Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-05 / 156. szám, csütörtök

1951 július 5 ÜJ SM 5 r r HARCBAN A TERMES BETAKARITASAERT A dőgősi állami birtokon befejezték az őszi árpa cséplését Az ember bármerre is jár, mindenfelé aranysárgára érett kalászok hengerét látja. A szép, telt búzakalászok nehézkesen bólogatnak az esti gyenge szellőben. A dús kalászok hirdetik mindenfelé az elkövetkező aratás bő6égét. Több helyen megállok, hosszan elnézegetem a búza-, rozs-, árpaföldeket. Önkéntelenül is eszembe jut, hogy valamikoi ilyen nagy tábla vetéseik csak a nagybirtokosoknak voltak. Csak egy ember mo-ndhatta magáénak és büszkén, dagadó meglel sétált közöttük. Bár egy kasza- vagy kapavágást sem csinált a földjén, mégis saját érdemének tudta be, ha jó termés volt a földjén. A szomorú múltnak az emlékét" iparkodtam elhessegetni magamtól, mint a rossz álmot, mint nyomasztó álomtól iparkodtam megszabadulni tőle. Hosszasan bámultam előre a meszszeségbe, a látóhatár szélén valamilyen füstfelhőt láttam úszni a levegőben. Mikor közelebb értem, láttam, hogy egy kazán kéményétől származik a füst. Mikor .egészen közel kerültem, már tisztán hallottam a cséplőgép zúgásának kellemes hangját. Itt már csépelnek, gondoltam magamban, de hogy mit csépelnek, azt még nem tudtam. Odaköszönök a cséplőgép mellett szorgoskodó munkásoknak. Kezdtem érdeklődni, hogy melyik birtokhoz, vagy Egységes Földműves Szövetkezethez tartozik ez a földterület? Tőlük tudtam meg, hogy a Dögös nevű állami birtokon vagyok. A munkások közül előlép egy idő»ebb bácsi, Perlecki Imre, Fekete szemüveg van rajta, izzadság csorog a homlokán, miko' megszólal. — Ma reggel fejeztük be az őszi árpa cséplését és most már köményt csépelünk. Kezdtem érdeklődni, hogyan fizetett az árpa hektáronként. A munkások arcán láttam, hogv nincsenek valamivel megelégedve. Végre egyik is szólt valamit, a másik is és megtudtam, hogy 9.1 hektár földön 300 mázsa őszi árpájuk termett. Gyorsan kezdtem fejből számolni és ki is mondtam hektáronként 32—33 mázsa átlag termést értek el. Ekkor Fiaskó János, 50—53 év körüli munkás szólt közbe. — De elvtárs, mi nem 32—33 mázsát akartunk elérni, hanem legkevesebb 40 mázsás átlagot hektáronként. De a sok esőzés következtében feltört a talajvíz és az árpavetésünk nagy része vízben állt. Ez lett az oka, hogy csak 33 mázsát tudtunk kitermelni hektáronként. Az őszi árpa aratását a mult héten végezték el. Az árpavetés sok helyen ledőlt. Ezért körülbelül másfél hektáron kézi kaszával kellett learatni. Mikorra az árpát learatták és keresztekbe rakták, a tarló felszántása is megtörtént. A felszáotott tarlót azonnal bevetették takarmányborsóval Kell a takarmány a'120 marhának, hogy a napi 1100—1200 liter tejhozam ne csökkenjen, hanem inkább emelkedjék. A hét végén a birtok dolgozói a rozs és a búza aratását kezdik meg. Mivel az idő most a gabona érésére nagyon kedvező, bíznak benne, hogy amit az árpánál a talajvíz miatt vesztettek, a búzánál be fogják tudni pótolni. A birtokon az aratást saját gépeikkei és saját traktorosaik fogkják elvégezni. A veriekényi traktoros brigád rosszui végzi munltájját A vezekényi szövetkezet tagjai, mikor megtudták, hogy az Uj Szó munkatársa vagyok, nagy bizalommal fordultak hozzám Pollák elvtárs, a szövetkezet gazdája, elmondta, hogy az őszi árpát már learatták. A szövetkezetnek 20 hektár őszi árpája volt, amit a galánta: traktorállomásról kivezényelt Köböl Lajos traktorosbrigádja aratott le. Az aratógép kezelőit, szintén a traktorállomás adta a vezekényi szövetkezetnek. És miért nem a szövetkezet embereit ültették a gépekre? — kérdezem. Pollák gazda így felel: Hogy miért nem, hát azért, mert a mult évben a galántai traktoráltomásnak a szövetkezet tagjai közül adtunk gépkezelőt az aratáshoz. A traktorállomás a mult évtől még a a mai napig sem fizetíe ki a munka után járó bért. Ha a szövetkezet akart valakit küldeni gépkezelő tanfelyamra, akkor azok azt felelték: Nem akarunk mi is úgy járni, mint Racskó Mihály és Molnár András, hogy a mult nyári fizetésüket még ma sem kapták meg. Ez nagy hiba, hogy nem a szövetkezet emberei végzik az árpa aratását! Mert úgy látszik, hogy Köböl Lajos brigádja nem végzi szívvel lélekkel a reá bízott nagy feladatot Nem tekintik a szövetkezet érdekeit saját érdeküknek is, mert ha a Galántáról kirendelt traktorosbrigádnak is az volna a célja, ami a szövetkezet dolgozóinak, akkor a legnagyobb munkaidőben, mikor az aratás is már a nyakukon van és még a takarmány kaszálással sem végeztek, nem hevernének bent a traktorállomúson ketteséveL A szövetkezet dolgozói tovább panaszkodnak, hogy a traktoristák a 20 hektár őszi árpából csak 18 hgktárt arattak le. A két hektárt pedig a szövetkezeti tagok kézi kaszával vágták le, mivel a traKtoristák szerint géppel nem lehetett learatni. A szövetkezet vezetőségével kimentünk a learatott területre, velünk jött a traktorosbrigád vezetője, Köböl Lajos és Manek István traktcos is. Meggyőződtünk arról, hogy természetesen a 2 hektárt is lehetett volna géppel aratni. De amikor megnéztük azt a 18 hektárt, amit géppel arattak le, hát mindnyájunknak a haja az égnek állott. Sokhelyütt az árpának csak éppen a kalászát vágta le a gép. Ezt nem lehet teljesen a traktoristák rovására jegyezni, mert ebben a szövetkezet vezetősége is hibás, mert látták, hogy az árpa le van dűlve és hogy traktorral nem lehet learatni. De abban, hogy egy nap alatt három ember nem bírta bekötözni azokat a kévéket, amiket bekötözetlenül szórtak széjjel, ebben már súlyos mulasztást követtek el a traktoristák. Megtörtént az Í6, hogy a gépből kifogyott a kötöző spárga, de a gondatlanság, a nemtörődömség miatt csak akkor álltak meg a géppel, mikor már 18—20 kévét is kidobott a gép kötözetlenül. Azt gondolták, hogy az a három ember, aki a traktoristák gondatlansága miatt egy napig csak a bekötözetlen kévékkel dolgozott, majd köszönömért csinál'.a azt meg? A traktoráüomás köteles az általuk okozott kárt megfizetni. Köböl István, a brigádvezető azzal védekezik, hogy a traktoristáknak nincs kedvük dolgozni, mer nem kapnak természetbeni járandóságot, mint az Egységes Földműves Szövetkezet többi tagjai. Manek István traktorista pedig ahelyett, hogy elismerné, hogy hibát követett el, hetykén kijelenti: Csinálja az, aki jobbsn tudja, én akkor sem megyek kapálni, ha nem leszek traktorista. Tehát ez annyit jelent, hogy továbbra sem hajlandó nagyobb gondot fordítani munkájára. Bízik abban, hogy nem fog kapálni menni, ha nem is lesz traktorista. Az eirész beszélgetés, vitatkozás lefolyásából az a meggyőződésem, hogy a Vezekényen dolgozó traktorista brigád poliiikailag nagyon vissza van m-radva. Ez annak a jele, hogy a gr! íntai traktorállomás vezetősége nem fektet kellő súlyt a traktoristák politikai felvilágosítására. Vagy az is lehet, hogy a traktorállomáson valamilyen reakciós egyén lapul, aki mindenféle alattomos fondorlattal akar ártani a traktoristákon keresztül szoci?l:sta mezőgazdaságunknak. A munka hátráltatásával és roszszul végzett munkával akarja szabotálni a jó termés sikeres betakarítását. A hét végén V'zke'eten is meáke*dik az aratást A vízkelétj Egységes Földműves Szövetkezet befejezte a növényápolási munkákat. A szövetkezet tagjai készülnek a nagy aratásra. Olyan aratásra, am'lyet még Vízkeleten eddig nem láttak. A vízkeleti egyénileg gazdálkodókat már eddig is csodálatba ejtette a szövetkezet földjeihez tartozó dús gabona táblák. A szövetkezetnek van 161 hektár búzája, 142 hektár tavaszi árpa, 20 hektár rozs és 3 hektár zab. Az aratást és cséplést 6 drb önkötözőgéppel és 3 cséplőgép segítségével fogják elvégezni. Az aratást a •te'v szerint júiius 7-én kezdik és július 14-én fogják befejezni. A vízkeleti szövetkezet tagjainak örömét a mostani jó idő is fokozza. Tibencki István meg is jegyezi: A vetéseink olyan szépek, hogy ilyet régen nem láttam. Hektáronként 30 mázsás terméshozamot várunk. De a mostani jó időjárás, mivel nincs nagy meleg, a hektárhozam emelkedéséhez is nagvban hozzájárul. A kalászokban a szemek rendesen kifejlődnek, nem úgy, mintha hirtelen forróság jönne rá és akkor a szemek nem bírtak volna rendesen kifejlődni. Hamarább beéitek volna, illetve csak összesülte-k volna. A szövetkezet tagjai iparkodnak mindent elkövetni, hogy a termést a legrövidebb idő aiatt a magtárba szállítsák. Ehhez a vízkeleti ifjúság is nagy segítségükre lesz. Azok az ifjak, akik Vízkeletről nem járnak munkába, teljes mértékben bekapcsolódnak az aratásba. Azok pedig, akik valamilyen üzemben dolgoznak, munkájuk elvégzése után, amiben csak lehet, segítenek az aratásban dolgozóknak. A vízkeleti ifjúság tudja, hogy ha dolgozik, saját magának dolgozik, saját magának építi a szebb és a boldogabb jövőt. SZARKA ISTVÁN. Traktorosaink szovjet kombájnokkal dolgoznak Az ógyallai traktorállomás kombájnbrigádja, amelyet, Csontos István gépész vezet, pontos tervet készített a két vontatós kombájn szamára, amelyet az ógyallai traktor;'IIamás rendelkezésére bocsátottak. Az állomás vezetője és a kombájnbrjgád tagjai elhatározták, hogy a két kombájnt összekapcsolják, hogy ezáltal teljes mértékben kihasználják a nagy „Sztálinyec 84"-es traktort. Ez az agregát egyszerre 10 métert fog el és egy óra alatt két és fél hektárt learat. Ez annyit jelent, hogy 10 órás váltás alatt 25 hektáron elvégzi az aratást. A kombájnokat vontató traktort Koján András az ógyallai traktorállomás traktorosa vezeti. A brigád tagjai azon gondolkoztak, hogy lehetne elejét venni a felesleges időveszteségeknek, a gabonának a kombájnokból a pótkocsikba való átrakása mellett. Sikerült is megoldást találniok, mégpedig olyan módon, hogy a pótkocsikat úgy helyezik el a kombájn mellett, hogy a gabonát menetközben át lehet rakni rájuk. A kombájn-agregátot összesen 9 ember látja el: 2 gépész, 4 szalmás, i 2 gabonaátrakodó és 1 traktoros. Ebből kitűnik, hogy a kombájnI munka tényleg nagy Idő- és munkamegtakarítást jelent. Az ógya'lai járásban a szövetkezetek nagvobbrésze már kérte az ógyallai traktorállomáson, kombájn segítségét. Ez arról tanúskodik, hogy szövetkezeti tagjaink meg vannak elégedve azbknak a gépeknek a munkájával. amelyet a testvéri Szovjetunió küldött nekünk. A nánai állami birtokon 40 mázsás hektáronkénti őszi árpatermést értek el. A nyitral kerület déli járásaiban már befejezték az őszi árpaaratást. Június 29-én már az északi járásokban is, mint például a surányi, a niilanovcei, a komjáti és a besenovi járásokban is hozaáláttak az őszi árpa aratásához. A nyitrai kerületben az egyes községek jól felkészültek az aratásra. 194 EFSz-ben megalakították 410 állandó munkacsoportot. Sőt mi több, 130 olyan községben is megalakították az aratási munkacsoportokat, amelyekben EFSz még nem működik. Az idén nagyon jó termés mutatkozik. Az őszi árpa is nagyon jól fizetett. A nánai állami birtokon például hektáronként 40 mázsa ősrl árpa termést értek el. A kis- és középföldművesek látják a kollektív gazdálkodás előnyeit és ezért többen jelentkeznek az EFSz-be. így például a komáromi "járásban 140, a surányi járásban 60, az érsekújvári járásban pedig 46 kis- és középföldművessel növekedett a szövetkezeti tagok száma. Kerületi viszonylatban összesen 441 új tag lépett be a szövetkezetekbe. A szövetkezeti tagok pedig a magasabb típusú munkamódszerek előnyeiről győződnek meg. A lévai járásban 1 EFSz a II. típusra, két EFSz a IV. típusra és két EFSz pedig a III. típusra tért át. Hasonlóképpen az ógyallai járásban 3 szövetkezet határozta el, hogy áttér a IV. típusú munkamódszerre. A termés betakarítása után egyik legfontosabb feladat a tarlótakarmányok vetése A legutóbbi hét borongós, de nem esős, kissé hűvös-szeles időjárása rendkívül kedvező voít a gabona érésére. A dúsan és kövéren fejlődő gabonaféléknek ez az időjárás a legkedvezőbb feltételeket teremtette meg ahhoz, hogy fokozatosan beénjenek, acélos, kemény, bő sikértartalmú szemek legyenek. Éppen azáltal, hogy a gabonafélékre egész éven keresztül kedvező volt az időjárás, bőven volt csapadék s így a jó talajelőkészités, a bő trágyázás és műtrágyázás következtében a kalászosok rendkívül kövéren fejlődtek, sok helyen meg is dűltek, — fennállott az a veszély, különösen pedig a dült gabonáknál, hogy ha hirtelen jön a meleg, akkor a szem befullad és aszott lesz. Ez pedig súlyos veszteséget okozott volna gabonatermésünkben annál is inkább, mert minden feltétel megvan ahhoz, hogy a gazdagnak Ígérkező termést semmi károsodás ne érje. Még inkább fokozni kell törekvésünket, hogy a termést ide'ében és a legkisebb veszteség nélkül takarítsuk be Az idei termésen az elmúlt évek terméseivel szemben még inkább megmutatkozik mezőgazdaságunk fokozatos fejlődése. A jő termést, amilyen az idén van, nemcsak a kedvező időjárás tette lehetővé, mert hiszen számtalan esetben tanúi lehet, tünk annak, hogy noha a falu határa felett egyforma volt az időjárás, mégis az egyik parcellán kiváló a gabona, míg a másikon éppen hogy csak a közepes minőséget éri el. Ez pedig azt bizonyítja, hogy ahol jó a termés, ott jó v

0lt a talaj előkészítése ia, szakszerű és bő volt a trágyázás és a műtrágyázás, a vetést idejében és jól elvégezték s tiszta, nemesített vetőmagot használtak. Éppen azért, mivel most a ter. mésben a jó talajelőkészítésnek gazdag eredményét látjuk, ennek arra keli bennünket serkenteni, hogy az eddigi tapasztalatok felhasználásával már most az idei termés betakarításával egyidőben megteremtsük az előfeltételét a jövő évi még jobb termésnek. A jó talaj előkészítés pedig most a tarlószántással kezdődik Hogy az idejében végzett tarlószántás a termésre milyen nagy befolyással van, azt eléggé hangsúlyozni nem lehet. Azáltal, hogy a tarlószántást, rögtön a kasza után elvégezzük s a talaj felszínét porhanyósra tesszük, elérjük, hogy azt a kevés nedvességet, amelyet termesztett növényeink még meghagytak, megőrizzük s ezáltal megadjuk a lehetőségét a talajélet érlelő munkás, ságának előmozdítására és a tarlószántás által földbe került gyummagvak kicsirázására. Az idén a sok esőzés által nagyon elszaporodott a gyom, s éppen a gyomirtás szempontjából is nagyon fontos, hogy a tarlószántást mindenütt a kasza után azonnal elvégezzék. Az aratási munkákat úgy kellett megszervezni — ahol ezen a téren még hiányok, hátramaradás mutatkozik, akkor azt a legsürgősebben be kell hozni —, hogy az aratást végző traktoros brigádok két váltásban dolgozzanak. Az egyik váltás nappal arat, a másik pedig a nappal learatott tarlót éjjel felszántja. Nemcsak a traktoros brigádoknak, de maguknak az EFSz-eknek és az aratásukat közös munkával végző egyénileg gazdálkodóknak is a legnagyobb gondot kell rá forditaniok, hogy a traktoros brigádok ezt a két váltásban való munkát, a nappali aratást és az éjjeli tarlószántást a legpontosabban betartsák. Nem szabad megengedni, hogy a tarlószántásban a legkisebb elmaradás is baálljon. Ügy kell az aratást megszervezni és irányítani, hogy a tarlószántást az aratással egyidőben, de nem az aratási munkák rovására végezzük el. A tarlószántásnak rögtön a kasza után való elvégzése annál is fontosabb feladat, mert az idén az eddiginél még nagyobb mértékben kell megvalósítani a másodnövények, a tarlótakarmányok és a zöld trágyával szolgáló növények vetését. A tarlótakarmányok vetésére a gyakori esőzések miatt az idén nemcsak a legjobb feltételek vannak meg, hanem azok mennél nagyobb területen való vetése és termesztése most életbevágóan fontos gazdasági feladatunk. Az idén a gyakori esőzések hatására nagyon jó takarmánytermés mutatkozott, de éppen a széna és a here kaszálasa idején tartó hetes esőzések következtében takarmánytermésünknek jelentős része tönkrement, elrod'hadt, vagy ha sikerült is megmentenni, akkor is tápértékéből nagyon sokat veszített. Külön része a dolognak az, hogy sok helyütt a bűnös nemtörődömség, a hanyag és rosszul szervezett munka okozta, hogy a rétek és a here kaszálását későn kezdték meg s így az esők kint a renden érték a szénát vagy a herét. Minden esetre tanulhattunk a dolgokból és megtanulhattuk azt, hogy a rét, vagy a here kaszálását ním akkor kell megkezdeni, amikor ^azelőtt is szoktuki, mint ahogyan az ellenség própagálta, hanem akkor, amikor a kaszálás ideje elérkezett, függetlenül attól, hogy az két-három héttel korábban van-e a szokottnál. Ezt a takarmányhiányt pedig csak a tartlótakarmányok vetésével tudjuk pótolni. Tekintve, hogy a minél nagyobb területeken vetett tarlótakarmányokra még akkor is szükségünk lett volna, hogy ha első kaszálás széna- vagy heretermésünket veszteség nélkül is be tudtuk volna takarítani, éppen azért mert ezekben komoly veszteségeink voltak, a tarlótakarmányok vetésére most a legnagyobb gondot kell fordítani. Minden talpalatnyi erre alkalmas területet, különösen pedig azokat a föl deket, amelyekbe jövőre majd kapások vagy tavaszi kalászosok kerülnek, be kell vetni tarlótakarmánnyal Ezen a téren is jó példával kell elöljárniok az EFSz-eknek és az állami birtokoknak. A kommunistáknak, a szövetkezetek tagjainak és az öntudatos, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak pedig feli kell venniök a harcot az ellenség káros hírverései ellen, amely azt terjeszti, hogy »tarlóba vetni takarmányt igen kockázatos dolog, mert az csak min. den tíz évben szokott sikerülni, de meg ha sikerül is, nincs abból semmi haszon sem, mert hiába, a földet becsapni nem lehet, mert úgy megszenvedi a föld, ha egy évben két termést vesznek le róla, hogy azt aztán öt évig sem heveri ki«. Az el. lenségnek ez ellen az ostoba, semmi, esetre sem helytálló híresztelése ellen ügy és akkor küzdünk a leghatásosabban, ha a valóságban a tar. lótakarmányok termesztésével bebizonyítjuk, hogy szakszerű talajmüveléssel, a vetésforgók helyes alkalmazásával és a szükséges trágya, és mütrágyamennyiség alkalmazásával, a tarlótakarmányok termesztése nemhogy csökkentené a föld termőképességét, hanem éppen ellenkezőleg, a talaj húmusztartalmát csak növeli, a gyakori talajmüvelés a földet porhanyóssá, morzsalékossá te. szi, elősegíti a talajbaktériumok te. vékenyebb munkáját. A tarlótakarmányok alá való műtrágyázással sok, sokkal több tápanyagot adunk a földnek, mint amennyit a rövid tenyész. idejű tarlótakarmány felhasznál. — Mindezeket egybevetve megállapít, hatjuk, hogy a tarlótakarmányok vetésével inkább csak növeljük a föld termőképességét. Az utóbbi időkben a húsellátásban belállott hiány előidézője azonkívül, hogy a kulákság ezen a téren a legsúlyosabb szabotálást hajtotta végre a szükségletet kielégíteni nemtudó elégtelen termelés volt Éppen ezért népgazdaságunk egyik legsürgősebb és legfontosabb feladata az állatállomány minél gyorsabb és minél nagyobb mértékben való emelése, az állattenyésztés kibővítése és az állattenyésztésnek Szövetkezeti alapokra való helyezése. A fo. kozoi,tabb és a követelményeknek, a szükségletnek megfelelő állattenyésztést pedig csak akkor tudjuk megteremteni, ha idejében gondoskodunk a szükséges és a jó minőségű takarmánymeimyiségröl is. A tarlótakarmányok minél na. gyobb területeken való vetése, az idei termés betakarításával egyidőben a legfontosabb feladatunk legyen. A most következő időszakban dolgozó parasztságunk harci feladata, hogy az idei termés veszteség nélküli betakarításával dolgozó né. pünk egész évi kenyérellátását, a tarlótakarmányok vetésével pedig a szükségleteinknek megfelelő állat, állomány megteremtéséhez szükséges, bőséges takarmánymennyiséget biztosítsa. (b. L) A