Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-28 / 201. szám, kedd

Helyi pártszervezeteink néhány feladata a nemzeti iskolával kapcsolatban — UJSZ

fl 1951 augusztus 26 Pár nap választ el bennünket már csupán a gyermekkorunkban oly nevezetes naptól, a szeatember elsejétől... Nekünk, akik átléptük már sok szeptember elsejét értünk meg, különféle emlékeink vannak a múltból i.. A kapitalista rendszerben bizony nem sok örömet jelentett sem nekünk, sem szüleinknek ez a nevezetes dátum. Sok anya szeméből a bánat könynyeit csalta ki a hiányos, rongyos öltözetben iskolába induló gyermek ... Ki ne emlékeznék a pár használt könyvet és egy tolltartót kezében szorongató, mezítlábas, foltos ruhájú kis diákra, aki dideregve sietett az iskolába. Az első padban ülő „jobb családból" való diákok szeptember elsejei új ruhájára, új táskájára, akiket a cselédleány kísért az iskolába. Az üres kenyérre, vagy arra sem... És a vajaskenyérre, meg a narancsra, csokoládéra. Ki ne emlékeznék azoikra az égbekiáltó különbségekre, amelyek az iskolában kirivóati láthatók voltak! Hát még a sok pofon, fülrángatás, hajhúzás, görcsös nádpálca és megannyi kínos „nevelési módszer", melyeknek élvezésében „elsőbbségi joga" volt a proletárgyereknek ... Ilyen gondolatokkal és az emlékekben keiresgélve fogok ezen pár sor írásához. Ha visszagondolunk a magunk és a százezrek iskolai éveire a kapitalista államban átélt nyomorra és örökös bizonytalanságra, csak akkor értjük meg a Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökségének a tankönyvekről kiadott ezévi határozatának mély értelmét és az ez év szeptember elsejének roppant nagy jelentőségét. Az említett első határozatnak els5 szakasza így hangzik: „Az iskola éa az iskolai nevelés jelentősége a szocializmus építésében mérhetetlen. Az iskolának küzdenie kell Csehszlovákia népe legifjabb nemzedékének lelkéért, ezt a nemzedéket úgy kell nevelnie, mint szocialista nemzedéket az új társadalmi viszonyok, az új kultúra és az új erkölcs nemzedékét, ügy kell nevelni az ifjúságot, hogy az a munka és a honvédelem iránt tisztelettel, szorgalommal, büszkeséggel és becsülettel viseltessék, hogy népe Iránt, amely a szocializmua építését végzi, odaadó legyen, mintahogy azt mutatja nekünk köztársasági elnökünk Klement Gottwald és a Csehszlovákiai Kommunista Párt, hogy olyan ifjúság legyen, amely hűséggel viseltetik a Szovjetunióval való szövetség és a lenini-sztálini nagv gondolatok iránt. A nagy szocialista építéssel és országunk újjáépítésével, karöltve kell nevelnie az iskolának öntudatos, szocialista dolgozókat, munkásokat, parasztokat és létrehozni az í'tj szocialista értelmiséget." Tudom, hogy erről a kérdésről ä ezeptember elseje körüli napokban az erre hivatott emberek sokat fognak írni. Ezért nem is szándékozom a Párt 'Központi Bizottságának határozatáról és a szocialista nevelésről bővebben írni. Csupán a helyi alapszervezetek és a járási bizottságok figyelmét szeretném ez úton felkelteni, hogy az 1951—52-es iskolai év megkezdéséig a helyi és járási Nemzeti Bizottságokkal karöltve tegyenek meg mindent, hogy a városi és falusi dolgozók megértsék azt a nagy gondosságot, amellyel a Csehszlovákiai Kommunista Párt viseltetik gyermekeik neveltetése iránt. Ezt a gondosságot alapszervezeteink a városokban és falvakon a gyakorlatban úgy valósítják meg; hogy ha szükséges, haladéktalanul rendkívüli vezetőségi ülést hívnak öszsze, elhívják oda a helyi Nemzet] Bizottság iskolai előadóját, az igazgató-tanítót és részletesen letárgyalják az összes iskolával kapcsolatos problémákat. A felmerülő kérdésekben segítséget nyújtanak mŕnd a heiyi Nemzeti Bizottságnak, mind a tanítónak. Hogy menynyire fontos, lehetséges gyakorlati kérdésnek látszó segítséggel messzemenő politikai munkát végezni, azt bizonyítja a következő dolcg. Gyakori e6et, hogy egye9 falvakba, vagy kisebb városokba fiatal, hajadon tanítónők, vagy nőtlen tanítók kerülnek és ha ezeknél nem gondoskodnak arról, hogy hol fognak lakni, vagy étkezni, akad egy „jó" ember, a falusi kulák, aki kés? ezeket az embereket magához fogadni és „gondoskodni róluk". Igy gyakran hosszabb, rövidebb időre meg van pecsételve a fiatal népnevelőnek a „sorsa". Vannak nekünk, mint ismeretes, még manapság bőven afféle „haladószellemű kulákjaink". akik sajnoss, még ma pártkönyvvel is rendelkeznek, mint „eüvtársak" és akik undorító „kispolgári radikálizmusukkal" nagyon könnyen behálózzák ifjú tanítóinkat, legsikeresebben azzal hogy a valóban nehéz népnevelői munka után „megérdemelt. pihenőt, nyugalmat, biztosítanak" nekik, a múltból örö':ölt hűvös, zsalugáteres, jól berendezett szobákban ... Hogy fiatal tanítóinkat megvédjük a reakció ilyen és más veszélyétől, mely előbb-utóbb befolyásolhatja őket, a helyi pártszervezet kötelessége gondoskodni jó lakásról, jó kosztról, olyan helyen, ahol nincsenek kitéve reakciós üzelmeknek, hanem az elvtársias, haladószelleniíi lakosság körében mindennapi politikai támogatásban részesülhetnek. Az üzemekben, falvakon, minden munkakörben a termelés, a terv teljesítése, a termelékenység emelése, a szocialista verseny és minden, ami biztosítja a boldog szocialista jövő építésének feltételeit — csak ott megy jól, csak ott mutat fejlődést, ahol jól működik a pártszervezet. Kérdezem ezek után, hogy az iskola, mely a »fiatal nemzedék lelkének megnyeréséért folytat küzdelmet*, maradhat-e a helyi pártszervezet hatáskörén kívül? Nem! Még akkor sem, ha a tanító nem párttag. Ez csak természetes! És mégis, valtjuk be, milyen ritkaságszámba megy, hogy alapszervezeteink vizsgálat tárgyává teszikfaz iskola, a szülők és a tanítók viszonyának kérdését. Rendszerint csak akkor, ha a tanítót »el kell távolítani«. Szóval amikor már késő. Hányszor halljuk szervezeteinkben a panaszt: »Nem tudjuk, 'mi történt ezzel a tanítóval, olyan rendes ember volt és rövid idő alatt úgy eIromlott.« Igen, elvtársak. A mai tanítóknak már a túlnyomórészük nagyon becsületes, jószánáékú, szocializmust építeni akaró fiatal, lelkes pedagógus. Oráisi lehetőség van előttünk, hogy most ezekben a napokban megszívleltessük, megértessük Pártunk nagyjelentőségű támogatását iskoláinkkal szemben. Ezekben a napokban és ezután is gyakrabban mint eddig, tárgyaljuk meg alapszervezeteinkben, hogyan tudunk segíteni tanítóinknak, elvégezni azt az óriási feladatot, melyet Központi Bizottságunk rájuk rótt. Először is ismerjük meg; ezeket a feladatokat. Ismerjük meg a szocializmus építése és az iskola között lévő kapcsolatok értelmét. Ismerjük meg a fiatalság nevelésének óriási jelentőségét a jelen ádáz küzdelmeiben és a békevédők százmillióinak harcát a hitvány háborús uszítók ellen. Ismerjük meg a gyermekeink és a fiatalság között szükséges lelkes tömegpolitikai munka nagy, időszerű jelentőségét. Ha ezt mind megismertettük, akkor alapszervezeteink ezentúl kevesebbet fognak arról tárgyalni, hogy hány funkcióval terheljük meg tanítóinkat, amiket más elvtárs is el tudna végezni. Minden igyekezetünkkel rendszeresen fogunk gondoskodni tanítóink politikai támogatásáról. Minden energia, amit az iskolának fogunk szentelni, óriás! kamatokkal hamarosan megtérül. Egy kis gondolkozás és a Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökségi határozatának, valamint a tanítók 6. konferenciájának határozatai ismertetése után könnyen megértjük, hogy állandó támogatásunk mellett népnevelőink gyermekeinket, gyermekink minket fognak átformálni... A kommunista tanítóktól éppen úgy, mint a pártonkívüliektől a dolgozó nép elvárja a segítséget a kultúra és más olvan munkaszakaszon, melyekhez 6 jobban ért. Mi tiszteljük és becsüljük haladószellemű tanítóinkat és nem fogjuk szégyelni kikérni tanácsukat, segítségüket, de ez úton kérj üköket arra, igyekezzenek gyermekeinket Pártunk határozatai szellemében »becsületes szorgalmas, bátor munkájuk és hazájuk iránt odkadó« ifjúsággá nevelni. Igyekezzenek bátrabban megismertetni gyermekinkkel a szovjet életet, a szocailizmus és a kommunizmus igazságát! Ez a munka legven tanítóságunknak legelső kötelessége és nem akármilyen alsóbbrendű órásbeli elfoglaltság szervezeteinkben és Nemzeti Bizottságainkban. Hogv ez ígv legyen, elsőrendű kötelessége a helvi pártszervezeteknek erről gondoskodni. Gottwald elvtárs kiadta a jelszót: arccal a tömegek felé! Ha alapszervezeteinkben minden kommunista nagyobb figyelmet fog fordítani az iskolára és annak irányítójára, a ta.nitóra, 6 is hatékonyabban fog támogatni mindenkit bármilyen nehézségek leküzdésében, segítségére hsz bárkinek. Segíteni fog a politikai tömegmunkában, ahol már eddig is sokat tett, mert fiatal nemzedékünk nevelését vitte előbbre. Tekintsük falvainkban és városainkban az iskolát úgy, mint egy hatalmas kertészeti üzemet, ahol a mi legdrágább palántáink nevelődnek. Ne forduljunk el ezektől az »üzemektől«. c/l SfLOOtjct há n y ň szak ü mtffy na pfá r a AZ ELET EGYRE KÖNNYEBB AZ ÉLET EGYRE VIDÁMABB... Rozsnyón, Nadabulán keresztül utaztunk' Alsósajóra. Élénk zöldek a gömöri hegyek. Síkságról itt csak álmodhat az ember. A sízűk parcellák még ki sem nyújtózkodhatnak, az egyik magas dombról, a másikra kúsznak fel. Kéklik a távolabbi hegyláncolat, szinte beleolvad az ég színébe. Az imént még aranyló sugarait szóró napot egyszerre csak rojtos felhők takarták el. Jobbról a földeket kékesszürke köd ülte meg. Csakhamar megeredt az eső. A nyári augusztusi zápor nem tartott sokáig. Néhányszor mérgesen dörömbölt az ég s mire Alsósajóra értünk, már kacagva ragyogott fel újból a nap. Rozsnyó előtt a vonat ablakából kotrógépeket láttunk. Könnyedén merítették földdel tele hatalmas „kanalaikat" s tátott szájjal ürítették az üres csillékre. Ezek egy-kettőre megteltek s a kis mozdony éleset füttyentve indult el nehéz terhével... Csak néhány pillanatig volt előttünk ez a kép, maradandó örömet keltett bennünk. Az emberi kéz, a tudás alkot. A Rozsnyó—Kassa közötti vasútvonal épül itt KeletSzlovákia nagyszabású iparosítása a gömöri dolgozóknak is szebb életet biztosít. Eszünkbe jutnak Sztálin elvtárs szavai, aki 1935 őszén a sztahanovisták első össz-szövetségi értekezletén mondotta, „... az élet egyre könnyebb, az élet egyre vidámabb." S ez; van most nálunk is kialakulóban. ... A rozsnyói kis állomáson nagy csomagokkal felpakolva sokan szálltak fel a vonatra. Köztük volt egy asszony is, egy alsósajói bányász felesége, mint később megtudtuk, Kezében ragyogó, új csillárt szorongatott. Arca mosolygós, vidám volt. — Annak örülök. — fakadtak ki belőle az öröm&zavak, hogy a régi petróleumlámpa helyett csillár fog ragyogni a szobában. Több fényünk lesz.... Tavasszal új bútort is vetítünk ... A bányászfeleség boldogsága a mi örömünk is. A munkásosztály, a Párt győzelmét jelenti ... S most, amikor a Szovjetunióban a bányászok napját ünneplik, szeretettel gondolnak bányászaink szovjet elvtársaikra. Nekik köszönhetik, hogy elindulhattak a haladás útján, hogy forradalmi munkamódszereik átvételével emeh'k teljesítményeiket. De hadd beszéljenek életükről, munkájukról maguk a bányászok. .. Az alsósajói bánya területén vagyunk. A pörkölő közelében iramlik a Sajó gyors vize. A keskeny sínpáron érccel teli, súlyos bányakocsik tűnnek fel. LÓ húzza őket. "Visszamenet szót váltunk a kocsissal. — Nyugdíjba megy már a ló is, — mondja és örömmel mutat kissé távolabbra, ahol motoros dübörög ki egy másik folyosóból B az elvtárs hozzáteszi, .— nemsokára mi is ilyet kapunk. Nem leszek többé kocsis! Vezető leszek majd * a motoroson! Újra megindítja a lovat. Befordulnak a folyosóba. Elnyeli őket a sötétség s csak a lámpák fényei vibrálnak tovább. A rendelőkben élénk az élet. A második műszakra gyülekeznek a bányászok. Hevesen folyik közöttük a szó. A hüségpótlékról, • tervről vitáznak. A falon grafikon táblák függnek. Naponta feljegyzik ezeken a tervteljesítéseket. Még az egyszerű emberek is megtanultak a különböző színű vonalakból olvasni. A júliusi tervet 116.2 százalékra, az évi tervet pedig átlagban 113.2 százalékra teljesítették. Nagy dolog ez ám! — Bajban voltunk most, — magyarázza Varga elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke, — a tervvel kissé elmaradtunk, augusztus első hetében csak százszázalékra teljesítettük, de már jóval feljebb mentünk azóta. Ilyenek a bányák új emberei. Már bajnak szám

;t náluk az is, ha csak százszázalékra teljesitik J a tervet. Nekik többet kell elérniök, ' több ércet kell adniok az iparnak. S még egy dolog van, ami annyira ösztönzi őket a termelékenység emelésére. Ezt csak később tudtuk meg, amikor bementünk az irodai helyiségekbe s Vargs. -aívtárs elárulta. — A gömöri vasércbányák között még mindig mi vezetünk. Már harmadik hónapja miénk a vándorversenyzászló! Uj gépek, üj munkamódszerek bevezetésével, a bányászok és a műszakiak szoros együttműködésével érik el ezeket a szép eredményeket. Sokat olvasnak a szovjet bányászok munkájáról, életéről. S zekből a tapasztalatokból sokat merítenek, fejlesztik tudásukat. Fokozatosan vezetik be a ciklusos ütemtervet, a folyosók gyors hajtását, amivel 15—20 százalékkal emelik teljesítményeiket. A normák felülvizsgálása is sokban segítségükre van. Uj műszaki szervezési intéz* kedésekkel javítják a munka menetét. Uj gépeket állítanak be, amivel nemcsak könnyebbé teszik a bányászok munkáját, hanem emelik a termelékenységet is. A bányászatban nagy szerepet tölt be a bányakocsik közlekedése. Itt is a szovjet bányászok példájára diszpécsert jelölnek ki, aki a bányakocsik leggazdaságosabb igénybevételét vezetik be. Ifjabb Karasz István munkástársaival, Juhász Lajossal és Lupták Györggyel éppen most fejezte be az első műszakot. Frissen jöttek a munkából. Szemükkel kissé még hunyorgatnak. Csak parcekig tart ez, amíg megszokják a nap fényét. Karasz István, a csoportvezető fiatal ember, huszonnégy éves. Tizenötéves kora óta dolgozik itt a bányában. Nem kell harapófogóval kihúzni belőle a szót. A pezsdülő élet szavai csak úgy ömlenek belőle, teleárasztják jegyzetfüzetemet. — Ha a szovjet hadsereg nem szabadított volna fel bennünket, most is úgy lennénk elásva, - ünt a múltban voltunk. Nem tudtunk semmiről, nem ismertük fel munkánk jelentőségét. A nyűgös élet nehezedett reánk. A népi demokrácia levette rólunk az igát. Máskép kezdtem látni az életet. Iskolába is elküldtek, Pőstyénbe! Gondolkodni kezdtem. Jobban kell kihasználnunk a gépeket, több ércet kell fejtenünk! Látjuk, hogy milyen jól élnek a Szovjetunióban. S rájöttem arra, ha nagyobb a teljesítményem, ez többet jelent az államnak és nekem is... — Bevezettük a ciklusos ütemtervet, a folyosók gyors hajtását. Igy aztán már gyorsabban megy a munka. Már kétszáz százalékos teljesítményem is volt. Az átlagos teljesítményem százhetven százalék! Havonta tisztán kilenc, tízezer koronát keresek! S az ifjú bányás^ őrSmmet folytatja: — Ügy élek, mint egy bányász! Őszintén mondva, úgy élek, mint soha eddig! Szép kétszobás lakásom van. Üj bútort vettünk magunknak. Rádiót az üzemtől kaptam ajándékba, Feleségemmel, kis gyermekünkkel gyakran járunk kirándulásokra... — Megtanultam a sztahanovistáktól, hogy gondos munkamegosztással magas teljesítményeket érhetünk el. A műszakiak „putyovkákat", munkaelőírásokat dolgoznak ki, melyeken fel van tüntetve minden műszakra a munkafolyamat, hány perc alatt kell rakodnunk, fúrnunk, ácsolnunk stb... S a műszak végén látjuk, hogy mennyit végeztünk. Magunk számítjuk ki a százalékokat, magunk ellenőrizzük munkánkat. Csoportunkban pontosan megosztottuk egymás között a munkát. Az előírás szerint kihasználunk minden percet. Ez bizony azelőtt nem volt. Ezt is a szovjet bányászoktól tanultuk! Beszélgetésünk közben többen körülvettek bennünket. Karasz elvtárs szeme egyszerre felragyogott és büszkén mutatott az egyik fiatal bányászra. » — Látod, ez az ifjú azelőtt bányász volt, dolgozott az én . munkahelyemen is. Most főiskolára jár! — Bányászmérnök lesz belőle! — teszi még hozzá Karasz elvtárs. Janco Jánosról van szó, aki mindössze huszonegy éves.' 1946 óta dolgozott az üzemben. Negyvennyolcban vájár lett, majd élmunkás lett belőle. Felfigyeltek rá, s 1949-ben főiskolai tanulmányokra előkészítő tanfolyamra küldték. Az érettségi Menjünk gyakrabban közéjük, irányítsuk az ott lévő szervezeteket is, amelyek mint önkormányzati szervek segítik tanítóinkat nemes munkájukban. Kell-e hasznosabb munka, mint erről gondoskodni, ezzel sokkal többet törődni, mint eddig. Ez valóban egyik legkomolyabb politikai feladata minden alapszervezetnek, minden kommunistának. KISZLING JÁNOS, Besztercebánya után már egy 4ve a bratislavai műszaki főiskolán tanul. Janco Jancsi magas, szőke, erős legény. Az apja is bányász volt. Két leánytestvérét Petergács András éa Gazdik József élmunkás-vájárok vették el feleségül. Bátyja a pörkölő élmunkása. Egész bányászcsalád. Jancsi nem tud szabadulni a bányától. — Nem tudom tétlenül tölteni az időmet. Itt dolgozom a szünidőben. Ügy siettem ide vissza a bányába, mintha az anyám ölelő karjába... — Már gyermekkorom óta vonzott a bánya, — folytatja az ifjú elvtárs. — A Pártnak köszönhetem, hogy most tanulhatok, hogy bányászmérnök lehetek. A főiskolánk pártszervezete tag-nak jelölt, örömmel fogadtam tagjelölésemet, mert annak a pártnak tagjává lenni, mely felemeli a munkástömegeket, mely hazánk jő gazdáivá nevel bennünket, a legnagyobb megtiszteltetést jelent mindannyiunknak. — Egy éve, hogy elhagytam az üzemet, azóta bizony sokat javult itt a helyzet... A kapitalisták nem gépesítették a bányákat. Nekik mindegy volt, hogy az ember ma él

f holnap meghal. Annyi por volt a' munkahelyen, hogy az emberek alig látták egymást. A karbidlámpák vibrálását is alig lehetett látni. Tüdőre ment a sok por és sok bányász idő előtt halt meg. Most már vízpermetezővel ellátott fúrókat használunk, amivel pormentesítjük a munkahelyet. A kézimunkát lassan mindenütt gép váltja fel. Ma már könnyebb a fúrás is, s a rakodógép segítségével vigan megy nálunk is a munka... — Tanulunk a szovjet bányászok tapasztalataiból. — folytatja Janco elvtárs. — A szovjet szakemberek örömmel segítenek nekünk, oktatókat küldenek hozzánk, akik az új munkamódszerek bevezetésére, a Szovjetuniótól kapott gépek kezelésére tanítanak bennünket. Janco elvtárs még lelkesen beszél jövö terveiről. Tanulmányainak befejezése után fő feladatául tűzte ki, hogy a gömöri bányákban az elsők között fog tovább harcolni ez üj szovjet munkamódszerek bevezetéséért. — A gömöri völgyekben modem bányaüzemeket építünk ki, amivel iparkodnunk kell, hogy a hatalmas Kohászati kombinát, a HUKO felépítése után, — teszi hozzá tüzes lelkesedéssel, — elláthassuk nyersanyag* gal ezt az új, számunkra legdrágább üzemet.... Lányok Is dolgoznak s bányában. Két leány nevetgélve, karonfogva indult hazafelé. Munka titán voltak ők is. A szomszédos Kobyliarovo községből valók. Beszédbe elegyedünk velük. Fafrankova Zsuzsi az idősebbik, tizenkilenc éves. Csak öt hete dolgozik az üzemben a felszíni rakodásnál. — Azelőtt kőbányában dolgoztam, itt jobban tetszik a munka, —> mondja Zsuzsi. — S miért jöttél ide dolgozni? — Azért, mert szép ez a munka, — feleli erre egyszerű szavakkal, — itt jobban építhetjük a szocializmust ... s aztán, itt dolgozott Zsófka, — int barátnője felé, — Macko Mária, Petergács Zsuzsi, az élmunkás leánya is ... Hajdúk Zsófka a Mano részlegen dolgozik. Ö csak tizenhét éves. A föld alatt, a gurítóban végez hasznos munkát. A lányok talán még maguk sem tudják teljesen értékelni, hogy milyen úttörő munkát végeznek, amikor gumicsizmát, nadrágot húznak fel s lámpával leszállnak a bányába. A pártszervezet nem feledkezik meg ő róluk sem. Belőlük is öntudatos dolgozókat nevel. Zsófka pironkodva, szégyenlősen beszél. Olyan az arca, mintha tüzes, vörös pipacs lenne. Szőke haját piros petytyekkel tarkított fehér kendő takarja. — Mi már terven felül dolgozunk. Gyakran hallom „húzd meg a suttot!", húznám még sűrűbben, csak lenne több csille. Több voliia ám még a százalék! • Ilyenek az alsósajói bánya dolgozói. A gömöri hegyek között új élet született, melyet a szovjet tapasztalatok átvételével gazdagítunk, szépítünk. A völgyekben, ahol a múltban éheztek a tömegek, ma viruló lett a bányászok ezreinek élete s ha megkérdezed tőlük, miért olyan boldogok, miért elégedettek, egyszerre felelik neked: — Azért, mer* épitjük a szocializmust 1 PETRŰCI BÁLINT.