Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-16 / 191. szám, csütörtök

1951 augusztus 19 t fJSZO Gabonabeadási verseny Tádzsikisztánban Tádzsikisztán forró napsütötte földjein javában folyik a bőséges gabonatermés betakarítása. Különö­sen dús volt az aratás a dagan-kii­ki járás kolhozaiban, így például a „Szoeializm"- és „Janigiabad"-kol­hozban 25—29 mázsa árpát és 20—25 mázsa búzát adott átlagban egy­egy hektár föld. A „Pravda"-kolhoz egyik kommu­nista brigádja Tanbai-Tagajev bri­gádvezetövel az élen, hektáronként 34 mázsa gabonát takarított be. Ezen a nyáron a tádzsik kolhoz­parasztok Középázsia köztársasá­gai közül elsőnek kezdték meg az aratást, majd megindult a verseny közöttük: melyik kolhoz teljesíti el­sőnek gabonabeadási kötelezettsé­gét. Alim Kajunov, a „Pravda"-kolhoz elnöke is munkaterv alapján szer­vezte meg a gabonabegyüjtést. — Ugy kell dolgoznunk, hogy mi legyünk az elsők, akik teljesítik a kolhozparasztok első kötelességét a kolhoz iránt, — mondotta. Az aratás első napján, alighogy a kombájnok megkezdték a mun­kát, már megjelent a hosszú sze­kérkaraván. Csakhamar megrakták a szekereket, s a kocsisor elindult a begyűjtési központ felé. Az első kocsira Sztálin elvtárs hatalmas képét szerelték fel a koihozparasztok, amelyet lányok színes pántlikákkal, vörös szala­gokkal és mezei virágokból font tarka füzérrel díszítették. A szekerek fölé táblákat erősítet­tek és a feliratokat messziről is el lehetett olvasni. — Uj termelésű gabonát az ál­lamnak ! Becsülettel teljesítettük első kötelességünket! — hirdet­ték a feliratok. Alig állt meg a ,,Pravda"-kolhoz hosszú szekérsora a begyűjtési köz­pont előtt, egymásután érkeztek a többi kolhozok ugyancsak szépen HÍREK feldíszített szekéroszlopai és hozták az államnak az acélos búzát. A da­gan-kiiki begyűjtési központ az aratás első napján már több száz mázsa búzát vett át a kolhozparasztok- | tói. Ilyen beadási eredmény még sohasem volt Dagan-Kiikiben az aratás első napján. Este a „Pravda"-kolhoz aratői gyűlést tartottak. — Mi kezdtük meg elsőnek a ga­bonabeadást az egész Köztársaság­ban — mondotta Alim Kujanov el­nök. — A legjobb minőségűnek fo­gadták el. ígérjük, hogy a gabona­beadást is mi fejezzük be elsőnek Köztársaságunkban. Már késő éjtszaka volt, amikor befejeződött a gyűlés. A kolhozpa­rasztok betértek a teázóba; egye­sek újságot olvastak még, vagy rá­diót hallgattak, mások pedig az agitátorokkal beszélgettek. Tőlük tudták meg, hogy az egész Tád­zsikisztánban már mindenütt ki­bontakozott az aratás. — Mindenfelől azt jelentik, hogy boldog nyár köszöntött ránk: a termés sokkal jobb, mint a ta­valyi, pedig akkor sem panasz­kodhattunk. A betakarítási is szervezettebben megy, mit a mult esztendőben, — mondották az agitátorok. Az aratás első napja már rég el­múlt, de a dagan-kiiki járás útjai mintha megelevenedtek volna az aratás megkezdése óta. A kolhoz­földek széles búzatengerében még szüntelenül búgnak a kombájnok, a szekérkaravánok alig győzik szállí­tani az elcsépelt gabonát. A „Pravda"-kolhoz tagjai még Jobban megszorították a munkát, mert Ígéretüknek megfelelően el­sőnek akarják befejezni a gabo­nabeadást. A „Kommunista Tádzsikisztán", a „Vorosilov" és az „Ittyifok"-kol­hozok most kissé a „Pravda"-beli­ek sarkára léptek... Sarkvidéki méz A méhészet a Szovjetunió sarkvi­déki mezőgazdaságának új ága. Gaz­dag mézelő növények vannak itt. Azok a méhek, amelyeket a Szovjet­unió középső részéből a murmanszki vidékre hoztak, nagyon jól alkalmaz­kodnak az éghajlathoz és sok kitűnő mézet adnak. 1950-ben 4 északi já­rásban minden rajtól átlag 30 kilo­gramm mézet nyertek. Ebben az év­ben a vidékre még 100 új rajt hoz­tak. Kiev újjáépítése. Ukrajna fővárosa évről évre szebb. Üj lakóházakat építenek, utcákat ja­vítanak és fejlesztik a városi forgal­mat. A lakóházak építése teljes Iram­ban folyik. Ez évben Kiev lakossá­gának 128 ezer négyzetméter lakó­területet adnak át. A város főterén egész sor több emeletes lakó- és hi­vatal-épületek fognak húzódni. A Krasznoamerjei utcán gyors­módszerrel egy hatemeletes lakó­házat építenek. Az épületet alkat­részekből állítják össze, amelyeket előzőleg üzemben dolgoztak ki. Tég­lafalak helyett kész keramitkockák­kal kirakott falakat raknak. Minden munkát gépesítettek. Az építők kol­lektívája kötelezte magát, hogy 63 nap alatt befejezi az építkezést. A külváros is épül. Üj munkásko­lőniák, iskolák, kultúrházak épülnek a város minden részén. Üjból kiköve­zik az utcák és járdák négyzetméte­reinek tízezreit. A gázvezetékek sze­relése Kievben folytatódik. Már több mint 55 ezer lakásban használnak gázt. Üzbeklsztán gyapot termő földjein Tavasszal J. V. Sztálinnak írott levelükben az üzbékisztáni gyapot­termelők megígérték, hogy 500 ezer tonna gyapottal többet termelnek, mint tavaly. A gyapottermelök nem feledkeztek meg ígéretükről. A kolhozok százai már ötödször munkálják meg a föl­deket, gondoskodnak a talajról és annak trágyázásáról. Nagy lelkesedéssel dolgoznak a gépállomások munkásai. A traktorok százai már a gyapottermő földek 1000—1200 hektárát dolgozták meg és műszakonként normájukat 150 százalékra teljesítették. Több kolhozban már augusztus 20-a körül megkezdik a termés beta­karítását. Mozi a halászhajókon. Sok halászhajón hangosfilmkészü­lék van berendezve, A halászok ez­reinek lehetősége van, hogy rendsze­resen láthassák a szovjet filmművé­szet újdonságait. A halászhajókon, amelyek a nyilt tengeren vannak, a legújabb filmeket pergetik le. W ' így leit „falusi leveleső" Iván Gyenyiszenko Ivan Gyenyiszenko, az azovi Lenin­rendes gépállomás egyik traktoros­brigádjának vezetője, hazafelé tar­tott Peskovoba Alighogy elindult, fel­hangzott mögötte egy teherkocsi du­dájának rekedtes hangja. Nemsokára csikorogtak a fékek, megállt a teher­autó A vezető odaszólt: — Kapaszkodj fel Ne unatkozz. Gyenyiszenko egy szempillantás alatt felugrott. — Jó estét, leánykák! — üdvözölte a tehergépkocsi padján kuncogó há­rom peskovoi traktorosleányt. — Jó estéti — válaszoltak kórus­ban. — Hol jártatok? — A szomszédos traktoros brigád­nál. A »Kalapács« cjmü rosztovi új­ság mezőgazdasági rovatvezetője be­szélt a falusi levelezők fontosságáról — Váljál Váljál — csóválgatta fe­jét -tettetett szigorral a fehérkendős — Valld be az igazat: Petyka miatt jöttél velünk. — Ugyan! Miket fecsegsz itt össze­vissza! — válaszolt orrát fintorgatva Válja. de nem nézett a leányok sze­me közé. Gyenyiszenko felé fordulva igv folytatta: — Ivan Pavlovics! Ma­ga ugv-e traktorosbrigádot vezet? — Jól tudod. — Rendben van. De mondja csak meg nekem: miért nem szokott maga cikket írni a »Kalapács«-nak? — En? Hogy miért nem írok cik­ket? — kérdezte meglepődve Gye­nyiszenko. — Nem vagyok én újság­író, Valuska. A leány duzzogva, ideges mozdulat­tal kötötte meg a fejkendője csücskét és kihívóan így szólt: — Hát én írjak? ... írok is, tud ja meg, Ivan Pavlovics! Pedig nekem nincs olyan szemem, mint magának, kevesebb a tapasztalatom is, hiszen alig két éve vezetek traktort. — Jobb­ra billentette a fejét, magasra húzta szemöldökét: — Akinek nincs mon­d?nivalója, azt hiába erőltetjük. Majd írok én Pedig maga is megírhatná a sakktáblaszerű traktorjavítási rend­szert Minek azt titkolni. — Hosrv én titkolom új munkamód­szereimet^ -- nézett most már bosz­szúsan Gyenyiszenko a kötözködő lány­ra. — Hát nem átadtam a ti brigádo­toknak is tapasztalataimat? Válja kicsinylően legyintett: — Az semmi Aleg kell írni az új­ságnak, hadd tanulja be a jól bevált módszereket minden traktorista a szov­jet hazában. Országos méretekben kell gondolkozni így ám! — bólin­tott csúfondárosan a brigádvezetö felé. — Te, Válja! Idehallgass! — nyom­ta meg a szót Gyenyiszenko, fenyege­tés rezgett a hangjában. — Ha azt hiszed, hogy én képes vagyok reklá­mot csinálni magamnak... ha azt hi­szed, hogv én ... — Hagyjuk! — legyintett most már fölényeskedő gúnnyal Válja. — Isme­rem már az effajta kifogásokat. Az új­ság az nem reklám, hanem a mi segí­tőtársunk és szószékünk. A gépkocsi nagyot zökkent és meg­állt. A lánvok megérkeztek. — Ne haragudjék, Ivan Pavlovics. Tudom, maga mégis csak ír az újság­nak, maga rendes ember — mondta Válja búcsúzóban. A vezető ismét rákapcsolt, a teher­gépkocsi folytatta útját. Gyenyiszen­ko elgondolkodva törülgette gyön­gyöző homlokát Mint derült égből a villám, úgv hatottak rá Válja ,szavai. Aliogv fogytak a kilométerek, egyre inkább igazat adott a traktoros lány­nak. Eszébe jutott: valahányszor kö­zeledett a vetés, mindig nagy nyugta­lanság fogta el. Nehéz volt kiiönni a szűkreszabott javítási határidővel. 'So­kat töprengett, hogyan javíthatná meg a munkamódszereket. Vétrül aztán megtalálta a megoldást. Elhatározta, hogy ezután már kint a mezőn hoz­zák rendbe a traktorokat, sakktábla­szerűen. Elgondolását meg is valósí­totta a gyakorlatban: kiosztotta a ja­vító tral-torosok és pótkocsisok kö­zött felülvizsgálatra a gép egyes ré­szeit. Ezzel a módszerrel néfrv óra he­lyett már csak két órára volt szükség a javításhoz. Hosszú idő telt el, amíg Gyenyi­szenko végre rászánta 'magát, hogy megirja az ő módszereit a lapnak. Egyik éjszaka, amikor a brigádta­nván már nyugovóra tértek a trakto­risták, nasrv elhatározással megnvá­'ízta a tiirtaceruzát. Eleinte csak pusztította a papirost, reggelre azon­ban mégis csak megszületett az első cikk. A lapot összehajtogatta, boríték­ba tette, majd elküldte a levelet a rosztovi »Kalapács«-nak. A cikk megjelenése után tucatjával kapta a leveleket. Traktoristák írták ezeket a leveleket, akik a sakktábla­szerűen végzett traktorjavítás egyes részletei iránt érdeklődtek. Ezek a le­velek arra indították, hogy minden új módszert alaposan átgondoljon. Ré­gebben úgy vélte, hogy az újság, ha­bár izgalmas és érdekes dolgokról ír, mégis csak valami különálló dolog a hétköznapi élettől. És most egyszerre megérezte, hogy a nyomtatott szó igenis nagy segítség az újért vívott harcban. Most már igazat adott Vál­jának: országos méretekben kell gon­dolkoznia minden szovjet polgárnak És már nem csodálkozott azon, hogy a szerkesztőségből egyre több cikk megírására küldtek neki megbízatást. Az első cikk megjelenése óta eltelt egy év és Gyenyiszenko, mint a »Ka­lapács« mezőgazdasági rovata taná­csának tagja, már több szerkesztőségi értekezleten vett részt. Az értekezle­teken tudósok, agronómtisok, egyszerű kolhozparasztok és újságírók vitat­koztak egymással. Gyenviszenko eleinte csak szótlanul figyelt, később azonban már ő is bekapcsolódott a vitákba. Az egyik értekezlet után el­merülve tanulmányozta a szerkesztő­ségi szobában függő színes grafikont, amelv azt mutatja, hogyan emelke­dik a ^Kalapács* falusi levelezőinek száma. Az eredmények azt mutatják, hogv a »Kalapács« átlagban évente 20 ezer levelet kap a dolgozóktól. 'enyiszenkó brigádvezetőnek az­óta sokszor eszébe jutnak Válja sza­vai. Azok a szavak indították el azon az úton, amelyen felismerte, hogv amit ő mint levelező a traktorosokról ír és amiről az újság nekik, az olva­sónak beszámol, az a szovjet sajtó lé­nyege. A szovjet sajtóé, amely tevé­kenven és elválaszthatatlanul beleil­leszkedett már a szovjet emberek éle­tébe. Gvenviszenko elvtárs, amióta "ä! landó levelezője lett a »Ka1apács«­nak, megtanult állami méretekben gondolkozni. .,,. A CSEMADOK HÍREI A szenei járás CSEMADOK helyi csoportjainak munkája a béke­aratásban. Minden öntudatos CSEMADOK-tag tud­ja, hogy minden szem gabona a dol­gozók kenyerét sza­porítja. Ezért kap­csolódtak be a szenei járás CSEMADOK-csoportjai is az aratás és a cséplés munkálataiba, hogy minél több kenyér jusson a dolgozók asztalára s a termésből semmi se vesszen kárba. Hegysúron is eleget tettek a helyi csoport tagjai a Párt felhívásának s eddig a legjobban vették ki részüket mind az aratás munkájából, mind a burgonyabogár irtásából. Az aratás­ban és részDen a cséplésben eddig 1000 órát dolgoztak le az Egységes Földműves Szövetkezetnek s a burgo­nyabogár szedésében ugyancsak 1000 órát. A cséplés még folyik, ezért a teljesítményt még nem tudjuk meg­állapítani. Kívánatos volna, ha a pél­dás brigádmunkát teljesítő hegy6Úriak a pártsajtó terjesztéséből is ugyan­ilyen lendülettel vennék ki észüket. A CSEMADOK hegysúri vezetőségének útat kellene mutatniq a tagságnak a 6ajtó terjesztésében is, hogy a brigád­munkához hasonló jó eredményt érje­nek el. A jókat csoport tagjai szintén be­kapcsolódtak a békearatásba és eddig 1200 órát dolgoztak le a kapásnövé­nyeknél, ugyanígy kivették részüket a burgonyabogái szedésében, ami pe­dig a cséplési munkálatokat illeti, a helyi csoport tagjainak körülbelül 60' százaléka csépel a gépeknél. A jókai csoport vallalta, hogy a „Fáklya" című havi folyóiratra 19-ig 50 előfize­tőt szerez. Reméljük, hogy az agilis jókai CSEMADOK-csoport a kultúr­munkából is kifogja venni a részét. A CSEMADOK rétéi helyi csoport­ja a sajtó terjesztésében az első he­lyen áll a szenei járásban. Ez részben Uhrovics elvtársnak köszönhető, részben pedig az öntudatos CSEMA­DOK-tagoknak, akik vállalták, hogy 19-ig 100 edőtizetőt szereznek a „Fáklyá"-ra. Tekintettel arra, hogy Réte kis község, ez a felajánlás igen jelentős és reméljük, hogy kötelezett­ségüket teljesíteni fogják. A réteiek szorgalmasan bekapcsolódnak min­denfele brigádmunkába, átfásításba és útjavításba, most vasárnap pedig brigádmunkában a cséplésnél segéd­keztek. De maga Szene, mint járási szék­hely már nem vesz' ki ilyen példásan részét a munkából Ha brigádmunkák­ról van szó, néhány tag kivételével alig lehet a tagságot mozgósítani. Eddig mindössze 150 órát dolgoztak le. A 6ajtó terjesztésébein Is lemarad Szene. Körülbelül 25 Tartós békéért jár az egész községbe, s mindössze három CSEMADOK-tag rendeli, mig a téglagyári munkások közül tizen­heten járatják ezt a fontos hetilapot. A 6zenciek példát vehetnének Rété­ről. Reméljük azonban, hogy amint a csoport megkap,a az ígért helyisé­get, megjavul minden téren a munká­ja. Fehér József járási népoktató, Szene. A CSEMADOK fejfalusi helyi csoportjának jelentése kötelezett­ségvállalása teljesítéséről. Tavasszal nekifogtunk egy magtár átalakításának munkálataiba, hogy megfelelő kultúrházat teremtsünk magunknak. Szombat délutánonként ott dolgozott a falu apraja-nagyja, hiszen nem kevesebb r5! volt szó, mint arról, hogy kultúrházunk legyen, ahol dolgozóink, különösen a hosszú téli estéken &zabad idejüket kelleme­sen eltölthetik. Egyszer csak az a hír járta, hogy >az átalakított magtárt el­veszi tőlünk a traktorállomás. Erre mindjárt abbamaradt a munka és bár azóta mindenegyes tagunk láthatja, hogy mégis csak lesz kultúrházunk, valahogy nem akarnak hinni a tények­nek. A másik hiba, hogy most, amikor már nem sok hiányzik ahhoz, hogy a kultúrház télre elkészüljön, megakad a munka, mert nem tudunk két köb­méter deszkát kapni. Minden más anyag megvan, ami az építkezés be­fejezéséhez kell. A helyi csoport a békeív aláfrás alkalmával vállalt kötelezettségeit mind teljesítette. A felajánlott 520 munkaóra helyett 660 munkaórát dol­gozott le a helyi Egységes Földműves Szövetkezetben a kapálási munkála­toknál. Húsz új tagot szervezett be a csoportba, 14 előfizetőt szerzett a Tartós békéért hetilapra, 24 előfizetőt pedig az Uj Szóra. A CSEMADOK évi közgyűlésének tiszteletére vállal, újabb kötelezettsé­geit is teljesítette a csoport. A fel­ajánlott 100 munkaóra helyett az ara­tásnál és a cséplésnél eddig 156 órát dolgoztunk le. Nincs az a brigádmun­ka, amelyben a CSEMADOK-tagok ne járnának jó példával elől. Az Ösz­szes munkák értéke, amit a kultúrház javításán kívül ledolgoztunk, 10.556 koronát tesz ki A CSEMADOK tejfalusi helyi csoportjának vezetősége. Egy katona bajtár* levele. Pomicha! Lajos őrvezető, aki bevo­nulása előtt lelkes, odaadó munkása volt a rétéi CSEMADOK helyi cso­portjának és ma fegyverrel a kezében őrzi népünk békéjét, t következő le­velet intétezte a rétéi kultúrtársakhoz; Kedves Kultúrtáreakl Immár tíz hónapja, hogy távol va­gyok tőletek. Tíz hónapja, hogy ki­szakadtam kedves kötőtökből és most fegyverrel kezemben őrzöm hazám békéjét és szabadságát, dolgozó né­pünk szocialista vívmányait. Boldog vagyok, hogy részese lehetek e szent kötelességnek és a békeszerető né­pek nagy óceánjában bátor szívvel állok a vártán. Nem feledkeztem meg azonban ró­latok sem. Mindig eszemben jár, váj­jon mit csinálnak, hogyan dolgoznak odahaza az én kedves barátaim, kul­túrtársaim? Napról-napra figyelemmel kísérem az Uj Szó minden sorát és türelmetlenül várom, vájjon mikor hoz hirt drága falum ifjúságának, dolgozóinak munkájáról? Boldog öröm töltött el, amikor az Uj Szó július 19-i számában a rétéi helyi csoport munkájáról olvastam. Remélem, hogy az új vezetőség, (amely előttem saj­nos még ismeretlen) a helyes úton vezeti majd dolgozóinkat, ifjúságun­kat a boldogulás, a szocializmus felé, helyi csoportunkból mintacsoportot csinál, hogy példaképül szolgáljon az egész környék helyi csoportjainak. E szép munkához én Is hozzá aka* rok járulni és ezért kötelezettséget vállalok arra, hogv ?0 előfizetőt szer­zek a most Induló „Fáklya" számára bajtársaim köréből. Mindezekután azt özenem nektek, hogy ti Is olyan hűségesen őrködjetek a kultúra fegyverével népünk boldog­sága felett, mint ini csillogó fegyve­reinkkel. További munkátokhoz sok sikert kívánok és kultúrtáisí üdvözletemet küldöm mindannyltoknak. Pomichal Lajos, őrvezető. Magyar tanítási nyelvű egészségügyi szakiskola Rozsnyón Az Uj Szó 1951 május 25-én közöl- I te az iskola-, tudomány- és művészet­ügyi megbízotti hivatal közleményét, amelyben az állt, hógv kilenc közép­iskola várja szeptember 1-én a ma­gvar tanulóifjúságot. Egy kivételével minden iskolába szükséges számú diák jelentkezett. Csak a rozsnyói ma­gvar egészségügyi iskolába nincs elég jelentkező. Ez a hároméves iskola Ó kővetkező szakokban képezi ki tanu­lóit: 1. a kórházak, szanatóriumok, üdülők, fürdők stb. egészségügyi sze­mélyzetévé, kórházi ápolónőkké és kisdedápolónőkké a fentemlített egész­ügyi intézményekben tartózkodó gyer­mekek ápolására. Felvételre jelentkezhetnek. 1. Minciazok, akik sikeresen elvé­gezték a magvar vagv szlovák közép­iskola 4. osztályát (vaií polgári is­kola). 2. Mindazok, akik befejezték az is­kolaköteles koron túli ifjúság részére rendezett tanfolyamot és sikeresen le­telték a vizsgát a középiskola tan­tárgyaiból, akár magyar, vagy szlo­vák tanítási nyelven. 3. A munkahelyekről (gyárakból, üzemekből, EFSz-ből, állami birto­kokról stb.) azok jelentkezhetnek, akik az elmúlt években sikeresen végezték el a magvar vagy szlovák tannyelvű középiskolát. A jelentkezők korhatára 15 évtől 25 évig terjed. A 2. és 3. pont alatt je­lentkezők kérjenek a rozsnyói gimná­zium igazgatóságától »Belépési nyi­latkozatot*, melyet legkésőbb 1951 augusztus 30-ig küldjenek vissza az igazgatóságnak. További szükséges felvilágosítást a rozsnyói gimnázium igazgatósága nyújt. A megbízott helyett: Sumarová s. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom