a szovjetnép, a szovjetkor­mány ellen. Anglia labourista kormá­nyának szovjetellenes álláspontjáról J. V. Sztálin, a „Pravda" munkatársá­nak adott nyilatkozatában kijelentette: „Attlee miniszterelnöknek szüksége van a Szovjetunióról szóló hazugsá­gokra, 6zük6ége van arra, hogy a Szovjetunió békepolitikáját agresszív­nek, az angol kormány agresszív po­litikáját pedig békepolitikának tűntes­se fel, azért, hogy megtévessze az an­gol népet, hogy elhitesse vele ezt a hazugságot a Szovjetunióról és igy csalással bevonja agy új, az Amerikai Egyesűit Államok kormánykörei által szervezett világháborúba." A tőke bértollnokait nem nrvarja as, hogy békepolitikájához híven éppesn a Szovjetunió terjeszt elő javaslatokat a nemzetközi biztonság megerősítésé­ra. Ok arra törekszenek, hogy elhall­gassák, vagy visszautasítsák a szov­jetkormány javaslatait az atomfegy­ver betiltásáról, aháborús propaganda megszüntetéséről, a fegyverkezések megszüntetéséről és az öthatólom kő­zött megkötendő békepaktumról. A reakciós sajtó és rádió nem hagyja magát 6emilyen bizonyítéktól befolyá­soltatni, a szovjetjavaslatokat „propa­gandának" nevezi és hangoztatja, hogy a Szovjetunió „veszélyezteti a bizton­ságot". A kapitalista -országok egyszerű em­| berei mind jobban és jobban meggyő­I ződnek, hogy az imperialista politiku^ sok békeszóíama-i és gyakorlati tevé­kenységük között nagy különbség van. Az imperialisták természetesen tudatában vannak ennek. Az imperia­lista propaganda ezért fokozott erővel folytatja a rágalomhad járatot a Szov­jetunió, a béke és a demokrácia tábora ellen. Az angol-amerikai politikusok, min­den alkalommal indokolatlanul aljas Kirohanásokat intéznek a Szovjetunió ellen. Nemrégiben például, Anglia pénzügyminisztere, Gaitskell, amikor benyújtotta a képviselőházban az 1951 —1952. évi költségvetést, úgy próbál­ta beállítani a dolgot, mintha a labou­rista kormány által kezdeményezett fegyverkezési hajszát a Szovjetunió részéről fenálló „veszély" váltotta volna ki. De elegendő összehasonlítani Anglia helyzetét a Szovjetunióéval és magá­tól megdől az imperialisták minden rá­galma. A Szovjetunió nem csökkenti, hanem ellenkezőleg fejleszti a békés ipari termelést, új vízierőművek és öntözőművek építkezését kezdte meg, és folytatja az árleszállítás politikáját. Mindenki, aki tisztában van ezekkel a tényekkel, világosan látja, hogy a Szovjetunió hű marad békepolitikájá­hoz. Ugyanakkor azonban Angliában n árak állandó emelkedése észlelhető, a békés termelés csőkkein, m{g a hadi­kiadások, melyek mér a költségvetés 35.5 százalékát teázik ki, álüandóan emelkednek. Ezekkel • tényekkel szemben « reakciósok tehetetlenek. Azzal töltik az Időt, hogy újabb és újabb hazug koholmányokat gyűjtenek a Szovjet­unió eHen^ arra számítva, hogy minél rendkívül fbb • hazugság, ónnal Inkább elhiszik. Ilyen foglalkozással szóra­koznak olyan magasállású egyének, mint az Egyesűit Államokban Truman és Acheson, Angliában Attlee és Mor­rison, valamint a szolgálatukban lévő csatlósaik. A monopólista sajtó a ka­pitalista országok népeinek elbutítását tűzte ki cflul, s fgy hasábjain közli a fenti urak rágalmait és kitalálásait. De ez ma már mind nehezebbé válik, mert minden akadály dacára a Szov­I jetunióról szóló Igazság eljut az egy­I szerű emberekhez. J Az utóbbi időben mind nagyobbszá­' mú munkásküldöttség látogatja meg a Szovjetuniót. 1951 első felében a Szovjetuniót több mint 20 ország kül­döttsége tekintette meg és csak a kö­zelmúltban tért vissza Szovjetunióban tett látogatásáról egy amerikai szak­szervezeti delegáció. A szovjetunióbeli látogatások lehe­tőséget nyújtanak az egyszerű embe­reknek, hogy saját szemükkel meg­ismerjék a szovjetnép életét, hogy megismerkedjenek a szovjetemberek alkotó munkájával, a hatalmas békés építkezésekkel. A küldöttek, miután megismerkedtek a szovjetunióbeli élet­tel, felháborodással beszélnek a polgári propaganda aljas módszereiről, amelyeik a "népeket 6zovjetellenes hazugsággal próbálják megtéveszteni. A küldöttek azt ígérik, hogy visszatérve hazájuk­ba, elmondják az igazságot a Szovjet­unióról. Az ez év júliusában a Szovjet­unióban járt amerikai szakszervezet! küldöttség a Moszkvában megtartott sajtókonferencián kijelentette, hogy az Egyesült Államok cinikus propagan­dája olyasmiket állít a Szovjetunióról, amiknek semmi közük sincs a való­sághoz. „Felhívást intézünk az amerikai néphez, az amerikai munkásokhoz, hogy a legszorosabb barátságot tart­sák fenn a szovjetnéppel. Felszólítjuk a különféle társadalmi rétegekhez tar­tozó amerikaiakat, hogy harcoljanak a békért úgy, ahogy ml láttuk har-olni a szovjetnépet. Nem engedjük meg, hogy az amerikai népet újabb háború­ba kényszerítsék, amely pusztulását jelentené." L«on Strusis, a s&őrme- és bőripari szakszervezet elnöke, felszólalásában a következőket mondotta: „Nem vár­juk meg, hogy az amerikai sajtó se­gítsen nekünk az amerikaiak tájékoz­tatásában, hanem minden evőnkkel arra törekszünk, hogy az amerikai népnek megmondjuk az igazságot." A reakciós propaganda összes kí­sérletei dacára a JS?5>vjetunióról szóló igazságot megismfflk a világ összes dolgozói és ez harcra mozgósítja őket a békéért, a háborús uszítók bűnös terveinek meghiúsításáért. Amerika hangja önmagáról »Amerika hangjának« undorító rikoltozása egy krónikus hörghurutban szenvedő kakas kukoré­kotásához hasonlít, — ír­ja a moszkvai Pravdá­ban Demidov. Es amel­lett az amerikai reakciós klikk igen kevés hasznát látja. Erre a rádióközve­títésre többet költenek, mint az összes amerikai operaházak énekeseinek fizetésére. Mégis »Ame­rika hangja« igen cse­kély visszhangra talál. Ez a *hang« évente százmillió dollárt emészt fel, de nem érdemel egy centet sem. Senkisem akarja meghallgatni, senkisem hiszi el, amit mond. Az amerikai kongresz­szusban megvitatták, hogy miért nincsen si­kere » Amerika hang j á­nak« különösen a Szov­jetunióban és a népi de­mokratikus országokban, de nem tudtak rájönni a kudarc főokára. Es ime, egyszerre Mister Budge nevű képviselő, Idaho ál­lam kongresszusának tagja felfedezte Ame­rikát ... Amerikában. Rájött, hogy iAmerika hangja« minden köz­vetítés kezdetén ezt mondja hallgatóinak: y>En hazudok Budge a képviselő­házban előadta, hogy az »Amerika hangját« köz­vetítő öt rádióállomás jelének három első be­tűje »V R U<í, ami orosz nyelven annyit jelent: én hazudok. Budge annak a meg­győződésének adott ki­fejezést, hogy »Ameri­ka hangjának« ez az őszintesége nem véletlen, hanem, hogy a svörös veszedelem« befészkel­te magát Acheson kül­ügyminisztériumába is. Budge véleménye sze­rint ebben az Jigyben szigorú vizsgálatot kell indítani. Nem fér hozzá két­ség, hogy Hoover, a szövetséges nyomozó­iroda vezetője, késede­lem nélkül legjobb ko­póit küldi ki az ameri­kai külügyminisztérium­ba és magát Achesont is gyanúba veszi. Ter­mészetesen semmiféle tvörös- veszedelmet« sem fognak találni, legfeljebb hatalmas os­tobaságra bukkannak, ami mindenkor fő jel­lemvonása volt az emi­gráns orosz ellenforra­dalmároknak. Egy . bi­nyos Szmerdjakov ne­vű egyén az d Atlantic* című amerikai folyó­irat februári számában azzal dicsekedett, hogy ő volt az, aki meg­szervezte >Amerika hangjának« keretében az orosznyelvű közve­títéseket. Talán éppen ő lehetett az, aki jel­szónak a thazudok* kezdést választotta részben ostobaságból, részben megszokásból. De bárki is választotta a VRU bevezető szót d Amerika hangja«r szá­mára, nem lehet leta­gadni, hogy a válasz­tás nagyon találó volt. Ez a megnevezés pon­tosan ráillik J>Amerika hangjára« az első be­tűtől az utolsóig. De Mister Budge ke­serüen csalódik, ha azt hiszi, hogy a végzetes jelszó oka d Amerika hangja<r kudarcának. Nemcsak egyes betűk­ről van szó, hanem a közvetítés során el­hangzó összes szavak­ról. Ha »Amerika hang­ja« megváltoztatná az összes betűket és a legkülönfélébb változa­tokban adná az angol és az orosz AB C-t, még akkor is minden, amit mond, ezt az egy szót jelenti »hazudok«. Jellemző, hogy ez a VRU szócska hasonló figyelmeztetésül szol­gált a spanyol nyelven közvetített rádióelőadá­soknál is, mint ahogy ezt nemrégiben tagad­hatatlan tények bizo­nyították. Az amerikai külügyminisztérium saj­tóosztálya tanulmá­nyozta »Amerika hang­jának« hatását Cubában. Megállapították, hogy 26.136 rádióhallgató kö­zül mindössze 22-en hallgatják. »Amerika hangját« és minden lát­szat szerint még ez a 22 sem hiszi el, amit »Amerika hangja* mond. , Cuba lakosságának túl­nyomó többsége nem ismeri az orosz nyelvet, de a tények azt mu­tatják, hogy a VRU szócska spanyol nyel­ven is azt jelenti: »lia­zudok«. Jól ismert az a vers, amely így hangzik: »szerelmem, egyformán csinos vagy minden ru­hádban*. Ha ezeket a verssorokat »Amerika hangjára* alkalmazzuk, elmondhatjuk »drágám, te minden nyelven egy­formán hazudsz, de senkisem hisz neked. Nemcsak az a te bajod, hogy rossz jelszót vá­lasztottál, hanem az is, hogy fasiszta reakcióra, háborúra, agresszióra uszítsz...« De hogyan történhe­tett meg, hogy a tuda­tos hazugok elárulták sajátmagukat? Mister Budge, ez bizony meg­esik. Hajdanában az£ mondták: *az ostoba hazudik, de néhót- kiko­tyogja az igazságot«r. Ezzel fejezi be a mosz­kvai Pravdába irt cik­két Demidov. Az amerikai fél nem mutat készséget a vitás kérdések megoldására a keszoni fegyverszüneti tárgyalásokon A Sinhua hírügynökség koreai tudó­sítójának jelentése szerint a koreai fegyverszüneti tárgyalások 21 -ik ülé­se szombaton, augusztus 11-én, koreai idő szerint 10 órakor kezdődött és 14.25 perckor ért véget. A fegyverszüneti tárgyalások 2Hk ülésén a katonai demarkációs vonal megállapításának és a demilitarizált övezet megállapításának kérdésében egyik fél sem jutott előre. Nam Ir tá­bornok a koreai néphadsereg és a kí­nai önkéntesek fő megbízottja, rámuta­tott arra, hogy a koreai bizottság soha sem tett elhamarkodott, felelőtlen lé­pést azzal, hogy mérlegelés nélkül el­utasította volna a másik fél nézeteit, anélkül, hogy érvelésüket gondosan át ne vizsgálta volna. Az amerikai fél legutóbbi kijelentése azonban, amely szerint nem hajlandó a koreai félnek a 38-ik szélességi kört illető javaslatá­ról tovább tárgyalni, a másik fél ré­széről elhamarkodott és felelőtlen cse­lekedet és azt mutatja, hogy nem igyekszik a vitás kérdéseket megolda­ni. Nam Ir tábornok szemére vetette az ENSz küldöttségének, hogy össze­keveri a katonai demarkációs vonalat, a demilitarizált övezet déli határát a I mostani arcvonallal Egyrészt azt Ál­lítja, hogy az ő javaslatuk „a mostani arcvonalon" alapul, a mostani „arcvo­nal teljes körzetén" de a valóságban kitart a mellett, hogy a katonai de­markációs vonalat a 38-ik szélességi körtől északra — mélyen a koreai fél állásaiban állapítsák meg. Nam Ir tábornok követeli, hogy az ellenfél vi­lágosan mondja meg, hogy vájjon ja­vaslatát készakarva teszi-e oly értel­metlenné, hogy ezáltal az embereket megzavarja, nem mervén világosan megvallani igazi állásfoglalását a köz­vélemény előtt, mint ahogy azt a ml pártunk tette. Nam Ir tábornok újból rámutatott arra, hogy a koreai fél által előterjesztett javaslat a 38-ik széles­ségi kör katonai demarkációs vonalul való megállapítására és a demilitari­zált övezet megállapítására már a tárgyalások kezdete óta az egész vi­lág emberiségének egyhangú támoga­tására talált, mert ezt a javaslatot igazságosnak és megokoltnak tartják. Az Egyesült Nemzetek erőinek kül­döttsége kitért az elől, hogy Nam Ir tábornok határozott és egyenes kifo­gására és kritikájára választ adjon. Ausztria dolgozói szolidaritásukat nyilvánítják a VIT küldötteivel „Franciaországi és angliai ifjú bará­tainknak nem szabad éhezniők" jelszó alatt az osztrák lakosság pénzgyüjtést kezdett a Világifjúsági Találkozó if­júsági küldöttségei számára, akiket az amerikai megszálló hivatalok nem engedtek továbbutazni. Az egyes üze­mekben és a demokrata szervezetek­ben már 20.000 schillinget gyűjtöttek össze a küldöttek számára. A hét vé­gén Bécs és Dél-Ausztria dolgozóiból alakult küldöttség látogatta me<g a küldötteket. Az ausztriai munkások találkozása az ifjú béke-harcosokkal a nemzetközi szolidaritás demonstrációjává lett. Ausztria Demokrata Nő Szövetségé­nek kü'döttsége a bécsi amerikai misz­szi'ioz tiltakozó határozatot nyújtott be az ifjúsági küldöttek jogtalan visz­szatartása ellen, akik Berlinbe készül­tek az ifjúsági találkozóra. Nyugat­Ausztriából további küldöttek érkez­nek Bécsbe, akiknek sikerült az összes akadályokat leküzdeniök, amelyeket az amerikai megszálló hivatalok gördítet­tek útjukba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom