Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-01 / 178. szám, szerda

I 1951 augusztus 1 IIJSI0 3 ILET Jól biztosítsuk az évi pártískolázás tanítóínak nyári iskolázását A Központi Bizottság' februári ülésén a propagációs munka továb­bi fejlesztését tűzte ld. A kerüle­tek nagyobb részében és néhány járásban a marx-leninizmus tanter­meiben és tárgyaló termeiben ki­fejlődött az előadási propaganda. Az SzK(b)P harcáról és a mi Pár­tunkról az előadássorozatok segíte­nek nékünk emelni a Pártba befész­kelt osztályellenség ügynökei ellen az éberséget és vigyázatosságot a párton belül. A kerületi és járási konferenciák nagy felelősséggel tár­gyalták meg az évi pártiskolázás kérdéseit, föltárták és bátran kri­tizálták az elégtelenségeket, konk­rét határozatokat és intézkedéseket hoztak, hogy így megjavítsák az évi pártiskolázás menetét. Szlovákiában, ahol az évi pártis­kolázásnak több járásban jelentős hiányai voltak, a marx-leninizmus propagandájának megerősítésére szolgál a Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának hatá­rozata a marxi-lenini nevelésről. Az évi pártiskolázásról gondosko­dó megválasztott szervek gondossá­ga javult. Igyekeznek, hogy telje­sen érvényesüljön az az elv, hogy a pártiskolázás fontos része az egész pártmunkának. A tanítók gondos kiválasztása — alapföltétele a következő évi pártiskolázás sikerének Az évzáró értékeléssel szorosan Amilyen tanítókat javasolnak az elkövetkezendő évi pártiskolázásra. Amilyen tanítókat javavsolnak az alapszervezetek, olyan lesz az is­kolázás, mert ők azok a tényezők, akiktől függ a pártiskolázás színvonala. A ta­nítók politikai fejlettségétől, el­méleti felkészültségétől, tapasztat lataitól függ, hogy olyan lesz-e az iskolázás, amely általában ja­vítani fogja a párt munkáját, hogy az iskolázáson résztvevők fel tudják használni majd isme­reteiket a mindennapi munkában, hogy az elméletet helyesen alkal­mazzák a gyakorlatban. ök a fő szervezői annak, hogy beve­zessék az önművelődés módszerét. S Művészek a Nemzetközi Filmfesztiválon Lakatosinasból Sztálin-díjas érdemes művész Pavol Petrovios Kadocsnikov volt a karlovevary-i Nemzetközi Filmfesztivál egyik legérdekesebb és legvonzóbb vendége. Filmlátoga­tó közönségünk jól ismeri a Szov­jetuniónak ezt az érdemes művé­szét, aki eddig már háromszor lett kitüntetve a Sztálin-díjjal. Különö­sen felejthetetlen az „Igaz ember" főhősének szerepében, annak az em­berfeletti küzdelemnek alakításában amelyet a mindkét lábát elvesztett Mereszjev főhadnagy folytat, hogy rokkantsága ellenére újra repülő­gépbe ülhessen és hazájának az új nemzedék nevelésében segítsen. Kadocsnikov most ismét vezető­szerepét — újra egy igaz szovjet­Csak ott, ahol a tanítók vezetik a S embert játszik legújabb filmjében, résztvevőket a tanulásban, egyé-| a Távol Moszkvától cimü filmre­nenként törődnek velük, segítenek | mekben. Hallgassuk meg, mit mond Ka­docsnikov erről a szerepéről: — Kovsov mérnök az az em­ber, akit általában igaz ember­nek mondanak. Ez a szerep nem volt nehéz számomra, mert Kov­sov élettörténete és személyes élményei hasonlóak az enyémhez. — Éljék bele magukat a há­borús időkbe. A helyzet az egész országban nehéz volt. Mint szí­nészt Leningrádból Sztálingrád­ba küldtek, hogy vegyek részt a „Caricin védelme" című film fel­vételeiben. Amikor megérkeztem, azt hittem, hogy azonnal meg­kezdj ült az intenzív munkát, de tévedtem. Sajnos, a film forga­tásának kezdése egyre késett. Egyik nap a másik után telt el munka nélkül. Sokan közülünk nyugtalankodni kezdtek. Én ma­gam is ideges lettem, arra gon­doltam, hogy háború van, s hogy erős és egészséges vagyok és tét­lenül töltöm az jdíímet. Elmen­tem az igazgatóhoz a kérvényem­mel. Megírtam benne, hogy itt nln^s szükség rám, ahogy a je­lekből látom és ezért a legcélsze­rűbb, ha azonnal kiküldetnek a frontra. Határozott meggyőző hangon be­leninizmus-körben egy tanítót ja- S s zéli ezt el a művész, aki akkori­vasolunk, de nem szabad megfeled- ^ tan, a harcok tetőpontján álló na­keznünk a tartalékról sem. Az évi jj pókban még a 30. életévét sem töl­pártiskolázás tanítóira az előzetes Íj tötte be és érthetőén szükségét javaslatot a járási bizottságnak 3 érezhette, hogy hazája védelmében nekik és tanácsokkal látják el őket, hogyan tanulják a brosúrákat, vá­lik lehetségessé az, hogy az önmű­velődés módszere a pártisikolázás legfőbb módszerévé válik. Termé­szetes a tanítók funkcióját csak a politikailag legfejlettebb tagok végezhetik, akiknek van tapasz­talatuk a pártéletből, rendelkez­nek a marx-lenini elmélet alapis­mereteivel és alkalmasak arra, hogy ezeket másoknak Is átad­ják. Odaadóbbaknak kell lenniök a párt iránt, bírniok kell a tagság bizal-| mát, kell, hogy el tudják látni ta­nácsokkal azokat, akik kérdésekkel fordulnak hozzájuk, kell tudniok a tagokba beoltani a bolsevik meggyőződést politi­tikánk helyességéről és elméle­tünk igazságáról. A záróértékelés alapján osszuk be a résztvevőket a következő évi párt­iskolázás egyes fokozataiba. A vég­leges beosztás az évi pártiskolázás megnyitása előtt lesz. Az előzetes beosztást csak azért csináljuk, hogy a járási bizottságoknak javaslatot adjunk a tanítók nyári iskolázása számára. Minden 12—15 résztvevő­re az alapiskolában, vagy a marx­kell benyújtani. Munkájuk eredménye alapján ellenőrizzük v a dolgozókat A bolsevik vezetés legfontosabb elő­feltétele a káderek helyes kiválasztása, szétosztása és nevelésa Lenin és Sztálin arra tanít, hogy az emberek megválasztásának kérdése az építés alapvető kérdései közé tartozik. Az emberek, a káderek a legértéke­sebbek, legdöntőbbek az összes érté­kek között. Azok a sikerek, amelyeket a Bolsevik Párt a kommunizmus építése terén elért, igen nagy mér­tékben a párt, a szovjet és a gazda­sági káderek bolsevik nevelésének eredményei. A Párt a kádereket fá­radhatatlanul a Lenin-Sztálin ügye iránti határtalan odaadás, emelkedett eszmeiség, elvhűség, becsületesség, bosevik kritika és önkritika, a Párt­és állami fegyelem legszigorúbb be­tartása szellemében neveli. „A munkásokat ellenőrizni, — mondja Sztálin elvtárs — nem any­nyit Jelent, hogy ígéreteiket és nyi­latkozataikat, hanem azt, hogv mun­kájukat ellenőrizzük."" A feladatok teljesítéséi ellenőrizni nem azt jelenti, hogy csak ai irodá­ból és csak formális jelentések alap­ján ellenőrizzünk, hanem mindenek­előtt azt, hogy a munkahelyen a vég­rehajtás tényleges eredménye alap­ján végezzük az ellenőrzést." Nem tudunk vezetni, ha nem ismer­jük jól az embereket, ha nem tanulmá­nyozzuk őket gyakorlati tevékenysé­gük közben, ha nem ellenőrizzük őket munkájuk eredményei alapján- A párt­tárása és kiküszöbölése a helyes káder­dereiket, minden egyes pártmunkás előnyeit és hibáit, s úgy kell elosztani őket. hogy mindegyik a helyén érezze magát, és a max'mumát. adja tudásá­nak. A helyes vezetés követelményeit nem mindig tartják be egyes helyi pártszervezetekben. A szmolenszki te­rületi pártbizottság gazdasági és kul­turális építést irányító munkájában, például ellanyhult a kádermunka, és ily módon a pártbizottság nem javítot­ta idejében a hibázó funkcionáriusok munkáját, nem nevelte őket eléggé a hibák iránti kérlelhetetler ség, a párt­és állami fegylem betartása szellemé­ben. A funkcionáriusok által elkövetett hibák idejében való lelkiismeretes fel­tárása és kiküszöbölése a helyes ká­nevelés elengedhetetlen feltétele. A hi­bák elkenése, a fogyatékosságok libe­rális kezelése újabb és újabb hibára vezet. Sztálin elvtárs arra tanít, hogy csak a nyilt és becsületes önkritika légkörében lehet igazi bolsevik kádere­ket nevelni. Aki hibáik elkenésével kímélni akarja kádereink önérzetét, az tönkreteszi a kádereket és az önérze­tüket is. A bolsevik kritika és önkritika a kádernevelés kipróbált módszere. Erről feledkeztek meg olykor a sverd­fovszki területi pártbizottságban, ahol hogv „megmentsék" a kudarcot vallott pártmunkásokat egyik helyről a má­sikra tették át őket. Igv a területi me­zőgazdasági hivatal vezetője, Bizov elvtárs, nem birkózott meg a rábízott üggyel. Ahelyett, hogy erejéhez és képességéhez mért munkát adtak vol­na neki, félve attól, hogy ,,megsértik" az elvtársat, a területi végrehajtóbi­zottság elnökhelyettesének állására ja­vasolták. A területi pártbizotság hama­rosan meggyőződött arról, hogy hibát követett el. A káderek megválasztásának művé­szete abban áll, hogv úgy tudjuk elosztani különböző helyekre a funkcionáriusokat, hogy mindegyikük a helyén érezze magát. Fontos ideiében segíteni a pártmunká­soknak, amikor támogatásra van szük­ségük, ösztönözni őket az első sikernél, elő­segíteni gyors fejlődésüket. A káderek ellenőrzése a munka tényleges eredménye alapján hozzáse­gít' a pártszervezeteket új káderek felismeréséhez és kiemeléséhez, olyan cselekvő emberekhez, akik képesek biztosítani a rájuk bízott munka kon­krét irányítását, a párt- és szovjetfe­gyelem megszilárdítását. A végrehaj­tás helyes ellenőrzése ugyanakkor se­gít a pártszervezeteknek az irodakukacok és aktatologatók fel­fedezésében és félreállításában. Egyes pártbizottságok káderkiválasz­tó és nevelő munkájukban hibásan gyakran a funkcionáriusok szűk körére támaszkodtak és féltek az új fiatal ká­derek és a nők előtérbe állításától, az első vonalban küzdjön. — Rendezőnk, Vosziljev, a felejt hetetlen „Csapajev" film alkotó­ja, tudomást szerzett kérvényem­ről és magához hivatott, — foly­tatja Kadocsnikov, — Csaknem szószerint azt mondotta nekem akitor, mint Batmanov mérnök Kovsovnak Azsájev regényében: — Miért hiszi Kadocsaikov elv­társ, hogy okosabb, mint mi? Mi­ért hiszi, hogy én, a polgárháború résztvevője, nem kívánkozom a frontra? Miért hiszi, hogy a há­borúban a művészetnek el kell hallgatnia? — Megrendülve hagytam el Va­sziljevet, de a szívem már nem lázongott többé, a fejem józan volt és a szorgalmas munka meg­kezdődött. A filmnek nagy sikere volt... Azóta sok esztendő telt el. Amikor a kezembe vettem a Távol Moszkvában forgató köny­vét és olvasni kezdtem azt a je­lenetet, amelyben a fiatal Kovsov mérnök magyarázni kezdi Batma­novnak, hogy mennyire szükséges, hogy kikerüljön a harcvonalba, barátaim arcán mosolyt láttam. — Emlékszel a makacsságodra, Pavel Petrovics ? — kérdezték. — Igen jól emlékeztem rá... Ezzel az érzéssel mélyedtem el új szerepem, ismét az új igaz szov­jetember tanulmányozásába. Kadoosnikovtól megtudjuk még, hogy ma 36 esztendős. Leningrád­ban született, de kevéssel születése után szülei egy kis uráli falucskába költöztek. Ott töltötte gyermekéveit, 1927-ben szüleivel visszatért Le­ningrádba. Itt Leningrádban elvé­gezte a középiskolát és olyan isko­lát is látogatott, amely a gyerme­kek művészi kiképzéséről gondos­kodik. Egy színházstúdió világítója lett aztán és aimikor ezt a stúdiót anyagi nehézségek miatt feloszlat­ták, lakatosinasnak ment a Putilov­müvekbe, a mai Kirov-acélgyárba. 1931-ben felveszik az Ifjúsági Szín­ház színészképző iskolájába. Első filmszerepét a második évfolyam hallgatójaként játssza, egy komszo­molt, a „Nagykorúak" című film­ben. Azóta 22 szerepet játszott, há­romszor Sztálin-díjjal tüntették ki ós a szovjet filmművészet 30 esz­tendős évfordulóján a Szovjetunió érdemes művésze lett. Ime, Kadocsnikov esete ragyogó példája annak, hogy az igaz embe­rek hazájában egy tehetség nem kallódhat el. A szocializmus hazája felkarol minden tehetséget, gondos­kodik minden kezdőről és óriási le­hetőségeket nyújt nekik képessé­geik kifejlesztéséhez. Nincs elkalló­dott, elnyomott, félreismert, magá­nyosan küzködő és elmerülő tehet­ség., Lehet kolhozmunkás, pásztor vagy lakatosinas -— mint Kadocs­nikov — a tehetség előtt nyitva áll minden út, hogy tanulhasson és az­tán érett művészként szolgálhassa hazáját, a dolgozó emberiséget és részt vegyen művészi munkájával az építésben, hazája védelmében. Ján Kapr, a Sztálin-díjas cseh zeneszerző A ma harminchétéves Ján Kapr, ama kiválasztottak közé tartozik, akik büszkén viselhetik a Sztálin-díj vörös szalagocskáját és érmét. Ezt a kitün­tetést most a napokban, a Nemzetközi Filmfesztivál hetében vette át a prá-­gai Czermin-palotában, Široký elvtárs miniszterelnökhelyettes és külügymi­niszter kezéből az „Uj Csehszlovákia" című szovjet dokumentfilmhez írott kísérő zenéjéért. Kívüle ugyanekkor Vladimír Vlcsek, a film egyik rende­zője is megkapta ezt a magas szovjet kitüntetést. Ok az első Sztálin-díjas művészek Köztársaságunkban. Itt a Fesztiválon közelebbről meg­ismerhettem ezt a fiatal, cseh zene­szerzőt, aki a Béke-díjjal kitüntetett Dobiáá mellett az új cseh zene leg­nagyobb tehetsége. Rokonszenves, le­bilincselő művészegyéniség, akit egy sajnálatos ifjúkon, betegség • követ­kezménye gátol a mozgásban. Csak két botra támaszkodva járhat, de ez a testi fogyatékosság nem akadályoz­za agilitásában, szelleme igen éber és alkotó ereje töretlen. Zeneszerzői hi­vatása mellett a cseh zenei életben igen fontos szerepet tölt be, ameny­nyiben az állami zenekiadónak vezető­je és ezen a posztján különösen nagy érdemeket szerzett, fiatal tehetségek felkutatásában és ismeretében. Kérdésemre elmondja, hogy ed&g két szimfóniát írt, egy forradalmi témájú balettjét 1949-ben mutatta be a pragai Nemzeti Színház. — 1949-ben hosszabb időt töltöt­tem Moszkvában, —- meséli — s ott komponáltam a „Kantáta a szovjet­földről" című művemet Nezval költői szavaira. Ezért a művemért megkaptam a Smetana-díjat és ugyancsak kitüntettek érte a Szov­jetunióban. „Dal a szülőföldről" címmel egy másik kantátát is ír­tam. Ugy látom, a kantáta, karének, a filmzene mellett kedvenc formája a zeneszerzőnek, aki 6zívesen írna ope­rát, de — ahogy mondja, — nem akadt még megfelelő szövegkönyvre. Olyan hiány ez, amelyben általában szenved a cseh zenei élet. — Fucsik életét Is szeretném operában feldolgozni, — mondja az­tán. — Igényes és hatalmas feladat volna ez. Költő keUene, aki meg­felelő szövegkönyvet tudna írni. Valóban Fucsik életét zenében meg­örökíteni hálás, de egyúttal igazi művészt igénylő feladat volna. Ján Kapr, eddigi munkásságából Ítélve, vállalkozhatna erre a munkára, hogy századunk legnagyobb cseh fiának méltó zenei emlékművet emeljen. Olyan erőpróba volna ez, amelyhez csak nagy felkészültséggel, a realista zene ismeretével és igaz kommunista hittel szabad kôzďedni. A Sztálin­díjas .Kaprban megvannak ezek az A Párt megköveteli szervezeteitől, hogy rendszeresen dolgozzanak az új fia­tal káderek nevelésén, és előlépte­tésén. A pártbizottságok nem mindig foglal­koznak elég gondosan a káderek ne­velésével. Kisinyevben a Lenin-kerület pártbizottságának titkára, Marjutyin elvtárs lett, aki gazdasági munkájában •kiváló volt. A városi pártbizottság tit­kárai nem fogalkoztak vele, nem ér­deklődtek az iránt, hogyan tanult bele új munkakörébe, milyen segítségre van szüksége. A káderek a Párt és az állam arany­alapját jelentik. A kommunizmus építé­sében előttünk álló feladatok megol­dásáért vívott harcban szakadatlanul növekednek a követelmények a Párt, szovjet és gazdasági káderekkel szem­ben- Hogy kádereink az ú i növekvő Igények színvonalán áll­janak, sztálini módon kell gondos­kodni róluk. Sztálini módon kell fej­lesztenünk, nevelnünk őket. A kádermunka helyes megszervezé­se a záloga a pártszervezeti és párt­politikai munka további fellendülésé­nek, a nagy szovjet haza virágzásáért és a kommunizmus diadaláért vívott harcban ránkváró újabb sikereknek. adottságok és ezért remélhető, hogy Fucsik életének dramatizálói után meg fog születni a Fucsik opera, amelynél igényesebb és hálásabb fel­adatot nem tűzhet nvga elé zene­szerző. A jó példák — a forradalmi példák ott vannak a szerző előtt, Így az uk­rán Mejtusz Ifjú gárdája, — fiatalos hevével, nagy lendületével, zenébe plántált izzó forradalmiságával és hazaszeretetével. Fucsik élete kezd legendássá válni, — akár az Ifjú gár­da fiatal hősei — és ebben a legendás formájában zeneileg is, operaszerűen is már megközelíthető. Magyar filmrendező, aki a dolgozók világának problémáiba mélyed A Kossuth-díjas Bán Frigyes, Gert­ler Viktor és Keleti Márton mellett a fiatal Máriássy Félix, a megújhodott magyar filmművészet legtehetsége­sebb rendezője. Első filmje, a Szabó­né, igényes munka volt és minden hi« bája ellenére felfigyelni késztetett.. Második filmjével, a Kis Katalin há­zasságával teljesen beérkezett, bebi­zonyította ve'e, hogy fejlődőképes és a magyar film sokat várhat tőle. Most itt a karlovévary-i Nemzetközi Fesz­tiválon bemutatásra került különleges tiszteletdíjjal kitűntetett harmadik filmje, a „Gyarmat e föld alatt", ame­lyet egy rendezői és dramaturgiai koJ­lektíviimmal együtt készített. Máriássy ezzel a filmmel teljesen igazolta a hozzá fűzött reményeket. Ha előbbi vígjátékával bebizonyította, hogy közelebb került az élethez éa kitűnő szemmel figyeli az élet derűs jeleneteit, a Gyarmat a föld alatt esz­mei elmélyülésről tesz tanúságot A Fesztiválról elbeszélgetve ezzel a fiatal és rokonszenves magyar mű­vésszel, elmondja, hogy számára nagy élmény a fesztivál politikai jelentő­sége. — A művészi alkotó és nemzet­közi tapasztalatok kicserélése mel­lett különösen nagyjelentősége az itt bemutatott filmeknek, hogy a nemzetközi munkásosztály időszerű harcáról tájékoztat bennünket mű­vészi eszközökkel. Megható volt számomra, aki magam 's készítet­tem üzemi filmeket, a kínai „Dalolj és menetelj előre" című filmben látni, hogy a szabad Kínában ugyan­azok a problémák foglalkoztatják a munkásosztályt, mint a népi demo­kráciákban. Hason'ó jő érzéseket ébresztett bennem a „Üt a boldog­sághoz" című csehszlovák film is. Megkérem, hogy mondjon valamit legújabb filmjérőL ' — A „Gyarmat a föld afatt" — feleU Máriássy — az imperialisták által a munkásosztály ellen folyta­tott mestcrkedéseknck egyik vál­faját leplezi le. A film alapja igaz történet és a hazámban 1948-ban az amerikai olajtársaság szabotázsa! ellen lefolytatott per adatainak fel­használásával készült. Az azóta el­telt időszakban számos tény azt bi­zonyítja, hogy az amerikai imperia­listák nemzetközi befolyásukat a világ más részein az olajmezőkőn keresztül is próbálják biztosítani, például napjainkban, Iránban. — A magyar film döntő feladaté­nak tartja a békeharc támogatását, — folytatja Máriássy, — ez a cél vezetett bennünket ennek a filmnek elkészítésénél és reméljük, hogy ezzel hozzájárultunk nemcsak a magyar nép, hane-n az egész világ békemozgalmának megerősítéséhez. A Fesztivál közönségének vélemé­nye és a zsűri határozata Igazolta Máriássy szavait. A „Gyarmat a föld alatt" izgalmas történetével nem pusz­tán jó film, hanem hasznos tett is: mesterien leplezi le az imperialisták fondorlatait. Máriássy elmondja még, hogy 1939 óta dolgozik a filmszakmában, vöd­képpen festőművésznek készült. A napokban fejezte be legújabb filmjét Teljes gőzzel" cfmmel. Ennek a vas­utasok életével és a 2000 kilométeres teljesítménnyel foglalkozó új magyar filmnek forgatókönyvét Szinetár —a Ludas Matyi film könyvének írója — és Ákos Miklós írták. — ősszel megkezdem a „Vörös Csepel" című film forgatását. Ez a film elmondja a volt csepeli Weisz Manfréd-gyár, a mostani Rákosi Művek történetét. Nagy kedvvel ké­szülők erre a nagy feladatra és re­mélem, hogy a jövő esztendei Fesz­tiválon bemutathatjuk. Nem kétséges, hogy az ugrássze­rűen fejlődő fiatal magyar rendező ezzel a nagy feladattal is sikeresen meg fog birkózni. Egri Viktor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom