Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-12 / 161. szám, csütörtök

I J J SZ 0 1951 július 7 Tegyünk meg mindent gazdag békearatásunk sikeréért (Folytatás az I. oldalról.) nak, hogy még rosszabb legyen a helyzet. Ma arra fognak törekedni, hogy az esetleges esős időjárással visszaéljenek. Igen barátaim, egy pillanatra se felejtsük el azt, hogy a kulák baráti álarca mögött dolgozó népünk és a köztársaság alattomos és hamis el­lenségének fekete lelke húzódik meg. Kezében tőrt rejteget, s ami­kor nem segít a jobarát álarca sem, gyilkosságra is vetemedik. Ezért a helyi és járási Nemzeti Bizottságok a kormány határozata ér­teimében ügyeljenek arra, hogy a ku­lákok rendesen teljesítsék termelési és beszolgáltatási feladataikat és ott, ahol fennáll az a veszély, hogy a ku­lák nem végzi rendesen az aratást, lépjenek rögtön közbe, s biztosítsák az aratás, cséplés és a beszolgáltatás rendes menetét. Tegyenek intézkedé­seket a termés védelmére és tárgyal­ják meg a tűzbiztonsági intézkedése­ket, különleges figyelmet szenteljenek az EFSz első kfeös termésének, az első közös tulajdon védelmének, pa­rasztságunk közöe munkája eredmé­nyének. A gépeknél érjük el a legmagasabb teljesítményt A rossz időjárás hatásától megvé­deni a termést, megköveteli azt, hogy biztosítsuk az összes gépek legmaga­sabb teljesítményét a községben, a gépállomásokon, .a szövetkezetekben, az állami birtokokon. Éppen úgy tel­jesen használjuk fel a közös terv ér­telmében a község minden igáját. A gép magas teljesítménye min­denekelőtt attól függ, hogy a gép­javításokat gyorsan fejezzük be. A helyi és járási Nemzeti Bizottsá­gok ellenőrizzenek mindent a mun­kafolyamatban azonnal lépjenek köz­be, és ott, ahol a gépek még nincse­nek megjavítva és felkészülve, mű­szaki erőkkel is segítsék a javítá­sok befejezését. Egy úttal azonban szigorúan vigyázzanak arra is a gépállomások vezetőivel együtt, hogy a javításokat rendesen végezzék et és a gépek ne álljanak meg aratás közben. Hogy a zeseüeg ismét meg­rongálódott gépeket azonnal meg­javíthassák, az összes gépállomáso­kon legyenek készültségben moz­gó javítóműhelyek, amelyek a töb­bi javítóműhelyekkel együtt éj­jel-nappal két műszakban dolgoz­zanak az aratás ideje alatt. Az álló, de a fekvő gabona is óva­tosabb munkát követel meg a gé­pekkel, mint más években. A gépek legmagasabb teljesítménye az agre­gátok rendszerének minél jobb fel­használását követeli meg, hogy így rövid időn belül egyidejűleg többfaj­ta munkát végezhessünk el és lehe­tővé tegyük az egyidejű kaszlást, cséplést, behordást, tarióhántást, tarlótakarmányok vetését és egyide­jűleg a mezők műszaki gazdasági rendezését is ott, ahol a paraszt­ság közös vetésre akar áttérni. A Nemzeti Bizottságok a gép­állomásokkal együtt intézkedje­nek, hogy a gépek amint befejez­ték a munkát az egyik határban, azonnal menjenek át oda, ahol az aratás még nem fejeződött be. A helyi Nemzeti Bizottságok és szövetkezetek nyújtsák a traktor­brigádoknak a lehető legnagyobb segítséget, hogy azok sikeresen tel­jesíthessék feladatukat. Megtörté­nik, hogy a traktorosoknak nincs hol lakniok, nem kapnak ellátást és nem kapnak segéderőket a gépek­hez. Ilyen ,'.együttműködés" termé­szetesen nem járul hozzá az aratás gyors lefolyásához. A helyi Nemze­ti Bizottságok és szövetkezetek gondoskodjanak arról, hogy a trak­torbrigádok állandóan a földeken le­gyenek, hogy a traktorok a lehető legkevesebbet álljanak, hogy a ku­lákok ne szólhassanak bele a mun­kába. Javítsuk meg a munka szervezését Hogy ezeket a feladatokat jól vé­gezhessük és az időjárás viszontag­ságait is legyőzhessük és a termést biztosíthassuk, minden figyel­münket a munka jobb megszervezé­sére kell fordítani. Ma már nem ele- 1 gendő a munkaszervezés .régi for­mája. Ezért a helyi és járási Nemzeti Bizottságok az EFSz-ekkel, a trak­torállomásokkal és a földműves szö­vetséggel együtt tökéletesítsék az aratási munkák terveit, hogy pontos áttekintésük legyen minden munka­erőről, gépről és igáról a község­ben és a járásban, hogy a népi szer­vek szükség esetén a kormányha­tározat értelmében gyorsan mozgó­síthassák a szükséges munkaerőket, fiatalokat és öregeket, asszonyokat és férfiakat ami szükség esetén ter­mészetes intézkedés. Minden helyi és járási Nemzeti Bizottság jól értse meg, hogy min­den községben, minden járásban a meglévő munkaerők a legfőbb for­rás, mert megengedhetetlen az, hogy az üzemi munkások járjanak se­gíteni oda, ahol a helyi lakosság és a helyi szervek nem teljesítik rendesen kötelességüket. Éppen a bizonytalan időjárás követeli meg azt, hogy a nemzeti bizottságok, az EFSz-ek, a traktorállomások és a Földművesek Egységes Szövetsége minden községben megszervezze a közös aratást és cséplést és erre fel­használjon minden helyi munkaerőt, gépet és igát. Ezért fontos az, hogy naponta tárgyalják meg az aratási munkák lefolyását, a terveket alkalmazzák és idomítsák az időjáráshoz és pe­dig mindig az összes kis- és kö­zépparasztok segítségével. Tegyék minél rövidebbé az aratás lefolyá­sát, hogy elegendő idő maradjon az őszi munkák előkészítésére. Ezért rendszercsen kell tökéletesíteni és erősíteni a munkacsoportok szerve­zését, biztosítani kell normák sze­rinti rendes teljesítményüket, amit pontosan jegyezzenek és számolj a­na kel. Tekintsék a versenyt az új munkamorál nevelése nagy iskolá­jának és ezért a legjobb eredménye­ket naponta terjesszék példaképpen a dolgozók elé. A Köztársaság egyik legjobb traktorosa a rokycany-i Re­mon elvtárs a tavaszi munkákban az eredetileg tervezett 66 hektár helyett 865 átlagos hektárral iga­zolta azt, amiről nekünk a szovjet kolhozparasztok és a traktorosok meséltek, hogy lehetséges elérni a gépekkel 60kkal nagyobb teljesít­ményt is, a földek sokkal nagyobb hektárhozamát és a jószág nagyobb felhasználhatóságát, ha új haladó módszereket használunk fel a ter­melésben, a munkaterv megszerve­zésében. A népi igazgatás szervei felelősek az aratás sikeréért Végezetül hangsúlyozni szeretném azt, hogv az aratás gyors befejezése és az ősz' munkák jó előkészítése megköveteli a helyi és járási Nemzeti Bizottságoknak az eddiginél 6okkal nagyobb figyelmét és gond iát, nem­csak a termelési és a beszolgáltatási feladatok szétirására, hanem arra is, hogy segítsenek, adjanak tanácsokat és rendesen biztosítsák az aratás és az őszi munkák megvalósítását. Ne nézzék tétlenül, hogy a községekben az aratás lassan folyik, hogy nedve­sedik és penészedik a szövetkezet ga­bonája, hogy nem dolgoznak az összes gépek, vagv hogy a iekaszált gabona az állami birtokokon kint fekszik a me­zőn. Azonnal lépjenek közbe, segítse­nek kiküszöbölni a nehézségeket. A Nemzeti Bizottságok a nép hatal­mát ielenti, ezért körzetünkben ezt a tisztségüket felelősségteljesen kell teliesíteniök. Népünk közellátásának biztosítása államunk minden becsületes polgárá­nak feladata. Ezért az egész Nemzeti Arcvonal minden tömegszervezete, és elsősorban a Párt tagjai és funkcioná­riusai ezekben a napokban fejtsenek ki minden erőfeszítést, hogy až aratás gyorsan befejeződjék és a beszolgál­tatási feladatokat tisztességesen és gyorsan teljesítsék. Nem lebet többet enni, ba a rési módon gazdálkodunk Egyszersmind azonban már ennél az aratásnál is mindannyiunknak tuda­tosítanunk kell azt, hogy az eddigi hektárhozamok nem elegendők a vá­rosok és falvak népe életszínvonalá­nak emelésére. Parasztságunk meg kell, hogy értse azt, hogy nem lehet többet enni, ha a régi módon gazdál­kodunk és nem állhatunk féllábbal a tökéletes nagyüzemi ipari termelés szi­lárd alapjain és másik lábunkkal a drága és tökéletlen kisüzemi mezőgaz­dasági munka homokos talaján. Ezért az EFSz-ek építése és mező­gazdasági termelésünk tökéletesítése egész gazdaságunk ügye. A szovjet kolhozparasztküldöttség rámutatott arra, hogyan lehet fóközni földjeink hektárhozamat és a jószág használha­tóságát, ha kihasználjuk a szovjet me­zőgazdaság nagy és értékes tapaszta­latait. A szövetkezetek ez idei termé­se már az első bizonyítékokat fogja szolgáltatni az irányban, hogy a szö­vetkezeti nagyüzemi termelés gazda­gabb termést, több élelmiszert és ma­gasabb jövedelmet biztosít- Ezért ké­szítsük elő és valósítsuk meg az ara­tási és őszi munkákat minden község­ben, a gépállomásokon, az állami bir­tokokon, szövetkezeteinket építsük úgy, hogv a mi mezőgazdaságunk is szilárd alapja legyen nemzetgazdasá­gunknak és Köztársaságunknak, amely Klement Gottwald elvtárs vezetése alatt a béke és a szocializmus erős bástyája lesz. Amilyen egyszerűen és őszintén hangzottak Duris elvtárs szavai, ipoly szeretettel nyújtotta át az egyik szövetkezeti asszony a kenyeret és a sót a vendégeknek a régi népi szokáshoz híven. Aztán egy kékblázos elvtársnő lépett a kör közepére, aki többi CsISz­tagtársa nevében felolvasta a helyi Csl Sz-szervezet kötelezettségvállalásait. A nagyfödémesi fiatalok elválalták, hogy megalakítanak egy állandó munka­csoportot, melynek 45 tagja 5 önkötözövel fog dolgozni. A cséplési munká­latok elősegítésére is alakítanak egy munkacsoportot, amely az EFSz-ben fog dolgozni. Ezenkívül az aratási és cséplési munkálatok alatt megszervezik az éjjeli őrséget és meggyőző tevékenységet fognak folytatni az egyénileg gazdálkodók között a beszolgáltatási kötelezettségek telejsítésének fontossá­gáról. Ezután a rövid ideig szünetelő gépek újra dübörögni kezdtek. Elindult a szovjet kombájn is. Öröm volt nézni, amint ez a nagyszeri gép aratja és csépli a gabonát. Meg is jegyezte ez egyik szlvetkezeti tag Duris elvtárs­nak, hogy ilyen kiváló gépről, amely ennyire leegyeszerűsíti és megkönnyíti a földművesek egyik legnehezebb munkáját, az aratást, a múltban még ál­modni sem mertek. De a többi szövetkezeti tagok is a legnagyobb megelé­gedéssel nyilatkoztak a gépek munkájáról. Gépek nélkül az életüket már el sem tudják képzelni. Duris elvtárs örömmel állapította meg, hogy a földekről az idén Igazán gazdag termést fognak tudni betakarítani a nagyfödémesi szövetkezeti tagok. Ezután az állattenyésztési kérdésekkel foglalkoztak. Az emberek elbeszélései­ből kitűnt, hogy a nagyfödémesi EFSz az állattenyésztésben nem halad olyan szépen, mint a növényi termelésben. 1200 hektár földje van a szövetkezetnek s csak 10 hektárra esik egy szarvasmarha. Eddig 149 állatot helyeztek el közös fedél alatt, pedig a terv 720 darab szarvasmarha közös elhelyezését irányozza elő. Ennek a hátramaradásnak az oka mindenekelőtt az, hogy nincs megfelelő istállóhelyiség, ősszel azonban megkezdik a 100 tehén be­fogadására alkalmas új istálló építését. Az eddig összpontosított tehenek tej­hozama emelkedik. Vannak olyan tehenek, amelyek 19 liter tejet is adnak naponta. Az állattenyésztési termelésben egy állandó 30 tagból álló munka­csoport dolgozik. A növényi termelésben pedig három 40 tagból álló mun­kacsoport tevékenykedik. A munkacsoportok nagyon jól működnek. A kombájn a föld végére ért. A vendégek lassan elbúcsúztak a nagyfödé­mesi szövetkezeti tagoktól. A gépek azonban tovább dübörögtek és Nagyfödé­mes dolgozó földművesei új lendülettel folytatták munkájukat. S. F. Harcban a dolgozók kenyeréért Éjjel-nappal dolgozva, megfeszített erőveí küzd az elsőségért az ifjúsági Deák-brigád A taksonyiak csak csütörtökön akarták megkezdeni az aratást. Azt mondogatták, hogy még nem érett a gabona, húzták-halasztották a dol­got. Azaz, csak halasztották volna, ha Taksonyban nem az ifjúsági Deák-brigád vert volna tanyát. Mert Deák elvtárs nemcsak kiváló brigád­vezető, hanem ért a politikai meg­győző munkához is és meg tudta magyarázni a szövetkezeti tagoknak, hogy ha most kezdenek aratni, ak­kor neim vész kárba egyetlen szem gabona sem és nagyobb lesz a ho­zama a taksonyi földeknek. Ezt már el is isimerték a taksonyiak, de azért még mindig akadt egy-két csökönyös, aki a várakozás állas­pontjára helyezkedett. Erre Deák elvtárs kitette az utol­só ütőkártyát az asztalra. Ha nem akartok aratni kezdeni, akkor adjá­tok írásba, hogy július 12-íg nem lesz szükség a gépekre s mi elme­gyünk máshova, ahol már szükség van ránk. Erre eldőlt a dolog. Azon­nal bizottságot alakítottak, kimen­tek a földekre, ahol elhatározták: holnap regei indulunk. Neki is indultak. A nap alig ju­tót valamicskével a házak fölé, a traktorok már a rozstábla mellett voltak. De ott voltak velük együtt a fél falu gazdái, akik azt állítot­ták, hogy nem lehet levenni, sem­miképpen sem lehet levenni, úgy el­feküdt a rozs. Deákék a Loksa-bri-! gád felhívására gondoltak. El­fogadták a felhívást, versenybe áll­tak és a katona nem hátrál meg. ( A ledőlt rozsot nem tudták két ' oldalról kaszálni, csak egy oldalról és elölről mentek neki. De azért üres járat nem volt. mert visszafelé vették az álló gabo­nát. így történt, hogy két géppel 11 óra alatt 10 hektár rozsot arattak le. Amikor ennek híre ment a faluba, senki sem akarta elhinni. Kijöttek, hogy sa­ját szemükkel győződjenek sneg arról, hogy minden nehézség elle­nére is 170—180 százalékra telje­sítette normáját a két önkötöző. Bár ezt nem volna szabad meg­írni, — mi azonban mégis elárul­juk, hogy a 10 hektár csak papíron van, mert a valóságban 12 hektárt arattak le, amiből 2 hektárt elta­gadnak egy gyengéb napra, amikor esetleg valami közbejön (Mirkó Am­ler példája szerint, aki köztudomá­súan a legjobb munkások konferen­ciáján kijelentette, hogy a trak­toros mindig hagy magának valami tartalékot). A 11 órából csak egy óra volt az időveszteség, ekkor ken­ték meg a gépeket és ebédeltek meg. Peteri József háromnegyed tiz óra­kor kezdte, Farkas Jancsival és.Zsi­lincsik Ferivel. A norma 3600 négy­zetméter óránként. Egy önkötözőre aznap a kez­deti nehézségek közepette 5 hek­tár jutott, ami 50 ezer négyzet­métert jelent. Elővesszük a ceruzát, sebtiben ki­számítjuk. Zsilincsik elvtárs 252 ko­rona 60 fillért, Ferkas Jancsi ugyan­annyit keresett. Erre jön még a kenésért és az útért járó százalék és ha meggondoljuk, hogy jól kar­bantartott géppel visszatérve az aratás végeztével 1200 korona pré­mium várja még őket, rájövünk ar­ra, érdemes dolgozni a fürge kis Skodák és Zetorok mellett. Otthagyjuk a fürge önkötözöket, kicsit arrébb megyünk, ahol a Deák­brigád 60 lóerős CKD—Skoda hernyótalpas traktorral szánt;a a tarlót. 18 éves, fiatal traktorista, Iván Sándor ül a hatalmas masina fo­gantyúinál és gondosan ügyelve ar­ra, hogy a hatoseke hátsó kerék­tárcsája mindig a barázdában ma. radjon és sohase ugorjék fel a part­ra, rögtön az önkötözök nyomában forgatja a zsiros, vastag talajt. Fel­ugrunk mellé a kényelmes ülésre s munka közben elbeszélgetünk vele. Elbírja-e ez a hatalmas trak­tor ezt a nyomorúságos kis hatos­ekét? — kérdezzük. Iván elvtárs elérti a tréfát, fia­tal, gyerekes arca mosolyra húzó­dik és ezt mondja: Egyelőre még csak egy sor eké­vel szántunk, mert így is győzzük és mert most még csak a kezdet kezdetén tartunk. De készítjük már az aggregátokat, hogy bedobhassuk őket és mögéjük fogunk akasztani tárcsát és hengert is. — Hát bizony, az jő lesz, mert így csak felesleges munkát csinál­tok, hiszen ez a hatalmas gép eme­letes házat is elhúzna maga után. Iván Sanyi csendes, komoly gye­rek. Apja munkás ,most Galántán dolgozik. Mivel a többi elvtársak azt mondták, hogy Iván Sanyit csak a „munka" érdekli, megkérdezzük ezt is tőle. — Hát ezt ki mondta neked? — Hát nem így van? •— De nem ám, mert engem min­den érdekel. Az Uj Szót is elolva­som, mert — mondja büszkén, — mindennap kapjuk ám. Aztán meg ha végzek a munkával, az első utam rögtön az ifjúsági otthonba vezet. Az az én életem. Nem kell félnetek elvtárs, a CsISz tagjai megteszik a kötelességüket és akár Loksáék, akár mi, vagy mások lesznek az elsők, nem vall szégyent velünk az ország. Ugyanezt mondotta Bosák Dániel, a 20 éves szakaszgépész is, aki a maga szakaszán harcol a Deák­brigád elsőségéért. — Amennyiben rajtam múlik, egyetlen gép sem fog állni és az aratásból üzemképes, jókarban tar­tott gépekkei győztesen térünk ha­za. Igen, a fiatalok állják adott sza­vukat, még akkor is, ha ez néha „nehézségekbe" ütközik. Mint pél­dául a mult vasárnap. Zsilincsi kelvtárs imádja a fut­ballt. Vasárnap játszania kellett volna Štefánikovon, de azért mégis inkább brigádra ment Nádszegre, ahol sürgős szükség volt az ö gé­pére is. Elsők akarnak lenni a Deák-csoport tagjai és ha így dol­goznak, lehetnek is elsők. Maholnap a munka kellős közepére jutnak. Éjjel is dolgoznak már a hernyó­talpasok és ha nem fogják győz­ni, beállítják a „kicsinyeket" is, úgy hogy — mondja magabiztos hangon Deák elvtárs — legfeljebb 4 nappal az aratás befejezése után befejezzük a tarlószántást is. Deák elvtárs olyan traktorista, mint a többi. Fiatal, erős, öntudatos és magabiztos. Szemei csillognak, amikor beszél és minden szót jól meggondol, mielőtt kimondja: — Mi tudjuk, hogy ez igazi bé­kearatás ... Békearatás azért, mert békében végezzük s a kalászokból kipergő búzaszemet a dolgozók szá­mára őrli lisztté a malom. Békeara­tás azért is, mert itt a taksonyi földeken is béke van. Az én bri­gádomban is testvéri együttműkö­dés és béke, Szlovákok és magya­rok, erősen fogják egymás kezét és segítenek egymásnak. Az én brigá­domban is van olyan CsISz tag, aki egy szót sem tud magyarul. Mégis minden szavát értem. Pedig én se tudok szlovákul. A sztálini nemzetiségi politika himnusza érik és zeng a taksonyi határban és az egymásratalált szlo­vák és magyar dolgozók megvédik a békét. Horváth László. Fordítsunk nagyobb gondot az átmenti gyümölcsfák ápolására Utazásaim alkalmával figyelem a gyümölcsfákat. Sok járásban meg kell állapítanom, hogy valamilyen hernyó támadta meg a fák leveleit. A mult héten a hernyók káros tevé­kenysége alig volt látható, most azonban már nagyon megmutatko­zik. Megfigyelésem szerint a veszély különösen a komáromi, surányí és verebélyi járásban van, de a lévai járásban is gyakori ez a tünet. A verebélyi járásban például az út­menti eperfák és az almafák leve­leit a hernyók már annyira tönkre­tették, hogy alig lehet jóminőségű termésre számítani. A surányi járás, ban főleg Hull község fái várinak veszélyeztetve: De nemcsak az utak­menti fákon, hanem a vasútvonalak mentén is mindenütt azt kell ta­pasztalni, hogy a fák rendbentartá­sáről senki sem gondoskodik. Éppen ezért szükséges, hogy az illetékesek az útmenti gyümölcsfák ápolására az eddiginél nagyobb gondot fordít­sanak. S. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom