Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-13 / 162. szám, péntek

Üj munkamódszerek az aratásnál A cséplő-kaszáló gépek a learatott területen szabad rendekben hagyják a szalmát, vagy a legjobb esetben kupacokba rakják, mim az S-4 típusú, kupacolóval ellátott szovjetgépek. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy a cséplő-kaszáló gép munkája után minél előbb eltakarítsuk a szalmát és megkezdhessük a tarlóhántást. Ezért mi a vágsellyei gép és traktorállomás dolgozó; egy magunkkészitette szalmaszedőgép segítségével gyűjtjük a szalmát kazlakba. A munkát hydraulikus berendezéssel ellátott Zetor 25 típusú traktor végz. ei. A szalmagyűjtőgép alapja egy vasráma. A vasrámái a vízszintes helyzetben 11 darab keményfából készült léc van erősítve. A felhajtott végű lécek hegye vasalássdl van ellátva, hogy ezzel az időelőtti kopást elkerüljük. A rámától 50 cm távolságban 16 cm széles deszkából készített támaszték van. A deszkák egymástól 15 cm távolságra vannak felszerelve A szalmaszedőgép teljes hoszsza 150 cm, szélessége pedig 200 cm. A szalmaszedő a traktorral úgy van összekötve, hogy a rámát mozgatható módon a traktor differenciáltokjának hátsó, alsó részére szereltük. A rámát hydraulikus emeltyűk segítségével a földtől mintegy 30 cm-re fel tudjuk emelni, tehát annyira, hogy a gyüjtőlécek szabad végei mintegy 45 cm-re melkednek a szántóföld fölé. A szalmaszedőgép úgy működik, hogy a traktorvezető a gyújtógépet leereszti a földre és a gép hátrafelé jártatásával a gyüjtőléceket a szalmakupac alá csúsztatja. Ezután a gyűjtőszerkezetet az emelők segítségével felemeli és a szalmát arra a helyre szállítja, ahol a kazlat fel akarják állítani. Az előzetes kísérletek alapján a szahnagyüjtőgép kb. 300 kg megterhelést bír el. Természetes hogy ezt a gyüjtőgépet nem csak 6zalma, hanem széna és lóhere szállításra is felhasználhatjuk. A cséplő-kaszáló gépek, a kombájnok fokozottabb mértékben való használata új problémákat 'állított elénk és mi ezek közül az egyiket sikerrel megoldottuk. Reméljük, hogy lesznek követőink és új módszerekkel, új szerkezetű gépek szerkeížtésével egyre jobban tökéletesítik majd mindenhol a mezőgazdasági munkát. Nagyon fontos feladat ez. Dolgozó népünk, hazánk megkívánja mindegyik gépésztől, mindegyik traktorostól. Meerganz F. Szepsiben sok a hiba! Az "Ifjúsági Szövetség járási aktjva ülésére Jablonecről bejött két elvtárs. Panaszkodtak, hogy megjöttek az új igazolványok, de egyes tagok nem akarják átvenni. Közbsn pedig egy nagy táskából negyven darab at nem vett tagsági könyvet raktak ki a titkárság asztalára. Jobban utána néztem a dolognak és sok érdekes dolgot állapítottam meg ezzel kapcsolatban. Mégpedig: Jóval ezelőtt egy Máriássy nevű egyén elment egyszer a jegyzőségre, elkérte a születési anyakönyvet és szépen kiírta a 16 és 28 év közötti fiatalokat. így aztán 100%-osan megszervezte a falu fiatalságát. Persze anélkül, hogy maguk a fiatalok tudtak volna róla. Lelkiismeretlen szervezési munka volt ez. Nem szólva a következményekről, melyek aztán a kulákcsemeték malmára hajtották a vizet. Nézzük csak ezt a kérdést! — A kulákcsemeték az ilyen szervezési munka nyomán egyszerűen, minden további nélkül bejutottak az ifjúsági csoportba. És ott aztán a maguk 6zája íze szerint rendelkeztek. Első dolguk az volt, hogy a központtól ifjúsági ingeket rendeltek. Nem drága: tíz textil pont csupán és alig 200 korona. Mosolyogva megállapították, hogy „jó lesz benne dolgozni, hisz egész olcsó és jó erős". Egy szép napon aztán megérkeztek az ingek és a tagsági könyvek is. A tagsági könyv nagyon nyomná azonban a zsebüket és „nem bírják" kifizetni havonta az 5 korona tagsági díjat így hát tagsági könyv nem kell, de ing igen! Mindez a járási aktíva ülése elé került megtárgyalásra. Ott meghallgatták ezeket a panaszokat és csupán azt üzenték az ilyen csoportoknak, hogy csak annak adjanak inget, aki a tagsági könyvet is veszi. Meggyőző, felvilágosító, szervező munkáról szó sem esett. A gyűlés továbbfolyt. „Köszönöm 6zíves türelmeteket" — hangzott és az ülést bezárom. így intézték el ezt. A kulákcsemeték pedig vígan használják továbbra is a kék inget szántáshoz, trágyahordáshoz és minden máshoz. A járási titkárság pedig úgy tesz, mintha mindezt nem is látná. Nagyon 6ok a hiba a mi járásunkban. Javítsuk ki! Varhola Mihály. Hrubják Emil: Szebben és boldogabban... Valamikor..., de nem is | olyan régen másképpen éltek a falu dolgozói, mint ma. Esténként a padkákon tanyázott a ház népe és szalma, csutka tüzénél beszélgettek a termésről, időjárásról, a mindennapi élet bajairól, apró örömeiről. Csak a tűz világított, már annyira, amennyire. Nem kellett a beszélgetéshez nagy világosság. Meg nem is tellett rá. Ha kissé nedves volt a tüzelő szalma, gyakran olyan volt a füst, hogy csak hunyorgattak. Néha a pislogó tüzet is alig lehetett látni. De jól volt az úgy is. Egy kis füsttől csak nem ijednek meg?! — No meg azt tartották az öregek, hogy „ettől tisztul a szem". Holmi „nadrágos" ember nem is birta a füstöt. Azért meg nem is volt nagy kár... De amikor megkezdődtek az aratási munkák, mozgalmas élet támadt a földeken. Az aratók kaszája fáradhatatlanul suhogott a búzában. Néha játékosan, kötekedve megszólalt a nôta: „Vagyok olyan legény, mint te Vágok olyan rendet, mint te, Ha nem hiszed, gyere velem. Fogd meg az én kaszanyelem." Nem is volt a világon olyan munkásember, ki az aratókkal felvehette volna a versenyt. Hajnali két órától éjjel tizenegyig is dolgoztak, mégpedig hétszámra. Még a lányok is kivették részüket a munkából. Hétszámra szedték a markot. Ezelőtt, még csak pár évtizeddel is a legtöbb helyen lóval nyomtatták az „életet". A szérű körül hetekig nyüzsgő élet folyt. Az ostoros gyerek ki sem látszott az „ágyásból". Estére is maradt munka. A „szórás" — amikor a garmadát lapáttal szórták fel. És mi volt a dolgozók munkájának gyümölcse? — Az, hogy a télire való kenyeret szűkösen megszerezték. * Ma már másképpen élnek és dolgoznak a falvak dolgozói. A Párt, a szocializmus építése napról napra alakítja, formálja a falvak életét. Parasztságunk élete egyre szebb, tartalmasabb és gazdagabb. Az aratás előtt villanyfénnyel kivilágított községházakban gyűltek összeg hogy megbeszéljék az aratás előkészületeit. A jó termést ígérő vetések, érő búzatáblák megtekintése után brigádokat aratócsoportokat szerveztek. Felkészültek az aratásra. A traktor- é6 gépállomásokon is lázas munkálatok folytak. Megvizsgálták, megjavították a gépeket. A traktoros brigádok felosztották egymás között a határt. Versenyszerződéseket kötöttek. Munkaterveket készítettek. Felkészültek az aratásra és a cséplésre. Aztán eljött a nagy nap. Megkezdték az aratást. Közösen, csoportokban, — hogy a munka gyors és jó legyen. Felzúgtak a traktorok. Megindultak az önkötözőgépek. És így egyre fogy a lábonálló búzatábla. Az aratócsoportok, a brigádok pedig munka közben szüneteket tartva, lelkesen, szívből énekelnek. Ez az ének azonban már másképpen hangzik, mint a múltban. „Bőven lesz búza, rozs, télen át, télen át. Rajta ifjú dolgozók jó munkát, jó munkát..." A cséplés is más, mint régen. Amit ezelőtt hetekig nyomtattak azt ma a cséplőgép pár nap alatt elvégzi. A gépészek nagy figyelemmel dolgoznak Nem a rostában maradó „hullást" figyelik, ami ezelőtt mellékkeresetet jelentett, hanem igyekI szenek minél többet „kihozni" a gépből. Közben az üzemanyaggal is módjával gazdálkodnak. A gyermekeket sem kell állandóan zavarni a géptől. Vidáman játszadoznak a napközi otthonban. A gép pedig vidáman zúg ... Egyre önti a tiszta, ocsú mentes, acélszemű búzát, az új „életet". A gazdák bajúszukat pödörgetve nézegetik a tele zsákok egyre szaporodó bástyáját. Megelégedve bólogatnak: „Jót eresztett". És arra gondolnak, hogy a búza kifizetése után csizmát vesznek Az asszonynak meg ruhát, ÉS mive! „jól fizetett", hát még a gyerekeknek is jut majd jócskán új holmira. így van ez ma. Néhány év múlva pedig még jobb lesz! Villanytraktorokkal szántunk majd. Csépelni pedig kombájnokkal fogunk mindenütt. Nos, akkor éppúgy, mint ma örömmel vetem majd papírra és fennhangon hirdetem mindenkinek, hogy „másképen élünk, mint régen!". Másképen bizony! — Szebben és boldogabban! <