Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)
1951-07-01 / 153. szám, vasárnap
1951 július 5 ÜJ SM 5 BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG Fokozzuk békeharcunkat! Mi dolgozok nem engedjük, ' A CsOSz IX. kongresszusa után bátrabban és gyorsabban fejlesszük a hadsereg testnevelését liogy mindazt, amit eddig felépítettünk az imperialisták megsemmisítsék Tíz éve annak, hogy megkezdődött a borzalmas világháború, amelyet a kapitalisták Hitlei Németországa közreműködésével indítottak a Szovjetnió, a világ első szocialista állama ellen. Tekintsünk csak vissza a múltra. Láthatjuk, hogy Németország volt a kezdeményező az elmúlt két világháborúban. Mi is rejlik amögött, hogy Németország voit a háborús tűzfészek Európában? Nc gondoljuk azt, hogy talán a német dolgozók voltak a háború kezdemenye^ői és ne gondoljuk, hogy a német dolgozók szívesen küzdöttek és harcoltak a fronton. De, mért is harcoltak volna? Talán azért, hogy a nagytőkések olyan, mint pl. Krupp, a fegyvergyáros, a vagyonát megvédjék? Nem, kényszerítve volt a német dolgozó, hogy saját dolgozó társait pusztítsa, mert Hitler diktátori Németországa teljesen a kapitalisták érdekeit szolgálta. Egyszóval az első világháború és a második még szörnyűbb világháború szintén a kapitalisták lelkén szárad. Tekintsünk csak vissza az elmúlt háború eseményeire Jól tudjuk, hogy a második arcvonal már csak akkoi született meg, és az angol-amerikai csapatok csak akkor szállták partra nyuga'on, amikor a Szovjetunió hős hadserege már Lengyelországban volt, felszabadította Romániát, Bulgáriát és Magyarországon vonult előre és mniden oldalon térdre kényszerítette Hitler hordáit. Nagyon jól tudjuk azt is, hogy míg nyugaton negyvenöt náci hadosztály harcolt, az angol-amerikai katonák ellen, ugyanakkc r az összes és leg jobban fölszerelt páncélos alakulatokat a keleti frontra dobták A hős szovjet katonák elien 250 hadosztály küzdött, így nézett ki az a segítség, amelyet az angol-amerikaiak adtak a Szovjetuniónak. Az angol-amerikai kapitalisták a német kapitalistákkal együtt úgy tervezték és úgy gondolták, hogy majd így meg fogják állítani a Vörös Hadsereget és ők fogják elfoglalni Németországot. A kapitalistáknak ez az aljas terve meghiúsult, mert a dicső Vörös Hadseieg kitartó és bátor katonái nagy iramban behatoltak Németország fővárosába. Berlinbe. Mi történt ezután' A nagyhatalmak egyezményt kötöttek és az egyezmény egy pontjába belefoglalták, tía a világbékét meg akarjuk őrizni, Németországot le kell fegyverezni és egyesíteni az országot, hogy az egységes, demokratikus Németország ne a háború tűzfészke legyen, hanem új jövőt alkotó békebástya Európában. Ezt az egyezményt a nyugati hatalmak nem tartották be Nem, hogy lefegyverezték volna Nyugat-Németország hadseregét, hanem a háború elítélt, vére* gyilkosait szabadlábra helyezték. Szabadon eresztették azokat a gyilkosokat, akiknek kezén milliók vérj szárad. Mennyi ártatlan gyermek, anya. fiatal és öreg pusztult el iszonyú kínok között a gázkamrákban. Ezekből a gyilkosokból és a régi SStisztekből toborozzák össze a kapitalista urak Nyugat-Németország újabb hordáit. A nagyhatalmak közül egyedül a Szovjetunió tartotta be a megkötött egyezményt. Kelet-Németországban megszűnt már a munkdsnyomor és a munkanélküliség Kelet-Németország dolgozó népe épfti országát, építi a szebb és boldogabb szocialista jövendőt. A békeszerető Szovjetunióval az élen a népi demokratikus országok és az egész béketáboi tiltakozik NyugatNémetország fel fegyverzése ellen. Tiltakozik Nyagat-Németország dolgozó népe, a«iint a békeszavazásckból kitűnik. De nemcsak ezek tiltakoznak, hanem tiltakoznak az összes kapitalista országok dolgozói is. Egyedül a vérengző, pénzéhes kapital'sta urak azok akik nem törődve rp'lüó ember pusztulásával háborúba akar'* 1' taszítani a világ békecT^retn néi>é' H'ába erőlködnek ""van. mert Sztálin elvtárs szavai szerint: „A háború elkerülhető, ha a dolgozó nép kezébe veszi a béke megvédésének ügyét." Igen. a dolgozó nép erős akarata és harca a békéért meg is fogja akadályozni, hogy a kapitalisták aljas terve sikerüljön. Mert mit jelentene számunkra a háború? Hogy amit már idáig a szocialista építés keretén belül a dolgozó nép kiharcolt, épített, azt tönkretennék és így hátráltatnák a szocializmus fejlődését. Ezért fontos és szükségszerű a béke megvédése. Dolgozóink tudatában vannak, hogy a háború csak nyomort, pusztulást és szenvedést hozhat, Még fel sem száradtak azok a könnyek, amelyek a borzalmas elmúlt háború alatt a szenvedő anyák, feleségek és gyermekek szemeiből kicsordultak és talán még sok helyen láthatók a háború nyomai, tönkretett házak, bombatölcsérek. 6tb. Mi dolgozók nem akarunk többé a szirénák üvöltésének hallatára óvóhelyekre szaladni és nein engedjük, hogy gyáraink és mindaz amit a dolgos kezek idáig felépítettek, bombák martaléka legyen. Nem is tudom kifejezni, — mondja Pintér György előmunkás, a partizán Szlánszký II. szénbánya kovácsa, — hogy milyen öröm fogott el akkor, amikor én is aláírtam a békeívet és ezzel én is segítettem a közös célt és megerősítettem a Szovjetunió vezette hatalmas béketábort, amelyet a kapitalisták soha megdönteni nem fognak és így megteremtik a Szovjetunió vezetésével a tartós és örök békét. Nagyon sokat tudnék mesélni a kapitalisták elnyomó politikájáról, — meséli Pintér elvtárs, — Mint a szocializmus harcosa, a második világháborút Franciaországban szenvedtem végig. Borzalmas rágondolni arra a sok szenvedésre és bizonytalanságra, amelyet 1940-ben, amikor Hitler fasiszta hordái megtámadták Franciaországot, elszenvedtünk Feleségemmel és kisíiammal együtt a legszükségesebb csomagokat gyermekkocsira rakva menekültünk a háború elől. De hiába volt minden, mert a háború elől menekülni nem lehet. A háborúi meg kell akadályozni és azért a békéért küzdeni kell nekünk, dolgozóknak, munkánk állandó fokozásával, a többtermeléssel, ezzel járulunk hozzá a legjobban a béke megszilárdításához. Igen, Pintér elvtárs! Ha a dolgozók munkájukkal és újítójavaslataikkal fokozni fogják a termelékenységet, mindig gyengébb lesz a gaz kapitalisták hatalma. — Miért jött Csehszlovákiába vissza Franciaországból, Pintér elvtárs? — kérdem. — Hát erre röviden Í6 válaszolhatnék , — mondja Pintér elvtárs, — de nem árt, ha • egy kicsit beszámolok a francia munkásság életéről. Még a második világháború előtt, amikor a francia kapitalizmus az őrült fegyverkezésben némileg foglalkoztatta a francia munkásságot, még akkor sem volt az összes francia dolgozóknak munkalehetősége. Igaz, hogy abban az időben a francia munkásság nem egyszer sztrájkokkal, szabotázszsal harcolt, úgyhogy a kapitalisták kénytelenek voltak engedményeket adni. Számtalan esetben tüntettek a francia dolgozók a háború ellen, követelték, hogy ne fegyvereket, hanem közszükségleti cikkeket termeljenek és tüntettek a háború, a kapitalista érdek ellen, de a felelet rendőrgumibot és a fasiszta hadsereg által rendezett vérfürdő volt. Ezeket vezényelték ki a munkásság ellen. Ilyen volt a francia dolgozók élete a második világháború előtt. De mi állandó harcot folytatunk a kapitalisták ellen. A háború kitörésekor, ha nem történik árulás és nem börtönzik be a francia dolgozók legjavát, a francia munkásság kezébe vette volna az ország védelmét. Azonban a kapitaMsták inkább vállalták Hitler fasiszta hordáit, és azt. hogy tönkreteszik az országot, semhogy a munkásság kezébe kerüljön a hatalom. A háború után még mindig nehezebb és nehezebb lett Franciaországban T dolgozik sorsa, A gyárak leálltak, az üzletekben csak úgy hemzseg az amerikai „segítség", a Marshali-segély keretében behozott rágógumi és egyéb csecsebecsék. Minél több megy a kapitalisták zsebébe, annal keservesebb a dolgozók élete. 1947-ben már csak tengettük az életünket, mert ai órabérek mindig alacsonyabbak lettek és az árak egyre emelkedtek. Mivel feleségem Csehszlovákiából való, sikerült, mint reemigránsnak 1947 júliusában Csehszlovákiába települnünk. Óriási különbség van az ottani dolgozók helyzete és a mi dolgozóink helyzete között Attelepülésem után nagyon rövid idő múlva munkát kaptam, mint bányakovács, havi 8— 9000 korona fizetéssel. Nincs is gondja a feleségemnek, hogy miből lesz holnap az ebéd. Nemrég adtam be két újító javaslatot — mondja büszkén Pintér elvtárs, — amiért már kaptam 5000 korona jutalmat. (Itt azonnal megjegyzi Pintér elvtárs, hogy az újítójavasalaton nemcsak azért dolgozott, hogy megkapja a jutalmat.) Büszke vagyok rá, hogy ezzel is segítek a szocialista közösségnek és erősítem a békét. Pusztuljanak az imperialisták a lakájaikkal együtt és ne zavarják ezt a békés életet, amelyben élünk és ne tegyék tönkre gyermekeink örömteljes, boldog jövőjét. Mégegyszer meg kell, hogy említsem, hogy a háború e'ől nem lehet menekülni, de ha mi dolgozók vesszük kezünkbe a béke ügyét, nem is kell menekelnünk, mert akkor meg tud juk akadályozni a háborút és meg tudjuk védeni a békét. Boldogan írtam alá a Nyugat-Németország felfegyvei zése elleni szavazólapot, mert jól tudom, hogy erősek vagyunk és jól tudom, hogy a Franciaországban élő dolgozótársaim szintén erős hittel é6 bizalommal hisznek abban, hogy a békeszerető Sztálin elvtárssal az élen, a nagy Szovjetunió, a hatalmas béketábo< erős akarata legyőzi és keresztülhúzza a kapitalisták háborús terveit. Az elmúlt napokban tartották meg a ČOS IX. kongresszusát. Népi kormányunk, a Szovjetunió és a népi demokráciáit országainak küldöttei, a kapitalista országok haladószellemii munkás sportszervezetei képviselőinek jelenlétében a kongresszus küldöttei — a legjobb funkcionáriusok és kiváló sportolók — értékelték eddigi munkájukat és a megújhodott népi Szokol további vonaláról és feladatairól tárgyalták. A megújhodott Szokol kongresszusa összefoglalta tagjai százezrejnek eddigi eredményeit, amelyek különösen a bratislavai III. országos értekezlet óta mutáatkoztak nagy mérték, ben. Ezek az eredmények, amelyeket a küldöttek viharos lelkesedéssel fogadtak, a Szokol életében a tyrši képesítő jelvény 118.000 új viselőjét, 370.000 új tagot, 1570 új szokolegy. séget, 5246 szokolkört, 819.000 résztvevőjét a győzelem váltófutásánali és a békementelés 3 és fél milíió résztvevőjét jelentjk. Ezv*il a fokozott ak. ti vitással a Szokol tartalommal tölti meg az egységesített testnevelési sport legjobb barátjának és tanítójának, Klerrient Gottwald köztársasági elnök elvtársnak jelszavát: „Testnevelést a legszélesebb rétegekben!" Különösen rohamos fejlődést mutatott fel a Szokol Szlovákiában, ahol éppen Klement Gottwald köztársasági elnök elvtárs még a múltban lerakta a népi testnevelés megdöntethetetien alapjait. Hiba volna azonban. — amint ezt a IX. kongresszuson mondott beszámolójában Ludvig Svoboda hadseregtábornok, kormányelnökhelyettes és a testnevelés és sport állami hivatalának vezetője felhozta. — azt gon. dőlni, hogy ezek a sikerek csak a Szokoléi, csak az új és természetesen sikeres munkaformák eredményei és közben nem venni észre azokat a külső feltételeket, amelyek lehetővé tették a sikerek elérését, nem látni a sikereket szoros összefüggésben népi demokratikus államunk új körülményeivel, összefüggésben a szocializmus felépítésének kérdésével, a nagy építő sikerekkel, amelyeket népünk ezen az úton elért, lényeges különbség van a körülményekben, amelyek között testnevelésünk és sportunk a München előtti köztársaságban és amelyek közt ma fejlődik. Azok » sikerek, amelyeket a megújhodott Szokol ennek a nagy és haA Szovjet Hadsereg dicső tetteiből: A s ejtőernyős 1941 november. Halkan, fojtott motorral repül egy hatalmas szovjet gép. Ejtőernyősök ülnek benne. A parancs: meg kell semmisíteni a fasiszták bombaraktárait, amelyekkel Moszkva ellen készülnek légitámadásra. A repülőgép most hatolt át az arcvonal fölött. Ugatnak az ellenséges légelhárítók. Az egyik légelhárító lövedék izzó sziliánk jaj felgyújtják Michail Arkiszján parancsnok ponyvatáskáját, amelyben a robbanóanyagok vannak. Arkiszján egy percig sem gondolkodik, odaveti magát a gép ajtajához, kitárja és égő fáklyaként ugrik ki a gépből. Zuhan, egyre zuhan. Addig nem nyitja ki az ernyőt, amíg a lángokat el nem fojtotta. Közeledik a föld. Leszálláskor odavágódik egy fa törzséhez, lába megsérül. Rc-ttenets fájdalom hasít a fejébe, egy pillaftatig tántorogva kapaszkodik a fába, majd belegabalyodva az ejtőernyő zsinórjába, végigvágódik a földön. Elveszti az eszméletét • Amikor magához tért, csak erre gondolt: teljesíteni a parancsot! Két napig kúszott sérült lábával, de rátalált a célra. A németek egy volt sörgyár terü!e>tén helyezték el az egyik bombaraktárt. Szürke deszkakerítés vette körül a gyárat. Arkiszján rést vágott késével a kerítésen és átmászott rajta. Hevesen dobogó szívvel figyelte az őrök járkálását. Most minden ezen a percen múlott ... Sikerült! Átvágta magát! Tűzoltólétrán a padlásra jutott, onnan pedig leereszkedett a gyárba. • A hatalmas gyárban polcok húzódtak a falak mentén, a polcokon nehéz bombák sorakoztak. — F.zt mind a mi drága Moszkvánknak szánták, — gondolta Arkiszján. Nem volt nála robbanóanyag. Elégett mind a hatalmas zuhanás közben. A sötétben ide-oda botorkált, minden lépés, minden mozdulat új halálos veszedelmet rejtett magában. Végre, az egyik helyiségben egy gyutaccsal töltött ládára bukkant. A gyutacsot becsavarta egy bombába. Deszka segítségével farkára állította a bombát, majd kötelet dobott az egyik födémtartó vasrúdra és pontosan a bombafej fölé akasztotta a vasdarabot. Ezután ismét becsavarta a gyutacsot. Az egyik ládában olajos papírt talált, amelybe a robbanógyutacsot csavarták. A papírt hosszába szeletekre hasította, odakötötte a lelógó kötélhez és meggyú^otta a végüket. Azíán rohanni kezdett. Sebesült lábával rohant a havas mezőn, hogy minél messzebbre jusson a raktártól'. Minden egyes lépésnél újabb, kegyetlen, szinte embertelen fájdalom hasított a lábába. Rohanása inkább tántorgás volt, mipt futás. A bombaraktár ablakábó! a kerítések mögött, apró kis lángok villantak fel. Észrevették... Az őrség golyózáport zúdított feléje. Az egyik őrtoronyból megszólalt egy gépfegyver. Arkiszján szinte belefúrta magát a hóba. Meg akarta várni, hogy tudta-e teljesíteni a parancsot. Hirtelen, mintha tűzhányó törne ki, hatalmas, fülsiketítő robbanással levegőbe repült a bombaraktár. Arkiszján egy pillanatra látta, a levegőbe repülő a'aktalan tömegeket, a téglákat, és a lángnyelveket. Aztán újra elvesztette az eszméletét. • Mikor egy hét múlva sikerült átvergődnie az arvonalon, büszkén jelentette: Százados bajtárs, a parancsot végrehajtottam! (Kozsevnyikov elbeszélése nyomán.) I ladószeUemű szervezetnek kiépítésé, ben elért, arról is beszélnek, hogy dolgozóink tízezreinek munkáját az új Szokol iránti szeretet, hazánk, Klement Gottwald köztársasági elnök. nagy példánk, a Szovjetúnió és ; a béke zászlóvivője, a hatalmas Sztáj lin iránti szeretet irányította. Egységesített testnevelésünk és sportunk példaképe a szovjet testnevelés a Szo. kol számára a tapasztalatok és Ismeretek kimeríthetetlen forrását jelenti, amely tapasztalatok a mi funkcionáriusainkat a munka új, jobb és haladóbb szellemű formáira tanítják. A szovjet testnevelési munkások nagy példája magával ragadta a megújhodott Szokol tagjait is, hogy aktívabb tevékenységet fejtsenek ki a szocialista testnevelés és sport kiépítésében. A népi Szokol történőim! jelentő, ségű IX. kongresszusa szilárd és világos vonalat tűzött ki. Nagy feladatait. amelyek rá várnak, teljesíti, mert nincsen szebb munka a Szokol tagok számára, mint azon dolgozni, | hogy a Szokol a haza szilárd támaszává váljon, hogy még jobban meg| közelítse nagy példáját, a szovjet testnevelést. Ezért a Szokol még jobban kiterjeszti a testnevelést és a , sportot az összes dolgozók és az if• júság között, hogy ne legyen egyet, len olyan üzem, iskola, vagy falu sem, ahol nem látszana meg a Szokol szervezetének működése. Különösen az üzemekben a Szokol a dolgozók számára örömteli és erőt nyújtó légkört teremt meg munkájuk szempontjából. A Szokol az ifjúságot és a felnőtteket is fizikailag egészséges, erkölcsileg és lelkileg fejlett, politikai, lag öntudatos emberekké neveli, akik a szocializmus lelkes építőivé válnak, akik forrón szeretik hazájukat, akik a dolgozó nép és minden nemzet hűséges barátai és forró szeretettel viseltetnek Klement Gottwald köztársasági elnökünk. Kommunista Pártunk és felszabadítónk, valamint legnagyobb szövetségesünk, a nagy Szov jetúnió iránt. A Szokolban felnőnek a béke megfélemlíthetetlen. felkészült i harcosai, az imperialista háborús uszítók és minden reakciós szövetségesünk kérlelhetetlen ellenségei. Azok a sikerek, amelyek megmutatkoztak az egységesített testnevelési sport működése során, visszatükröződtek elválaszthatatlan részében — a hadsereg testnevelési és sport, munkájában. A IX. kongresszus után, amelyen néphadseregünket a példás katonák, sportolók és tisztek, a testnevelési vezetők és a tábornokok képviselték, nagy és felelősségteljes feladatok várnak a hadsereg testnevelésére is. Elsősorban fokozott mértékben kell a munkában érvényeríteni a dicső szovjet hadsereg testne velési és sportmunkájának tapasztalatait. Mind nagyobb mértékben kell kiterjeszteni a testnevelést és a sportot a néphadsereg tagjainak széle* tömegei között, be kell őket vonni az aktív tevékenységbe, hazánk és a világbéke sokoldalúan képzett, öntudatos védelmezőivé kell őket nevelni. Hogy a hadsereg a testnevelés és sport terén teljesítse ezeket a nagy feladatokat, szükséges lesz még nagyobb igyekezetet kifejteni a tömeges testnevelés megszervezés/'ben. Epúgy, mint a polgári testnevetést, helytelen volna elszigetelni a Nemzeti Arcvonal többi alkotórészétől, ugyanúgy nem jelenthet sikeres mun_ kát a hadseregben sem a Szokol-bizottságok és a testnevelési előkészítéssel megbízott vezetők önálló, elszi. getelt munkája, amely nem támaszkodik az egység többi alkotó szerv ére. különöse a CsKP és a OsISz ala. knlati szervezeteinek segítségére. Az egységesített testnevelés és sport építésének hiánya, hogy nincs mindenütt elégséges mértékben meg. valósítva a Szokol alsó alapvető részeinek egyiittmunkálkodása a hadsereg testnevelési és sportműködésével. Jó példát szolgáltat azonban Olomouc és Pardubice, ahol ez az együttmunkálkodás nagyon lói fejlődik és egész egységesített, testnevelésünk, nek, valamint sportunknak nagy sikert jelent. Ezen a téren a kongreszSTUS utáni munka során gyorsabb és biztosabb léptekkel kell munkájukban haladnlok mind a Szokol.csoportoknak. a járási é« kerületi Szokolbizottsáeoknak. mind az egyséirek SzokoI-b'zotteágRimk. az egységek testnevelési vezetőinek. Az egységesített testnevelés és sport pol?ári része előtt énú»ry. mint Jrwlseregbeli része eló'ťt r>z a feladat áll, bo«ry közös igye , i'«"» < >ttel a haza és a K**ö-r*t' >T :e«, *oke"-ft«t!>u f"''«tt x-^-datos építőit, harcosait neveljék ld.
