Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-25 / 199. szám, szombat

1951 augusztus 25 Ü J 5?ö ­A béke erői napróS-nipra növekednek és erősödnek Vorosilov tábornagy beszéde Bukarestben Románia felszabadulásának hetedik éviordulóján Mint már tegnapi számunkban jelentettük, az augusztus 23-1 román ál­lamünnepre, Romániának a Szovjet Hadsereg által történt felszabadítása hetedik évfordulója alkalmiból szovjet kormányküldöttség érkezett a ro­mán fővárosba, K. J. Vorosilov tábornaggyal az élen. A román főváros dolgozóinak ünnepi gyűlésén Vorosilov tábornagy nagy lelkesedéssel foga­dott beszédet mondott. Beszédének bevezető részében tolmácsolta a szovjet­kormány, az SzK(b)P, a szovjetnép, valamint a nagy Sztálin üdvözleteit a román nép felszabadulásának hetedik évfordulója alkalmából és rámutatott azokra a nagy sikerekre, amelyeket a román dolgozó nép a Román Mun­káspárt vezetésével, mind gazdasági, mind kulturális téren a felszabadulás óta elért. Majd így folytatta beszédét: Nemzeteink és a román nemzet ba­rátsága hosszú évek óta tart és gyö­kerei mélyen visszanyúlnak a múltba. Ezt a történelmi barátságot, amelyet nemzeteink legjobb fiainak vére pe­csételt meg a török elnyomók ellen, a függetlenségükért folytatott harcban, az el6Ő világháború után az akkori ro­mán kormány, a román nép akarata ellenére, az amerikai, brit és francia imperialisták óhajára megszakította. Hét évvel ezelőtt a közős ellenség, <— a német fasiszta támadók elleni el­keseredett harcok tüzében ez a barát­ság ismét újjáéledt és új politikai és szociális alapokra helyezkedett. Ezek az alapok: nemzeteink közös harca a békéért, demokráciáért és a szocializ­musért. (Viharos taps.) Az utolsó 15 év alatt a nemzetközi kapcsolatokban, különösen feszült helyzet keletkezett. A világimperializ­mus ma még szégyentelenebb, még barbárabb. Ez érthető. A kapitalizmus uralmának legnehezebb korszakába lépett. A tőkésrendszer agóniában vo­naglik és lázas állapotában nekimegy a falnak és oly dicstelenül a feledés homályába hull, mint Hitler. Elvtársak! A román és a szovjet­nép közötti barátságnak éppúgy, mint a többi nemzetek közötti barátságnak állandóan erősödnie és fejlődnie kell. A szovjet—román kölcsönös megértés és szoros kapcsolat kifejező megnyil­vánulása az országaink közötti barát­sági és kölcsönös segélynyújtási szer­ződés. Közös meg nem szűnő harcunk a békéért, az összes nemzetek béké­jéért, szoros gazdasági és kereskedel­mi kapcsolataink, műszaki és termelési tapasztalataink kicserélése, a két or­szág tudományos, kultúr- és művész dolgozói közötti állandó kapcsolat, va­lamint a köiz- és tömegszervezetek kö­zötti érintkezés e baráti kapcsolatok legfontosabb láncszemei, amelyek napról napra szilárdulnak. Ezek űj, a történelemben eddig még nem ismert kapcsolatok, amelyek az utóbbi évek alatt keletkeztek a Szov­jetunió ós Románia nemzetei között, új típusú kapcsolatok, — ha lehet így kifejezni — a kapcsolatok törvény­könyve, amely kapcsolatok a lenini­sztálini külpolitika alapján fejlődnek. A nemzetkőzi kapcsolatoknak ezek az alapelvei, az összes államok, és nemzetek, a nagy és kis államok és nemzetek teljes egyenjogúságának elismeréséből indulnak ki és e kap­csolatokat a testvéri kölcsönös se­gítés, a szocializmusért, az emberi­ség fényes jövőjéért Lenin és Sztá­lin győzelmes zászlaja alatt folyta­tott közös harc pecsételi meg. (Viharos, hosszantartó, szűnni nem akaró taps.) A proletár-internacionalizmus e ren­díthetetlen elveivel szemben áll a mostani burzsoá agressziv imperializ­mus és nacionalizmus állati ideológiá­ja, amely az imperialista tábor államai közötti kapcsolatok alapját képezi. Az Egyesült Államoknak „szövetségesei­hez" való kapcsolatát annak az úrnak a kapcsolatával lehet összehasonlítani, aki a gazdagságtól hízik és szemte­lenné vált elszegényedett hozzátarto­zóihoz, akik készek őt szolgálni és készek minden aljasságra érte, mert nála van az arany és a hatalom. A marshallizált országok nemzeti gaz­dagságának a monopolisták által való nyílt kirablása és korlátlan kizsákmá­nyolása: ez az eredménye ezeknek az úgynevezett kölcsönös kapcsolatok­nak. Szánalomra méltó a sorsa a mai Ju­goszláviának — nyugati szomszédo­toknak. Ez ország urai elárulták ki­váló és becsületes népüket, elárulták a szocializmus és demokrácia táborát és áftálltak a tőke, a legsötétebb reak­ció táborába. Az angol-amerikai imperialisták piszkos zsoldosai — Titó. Kardelj, Rankovics és társai felújították az országban a tőkés rendszert. Miután fokozatosan felszámolták a jugoszláv nép demokratikus vívmányait, az or­szágban véres fasiszta rendszert ve­zettek be tengerentúli uraik óhajára és hasznára. Azonban a titóista banditák ember­telen erőszaka és terrorja a jugo­szláv nép ellen, a jugoszláv nép ér­dekeivel és vérével való ny.lt ke­reskedésük nem tarthat sokáig. Ju­goszlávia nemzetei megtalálják az ý&t és ax eszközöket a titóista fa­siszta rendszer likvidálására, szen­vedő hazájuk felszabadítására, (Hosszantartó taps.) Elvtársak! A mostani helyzetben a proletár szolidaritásnak és az összes szocialista és demokratikus erők­együttműködésének rendkívül fontos és aktuális jelentősége van a béke, a szocializmus ügyére. Nagy és fontos jelentősége van a Román Népköztár­nagy Sztálin — nem akarják, hogy megismétlődjenek a háború borzal­mai. Kitartóan harcolnak a béke és biztonság megszilárdításáért." Ennek kifejező példája az öthatalmi béke­szerződés megkötéséért folyó hatal­mas nemzetközi kampány. A Béke Világtanácsnak az öthatalmi béke­egyeemény megkötésére való felhí­vás. aláírási akciójának lefolyásá­ról nemrégiben közzétett nyilatko­zata a jelen hatalmas mozgalmának — az egész világ emberisége moz­galmának a békéért, a békeszerető nemzetek és országok táborának megszilárdításáért és az új világ­tüzvész megakadályozásáért folyó mozgalomnak legyőzhetetlen hatal­máról tanúskodik. A béke erői napról napra növe­kednek és megszilárdulnak. Az eddig nem látott harc élén a Elég erősek vagyunk a béke védelméért folytatott harcra — mondotta Mihajlov, a Komszomol főtitkára a VIT záróülésén A Demokratikus Ifjúsági Világszö­vetség tanácsának augusztus 22-iki ülésén Berlinben Mihajlov, a Kom­szomol főtitkára, többek között eze­ket mondotta: „A III. Világifjúsági Találkozó ered­ményei a Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség és az egész világ iíjú békeharcosai millióinak nagy és ko­moly győzelméről tanúskodnak. A Viiágifjúsági Találkozó az ifjú békeharcosok erőinek harci szemléje és az ifjúság egységének és elszánt­ságának demonstrációja volt. A talál­kozó megmutatta az ifjúság hő béke­vágyát és elszántságát, amellyel a háborús gyújtogatok ellen harcol. A találkozó továbbá megmutatta a DIVSz hatásának megnövekedését az ifjúság széles tömegeire. Túlzás nél­kül mondhatjuk, hagy az ifjúság moz­galmának történelmében még nem volt ily hatalmas, nagyerejű mozga­lom, mint az ifjú békeharcosok mosta­ni mozgalma." N. A. Mihajlov, beszédének további részében meleg szavakkal köszöntöt­te Korea hös fiatalságát és kiemelte a kínai ifjúság részvételének jelen­tőségét a fesztiválon. Továbbá érté­kelte a kapitalista országok békesze­rető ifjúságának lelkes felkészülését a fesztiválra, és a szovjet ifjúság ne­vében jóváhagyta azokat a feladato­kat. amelyeket Enrico Berlinguer, a DIVSz elnöke, beszámolójában az if­júság elé kitűzött. „Éberségünket és ellenállásunkat az új háború gyujto­I gatói ellen fokoznunk kell. A demo­kratikus ifjúság egységére és szoros felzárkózottságára van szükségünk. Felkészülteknek kel! lennünk minden­nap és mindenütt, minden városban, országban, üzemben faluban, minden egyetemen, iskolában, minden hivatal­ban, az ifjúság legkülönfélébb rétegei­ben lankadatlanul, energikusan kell dolgoznunk az ifjú nemzedék minden erőinek egységesítésére a háború el­leni harcban." N. A. Mihajlov beszédének további' részében leleplezte a nyugati reakció rágalmazásait, amelyeket a fesztivál ellen terjesztett. Visszautasította azt a hazug állítást, hogy a Világifjúsági Találkozó „kommunista" volt. A bé­kéért folytatott harc az összes béke­szerető emberek ügye, — mondotta Mihajlov. — Ez a mozgalom a háborús gyujtogatókra pusztító csapásokat mér és megakadályozza gonosztevő céljaik és terveik megvalósítását.­Ezért az angol-amerikai reakció és lakájaik minden eszközzel megkísér­lik aláásni a béke védelmezőinek moz­galmát. Ez nem sikerült nekik és nem is fog sikerülni! A békemozgalom nö­vekedik és egyre jobban fog növeked­ni. N. A. Mihajlov továbbá hangsú­lyozta, hogy a szovjet ifjúság minden sikerét és vívmányát a szovjetállam­nak és Sztálin elvtársnak köszönheti.­Ezért viseltetik oly forró szeretettél nagy vezére, tanítója és barátja, Sztá­lin elvtárs iránt. Mihajlov bejelen­tette, hogy a szovjetifjúság küldött­sége visszatérve hazájába széleskö­rűen propagálni fogja a Viiágifjúsági Találkozó eredményét és jelentőségét. „Nem lehet kételkedni abban, hogy a szovjetifjúság J. V. Sztálin vezetése alatt még nagyobb lelkesedéssel fog harcolni az egész világ békéjéért és teljesíti az esküt, amit itt megfoga­dott." ­„Nagy feladatok állanak előttünk, — mondotta befejezésül Mihajlov, — azonban elég erősek vagyunk a béke nagy ügyéért folytatott harchan. A Világifjúsági Találkozó résztvevői el­viszik a béké, barátság és a nemzetek közötti szolidaritás gondolatát as összes országokba." Az iráni kormány nem egyezik bele íirlt igazgatónak az iráni kőolajipar élére való kinevezésébe saság és az összes népi demokratikus államok még szorosabb egységének, barátságának és testvériségének a Szovjetunióval. Az imperialista nagyhatalmak an­gol-amerikai tömbje a fegyverkezési verseny útjára lépett és a szabad nem­zetek elleni nyílt támadásra tért át. Erről tanúskodik az amerikai-brit hó­dítók és gyilkosok véres beavatkozá­sa Koreában. Az amerikai-brit beavat­kozók által Koreában elkövetett hal­latlan gonosztettek kegyetlenségükben ás állatiasságukban felülmúlják mind­azt, amit eddig a történelem ismert. Rosszul álltok Mac Arthur, Ridgway urak és ti többi szégyentelen és becs­telen angol-amerikai katonai szakér­tők, ha ilyen „vitézséggel" folytatjá­tok légi „stratégiátokat és taktikáto­kat" a hŐ6Í Korea fenzsani és más vá­rosok- és falvakbeli hajléktalan, védte­len gyermekei, női fs aggastyánjai ellen. Az imperialista ragadozók azon­ban nem elégszenek meg ezzel a nyilt rablásukkal és gyilkolásukkal a Távol-keleten. Nem rettennek vissza semilyen eszköztől sem, hogy meghiúsítsák a kommunizmus felépítését a Szovjet­unióban, hogy aláássák az új élet építését Kínában és minden téren ártsanak a népi demokratikus or­szágoknak. Az imperializmus ez­irányú messzemenő törekvéseit azon­ban szerény lehetőségeik korlátoz­zák. Ilyen körülmények között az ösz­szes békeszerető nemzeteknek és főleg a békéért harcoló államoknak minden téren fokozniok kell éber­ségüket, hogy megakadályozzák a háborút, hogy megvédelmezzék a békét. Egy pillanatra sem sza­bad megfeledkezni a nagy Lienfn figyelmeztetéséről, hogy a bur­zsoázia készen áll minden kegyet­lenségre, állatiasságra és gonosz­tettbe, hogy megvédje a kihaló kapitalista rabszolgaságot. „X világ nemzetei mondja a hatalmas Szovjetunió — a béke és az összes nemzetek biztonságának védőpajzsa halad. (Taps.) A népi demokratikus országok határozottan és becsülettel védel­mezik a béke ügyét. (Viharos taps.) Vorosilov elvtárs beszéde befeje­zőé részében hangsúlyozta, hogy a rolián nép az elmúlt hét év alatt munkáspártjának vezetése alatt a Szovjetunióval • és a népi demokra­tikus államokkal való testvéri kap­csolatok megszilárdításának helyes útján halad és ez az egyedül helyes politika képezi alapját Románia de­mokratikus vivmányai megingatha­tatlanságának és biztositja a román nép szabadságát és függetlenségét, valamint a szocialista társadalom kiépítését és a dicső nép boldog jö­vőjének megteremtését. Vorosilov elvtárs beszédét az ün­nepi gyűlés résztvevői viharos, szűnni nem akaró tapssal jutalmaz­ták, és hosszan éltették a román nép vezetőit és legnagyobb szövet­ségesét és barátját, a Szovjetuniót, élén a román nép nagy barátjával, Sztálin generalisszimusszal. Koreai hadüelentés A Koreai népi demokratikus Köz­társaság néphadseregének főpa­rancsnoksága jelenti augusztus 23-án: A koreai néphadsereg egységei szoros együttműködésben a népi kí­nai önkéntes csapatokkal, az ellen­ség támadásait valamennyi front­szakaszon visszaverték. A front kö­zépső és keleti részén a néphadsereg egysigei és a kínai önkéntesek si­kerrel hiúsították meg í.z ellenség általános offenzíva megkezdésére irányuló kísérleteit és jelentős em­ber- éss anyagveszteségeit okoztak neki. A néphadsereg légelhárító tü­zérsége és az ellenséges repülőgé­pekre vadászó lövészek három el­lenséges repülőgépet lőttek le, Augusztus 22-én az iráni kormány és az iráni kőolajipar államosításáról szóló törvény megvalósítására alakult vegyes bizottság közös megbeszélést tartott. Az ülés után Moszadek iráni kormányelnök íogadta Stokest, a brit bizottság vezetőjét és Harrimant, Truman külön képviselőjét és átadta nekik az iráni kormány válaszát Sto­kes utolsó levelére. •* Moszadek a laptudósítók előtt ki­jelentette, hogy az iráni kormány nem­egyezik bele Stokes azon javaslatába, hogy az iráni kőolajipar vezetőségé­nek élére brit ^főigazgatót* nevezze­nek ki és a tárgyalásokat, amelyek semilyen eredményhez sem vezettek, megszakították. Az amerikaiak újabb barbár bombatámadása Fenzsan ellen Az amerikai légierők folytatják Fenzsan bombázását. Az amerikai re­pülőgépek minden nap megjelennek a város felett és bombázzák, gépfegy­vertűzzel elárasztják. Az Jtolsó há­rom nap alatt a városra több mint 600 bombát dobtak le. A város utcáin naponta időzített bombák rohannak fel. Pak Gon Sik, a fenzsani népi bi­zottság alelnöke rámutatott a város­nak az amerikai' repülőgépek által tör­ténő embertelen bombázására és hang­súlyozta, hogy az amerikai repülőgé­pek a város elleni barbár bombatáma­dásaikat a keszoni tárgyalások meg­kezdése után különösen fokozták. Negyven nap alatt, június elsejétől július 10-ig, tehát a keszoni tárgyalá­sok megkezdéséig, az amerikai légi­erők több mint 80 bombatámadást in­téztek Fenzsan ellen A további 40 nap alatt július 11-től, augusztus 20-ig mintegy kétszázötvenszer bombázták e várost. A Fenzsanra ledobott bom­bák száma is megnövekedett. Igy az utolsó hónap alatt több mint négyezer nehéz bomba esett a városra. Az amerikai légi banditák barbár bombatámadásai Fenzsan és Észak­Korea többi városai ellen azt a célt követik, hogy kipusztítsák a békesze­rető lakosságot ós romhalmazzá vál­toztassák a lakóházakat. Ezt a Fen­zsan elleni repülőtámadások megerő­sítik. Az amerikai repülőgépeknek a város elleni augusztus 14-1 támadása, amely erejével és kegyetlenségével felülmúlta az összes megelőző táma­dásokat, fényes napp?l folyt le. Az amerikai vadászgépek és bombázók a város legsűrűbben lakott negyedeit támadták. Az amerikai „repülőerődök" egész bombarakományukat a város közepére, az üzletnegyedekra dobták le, ahol a lakosság 6záma a legna­gyobb. E barbár bombázás következ­tében egész utcák pusztultak -el telje­sen, amelyeknek helyén ma csupán romhalmaz látható. Fenzsanban, ahol nincsenek katonai célpontok, a keszoni tárgyalások kezdete óta augusztus 20-ig ötezer ház pusztult el. több mint négyezer ember lette halálát és több mint 2500 személy sebesült meg. Mindez azt bizonyítja, — jelentette ki, Pak Gon Sik, — hogy az amerikai beavatkozók a koreai városok és főleg Fenzsan bombázásával terrorizálni akarják a békeszerető lakosságot és így akarják a koreai népet térdre kényszeríteni. Az amerikai betolakodók barbár gonosztetteiket, támadásaikat Fenzsan ellen, az asszonyok, öregek és gyermekek legyilkolását azzal a3 érvelé66el próbálják mentegetni, hogy a városban katonai célpontok vannak.­Igy a tokiói rádió, amely mint Ismere­tes Ridgway ellenő'zése alatt áll, ez ENSz erői főparancsnokságának jelen­tését közölte, amely szerint az Egye­sült Nemzetek repülői az augusztus 2-ra virradó éjjelen 500 bombát dob­tak le a Fenzsanban lévő katonai rak­tárakra. Ez a hír elejétől végig ha­zugság, mert először is Fenzsanban nincsenek katonai objektumok, másod­szor, az említett éjjelen elkövetett barbár bombatámadás során, több mint 150 polgári személyt öltek meg vagy sebesítettek meg és 188 házat pusztítottak el. Fenzsan lakossága körében nagy a felháborodás az amerikai légi bandi­ták e barbár tette miatt é6 e borzasz* tó gonosztettek megszervezőinek megbüntetését követelik épúgy, mint e gonosztettek végrehajtóinak meg» büntetését is. A sztrájkmozgalom Chilében egyre növekedik Chilében Gonzales Videlo faslszte diktátor rendőrterrorja ellenére a nagy nyomorban élő dolgozók sztrájkmoz­galma egyre nagyobb méreteket öli. A Santiago és Valparaiso tartomá­nyokban lévő villanymfivek munkásai augusztus 23-án sztrájkba léptek a munkások egy csoportjának elbocsátá­sa elleni tiltakozásul. Az összes chilei kikötők kikötőmun­kásai augusztus 22-én 48 órás sztráj­kot kezdtek éhbéreik emelésének kö­vetelésére. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom