Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-24 / 198. szám, péntek

NEM IS VOLT OLY NEHEZ... Ma már többé-kev.'sbbé mind­annyiunk alőtt világos, hogy a gazdaságosabb termelés előfel­tétele az új normák megterem­tése. Sokat beszéltünk már a normaszilárdításról, de nem ele­get. Valahogy a nyári rekreációk és a Fesztivál miatt az utolsó hetekben üzemi szervezeteink nem foglalkoztak eléggé a nor­maszilárdítás kérdésével. Nem népszerűsítik eléggé. Sok üzemi funkcionáriusunk megfeledkezik arról az alaptörvértyről, li.ogy minden akció sikere a tömegek megnyerésétől, aktivizálásától íiigg. Ahol a munkások közös erővel kapcsolódlak be a norma­felülvizsgálásába, aiwl az ő sa­ját javaslataikkal segítették a munka jobb menetének megszer­vezését, ott a norma felülvizsgá­lása elérte célját. A különféle üzemekben folyó jionnafelül vizsgál á sokról napi sajtónk rendszeresen tájékoztat­ja ifjúságunkat, sőt több eset­ben rámutat mind az elért ered­ményekre, mind a hiányokra. Mégis szükségesnek tartjuk kü­lön az Ifjúsági Szemlében is kö­zölni két munkáslevelező erre Vonatkozó beszámolóját. Tesszük ezt annál is inkább, níert be akarjuk bizonyítani azoknak is, akik eddig még nem írták meg nekünk munkahelyükön és kör­nyezetükben szerzett tapasztala­taikat, hogy akaratlanul is visx­szatartják a szocializmus építését azzal, hogy tapasztalataikat nem adják át az egész ország dolgozóinak. Munkáslevelezöink híradásaik­kal az üzemek és munkahelyek igazi életéből való tájékoztatá­sukkal nagyban segítik dolgo­zóinkat mind a szakmai, mind a z általános fejlődésben. Mivel A CsISz ipolysági csoport já­• ról már rég nem olvastunk az Ifjúsági Szemle hasábjain. Eb­ből arra következtetünk, hogy az ipolyságiak munkakedve lany­hul, kicsit elbóbiskoltak az otta­ni elvtársak. És talán még máig is szunnyadoznának, ha két elv­társ nem kezdi meg az ébreszt­gelés fáradságos, de értékes munkáját. Darida Vilmos elvtárs volt az, aki a CsISz sastini központi is­kolájáról visszatérve, hozzálá­tott a munkához. Diósi László elvtárs is komolyan segílett ne­ki. lgv született meg az a gon­dolat, hogy a berlini VIT tisz­teletére a megnyitás napján szí­nielőadást rendeznek. Sajnos, technikai akadályok miatt csak augusztus 19-éií, a zárás nap­é azonban az idősebb aktív dol­gozók több különböző funkciót is viselnek és munkájuk befeje­zése után is el vannak foglalva, az ifjúságra ezen a téren is na­gyobb felelősség hárul. A Kelet-Szlovákiában fekvő prokovcei gépüzemből Repel Emil elvtárs a normászilárdi­tással kapcsolatban a követke­zőket írja: Nálunk a normaszi­lárdítás teljes lendülettel halad. Az öntödében például ifjabb Kasičky elvtárssal beszélgettem (aki a legjobb kéziöntő) a nor­ma felülvizsgálásáról és a nor­maszilárdítás lehetőségeiről Ka­ickv elvtárs azon véleményének adott kifejezést, hogy az eddigi normákat meg lehet szilárdítani. Sőt azt is megmondta, hogy hogyan. Még mielőtt üzemünkben elő­készültünk volna a normák fe­lülvizsgálására — írja tovább Repel elvtárs — többször olvas­tam erről a párt- és szakszerve­zeti sajtóban. Ugy, hogy amikor hozzánk is eljöttek a termelés állását felülvizsgálni, mi néhá­nyan már rámutattunk- azokra a hiányokra és hibákra, melyeket, h« eddigi normáinkat megakar­juk szilárdítani, feltétlenül ki kell küszöbölni és el kell távo­lítani. Most már csak meste­reinktől és technikusainktól függ, hogy biztosítsák . az új munkamódszerek előfeltételeit, amelyekkel magasabb termelést érünk el. Most feltétlenül szük.­'séges, hogy mestereink és tech-. nikusaink segítsenek a munká­soknak a .szakmai fejlődésben, hogy közös erővel keressük meg a magasabb termelés eléréséhez szükséges lehetőségeket. Az ön­tődében a normát már 15—20 százalékkal megszilárdítottuk. - riyó József elvtárstól: Ipolyság! ján tudták valóra váltani ter­vüket és adták elő Szigligeti ze­nés vígjátékát, a »Liliomfí«-t. A levél további részében írója foglalkozik az előadás Sikerével és megemlíti azoknak a nevét, akiknek része volt az eredmény elérésében. A szerkesztőség csuk .annyit jüz hozzá: Hogv jó lenne, ha arról is be­szántolnának az ipolyságiak, ho­gvan vették ki részüket a béke­aratásból. Mert a kultúrtevé­kenvség csak akkor ér valamit, ha >egíti dolgozó népűnk harcát, segít feladatainak megoldásá­ban. Most pedig a legnagyobb r megoldásra - váró feladat, a bé­kearatás és terménybeszolgálta­tás • ... de ez még kevés. Es ez nemcsak az öntődében fontos, hanem a termelés minden ágában. Tud­juk, hogy a termelésnek minden százalékkal való emelése, illet­ve a norma szilárdítása egyik legsikeresebb fegyverünk a bé­keharcban. En magam is 35 szá­zalékkal szilárdítottam eddigi normámat — mondotta az egyik legjobb ifjú öntő —, de még töb­bet fogok termelni. Az öntődé­ben hasonlóképpen beszél a töb­bi munkás is. A komáromi kommunális üze­mekben is felülvizsgálták az ed­digi munkateljesítményeket — írja Gregor Gyula. Nem is volt oly rettenetes ne­héz..összehívtuk az üzemi gyű­lést. Mivel nagyon jól előkészí­tettük, mindekivei külön is meg­beszéltük, mindenki eljött. A gyűlésen aprólékosan megtár­gyaltuk a normaszilárdítás je­lentőségét. Az előadóval meg­magyaráztatok magunknak, miért is van tulajdonképpen er­re szükség. Annyit hallottunk már a normaszilárdításról, hogy végre már tisztában akarunk lenni vele. Amikor az előadó a még egy-két homályos pontot is teljesen érthetően megmagya­rázta, Keitnér elvtátaf'az aszta­losüzemből, a következőket mon­datta: Higyjétek el elvtársak, hogy a mi normáink már tény­leg puhák, elévültek. Nem az a fontos, hogy sokat keressünk, hanem hogy a megkeresett pén­zért minél többet vásárolhas­sunk. Ezt pedig csak úgy érhet­jük el, ha többet, tehát olcsób­ban termelünk. A munkások most már megértették, hogv mi­ről van szó és elhatározták, hogy megvizsgálják a normaszilardi­tási lehetőségeket. A csata azon- . ban még nem volt megnyerve. Előre nem látható nehézségek jöttek közbe. A gyűlés határoza­ta után következő napon közzé­tették kormányunknak a közellá­tásrff* vonatkozó intézkedését. A munkások zöme kitért a norma­szilárdításra vonatkozó beszél­getések alól. Azt mondogatták?: minek szilárdítsuk a normákat* ha az árak emelkednek. Voltak azonban öntudatos munkások is és pedig nem kevesen, akik meg­magyarázták társaiknak, hogy most látszik csak meg igazán a valóságban is, hogy mennyire igaza volt a gyűlésen az előadó elvtársnak, amikor arról beszélt, hogy az elévült régi normák az áremelkedéshez vezetnek. Ök maguk mondták azután, hogy sz a kormányrendelet kell, hogy mozgósítson bennünket a nor­maszilárdításra, hogy reális bé­reket biztosíthassunk magunk* nak. Mi funkcionáriusok pedig még intenzívebben megkezdtük a-z agitációt, még pedig éppefl( a munkások által megindított Hányban. Idővel azután kitaír tó agitációs munkánk meghozta az el<6 kívánt sikert. Különféle munkahelyeken megkezdték * norma szilárdítását. Ma már * komáromi Kommunális üzeni asztalosmőhelye 24.9, a kárpitod 5; műhely 10.9, a vegytisztítók pe­dig 23.1 százalékkal szilárdítot­ták eddigi normáikat. A komáromiak is és a prokov­cei dolgozók is elvárják azon üzemek ifjúságának erre vonat­kozó kedvező válaszát, ahol ed­dig még nem szilárdították meg » régi, elavult, tehát maradi normákat. Sz. Az alábbi levelet kaptuk Rozs Jó reggelt

Next

/
Oldalképek
Tartalom