Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-13 / 162. szám, péntek

Munkában a Találkozó sikeréért A berlini Világifjúsági Talál­kozóra készül Ifjúsági Szövetsé­günk minden tagja. Munkásifjú­ságunk a norma megszilárdítás sával, parasztfiataljaink a béke­aratás megszervezésével, tanuló­ifjúságunk a brigádmunkák tel­jesítésével. A nagyszombati Kovosmalt fzemi CsISz-csoportja kitartó felvilágosító munkát végzett a normaszilárdítás érdekében. Az eredmény nem maradt el. Striá és Hanica elvtársnők, akik há­rom gépen dolgoznak, az ötéves terv harmadik évét október 28-ra befejezik majd- E gyönyörű fel­ajánlás nyomán naponta újabb és újabb felajánlások születnek. A handlovai bányáízfiatalok sem maradnak le. ők is a béke­harcosok első soraiba akarnak kerülni. Egyéni agitációval hív­ták fel a bányásztanulók figyel­mét a legjobb kötelezettségválla­lásokra. Abrahám elvtárs öt műszakot dolgozik le a VIT tisz­teletére, Balázs elvtárs egy mű­szak alatt harminc csille szenet fog kiszállítani. Az üzemi cso­port pedig az önkéntes, vasár­napi műszak keresetét, húszezer koronát a VIT gyarmati alap­jára ajánlja fel. A köbölkúti traktorosok az első aratási napon 42 hektár ga­bonát arattak le. Még azon az éjjelen elvégezték a tarlóhán­tást is. A vasárnapi rohammun­kával keresett ötvenezer koro­nát szintén a VIT gyarmati alapjára ajánlották fel. A párkányi járás 13 ifjúsági csoportja követi a köbölkúti traktorosok példáját. Elhatároz­ták, hogv ők 150 000 koronát adnak a Világifjúsági Találkozó gyarmati alapjára. Ezt az össze­get az EFSz-ben és az állami gazdaságokban végzett brigád­munkával keresik majd meg. így aztán a többiek között az ebedi fiatalok ezer brigádórát dolgoznak majd le. Tanulóifjúságunk az iskolai év befejezése után azonnal az EFSz-ek és az állami gazdasá­gok segítségére sietett. Több, mint hatezer tanuló jelentkezett aratóbrigádokbal — A bratisla­vai magyar tannyelvű pedagó­.giai gimnázium a tanév sikeres befejezése után most a tornóci EFSz aratási munkáját segíti. A komáromi gimnázium és a dunaszerdahelyi középiskola ta­nulói pedig a környező EFSz-ek munkálataiba kapcsolódtak be. Ifjúságunk különösen a né­pünk kenyeréért folytatott küz­delem harcosa lett, hogy hazafias kötelességét a berlini Világifjú­sági Találkozó jegyében, annak tiszteletére példamutatóan és eredményesen teljesíthesse. Vásárolj Fesztivál-bélyeget Három hét választ el bennün­ket a bérli harmadik Világ­ifjúsági és Diáktalálkozó meg­nyitásától. A világ ifjúsága, közte a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség is lázasan készül a nemzetközi ifjúságnak erre a nagy béketüntetésére. De ah­hoz, hogy a Csehszlovák Ifjú­sági Szövetség delegációjának részvétele méltó legyen ifjúsá­gunkhoz, nemcsak szervezetileg és politikailag kell mindent el­követnünk, haneni anyagilag is. gazdasági és pénzbeli bebizto­gának titkársága küldöttségünk gazdasági és pénzbzeli bebizto­sítása érdekében tíz korona ér­tékben fesztivál bélyegeket ad ki. Központi bizottságunk tit­kársága levélben felhívta az összes alapszervezeteinket, hogy rendeljék meg a Fesztivál bé­lyegeket és egyetlen tagunk 6em maradjon, aki ne járulna hozzá anyagilag a Csehszlovák delegáció sikeres részvételéhez a harmadik Világifjúsági Diák­találkozón. A Fesztivál bélyeg kiadása lelkes megértésre talál. A Chemnicky-üzem ötszáz darabot rendelt. A Hronská Bystricai alapszervezetünk minden tagja megvásárolta és tagkönyvébe ragasztotta a Fesztivál bélyeget. Hozhatnánk a példák százait. De vannak olyan szervezeteink is, ahol a Fesztivál bélyegről még csak nem is beszéltek. Ilyen pl a plzeni orvosi fakultá­son működő csoportunk, amely­nek közel 300 tagja van és ösz­szcsen csak húsz Fesztivál bé­lyeget rendelt. Lehetséges vol­na, hogy ezek a csoportjaink megértették tagságunkkal az ak­ció fontosságát? Nem. Ezekben a csoportokban sem a vezetőség, 6em pedig a tagság nem tár­gyalta meg a központi bizottság titkárságának levelét. Ezek a vezetők és tagtársak lebecsülték az akció jelentőségét nem tart­ják szívügyüknek a berlini har­madik Világifjúsági- és Diák­találkozó sikerét. Szükséges, hogy azok az alap­szervezeteink is megtárgyalják a központi bizottság titkárságá­nak levelét, amelyek eddig nem tették meg, vagy nem tulajdo­nítottak kellő jelentőséget en­nek az akciónak. Alapszerveze­etink vezetőségének a feladata, meggyőzni minden tagunkat ar­ról, hogy tagsági becsületük kérdése az, hozzájárulnak e a Fesztivál bélyeg megvételével a Csehszlovák delegáció minél jobb részvételéhez a berlini ta­lálkozón. Bélyeget a járási veze­tőségeknél kell beszerezni a be­fizetett pénz igazoló csekk fel­mutatásával. A tagsági igazolványba bera­gasztott, Fesztivál bélyeg nem csak azt fogja igazolni, hogy tulajdonosa hozzájárult a Cseh­szlovák delegáció sikeres rész­vételéhez a berlini Világifjúsági­és Diáktalálkozón, hanem azt is, hogy a tagkönyv tulajdonosa a világi fjúság béketáborának harcosa. MARIKA Dani ezen az éjszakán a Ma­rika mellett levő gépen dolgo­zott. Saját esztergapadját javí­tották. Este, amikor bejött, még­csak a hibát keresték rajta. A fogaskerekeknél nem volt valami rendben. Dani dühösen kifakadt. — Minek adnak az olyan em­ber kezébe gépet, aki tönkrete­szi? Most visszamenjek vagy mit csináljak? Az öreg művezető csillapí­totta­— Két három óra alatt elké­szül. Addig másik gépen dolgo­zol. No, gyere, megmutatom melyiken. Dani kelletlenül követte az öreget. Mikor meglátta, hogy Marika szomszédságába kerül, egyszerre nem találta olyan el­lenszenvesnek a sajátjával jó­val kisebb esztergapadot. A lány már dolgozott. Dani odalépett melléje. — Szép ez a virág — mond­ta, s beleszagolt a szekrényen álló friss ibolyacsokorba. Az ibo­lya szaga összevegyült az olaj ismerős, puha illatával, s Dani­nak egészen a fejébe szállt. Fütyürészve kezdett a munká­hoz. # Nem tudta, mi van vele- Iz­gatottan dobogott a szíve. Más­kor is lázba jött, amikar dolgoz­ni kezdett, s jól esett forró ke­zébe venni a hideg vasat. De ez most valami más volt. Lopva a lányra nézett. — Ma meg kell mutatnom, mit tudok — gondolta. Azt hitte, még tíz perc sem tellett el, mikor két óra múlva odajött hozzá a művezető, s így szólt: — Na ugye megmondtam? Már készen is van a géped, me­hetsz vissza dolgozni. Dani megrázta a fejét. — Most már itt maradok. Tudja, ez egy olyan ócska gép, hogv csak hetven-nyolcvan szá­zalékot tudnak rajta termelni. Hát én megmutatom, hogy eb­ből is kihozom a kétszázötven százalékot. — Kinek akarod megmutatni? — kérdezte a művezető csende­sen, s mosolyogva elballagott­Bizonyára a saját fiatalsága ju­tott eszébe... Teltek az órák, múlott az éj­szaka. Milyen gyorsan megy az idő, amikor minden pillanatát betölti a munka. Dani ládájában szaporodtak a tükörfényes, re­mekbe-esztergált munkadarabok. Néha, mig a kés vágta a vasat, s nyomában lilán csavarodott le a forgács, lopva Marikára né­zett. De igazán csak azért, hogy összehasonlítsa, melyikük ame­rikánerje pörög gyorsabban, me­lyikük cseréli ki' fürgébben a kész tengelyeket. Ügy látszik, Marika is kíván­csi erre, mert néha összetalálko­zik a tekintetük. Ilyenkor elkap­ják a fejüket s erősebben figyel­nek a gépre, pedig már húnyt szemmel is el tudnák végezni a megszokott, megszeretett mun­kát. Egyszercsak váratlan dolog történt. Dani este tíz óta elő­ször, leállította a gépet. Még az áramot is kikapcsolta. Marika rögtön észrevette, át­kiabált hozzá: — Miért nem dolgozói, mi tör­tént? A fiú bosszankodva vakarta meg a fejét. — Nincs munkám, úgy lát­szik, nem számítottak rá, hogy ennyit fel tud falni ez a kis gép. Nem készítettek ide elég anya­got- Vissza kell mennem a sa­ját gépemre. Egy kicsikét még nézte a kis ' gépet, szinte szomorúan, hiszen úgy megszerette. Aztán el­indult. — Hát Marika... Jó munkát továbbra is. A lány megszeppenten nézett rá egy pillanatig, majd hirtelen ő is abbahagyta a munkát, s Da­ni után szaladt. — Várj! Nézzük meg, háíha van a raktárban anyag. Hozunk, s akkor nem kell elmenned. A fiú boldogan felnevetett- — Nagyszerű! — S elszaladtak a raktár felé. Reggel maga Dani csodálko­zott legjobban saját eredményén. Csodálkozott és örült neki. Ma­rika meg örült az ő örömének. Igaz, soha Még így nem ment a munka. Több volt benne a dal­lam, a szín, a ritmus, mint más­kor. Az öltözőbe sietve Dani meg­állt az esztergapadja mellett. Olajos kezével megsimogatta a szép, szürke gépet. Szinte hálás volt neki, hogy elromlott az este. A gyárkapuban megvárta Ma­rikát. Együtt indultak el haza­felé- A lány hajára puha fényt szórt a korai nap. A munkába siető vidám emberek között für­ge szellőcske bujkált, harmato­san a tavasz illatától. Fejük fe­lett faágak himbálóztak, telve duzadó rügyekkel. Csupa fény volt az életi — Milyen szép, hogv minden­nek lehet örülni! — szólalt meg a lány. A szájáról egy pillanat­ra sem hervadt le a mosoly. To­vább fűzte gondolatait. — A tavasznak, a munkának, az ál­moknak ... . •. é6 egymásnak — tette hoz­zá a fiú csendesen. Többet nem szóltak, csak megJ szorították egymás kezét. Ügy tele volt a szívük, mint illattal és ígérettel az a ragyo­gó március. Calgóczi Erzsébet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom