Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-22 / 196. szám, szerda

Világ; proletárjai egyesüljetek! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓKLAPJA Bratislava, 1951 augusztus 22, szerda 2 Kčs IV. évfolyam, 196. szám A normák felülvizsgálása lehetővé teszi a munka termelékenységének fokozását A koprivniceí Tatra-művek újítói kicserélik tapasztalataikat A koprivnicei Tatra-művekben a napokban a normák felülvizsgálási akciójával kapcsolatban a legjobb dolgozók a technikusokkal és tervezőkkel munkaértekezletet tartottak, amelyen eszmecserét folytattak az akció folyamán szerzett tapasztalatokról. A vita során felszólalt Petr Károly, a szerelőműhely újítója. Petr elvtárs beszámolt arról, miként tette lehetővé a munkahelyen történt változtatás és a gépek célszerű csoportosítása, hogy öt gép kezelésére térjenek át és a tervet 200 százalékra teljesítsék. A több gépre való áttérés néhány alkalmazottat felszabadított, akik ezen a munkahelyen bevezették a harmadik műszakot. Az üzemben 182 alkalmazott dolgozik több gépen. A vita során felszólalt Minár E*níl, az öntöde vezetője is, aki néhány héttel ezelőtt érkezett vissza a Szovjetunióból. Elmondotta, hogy a szovjet dolgozók milyen nagy igyekezettel építik a kommunista társadalmat. Beszámolt továbbá arról, hogyan veszik át a szovjet munkások a legjobb dolgozóik és sztahanovisták tapasztalatait. Igv pl. minden harmadik munkás azokban az üzemekben, amelyeket Minár Emil a Szovjetunióban meglátogatott, esti iskolába jár., hogv gyarapítsa tudását és sikeresen dolgozhasson a sztálini ötéves tervek teljesítésén. Normák felülvizsgálása a Csehszlovák Államvasutak jelzőkészülék-gyártó üzemében Az olomouci kerületben levő vasúti jelzőkészülékeket gyártó üzem dolgozói a lötjobb dolgozókkal folytatott közös beszélgetésben tárgyaltak a normák felülvizsgálásáról. A vita célja az volt, hogy a műszaki-szervezési intézkedésekkel, a munkafolyamatok tökéletesítésével megjavítsa a nagyobb befektetésű munkák szervezését biztosítsa, a termelés specializálását és gondoskodjék az anyag gyorsabb szállításáról. A vasúti jelzőkészülékeket gyártó olomouci üzem a normaszilárdítási irányszámokat átlagban túllépte. Néhány munkafolyamatnál újítójavaslatok segítségével jelentősen megszilárdították a normákat. A kábelosztályon dolgozó munkások 43.1 százalékra szilárdították normájukat. A lakatosok 22.8—25.33 százalékos normaszilárdítást értek el. A fémesztergályosok jobb munkabeosztással és Svoboda elvtárs munkamódszerének felhasználásával magasabb vágási sebességet értek el és 10.4 százalékra, sőt 22.7 százalékra szilárdították normáilAt. Jól halad a normák felülvizsgálása a napajedlai Fatra-üzemben A napajedlai Fatra nemzeti vállalat műszaki dolgozói a normák felülvizsgálása alatt nagyon jó műszaki-szervezési intézkedéseket javasoltak, amelyek lehetővé teszik a munkásoknak normájuk megszilárdítását. A műszakiak és gépészek a kísérleti műhelyben olyan varrógépet készítettek az esőkabátok beszegéséhez, melynek segítségével nagyban egyszerűsítették a munkát. Ennek segítségével az alkalmazottak 8 százalékkal szilárdították normáikat és nyolc munkaerőt takarítottak meg ennél a munkafolyamatnál. A műszaki és szervezési intézkedések közzététele után az üzem dolgozói rendszeres szombati üzemi gyűléseken megvitatják normaszilárdítási lehetőségeit. Közben értékelik a javasolt intézkedéseket és kötelezettségeket jelentenek be, hogy megszilárdítják normáikat. Opravil Ferenc az üzemi gyűlésen elhatározta, hogy a gépek kezelésénél egyedül fog dolgozni. Azelőtt ketten dolgoztak. Nemcsak egy munkaerőt takarít meg, hanem teljesítményét 10 százalékkal fel is emelte. A fizetése ilyen módon 2950 koronáról 5250 koronára emelkedett tizennégy nap alatt. Augusztus 14-ig a technikai és szervezési intézkedések bevezetésével s az üzem dolgozóinak kezdeményezése alapján a normákat átlag 8.6 százalékra szilárdították. F. L. Kovaljev elvtárs munkamódszere segíti a Moravolan dolgozóit a normák felülvizsgálásában Hogv a Moravolan üzemben még szélesebb alapokon érvényesüljenek a szovjet sztahanovisták tapasztalatai és hogy ézek áttalánossá váljanak, a tökéletes munkafolyamatok ismertetésénél F. L. Kovaljev elvtárs tanulási módszerét használták. A mesterek együttműködésével részletezték a legjobb dolgpzók munkanapját. Ezek azután alapuľszolg^lnak a legjobb munkafolyamatok kidolgozására a termelés egyes részein. A Moravolan dolgozói ebből kiindulva aztán harcoltak az időveszteség ellen és több újítást javasoltak, melyek segítik a normák szilárdítását. A szocializmus békeépífikezéseiről Új munkástömegekre vár a Kohászati Kombinát építése Szlovákia iparosításának, Szlovákia aranykorának egyik legfontosabb anyagi és politikai alapja épül ma Kelet-Szlovákiában az ország egyik legelmaradottabb vidékén. A Kohászati Kombinát, vagy röviden Hiikó óriási jelentőségű a Köztársaság magyar dolgozói életszínvonalának emelése szempontjából ls, mert olyan vidéken épül, amelyet jórészben magyar falvak, községek koszorúznak. De a Kohászati Kombiitit építésének tudata, napjaink e felemelő, örömteli valósága és ragyogó távlata, még nem vert gyökeret Kelet-Szlovákia dolgozó népében, ha beszélnek Ls róla, nem értik meg, mit jelent ez a vidék falvai, egész Kelet-Szlovákia, az egész ország szempontjából. A nagy átrakodó állomás építésén dolgozó Visnyovszky-csoport tagjai jórészt csécsi, makranci és nagyidai munkások. Amikor megkérdeztük, hogy tudják-e, mit építenek, ezt felelték: „Valami gyárat". Az elvtársak válasza megdöbbentett bennünket. Csak ennyi? Valami gyár. Nem tudtak róla többet, mert nem magyarázták meg eddig kellően, mit jelent ez a gyár, mit hoz és mi lesz itt, ha feltpül. A vágányhálózat építői kiváló munkát végeznek, örömmel dolgoznak és kihasználnak minden percet, »de ha jobban tudnák és értenék, tniről van sző, még erősebb ütemben, az egyéni kezdeményezés minden ötletének felhasználásával csökkentenék az előírt határidőt, túllépnék az üzemterv feladatait. A kommunisták és pártonkivüTiek, a szakszervezeti munkások, az Ifjúsági Szövetség vezetőinek, a CSEMADOK-csoportok oktatóinak ezekben a napokban egyik legfontosabb feladatuk a kassai kerületben az, hogy a Huko gondolatát bevigyék a köztudatba, hogy a kombinát építésének ügye a kassal kerület egyszerű embereinek, városi és falusi dolgozóinak szívügyévé váljék. A munkaerők kérdésének megoldása is eítől függ: vájjon sikerül-e minél hamarabb Kelet-Szlovákia városaiban és falvaiban a dolgozók mindennapi beszédtárgyává, gondolataik és cselekedeteik központjába állítani a Kohászati Kombinát építését. Kell, , hogy sikerüljön, mert az építés híre lavinagyorsasággal terjed vidéken és eljut a

z ország legtávolabbi csücskeibe is. — Brnoból jöttünk ide dolgozni — mondta Lacko András elvtárs, Érsekújvár környéki ács —, pedig Brno hozzánk közelebb van és az összeköttetés is jobb. Ugyancsak messziről jött ide Mlhalik Lajos füri munkás is, aki egyszerű szavaival tpldotta meg Lacko elvtárs mondatait: — Mindannyiunk közös ügye ez. A falvak a Csallóközben a déli járásokban tele vannak kihasználatlan szakemberekkel, kubikosokkal, segédmunkásokkal, jöjjenek, segítsenek. . Jönnek Ls, segítenek', is. De a legfontosabb az, hogy a környező falvak, községek dolgozói jöjjenek tömegesen. A reggeli üzemi autóbuszról az iroda előtt mindig leszáll néhány új munkás, új arc, aki tegnap meg nem volt itt. De ez kevés, százak ís százak, ezrek és ezrek kellenek, iparosok, szakmunkások, segédmunkások, kubikosok, munkaerők, akiket az üzemi munkaiskolák átképeznek, hogy minőségi munkát végezhessenek, Olvassátok és terjesszétek a pártsajtót, amely harcol és arra tanít bennünket, hogyan vezessük dolgozóinkat a béke és szocializmus nagy ügyéért folytatott harcban A Szovjetunió következetes békepolitikája hogy minél nagyobb keresethez jussanak. Az építés vezetősége minden előkészületet megtett a dolgozók fogadására. A kassai Lenin-utca 42. szám alatti központtól kezdve, ahol felveszik a munkára jelentkezőket, állandó gondoskodásban részesülnek a munkások. A környékből kényelmes üzemi autóbuszok szállítják a munkahelyre ingyen azt, aki távolból jön, ingyenes elszállásolást is kap a barakktáborokban. Finom meleg takarók, lepedők, szalmazsák az első, amivel a körlet várja a dolgozókat. Kényelmes vaságyak, tiszta, vadonatúj szobák, üzemi étkezde, ahol a napi koszt 23 koronába kerül. A barakkokban már szerelik a központi fűtést, hogy télen meleg szobákban tölthessék szabad idejüket a dolgozók. Könyvtárak, mozi, klubhelyiségek épülnek. A Kohászati Kombinát nevelni akarja a dolgozókat, már az építés alatt is. Az üzemi iskolákban állandó ingyenes átképzés folyik, szakembereket nevel a Huko. Magyar- és szlováknyelvü tanfolyamokon kőműveseket, ácsokat, gépészeket betonosokat, bágerozókat nevelnek, hogy az építésbe mielőbb bekapcsolódhassanak, hogy abban minél előbb mint szakmunkások vehessenek részt. A minap pederi és tőketerebesi fiatalok keresték fel az Uj SjzŐ szerkesztőségi brigádját. Hosszabban beszélgettünk az elvtársakkal. Megemlítettük azt is, hogy jó néhányszáz fiatal munkást Vítkovicére küldenek tanulni, hogy onnét néhány hónap múlva visszatérve mint képíett vasasok dolgozhassanak a Hulcon. Megkérdeztük őket: — Mennétek-e ? Gondolkodjatok ezen! /Folytatás a 2. oldalon,); A szovjet kormány a népek közti béke megőrzésének és megszilárdításának, valamint az államok közötti baráti kapcsolatok megteremtésének politikáját folytatja a szovjet hatalom fennállása yóta, attól fogva, hogy az 1917 november 8-án megtartott II. szovjet kongresszuson elfogadta a történelmi jelentőségű békedekrétumot. Ennek a békepolitikának állhatatosságát és következetességét a szovjet állam egész eddigi dicső történelme bizonyítja. A Szovjetunió kormányának külpolitikája a szocialista és a kapita' lista rendszer együttélésének lehetőségéből indul ki; ez a politika nem gördít semmiféle akadályt a népek egymáshoz való közeledése elé; ez a politika teljes mértékben megfelel a békére törekvő összes népek érdekeinek. A szovjet külpolitika céljait meghatározva, Sztálin elvtárs az SzK(b)P 1931 január 26-án megtartott XVII. kongresszusán kijelentette: „A mi külpolitikánk világos. A béke megőrzésének és a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének politikája ez valamennyi ország felé. A Szovjetuniónak esze ágában sincs, hogy akárkit is fenyegessen, még kevésbbé, hogy akárkire is rátámadjon. Mi a béke mellett vagyunk és a békéért harcolunk." A második világháború befejezése után a szovjet kormány vállalta magára a béke megszilárditására és a nemzetközi biztonság megteremtésére irányuló nemes kezdeményezést. Nagy reménységekkel és lelkes helyesléssel fogadta az egész haladó emberiség a Szovjetunió javaslatait a fegyverkezés általános csökkentésére, az atomenergia háborús célokra való gyártásának és felhasználásának megtiltására, valamint azt az indítványát, hogy az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Kína, Franciaország és a Szovjetunió egyesítsék erőfeszítéseiket a nemzetközi béke és biztonság fenntartása céljából és hogy ezek az államok kössenek egymással békeegyezményt. Attól kezdve, hogy az USA nyíltan a fegyveresen beavatkozott Korea ügyeibe, a szovjet kormány többízben tett javaslatot a koreai háború megszüntetésére és a koreai konfliktus békés rendezésére. Legutóbb a Szovjetunió ismét javasolta, hogy vessenek véget Koreában a vérontásnak, ami a „tüzet szüntess!" elrendelésére irányuló tárgyalásokhoz vezetett. A szovjet kormány békepolitikája a Szovjetunió népeinek teljes és feltétlen támogatására támaszkodik. A szovjet nép a Szovjetunió kormányának bölcs külpolitikáját saját politikájának tekinti, mert a szovjet kormány és a szovjet nép érdekei azonosak és elválaszthatatlanok, mivel a szovjet országban nincsenek olyan osztályok és csoportok, am& Iveknek érdekei a háború kirobbantását kívánnák. „ Az egész világ tudja, hogy a Szovjetuniónak nem voltak és ma sincsenek semmiféle támadó tervei. A Szovjetunió soha nem fenyegetett és ma sem fenyeget egyetlen országot és egyetlen népet sem. A Szovjetunió fegyveres erői sehol sem folytatnak háborút, sehol sem vesznek részt semmiféle hadműveletben. A Szovjet unió népei minden erejüket, minden törekvésüket teljes egészében a kommunista építéssel kapcsolatos nagy feladatok teljesítésének szentelik. Az összes békeszerető népek élén haladó Szovjetunió kristálytiszta és világos külpolitikájával szemben áll az új háború előkészítésének és ki| robbantásának embergyűlölő politikája, amelyet az USA, Anglia, Fran ciaország és más kapitalista országok reakciós erői és vezető csoportjai folytatnak. Az ő politikájuk homlokegyenest ellenkezik a népérdekek kel: ezt a politikát az új háborúra áhítozó milliárdosok és milliomosok diktálják, akik a háborút hallatlan nyereséget biztosító üzleti vállalkozásnak tekintik. Lenin írta, hogy: „Az amerikai milliárdosok, ezek a mai rabszolgatartók, különösen tragikus lapot nyi; tottak a véres imperializmus véres 1 történetében ...", hogy az amerikai I

„demokrácia", amelyet a töke megvásárolható bérencei mindenképpen magasztalnak, „a valdSSgban a legvadabb imperializmusnak, a gyönge és a kis népek legszemérmetlenebb elnyomása és megfojtása formájának bizonyult". Az élet teljesen igazolta Lenin látnoki szavainak igazságát. Az USAban tomboló háborús hisztérián, a koreai nép vérén és mérhetetlen szenvedésein egyedül Dupont — az egyik amerikai imperialista rabló — 1950-ben 307 millió dollár tiszta profltot vágott zsebre. A dupontoknak, rockefellereknek, morganoknak hatalmas extraprofitok szerzésére, a népek kifosztására kell a háború. Az ő utasításukra lép fel most az USA kormánya, mint az új világháború fő gyujtogatója. Éppen ez a kormány kezdeményezte a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányuló agressziv Északatlanti Szövetség megvalósítását. Éppen ez a kormány teremti meg idegen területeken a Szovjetunió határai közelében a katonai támaszpontok sűrű hálózatát. Éppen ez a kormány az, amely a magára vállalt kötelezettségeket megszegve, újra fölfegyverzi Nyugat-Németországot, feltámasztja a japán militarizmust, óriási méretű fegyverkezési programmot valósít meg és szítja a háborús hisztériát. Éppen ez a kormány az, amely szándékosan huzza-halasztja és minden eszközzel igyekszik meghiúsítani a keszoni béketárgyalásokat. Az amerikai kormány által hangoztatott békenyilatkozatok hamisságát és kétszínüségét nemrég alaposan leleplezte Svernyiknek, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökének Truman elnök üzenetére adott válasza és a Szovjetunió Legfelső Tanács elnökségének határozata, amelyet az USA képviselőháza és szenátusa egýtittes határozatával kapcsolatban hozott. Amint ismeretes, az USA kormánya változatlanul elutasítja a Szovjetunió kormányának a béke és a nemzetközi bzitonság megszilárdítására irányuló minden javaslatát. Az USA kormányának, úgylátszik, csak azért van szüksége farizeusi békeszólamokra, hogy ezzel álcázhassa a háborús előkészületeket. A szovjet kormány válasza kézzelfoghatóan feltárja azt az ellentmondást, amely az USA kormányának szóbeli békenyilatkozatai és a valóságban folytatott agresszív politikája között fennáll. Amikor a szovjet válasz kétségbevonhatatlan tényekkel cáfolja meg az amerikai vezetőköröknek azt az állítását, hogy a szovjet kormány akadályozza a népek egymáshoz közeledését, különösen pedig a szovjet és az amerikai nép egymáshoz való közeledését, hangsúlyozza, hogy az első lépés, amely USA és a Szovjetunió népei közti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok és kötelékek fejlesztéséhez vezet, nem lehet más, mint az, hogy megszüntetnek mindennemű megkülönböztetést, amelyet az amerikai hatóságok a Szovjetunióval szemben érvényesítenek. Minden békeszerető népnek az a legfőbb, kötelessége — mondja a szovjet válasz, — hogy hajthatatlanul a háború elhárítására és a béke fenntartására irányuló politikát folytasson, ne tűrje a fegyverkezési versenyt, törekedjék a fegyverkezés csökkentésére és az atomfegyver eltiltására, s ezzel egyidöben vezessék be az ellenőrzést a tiltó határozat végrehajtása fölött és működjék közre az öt nagyhatalom közti békeegyezmény megkötésében. Az ilyen egyezmény megkötésének rendkívül nagy jelentősége lenne a szovjet—• amerikai viszony megjavítása és a népek közötti béke megszilárdítása szempontjából. Minden nép, amely békére törekszik, a legnagyobb megelégedéssel fogadná egy ilyen egyezmény megkötését. A legutóbbi napok eseményei azt mutatják, hogy a Szovjetuniónak ez a békés kezdeményezése az USA agressziv erőinek ellenállásába ütközik. Sőt mi több, az amerikai újságok nagy része kísérletet tett a szovjet válasz agyonhallgatására vagy kiforgatására és a Szovjetunió megrágalmazására. Az üzenetváltást nyomonkövető sajtókonferencián Truman úr, az USA elnöke, egyetlen szóval sem említette a békeegyezmény megkötésére vonatkozó szovjet ajánlatot. Mélyen hallgatott a Szovjetunió Legfelső Tanácsa el(Folytatás a 2. oldaloaj