Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)
1951-07-11 / 160. szám, szerda
L IJ J SZ0 1951 július 7 A szocializmus országában nincs, de nem is volt munkanélküliség A Szovjetunió állami tervhivatalának és a Kôľponti Statisztikai Hivatalnak jelentésében az 1946—1950-es ötévé* tervről a következő áll: „A Szovjetunióban nem volt és ma sincs munkanélküliség. A munkások és alkalmazottak száma a Szovjetunió nemzetgazdaságában 1950. évben 39 millió 200 ezer ember volt, és az I940-es év végével összehasonlítva 7,700.000 emberre emelkedett." Mit jelentenek ezek a tények a nép anyagi helyezetének szempontjából! Azt jelentik, hogy a Szovjetunióban évről-évre nő az alkalmazottak száma a termelésben. A második világháború befejezése után a szovjetállam a hadseregben nagy leszerelést rendelt el és 33 év folyamot szerelt le a szárazföldi katonák és tengerészek közül. A leszere'teket szakképzettségüknek megfelelően teljes mértékben foglalkoztatta. A leszerelt egyéneken kívül a szovjet nemzetgazdaság még 6zámos új mun kaerőt helyezett el a termelésben. A háború után az iparban, szállításban, az építkezéseken, a Szovjetunió Tudományos Kutató Intézetein a munkások és alkalmazottak száma évente átlag 2 millió emberrel emelkedett. A háború utáni Sztálini ötéves terv ideje alatt a Szovjetunió nemzetgazdasá gába több mint 10 millió ember kapcsolódott be. Ily módon a nemzetgazdaság különböző ágaiban körülbelül 40 millió munkás és alkalmazott dolgozik. Ehhez hozzászámíthatjuk még a kolhozokban dolgozó mezőgadasági munkások tízmillióit. Mindez azt mutatja, hogy a Szovjetunióban megvalósították és a Szovjetunió alkotmányával biztosították az embernek a munkához való jogát. A munkához való jog, amelyet a Szovjetunióban megvalósítottak a szocialista gazdasági és társadalmi rendszer egyik jellemző vonása. Azt, hogy a Szovjetunióban nincs munkanélküliség, bizonyítja a szocialista gazdálkodás munkásai jólétének állandó tmelkedése és az, hogy a nemzet anyagi biztonsága állandóan nő, valamint nő minden szovjet család bevétele. Meg kell említeni, hogy a munkások és alkalmazottak, valamint a földművelésnél alkalmazott munkások száma összehasonlítva az 1950-es és 1940es évet, 62 százalékkal nőtt. Hangsúlyozni kel! azonban, hogy a Szovjetunióban, ahol az üzemek nem fegyverkezésre vannak beállítva, hanem a civiltermelés állandóan fejlődik, az emberek a békés termelésben vannak foglalkoztatva E ég megemlíteni azt, hogy a szocializmus országában ma 17 százalékkal több textilt, cipőt és egyéb árucikkeket és termékeket termelnek. Az élelmiszerek termelése a háborúelőtti idővel szemben szintén jelentősen emelkedett. A Szovjetunióban évről-évre nő a különféle gépek száma, amelyekkel megkönnyítik a széntermelést, lakóházak és országutak építését, a mezőgazdasági munkákat szállítást, az erdei munkálatokat és végül lehetővé teszik a világ legnagyobb villanyerőmüveinek és csatornáinak a megépítését. A Szovjetunióban a civil-termelés l. 3/j-szer nagyobb ma, mint a háború előtt akkor, amikor az USA, Anglia, Franciaország és más kapitalista országok üzemei nagy fegyverkezést folytatnak és csökkentik az iparban a békés fer --élést, főleg azokban az ágakban a legtöbb szükségleti cikket iílják elő. A Szovjetunió háború után? fejlődése bizonyítja, hogy a szocialista tervgazdaság mentes az olyan káros jelenségektől, amelyek a kapitalista gazdálkodás szükségszerű jelenségei voltak. Munkanélküliség elképzelhetetlen a szociális társadalomban, ahol a termelő viszonyok, J. V. Sztálin elvtárs szerint teljes összhangban vannak a fejlődő termelőerőkkel, mert a termelési folyamatot erősíti az, hogy a termelőeszközök közös tuíaidonban vannak. A szocialista gazdálkodást ezért nem veszélyezteti krízis és munkanélküliség, mert a Szovjetunióban a termelőerők gyors iramban fejlődnek és a termelés! folyamatba a munkásoknak állandóan újabb és újabb ezrei és milliói kapcsolódnak be. Ml jellemzi a kapitalista társadalmat? A munkanélküliség a kapitalista termelés elkerülhetetlen kísérő jelensége Marx tanításáról — a kapitalizmusban az Ipari hadsereg tartalékairól — Lenin a következő magyaráza tot adja: „A tőke gyűjtése, a munkás gépekkel való helyettesítésének meggyorsítása az egyik oldalon nagy gazdagságot, a másik oldalon pedig nyomort idéz elő és megteremti az úgynevezett tartalék munkahadsereget — a munkások relatív feleslegét." A jelenlegi viszonyok között, amikor a kapitalizmus országaiban általános válság uralkodik, a vállalatok állandóan csökkentik az alkalmazottakat. A munkanélküliek ideiglenes hadserege átváltozik a népek millióinak és tízmillióinak állandó munkanélküli hadseregévé. A mult év második felében a munkanélküliek, vagy a részben munkanélküliek száma az USAban havonta átlag 17 millió volt. Az egész kapitalista világban a munka_ nélküliek és a részben foglalkoztatot: tak száma 47 millióra emelkedett. Az üzemek fegyverkezése, a hadiipar lázas kifejlesztése Amerikában és más kapitalista országokban nemhogy csökkentették volna a munkanélküliséget, hanem még inkább növelték. Ezt azzal lehet magyarázni, hogy a civil-termelés korlátok közé van szorítva és a háborús termelés csak ezek rovására nő. Amint a New-York Times levelezője írja a Ford és General Motors automobil gyárak a munkások további ezreinek elbocsátásáról tettek jelentést. A chicagói Wallstreet Journal levelezője Wicker közli, hogy a háborús célokra kevésnek bizonyult acéltermelés maga után vonja a civil-ipari termelés csökkentését és ezzel a munkanélküliek számának emelkedését. Igy például az a részvénytársaság, amely a hordozható elevátorokat készíti, már munkásainak a 40 százalékát elbocsátotta. A kapitalista társadalom képtelen megoldani a munkanélküliség problémáját. A kapitalizmus nem tudja a társadalom minden tagjának biztosítani a-munkát. Hogy a munkanélküliséget eltávolítsuk, fontos véget vetni módnak. kapitalista termelési A szocialista társadalmi forma nemcsak biztosítja minden dolgozónak a munkáját és bérét, hanem gondoskodik arról is, hogy minden egyes dolgozó tökéletesítse magát szakmájában. Ezzel emelkedik a termelékenység és a munkás bére is. A szocialista tervgazdaság, ahol nincs munkanélküliség, hanem a gazdasági élet gyorsan emelkedik, megköveteli, hogy minden évben új munkaerők álljanak rendelkezésre, amiről a Szovjetunióban a szocialista állaim gondoskodik. A munkaerők biztosítása a Szovjetunióban. A szocialista államban fontos tényező a Tervh:vatal, amely gondoskodik az új munkaerőkről is. A Szovjetunió nemzetgazdasági tervében a termelésen kivíü még az is fel van jegyezve, hogyan emelkedik bizonyos időszakokban az országban a munkások tartaléka, hogyan osztják be és használják kl ok f t a gazdaságban, hogyan és milyen mértékben emelik a dolgozók szakképzettségét. Fontos gazdasági ágazatok betöltésére a főforrások a munkatartalékok minisztériumok iskolái. Ezeket az iskolákat J. V. Sztálin ösztönzésére alapították 1940-ben és már most is nagy jelentőségük van. Ezekben a munkatartalék iskolákban csak a háború utáni ötéves terv ideje alatt 3.5 millió fiatal szakmunkást képeztek ki. Ugyanabban az időben megkezdték a brigádok és egyének kurzusát a vállalatokban és hivatalokban és 3 millióval emelték a szakembereik számát, ' A Szovjetunióban a szocialista alkotmány következtében teljesen megszűnt a munkanélküliség és megvalósult a munkához való általános jog. Iskolaügyi politikánk és a magyar ifjúság A forradalmi változások, amelyek népünket elindították a szocializmus útján, elindították a dolgozó tömegek kulturális forradalmát is. A munkások és parasztok milliói indulnak a magasabb műveltség, a kulturális felemelkedés felé vezető úton. A dolgozók birtokukba vették az iskolákat, az egyetemet, könyvtárakat, színházakat, mozikat, a hangversenytermeket és kiállításokat, — tehát mindazt ami műveltséget és kultúrát jelent. Mindehhez még hozzá kell tennünk: A múltban a polgán osztály iskolapolitikája a polgári nacionalizmus, a sovinizmus és a klerikalizmus eszmélnek megvalósítását szolgálta. Ezt különösen a nemzetiségekkel való bánásmódnál tapasztalhattuk. Ma a munkásosztály Iskolapolitikájára az igazi hazafiasság és ennek nyomán a proletárnemzetköziség, az igazi humanizmus eszméinek megvalósítása jellemző. Ez a vázlatos összehasonlítás azt bizonyítja, hogy a „nemzetiségi kérdést" megoldani — helyesen és jól csak a proletariátus tudja. Tények bizonyítják ezt. Szlovákiában az 1950—5I-es tanévben kb. 250 magyartannyelvű óvóda, 1000 népiskola, 50 középiskola és 2 gimnázium, a bratislavai és komáromi működött Ezek az eredmények különösen értékelendők, mert iskolaügyi politikánk mindezeket az iskolákat a burzsoánacionalisták, főleg Novomeský és társainak kiseprűzése után, úgymondván néhány hónap alatt nyitotta meg. Oly eredmények ezek, melyekre iskolapolitikánk mindenkor büszke lehet. Ezek az eredmények azonban kötelezik iskolaügyi politikánkat. Még pedig arra, hogy a szocializmus építésének távlatait meglátva a meglévő iskolákat jó és képzett káderekkel megerősítve és a jövő építőinek újabb lehetőséget adjon a c/l sztálini korszak egfy úfi oátosa Tyimofej Logacsev hajdani kis kunyhójában mindig kéznél voltak az egyszerű bányászszerszámok: a lapát, a csákány, a penge, a bontórúd és a fejsze. A falon egy szögön függött a teherhúzásra való vállheveder. Az öreg a bányászmesterség sok ágát tanulta kl. Dolgozott, mint teknőhúzó csillés, fejtette a szenet csákánnyal, kézi erővel, mélyítette az aknát a vájatban és vágta a frontot. A húszas években, amikor Szergej Tyimofej Logacsev fia, apja örökébe lépett, itt-ott már a 'gépek jelentek meg a bányában. De csak kis számban, és Szergej nem is tudott megismerkedni velük. Apja megtanította a mesterségre és igy lett Szergej aknavájár. Ezek az Idők régen elmúltak. Szergej Tyimofejevics Logacsev, ma a »Nyeszvetaj-antracit« tröszt 7-es sz. bányájában a szénrakodó gép kezelője. Mult évben kiváló újításáért a Sztálin-díjjal tüntették kl. Szergej apja, annak idején hétköznap és ünnepnap egyaránt ugyanabban a verítéktől átitatott szénporos ruhában járt. Szergej már a nagy tiszteletnek örvendő bányászruhát hordja. A gallérján ezüstszínű babér van, mellén a becsületes sztahanovista munkával kiérdemelt kitüntetések és rendjelek csillogó sora. Szépen feszül az egyenruha a gépész izmos alakján. Szergej nem öregedett meg idő előtt. 40 éves korára nem görbült meg dereka, mint az apjáé, aki bizony nehezen vonszolta a csilléket, amikor a tőkés profitját szaporította. Szergej már nem, az elhagyatott »Nahalovkán c lakik, ahol gyermekkorában mezítláb futkosott. Tágas, világos lakásban él családjával, a 7-es számú bánya lakótelepén. Gyönyörű, gondosan ápolt ez a lakótelep, mint ahogyan gyönyörű a sztálini korszakban épült egész Novosahtinszk bányaváros. Novcsahtinszk neve csak néhány "évvel a Nagy Honvédő Háború előtt került a Szovjetúnió térképére. Ivan Romanovics öreg bányász még emlékszik arra, hogy a szovjethatalom ső éveiben a mai Novosahtinszk helyén csak egy kis isten háta mögötti falu volt. közelében két jelentéktelen kis bányával. A jelenkori Gornyackafa-utcában néhány tucat kunyhó szomorkodott. Körüskörül semmi más. csak a kopár sztyeppe. — Most nézzen körül, — mondja Ivan Romanovics. — Látja, hogy mennyi minden épült itt? Es mindez a fasiszta háború után. Csak az utóbbi két évben mintegy 150 családi házat építettek a bányászok. Fruszov robbantómester, Kovalenko bányamester és Kiszlenko felvonógépész nemrég tartották vidám lakásavatójukat. A városban, ahol 2—3 évvel ezelőtt még puszta telkek voltak, újabb és újabb utcák és háztömbök keletkeznek. Ilyen például a kultúrpalota mellett húzódó Konyev-utca és az Odeszkaja-utca. A Szebasztopolszkaja és a Március 8. utca is nemrég keletkezett. Esténkint ívlámpasorok világítják meg a régi az az új utcákat, a Szadovaját, a Kooperativnáját. valamint az ifjú, takaros bányaváros többi terét és utcáját Rogockij elvtárs szívesen beszél a bányászok életében bekövetkezett nagyszerű változásról. Amikor a háború után a bányákat helyerállították, jobbak lettek, mint valaha. Olyan új réselő-, rakodógépek, nagyteljesítményű szállítógépek és olyan gépsorok jelentek meg a hajlatokban és a vájatokban, amelyekről azelőtt csak álmodoztak a bányászok. A bányászok ciklusos grafikon szerint dolgoznak. A bánya munkáskollektívája az utóbbi hét alatt annyira felfokozta az átlagos napi széntermelést, hogy a széntároló bunkerek alá napról napra kiegészítő vasúti szerelvényt kellett állítani. A Forradalom előtt egyetlen kis iskola volt itt, egy kétablakos kunyhó felében húzódott meg. 15 iskolásgyermek tanult benne. Ma, a város 20 iskolájában több mint 13 ezer iskolásgyermek tanul s több mint 400 pedagógus foglalkozik a bányászgyerekeh oktatásával. Az 5-ös számú bánya lakótelepén a mult évben újabb középiskolát építettek. Nagyot fejlődött a bányászok kultúrélete is. 1947-ben Novosahtinszkban még csak 4 klub volt, most 8 bányászklub működik. Az üzemekben és a közös lakásokon, több mint 40 vörös sarok van, négyszer annyi, mint 1947-ben. Az utóbbi 3— f évben megkétszereződött a könyvtárak száma és a könyvállomány ma ötször akkora, mint három évvel ezelőtt. A novosahtinszkl kultúpalotában és a városi klubokban több mint 30 művészegyüttes tevékenykedik A szovjetkormány évről évre nagyobb összegeket fordít Novosahtinszk fejlesztésére és a bányászok szükségleteinek fedezésére. Az utóbbi három év alatt a városi költségvetés kétszeresére növekedett. A város rendezésére és szépítésére csak a mult évben több mint 30 millió rubelt fordítottak Az utóbbi három év alatt a novosahtinszki parkokban, körutakon, utcákon és a bányászlakótelepeken mintegy 200 ezer fát és bokrot ültettek. A novosahtinszki bányászok szeretik fiatal városukat. A munkások és mérnökök ezrei„ tanítók és tanítványaik, szívesen vesznek részt az utcák, a körutak és a terek szépítésében kertesítésében. A városi szovjetben a bányászok választottjai — fejtőgépészek, aknavájárok, ácsolóvájárok, csörlökezelők — dolgoznak. Lelkesen gondoskodnak városuk fejlesztésérőt. Jefin Ivanovics Duhanint, egy egyszerű bányászt, a 7-es számú bánya fejtőgépészét, a novosahtinszki dolgozók a Szovjetunió Legfelső Tanácsába választották. Duhanin elvtárs, a bányászképviselő már is sokat tett szülővárosáért. Kezdeményezésére Novosahtinszkba megindult az autobuszközlekedés és a távolfekvő bányák így közel kerültek a város központjához. Ugyancsak neki köszönhető, hogy az 5-ös számú bánya mellett és Antipovka lakótelepén új iskolákat építenek. Duhanin elvtárs kezdeményezésére gyorsan elkészült a nyári filmszínház is. Boldog alkotóéletet élnek a novosahtinszki bánysázok ifjú városukban, mely a sztálini korszak egyik büszke, gyönyörű szülötte. B. Boriszov A CSEMADOK központi titkársága új helyiségekbe költözött és | címe: Bratislavj:, ul. Červenej Ar! i mády 38, sz. Teleionszám a régi (335—96.) tanuláshoz, vagyis újabb iskolákat nyisson. Jólképzett szakembereket, művezetőket, mérnököket, tanítókat, tanárokat, kultúrmunkásokat, művészeket várnak iskoláinkból. Ezek taníttatása, kiképzése most a döntő! Nézzük meg tehát, hogy hogyan készül ezen feladatok teljesítésére iskolaügyi politikánk magyar vonalon? — Az 1951—52-es tanévben az óvodákat kibővítik. A nyár folyamán 40 fiatal_ leányt és asszonyt készítenek majd elő egy-kéthónapos tanfolyamon az óvodai szolgálatra. Ez egyben 40 új óvodát is jelent. Ugyanekkor pedig a már működő, de nem J<épesített óvónők hasonló módon szintén tanfolyamon^ vesznek majd részt, hogy meg» felelő szakoktatásban részesülhessenek és képesítésüket megszerezzék. A népiskolák és alsófokú középiskolák vonalán komoly segítséget jelentenek a most leérettségizett új tanítók. Mindezek ellenére a doígozók esti iskolájára járó és még nem képesített tanítókat, tanítónőket (kb. 300) szintén nyári tanfolyamon képezik majd tovább. Továbbá: megerősítik a szakoktatást. A nyáron, Kassán kb. 3—400 tanító vesz majd részt szakosító tanfolyamon. Főleg az orosz* szlovák nyelvoktatás es a honismeret, társadaimiismeret tantárgyainak megerősítését jelentik ezek a szakosító tanfolyamok. A középiskolák és gimnáziumok vonalán óriási változások lesznek. Az elmúlt tanévben csupán 2 gimnázium működött. Szeptembertől kezdve a már meglévők mellett 7 új gimnázium nyílik. Ezek főleg szakgimnáziumok lesznek. Pedagógiai, építészeti, elektrotechnikai, egészségügyi és mezőgazdasági iskolák. Tanerőket ezekhez az új iskolákhoz a magyarországi és bratislavai egyetemeken képzett szlovákiai magyar főiskolások most végzett csoportjából kapunk. Azonban nemcsak a tanerőket kell biztosítani, hanem a tanulóifjúság megfelelő létszámát Is. Mégpedig a megnyíló öj gimnáziumoknak mind a négy osztályára! — Iskolaügyi politikánk megoldja ezt a problémát is! — Az illetékes tanoncközpontok már hónapokkal ezelőtt megkezdték az utolsóéves ipari tanú* I lók előkészítését. Különlegesen össze' állított és megszervezett előkészítő tanfolyamokon képzik az új gimnazistákat. A nyáron pedig Komáromban 6 hetes tanfolyamot rendeznek 215 most végzett alsófokű középiskolás diák számára. Ezek a diákok most végezték el a középiskolát s a pionír-" szervezer karöltve a tanárikarral ja* vasolta őket a továbbtanulásra. A komáromi tanfolyamon előkészítik őket és koruknak, tudásuknak megfelelően a gimnáziumok felsőbb, vagyis a harmadik, negyedik évfolyamára iratkoznak majd be. Az egyetemek és főiskolák vonalán is óriási változások lesznek. Szeptembertől kezdve a pedagógiai és agrártudományi fakultásokon magyarnyelvű oktatás is lesz. De más tanszékekre is beiratkozhatnak majd a magyar fiatalok, hisz a legtöbb professzornál magyarnyelven is lehet vizsgázni. Említésre méltó továbbtanulási lehetőség lesz még az úgynevezett „távolsági egyetemeken". Ezek Bratislavában és a kerúľeti székhelyeken működnek majd. A növendékek havonta egyszer 2—3 napra (szombat-vasárnap) összefoglalóra gyűlnek majd össze. Egyébként írásbeli tananyagot küldenek majd számukra. Az alkalmazásban lévő szakemberek és tanítók ily módon továbbtanulhatnak. Mindezeket összegezve megállapíthatjuk, hogy hazánkban, szülőpártunk a Kommunista Párt vezetésével ért el ily eredményeket iskolaügyi politikánk, mely ma hathatós biztosítéka az ifjúság szocialista nevelésének. Ifjúságunk előtt soha nem álmodott lehetőségek, távlatok állanak. Az iskolák — kezdve az óvódáktól az egyetemig nyitva áll ifjúságunk előtt Munka, kenyér, biztos jövő vár minden fiatalra. Tegyük mérlegre Iskolapolitikánk eredményeit. Hasonlítsuk össze a múlttal! Soha nem tapasztalt új dolgokat láthatunk! Véssük tudatunkba Jftl, hogy ez az új élet a munkásosztálynak, > Pártnak köszönhető. Ne felejtkezzünk el erről napi munkánk közben se. Bizonyítsuk be munkánkkal, életünkkel, hogy az új élet jogos tulajdonosai vagyunk és mindenkor tettrekésren állunk a Párt mögött, Gottwald és Široký elvtársak mögött, — harcban minden régi. elavult ellen, — harcban ar ú (ért, — harcban az életért, a békéért. Hrubják Emii,