Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-27 / 174. szám, péntek

Akik az uj nemzedék nevelésére készülnek Népi demokratikus köztársaságunkban, ahol a 6Zocia. u építése egyre nagyobb lendületet vesz, az ú i szakemberek százezreire van szükség- Olyan szakemberekre, akiknek a munkához új viszonyún van, akik nem hátrálnak meg a nehézségek előtt, akik mernek kezdeményezni, akik dolgozó népünknek és a Pártnak hű harcosai. A szocializmus felépítéséből a magyar dolgozók is kiveszik részüket és a dolgozók gyermekei ma már mindenütt anyanyelvükön tanulhatnak és hódíthatják meg a.tudomány várát. A magyar iskolák százaiban már szocialista szellemben, igazi hazaszeretetre, a béke megvédésére és a nagv feladatok megoldására nevelik ifjúságunkat. Egyre ritkábban találkozunk a burzsoanacionalizmussal és ahol még felüti a fejét, hogy munkánkat akadályozza, hogy az imperialista háborús uszítók malmára hajtsa a vizet. Pártunk kemény ökle lecsap rá. Üj nemzedék nő, harcos, meg nem alkuvó ifjúság, akik a bolsevikok régi gárdájának helyébe tudnak állani és a szocializmus építését tovább viszik előre, akik már tudják, hogy hazájuk, Csehszlovákia, a dolgozóké. De ezt az ifjúságot, dolgozó népünk lövőiét fel is kell nevelni. Nevelni kell, már az első lépéstől, rá kell vezetni a helyes útra. Előbb a szülők, aztán a szocialista iskola, vagyis az újtíusú tanítók nevelik a gyermekeket, akikről Sztálin elvtárs ezt írta: „A tanítóság országunk dolgozó hadseregének egyik legfontosabb csapata, amelv a szocializmus alap ján az ú i életet építi. A tanítóságra nagvon fontos müvet bíztak — a felnövekvő nemzedék nevelését és képzésétA tanítóságtól, annak politikai, pedagógiai és általános felkészültségétől függ az oktatás és nevelés minősége." Ezért tanul Bratislavában a Kalincsiák-utcai Pedagógiai Gimnáziumban közel háromszáz tanító, illetve tanítójelölt a hathetes tanfolyamon. Népünk ellenségei nemrég még kárőrvendően nevettek, amikor elolvasták a statisztikai adatokat, hogy a magyar tannyelvű iskolák sokasága nyílik meg. Azt hitték, hogy nem lesz, aki új szocialista szellemben nevelje az ifjúságot. De ők nem ismerik eléggé a népet, nem látják azt, hogy hosszú éztizedek alatt a dolgozók tehetséges gyermekei hiába próbáltak felfelé törni. Most pedig, mikor minden út szabaddá vált, a kimeríthetetlen népi tartalékok ontják a tehetségesebbnél tehetségesebb, lelkiismeretes, bátor építőket. Szocializmust építő hazánk ilyen kemény harcosa Varjú József elvtárs is, aki nemrég még kisegítőmunkás, majd ké

r sőbb ácssegéd volt, mikor a mult nyáron meghallotta a Párt hívó szavát és jelentkezett tanítónak. A hathetes tanfolyam után Kovácsira helyezték ki, ahova magával vitte végtelen optimizmusát, jövőbe vetett hitét és osztálya keménységét. Nem volt könnyű a munkája. Nappal tanított, este pedig a Dolgozók Felső Iskoláján tanult. De nem szégyelt tanácsot sem kérni. És a felvetődő problémákat, feladatokat sorra oldotta meg. Ma Kovácsiban, a kis faluban, jól működő CslSz-csoport van, amely háromszáz óra brigádmunka kötelezettséget vállalt. A CSEMADOK is munkatervet készített, hogy a CsISz-szel együttműködve, minden három hónapban kultúrműsort rendeznek. Kovácsi bányászai, dolgozói, tudják, hogy kire bízták gyermekeik nevelését és Varjú elvtárs is tudja, hogy mit várnak tőle. Most újra Bratislavában tanul a hathetes tanfolyamon. ősszel fog érettségizni. Utána pedig megy vissza Kovácsiba, hogy még nagyobb felkészültséggel, tudással segítse népe harcát. Füle Ilona elvtársnő is ott tanul a tanfolyamon. A többiek elmondják róla, hogy Szentmihálvíán az iskolában nagyon jó munkát végzett. De a tanárelvtársak is arról beszélnek, hogy a tanfolyamon is komolyan veszi a tanulást. Segít a többieknek és lelkiismeretesen készül az érettségire. Mikor megkérdeztük tőle, hogy mik a tervei, röviden csak ennyit válaszol. — Tanítani, tanulni akarok és bátor, harcos ifjúságot fogok nevelni. Igen, az új emberek nevelésére, a boldogabb jövő megteremtésére készülnek az elvtársak. Ezért tanul, dolgozik Kulcsár elvtársnő is, aki a Cérnagyárból került a katedrához. A várkonyi dolgozók, akiknek gyermekeit az új világ építésére oktatja, szeretik is az ifjú tanítónőt. A CsISz-ben is úgy dolgozik, hogy sok tanító tanulhatna tőle. És Németh Dóra, Varga József, Gyömbér Béla é6 a többi elvtársnő és elvtárs is úgy dolgozik, hogy látszik munkájukon, méltók akarnak lenni Pártunk, dolgozó népünk bizalmára. Uj életet teremtenek meg falvaink dolgozói. Szebbet, megelégedettebbet, békésebbet, mint a régi. De az új életért, a régi felszámolásáért v|voU harc nem könnyű. Es ebben a küzdelemben munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk mellett ott harcolnak tanítóink is, akik évről-évre többen és többen indulnak falvainkba, hogy szétvigyék, terjesszék a szocialista kultúrát ás a tudományt. P. Szűcs Béla. Varjú József Fii-le Ilona (Szmutkó V. rajzai) Ne legyen egyetlen CsISz-tag sem, kinek tagkönyvében nincs VIT-bélyeg! Tagtársaink az új kenyérért (Folytatás a 2. oldalról.) tagja, miért nem segít a CsISz a Földműves Szövetkezetnek a munkálatok elvégzésében, azt válaszolta, hogy hiába a CsISztagoknak bezsélni, nem érti meg egyikük sem. Mi pedig az ellenkezőjét állítjuk, hogy igenis, a szarvai ifjúságot meg lehet győzni és a szarvai ifjúság öntudatos is. Emlékezz csak egy kicsit vissza, Lelkes elvtárs, vagy kérdezd meg Kisst és a többi öntudatos szarvai CsISztagokat, hogy milyen munkakedvvel dolgoztak tavaly a csemetefák ültetésénél. Emlékezz csak vissza, Lelkes elvtárs, hogy most, amikor meglátogattunk benneteket és körülöttünk hat nagyszarvai ifjú állt, aldk az EFSz-ben dolgoznak és szóbakerült a berlini VIT és a Szolidaritás-alap, milyen örömmel mondták, hogy szombaton, azaz július 21-én délután egy ifjúsági munkacsoport 20 hektárnyi learatott területet rendbehozhatna. Itt ez az erő, hazaszeretet és hősiesség, amely feltör ezekből az egyszerű munkásifjakból, a gyakorlatban nem érvényesülhet, mert a vezetőség nem képes összefogni ezeket az erőket, vagyis gyenge a vezetőség. Gyenge példával járnak az utóbbi időben elől. Itt felhívom Lászlót és a többi idősebb elvtársakat, valamint a helyi pártszervezetet, mozdítsák ki a nagyszarvai helyi CsISz-csoportot tétlenségéből, hogy az erők egyesítésével és fokozott munkakedvvel kiépüljön egy harcos CslSz-csoport, mely kiveszi részét Nagyszarva szocializálásából. Szígel Ferenc