Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-29 / 202. szám, szerda

Vilá

g proletárjai egyesü

ljetek

l ••.«..•<.•..»..•..«..•..(Ml,.«.,«..fi.*.. A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK Bratislava, 1951 augusztus 29, szerda 3 KČS IV. évfolyam, 202. szám cÁ SzLúüák Qlenizeti C^EĹkdhl pcumiieML — haľe a híkíéľt a SzúeializmiLSÁ^t Štefan Baštovanský1944 őszének dicsőséges forradalmi napjai óta eltelt hét esztendő lehetővé teszi számunkra, hogy teljes sokoldalúságában és megfelelő távlatból értékeljük a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségét. A hetedik évforduló teljes lehetőséget nyújt ahhoz, hogy az egyes csoportok, osztályok és pártok tevékenységet, amelyek résztvettek a Szlovák Nemzeti Felkelésben, nem csupán az akkori nyilatkozataik és ígéreteik szerült, nem csupán aszerint ítéljük meg, mit mutattak akkor és mit jelentettek ki, hanem igazi céljaik és tetteik szerint is, aszerint, hogy a valóságban mire törekedtek éspedig nemcsak a jelenre, hanem a dolgok további fejlődér*.

e való tekintettel; Az 1948 februári népellenes puccskísérlet, valamint a reakciós emigráció gonosz tevékenysége, amely hazáját a legszörnyűbb gaztettekkel fenyegette és szennyes árulását, állati gyűlöletét összekapcsolta náci ellenségeinkkel és népünk gyilkosaival, s végül az imperialista kenyéradóiktői Köztársaságunkba küldött kémek, gyilkosok és kártevők cinikus garázdálkodása — mindez bemutatja a csehszlovák burzsoázia, az áruló kapitalista és nagybirtokos reakciós igazi arcát, mindez leleplezi Lettrichék, Ursinyék, Kvetkóék és az aljas szlovák burzsoá-reakció hozzájuk hasonló képviselőinek igazi szándékait, akik, hogy alibit és az új háborúutáni életben pozíciókat szerezzenek ma. íjuknak, bekapcsolódtak a Szlovák Nemzeti Felkelésbe, hogy vívmányainak sírásói legyenek, hogy elrabolják Szlovákia népétől győzelmének gyümölcsét, hősi és önfeláldozó harcának termékét. Szlovákia Kommunista Pártjának IX. kongresszusa és különösen Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának februári ülése és Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának áprilisi ülése letépte aztán a „felkelők" maszkját, Lettrichék közeli szövetségeseinek piszkos áruló arcáról, Husák és Novomesky, valamint társaik biírzsoá-nacionalista arcáról is, akik mint a szlovák fasiszta burzsoázia ügynökei és mint Clementis franciaamerikai kém segítőtársai, behatoltak Szlovákia Kommunista Pártjába és ott magas pozíciókra tettek szert, hatalmukba kerítették annak vezetését és arra törekedtek, hogy a Pártot és a Szlovák Nemzeti Felkelést a Tito-féle árulás és romlás szennyes mocsarába vonszolják. A történelem ítélőszéke azonban fáradhatatlanul és könyörtelenül dolgozik. Tiszta vize elmos mindent, ami korhadt, beteg, áruló. Mindent, ami pusztulásra és elhalásra van ítélve. Annál inkább kivi ragozta tja azt, ami egészséges, erős, fejlődőképes. Annál inkább kitűnik a forradalmi lényeg, a Szlovák Nemzeti Felkelés Népi alapja. Annál fényesebben csillog élő, antifasiszta, imperialistaellenes, nemzetközi hagyománya. <k Gottwald elvtárs már 1944 szeptemberében a moszkvai Pravdában a következőket írta a Szlovák Nemzeti Felkelésről: „Csehszlovákia szenlpontjából a Szlovákiában folyó mostani küzdelem nagy katonai, valamint politikai és erkölcsi jelentőséggel bír... Az a tény, hogy a szlovák nemzet volt az, amely a körülmények kedvező alakulása folytán széles mértékben elsőízben nyúlt fegyverhez — ez a tény a szlovákok szempontjából nemcsak nagy becsületet jelent, hanem kétségtelenül hozzájárul ahhoz is, hogy az új és szabad Csehszlovákiában megerősödjék az egyenlőség alapján élő szláv nemzetek testvéri szövetsége." És öt esztendővel később, «az ötödik évforduló zólyomi ünnepségein Gottwald elvtárs a Szlovák Nemzeti Felkelés nagy történelmi jelentőségét ismét értékelve, ezeket mondotta: „Az a tény, hogy új köztársaságunk van, az egyenjogú csehek és szlovákok, a dolgozó nép állama, olyan köztársaságunk, amelyben & dolgozó nép saját országa sorsának ura és a nemzet a hatalmas Szovjetunió elszakíthatatlan szövetségese ezt tekintem a Szlovák Nemzeti Felkelés legnagyobb vívmányának." Gottwald elvtárs teljes joggal értékelte ily nagyra a szlovák nép bátor és hősi harcát. Igen, a Szlovák Nemzeti Felkelés — Lettrichék, Urisinyék és Kvetkóék garázdálkodása ellenére, Husák, Novomesky és társaik gaztettei és árulása ellenére is — a szlovák történelem legjelentősebb eseménye marad és a csehszlovák történelem egyik legdlcsőségteljesebb fejezete. Gottwald elvtársnak joga volt így értékelni a Szlovák Nemzeti Felkelést azért is, mert a Párt. a cseh országrészekben és Szlovákiában is az ő irányvonala szerint szervezte sokéves hősi harcát a náci rabszolgatartók, valamint a cseh és szlovák lakájaik ellen, mert az ö felhívásai gyújtották lángra Pártunk ezer és ezer, tízezernyi tagját és ösztönözték minden becsületes csehszlovák hazafit a legnagyobb önfeláldozás és hősiesség tetteire. 1943-ban a moszkvai rádió útján Gottwald elvtárs a Pártnak és minden szabadságharcosnak a következő irányvonalat adta: „Jelenleg legnagyobb jelentősége abban áll, hogy a partizáiunozgalom széles körben kiterjedt a Köztársaság minden részében azzal a tudattal, hogy a nemzet csupán ezen a módon tudja holnap, vagyis alkalmas pillanatban megvalósítani a Nemzeti Felkelést a megszállók ellen ... Terjesszétek ki a fegyveres partizánharcot mindenütt a Sumavátől a Magas Tátrán keresztül a Kárpátokig az idegen megszállók és áruló lakájaik ellen..." Tehát a partizánmozgalom széles fejlődésén keresztül, a rendszeres és nem szűnő, a fasiszta ellenség elleni fegyveres harcokon keresztül a Nemzeti Felkelés felé, — ez volt az az út, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártjának moszkvai vezetése mutatott Gottwald elvtárssal az élen. Ez volt az az út, amelyen egész Köztársaságunkban az igazi kommunisták és hazafiak jártak. Ez volt az az út, amelyet Gottwald elvtárs megbízásából 1941-ben hűséges és közeli munkatársa, Siroky elvtárs kezdett szervezni Szlovákiában. aki ilyen irányba terelte a fasizmusellenes harcot a börtön falai mögül is. Ez volt az az út, amelyen bátran és fáradhatatlanul haladtak bátor partizánjaink, a felkelés katonái. a Szlovák Nemzeti Felkelés minden igazi harcosa. Ez volt az az út, amelyet Slánsky és Sverma elvtárs Is mutatott Szlovákia népének, Slánsky és Sverma elvtárs, akiket Gottwald elvtárs mint legközelebbi munkatársait küldött Szlováklába, hogy nagy tudásukkal, képességeikkel és tapasztalataikkal hozzájáruljanak a felkelés győzelméhez. Ez a felkelés — a munkások, parasztok, a dolgozó nép felkelése volt, partizánok, katonák, szabadságharcosok felkelése — dicsőséges, nagy, felejthetetlen. Ezt a felkelést Pártunk vezette és készítette elő, sok esztendős földalatti fasisztaellenes mozgalommal és később partizán harcokkal is. Azonban Husáknak és Novomeskynek, valamint segítőtársaiknak semmi közük sem volt ehhez a n é p i felkeléshez. Husák és Novomesky, valamint segítőtársaik éppen ellenkezőleg megtiltották a pártszervezeteknek, hogy partlzántevékenységet, partizán és szabotázs akciókat fejtsenek ki — állítólag azért, nehogy „megzavarják" a felkelés előkészületeit. Husák és Novomesky olyan felkelést akartak, amelyhez könnyű szívvel adhatták beleegyezésüket nemcsak Lettrichék, hanem Sanyo Mach és Szidor is. Husák és Novomesky úgy akarták megszervezni a felkelést, hogy minél jobban megvédjék a szlovák burzsoázia érdekeit. Ismeretes, hogy Besztercebányán céltudatosan adtak át a szlovák burzsoáziának jelentős hatalmi és gazdasági poziciókat. Husák és Novomesky nem támaszkodtak a munkásosztályra, a dolgozó népre. Nem ismerték el a Párt vezető szerepét. A felszabadított területen nem kobozták el az árulók és a velük együttműködők nagy birtokait, ahogy ezt Sverma és Slánsky elvtársak tanácsolták. S a munkásosztály és a dolgozó nép előtt nem világították meg a mély szociális változásoktávlatait. Ök nem olyan népi és haladó felkelést akartak, amelyet Gottwald elvtárs irányvonalai tartottak szem előtt. Husák és Novomesky céljai, módszerei és eszközei nem voltak kommunista eszközök, nem voltak proletár eszközök — ezek a burzsoázia ügynökeinek céljai, módszerei és eszközei voltak. Ma már nyilvánvaló, hogy Husákéknek ez az egész defenzív „felkelő'' vonala egyáltalán nem volt véletlen. Áruló céljaik miatt — a szlovák burzsoázia érdekeinek védelme miatt — nem volt szükségük offenzív, igazán harci és forradalmi sztratégiára és taktikára. Husák és Novomesky nem kívántak olyan széles népi felkelést, amely harci tűzre lobbantotta volna Szlovákia egész területét. Az ilyen felkelés komolyan veszélyeztette volna a szlovák burzsoázia érdekeit és pozicióit, az úgynevezett „szlovák állam" érdekeit és pozicióit, amelyet lényegében zavartalanul akartak átvinni az új viszonyok közé és főleg súlyosan veszélyeztette volna védnökük — Sanyo Mach fasiszta miniszter érdekeit és pozícióját. Ilyen széles kiterjedésű, népi és győzelmes felkelés hozzájárult volna a nép által vágyva várt felszabadító szovjet hadsereg érkezésének meggyorsításához, amely Husák és Novomesky, valamint burzsoá reakciós szövetségeseik számára azt jelentette volna, hogy nem pengethették volna meg a „saját erőkkel" való felszabadítás hazug titól húrjait. Ezért engedték meg, hogy a németek Kelet-Szlovákiában két jól felfegyverzett és jól kiképzett hadosztályt lefegyverezzenek, aminek kulcsjelentősége volt. a felkelés egész lefolyása és a dicsőséges szovjet hadsereggel való közvetlen kapcsolat megteremtése szempontiából, amely Sztálin elvtárs parancsa értelmében — Gottwald elvtárs kérésére "sietett a harcoló Szlovákia segítségére. Kenyéradóik érdekei követelték meg azt is, hogy a felkelést a lehető legutolsó pillanatra halogassák. Ezek az érdekek parancsolták nekik továbbá azt, hogy a fasiszta tisói hadsereg tisztjeire támaszkodjanak és ne engedjék érvényesülni a népi és partizánparancsnokok kezdeményezését, hogy korlátozzák a hadsereg vezetésében a Párt befolyását és így a hadsereg idegen, burzsoá, benesi és csatlósi parancsnokok kezében maradt. . Valóban óriásiak voltak azok a károk és áldozatok, amelyeket Husák és Novomesky garázdálkodása okozott a szlovák Nemzeti Felkelés folyamán. Ma már bizonysággal állíthatjuk, ha nincs Husák és Novomesky árulása, a felkelést nem szorították volna a hegyek közé, sőt ellenkezőleg hozzásegíthetett volna bennünket ahhoz, hogy megnyissuk Duklát és a kárpáti szorosokat a szovjet hadsereg előtt és így meggyorsítsuk hazánk végleges felszabadítását és még jelentősebb mértékben hozzájáruljunk a német fasizmus vereségéhez. Ezzel egyidejűleg megrövidíthettük volna Szlovákia népének szenvedéseit és megelőzhettük volna a további áldozatokat, amelyet a náci hordák őrjöngése oko zott azon a területen, amelyet ideiglenesen ismét megszálltak. Am Husákéknak a szovjet hadseregtől és dicsőséges felszabadító küldetésétől való félelme, valamint az, hogy eladták magukat a burzsoáziának és kiszolgálták az imperistákat, sokkal erősebb volt, mint az, hogy tekintettel legyenek a nép érdekeire. Szerencsére az események nem fejlődtek ki teljes mértékben Husákék és Lettrichék „utiterve" szerint. A dolgok fejlődése folyamán a Szovjetunió önzetlen és hathatós — katonai, politikai, anyagi és erkölcsi segítsége, a dicsőséges szovjet partizánok segítsége — valamint a hősies szovjet hadseregnek a náci hordák felett aratott győzelme lett a döntő, azok a győzelmek,- amelyek meghozták végül a mi hazánk felszabadítását is, a náci gyilkosok karmai alól. Husákék kártevő céljainak teljes érvényesülését keresztülhúzta dolgozó népünk nagy harci lendülete és öntudata, lelkes szeretete a Szovjetunió és Sztálin elvtárs iránt, hűsége Csehszlovákia Kommunista Pártja és Gottwald elvtárs iránt. Igy azután a Szlovák Nemzeti Felkelés nem lett Titó-féle szovjetellenes provokáció, mint ahogy erre Husákék és kenyéradóik törekedtek, hanem nagy történelmi jelentőségű forradalmi vállalkozás lett. — Szlovákia népe nemzeti és osztálybüszkeségének forrása, mint ahogyan ezt Siroky elvtárs Szlovákia Kommunista Pártjának IX. kongresszusán hangsúlyozta. Igy meghiúsultak a nyugati impelialisták reményei is, akik a Szlovákia harcoló népének nyújtott igazi segítség helyett a Szlovák Nemzeti Felkelés köré szégyenteljes kém és kártevő összeesküvéseik hálóját fonták. Az angol-amerikai imperialistáknak a Szlovák Nemzeti Felkelésnek nyújtott „segítségét" a legjobban jellemzik a dubovai olajfinomító gonosztevő bombázása („a szövetséges" légi erőktől), melynek a felkelő hadsereg hajtóanyaga fő raktárának kellett volna lennie. A Párt és a dolgozó nép fokozatosan le tudott számolni — és ezt a jövőben is mindig bebizonyítja — nemzeti szabadságunk és boldog szocialista jövendőnk felépítésének minden ellenségével, rejtőzzenek bármiféle álarc mögé — tekintet nélkül viselt tisztségeikre és állásukra, tekintet nélkül arra, hogy Zenklnek, Kipkának, Majernek, Srámeknek, Lettrichnek, tľrsinynek, Kvetkónak, Slingnek, Svermánénak, Clementisnek, Husáknak, Novomeskynek vagy bárki másnak nevezik őket. Szlovákia népe azon a dicsőséges úton halad, amelyre a náci zsarnokok és lakájaik elleni bátor harcával lépett, napról napra újabb nagy győzelmeket arat a szocialista országépités terén, országa iparosításában, mezőgazdasága gépesítésében és szövetkezeti átépítésében, nemzeti kultúrájának hatalmas felvirágzásában. Hála ezért a Szovjetunió és Sztálin elvtárs — felszabadítónk tartós és felbecsülhetetlen segítségének, annak a segítségnek, amely nélkül nem lett volna Szlovák Nemzeti Felkelés, sem szabad és örömteli életünk az új Csehszlovák Köztársaságban. Hála a cseh nemzettel való egységnek és testvéri segítségnek, Csehszlovákia Kommunista Pártja és Gottwald elvtárs bölcs politikájának, amely lehetővé teszi Szlovákia népének teljes politikai, gazdasági és kultúrális fejlődését, és megteremtette a közös népi demokratikus államban a cseh és szlovák nemzet harmonikus együttélésének előfeltételeit. Röviden, azoknak köszönheti, akik már a Szlovák Nemzeti Felkelés hősi napjaiban is hatékonyan segítettek, akik már akkor mint igazi és legjobb barátai tűntek ki. És ellenségei ma ismét azok, akik akkor is kártevőik és ellenségei voltak; az imperialisták, a háborús uszítók és gonosztevő ügynökeik. Ezért folytat ellenük szabadságának és boldogságának nevében, a testvéri cseh néppel széttörhetetlen szövetségben és a hatalmas Szovjetunió vezette legyőzhetetlen világbéke táborba szilárdan bekapcsolva, szent és meg nem szűnő harcot. A Szlovák Nemzeti Felkelés parancsa arra kötelez bennünket, hogy még jobban megszilárdítsuk szövetségünket a Szovjetunió nemzeteivel, még jobban elmélyítsük a nagy Sztálin iránti szeretetet és hálát, még jobban megacélozzuk a cseh és szlovák nép testvériségét, hogy megszilárdítsuk a Csehszlovákiai Kommunista Párt és Gottwald elvtárs vezetése alatt a csehszlovák munkásosztály egységét, megsokszorozzuk Köztársaságunk erejét és egységét, hogy elmélyítsük a proletár nemzetköziség kapcsolatát az egész világ haladó erőivel és engesztelhetetlen harcra hív bennünket a fennhéjázó rabló imperializmus erői és minden segítőtársa és lakája eUen. A Szlovák Nemzeti Felkelés hetedik évfordulóját népünk hazánkban a szocializmus alapjai erőteljes építésének. valamint a világbéke megszilárdításáért folytatott elszánt harca jegyében ünnepli. Dolgozó népünk tántoríthatatlanul áll szabadságunk hősi harcai vívmányainak és önfeláldozó országépítő munkánk vártáján.