Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-17 / 165. szám, kedd

* A komáromi Skoda-művek izemi pártszervezetének életéből UJSZO 1951 július 17 A nap már magasan volt, amikor megérkeztem a komáromi Skoda­rtifivek üzemébe. A kapus megkérdezte, hogy mi járatban vagyok, amire én azt válaszoltam, hogy az üzemi pártszervezet elnökével szeretnék be­szélni. Hogy ne járjak feleslegesen, az elvtárs megkérdezte telefonon, hogy ott van-e az üzemi pártszervezet elnöke, és van-e pár perc ideje szá­momra. Igenlő választ kapott, mert ezután bevezetett engem az üzem irodájába. Először íz üzem biztonsági őrénél jelentkeztem, akinek engedélyével to­vább mentünk az üzemi tanács irodá jába. Itt Otvepka László az üzemi ta­nacs alelnöke fogadott bennünket. Barátságosan üdvözölt és hellyel kínált, amíg megérkezik Lavrinc Milán elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke. Közben már hangszórón kérték fel Lavrinc elvtársat, hogy jelenjen meg az üzemi tanács irodájában. SZOVJET ÖREGEK Az irodában dolgoztak, én pedig vártam, amíg az elnök-elvtárs meg­érkezik. Mivel nem jött rögtön, Otyepka elvtárs érte küldött, ő pedig tovább zavartalanul intézte az üzemi dolgait. Később már megsokallta a várakozást, ő maga személyesen ment el érte, és rövidesen mindketten meg­jöttek. Lavrinc elvtárs középtermetű fiatal­ember. Szlovákul beszéltünk, mivel ő magyarul nem tud. Megkérdeztem tő­le, nem nehéz-e neki ezt a funkciót betölteni, mivel a tagság nagyobb része csak magyarul beszél. Megnyugtatott, hogv teljesen megértik egymást. El is tudom képzelni, mert beszélgeté­sünk során azt tapasztaltám, hogy Lavrinc elvtárs jó kommunista. Megkértem őt, beszéljen nekem az üzemi pártszervezetben folyó munká­ról, és a pártszervezet életéről. Lav­rinc elvárs a következőket mondotta: „A helyzet az, hogy az üzemben a párttagság kevés. Az üzemi dolgo­zóknak mindössze 7 százaléka párttag, és azoknak is több mint a fele hiva­talnok. A munkásságnak mindössze 3 százaléka tagja a szervezetnek. Ennek a fő oka az, hogy 1948 előtt magyarok nem léphettek a Pártba, a gyár mun­kásságának túlnyomó része pedig magyarul beszél." Erre azt válaszoltam Lavrinc elv­társnak: hogv 1948 februárjától azon­ban megnyíltak a Párt kapui a magya­rok előtt is és ma ugyancsak belép­hetnek a jó munkások a Pártba. Mi az oka mégis annak, hogv a tagság mindmáig nem szaporodott? — kér­deztem. Lavrinc elvtárs erre a következő­képp válaszolt: „Nem tudó®, hogv a munkások mi­ért olyan tartózkodók. Én a hibát ab­ban látom, kogy a dolgozók között kevés a kommunista, kevés közöttük a párttag és nincsen, aki a munkahe­lyen agitációs munkát fejtene ki, és meggyőzné a munkásokat a Párt vo­nalának helyességésól." Ebben az esetben a komáromi Sko­do-művek pártszervezete vezetőségi tagjainak nem kell sajnálniok a fárad­ságot, és személyesen kell végezni a meggyőző politikai munkát. Egy üze­mi pártszervezet csak akkor lehet egészséges, ha a tagság túlnyomó­része munkásokból áll. Lavrinc elvtárs ezután arról be­szélt, hogv van a munkások között legújabban 35 jelölt a párttagságra. Ezeknek nagyobbrésze magvar. A fatál tagok és jelöltek sokszor pél­dát mutatnak az öregebb elvtársak­nak, akik gyakran csak jogaikat kö­vetelik. de elfelejtik, hogv a jogok­kal kötelességek is járnak. További beszélgetésünk folyamán megtudtam, hogv a szervezetben az átigazolást megfelelően végezték. Szi­gorúan vették, amit bizonyít az is, hogy három tagot kizártak a szerve­zetből, akik egyáltalán nem voltak odavalók. Arra a kérdésemre, hogy ment vég­be a pártskolázás évei, a következő választ kaptam: „Az iskolázás ideje alatt nyolc csoportra volt osztva a tagság. Az Iskolázáson való részvétel, kivéve az egyik csoportot, amelynek tanító­ja Cuczor Károlv volt, kielégítően folyt le. A csoportokból csak azok hiányoztak néha, akiknek a beosz­tásuk a második műszakra esett. Egyébként a tagok az iskolázást rendesen látogatták. A záróértéke­lést a napokban fogjuk megtartani, ahol Czuczor Károlyt és csoportját, alapos kritikának vetjük alá. Ebben a csoportban az volt a hiba, hogy maga a tanító sem vette komo­lyan a tanítást, ö személyesen a tag­sági gyűléseket sem látogatja rende­sen. Allanóan olyan kifogásokkal ér­vel, hogv ő családos ember, és otthon is van munkája. A csoportjába be­osztott tagok túlnyomórész® hivatal­nok volt, éppen úgy, mint ő is, és bi­zony ezeknek a tagoknak nagyrésze örmmei vette, ha az iskolázás elma- S radt. Az iskolázást még az hátráltatta, hogv a szükséges magyarnyelvű bro­súrák mindig késve érkeztek. Két­három hét késésük is volt. a szlovák brosúrák megérkezése után. Ezeket a hiányokat azonban utána pótoltuk." A következő kérdésem az volt, ho­gyon látogatják a tagok a gyűléseket, és hogv vannak-e a tagok között nők? tavrinc elvtárs a következőképp válaszolt: „A gyűléseket rendszerint a mű­szak befejezése után tartjuk, hogv a vidékről bejáró munkások is részt­vehessenek. A tagok a gyűléseken aktívan bekapcsolódnak a munkába. A vita néha két-három óráig is tart. Nők a mult év folyamán jelentkez­tek néhányan a Pártba. Vannak köztük nagyon |ó elvtársnők, mint például Viszlav Irén elvtársnő Is, aki aktív munkása a pártcsoportnak, és aktívan résztvesz a szakszervezet éleében is." Ez bizonyítja azt, hogy a nők a Párt életében éppen úgv rézstvehet­nek, mnt a férfiak. A Párt megadja a lehetőséget úgy a nők, mint a fér­fiak számára, hogv tanuljanak, képez­hessék magukat, résztvegvenek min­denféle munkában, hogv ők is hozzá­járuljanak a szocializmus mielőbbi fel­építéséhez hazánkban és ígv résztve­gvenek a. világbéke megszilárdításá­ban. (b. b.) Befejeződött az évi pártiskola A dicső Vörös Hadsereg felszabadítása után 1945-ben lehetőség nyílt arra, hogy Pártunk tagjai és a párton kívüliek is képezhessék magukat. Egyes párttagok politikai oktatásban részes ülnek tanfolyamokon, akik pedig itt nem vehetnek részt, azok részére a Párt évi pártiskoiázást rendezett. Sajnos, be kell vallanunk, hogy a pártiskolázás nem folyt le mindig úgy, ahogy azt a Párt megkívánta. A szenei járásban sem a helyi szer­vezetekben, sem pedig az egyes üze­mek szervezeteiben a vezetők nem fek­tettek elég súlyt az iskolázásra, nem törődtek azzal, hgoy milyen nagy szük­ségünk van a szocializmus építésében új káderekre, öntudatos elvtársakra, hogy ezek az új emberek a marxi-lenini tanokkal felfegyverkezve meg tudják majd nyerni a még ingadozó elvtársa­kat népi demokráciánk számára. Sok szervezet vezetősége az iskolá­zással kapcsolatos adminisztrációs munkákat is elhanyagolta. A járási ve­zetőség nem kapta meg idejében a je­lentéseket és nem tudta továbbítani a kerülethez. Nem vonatkozik ez mind­egyik szervezetre. Voltak szervezetek, amelyek eleget tettek ennek a követel­ménynek. Voltak példás szervezetek a tanulás terén is, mint például Nagyfö­démcsen, ahol az elvtársak nem ismer­tek fáradságot és a kitűzött időre meg­jelentek az évi pá'tiskolázáson majd­nem százszázalékban. Ezek az elvtár­sak megértették Lenin elvtárs szavait: DTanulni. tanulni és tanulni.« Az ad­minisztrációs munkájukat is, a havi je­lentéseket. szintén mindig idejében be­küldték. Ebben a szervezetben a tarok öntudatosak, nem hagyják magukat fél­revezetni a kutákoktót. megismerkedtek a marxi-lenini tanokkal és tudják, hogy ez az egyedüli út, amelyen nekünk ha­ladnunk kell, ha fel akarjuk építeni a szocializmust, a boldogabb életet az emberek számára. Hasonló szervezet még a szenei Tég­la-gyár szervezete, ahol szintén Lenin elvtárs szavait tűzték maguk elé. Ugyancsak teljes számban látogatták az évi iskolázást. Az üzem munkásai öntudatosak, az elvtársak tudják azt, hogyha ideológiailag fejlettek, akkor a bajokkal jobban meg tudnak küz­deni és a hibákat gyorsabban tudják el­távolítani. Az elvtársak tudják azt, hogv dicső Kommunista Pártunknak, amelvet Gottwald elvtárs vezet, hálá­val tartoznak, mert megadta nekik a lehetőséget, hogy képességük szerint fejlődjenek. A járás többi pátrszervezeteinek is példát kell venniök a nagyfődémesi pártszervezettől, a szenei Téglagyár üzemi szervezetétől és minden elvtárs­nak sajátmagának kell igyekeznie, hogy elsajátítsa a marxi-lenini tanokat, hogy igy a jövőben majd 6 képezhesse a gyengébb elvtársakat. Ha az elvtársak élni fognak a kritika és az önkritika jo­gával, akkor a hibákat könnyebben ki­küszöbölik és a következő évben száz­százalékban biztosítva lesz a pártisko­lázást látogatók száma és így politikai fejlődésük is. F rántó Mária, Szene James Miller, amerikai munkás nemrégiben egy amerikai küldöttség­gel a Szovjetunióban járt és az ott szerzett tapasztalatokról a következő­képp nyilatkozott: „Szinte megdöbbentem, amikor meg­tudtam, hogy a Szovjetunióban hatva­nadik életévének betöltése után min­den munkás nyugdíjat kap." Mit nem tudott James Miller ? Az amerikai munkást megdöbben­tette az a tény, hogy a Szovjetunió­ban az emberek öregségükre bizto­sítva vannak, mert Amerikában a munkások ezt nem ismerik. A tőkések lehetőleg nem is alkalmaznak negy­ven éven felüli munkást, mert az már „öreg". A Szovjetunióban, a szocia­lizmus országában minden dolgozóra gondtalan öregség .vár. A szovjet törvények értelmében a férfiaknak a hatvanadik, a nőknek ötvenötödik életévük betöltése után — ha 25, illetve 20 évig szolgáltak, — öregségi nyugdíj jár. A föld alatt végzett* vagy az egészségre, ártalmas munkában foglalkoztatot­taknál a korhatár 50 esztendő, a szükséges szolgálati idő pedig 20 év, amiből legalább 10 évet föld­alatti, illetőleg az egészségre ártal­mas munkában kell eltölteni. Az öregségi nyugdíj szempontjából há­rom csoportot állapít meg a tör­vény. Az első csoportban a kereset 60 százaléka, a másodikban 55, a harmadikban a kereset 50 százaléka jár öregségi nyugdíjként. A nyug­díj kiszámításának alapjául az utolsó 12 hónapban elért átlagos havi ke­resetet veszik. Azok a nyugdíjasok, ak'k a nyugdíjmegállapítás utár tovább dolgoznak, a nyugdíjat kere­setüktől függetlenül megkapják. A Szovjetunió törvényei sok kivé­telt állapítanak meg az általános in­tézkedés alól — a dolgozók javára. Igy azok, akik kiváló érdemeket sze­reztek a forradalom idején a szovjet­hadseregbcfl, szakmai vagy társadalmi j tevékenységük során már öt évvel j előbb nyugdíjjogosulttá válnak, (te- ' hát 55, illetve 50 év.) Hasonló kivételt j állapít meg a törvény az írókra és ze­neszerzőkre nézve, akik 60 éves ko­rukban, tekintet nélkül arra, hegy wtww wt wwwHwwwmwwtwtini Uj káderek a kommuns'zmus nagy építkezései számára A vízi villanyerőművek és csatornák építésén dolgozó szakemberek száz* végezték el ez évben a szovjieit főis­kolát. Sok hallgató tanulmányozta a vízi villanyerőművek különféle hydro technikai berendezéseit és az öntözés problémáit. Most ezek az új káderek ismereteiket közvetlenül felhasználhat­ják a gigantikus villany-vízierőművek és csatornák építésénél a Volgán é® a Dnyeperen, Ukrajnában és Turkmé­niában. A jövő iskolaf évtől a káderek elő­készítését, — mérnökök, építészek, villanyszerelők és mások, — jelentős mértékben ki fogják bővíteni. 53 főis­kolán fognak előkészülni, ahol 1951­től 1955-ig több mint 13.000 szakem­bert képeznek ki. A kujbisevi és a sztálingrádi nagy építkezéseken hyd­rotechnikai intézetek szakosztályai nyílnak meg, amelyekben a dolgozók, akik az építkezésen dolgoznak, esti tanfolyamokon mérnöki szakképzett­séget szerezhetnek anélkül, hogy a termeléstől elszakadnának. hány esztendőt töltöttek el munkában. nyugdíjban részesülnek. A szoviet­törvények emellett kötelezik a kereső gyermekeket, hogy gondoskodjanak öreg szüléikről. Különösen meleg szeretettel gon­doskodik a Szovjetunió az anyákról A harmadik gyermek világrajövete­lekor már anyagi jutalomban része­sül az anya és a negyedik gyermek világrajövetele után nemcsak egy­szerű jutalmat kap, hanem havi 80 rubeles járadékot is kap. A jutalom és a járadék összege a gyermekek számának szaporodásával nő. Az egész világon egyedülálló az anya­sági, öregségi nyugdíj rendszer. Minden szovjet anya, akinek kettő­nél több gyermeke van, — tekintet nélkül arra, hogy dolgozott-e, vagy sem, — anyasági nyugdíjban része­sül. Fiatalosan dolgozó 5regek A szovjet öregek fiatalos lendülettel vesznek részt a termelőmunkában, a kommunizmus építésében is. A har­kovi Mezőgazdasági Gépesítési Inté­zet néhány héttel ezelőtt érdekes kül­deményt kapott. Egy Gorogyetskáia nevű kolhozparaszt asszony beküldte találmánya modelljét. A parasztasz ­szony újfajta trágyaszóró gépet szer­kesztett. amely a trágyát a szükséges mélységbe egyenesen a földbe viszi be. A szerkezet meglehetősen kezdetle­ges ikivite'.ézésű volt. de az ötlet na­gyon tetszett az intézet vezetőiéneik. Ezért írt a feltalálónak, hogy látogas­sa meg az intézetet Milyen nagy volt az intézet dolgozóinak a meglepetése, amikor egy 60 éves felüli paraszt­asszony állított be, — úti elemózsiát tartalmazó kis batyuval a kezében — azzal, hogy ő a feltalaló Fiatalos lendülettel dolgozik Olga Lepesinszkája, a világhírű szovjet biológus nő, aki korszakalkotó jelen­tőségű tudományos munkássága elis­meréseként tavalv Sztálin-díjban _ré­szesült. Lepesinszkája professzornő a napokban így nyilatkozott: „Ez év augusztusában leszek 80 éves. Ennek ellenére energiám, élet­örömöm és munkakészségem teljében még nagy tudományos és társadalmi munkát fejtek ki, sokat olvasok és írok." A Lepesínszkájához hasonló alkotó „fiatalok" ezreivel találkozhatunk ŕ Szovjetunióban. A moszkvai áj egyetem % építkezései A lenlnszkl hegyen épülő moszkvai állami egyetem építőmunkásai ezek­ben a napokban harcolnak a munka gyors befejezésért. Gyors, eddig nem ismert iramban rakják a téglákat és vakolják a főépület tornyát 150 mé­ter magasságban Ivanov, Krikomov és Komendov elvtársak brigádjai egy műszak alatt két normát teljesítenek. Ok betonozzák a vázakat. A beton­munkásokat követik a kőművesek, akik most fejezik be az utolsó emelet felhúzását. A felépített helyiségekben már rakják a parkettet, állítják be az ajtókat, üvegezik az ablakokat és már­vánnyal vonják be az oszlopokat. Az épület előtt díszes lépcsők, szö­kőkutak és vízmedencék készülnek. Normák, amelyeket idő előtt teljesítenek Brjanszk (Ukrajna) Napról napra, hónapról hónapra túl­teljesíti a termelés feladatait a brjan­szki útépítő-gépgyár munkássága. A kommunizmus építkezéseinek géppel való ellátásra hathónapos tervet ké­szített a gyár és ezt is jóval idő előtt teljesítette. Sokszáz gépóriás, ame­lyek az emberek ezreinek munkáját helyettesítik, mind terven felül van el­készítve. A rendeléseket két-három hónappal a megszabott idő előtt ké­szítik el. A brjanszki-gyár nehéz greidereket készít, amelyek a földmunkákat vég­zik és utakat építenek. Egy greider egy műszak időtartama alatt egyki­lométeres útszakaszt épít. Egy másik­fajta gép, amely Brjanszkban készül — greider elevátor — a csatornákat ássa ki és több mint ezer ásó munká­ját helyettesíti. Egy önműködő földrakó egy óra i alatt 110 tonna homokot, földet vagy más anyagot rak fel az autókra. A brjanszki cementgyár dolgozói azért harcolnak, hogy teljesíthessék szocialista kötelezettségvállalásaikat, azaz az ez évi tervet, amely 20.000 tonna cement kitermelését írja elő a kommunizmus építkezéseire, és már vannak olyan építkezések, ahol brjan­szki cementet használnak A kommunizmus nagy építkezéseiről A volga-doni hidromechanizátoroknál Szünet nélkül, éjjel-nappal óriási teljesítményű gépek acélcsöveken át hajtják a kiásott köves földet és víz­zel keveri 1' el. Szemünk előtt nő az óriási vízgát teste. A cimljáni vízierőmű építői meg­ígérték, hogy 125.000 köbméter föl­det fognak odahordani a gát építésére 24 óra alatt. A csatorna helyét exka­vátorok ássák ki és a kiásott földet aztán autókon viszik a géphez, amely a csöveken keresztül a gáthoz szállít­ja. Ebből a földből épül a gát, amely a Don vizének gátat fog vetni. A víz gátját a hidromechanizátorok építik. Június utolsó öt napjában a hidrome­chanizátorok rekordteljesítményt ér­tek el, amely azt jelenti, hogy 24 óra alatt 156.000 köbméter földet juttattak a gátnak. „Most a fő feladatunk —mond ja Pa­vel Vaszijevics Szeluchin, Sztálin­díjaa mérnök —, megtartani ezt a gyors iramot a gát építésében és to­vább haladni előre." A hidromechanizátorok a júniusi tervet hal nappal előbb teljesítették. Szocialista verseny folyik közöttük, aminek következtében sok alkotó ötlet és kezdeményezés jön létre, ami segít és tanít • tettrekészen legyőzni a ne­hézségeket ^ egyizetil szaojet asszony lelizaveta Muhanova élete olyan, mint annyi más szovjet nőé: dol­gos, nyugodt és szép élet — boldog élet, amelyben a boldogságot a hasznos munka és a nyomában fa­kadó örömök egészséges összhang­ja szüli. Nehéz volt a kezdet, amikor a 16 éves falusi lány Moszkvába került, hogy a gyári iskolában tanuljon. De tanulótársai átsegítették a EJ­hézségeken és Jelizaveta néhány esztendő múlva szakképzett, de még tapasztalatlan marósként lé­pett be a Kaganovics golyóscsap­ágy gyár kapuján. De az évek. a kitartó munka, a bajtársi támoga­tás meghozták a tapasztalatot is. Jelizaveta Muhanova már mester­ként dolgozik a gyár egyik üzemé­ben. Aztán ismét tanul á:: a Kom­szomol-szervezet javaslatára kö­zépiskolába iratkozik be. Esti tan­folyamra, hogy a termelő munkát ne kelljen félbe hagynh. Aztán a gépgyártási tanfoh/amot végzi és már főmesterként dolgozik az üzerr' i Kitűnő munkát végez és a "" ' társaitól átvett kész gyárt­mányokat nagy szakértelemmel el­lenőrzi. Sztahanovistává válik és már nemcsak tanul — tanít is. Az ifjak figyelmesen hallgatják sza­vait az új munkamódszerekről, az újabb nagyteljesítményű eszterga­padról. Kis idő még és a dísztáb­lára fiatal sztahanovistáknak, Mu­hanova tanítványainak nevei kerül­nek. Muhanova már országos hírű szta­hanovista. Ez nemcsak a neki kijá­ró megbecsülésen mérhető le, ha­nem a »családi kasszán« is: fizeté­se 2000 rubel, ehhez havi 700—800 rubel járul if terv túlteljesítéséért. Persze nemcsak munkából állt élete — kijut bőven más örömök­ből is. Évente egyszer a legszebb üdü­lők várják — tavaly például az egyik leggyönyörűbb szovjet für­dőhelyen, Kiszlovodszkban nyaralt, nem is beszélve a szép, tágas, új la­kásról, amit nemrég utaltak ki neki a gyár lakótelepén. Legnagyobb öröme mégis az, ha késő délután leül legkisebb fia, Li­ma mellé. Segít megoldani a nagy fejtörést okozó feladatokat is bol­dog megelégedettséggel figyeli, ho­gyan pallérozódik a kis emberke agya. Vacsora után egy csésze teamel­lett ül össze a család. Együtt van­nak mindannyian: Jelizaveta, a fér­je, két nagyobbik fia és Dima. Az eltelt nap élményei és a jövőről al­kotott elképzelések elevenednek meg ilyenkor: események, tapaszta­latok, tervek... Aztán újra- beköszönt a dolgos nap, amely ujabb apróbb és na­gyobb munkahőstetteket hoz. Igy él és dolgozik Jelizaveta Mu­hanova, az egyszerű szovjet asz­szony. A termelésben dolgozik s közben megmarad dolgos anyának, jó fe­leségnek. — Ha valaki azt a'lántand, hogy hagyjam abba a munkát — mindta egyszer Muhanova — sértésnek venném. Nem a fizetésért és nem szükségből dolgozom, hanem mély­ről jövő belső kényszerből. Munka nélkül nem lenne igazán értéke az életnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom