Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-21 / 195. szám, kedd

/ 2 UJS70 ­c/l Sjz&eializmus béke éfijlkezéieivől c/lki a lf/U3CO-t építi 1951 augusztus 21 Az apátfalvi textilüzemben eredményesen folyik a norma felülvizsgál ás A tábor étkezőjében valaki barátsá­gosan a vállamra ütött. Meglepetten fordultam vissza, mert hihetetlennek találtam, hogy Itt ismerőst találjak. És mégis. Egy falubeli jóbarátom, Mihali Károly, (Balogfaláról) állott mellettem. Nem tudom melyikünk örült jobban a találkozásnak. Mind­ketten sokszáz kilométerre távol egy­mástól dolgoztunk és itt találkoztunk, Kelet-Szlovákiában, a Kohászati Kom­binát építkezésén. Odakünn alkonyodott már, jóétvágy­gyal láttunk neki a vacsorának és közben beszélgetni kezdtünk. Előbb az otthonról, azután az új otthonunk­ról, ahol most vagyunk. — Egy percre sem bántam meg, hogy idejöttem dolgozni, — kezdi Mi­hali Ktarcsi. — Azelőtt Brnoban vol­tam és a vállalattal jöttem ide. Meg­keresem naponta a 350—400 koronát Is. Odahaza enny.t sehol sem tudnék keresni. Az étkezés 23 koronába kerül naponta. És így a kereset nagyrészét hazaviszem. Fiatal házas Mihali Karcsi. Ugy há­rom hónapja én is ott voltam a lako­dalmán, szorgalmas derék fiú, aki mindig megfogta a munka komolyab­bik végét Most is ezt csinálja. Gyönyörű napfényes reggelre vir­radtunk. A hatalmas tehergépkocsik már szorgalmasan fordultak, amikor Mihali Karcsit meglátogattam munka­helyén is. Három társával egy cso­portban a vízvezeték lefektetéséhez ásnak mély árkokat. Szorgalmas mun­kájuk nyomán hosszú földhányások húzódnak a táboron keresztül. Jóked­vűen dolgoznak és szívesen beszélnek a munkáról. — Nem könnyű a munka, de becsü­letesen fizetnek érte. A talaj néhol kavicsos, de ez nem 6okat jelent a csákánynak, mert ha elkopik kicserél­jük és jó szerszámmal dolgozunk to­vább. Napi teljesítményünk átlag 250 százalék. Ezt úgy érjük el, hogy lelki­ismeretesen dolgozunk és minden per­cet kihasználunk. — Azt hiszem, hogy a mi vidékün­kön, Fülek környékén még sokan nem tudják, mi is épül itt, pedig jó lenne ha tudnák, hogy itt épül a biztos jövő és a munka itt állandó kenyeret, jó keresetet biztosít sokezer embernek. Itt épül a béke. — Bizony, Mihali elvtárs, itt épül a béke. És büszke lehetsz, hogy rés»t veszel ebben. Jársz-e haza gyakran? — kérdem. — Közel vagyok Balogfalához, akár minden szombaton hazamehetek. A hét végén készülök is haza. Amíg Csehországban dolgoztam, sokkal ne­hezebb volt hazajutni. Dübörögnek a hatalmas tehergép­kocsik, nagy robajjal szórja a földet a buldozér, mérnökök dolgoznak szerszá­maikkal azon a helyen, ahol néhány esztendő múlva az ország büszkesége, a békés, biztos jövő záloga áll majd. Elvtársak, gyertek segíteni, felépíte­ni jövőtöket, mindannyiunk jövőjét, a Kohászati Kombinátot. Segítsetek Mihali Karcsinak és a többieknek, akik ma, mint úttörők dolgoznak itt! GáJ László. Jtíi toriént tegnap a 96Ql3tO-nt Ha a barakktábor kövecses utain lépkedsz és az út mellett betonlábakat látsz, jól jegyezd meg magadnak a helyet, mert ha egy-két órával később méssz arra, ugyanott már hatalmas, összeállítható fabarakk falai meredez­nek és délig már a tető is rajta van. Ezt különben a tábor lakói észre sem veszik, csak az idegenek csodálkoznak az építés óriási ütemén. Igy épül fel a kohászati kombinát és a szocialista város is, amely betölti majd a hegyek karéjában fekvő egész völgyet. A földmunkák után a betonlapok, a gyár­épületek, a gvárkémények százai és fehér lakóházak ... Egy pillanatra behúnyom a szemem és látom magam előtt a szocialista jövő elkápráztató, derűfakasztó bol­dogságát, látom magam előtt Široký álmát, Szlovákia aranykorát, az iparo­sított Kelet-Szlovákiát. A bodva­menti falvak, az eldugott kis települé­sek megváltozott új életét, amelvnek hirdetője és megvalósítója az épülő kohászati kombinát. — Gyertek közénk dolgozni, kisldaiak! A falu olyan, mint minden más falu és olyanok is benne az emberek. Amíg nem közeledtél hozzájuk szíves szóval, szeretettej, barátsággal, addig a falu zárkózott, a hegyet közül fölényes nyugalommal figyeli a völgyben meg­induló, nyüzsgő, pezsgő életet. Mintha azt mondaná: Ugyan, mit akartok tő­lem, semmi közöm ehhez. De a koraesti órákban befutottak az építési vállalat dolgozói, tíz agitket­tős. Mindegyik páros vett kilenc ház­számot. És elindultak. Órákon át be­széltek a petróleumlámpákkal világí­tott kicsiny szobákban és Kisida nem válaszolt nemmel. Nem válaszolt nemmel egy szabómester az 53-as ház­számból, pedig nem ismerte, még nem tudta, mi az a HUKO. Elmeséltük ne­ki. Kezet adott és kötelezte magát, hogy amint befejez, aprócska földjén a mezei munkát — még a cséplés van hátra —, jön és jelentkezik nálunk. Igent mondott Szitár Hona is, aki, mint takarítónő volt eddig alkalmazva az Állami Erdőkrfé! lön, hogyne jönne. Nemcsak dolgozni jön, hanem tanulni is. Szakmunkás akar lenni a szocializ­mus új üzemében Jön Janitor Ferenc, kisidai közép­paraszt is. Két lovával áll be a munká­ba é6 a hegyekből hordja az annyira szükséges követ. Jön Vojtech József is, aki most ugyan traktorállomáson dolgozik Semsér. de vágyik a HUKO után és itt akarj? megalapozni életét. És nemcsak ők; készülnek sokan mások ís. A cséplés befejezése után ők is jönnek segíteni a kohászati kom­binát építését. * Tegnap két tőketerebesi fiú jelent­kezett az Uj Szó szerkesztőségi bri­gádjánál és kérték, legyünk segítsé­gükre, hogy nagy gépek mellé kerül­hessenek. Természetesen megsegítet­tük őket. Lqültek a szerkesztőségi szoba egyik ágyára és elmesélték éle­tüket. Az egyik fiatalnak, szőke haja a szemébe hullott, mosolygó arca erélytől sugárzott, amikor búcsúzásul ezt mondta: — Nagyszerű érzés, ha az ember építhet és részese lehet ilyen hatal­mas, gyönyörű munkának. Hiába, ma van igazán boldog élete a fiatalság­nak! Amikor reggel vízért megyünk a lajthoz, az iroda előtt mindig ácsorog néhánv fiatalember — Honnét jöttetek? — Péderről, Hárskútról, Szádud­vardnokról .. — Miért jöttetek, elvtársak? Körülnéznek, jo nagyot szívnak a tiszta levegőből és ezt felelik egyhan­gúan: — Dolgozni akarunk! Egy elveszett csavar A rakodó körül tucátjával állnak a gépek. Hatalmas, nagyteljesítményű szovjet gépek. Határidő előtt készí­tették el őket a kommunizmust építő szovjet gyárak munkásai, hogy segít­sék Csehszlovákiában a szocializmus építését. A gépek munkáskezekre várnak és rövid időn belül bevetésre kerülnek, de addig is úgy kell vigyáz­nunk rájuk, mint a szemünk fényére. Amint az iizem tanács irodája felé mentem, lábam megbotlott valamiben a sárban. Egy nagy. különleges, anya­csavar volt, élig tudtam kihalászni a sárból. Rudolt elvtárs, amikor meg­látta, mivel bajlódon., ezt mondta: — Nem szabadna, hogy ez így le­gyen. Ha elvész, csak több órai mun­kával tudjuk pótolr.i. Jobban kéül vi­gyáznunk minderre. Igen, elvtársak, vigyázzatok min­denre! Egymásután jönnek az anyagot szállító vonatok, egymásután fordul­nak a hatalmas Skoda-gépkocsik. Meg­feszített erővei dolgozó munkáskezek rakják ki a vagonokat, minden har­sogva énekli a munka himnuszát. Vigyázzatok és őrködjetek, építő emberek! A boldogságtokra ügyelje­tek! Horváth Liscsló. Látogatás a kistúri faj gyümölcsfa-iskolában A napokban az i poly sági járás építői és gazdasági kombinátjának munkásigazgatójával, Dudás elv­társsal beszélgettem, s beszélgeté­sünk folyamán szóbakerült az is, hogy a kombinát egy fajgyümölcs­faiskolát telepitett Kistúron. Dudás elvtárs örömmel és büsz­keséggel beszélt arról, hogy jövőre ápolt, nemesített fákkal tudja el­látni az EFSz-eket. Kíváncsi voltam a faiskola tele­pítésre. Dudás elvtárssal együtt meglátogattuk a hét hektárnyi te­lepítést. Mondhatom, meg voltam kissé lepődve a nagy rendtől. A csemeték közti területek állandóan gondozva vannak, sehol egy szál fü, sehol semmi gaz. — Ez itt az almatelepítés, — mondja Dudás elvtárs — amaz pe­dig- körte, barack, szilva, stb. Éppen látom, hogy a telep gon­dozója nemesíti, szemezi a szeder­csemetéket. Ügyes mozdulattal ha­sítja fel a csemeték héját és he­lyezi beléjük a nemes szemzést. Utána ugyancsak ügyes mozdula­tokkal egy kislány raífiakötéssel odaerősíti a szemzést. — A kezdet nehéz volt, — mód­ja Dudás elvtárs, s egy rozoga fa­bódéra mutat. — Látod, ott kezd­tük, s ma ott tartunk — mutat egy kis villaépület felé. A kezdet kezdetén a rozoga fa­bódéban esíraztatták a magvakat. Nem ment könnyen, mert kora ta­vasszal még elég hideg volt s a fa­bódéban pedig osak ott volt meleg, ahol a kályha melegített. Ma már ilyen nehézségek nincsenek, mert az új villaépületben csiráztató pin­ce is van és rendes nagy raktár. — Látod, ide ebbe az épületbe fog költözni a telepkezelö, — mu­tat Dudás elvtárs a gyöinyörü épü­letre, — és itt lehetőség fog nyíl­ni arra, hofry a szovjet gyümölcsé­szet micsurini módszerei alapján kí­sérletezhessen és munkája folya­mán tovább fejlődjék. Vörösrépávai bevetett területet tekintetünk meg aztán és mondha­tom, olyan / gyönyörű vörösrépát még nem láttam. Majd hagymával vetett területre léptünk. — Ezt dughagymának szántuk jövőre, — mondotta Dudás elvtárs és egymásra nézve jóízűen nevet­tünk, mert a dughagymának szánt hagymák legkisebbike is van ököl­í nyi nagyságú. Ez a hagyma magról ;i kelt, ez pedig annyit jelent, hogy meg volt adva a földnek mindaz, ami abba való, meg volt munkálva lelkiismeretesen. Elégedetten néztünk végig az ül­tetvényen, örült a szivünk, mikor a zöld fák fölött elnéztünk az aká­cosok felé. — Méheket ls veszünk nemsoká­ra — mondja Dudáé elvtárs — és Így napról napra gyarapodunk. Igaz, tavaly Gágyor és én rengete­get dolgoztunk ezen az ültetvényen, naponta kijártunk öntözni a fákat, de amint látod, megérte a fárad­ságot. A föld hálás volt, megadta nekünk azt, amit vártunk tőle, vi­szont mi ia megadtuk a földnek, ami neki jár. — Majd megáll, pi­hen kissé, hogy kifújja magát. Zi­hál a melle és köhög. Eszembe jut­nak az idők, még gyerek voltam s Dudás elvtárs a homoki malomba járt dolgozni és a lisztpor belepte a tüdejét. Akkor még nem volt a miénk a malom, hanem az uraké, az ingyenélöké. Abban az időben az uraké volt a gyár, a bánya és az állam is. A munkás csak eszköz volt az urak kezében. Fillérekért kellett dolgoznia a munkásnak s az úr liba. és kacsahúson hizlalta po­cakját. A prolinegyedben nem ju­tott libahúsra. A reggeli rántottle­ves, az ebéd megint osak rántott leves és egy kis paprikáskrumpli volt. Tudom, i«y volt ez minden munkáscsaládban., de hát a helyzet megváltozott. — A prolinegyed bes a ládafiából előkerültek a Lenin­és Sztálin-arcképek ác Gottwaldot, Majort és Steiner Gábort emleget­ték a szovjethadnoceg által fölsza­badított munfcáaok. Még a nap ie szebben sütött, ki virradt a proline gyedben. Mindnyájunkat hívott a Párt. Az egyik ide, a másik más­hová ment dolgozni. Dudás elvtárs megint a malomba ment, de akkor már mienk volt a malom. Dolgo. zott öntudatos kommunistához mél tőan, majd a Párt káderpolitikája fontosabb helyre állította és Du dás elvtár:s ma az ipolysági járás építő és gazdasági kombinátjának munkásigazgatőja és jó kommunis­ta munkájával példát mutat a dol­gozóknak. Hokwa István (K. B.) Az üzemi Párt és Szakszer­vezeteknek hozzá kell járulniok felvi­lágosító munkával ahhoz, hogy a technikusok és műszaki vezetők bát­rabban hozzáláthassanak az üzemek­ben minden egyes nerma felülvizsgá­lásának. ötévts tervünket csak úgy tudjuk teljesíteni é6 túlteljesíteni; ha a termelési költségeiket csökkentjük, újítójavaslatokkal, a szovjet módsze­rek átvételével é6 alkalmazásával gazdaságosabbá tesszük termelésün­ket. A normafeliilvizsgálásnál a techni­kusoknak és müszaiii vezetőknek fi­gyelembe keU venniök az újítójavas­latokat és a multévi normákat. Sok üzemben a tavalyi normák a munka jobb megszervezésével és újítóipvas­Latok bevezetésével lazákká váltak. A tavalyi normafelülvizsgálást fi­gyelembe véve és tapasztalatokban megerősödve bátran indultak nek: a normafelülvizsgálásnak az apátfalusi textil-üzemben is. A - mesterek és a technikusok 6—6 órás felvilágosító és politikai iskolázáson vettek részt, hogy megmagyarázzák a dolgozóknak, miért szükséges a normafeilülvizsgá­lás és hogy segítséget nyújtsanak a munkásoknak a normafeliilvizsgálás­ban. Az apátfalusi textil-üzemben az üzem igazgatója összüzemí gyűlésen ismertette a norma felülvizsgálást és egyben rámutatott a múltban elköve­tett hibákra. Az üzem munkássága megértette a norma felülvizsgálásának fontosságát és így az egész üzemben 10%-os szilárdítást értek efl. Egyes műhelyek 25—30%-kal szilárdították a normájukat. A munka jó megszer­vezésével és a gépek gazdaságos ki­használásával a festődében Ruzsinszky és Péter mesterek Walter, mérnökkel együtt ió politikai és felvilágosító munkával és a munka jobb megszerve­zésével 35%-os normaszilárdítást ér­tek el. Igy van ez mindenhol az apátfalusi textilüzemben. Mert minden műhelyben megértették ós elősegítették a munkások, hogy a normafelülvizsgálást sikeresen fejez­zék be. A szövődében 25 szövőnő, akik eddig két gépen dolgoztak, vál­lalta, hogy áttér három nehéz szövő­gép kezelésére. Igy normájukat szilár­dították és egyúttal keresetük is emelkedett. Mintha nem ís normafelülvizsgálás lenne, hanem egy nagyszerű verseny, aho! azon versenyeznek, hogy ki adhat többet és kl nyújthatja a legszebb eredményt. Igy van ez ott, ahol meg­értik a jó politikai felvilágosítást és a munkások minden kezdeményezést magukévá tesznek. Igy történt ez a fonodában is, ahol 460 orsón két-két ember dolgozik A normafe'ülvizsgá­lásná! Kelemen Vilmos, Brusznyai Barna, Marek Anna tonók, úgy szer­vezték át a munkát, hogy 92Ó orsón hárman dolgoznak Ezáltal a normájuk szilárdul és a keresetük is emelkedik. Ez a kezdeményezés példa lehet az egész műhelynek. A kivarrok 10%-kal szilárdítják a normájukat, de némelyik minőségnél 20—30%-ot is elérnek. — Vannak-e újitójavaslatok az üzemben? — kérdezem Machala Béla elvtársat. — Most nincsenek, de ha volnának ís, nem érnénk rá foglalko>ni velük, mert a riormafelülvizsgálás vesz igénybe. A mi üzemünkben Kovalieva mérnök tanításai alapján akarjuk a nomafelülvizsgálást végrehajtani. A munkamódszerek átadásánál a legjobb élmunkások tanítják a munkásokat arra a módszerre, amivel az élmunká­sok dolgoznak. Az év végéig a leg­több munkás megtanulja és elsajátítja a legiobb élmunkások munkamódsze­rét. A munkamódszerek elsajátítása után a normaszilárdítás bevezetésekor szép eredményeket tudunk felmutatni. Az üzemben az adminisztrációs munkaerők átheiyezése szintén kap­csolatban van a normaíelüivizsgálás­sal. Egyes műhelyvezetők kidolgozták a munkatervet, hogy milyen munka­módszerrel tudják elvégezni. Igy a felülvizsgálásnál már 12 munkaerőt lehetett áthelyezni a termelésbe. A legtöbb fölösleges adminisztratív erőt a raktárak különféle irodáiban lehetett találni. Itt a felszabadult munkaerők munkáját az ottmaradók egymás közt felosztották. Az év végéig betanítanak könyvelési munkára négy nőt, akik felváltják a férfiakat és így a felsza­baduH féríimunkaerők a termelésbe fognak átmenni. Az üzemben a tisztviselők megér­tették, hogy miért fontos az adminisz­trációs erők áthelyezése a termelésbe. Egyes tisztviselők önként jelentkez­tek, hogy átmennek a termelésbe. A losonci munkaközvetítő hivatal nem értette meg ezt a fontos intézke­dést, hogy minden adminisztratív munkaerő, aki átmegy a termelésbe, saját maga választhat magának ipart és munkahelyet, ahol tudását haszno­sítani tudja. Ezt nem vették figyelem­be a losonci munkaközvetítőben. Az apátfalusi textil-üzem adminisztrá­ciós munkaerő: közül Mackó János önként jelentkezett a termelő munkára és mikor jelentkezett a munkaközvetí­tőnél, hogy ki akar tanulni soífőrnek, a munkaközvetítőt ezt nem vette fi­gyelembe és arra kényszeritette, hogy menjen festőnek. Ezt az eljárást nem lehet helyeselni, mert meg kell adni minden lehetőséget, hogy a termelés­be átment tisztviselők a tudásuk sze* rint é6 a képeségeiknek megfelelőeni tudjanak elhelyezkedni a termelő^ munkában. Üzeni ifjáságvnk a norma­íelfilvízsgálás kampányában Üzemeink ifjúsága sok üjembeii példásan kapcsolódott be a normák fe­lülvizsgálás! kampányába. A bratisla­vai Gumon-gyárban a CsISz üzemi szervezete agitációs csoportokat ala­kított, amelyek segítik politikai mun­kájukkal a normafelülvizsgálást és ugyanekkor segítik az idősebb elvtár­sakat abban, hogy feltárják azokat a lehetőségeket, amelyekkel javítani le­het a munkát. Szrnka Rudolf tizesbizalmi az agi­tációs tízpercek alatt beszélget a CsISz-tagokkal a normafelülvizsgálás jelentőségéről és a lehetőségekről, amelyekkel tökéletesíthetik munkáju­kat és gazdaságosabbá tehetik a tei* melést. Magyar tanítási nyelvű egészségigyí szakiskola Rozsnyó* Az Uj Szó 1961 máttts 25-én közöl­te az iskola-, tudomány- és mővészet­iigyi HisftbízofcS hivatal közleményét, amelyben az á ÍM. hogy kilenc közép­iskola vér ja szeptember 1-én i ma- ] gvar tanu&Hiúságot. E«v feltételével minden" iskolába s®tHrasges diák jelentkezett. G*»k a rozsává ma­gyar egészsé«*i«tfi ^ipattfca nincs elég iklenthező. Ez a liéróméves iwkola a kőveHee«ó s*akokb»n képow tó tanu­lóit: 1 a kórházak. •=r,a«atóm»noét, üdülik, fürdák stb. efcéezségögvi sze­mélyzetévé. kórhéti ápolónőkké és kisdedápolónőkké a fente»Ktett egész­ügyi intézményekbe*! tartózkodó sper­mekek ápolására. Felvételre leienékezhetnek. 1. Mindazok, akik sikeresen elvé­gezték a magvar vagv szlovák közép­iskola 4. osztályát (volt polgári is­kola) 2. Mindazok, aWk befejezték a-z is­kolaköteles koron MM tfjwsáe fftnfee rendezett tanfolyamot és sikeresen te­tették a vizsgát a középiskola tan­tárgyaiból. akár magyar, vagy n&fi­váfc tanítási nyelven. 3. A tnankaíielvekrfl! (gyárakból, üzemekből, FFSz bői. áltatni birto­kokról stb ) azok jelentkezhetnek, akik az elmúlt években sikeresen .végezték el a ma«ryar ra<$v azievák tannyelvA tóeépiskoiát. A jelentkezik koshatára 15 évtől 25 évig terjed. A 2 és 3. pont alatt je­lentkezők kérjenek a rozsnyói gimná­zium igazgatóságától »Belépési nyi­latkozatot*, melyet legkésőbb 1951 augusztus 30-ig küldjenek viesra az igazgatóságnak. További szükséges felvilágosítást a rozsnyói gimnázium igazgatósága nyújt. A mefpÍHMÍt S. K*

Next

/
Oldalképek
Tartalom