Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-03 / 154. szám, kedd

Gondoskodjunk a káderek fejlődéséről és neveléséről Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy a világ valamennyi értéke közül a leg­nagyobb érték az ember. Pártunk a sztálini útmutatás alapján számos pártfunkcionáriust, a gazdasági és szovjet apparátusban dolgozó vezetőt nevelt kl, felfegyverezte őket élenjáró elmélettel, megedzette őket a szocia­lizmusért folytatott harcban. A gazdasági és kulturális építés széleskörű fellendülése megköveteli a káderek további fejlesztésére irányuló állandó gondoskodást, hogy magas­képzettségű, a kommunizmus ügye iránt odaadó funkcionáriusokat nevel­jünk a gazdaság és kultúra minden agában. A SzK(b)P Központi Bizottsága két évvel ezelőtt arra kötelezte az Uljanovszk-területi pártbizottságot, hogy javítsa meg a kádermunkát és emelje a káderek eszmei nevelésének színvonalát, fejlessze ki a kritikát és önkritikát. A területi pártbizottság a határozaí teljesítése folyamán több mint 1000 embert választott ki és irá­nyított a gazdasági, szovjet- és párt­szervezetekben betöltendő vezető he­lyekre. Ezek között többszáz fiatal, tehetséges funkcionárius van, akik nagyszerű érzékkel látják meg az újat, s a dolgozók feltétlen bizalmát és támo­gatását élvezik. A terület pártszerve­zetei az elmúlt évben nagy figyelmet fordítottak a kiskolhozok egyesítésé­vel kapcsolatban a kolhozelnökök és a kolhozok párttitkárainak a kiválasztá­sára. Sok egyesített kolhozban kom­munista agronómusokat választottak meg elnöknek és járási pártfunkcioná­riusokat alapszervi titkároknak. Az egész kádermunka legfonto­sabb követelménye a káderek mar­xista-leninista nevelése. Az élet bi­zonyítja, hogy csak a vezető végzi jól munkáját, aki szakadatlanul tanul és állandóan gyarapítja isme­reteit. A területi pártszervezet, mi­dőn gondoskodik a káderek eszmei neveléséről, különös figyelmet fordjt szovjet- és pártszervek funkcioná­riusainak marxista-leninista oktatá­sára. Az elmúlt két évben a területi pártiskolákon és « 9 hónapos tan­folyamokon 203 elvtársat képeztünk, köztük 49 járási pártbizottsági tit­kárt. A területi pártiskolában a pártfőiskola tanfolyamain az önálló tanutók között Is jelenleg 228 vezető pártfunkcionárius tanul. A pártszervezetek egyre nagyobb gondot fordítanak a foglalkozások eszmei tartalmára, a propagandista képzés színvonalanak emelésére. Az SzK(b)P cserdaglinszky-i járási bizott­sági titkára Buszatov elvtárs és a járási pártbizottság többi tagjai is be­hatolnak a propaganda-munka minden részletébe és maguk nyújtanak példát az elmélet mélyreható tanulmányozá­sára. A kádernevelés munkájában a leg­fontosabb elv, hogy helyesen kapcsol­juk össze az elmélet rendszeres taní­tását a kommunista építés gyakorla­tával. A pártvezető kötelessége meg­figyelni minden egyes funkcionáriust, hogy miképpen oldja meg a munkája során felmerülő különböző problémát. Ezzel kapcsolatban bátran fel kell tárni a hibákat, rá kell mutatni _ a hiányosságok kiküszöbölésének mód­jaira. Az igazi bolseviknek nem szabad elbizakodni, kérkedni, elnézőnek len­ni vagy főnököt játszani. A sze­rénység az igazi bolsevik egyik leg­főbb erénye. Az igazi bolsevik ve­zető Sztálin nagyszerű útmutatásá­ra gondolva türelmesen foglalkozik a káderekkel, neveli az embereket, mint a kertész, gondozza és ápolja a rábízott fát. Az a feladatunk, hogy a kádereket a nagyfokú Igé­nyesség, a hibák iránti kérlelhetet­lenség, a bolsevik kritika és önkri­tika szellemében neveljük. Ha emel­jük a káderek eszmei nevelésének színvonalát, állandóan fejlesztjük őket az élő gyakorlat] munkában, akkor biztosítjuk az egész pártmun­ka további javulását, újabb sikere­ket érünk el a területi pártszerve­zet 'eídtt állt) gazdasági és politikai feladatok megoldásában. A. Bocskarev, a SzK(b)P ul fanovszk! terü­leti bizottságának titkára. Látogatás a Sántái bútorgyárban A napokban meglátogatta.™ a galán­tai bútorgyárat. Célom 'az volt, hogy megismerkedjem az üzemi pártszerve­zet életével. Amint beléptem a kapun, rögtön érdeklődtem, hol találom a pártszervezet ekvökét. A kapus elvtárs rögtön előhívta az elnök elvtársat, — J&jfiJKfty Istvánt, aki elnézést kért, sür­gős elintézni valója van és csak fél óra múlva állhat rendelkezésemre. Amíg Székely elvtárs oda volt, Iro­dájában vártam, több elvtársnővel és elvtárssal elbeszélgettem és azt tapasz­taltam, hogy Székely elvtárs az üzem­ben nagy népszerűségnek örvend. Ez érthető is, mert Székely elvtárs minden munkással személv szerint foglalkozik, az elvtársak ügyes-bajos dolgaikkal bizalommal fordulnak hozzá és ő, ha csak egy kis lehetőség van rá, segíti őket. Székely elvtárs gondoskodását bizo­nyítja az is, amit később megtudtam, hogy engem is azért váratott meg, mert az üzemi konvha«részére élelmet ment vásárolni autóval' a városba. Fontos­nak tartja, hogy minden, így az ebéd is idejében kész legyen. Kilenc óra után ee.v pár perccel visszaérkezett: — haragudj elvtárs, hogy megvá­rattálaríf, de sürgős elintéznivalóm volt. Most együtt lehetünk, ha akarod több órát. Rátértem arra, ami legjobban érde­kelt. a párszervezet élete. Székely ektárs, miután megmutatta az üzem újonnan épült és még építés alatt álló részeit, a pártszervezet éle­téről kezdett beszélni. — Nem vagyunk sokan a pártban. 4e azt tartom, hogy inkább kevesebben és jó kommunisták legyünk, mintha a helyzet a fordítottja volna. — Ez helyes — mondottam — még­h arra kell törekednetek, hogy a mun­kások közül mintf több megjelelő em­ber kerüljön a Pártba, hogy így erő­södjön a munkásosztály élcsapata. Mindezt jó meggyőző munkával elérhe­titek üzemetekben. — Ha nem is sokan, de mindig van­nak új jelentkezők — mondotta Szé­kelv elvtárs. — A Párt a termelést mindig figyelemmel kíséri, az üzemi bizottság minden héten kedden ülést tart. Szombaton pedig minden héten összeül a termelési bizottság és a mes­terek beszámolnak a heti munkáról. — Hogyan végeztétek el a pártisko­lázás évét? — kérdeztem. —• Tűrhetően — mondotta — havon­ta kétszer tartottunk iskolázást, a hó­nap első és utolsó szerdáján, mindig műszak után, mert az elvtársak na­gyobb része vidéki. Az iskolázáson az elvtársak rendszerint teljes számban résztvettek. Az üzemi gyűléseket ha­sonlóképpen tartjuk. Az elvtársak itt is valamennyien résztvesznek s a vitá­ba. amely többször az esti órákig tart, aktívan belekapcsolódnak. Ezután Székely elvtárs megmutat­ta az üzemi pártszervezet, valamint az üzemi bizottsági gyűlések előirány­zott tervezetét. Továbbá arról beszélt, milyen szívesen vesznek részt az elv­társak a brigádmunkákban. Közben Székely elvtársat telefonhoz hívták és Kocsis János, az üzemi bi­zottság elnöke, aki szintén jelen volt, tovább beszélt a brigádmunkáról. Hi­báztatott, hogy éppen a fiatalok azok. akik nem örülnek a brigádmunkának és ha el is mennek, nincs nagy köszö­net benne. Azt mondják, hogy »ingyen« ennyi is elég. A fiatalokat az üzemi pártszervezet­nek meg kell győzni, hogy nem in­gyen dolgoznak, amikor egy EFSz­ben brigádmunkát végeznek, mert ezzel is segítik a szocializmus építé­sét. Ezzel is saját életüket, jövőjüket javítják. Maid visszajött Székely elvtárs és örömmel újságolta, hogy a kárpi­tosmühely, amelynek vezetője Orás Rudolf elvtárs jelentette, hogy a munkásság 10.4 százalékkal szilárdít­ja normáját. Az üzemi normaelő­irányozók ezt tudomásul vették és elfogadták. — Ugyanez a műhely, — mondot­ta Székely elvtárs — már májusban 11.5 százalékkal szilárdította a nor­mát. Ezt a munkások saját akaratuk­ból, önként teszik. Jól tudják, hogy a jogok kötelességekkel is járnak. — A tagságban négy nő van és újabban öten jelentkeztek — folytatja A szocialista mezőgazdaság hősei A Szovjetunióban nagyrabecsültk, támogatják és * bőkezűen jutalmazzák a parasztok, gép- és traktorállomások és szovhozok dolgozóinak alkotó mun­káját. Az élenjáró mezőgazdasági munkásokat a szovjekormány érdem­rendekkel és érdemjelekkel tünteti ki. Ä földművelés és állattenyésztés mes­terei eredményeikért megkap ják a „Szocialista Munka Hőse" címét, Lenin-renddel, valamint a „Sarló és kalapács" aranyéremmel tüntetik kJ őket­A szovjet mezőgazdaságban ma több mint 5500 dolgozó viseli a Szo­cialista Munka Hőse címet. A szov­jeország híres emberei ők, bátor újítók, a nagy termések mesterei, tanasztalt állattenyésztők, képesí­tők, a mezőgazdaság tehetséges szervezői , A Szocialista Munka Hősei a föld­művelés és állattenyésztés dolgozói­nak élcsapatát alkotják és azért küz­denek, hogy a szeretett szovjet haza, a szovjetnép számára biztosítsák az élelmiszercikkek és nyersanyag pá­ratlan bőségét. A Szovjetunióban dicsőséget szerez az. aki önfeláldozóan szolgálja a népet, ® erejét a szocialista társadalom ha­talmának erősítésére fordítja. — A mi országunkban a dicsőséget — mondja Praszkovja Angelina, az e'ső szoviet traktorosnő, a Szocialista Munka Hőse — nem egy szép lendü­lettel, hanem kitartó, önfeláldozó munkával szerzik. A nagy Sztálin arra tanított engem, az egyszerű paraszt­asszonvt, a mezőgazdasági cseléd leá­nyát, hogy hazám boldogságáért, nép pemért dolgozzam. A Szocialista Munka Hőse munká­iét hazafias kötelességének tarja. Munkájában felhasználja sokrétű is­mereteit, kezdeményezőkészségét, a merészt újítást, tapasztalatot és ma­gas színvonalú szakmai tudást. Al­kotó munkája a modern technikáig £s az élenjáró agronómiai tudományra támaszkodik. Mark Ozernii, a „XVIII- P^-tkon­gresszus"-kolhoz (Ukrán Szovie:f Szo­cialista Köztársaság) munkacsapat vezetője azért kapta meg a Szocialista Munka Hőse címet, mert hektáron­ként 130 mázsa kukoricát termesztett. — Hőssé válhat mindenki, f rj a Mark Ozernii, — aki becsületesen dol­gozik és együttműködik a tudomány­nval. A hősöktől a mezőgazdaságii dol­gozók széles tömegei i& megtanulják, hogy lehet magas erédményeket el­érni, de a hősök soh aser n elégszenek meg az elért eredményekkel, hanem állandóan előretörnek újabb sikerek felé. Anasztaszfja Vaszücsuk, a Szocia­lista Munka H§ s e, az Ukrán Szov­jet Szocialista Köztársaság „Molo­tov"-kolhoz|in^i { munkacsapatveze­tőnője tavalv hektáronként 730 má­zsa c u körré, p jt termesztett. Példá­ját követi " iZ egész kolhoz. Anaszta­szija M^iny'csuk munkacsanatveze­tőnő art a feladatot t.'iŕtŕ ki maga elé, hr,jjy túlszárnyal }a ezt az ered­ményt és hektáronként 1000 mázsa cukorrépát termeszt. A Szovjetunió a világ legjobban gépesített mezőgazdaságával rendel­kezik. A mezőgazdasági gépesítők né­s hadserege tökéletesen elsajátította a gépek kezelését, s a gépekből min­dent kiszorítanak, am.it csak adhat­nak. A magas eredményekért számos traktorista és kombá In vezető kapja meg a Szocialista Munka Hőse címet­Nyikifor IKasjanyenko, a Szocialista Munka Hőse, a kotov&zkájai gép- éa traktorállomás traktorosa, hektáron­ként 180 pudos búzatermést ért eL Tyimofej Ovcsarenko, a Krasznodar­vidéki otradnyera gép- és trakorállo­más kombájn vezetője, a Szocialista Munka Hőse 25 munkanap alatt több mint 3120 mázsa gabonát aratott és csépelt le. Ha a Szocialista Munka Hőse eJért eredményeit túlszárnyalja, újabb ma­gas kitüntetésben részesül, például Lenin-rendet kap. Baszty Bagirova, a „Vorosilov"-kolhoz murakacsapatveze­tőnője 1946-ban 105 mázsa, páratlanul álló magas gyapottermést takarított be Teljesítményéért megkapta a Szo­cialista Munka Hőse címet és az el­következő három évben magas gyar pottermést ért el. Ezért az ered­ményért a „Sarló és kalapács" kitün­tetést kapta. Tiszteletére szülőfalujá­ban díszes mellszobrot emeltek. Basztyl Bagirova munkacsapatá­nak munkájáról a következőket mondja: „Ügy dolgoztunk, ahogyan csak nálunk, abban az országban lehet dolgozni, ahol a munka szabaddi lett ahol a munkát mint az életben a legdrágábbat értékelik. A Szovjetunió mezőgazdaságában évről évre gyarapszik a Szocialista Munka Hőseinek hadserege- Ez vilá­gosan bizonyítja a Szovjetunió mező­gazdaságának hatalmas fejlődését, a kolhozparasztság, a gép- és traktor­állomások, a szovhozok dolgozói al­kotó ereiének, politikai és termelési tevékenységének hatalmas lendületét N, Jelizanov. A megvalósult jövő A moszkvai Politechnikai múzeum­nak' vasárnaponként külöinösen sok látogatója van. Az emberek szinte végeláthatatlan áradatba n haladnak fel a termekbe vezető • márványlép­csőn, Találkozhatunk itt akadémi­kusokkal, katonákból, diákokkal, ipariskolai tanulókkal és kiránduló kolhozparasztokka rl, akik eljötteli gyónyörkoani mmaabbwn ä sztpoén és jóban, ami a fővárosban találha­tó. Nemrégiben a múzeum húrom ter­mében kiállítás nyílt meg: >A gép­gyártás gyártási folyamatainak komplex gépesítése és automatizá­lásai címen. Ez a kiállítás is, mint minden ebben a vcsodák házában sokáig élni fog a látogatók emléke­zetében. Itt van például a jövő nagy­szerű gyára, a Sztálin díjjal kitün­tetett önműködő dugattyúgyár. Mel­lesleg szólva, ez már a jelené, ilyen gyár már a valóságban is működik. Itt persze csak a gyár kicsinyített mása látható, de még ennek álapján is képet alkothatunk magunknak a szovjet technika újabb, ragyogó, győ­zelméről. Képzeljük él a legújabb fémkohá­szati, fémmegmunkáló és ellenőrző gépcsoportok sorozatát, amelyek egyidejűleg össze vannak kötve a mechanikus szállltószallag szüntelen mozgásával. Minden egyes géposo. port külön automata, amely minden müveletet emberi beavatkozás nél­kül végez él. A szállítószalag alumínium töm­böket hoz a villamos olvasztókemen­cébe. Önműködő adagoló méri le pon­tosan, hogy mennyi arvyag szükséges az öntvényekhez, néhány pillanat alatt gép végzi él az öntést és a fél kész dugattyú máris halad tovább. Keresztül megy egy kamrán, ahol fokozatosam lehűl, útközben pedig ellenőrző szerkezet tapogatja végig, amely meghatározza a szilárdságát és használhatóságát. Ez az ellenőr kérlelhetetlen és a legcsekélyebb hi­ba esetén is félredobja a félkész gyátrmányt. A dugattyú, miután minden előzetes vizsgálaton keresz­tül ment, gépi átrakod/6 segítségé­vel rákerül a fémmegmunkáló auto. matagép futószalagjára. Itt egyide­jűleg négy dugattyút munkálnak meg a gépek. Az automaták elvégzik az esztergálást, mar­nak és fúrnák, vágnak és csiszolnak, ellenőriznek és lemérnék. Ha a meg­munkált dugattyú súlya csak a leg­csekélyebb mértékben is több az elő­irt súlynál, akkor az automata pon­tosan leveszi belőle a felesleges meny. nyiséget. A dugattyúhoz, útjának egész fo­Néked szolgál ma ez az ország A nap kacag, a föld neyet, fehér rózsákon gyöngy remeg. Hűs erdők mélyén százados lombokra bolygó árny tapos. Rétek selymén a meztelen napsugár ugrál nesztelen. Az égen könnyű hab-pihét ringat a kéklő messziség. Dombok tövén barack pirul, ért gyümölcse virágra hull. A krumplifőldek hallgatag takarják ízes magvukat Dalol a szőlőhegy fokán serény munkában egy leány. Alatta fények tengerén visszhangként felel a legény. A mezőn forró, Illatos búzát a szellő árja mos. Rozsok erdeién ért kalász zengi a termés himnuszát ö, nézz körül, minden tiéd ezen a földön, ami" szép! Erdő, mező, hegvhát, folyó, minden a tiéd, dolgozó! Te izzadsz tűző nap hevén, őszi záporban, tél derén. Téged illet hát a gyümölcs, érted terem ma ez a föld. Néked szolgál ma ez az ország s te formálod, mert téged formál. Te vagv a szíve, kútfeje, békés jövője, ereje­Ezen a földön ami |6, minden a tiéd, dolgozó! DÉNES GYÖROY Székely elvtárs. Az üzemnek körülbe­lül 30 százaléka női munkaerő és munkájukat jól végzik. ' Beszélgetésünk során meggyőződ­tem arról, hogy a békeszavazás az üzemben példásan folyt le. A napi saj­tót, az Uj Szót, mivel az üzem mun­I kásságának túlnyomó része magyar. ' sokan élőfizetik. Kívánatos volna, ha egyes dolgok­ban. mint a sajtó olvasásában és ter­jesztésében a többi üzemek magyar munkásai a galántai bútorgyár munká­saitól példát vennének. ( b. b.) lyamán, nem nyúl ember. Az ön­működő futószalag egyik végére rá­kerül a hideg fémtömb és a másik végén kijön az eszményi módon meg­munkált és ellenőrzött gépkoosidw gattyú, beolajozva, zsirpapírba cso. magolva, dobozva rakva. A kiállításnak ugyanebben a ter­mében egy másik Sztálin-díjjal ki­tüntetett vkiátlMási tárgya is lát­ható: az univerzális mefnetvágógép. E körül a gép körül is az érdeklő­dök tömege áll, különösen sok köz­tük az esztergályos. Ezt a gépet a moszkvai i>Krasznij Prőletarijt gyár tervezői és munkásai alkották. Az üzem, egyik esztergályosa, Vladisz­láv Abankin, magyarázza az érdek­lődőknek, hogy született meg ez az új gép. Beszél azokról a nagyszerű, tapasztalatokról, mélyet a gyorsvá­gó esztergályosok gyűjtöttek össze és amelyek a tervezők számításának alapját képezték.- , Ez az univerzális gép is gyorsmeg­munkáló. legnagyobb sebessége per­cenként 3000 fordulat, vágási sebes­ség pedig 2J t00 méter. Irányítását egy helyről, egyetlen emeltyű segít­ségével végzik. Ha bonyolult alkat­részeket kell megmunkálni, akkor annak etalonját különleges szerkezet segítségével állapítják meg. A villa­mos tapintó egyszázad milliméter pontosággal átadja az etalon által lerajzolt alkatrész profilját az acél­darabnak. Ezt az ömmüködő gépet a legkülönbözőbb fokozatokra és vá­gási sebességre lehet átkapcsolni és egyesíti magában a sztahanovisták rengeteg tapasztalatát. A gépet ismertető fiatalemberről azt is tudni kell, hogy nemcsak esz­tergályos és beállító lakatos, hanem egyszersmind ennek a csodálatos gépnek egyik megalkotója is. Via. diszlay Abankin ma a gépészeti fő­iskola másodéves hallgatója és a zKrasznij Proletárijc-gyár eszter­gályosa. Hét éve dolgozik az üzem­ben és ebből négy évet a gyár mér­nökeivel és munkásaival együtt az univerzális gép megalkotásával töl­tött él. A mwnka nem Volt hiábavaló. Abankin megnyomja az emeltyűt, bekapcsolja a tökéletes gépet' és fel­fokozza a sebességet S000 fordulat­ra. Az ifjú esztergályos most egy ce­ruzát vesz elő a zsebéből és felállítja a gépre. A ceruza mégsem rezdül, egyenesen állva marad. — Ilyen sebesség és minden rez­gés nélkül! — szólal meg elragadta­tással az egyik látogató. Ez az­tán igazán nagyszerű! A kiállítás két szomszédos termé­ben hasonló tökéletes gépeket talál, a látogató. Nem is tudja az ember hova menjen, melyiket tekintse meg előbb. Minden rendkívül érdekes, mindenütt a szovjet technika újdon­ságai láthatók,, melyek segítségével a. Szovjetunió dolgozói egyr e gyor. sabban haladnak a kommunizmus felé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom