Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-16 / 191. szám, csütörtök

1951 augusztus 19 t

fJSZO Gabonabeadási verseny Tádzsikisztánban Tádzsikisztán forró napsütötte földjein javában folyik a bőséges gabonatermés betakarítása. Különösen dús volt az aratás a dagan-kiiki járás kolhozaiban, így például a „Szoeializm"- és „Janigiabad"-kolhozban 25—29 mázsa árpát és 20—25 mázsa búzát adott átlagban egyegy hektár föld. A „Pravda"-kolhoz egyik kommunista brigádja Tanbai-Tagajev brigádvezetövel az élen, hektáronként 34 mázsa gabonát takarított be. Ezen a nyáron a tádzsik kolhozparasztok Középázsia köztársaságai közül elsőnek kezdték meg az aratást, majd megindult a verseny közöttük: melyik kolhoz teljesíti elsőnek gabonabeadási kötelezettségét. Alim Kajunov, a „Pravda"-kolhoz elnöke is munkaterv alapján szervezte meg a gabonabegyüjtést. — Ugy kell dolgoznunk, hogy mi legyünk az elsők, akik teljesítik a kolhozparasztok első kötelességét a kolhoz iránt, — mondotta. Az aratás első napján, alighogy a kombájnok megkezdték a munkát, már megjelent a hosszú szekérkaraván. Csakhamar megrakták a szekereket, s a kocsisor elindult a begyűjtési központ felé. Az első kocsira Sztálin elvtárs hatalmas képét szerelték fel a koihozparasztok, amelyet lányok színes pántlikákkal, vörös szalagokkal és mezei virágokból font tarka füzérrel díszítették. A szekerek fölé táblákat erősítettek és a feliratokat messziről is el lehetett olvasni. — Uj termelésű gabonát az államnak ! Becsülettel teljesítettük első kötelességünket! — hirdették a feliratok. Alig állt meg a ,,Pravda"-kolhoz hosszú szekérsora a begyűjtési központ előtt, egymásután érkeztek a többi kolhozok ugyancsak szépen HÍREK feldíszített szekéroszlopai és hozták az államnak az acélos búzát. A dagan-kiiki begyűjtési központ az aratás első napján már több száz mázsa búzát vett át a kolhozparasztok- | tói. Ilyen beadási eredmény még sohasem volt Dagan-Kiikiben az aratás első napján. Este a „Pravda"-kolhoz aratői gyűlést tartottak. — Mi kezdtük meg elsőnek a gabonabeadást az egész Köztársaságban — mondotta Alim Kujanov elnök. — A legjobb minőségűnek fogadták el. ígérjük, hogy a gabonabeadást is mi fejezzük be elsőnek Köztársaságunkban. Már késő éjtszaka volt, amikor befejeződött a gyűlés. A kolhozparasztok betértek a teázóba; egyesek újságot olvastak még, vagy rádiót hallgattak, mások pedig az agitátorokkal beszélgettek. Tőlük tudták meg, hogy az egész Tádzsikisztánban már mindenütt kibontakozott az aratás. — Mindenfelől azt jelentik, hogy boldog nyár köszöntött ránk: a termés sokkal jobb, mint a tavalyi, pedig akkor sem panaszkodhattunk. A betakarítási is szervezettebben megy, mit a mult esztendőben, — mondották az agitátorok. Az aratás első napja már rég elmúlt, de a dagan-kiiki járás útjai mintha megelevenedtek volna az aratás megkezdése óta. A kolhozföldek széles búzatengerében még szüntelenül búgnak a kombájnok, a szekérkaravánok alig győzik szállítani az elcsépelt gabonát. A „Pravda"-kolhoz tagjai még Jobban megszorították a munkát, mert Ígéretüknek megfelelően elsőnek akarják befejezni a gabonabeadást. A „Kommunista Tádzsikisztán", a „Vorosilov" és az „Ittyifok"-kolhozok most kissé a „Pravda"-beliek sarkára léptek... Sarkvidéki méz A méhészet a Szovjetunió sarkvidéki mezőgazdaságának új ága. Gazdag mézelő növények vannak itt. Azok a méhek, amelyeket a Szovjetunió középső részéből a murmanszki vidékre hoztak, nagyon jól alkalmazkodnak az éghajlathoz és sok kitűnő mézet adnak. 1950-ben 4 északi járásban minden rajtól átlag 30 kilogramm mézet nyertek. Ebben az évben a vidékre még 100 új rajt hoztak. Kiev újjáépítése. Ukrajna fővárosa évről évre szebb. Üj lakóházakat építenek, utcákat javítanak és fejlesztik a városi forgalmat. A lakóházak építése teljes Iramban folyik. Ez évben Kiev lakosságának 128 ezer négyzetméter lakóterületet adnak át. A város főterén egész sor több emeletes lakó- és hivatal-épületek fognak húzódni. A Krasznoamerjei utcán gyorsmódszerrel egy hatemeletes lakóházat építenek. Az épületet alkatrészekből állítják össze, amelyeket előzőleg üzemben dolgoztak ki. Téglafalak helyett kész keramitkockákkal kirakott falakat raknak. Minden munkát gépesítettek. Az építők kollektívája kötelezte magát, hogy 63 nap alatt befejezi az építkezést. A külváros is épül. Üj munkáskolőniák, iskolák, kultúrházak épülnek a város minden részén. Üjból kikövezik az utcák és járdák négyzetmétereinek tízezreit. A gázvezetékek szerelése Kievben folytatódik. Már több mint 55 ezer lakásban használnak gázt. Üzbeklsztán gyapot termő földjein Tavasszal J. V. Sztálinnak írott levelükben az üzbékisztáni gyapottermelők megígérték, hogy 500 ezer tonna gyapottal többet termelnek, mint tavaly. A gyapottermelök nem feledkeztek meg ígéretükről. A kolhozok százai már ötödször munkálják meg a földeket, gondoskodnak a talajról és annak trágyázásáról. Nagy lelkesedéssel dolgoznak a gépállomások munkásai. A traktorok százai már a gyapottermő földek 1000—1200 hektárát dolgozták meg és műszakonként normájukat 150 százalékra teljesítették. Több kolhozban már augusztus 20-a körül megkezdik a termés betakarítását. Mozi a halászhajókon. Sok halászhajón hangosfilmkészülék van berendezve, A halászok ezreinek lehetősége van, hogy rendszeresen láthassák a szovjet filmművészet újdonságait. A halászhajókon, amelyek a nyilt tengeren vannak, a legújabb filmeket pergetik le. W ' így leit „falusi leveleső" Iván Gyenyiszenko Ivan Gyenyiszenko, az azovi Leninrendes gépállomás egyik traktorosbrigádjának vezetője, hazafelé tartott Peskovoba Alighogy elindult, felhangzott mögötte egy teherkocsi dudájának rekedtes hangja. Nemsokára csikorogtak a fékek, megállt a teherautó A vezető odaszólt: — Kapaszkodj fel Ne unatkozz. Gyenyiszenko egy szempillantás alatt felugrott. — Jó estét, leánykák! — üdvözölte a tehergépkocsi padján kuncogó három peskovoi traktorosleányt. — Jó estéti — válaszoltak kórusban. — Hol jártatok? — A szomszédos traktoros brigádnál. A »Kalapács« cjmü rosztovi újság mezőgazdasági rovatvezetője beszélt a falusi levelezők fontosságáról — Váljál Váljál — csóválgatta fejét -tettetett szigorral a fehérkendős — Valld be az igazat: Petyka miatt jöttél velünk. — Ugyan! Miket fecsegsz itt összevissza! — válaszolt orrát fintorgatva Válja. de nem nézett a leányok szeme közé. Gyenyiszenko felé fordulva igv folytatta: — Ivan Pavlovics! Maga ugv-e traktorosbrigádot vezet? — Jól tudod. — Rendben van. De mondja csak meg nekem: miért nem szokott maga cikket írni a »Kalapács«-nak? — En? Hogy miért nem írok cikket? — kérdezte meglepődve Gyenyiszenko. — Nem vagyok én újságíró, Valuska. A leány duzzogva, ideges mozdulattal kötötte meg a fejkendője csücskét és kihívóan így szólt: — Hát én írjak? ... írok is, tud ja meg, Ivan Pavlovics! Pedig nekem nincs olyan szemem, mint magának, kevesebb a tapasztalatom is, hiszen alig két éve vezetek traktort. — Jobbra billentette a fejét, magasra húzta szemöldökét: — Akinek nincs mond?nivalója, azt hiába erőltetjük. Majd írok én Pedig maga is megírhatná a sakktáblaszerű traktorjavítási rendszert Minek azt titkolni. — Hosrv én titkolom új munkamódszereimet^ -- nézett most már boszszúsan Gyenyiszenko a kötözködő lányra. — Hát nem átadtam a ti brigádotoknak is tapasztalataimat? Válja kicsinylően legyintett: — Az semmi Aleg kell írni az újságnak, hadd tanulja be a jól bevált módszereket minden traktorista a szovjet hazában. Országos méretekben kell gondolkozni így ám! — bólintott csúfondárosan a brigádvezetö felé. — Te, Válja! Idehallgass! — nyomta meg a szót Gyenyiszenko, fenyegetés rezgett a hangjában. — Ha azt hiszed, hogy én képes vagyok reklámot csinálni magamnak... ha azt hiszed, hogv én ... — Hagyjuk! — legyintett most már fölényeskedő gúnnyal Válja. — Ismerem már az effajta kifogásokat. Az újság az nem reklám, hanem a mi segítőtársunk és szószékünk. A gépkocsi nagyot zökkent és megállt. A lánvok megérkeztek. — Ne haragudjék, Ivan Pavlovics. Tudom, maga mégis csak ír az újságnak, maga rendes ember — mondta Válja búcsúzóban. A vezető ismét rákapcsolt, a tehergépkocsi folytatta útját. Gyenyiszenko elgondolkodva törülgette gyöngyöző homlokát Mint derült égből a villám, úgv hatottak rá Válja ,szavai. Aliogv fogytak a kilométerek, egyre inkább igazat adott a traktoros lánynak. Eszébe jutott: valahányszor közeledett a vetés, mindig nagy nyugtalanság fogta el. Nehéz volt kiiönni a szűkreszabott javítási határidővel. 'Sokat töprengett, hogyan javíthatná meg a munkamódszereket. Vétrül aztán megtalálta a megoldást. Elhatározta, hogy ezután már kint a mezőn hozzák rendbe a traktorokat, sakktáblaszerűen. Elgondolását meg is valósította a gyakorlatban: kiosztotta a javító tral-torosok és pótkocsisok között felülvizsgálatra a gép egyes részeit. Ezzel a módszerrel néfrv óra helyett már csak két órára volt szükség a javításhoz. Hosszú idő telt el, amíg Gyenyiszenko végre rászánta 'magát, hogy megirja az ő módszereit a lapnak. Egyik éjszaka, amikor a brigádtanván már nyugovóra tértek a traktoristák, nasrv elhatározással megnvá'ízta a tiirtaceruzát. Eleinte csak pusztította a papirost, reggelre azonban mégis csak megszületett az első cikk. A lapot összehajtogatta, borítékba tette, majd elküldte a levelet a rosztovi »Kalapács«-nak. A cikk megjelenése után tucatjával kapta a leveleket. Traktoristák írták ezeket a leveleket, akik a sakktáblaszerűen végzett traktorjavítás egyes részletei iránt érdeklődtek. Ezek a levelek arra indították, hogy minden új módszert alaposan átgondoljon. Régebben úgy vélte, hogy az újság, habár izgalmas és érdekes dolgokról ír, mégis csak valami különálló dolog a hétköznapi élettől. És most egyszerre megérezte, hogy a nyomtatott szó igenis nagy segítség az újért vívott harcban. Most már igazat adott Váljának: országos méretekben kell gondolkoznia minden szovjet polgárnak És már nem csodálkozott azon, hogy a szerkesztőségből egyre több cikk megírására küldtek neki megbízatást. Az első cikk megjelenése óta eltelt egy év és Gyenyiszenko, mint a »Kalapács« mezőgazdasági rovata tanácsának tagja, már több szerkesztőségi értekezleten vett részt. Az értekezleteken tudósok, agronómtisok, egyszerű kolhozparasztok és újságírók vitatkoztak egymással. Gyenviszenko eleinte csak szótlanul figyelt, később azonban már ő is bekapcsolódott a vitákba. Az egyik értekezlet után elmerülve tanulmányozta a szerkesztőségi szobában függő színes grafikont, amelv azt mutatja, hogyan emelkedik a ^Kalapács* falusi levelezőinek száma. Az eredmények azt mutatják, hogv a »Kalapács« átlagban évente 20 ezer levelet kap a dolgozóktól. 'enyiszenkó brigádvezetőnek azóta sokszor eszébe jutnak Válja szavai. Azok a szavak indították el azon az úton, amelyen felismerte, hogv amit ő mint levelező a traktorosokról ír és amiről az újság nekik, az olvasónak beszámol, az a szovjet sajtó lényege. A szovjet sajtóé, amely tevékenven és elválaszthatatlanul beleilleszkedett már a szovjet emberek életébe. Gvenviszenko elvtárs, amióta "ä! landó levelezője lett a »Ka1apács«nak, megtanult állami méretekben gondolkozni. .,,. A CSEMADOK HÍREI A szenei járás CSEMADOK helyi csoportjainak munkája a békearatásban. Minden öntudatos CSEMADOK-tag tudja, hogy minden szem gabona a dolgozók kenyerét szaporítja. Ezért kapcsolódtak be a szenei járás CSEMADOK-csoportjai is az aratás és a cséplés munkálataiba, hogy minél több kenyér jusson a dolgozók asztalára s a termésből semmi se vesszen kárba. Hegysúron is eleget tettek a helyi csoport tagjai a Párt felhívásának s eddig a legjobban vették ki részüket mind az aratás munkájából, mind a burgonyabogár irtásából. Az aratásban és részDen a cséplésben eddig 1000 órát dolgoztak le az Egységes Földműves Szövetkezetnek s a burgonyabogár szedésében ugyancsak 1000 órát. A cséplés még folyik, ezért a teljesítményt még nem tudjuk megállapítani. Kívánatos volna, ha a példás brigádmunkát teljesítő hegy6Úriak a pártsajtó terjesztéséből is ugyanilyen lendülettel vennék ki észüket. A CSEMADOK hegysúri vezetőségének útat kellene mutatniq a tagságnak a 6ajtó terjesztésében is, hogy a brigádmunkához hasonló jó eredményt érjenek el. A jókat csoport tagjai szintén bekapcsolódtak a békearatásba és eddig 1200 órát dolgoztak le a kapásnövényeknél, ugyanígy kivették részüket a burgonyabogái szedésében, ami pedig a cséplési munkálatokat illeti, a helyi csoport tagjainak körülbelül 60' százaléka csépel a gépeknél. A jókai csoport vallalta, hogy a „Fáklya" című havi folyóiratra 19-ig 50 előfizetőt szerez. Reméljük, hogy az agilis jókai CSEMADOK-csoport a kultúrmunkából is kifogja venni a részét. A CSEMADOK rétéi helyi csoportja a sajtó terjesztésében az első helyen áll a szenei járásban. Ez részben Uhrovics elvtársnak köszönhető, részben pedig az öntudatos CSEMADOK-tagoknak, akik vállalták, hogy 19-ig 100 edőtizetőt szereznek a „Fáklyá"-ra. Tekintettel arra, hogy Réte kis község, ez a felajánlás igen jelentős és reméljük, hogy kötelezettségüket teljesíteni fogják. A réteiek szorgalmasan bekapcsolódnak mindenfele brigádmunkába, átfásításba és útjavításba, most vasárnap pedig brigádmunkában a cséplésnél segédkeztek. De maga Szene, mint járási székhely már nem vesz' ki ilyen példásan részét a munkából Ha brigádmunkákról van szó, néhány tag kivételével alig lehet a tagságot mozgósítani. Eddig mindössze 150 órát dolgoztak le. A 6ajtó terjesztésébein Is lemarad Szene. Körülbelül 25 Tartós békéért jár az egész községbe, s mindössze három CSEMADOK-tag rendeli, mig a téglagyári munkások közül tizenheten járatják ezt a fontos hetilapot. A 6zenciek példát vehetnének Rétéről. Reméljük azonban, hogy amint a csoport megkap,a az ígért helyiséget, megjavul minden téren a munkája. Fehér József járási népoktató, Szene. A CSEMADOK fejfalusi helyi csoportjának jelentése kötelezettségvállalása teljesítéséről. Tavasszal nekifogtunk egy magtár átalakításának munkálataiba, hogy megfelelő kultúrházat teremtsünk magunknak. Szombat délutánonként ott dolgozott a falu apraja-nagyja, hiszen nem kevesebb

r5! volt szó, mint arról, hogy kultúrházunk legyen, ahol dolgozóink, különösen a hosszú téli estéken &zabad idejüket kellemesen eltölthetik. Egyszer csak az a hír járta, hogy >az átalakított magtárt elveszi tőlünk a traktorállomás. Erre mindjárt abbamaradt a munka és bár azóta mindenegyes tagunk láthatja, hogy mégis csak lesz kultúrházunk, valahogy nem akarnak hinni a tényeknek. A másik hiba, hogy most, amikor már nem sok hiányzik ahhoz, hogy a kultúrház télre elkészüljön, megakad a munka, mert nem tudunk két köbméter deszkát kapni. Minden más anyag megvan, ami az építkezés befejezéséhez kell. A helyi csoport a békeív aláfrás alkalmával vállalt kötelezettségeit mind teljesítette. A felajánlott 520 munkaóra helyett 660 munkaórát dolgozott le a helyi Egységes Földműves Szövetkezetben a kapálási munkálatoknál. Húsz új tagot szervezett be a csoportba, 14 előfizetőt szerzett a Tartós békéért hetilapra, 24 előfizetőt pedig az Uj Szóra. A CSEMADOK évi közgyűlésének tiszteletére vállal, újabb kötelezettségeit is teljesítette a csoport. A felajánlott 100 munkaóra helyett az aratásnál és a cséplésnél eddig 156 órát dolgoztunk le. Nincs az a brigádmunka, amelyben a CSEMADOK-tagok ne járnának jó példával elől. Az Öszszes munkák értéke, amit a kultúrház javításán kívül ledolgoztunk, 10.556 koronát tesz ki A CSEMADOK tejfalusi helyi csoportjának vezetősége. Egy katona bajtár* levele. Pomicha! Lajos őrvezető, aki bevonulása előtt lelkes, odaadó munkása volt a rétéi CSEMADOK helyi csoportjának és ma fegyverrel a kezében őrzi népünk békéjét, t következő levelet intétezte a rétéi kultúrtársakhoz; Kedves Kultúrtáreakl Immár tíz hónapja, hogy távol vagyok tőletek. Tíz hónapja, hogy kiszakadtam kedves kötőtökből és most fegyverrel kezemben őrzöm hazám békéjét és szabadságát, dolgozó népünk szocialista vívmányait. Boldog vagyok, hogy részese lehetek e szent kötelességnek és a békeszerető népek nagy óceánjában bátor szívvel állok a vártán. Nem feledkeztem meg azonban rólatok sem. Mindig eszemben jár, vájjon mit csinálnak, hogyan dolgoznak odahaza az én kedves barátaim, kultúrtársaim? Napról-napra figyelemmel kísérem az Uj Szó minden sorát és türelmetlenül várom, vájjon mikor hoz hirt drága falum ifjúságának, dolgozóinak munkájáról? Boldog öröm töltött el, amikor az Uj Szó július 19-i számában a rétéi helyi csoport munkájáról olvastam. Remélem, hogy az új vezetőség, (amely előttem sajnos még ismeretlen) a helyes úton vezeti majd dolgozóinkat, ifjúságunkat a boldogulás, a szocializmus felé, helyi csoportunkból mintacsoportot csinál, hogy példaképül szolgáljon az egész környék helyi csoportjainak. E szép munkához én Is hozzá aka* rok járulni és ezért kötelezettséget vállalok arra, hogv ?0 előfizetőt szerzek a most Induló „Fáklya" számára bajtársaim köréből. Mindezekután azt özenem nektek, hogy ti Is olyan hűségesen őrködjetek a kultúra fegyverével népünk boldogsága felett, mint ini csillogó fegyvereinkkel. További munkátokhoz sok sikert kívánok és kultúrtáisí üdvözletemet küldöm mindannyltoknak. Pomichal Lajos, őrvezető. Magyar tanítási nyelvű egészségügyi szakiskola Rozsnyón Az Uj Szó 1951 május 25-én közöl- I te az iskola-, tudomány- és művészetügyi megbízotti hivatal közleményét, amelyben az állt, hógv kilenc középiskola várja szeptember 1-én a magvar tanulóifjúságot. Egy kivételével minden iskolába szükséges számú diák jelentkezett. Csak a rozsnyói magvar egészségügyi iskolába nincs elég jelentkező. Ez a hároméves iskola Ó kővetkező szakokban képezi ki tanulóit: 1. a kórházak, szanatóriumok, üdülők, fürdők stb. egészségügyi személyzetévé, kórházi ápolónőkké és kisdedápolónőkké a fentemlített egészügyi intézményekben tartózkodó gyermekek ápolására. Felvételre jelentkezhetnek. 1. Minciazok, akik sikeresen elvégezték a magvar vagv szlovák középiskola 4. osztályát (vaií polgári iskola). 2. Mindazok, akik befejezték az iskolaköteles koron túli ifjúság részére rendezett tanfolyamot és sikeresen letelték a vizsgát a középiskola tantárgyaiból, akár magyar, vagy szlovák tanítási nyelven. 3. A munkahelyekről (gyárakból, üzemekből, EFSz-ből, állami birtokokról stb.) azok jelentkezhetnek, akik az elmúlt években sikeresen végezték el a magvar vagy szlovák tannyelvű középiskolát. A jelentkezők korhatára 15 évtől 25 évig terjed. A 2. és 3. pont alatt jelentkezők kérjenek a rozsnyói gimnázium igazgatóságától »Belépési nyilatkozatot*, melyet legkésőbb 1951 augusztus 30-ig küldjenek vissza az igazgatóságnak. További szükséges felvilágosítást a rozsnyói gimnázium igazgatósága nyújt. A megbízott helyett: Sumarová s. L