Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-16 / 191. szám, csütörtök

1951 augusztus 11 • tusi® — A nagymegyerí szövetkezeti tagok a munkaegységek után járó gabonából több mint 70 mázsát adtak be A szenei járás községei a csépléssel egyidejű'eg teljesítik beszolgáltatási kötelezettségeiket A nagymegyeri Egységes Földműves Szövetkezet a cséplést még csak 70%-ban végezte el. De beszolgáltatási kötelezettségüknek már 100%-on felül eleget tettek. A szövetkezetnek 1861 q búzát kellett beszolgáltatnia. Ezt a mennyiséget 100%-ban teljesítették. Árpából 2472 mázsát kellett volna beadniok, de a szövetkezet dolgozói ezt a mennyiséget 600 mázsával túlteljesítették. Rozsból pedig 345 q volt rájuk kivetve, ezt is beadták. Összesen eddig a szövetkezet 52 vagón és 67 q gabonafélét szolgáltatott be. Hátra van még a zab, amit még csak most csépelnek. De amilyen jól fizet a zab, biztos, hogy jóval többet tudnak ebből is beszolgáltatni, mint az előírt mennyiség. A szövetkezeti tagok a munkaegységek után járó jutalmat mindjárt a cséplőgépnél megkapták. Minden szövetkezeti tag viheti haza, illetve csak vihetné, mert a legtöbb tag, már nem is tudja hová elraktározni a rengeteg gabonát Nagyon sok tag a szövetkezet raktárában hagyja a gabonáját, hogy ha majd ttüksége lesz rája, akkor haza viszi Vannak olyan szövetkezeti tagok is, akik ahogyan megkapják a gabonát, egyenesen szállítják a földműves raktárszövetkezetbe, ahol szabad áron mázsánként 600 koronáért átveszik tőlük. Zelenánszky András szövetkezeti tag ledolgozott 876 munkaegységet, fölvett 27.672 koror.a előleget és 11 q 16 kg természetbeni jutalmat kapott. Zelenánszky Andrásnak a háztáji gazdálkodásra meghagyott földön több termet^ mint amire szüksége van neki és ieleségének, ezért 14 q búzát beszállított a földműves raktárszövetkezetbe. Arval József szövetkezeti tag, aki azelőtt 10 hold földön gazdálkodott 852 munkaegységet dolgozott le az első félévben. 25.344 korona előleget vett fői és 10 q 56 kg gabonát vitt haza. Ebből szabadáron 7 q-t adott be, mint fölösleget Arvai József, mint régi gazdálkodó, kijelentette., hogy a szövetkezeti gazdálkodásból tübb haszna van, mintha egyénileg 15 hektár földön gazdálkodna. Hangja olyan határozottan és őszintén cseng, mikoi azt mondja, hogy a szövetkezeti munka nagyon jó, valóban a kisgazdák megtalálják benne mindazt, amiről eddig még csak álmodná sem mertek. Zakál Sándor szövetkezet! tag, szintén bekapcsolódik a beszélgetésbe. Elmondja, hogy még a mult évben egyénileg gazdálkodott négy és félhektár földön. Amikor az év végén összeszámolta munkájának eredményét, arra a meggyőződésre jutott, hogy egész évi munkájából nem hogy haszna lett volna, hanem 2900 korona ráfizetése volt. Zakál Sándor tudta jól, hogy a lassú, de biztos pusztulás elől csak a szövetkezeti gazdálkodás mentheti meg. Meggyőződött a saját bőrén arról, hogy a nagyüzemi gazdálkodással az egyénileg gazdálkodó kisparaszt nem veheti fe

1 a versenyt. Zakál Sándor, a szövetkezetben 291 munkaegységet dolgozott le, ehhez hozzáadta még leányának az iskolai szünidő alatt ledolgozott munkaegységeit is. így összegen 351 munkaegység után vett föl jutalmat. Az összes ledolgozott munkaegységekre fölvett 25.272 koronát és 10 q 53 kg gabonát. Zakál Sándor ezzel az eredménnyel nagyon meg van elégedve, mert ez már tiszta haszon és nincs gondja a beszolgáltatási kötelezettségre sem. A fejadagon fölüli fölösleges gabonáját fedig jó pénzért átveszi a földműves raktárszövetkezet. A nagymegyeri szövetkezet dolgozói közül eddig már 14-en szolgáltattak be gabonát a munkaegységek után kapott jutalomból a földműves raktárszövetkeze-tbe. Összesen 71 q 84 kg búzával járultak hozzá dolgozóink kenyerének biztosításához. Hiába röppenti széjjel a reakció a rémhíreket, hiába bíztatják a szövetkezti tagok-t, hogy a fölösleges gabonát is raktározzák el a saját részükre, hiába bíztatják őket a kulákok, hogy etessék fel a búzát az állataikkal. az ilyen csábitó szav.ik csukott fülekre találnak. Az öntudatos szövetkezeti tagok tudják jól, hogy nincs szükségük raktározásra, mert a szövetkezet egész évre biztosítja a kenyerüket. Az állataikkal sem etetik fel a búzát, mert ezzel dolgozó népünknek ártanának. A mi szövetkezeti tagjaink pedig nem rombolni, hanem építeni akarnak. A csícsói szövetkezet szintén azok közé a szövetkezetek közé tartozik, amelyek a beszolgáltatási kötelezettségüknek már eleget tettek. A cséplőgépek még javában ontják magukból reggeltől estig a gabonát, de a szövetkezet beszolgáltatási kötelezettségének már eleget tett. A csiesól szövetkezet dolgozói addig a cséplőgéptől egy szem gabonát el nem vittek, míg a beszolgál ti tásl kötelezettségüknek eleget nem tettek. Mikor aztán az utolsó kilogramm gabonát is beszállították a földműves raktárszövetkezetbe, a gabonát hordó kocsik is irányt változtattak. A raktárszövetkezet helyett a gabonával roskadásig megrakott szekerek a faluban különféle irányokba indultak. A kocsik most a becsületesen elvégzett munkáért járó gazdag jutalmat hordták haza a szövetkezeti tagoknak. A kocsik után boldogságtól ragyogó arcú emberek haladnak. A szövetkezeten kívül állók irigy szemekkel nézik a szövetkezeti tagokat. Arcukról szinte le lehet olvasni, hogy mire gondolnak. Látják, hogy kár volt húzódni a szövetkezettől kár volt elhinni a kulákoknak azt az állítását, hogy a szövetkezeti tagoknak nem lesz még kenyerük sem. íme itt a bizonyíték. Az öreg Polocslcs Mihály, aki két fiával dolgozik a szövetkezetben, kalapját félre csapva büszkén sétál a gabonával megrakott szekerek után. A kocsisokat irányítgatja, hogy hova álljanak az ö gabonájával, hová rakják le. Polocsics Mihály kőt fiával az első félévben ledolgozott 795 munkaegységet. Több mint 50.000 korona előleget vettek fel eddig. Kolocsics Mihály hozzáteszi, hogy a másik 50.000 korona a szövetkezet pénztárában fekszik és ha ezután már semmit sem csinálna, az akkor ls az övé lenne. No de Mihály bácsi örül, ha dolgozhat, mert a munkáját bőségesen jutalmazza a szövetkezet. Az előleg címen kifizetett 50.000 koronán felül még 23 q búzát, ll q 54 kg árpát és 4 q zabot, összesen 38 q 54 kg természetbeni jutalmat szállítottak haza. Ebből 10 q-t szabadáron átadott a földműves raktárszövetkezetnek. Magyarics Gyula öthektár földdel lépett be a szövetkezetbe. A fiával együtt dolgoznak. 608 munkaegység után 43.476 korona pénzbeli jutaimat kapott az első félévre. 19 q 86 kg búzát, 9 q 98 kg árpát és 3 q 30 kg zabot természetbeni jutalmat. Magyarics Gyula az eredményekkel teljesen meg van elégedve. Míg egyénileg gazdálkodott, két év alatt nem volt annyi haszna, mint most egy félév alatt. Most prüszkölnek azután azok a szövetkezeti tagok, akik felültek az olyan híreknek, hogy a természetbeni jutalom csak ugrasztás és ezért nem is sokat törődtek a szövetkezeti munkával. Az ilyen tagoknak azután kevés a munkaegységük, és gabonát csak a ledolgozott munkaegységek után kaphatnak. No de ez jó intelem lesz minden szövetkezeti tagnak, aki felült a kulák híreknek. Azt mondja a közmondás: „mindenki a saját bőrén tanul". Biztos, hogy ezek a szövetkezeti tagok a jövőben még jobban fognak iparkodni, hogy az elmulasztottakat ls helvrepótolják. SZARKA ISTVÄN I A szenei járásbon a cséplés elején sok hiányosság mutatkozott. Ezért a cséplés kérdéseivel a járási pártszervezet és az aratást bizottság naponta foglalkozott. A Pált járási bizottságának elnöksége elhatározta, hogy az instruktorokat, valamint az elnökség tagjait szétküldi azokba a falvakba, ahod a cséplés lassan megy. Az egyes instruktorok azonnal megtárgyalták a legégetőbb problémák magoldását a helyi pártszervezetekkel és a népi közigazgatással. Ez az akció meghozta az eredményeit. A cséplés a szenei járásban lényegesen megjavult. Amikor valamelyik községben belfejezték a cséplést, a cséplőgépet azonnal olyan helyre vontatták, ahol nagyobb szükség volt rá. így aztán augusztus 20-ig sikerül befejezni a cséplést. A gabonafelvásárlást és a szerződések ellenőrzését is befejezzük augusztus 25-ig. Külön kl kell emelni Dunasáp községet, ahol a csépléssel egyidejűleg a felvásárlást is elvégezték. Hasonlóképpen Magyarbél és Jánovce községekben is befejezték a cséplést és a felvásárlást. Járásunkban eiddiig 183 új tagot sikerült szereznünk a szövetkezetek számára. Dunaújfalun például 42 földműves lépett be az EFSz-be. A magasabb típusú munkamódszerekre való áttérés is szépen folyik. A III. típusú sárfiai EFSz áttér a IV. tíDusra. JEDINAK MIHÁLY, Szer.c. A vírkonyi állami birtokon befejezés előtt áll a cséplés Az Idő megállíthatatlanul halad előre. Az új idők, új embert nevelnek. A várkonyi birtokról is eltűnt a zsarnok földesúr hűséges szolgájával, a ringó kakastollal ékesített kalapú csendőrrel együtt. A várkonyi birtok udvarán a kakastollas csendőr helyén a munka hőseit látjuk, kakastoll helyett a kalapjukat érett búzakalásszal díszítik. A másik részen gazdasági gépeket láthatunk, amin ezorgos munkáskezek iparkodnak a rajtuk esett hibákait eltüntetni éa minél hamarabb munkába állítani. A várkonyi állami birtok a hozzátartozó összes blrtokrésszekkel együtt befejezte az aratást és a cséplésnek ls hamarosan a végére járnak, mivel már most 85 százaAz Új Szó cikke nyomán A gútai szövetkezetben megtették a szükséges intézkedéseket a hibák eltávolítására Szeretném röviden Ismertetni, hogy miről tárgyalt 1951 július 19-én a gútai helyi Nemzeti Bizottság, a helyi pártszervezet, az EFSz vezetőségének és a Párt járási szervezete elnökségéneik kiküldöttei. Ezt a beszámolómat Szarka ktván elvtárs cikkére felelve írom, amely az Uj Szó július 26-i számában jelent meg. „A gútai szövetkezetben a termés rovására takarékoskodnak a munkaegységekkel" cím alatt. E cikk bevezefése így szól: „A gútai EFSz úgy látszik szívesebben termed földjein gyomot, mint kukoricát." A továbbiakban pedig a következők vannak: Gútának 13 ezer lakosa van, nem lehetséges tehát, hogy ne lerane ott annyi munkaerő, amennyi el tudná végezni a kapálást, mert így ezex a földek beillenének a község szégyentáblájának is. A cikk megemlíti, hogy a szövetkezet vezetősége örül annak, hogy a tervezett munkaegységek nem lettek kimerítve. Rámutatott arra a körülményre is, hogy a csoportvezetők havonta 50—60 munkaegységet is kifizettetnek maguknak, a dolgozó tagok pedig nem tudnak többet, mint 25—30 munkaegységet elém, havonta. Ebből is sokszor 5—6 munkaegység elvész a csoportvezetők könnyelmű kezelése miatt. Az értekezleten megbeszélték, hogy mi lehet annak az oka, hogy a gútai EFSz állandóan lemarad a mezőgazdasági munkákkal. Ezzel kapcsolatban az értekezlet a következőket állapította meg: a) A szövetkezeti tagok létszámába a vezetőség beszámította a volt gépszövetkezet tagjait is, akik pedig nem voltak hajlandók aláírni a III. típusú szövetkezeti munkarendet. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a szövetkezeti termelésből kiesett 200 munkaerő. Hiba történt ott is, hogy a szövetkezet vezetősége aktív munkaerőnek tekintette a párto'ó tagokat is, akiknek száma szintén meghaladja a 200-at. Az ilyen képzeletbeli tagokkal a szövetkezet tagságii olyan tömeget jelent, hogy a vezetőség arra az állásoontra helyezkedett, hogy földnélküli tagokat már föl sem vesznek a szövetkezetbe. Ez a téves állásfoglalás aztán azt eredményezte, hogy a szövetkezetben dolgozná vágyó kisparasztok a városba mentek munka után, annak ellenére^ hogy a 6zöveikezetben nagy szükség lett volna rájuk. b) Megállapítást nyert az Is, hogy a szövetkezet birtokát nem osztották szét állandó megművelésre az egyes munkacsoportok között. Az összes munkát egy központból Irányították, amiben szintén megmutatkoztak gyakorlati hiányosságok. c) Hiba történt abban is, hogy a szövetkezet a normákat időközönként nem vizsgálta felül. Egész tavaszon áit a növónyápolási munkákat a mult év decemberében elfogadott sablonszerű normák szerint végezték. Már pedig mindenki tudhatja, hogy a mezőgazdaságban a normák a helyi, időjárási és egyéb körülmények szerint változnak. Ezt legjobban az 1931-es év bizonyította be. A cukorrépák a gútai határban egész jó állapotban voltak, amikor az egyelés ideje elérkezett. Az egyelés eleinte elég jól ment. Mindenki meg volt elégedve a normával, mert jól kereshetett. De amikor beállott a 4—5 napos esőzés és több mint egy hétig nem lehetett a cukorfépaföldre menni, akkor a gyom nagyon felburjánzott. Ezután a tagok csak három nap alatt tudtak annyi munkát elvégezni, mint amennyit az eső előtt egy nap alatt elvégeztek. Az esőzés után nem javították kl « normákat. A tagok viszont keveselték jövedelmüket és elkezdtek kimaradoznl a munkából. így természetesen olyan hátramaradások következtek be^ amelyeket brigádmunkával 6em lehetett helyrehozni. Ezek után szeretnék visszatérni Szarka elvtárs cikkére Nem akarom azt állítani, hogy a cikk állításai nem alapultak a valóságon. Csupán arra szeretnék rámutatni, hogy figyelembevéve a gútai EFSz viszonyait, nem hathatott a cikk a legépííőbben, mert mi tudjuk a legjobban, hogy az aktív szövetkzeti tagok milyen elkeseredett harcot folytattak a gyom ellen. Szarka elvtárs, másik megállapításához pedig, hogy a munkacsooortvezetők hanyagságából kifolyólag a szövetkezeti tagok kárt szenvedtek, azt szeretném megjegyezni. nem minden csoportvezető ilyen. Nem akarjuk azt a benyomást ke'tení, mintha a gútai EFSz és a helyi pártszervezet félne a kritikától. Hiszen azok a járási kiküldöttek, akik a gútai értpkezleten résztvettek önkritikán?

g beismerték, hosry a .járás, is h-'bás, mert nem fordított kellő gondot a gútai viszonyokra. A hibákat sikerült megtalálnunk. Minden erőnkkel azon vagvunk, hogy a jövőben kiküszöböljük őket. Az 1912-es évben már a mi munkacsoportúink is állandóan egy megállapított területen fognak dolgozni, így nagyobb lesz a felelősségérzet és a vezetőségnek is jobb áttekintése lesz az elvégzett munkákról. Es ígjr tovább minden egyea hibának megpróbáljuk elejét venni, úgyhogy a gútai EFSz is gyorsabban fog előrehaladni a szocializmushoz vezető úton. MANDAK JÓZSEF, Komárom. * Mandák elvtársnak az Ul SzS kritikáiára adott válaszára szerkesztőségünknek is van megjegyzése. Mandák elvtárs nem vonja kétségbe, hogy Szarka elvtárs kritikája nem a valóságot tárta fel és mégis arra hivatkozik, hogy kritikánk nem hatott a legépííőbben. Azt kifogásolja, hogy nem mindegyik csoportvezető számolta el rosszul a szövetkezeti tagok munkaegységeit. Ezt megelőzően viszont Mandák elvtárs a gútai szövetkezetnek ugyanazokat a hibáit is hiányosságait tárgyalja és elismeri, hogy azok fennállnak, amiket Szarka elv társ is kritikája tárgyává tett. Nem ez az első eset — és ezért is tartjuk szükségesnek vele foglalkozni —, hogy az elvtársak rosszul értelmezik és helytelenül fogadják kritikánkat. Ha egy szövetkezetben, állami birtokon, vagy bárhol máshol minden szépítgetés nélkül feltárjuk a hibákat, ezt azért tesszük, hogy ugyanakkor megmutatva a hibák okát, segítsünk eltávolításában. Tapasztalatból tudjuk, hogy a hibáknak ilyen minden szépítgetés nélkül való feltárása kellemetlenül érinti az illetékes elvtársakat. Ugy gondolják, hogy igaz, amit írunk, de hát azért még sem kellett volna megírni. Szégi/enlik az elkövetett hibákat, illetve az azokat feltáró kritikát. Akadnak viszont olyanok is, akik támadásnak veszik a kritikát. Pedig hát ez nem így van. Más az, ha egy szövetkezet bírálunk és egészen más az, hogyha egy állami birtoknak a reakciós, szabotáló, volt földbirtokos intézőiét támadjuk. Ellenségeinket támadjuk, lebunkózzuk és kikésztijük. Éppen ezért a hibákat feltáró, segíteni akaró kritikát sohasem szabad öszszetéveszteni a soraink közé beférkőzött ellenség ellen indított támadással. Ez a kettő lényegesen és ellentétesen különböző két dolog. Ugy vesszük észre, hogy a megbírált elvtársak félnek az önkritikától. Félnek attól, hogy becsületes kommunista módon beismerjék az elkövetett hibákat és azokért a nyilvánosság előtt vállalják is a felelősséget-. Ez pedig nagy hiba. amin gyökeresen változtatni kell. Kritikáink csak úgy lehetnek eredményesek, ha azokat a megbírált elvtársak nem sértődötten, hanem úgy fogadják, hogy a hibák feltárásával segítünk nekik a nehézségek leküzdésében és az előrehaladásbuOí lékban el volt végezve a cséplési munka, A jól megszervezett munkacsoportok az aratás ideje alatt is bebizonyították, hogy megértették a békearatás idejében való elvégzésének fontosságát. Az aratási munkák elvégzését 14 napra tervezték. De annak ellenére is, hogy az időjárás kedvezőtlen volt és a gyakori esőzések miatt sokszor rövidebb időre meg kellett szakítani az aratást, a várkonyi dolgozók 14 nap helyett 11 nap alatt végezték el az aratást. Még az aratást teljesen el sem végezték, amikor már a cséplést ís megkezdték. A várkonyi igazgatósághoz tartozó birtokrészek a cséplési munkák elvégzését szocialista munkaversennyel akarják elősegíteni. Az összes birtokrészek versenyben állnak egymással. Amelyik csoport aztán győztesen kerül ki a versenyből, azt szép Zászlóval tüntetik ki. A rí—' r birtok női dolgozói készítették és sajátmaguk fogják majd átadni an-» nak a csoportnak, amelyik n^ jávai kiérdemli, hogy egy vörös zászlót a birtokában tartson. A birtokon vetőmagnak val gabonát termelnek az Egységes Földműves Szövetkezetek részére. A gabonát a birtok raktáraiban helyezik el. Mivel a raktárhelyiségek kicsinek bizonyultak a termés befogadására, igénybe vették a most épült új istállót is, sőt még az üzemi tanács irodáját ls raktárrá változtatták át. A várkonyi igazgatósághoz tartozó birtokrészek közül mind az aratást, mind a cséplést a kotlibai birtokrész dolgozói fejezték be elsőnek. Ezek a munkások tíz nap alatt két cséplőgéppel 132 hektár területen termett gabonát csépeltek le. Sajnos, ezen a birtokrésszen a terméseredményekkel nem nagyon lehet dicsekedni, mert az erős esőzések miatt felszivárgott talajvíz sokat ártott a gabonaféléknek. így csak 20—21 mázsa átlagos hektárhozamot értek el. A kotlibai dolgozóknak szorosan a nyomukban haladnak a malom, helyi dolgozók. Ezeknek a dolgozóknak 150 hektár területen termett gabonát kell elcsépelníök. A malomhelyi dolgozók már reggel öt órakor a cséplőgépek mellet dolgoznak és addig, amíg csak látnak a kévét betenni a cséplőgépbe, nem mennek haza. Naponta 9—10 hektár területről is elcsépeUk a gabonát. A munkások nagy lelkesedéssel dol. goznak, mert a munkájukért becsületesen vannak jutalmazva. Az aratási és cséplési munkálatokból az ifjúság és az irodai alkalmazottak is nagyban kiveszik a részüket. Azt lehet mondani, hogy az ifjúság teljes létszámban részt, vesz az aratási és cséplési munkálatokban. Az irodai alkalmazottak pedig délutánonként és vasárnaponkánt villát, gereblyét ragadnak és mennek oda segíteni, ahol éppen a legsürgősebb. Ezzel akarják bebizonyítani, hogy ök is karöltve akarnak haladni a fizikai munkát végző dolgozókkal a boldogabb jövő felé. ' (—i—a0