Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-04 / 181. szám, szombat

1951 augusztus 4 Vegyetek példái a somor ai Nőszövetség tagjairól A idei bőséges esőzések következtében a növényzet várakozáson felül gyors fejlődésnek indult. Szükség volt minden dolgos s szorgalmas munkáskézre. Megindult a kapásnrvenyek ápolása és ebből a munkából példásan kivették részüket a somoi iái (Nőszövetség tagjai is- Nemzeti és politikai meggyőződésre, vallásra való tekintet nélkül csak azt tartották szem e>őtt, hogy munkájukkal a békét védelmezik és ennek eredményeként a Nőszövetség minden tagja dicséretet érdemel. Sokan vannak közülük, akik már 60 —70 órát dolgoztak le. Amikor a kapásnövényeket kelleti tendbehozni és gondozni, ezeken a földeken dolgoztak. Sőt, még a környékbeli községekben is segítettek a kapáben dolgoztak. Üszoron és Nová Kosariszkán az aratási munkálatoknál is megmutatták, hogy nem a háborús uszítóknak lesz igazuk, akiknek az esze csak a fegyvergyártáson jár, hanem a békeszerető népeknek, akik minden erejükkel a többtermelést szorgalmazzák, hogy minél több élelmiszer jusson a városi munkásoknak. Ezt a munkaütemet folytatjuk következetesen, amíg az egész somorjai határban minden termés be nincs takarítva. ZSIGÓ MARIA előadó, Somor ja. Hogyan dolgozik a magyar pedagógiai gímnáz um leány brig d ja Mi, a magyar pedagógiai gimnázium leánycsoportja, a tornóci állami birtokon végzünk mezőgazdasági munkát. Munkakedvvel eltelve jöttünk ide, hogy hazánk szocialista építésében mi is két kezünk munkájával kivehessük a részünket. A falus

:ak eleinte idegenkedve fogadtak bennünket, de később megismertek és megértették, hogy mi is az ő soraikból kerültünk ki és bár szellemi münkát végzünk, sohasem fogunk elszakadni a néptől. Ezt minden nap munkánkkal is igyekeztünk bebiz9nyítani. Reggel víg nótaszóval vonulunk munkahelyünkre, ahol különféle munkát végzünk. Hét hektár földön dinynyét kapáltunk, 20 hektáron uborkát és tököt. Leszüreteltük a barackot és most káposztát kapálunk. Gyomlálunk és palántákat ültetünk. Bármilyen munka adódik az állami birtokon, becsületesen kivesszük a részünket és eddig a normát 100 százalékra teljesítettük. Ideológiailag is képezzük magunkat. Minden nap sajtószemlét tartunk, amelyet élénk vita követ. Minden második nap fejezetenként ismertetjük Sztálin elvtárs életrajzát. A viták_ és beszámolók keretén belül meggyözó'dünk egyes elvtársnők ideológiai fejlettségéről. A gyengébbekkel többet foglalkozunk és így egyéni meggyőző munkát is végzünk. Azonban nem elégszünk meg azzal, h°gy teljesítjük a normát és ideológiailag fejlődjünk. Mi a falu kulturális színvonalát is emelni akarjuk. Ezért 14-én kultúrestet rendezünk közösen a fiúbrigádosokkal, akik a közeli falvakban .dolgoznak és a helybeli CsISz-szervezettel karöltve. A kultúrműsor segítségével közelebb akarunk jutni a falu dolgozóihoz. Az önkéntes adományokból befolyó pénzösszeg a helybeli CsISz-szervezet pénztárában marad. Mi, mint a CsISz-tagjai és mint leendő tanítók érdeklődünk a világ eseményei iránt. Mikor meghallottuk, hogy a VIT-békevonata Bratislavába érkezett és kultúrműsort ad, beutaztunk a kultúrműsort meghallgatni. Vasárnap Kollarikovón voltunk, hogy megismerkedjünk a környék többi brigádosaival. Este tábortüzet gyújtottunk és kultúrműsort adtunk. Itt megállapították a hallgatók, hogy a magyar pedagógiai gimnázium brigádja, a környék élbrigádja. Ez büszkeséggel tölt el bennünket, de egyben kötelez is. Ezután még jobban akarunk dolgozni és még szorosabb kapcsolatot igyekszünk fenntartani a CsISz helyi szervezetével. A leánybrigád. Munkástanítóink vasakarattal és lankadatlan szorgalommal készülnek az érettségire Barátaink és segítőtársaink az állatok A tojásban kip-kop, kip-kop Megszólal már a kis csirke. Bodri kutvánk új legvet fog. Fecske épít az ereszre. Cirmos cica kint mosakszik Taktor-zajtól zeng a határ. A pulyka is most haragszik, Ej, be furcsa, kénves madár! A tyúkanyó odaadja Kis nyuszinak a tojását, öntözéskor majd megkapja A kis fiú annak mását. Mocskos Erzsike Szocialista államunk építése közben új szocialista ember fejlődik. A szocialista ember nevelése természetesen gyermekkorban kezdődik. Már egész kis korban az új nemzedéket olyan szellemben keU nevelni, hogy a szocialista, új ember váljék belőle, akinek a viszonya a munkához más, aki a szocialista élet építője, harcosa, védelmezője. Az új ifjúság nevelése a szocialista tanítók kezébe van letéve. A szocialista tanítók népi demokratikus kormányunk bizalmát élvezik, úgyszintén a szülők bizalmát is meg kell, hogy nyerjék. Ezt a felelősségteljes és bizalmi feladatot új pedagógus káderekre építi népi demokratikus hazánk. Ezeket az új tanítókat azonban meg keU találni a munkások, a dolgozók közül, mert csak ezek lesznek megbízható és tántoríthatatlan, elvhű vezetői az ifjúságnak. És ezek lesznek biztosítékai annak, hogy felnevelődik az új Szocialista ember. Irta: V. OLGA Egyszer volt, régen volt, volt egyszer egy kis falu. Ez a kis falu egy hatalmas sűrű erdő mellett feküdt és csupa favágó, szénégető és ezekhez hasonló szegényember lakott benne. A legeslegszegényebbek azonban minannyiuk között Erzsike szülei voltak. Erzsike apukája szénégető legény volt, anyukája meg egyszerű mosónő. Az apa hetekig bent ült a sűrű, sötét erdörengetegben, hogy pár garasért vasalószenet égessen a gazdag vállalkozók részére, az anya pedig a közeli kisvároskából hordozta haza a jómódúak szennyeseit, hogy aztán késő éjszakáig gürcölhessen a nagy mosóteknő mellett. Mindazonáltal boldogan élt volna a kis ' család, mert nagyon szerették egymást, ha nem nyomta voln_\ egy szörnyű nagy bánat az apáaak és az anyának g lelkét. Éspedig az. hogy egyetlen kis lányuk, a kis Erzsike, olyan furcsa, érthetetlen betegségben szenvedett, amelyhez hasonlót sem azelőtt, sem azután még csak nem is hallottak az emberek. Erzsike ugyanis rettenetesen irtózott a mosdóvíztől! Hogy, hogyan vagy mi módon keletkezett ez a szörnyű csúf betegség, azt senki sem tudta. Tény az, hogy a máskülönben széparcú és sudárnövésü kislány úgy rettegett mindenféle víztől, hogy még a háta közepe is beleborsódzott, ha csak beszélni is hallott felőle. Már kicsiny csecsemő korában is kékre zöldre meredt a rémülettől, ha édesanyja vagy apukája mosdatni próbálta. Hiába vitték el híres, tudós doktorokhoz, hiába hívták el hozzá a legtapasztaltabb öregasszonyokat is, mindenki értetlenül állott e furPedig jaj, milyen sokat kellet! Hiábavaló volt azonban minden csak azt a tanácsot adta a szegény kétségbeesett szülőknek, hogy hagyják inkább piszkosan, mosdatlanul felnőni, mint, hogy esetleg belehaljon szörnyű nagy félelmébe. így nőtt aztán fel a kis Erzsike, mocskosan, szurtosan, világcsúfjára, jó szüleinek keserves bánatára. Pedig ja, milyen sokat kellett ám a szegény kis Erzsikének szenvednie e 'miatt a különös istenverése miatt. Ha valamiért végigment a falucska kicsinyke főutcáján, megfordultak a felnőttek utána és újjal mutogattak feléje. „Ni-ni — kiabáltak — itt megy a falu mocskos Erzsikéje, akinek még sohasem érintette mosdószappan a testét! A falu gyermekei pedig egyenesen gúnydalt készítettek róla és ha csak szarét tehették csoportokba verődtek és úgy énekelték a kis Erzsikéről: „Itt a híres mocskos örzse, Kinek piszkos füle, körme, Soh se mosdott még Őkelme, A retek már kikel benne!" Hiába való volt azonban minden csúfolódás, minden megszégyenítés, Erzsike csak továbbra is megmaradt mocskos Erzsikének s nem tudta magában legyőzni a víz iránt érzett szörnyű iszonyatát. .(Folytatása következik.) Népi demokratikus kormányunk minden lehetőséget megad, hogy a munkásosztály soraiból az arra rátermettek megtanulhassák, elsajátíthassák a szocialista pedagógia alapelveit. Országszerte megszervezték a dolgozók főiskolájának esti tanfolyamait, amelyek hallgatói sikeresen és gyönyörű eredménnyel szerzik meg az érettségi képesítést. A magyar pedagógiai főiskolában a nyári hónapokban 500 magyar tanító részére bennlakó tanfolyamot tartanak, amelyen azok a munkásosztályból kikerült tanitók vesznek részt, akik tavaly hathetes tanfolyam elvégzése után megkezdték nevelő munkájukat Dél-Szlovákia magyar iskoláiban. Ezek a tanítók a tanítói munkájukkal egyidejűleg résztvettek a dolgozók főiskolájának esti tanfolyamán és most a hathetes tanfolyam elvégzése után érettségi vizsgát tesznek. Vannak köztük olyanok is, akik még a dolgozók főiskolájának tanfolyamán nem vettek részt, azoknál ez a hat hét a főiskola első évének számít. Akik már elvégeztek egy évet, azoknál ez a hat hét második évnek számit. Az iskola tananyaga ugyanaz, mint a pedagógiai gimnázium érettségi anyaga. Forró nyári délelőtt meglátogattuk a magyar pedagógiai gimnáziumban tanuló magyar tanítókat. Még üresek a folyosók, csak az osztályokból kiszűrődő hangok hallatszanak. Ozoray igazgatóval találkozunk a folyosón, aki örömmel és büszkeséggel vezet a növendékek közé. Amint ő mondja, a tanulók várakozáson felül komolyan veszik a tanulást és olyan tudásszomj mutatkozik náluk, hogy minden percet és minden lehetőséget ki akarnak használni, liogy ez alatt az idö alatt elérjék a tudásnak azt a fokát, ami a középiskolai érettségi eléréséhez szükséges. Ozoray igazgató beszámol a növendékek napi munkabeosztásáról. Reggel 6 órakor ébresztő, utána torna, reggeli, a csoport egy része 7 órakor kezdi a tanulást, a másik része 8 órakor, hogy aztán az ebédidő alatt ne legyen torlódás. Egytől félháromig tart az ebédszünet, félháromtői 3-ig sajtószemle, 3—6-ig ismét előadás, 6—7-ig vacsora, 7—9 óráig egyéni tanulás, 9—10 körökben tanulnak, majd utána takarodó. A napi 8—9 ópás előadás anyagát igen sok esetben csak éjszakai pihenésük megrövidítésével tudják feldolgozni. Azonban a diákok lankadatlan szorgalommal tartják az iramot és időt szakítanak még kultúrmunkára is és kétszer egy héten politikai előadásokat hallgatnak. Az egyik osztályban gyűlnek a tanulók bizalmiai, akik az egész kollektív nevében beszélnek tanulmányukról, munkájukról, és jövendő terveikről. A beszélgetés folyamán először a közös kérdések megvitatása bontakozott ki. Egyhangúlag a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak előadóikról, akik a tanulmányi anyagot olyan érthetően adják elö, hogy minél kevesebbet kelljen hozzátanulniok. Ha nem értenek meg valamit, azt külön megmagyarázzák, úgyhogy az egyéni tanulásra már tulajdonképpen nagyon kevés marad. Az előadók közül különösen kiemelik Hartmann, Kossányi, Danisné és Teleky előadókat, akik valósággal beléjük öntik a tanuinivalókat. Természetesen különbség érezhető azok között, akiknek magasabb előképzettségük van és azok között, akik csak hat elemi után kerültek a tanfolyamra. Azonban mind az előadók, mind a kollektív fejlettebb hallgatói megértik, a tanfolyam komolyságát és azzal a tudattal tanítanak és tanulnak, hogy a hallgatókból jó szocialista tanító váljék. A gyengébbekkel többet foglalkaznak és így nagyon szép eredményt érnek el azoknál, akiknek az előképzettségük kisebb, A tantárgyak közül csak a nyelvekkel vannak különösebb nehézségeik mind a nyelvtan, mind az irodalom nagy anyagát kellene ez alatt a rövid idő alatt elvégezniök i s ez nehézséggel jár. Azonban éppen ezért a szlovák és az orosz nyelv tanulására fordítják a legtöbb időt. Látogatásunk napjának estéjén egy Petőfi-ünnepségre készültek, tehát még erre is jut idejük, örömmel számoltak még be a politikai előadásokról, amelyeket Fábry elvtárs, Hrubják és Száraz elvtársak tartottak és remélik, hogy ezek az előadások még folytatódni fognak. Van még egy közös meg nem oldott problémájuk Nagyon szeretnék, ha a tanfolyam befejezése után azonnal letehetnék az érettségi vizsgát, mert innen hazatérve a munkahelyükön feltornyosult feladatok várják őket, azonkívül nagyrészük bevonul, úgyhogy a siker érdekében és az elkövetkezendő munkájuk jó elvégzése érdekében nagyon kívánatos lenne, hogy az érettségit rögtön a tanfolyam befejezése után letehessék. Beszélgetésünk elérkezik ahhoz a ponthoz, ahol az elvtársak egyéni tapasztalataikról és munkájukról beszélhetnek. György Lajos Gömörben dolgozik, Gesztete faluban és érdekesen szól a dolgokhoz. — Már gyermekkoromban minden vágyam volt tanulni. Meg is kezdtem a gimnáziumi tanulást, az isKola falunktól 10 kilométernyire volt. Egy évig gyalog jártam be, egy évig biciklin, tovább már szüleim nem bírtak taníttatni, nem hogy a tandíjat nem fizethették, de még cipőt sem tudtak nekem venni, amelyben ezt a Távolságot megjárhattam volna. Munkás lettem. Csehországból tértem vissza, amikor megtudtam, hogy munkások részére tanítói tanfolyam kezdődik, azonnal jelentkeztem. A kezdeti nehézségek leküzdése után most már beszámolhatok tapasztalataimról. Sajnos, az a falu, ahol én dolgozom, politikailag nagyon elmaradott s tudom, hogy nekem elsőrangú kötelességem politikai felvilágosító munkát végezni. Ebben a tekintetben nagyon magamra vagyok hagyatva, az EFSz-nek még csak előkészítő bizottsága van és az EFSz megalakulását nagyon nehéz nyélbeütní, de menni fog. Csak türelmes, szívós, meggyőző munkára van szükség. Tatiítói működésemben is akadályoz természetesen a falu lakosságának kulák beállítottsága. A gyerekeket nem engedik iskolába, tavasszal 40—50 százalékos hiányzások voltak és ennek a kiküszöbölésére nagy segítségemre lehetne a helybeli közigazgatás keményebb intézkedésekkel. Természetesen, hogy tehetetlenül állok a szülők elmaradott, rosszindulatú viselkedésével szemben, hogy ha a helybeli hatóságok csak 80—200 koronáig terjedő büntetést rónak a szülőkre. Egyáltalán az a helyzet volt a faluban, hogy amit én nehezen és szívós munkával a gyerekekbe beleneveltem, azt a szülők és a pap egy nap alatt tönkretették. , Most Molnár Géza volt téglagyári munkás szól hozzá beszélgetésünkhöz. — Lovinabányán dolgoztam s amikor az újságban olvastam, 'hogy tanítói tanfolyam kezdődik, azonnal feljöttem és jelentkeztem. A tanfolyam elvégzése után dolgozni kezdtem és tanítói munkámmal egyidejűleg Dunaszerdahelyen a dolgozók főiskoláját, végzem. (Szerényen jegyzi meg az elvtárs, hogy kitűnő eredménnyel végezte az első évet.) Amikor beléptem az osztályba, először olyan furcsa érzés fogott el, hogy azt nem is tudom szavakkal kifejezni. De megerősítettem magamat azzal az elhatározással, hogy amit én gyerekkoromban elmulasztottam, azt most bepótolom ezeknél a gyerekeknél. Én 15 éves koromtól sajátmagam tartom el magamat. A mostani gyerekeknek megvan adva a lehetőség, hogy tanuljanak, hogy képezzél: magukat. A pedagógiai munkán kívül az EFSz adminisztrációs munkáját is végeztem. Résztvettem a falu minden akciójában és minden ünnep rendezésében. A gyerekek kedvelnek, mi sem jellemzi jobban jó viszonyomat a tanulóifjúsághoz, minthogy a szülők azt mondták nekem: mit csinál a gyerekekkel, ezek mind traktorosok akarnak lenni vagy munkások a nehéziparban. Régi ismerősünkkel találkozunk, Grebner Gyulával, a gútai magyar iskola igazgatójával, aki tavaly itt végezte a tanítói tanfolyamot. Grebner Gyula már otthon érzi magát az iskolában, leküzdötte a nehézségeket és a falu építő munkájába is bekapcsolódott. Érettségi után beiratkozik az egyetem pedagógiai fakultására. Benyó Máté veszi át a szót. Perbetei kisparaszt családból származik. Beszél a munkájáról. — Mindig szerettem a nevelő munkát és mint tanító nagyon boldognak érzem magam. A gyerekekkel megtaláltam a kapcsolatot, én úgy látom, hogy minden gyerek jó anyag a szocialista nevelő kezében, csak türelem kell hozzá és szívvel kell csinálni. Ha így bánunk a gyerekekkel, ők nagyon hálásak'ezért. Az én gyermekeim mind szlovák iskolából jöttek át és bizony el voltak maradva a nyelvi nehézségek miatt, de most már bepótoltuk, amit elmulasztottak. A gyerekek formálásához úgy kell hozzáfognunk, hogy az otthoni nevelő hatást ki tudjuk használni a mi javunkra, vagy legalább is ellensúlyozni tudjuk, ha rossz irányba halad. Jellemző, hogy a tanulók mennyire megértik a dolgokat. Az egyik tanítványom hallja otthon, hogy édesapja siránkozik a lova soványsága felett. Erre a gyerek a következőket mondja neki: »Ha beállsz a szövetkezetbe, lesz elég takarmány a lovadnak, ha pedig nem akarsz a lóval bajlódni, állj be traktorosnak.« Optimizmussal és bizalommal nézek a jövőbe — fejezi be mondanivalóját Benyó László és én is beiratkozom az egyetem pedagógiai fakultására, ha érettségi vizsgám sikerül. Kozlov János az élmunkásokat képviseli a tanfolyamon. Lévai gyerek, most Sződön tanít, mosolyogva és tele optimizmussal kezd beszélni. — Az én iskolám egyosztályos iskola; 27 I—V. osztályos gyermek látogatja. Amikor hozzáfogtam a munkához, folyton csak azon törtem a fejemet, hogy fogok én megbirkózni ezzel a feladattal. Szerencsére jól tudok szlovákul és egy idősebb tanítót megkértem, hogy segítsen nekem. Ez a tanító megmutatta, milyen módszerekkel dolgozzam és most már könynyen megy a munka. Én vagyok a pionírvezetője is az iskolának, büszkén mondhatom, hogy a falu, ahova én kerültem, politikailag nagyon jó, mert régi hagyományai vannak. Az EFSz a járásban a második helyen áll. A falu kétharmad része benn van a szövetkezetben és egyharmadát nem is kívánják bevenni. Kultúrmunkát is végzek és a gyerekeimmel egyenként 24 órát dolgoztunk a mezőgazdasági brigádban. A szocialista női nevelők is képviselve vannak a tanfolyamon. Nemcsak a tanítónők, hanem óvónők is. Örömmel üdvözöljük őket annak tudatában, hogy ezek az óvónők, akik becsületesen elvégzik a tanfolyamot, dolgozó asszonyaink gyermekeinek olyan nevelést fognak adni és olyan szeretettel gondoskodnak róluk, mint az édesanyjuk. Czik Ilona Péterfalván dolgozik". Régi vágya teljesült neki is, amikor bekapcsolódott a tanfolyam hallgatói közé. Most megragadja azt a lehetőséget, hogy érettségizhet és a pedagógiai szakra iratkezhat az egyetemen. Óvónői munkáját nagyon szereti, csak azon panaszkodik, hogy a faluban kevés a gverek, mert úgynevezett egykés falu. Eleinte nehézségei voltak a helyiséggel, de most már nagyon szépen be van rendezve az óvoda s nagy kedvvel tanít ő is és ugyanolyan kedvvel járnak a gyerekek is az óvódéba. Bagolv Etel a fülekl járásból, Guszina faluból van itt. Szeretettel és lelkesedéssel beszél munkájáról. — Nincs más életcélom, mint ez a nevelői munka — mondja. — Állandóan a gyerekekkel foglalkozom és ők hálásak is ezért. Az óvóda reggel 8 órakor kezdődik és az én gyerekeim már 7 órakor ott várnak rám az ajtó előtt. Kár, hogy az óvóda még nincs berendezve arra, hogv a gyermekeket élelmezzük. Ennek hiányát különösen most láttam, az aratási munka idején és szóltam az anyáknak, hogy adjanak a gverekekkel kosztot s én megetetem őket. így is történt, hogy a legnagyobb munka idején majdnem egész nap az óvodában voltak. Ezenkívül kultúrmunkát végzek, minden ünnepség rendezésében résztvettem, mint a CsISz elnöknője az ifjúságot aktivizáltam, úgyhogy minden kultúrműsorban résztvettek. • Túri Mária V- r i SE f ••Hl ' ^ . -Mfcu