Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-24 / 198. szám, péntek

24 Ifi SI © 1951 augusztus 19 Partízénskei sportlevél Partizánskén járva, megnéztük a nijitrai kerület két régi riválisának, az NV Topolianynak és a Partizánskénak bajnoki találkozóját. A Partizánskén épülő új stadionjában nagyszámban vonultak fel a két tábor hívei. Különö­sen feltűnő volt a tapolcsányi szurko­lók hatalmas méretű felvonulása, erre a meccsre, akik autóbuszokon, teher­autókon és vonattal, sőt még trakto­rokon is eljöttek bíztatni csapatukat a riválisuk elleni küzdelemre. Ugy, hogy a csinosítási munkálatokra váró stadionban legalább is hangban ma­gasan túlszárnyalták a hazai közön­séget. A mérkőzés előtt a Bányásznap al­kalmából megjelent bányászzenekar szórakoztatta a közönséget, akik nagy várakozással néztek a mérkőzés elé. A Tapolcsány előző heti, odahaza a privigyeiek ellen elért keserves l:0-ás győzelme, valamint a Partizánskénak a ČSAD Érsekújvár elleni 6:1, míg a Privigye ellen, azok otthonában elért 5:1 arányú győzelmei után ítélve a Partizánské sem indult reménytelenül a riválisa elleni küzdelemre. • Partizánské nagyszerűen kezdett s az első negyedóra után bizony úgy lát­szott a helyzet, hogy a Partizánské nemcsak komoly ellenfél lesz, hanem még meglepetést is szerezhet. A csa­pat Modort/ mesteri irányítása mel­lett egymásután vezette veszélyes tá­madásait Bellus kapuja ellen. S bi­zony ekkor még a tapolcsányiak válo­gatott kapusának is minden tudására szükség volt, hogy három ízben is mentesítse kapuját a góloktól. Bár egy ügyes, váratlan támadás után a tapol­csányiaknak sikerült a vezetést meg­szerezniök, netn sok idő tellett, hogy Pucher kitörése megszerezze a honiak egyenlítését. Ekkor azonban egy vá­ratlan fordulat történt. Mondok — lq.bda nélkül lerúgta Modoryt, akit lé­giitek a pályáról s többet vissza sem tért. Ettől kezdve a Partizánské telje­sen visszaesett s már nem volt ko­moly ellenfél. A tapolcsányiak felülke­rekedve, biztosan győztek. Az N V Topolčany ezen a mérkőzé­sen igazolta kivételes képességeit és feljövő formáját. A csapat kezd újra magára találni, kondíciója már most is kitűnő s az együttes lendülete és lelkesedése nem reménytelenül tölti el nagy várakozással a szurkolóit. Ugy­látszik, a csapat kellően felkészült a Csehszlovák Serlegért folyó további küzdelmekre. A csapat együtt van, nemcsak játékban, de lélekben is. Kitűnő védelmüknek Bellus kapus a főcrőssége, akiben minden képesség megvan arra, hogy joggal nevezhetjük Szlovákia legjobb kapusának. Két gyors és biztos hátvéd áll előtte, akik közül talán Sotter egy árnyalattal megbízhatóbbnak látszik. A támadó­sorban a Ferencsik—Podmaniczky szárny lényegesebben jobb, mint a Gálik—Kochan szárny, akiket Knapp ügyesen irányít és fog össze. • A csapatnak kiváló képességei mel­lett azonban van egy súlyos hibája — a fegyelmezetlensége. A játékosok nem diszciplináltak, a játékvezetővel sokai disputáltak és túlsókat protestáltak. S csupán Repa játékvezető gyengesé­gének tudható be, hogy ezeket a ki­lengéseket sorra elnézte és megen­gedte. S bizony a serlegdöntőkön nem Repa lesz a játékvezetőjük s ilyen fö­lösleges és kirívó protektálások után könnyen a kiállítás sorsára juthat majd egy-két játékosuk. A Partizánské riválisának eppen az ellenkezője. Legalább is ezen a mér­kőzésen ezt bizonyította ba. Az a csa­pat, amely egy játékossal áll vagy bu­kik. Modoryval kitűnően játszott a csapat, viszont Modory nélkül teljesen összeomlott s nem volt már komoly ellenfél. Igaz, hogy Modory ma újra nagyszerű formában van, akik elől­hátul kitűnően játszik s a mai játék­rendszerben ideálisan játssza a mo­dern összekötő szerenét Modory mai játéka azokhoz a ritka képességű ösz­szekötők játékához hasonlítható, akik nagyszerűen értik a lapos játékot, a társaik és a. szárnyak' foglalkoztatását s aki mellett a többiek is megtáltosod­nak. Modorúnak minden megmozdu­lása veszélyt jelent — labdáinak »sze­me« van. Nagy kár volt, hogy ilyen sportszerűtlen körülmények között mén az első félidőben harcképtelenné vált. Mert nézetünk szerint Modorúval végigjátszó Partizánské nagyon is ko­mnlu ellenfele tudott volna lenni, a még olyan <ó formában levő mai Ta­polcsányinak is! * A mérkőzés leggyengébb embere Repa játékvezető volt. aki sehogy sem tudott megfelelni feladatának. A fau• tok, a durva és szándékos fautok meg­ítélésénél sorban tévedett. Az előny­szabályt sohasem alkalmazta s ezzel leginkább a hazai csapatot sújtotta. Megengedte a tapolcsányi játékosok szinte állandó vrotektálását és fegyel mezetlen viselkedését. S a legsúlyo­sabb hibát akkor követte el mikor Minden akadályon át — a béke versenyére ,Nagy örömmel állapithatjuk meg, hogy a XI. Nyári Főiskolai Világbaj­nokság olyan sikeres volt, mint a diák­sport történetében még soha és újabb jelentős 4 lí-pést jelentett előre" állapította meg az FVB záróünne­pélyén Josef Grohmann, a Nemzetközi Diákszövetség elnöke. Valóban, a XI. Nyári Főiskolai Világbajnokság, a nemzetközi diáksport hatalmas győ­zelme volt, hiszen 42 ország több mint 2000 diáksportolója vetélkedett egy­mással a főiskolai világbajnoki címért. Ennyi ország és ennyi versenyző még sohasem vett részt FVB-n. A világ valamennyi becsületes. békeszerető sportembere nagy lelkesedéssel szem­lélte az FVB sikerét, s igyekezett azt elősegíteni. É6 a másik oldal? Az az oldal, amely már annyiszor bebizonyította, hogy nem a béke, hanem a háború pártján van? A XI. Nyári Fősikolai Világbaj­nokság a béke találkozója volt, s a há­borús uszítók most sem akarták, hogy a világ főiskolás ifjúsága a sporton keresztül is kifejezze békeakaratát, hogy sportteljesítményeivel hirdesse: békét akarunk s nem háborút! Tru­manék kiadták a parancsot: meg kell zavarni a VIT-et, s meg kell zavarni az FVB-t is! S a lakájok szolgálatké­szen hajlongtak imperialista gazdáik előtt: „Igenis, intézkedünk!" Intézkedtek. Terorral, megfélemlí­téssel, a határok lezárásával akarták meggátolni az FVB-n való részvételt. Scelba, az olasz rendőrminiszter utasí­tást adott: „Egyetlen útlevelet sem szabad kiadni az FVB-n részt venni akaró diákoknak." Ott hevertek az olasz főiskolás sportolók útlevélkérelmei a római rendőrhivatal fiókjaiban, rajtuk a pecsét: „Nem engedélyezem." Dehát kell-e útlevél ahhoz, hogy valaki kifejezze békeaka­ratát? Megakadályozhatják-e a lezárt országhatárok az olasz főiskolás spor­tolókat abban, hogy részt vegyenek az FVB-n? Az olasz sportolók népes csoportja a lezárt országhatárokon is áttört. Ott voltak Berlinben, részt vettek a kerékpárvei senyen, a labda­rúgótornán, a röplabdatornán. Szabályos útlevelük nem volt: lelkesedésük a béke nagy ügye iránt volt az útleve­lük. Az egyik röplabdajátékos G. C. (a nevét érthető okokból nem írjuk ki) ezt mondta: Scelba nem adott nekünk útlevelet, mert ő a háborút akarja. Mi pedig eljöttünk, mert a békét akarjuk." A libanoni kormány is kézhez kapta amerikai gazdái utasítását: meg kell akadályozni a főiskolás sportolóknak az FVB-n való részvételét. A libanoni rendőrminiszter azonban ötletesebb volt, mint olasz lakájtársa: azt a „cselt" eszelte ki, hogy a kormány teljes erejével támogassa a libanoni főiskolás sportolók részvételét a — luxembourgi „ellen­FVB"-n. Bámulatos gyorsasággal el­készültek az útlevelek Luxembourgba, a libanoni főiskolás sportolók igen nagy támogatást kaptak az államtól. Útiköltségüket is fedezte volna az állam. Már megvették a vonat- és ha­jójegyeket Luxembourgba. A libanoni főiskolás válogatott Sportolók azonban néhány héttel az FVB-re való indulás előtt gyűlést tartottak. A gyűlés rövid ideig tartott, elhangzott néhány szen­vedályeshangú hozzászólás, 6 a diákok hamarosan egyhangúlag meghozták a határozatot: „Nem megyünk a luxem­bourgi „főiskolás sporthétre", hanem Berlinbe, a XI. Nyári Főiskolai Világ­bajnokságra megyünk". A libanoni kormány azonna! megszüntette a „tá­mogatást", 6 az útleveleket is letil­totta. Mint az olasz kormány, a liba­noni 6em tudta azonbaq megakadá­lyozni, hogy országának főiskolás sportolói részt vegyenek a berlini FVB-n. A sportolók első nagy cso­portja elindult Berlin felé. A főiskolás sportolók második csoportját azonban már nem engedték fel a hajóra. Ez azonban már elkésett intézkedés volt: Libanon főiskolás sportolói mégis kép­viseltették magukat az FVB-n. Az angol „nemzeti diákszövetség" vezető: löbbek között a Nemzetközi Diákszövetség 1950-ben Prágában megtartott II kongresszusán, 6 a po­jánai IX. Téli Főiskolai Világbajnok­ságon is bebizonyították, hogy nem a béke, hanem a háború erőinek a párt­ján állnak. Az angol .nemzeti diák­szövetség" ezútlal is mindent meg­próbált, hogy meggátolja az angol főiskolásokat az FVB-n való részvételben. Milyen eszközökkel próbálkoztak ezek a gyászdiákok? Először is teljesen el akarták hallgatni az FVB-t Az angol sportoló diákok ennek ellenére is tudo­mást szereztek a berlini FVB-ről és egyre többen fordultak diákszövetsé­gükhöz azzal, hogy ott akarnak lenni az FVB-n. Amikor már nem lehetett tovább hallgatni a versenyekről, az angol diákszövetség vezetői elkezdték hát a hazudozást. Körlevélben ismer­tették az angol főiskclás diákokkal az FVB-n való részvétel feltételeit, de a körlevél részleteit meghamisították. Az angol provokátorok a körievélben írtak ugyan a gyarmati szolidaritási alapról (ez az alap a VIT-en és az FVB-n részvevő gyarmati ifjak rész­vételi költségeihez való hozzájárulást szolgálta), de álnokul azt írták, hogy a részvételi költségeket egyformán osztják el, s így például az angol diák Ugyanannyi utazási költséget fizet, mint a Mexikóból Berlinbe utazó. Ugyanakkor az angol „nemzeti diák­szövetség" közölte, hogy az FVB-n való részvételhez semmi támogatást nem tud adni. Az. hogy a költségeket egyformán osztják el, természetesen az első szótól az utolsóig szemensze­dett hazugság volt de így — a nagy költségekkel — akarták elriasztani az angol diáksportolókat attól, hogy Ber­linbe utazzanak. Ez a hazugságuk 6em sikerült azonban, meit az angol diá­kok hamarosan tudomást szerezlek ar­ról, hogy a gyarmatj szolidaritási alap egészen mást jelent- azt, hogy ehhez az alaphoz mnidenki erejéhez mérten járul hozzá. Az angol diáksportolók nagy számban töltötték ki a nevezési lapokat — az angoi diákszövetség nagy elkeseredésére. A diákszövetség vezetői azonban ezeknek a nevezési lapoknak egy részét egyszerűen el­sikkasztották, a másik részét pedig ezzel a megjegyzéssel küldték el az FVB szervezőbizottságához; „Nem tudjuk garantálni, hogy az FVB-re nevezett sportolók amatőrök." Gyer­metegen azt hitték, hogy mivel nem szavatolják a versenyekre nevező an­í?o! diákok amatőrségét, ezzel meg­akadályozzák részvételüket. Ha azon­ban az angol diákszövetség vezetői vették volna maguknak azt a fáradt­ságot, hogy figyelmesen áttanulmá­nyozzák a verseny kiírását, rájöhettek volna, hogy az „ötletük" fabatkát sem ér, mert az FVB-n minden versenyző­nek csupán a sajátkezű aláírásával kell biztosítania, hogy amatőr sportoló, s nincs szükség szövetségi igazolásra. Az angol sportolók is ott voltak Ber­linben az FVB-n — az angol diákszö­vetség reakciós vezetőinek nagy bána­tára, de a haladó, a békéért harcoló angol főiskolás fiatalok nagy örömére. A finn főiskolás sportszervezet sem maradt nyugton, amikor az FVB hírét hallotta. Legutóbb a Téli FVB-n nem vált be az az elgondolásuk, hogy reakciós diákokat küldve az FVB-re megzavarják a versenyek békés lég­körét, most tehát egyáltalán nem akarták, hogy a finn diáksportolók eljussanak Berlinbe. "Amikor megkap­ták az NDSz meghívását a berlini FVB-re, azonnal elküldték a választ. A levélben — néhány szirupos, udva­riaskodó mondat után — ez állt: „Nem tudunk részt venni az FVB-n, mert: I. a XI. FVB politikai demon­stráció lesz, 2. az FVB-vel egyidejűleg vannak Finnországban a nagy orszá­gos sportversenyek." A levél végén a finn diáksportolók áruló vezetői biztosították a Nemzetközi Diákszövet­séget, hogy „A jövőben hasonló ese­tekben a lehetőségekhez mérten szí­ves rendelkezésükre állunk." A finn diáksportolók azonban, mint az angol diáksportotok is, keresztülhúzták áru­ló vezetőik számításait: eljöttek az FVB-re. Eppen azért, amiért vezetőik visszautasították a meghívást, részt akartak -venni az FVB-n, amely egy­ben „politikai demonstráció a béke nagy ügye mellett." A finn főiskolás sportolók helyezést is értek el az FVB-n: Partanen a férfi diszkoszve­tésben 47.38-cal második lett. Parta­nen ezt mondta a verseny után. „Na­gyon örü.lök, hogy a nevem ott sze­repel a helyezettek listáján, mer ezt a helyezést egy békeversenyen értem eL Igyekeztek megakadályozni abban, hogy eljöhessek Berlinbe, de mégis itt vagyok. Mi, haladó finn diáksportolók a jövőben is ott leszünk mindenütt, ahol a béke nagy ügye mellett kell kiállni." Minden akadályon át eljöttek a nyugati országok fiataljai az FVB-re, éppen azért mert ez többet jelentett egyszerű sportversenynél. „Én nem­csak versenyezni jöttem Berlinbe — mondta Jacinta Santiford, ecuadori magasugrónő, aki legutóbb 140 cm-es ugrással megnyerte a női magasug­rást a pánamerikai játékokon — ha­nem azért is, hogy megszorítsam min­den testvérem kezét, akikkel együtt harcolok a békéért." A berlini Főiskolás Világbajnokság eredményei 4z alábbiakban a berlini Nyári Főiskolás Világbajnokság bajnokait és elér! eredményeit közöljük 400 m hátúszás: világbajnok Nyéki Imre (magyar) 5:26.1, FVB-alapcsúcs, 2.. Bolváry (magyar) 5:34.9, 3. Jaskie­wicz (lengyel) 5:36.6. 3x100 vegyesváltó: világbajnok Ma­gyarország (Gyöngyösi 1:12.9, Tum­pek 1:10.9, Kádas 58.4) 3:22.2, 2. Lengyelország 3:29.2, 3. NDK 3:31.3. 4x200 m gyorsváltó: világbajnok Magyarország 8:56.1, FVB-csúcs, 2. Lengyelország 9:25.8 (lengyel csúcs), 3. NDK 9:33.4. Műugrás: világbajnok Brener (szov­jet) 207.44. 2. Scheffel (NDK) 181.32, 3. Udalov (szovjet) 176 pont. Toronyugrás: világbajnok Kitzig (NDK) 152.85, 2 Brener (szovjet) 148.37, 3. Udalov (szovjet) 139.78. Vízilabda: világbajnok Magyaror­szág 6 p„ 2. NDK 4 p., 3. Csehszlo­vákia 2 p. Nők 100 m gyors: világbajnok Temes Judit (magyar) 1:06.8, 2. Novák Éva (magyar) 1:08.7, 3. Grossmann (NDK) 1:11.2, NDK-csúcs 400 m gyors: világbajnok Gyenge (magyar) 5:17, FVB-csúcs, 2. Ňovák Éva "(magyar) 5:23.6, 3. Grossmann (NDK) 5:31.8. (NDK-csúcs). 1000 méter: világbajnok Székely Éva (magyar) 14:04.7, FVB-alapcsúcs és magyar csúcs, 2. Nagy Éya (ma­gyar) 14:28, 3. Grossmann (NDK) 14:46.4, NDK-csúcs. 100 m hát: világbajnok Temes Ju­dit (magyar) 1:18. 2. Novák Ilonka (magyar)" 1-21.6, 3. Teuscher (NDK) 1:26. Mondokot, a csúnya és alattomosan elkövetett Modory lerágása után nem állította ki. Sőt még további durvasá­gai után is csak figyelmeztette. Ilyen kemény küzdelmekre, komolyabb és főleg erélyesebb játékvezetőket kellene delegálni, akik élni tudnak a jogaik­kal is. A megújhodott, újszerű sport­szellemünk megköveteli, hogy a játék­téren a játékosok fegyelmezetten és sportszerűen viselkedjenek. * S nem szabad szó nélkül elmennünk a tapolcsányi közönség mellett sem. Szép, nagyon szép, mikor a szurko­lók bíztatják a csapatukat, mikor még idegenben is ilyen nagyszámban elkí­sérik őket. De ennek nem szabadna a túlzásig fajulnia, s úgy alakulnia, hogy már az ellenfél kigúnyolásához vezessen. Nem ismerjük közelebbről a helyzetet, de nem értjük, hogy mi kö­ze van a Partizánské edzőjének ahhoz, hogy a csapata vereséget szenved, s akkor a tapolcsányi közönség az ed­zőt kezdi gúnyolni. Ez nem sport, ez klubfanatizmus, sőt klubsovinizmus, amit sürgőim ki kell ölni a tapolcsá­nyi szurkolókból is, hogy sportunk to­vábbi békés fejlődését biztosíthassuk. 200 m hát: világbajnok Temes Ju­dit (magyar) 2:45.6, FVB-csúcs, 2. Novák Ilonka (magyar) 3:01.4, 3. Teuscher (NDK) 3:05.9. 400 m hátúszás; világbajnok Temes Judit (magyar) 5:50, FVB-alapcsúcs és magyar csúcs, 2. Novák Ilonka (magyar) 6:25.4, 3. Besoke (ND.K) 6:31. 100 m mellúszás: világbajnok Kil­lermann Klára (magyar) 1:22.1, FVB­csúcs, 2. Barth (NDK) 1:24.6, 3. Arndt (NDK) 1:28 200 m mellúszás: világbajnok Kll­lermann Klára (magyar) 2:54.4, FVB­CSÚCSÍ 2. Barth (NDK) 3:07.3, 3. Arndt (NDK) 3.08. 100 m pillangóúszás: világbajnok Székely Éva (magyar) 1:20, FVB­csúcs, 2. Gyenge Valéria (magyar) 1:24.5, 3. Dobranowska (lengyel) 1:28.5. 200 m pillangóúszás: világbajnok Székely Éva (magyar) 2:55.6, FVB­csúcs, 2. Gyenge (magyar) 3:14.5, 3. Dobranowska (lengyel) 3:16.8. 3x100 m vegyesváltó: világbajnok Magyarország 3:49.1, FVB-csúcs, 2. NDK 4:10.3, 3. Csehszlovákia 4:19.9. 4x100 m gyorsváltó: világbajnok Magyarország (Novák Éva 1:016, Gveuge Valéria 1:10.5, Székelv Éva 1:07.3, Temes Judit 1:07.8) 4:34.2, FVB-alapcsúcs. és magyar csúcs, 2. NDK 5:00.7, 3. Lengyelország 5:14.4. Műugrás: világbajnok Zsigalova (szovjet) 141.52. 2. Zságot Irén (ma­gyar) 133.95, 3. Vereina (szovjet) 130.59. Toronyugrás: világbajnok Z6Ígalova (szovjet) 74.76, 2. Krutova (szovjet) 71.SB, 3. Zságot Irén (magyar) 69~85.' A nemietek sorrendje I. n. III. I. Szovjetunió 71 44 31 o. Magyarország 43 39 32 3. NDK 9 16 28 4. Csehszlovákia 5 11 18 5. Lengyelország 3 9 18 6. Románia 3 9 11 7. Bulgária — 4 2 8. Indonézia — 1 1 9. Finnország — 1 — A labdarúgás edzése XV. Az összekötő különleges gyakorla­tai labdavezetés, cselezés, keresztlab­da, kapuratörés-lövés, fejelés, gyorsa­ság, kitartóképesség fejlesztése. Az edzés folyamán a labdagyakor­latok rendszerint a bemelegítés —• futás — gyaloglás, tornázás, vágták és ruganyossági gyakorlatok után kerülnek sorra. Az edző a labdák szá­mának és a gyakorlat milyenségé­nek megfelelően osztja csoportba a játékosokat. Gyakorolhat egy-egy csoport a kapuknál, a kapuk mögött, a pálya különböző részében. Az is előfordulhat, hogy ugyanazt gyako­rolja minden játékos az edző irányí­tásával, és felügyeletével. Ha több helyen folyik egyszerre az edzés, az edző csqportról csoportra megy, vagy pedig annál a csoportnál ma­rad, amelynél a legnagyobb szükség van a vezetésre, irányításra, javítás­ra. A labdagyakorlatok a formábaho­zó edzés elején a legegyszerűbb moz­dulatok végzéséből állanak. Ez aa ismétlés, a felfrissítés időszaka. Amint közeledik az első bajnoki mér­kőzés, egyre több különleges labda­gyakorlat kerül az edzömüsorba. Az egyszerűbb, általánosabb lab­dagyakorlatok azonban végig meg­maradnak az idényben is. Ezek lesz­nek a későbbiek folyamán a „beme­legítő" labdagyakorlatok. Labdaado­gatás, emelgetés, fejelgetés, egysze­rű labdavezetés, cselezgetés lehet a különlegesebb gyakorlatok bevezeté­se. « A gyakorlatozás csak úgy lehet igazán hasznos, ha a játékosok sok­szor „találkoznak a labdával". Ha — mondjuk — húsz játékossal fog­lalkozunk és csak egy labdánk van, az egész gyakorlás nem sokat ér. Az az eszményi, amikor rövid idő alatt is sokat játszadozhat a játékos a labdával. Különösen fiatal játéko­soknál fontos a labdával való sok játszadozás, mert a labdaérzék így fejlődik a legjobban. A tapasztalat azt mutatja, hogy általában négy játékosra kell egy labdának esnie. Az előbb említett húsz játékosnak tehát öt labdára lenne szüksége a labdagyakorlatok eredményes végzé­séhez. Az edzés kisjátékai és versenyel A játékok, az egyéni és csapatver­senyek, a labdarúgás oktatásában éa edzésvezetésében, valamint a játé­kosok nevelésében roppant fontos szerepet játszanak. Ezeken a kisebb játékokon és versenyeken keresetül gyakoroltatjuk a labdarúgás külön­féle mozdulatát, mozzanatát, ezeken keresztül szoktatjuk játékosainkat csapatmunkára, neveljük őket önura­lomra, önfegyelemre, a csapat sike­res érdekében kifejtett odaadó, ön­zetlen munkálkodásra, becsületesség­re, kötelességteljesitésre, egymás tá­mogatására, megbecsülésére, bajtár­siasságra, stb. Ezekben a játékok­ban és csapatversenyekben jó alkal­mat találunk arra is, hogy megfi­gyeljük játékosaink lelki alkatát,­(lelkes-e, harcos lelkü-e, gyáva-e, hamar csüggedő-e, tud-e uradkolni magán, becsületes gondolkodásu-e, stb.), mert a játék hevében eltűnik a külső máz s előbukkan a lélek a maga valóságában. A további nevelő­munkára a játékok és versenyek közben tapasztaltak mutatják meg nekünk az utat. Mindeme hasznos oktatói és neve­lői értékeken kívül a játékok és ver­senyek még szórakoztatók is, testet­lelket üdítők, nagyon alkalmasak, a fárasztók, sokszor egyenesen egy­hangúnak tűnő gyakorlatozás élén­kítésére, színesítésére. A labdarúgó idény derekán, amikor már egy kis­sé fáradtak a játékosok, minden gya­korlátozást igyekezzünk játékosan, vidáman végeztetni. Akár egy teljes edzést is kitehetnek a különböző já­tékok és versenyek. Mindenesetre könnyű gyakorlatok, vidám verse­nyek és játékok alkossák az edzés magvát. Az ilyen edzésen mindig szívesen vesznek részt a játékosok. (Folytatjuk.) UJ SZÔ, a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava, Jesenského 8-10. sz. Telefon: szerkesztőség 352-10 és 347-16, kiadóhivatal 262-77. Fő­és felelősszerkesztő L ő r i n c z Gyula. Feladó és iránvító postahivatal: Bra­tislava II Nvomja és kiadja a Prav­da Nemzeti Vállalat Bratislava. Kéz­iratokat nem adunk vissza. Előfize­tés 1 évre 540.—, Va évre 270.—, l/i évvé 135.—. 1 hónapra 45.— Kčs. A hetilap (csütörtöki szám) előfizet tése 1 évre r50—, '/o évre 75.— ; '/ 4 évre 40.— Kčs. A KÉPESKÖNYV előfizetése egv évre NÉPNAPTAR-raí együtt 100 Kčs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom