Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-21 / 169. szám, szombat

-i UJSZ0 FÖLSZABADULT FÖLD 1951 július 21 ——— UJ §10 Szabó Pálnak, a neves magyar paraszírónak új filmjét, a nagysikerű „Talpalatnyi föld"-nek folytatását, a „Fölszabadult föld"-et nagy érdeklődés előzte meg. És már itt elöljáróban elmondhatjuk, hogy a Nemzetközi Filmfesztivál igényes közönsége igen jól fogadta a magyar filmgyártásnak ezt a tavaly elkészült újdonságát. A Fölszabadult föld ha nem is éri el a trilógia első részének kivételesen nagy hatását, nagyigényű és sikeres alkotásnak mondható, amelyet mindenütt ugyanúgy értékelni fognak, mint Góz Jóska és fiatal felesége megindító és minden drámaisága mellett is opitimista hitet sugárzó életét a Talpalatnyi földben. Góz Jóska és Marika életét a Horty-fasizmus éveiben a legnehezebb földmunka, a csaknem reménytelennek tűnő kisparaszti sors jellemezte, amely a film hősének, Góz Jóskának hosszú évekre terjedő börtönt, a feleségének pedig még terhesebb munkát és magános vergődést jelentett. Ennek a nyomorúságos sorsnak folytatását hozza a második rész: a szabadságharc idejét és a felszabadulást. Megmutatja a fasiszta megszállás utolsó pillanatait, a bitang úri rendszernek utolsó aljas tetteit a falu dolgozó népe ellen, a földesúrtól kezdve, a falu papján, jegyzőjén és kulákjain át a reakció bizalmát a csodafegyverekben, majd ennek az élősdi bandának vad és eszeveszett szökését a felszabadító szovjet katonák elől. És megmutatja ugyanekkor a magyar népnek igazi érzéseit, amelyeket elnyomói iránt táplál. Góz Jóska falujának népe — az igazi dolgozó falusi nép — az elnyomott és porig alázott nép érezte és tudta, hogy a szovjet hadsereg meghozza a felszabadulást, a szabad munka lehetőségét. Góz Jóska, aki a szegedi Csillagbörtönben sínylődik, megéli élete nagy csodáját: börtöne ajtaját kinyitják a vörös katonák és évek keserve után öntudatos emberré, szilárdakaratú kommunistává válva, mehet vissza a falujába az övéihez, kis családjához és népéhez. Megindítóan szépek az új filmnek . első jelenetei, tele vannak lüktető drámaisággal; a felszabadulását vá® ró falu légköre fojtott, két tábor áll egymással szemben: a reakció patkányhada és a felszabadulásukat váró lealázottak. És ez a szerencsésen megütött hang a Talpalatnyi föld nagyszerű jellemfestésére és falurajzára emlékeztetve, megmarad úgyszólván a film feléig. Látjuk, hogy a Szovjetunió segítsége nem jelentett puszta felszabadulást a horthyzmus zsarnoksága alól, hanem egyúttal további állandó meJeg kapcsolatot is a néppel, azt a baráti segítséget, amely a háborúban súlyos megpróbáltatásokat átélt falut átsegíti a meginduló új élet kezdeti nehézségein és nem engedi, hogy a dolgozó nép nyakára újra a jegyző urak, az intézők, s a nagygazdáit üljenek. Góz Jóska és a falu új vezetői a szovjetemberek támogatásával megkezdik a falu űj életének kialakítását. Súlyos munka ez, mert az ellenség nem nézi ezt tétlenül, nem riad vissza erőszakosságoktól és gaztettektől sem, hogy megtarthassa pozícióját és tovább harácsolhasson, hízhasson a nép zsírján. Milyen jellemző például a falu kulákjainak tömörülése, hogy a nép kárára kifoszthassák a falu magtárát. Éjnek idején felfeszítik az ajtót és elkezdik az „osztozást", majd nagyképűen kijelentik, hogy a szegény nép is megkapja a jussát, önzők, aljasok a falu új életének ezek a gonosz kerékkötői és itt, ebben a harcban, amelyet a falu szocialista eleme folytat a kulákság és a vele szövetkezett cinkosai ellen, a film témája már túlnő speciálisan magyar jellegén és általánossá, nagyvonalúvá válik, számunkra, a mi életünkre és viszonyainkra la érvényessé. Ez a film legnagyobb érdeme, ezzel nő túl az érdekesebb, jobban megkomponált és drámaibb első részen. Túlnő ezzel az időszerűségével. az osztályellentétek és az osztályharc bemutatásával. A film a földosztással fejeződik be, ám utolsó képében távlatot nyit már a jövő felé: a szövetkezeti gazdálkodás útja felé, amely ugyanúgy meghozza Góz Jóskáék boldogabb jövőjét, mint ahogy a mi falvainknak vagy a népi demokráciák falvainak könnyebb és derűsebb életútját is jelzi. És ezt az életet, a harcot a szocialista faluért már a filmtrilógia befejező része fogja bemutatni. • Bán Frigyes rendezői munkája, különösen a film első felében, teljesen a Talpalatnyi föld mértékével mérhető. Másik felében a sokfelé szálazó cselekményt már nem tudja összefogni, mindig újból és újból nekigyürkőzik valami újnak és nem képes a kezdeti feszültséget megtartani. A fáradtság jelei különösen az átszakított gát jeleneteinél érezhetők, amelyek nélkülözik a Talpalatnyi föld hasonló jeleneteinek vad viharosságát és elemi Ádám Góz Jóska szerepében mindig újat és újat hoz, nagyszerűen fejlődik ez a fiatal művész, kitűnően érzékelteti a börtönrácsok mögötti évek súlyát, a keserű és magányos éveket, amelyek éretté tették és harcossá edzették. A film folyamán aztán a felszabadult élet, a család erejét. De kárpótol bennünket a hazatérő Gőz ajándékjelenete, amikor kislányának megmutatja a börtönben készült „kiugratós" csillagot. Hozhatott-e szebb ajándékot a Csillagbörtön poklából, mint ezt a kiugró vörös csillagot, amelyet ott faragott meg gyermeke ártatlan bogárszemeire gondolva? A csillagot, a törhetetlen hűség és a hála jelképét, a fölszabadulás ötágú csillagát, amely ott ragyogott a szívében a Csillagbörtön cellájában * t, } , melege ezt a komoly szép arcot fiatallá nemesíti. Mellette Mészáros Ági Marika szerepében már fakóbb, a Talpalatnyi föld Marikája ez, de már nem olyan sokrétű és színes, az író és a rendező palettáján megfakultak ennek a felejthetetlen női alaknak színei. Görbe János, a fogolytárs és Góz falujában illegálisan dolgozó kommunista munkás szerepében igen rokonszenves. És jól kidolgozott úgyszólván valamennyi szerep, Egri István ellenés most gyermeke arcára csal szívderítő mosolyt. A Kreml tornyának és minden szabadságáhító népnek fényes csillaga ez, amit a szenvedésszántotta arcú Góz Jóska faragott börtönrácsok mögött és most az új élet hitétől eltelten nyújt át gyermekének, mint valamennyiünk felszabadulásának jelképét. Gőz Jóska diadalmas csillaga sodró meleggel tölti el a néző szivét; olyan jelenet ez, amelyet csak kivételes tehetségű művészek tudnak ennyi bensőséggel és érzéssel megírni, rendezni és eljátszani. Szirtes szenves kulákbírója, vagy a kulákokat kiszolgáló Pécsi Sándor aljas figurája, Makláry, Baló Elemér és a többiek mind, a magyar filmművészet kipróbált erősségei. És igen komoly értéke a filmnek Farkas Ferenc muzsikája. Ez az igényes zene mesterien festi alá a film jeleneteit. A Festivál közönsége láthatóan együtt érzett Gőz Jóskával, az üj magyar falut épitő parasztokkal és hálás tapsokkal kőszöntse meg a magyar filmgyártásnak <ezt a kitűnő új alkotását. Egri Viktor Faluszínház Gömörpanyifon Rövid beszámolót szeretnék adni ar- j ról, hogyan játszottak a faluszínház tagjai nálunk s hogyan fogadta közsé- | günk a magyar színészeket. Lázasan készültünk arra a napra, amikor először lépnek fel nálunk a kultúrház színpadán a dolgozó nép életéből merített darabban magyar színjátszók. A kultúrház zsúfolásig megtelt nézőkkel. Az első estén »Ha asszonyé a gyeplő* című színművet játszották. Jól alakították Pista szerepét, a gondterhes édesanyát és a kapzsi testvért. Másnap a »Hat szerelmes* című háromfelvonásos darabot mutatták be. A kultúrház ekkor is ugyancsak szorongásig megtelt. Ez a darab igazi szocialista kultúrát lehel. Nagyon tetszett a darab egyik főszemélye, az ifjú traktoros. Az előadott darabokból kit'űnt, hogy az emberiség legnagyobb betegsége a kapitalista rendszer és a vagyortimádás volt. Őrült kapzsiskodás folyt, a kapitalisták csak azon törték a fejüket, hogyan lehet a vagyont megduplázni és képesek voltak a pénz kedvéért gyermekeik boldogságát is kockára tenni. Ma, a mi demokratikus hazánkban a nő a tárasadalomnak a férfivel egyenjogú tagja. A dolgozó nők a termelés minden szakaszában kiveszik részüket az ötéves terv teljesítéséből. A dolgozók nem vagyonszerzés kedvéért fáradoznak, hanem azért, hogy az élet » közösség, valamennyiünk számára vidámabb és boldogabb legyen. Nem lehet arról vita, hogy ki fogja a gyeplőt a férj-e vagv az asszony, mert közösen fogják, céljuk egy: a mostani nemzedéknek és a felnövőnek egyre többet biztosítani a gyors ütemben növekedő termelés termékeiből. A közönség mindkét estén lelkes tapssal jutalmazta a színészek játékát. A második előadás befejeztével iskolánk igazgatója, Vancsó elvtárs köszönetet mondott a színjátszóknak és rózsacsokrot nyújtott át nekik. A színjátszók látogatása községünkben örömet okozott nekünk és büszkék vagyunk népi demokráciánkra, melv lehetővé teszi, hogy a falu művelődjék. Nagy Pártunk és forrón szeretett vezérünk, Gottwald elvtárs, megnyitották előttünk az utat a szocializmushoz vezető fejlődés terén. Ehhez a fejlődéshez tartozik tudásunk és látókörünk bővítése, politikai és szocialista nevelésünk kiegészítése színielőadások látogatása útján, lakóhelyünkön. A hős szovjet katonák, akik felszabadítottak bennünket a fasiszta járom alól, ők vetették meg a mi új művelődési lehetőségeinknek alanját. Éljen és viruljon az űj szocialista kultúrai Szabadság! Proksz £., Gem. Panica. „A plébános köztársasága" és a Magyar Könyvtár Dominik Tatárka a „Plébános köztársasága" című regényében (amelyet magyar fordításban nemrég a Magyar Könyvtár jelentetett meg) az úgynevezett Szlovák Állam belső ellentmondásait és a kispolgárság életét akarja megírni az 1939—1941-es években. Nem könnyű ez a feladat és ha Dominik Tatarkának meg is volt a bátorsága, hogy ezt a kort regényben feldolgozza, ez az eredmények mellett sem sikerült neki. A regény legalapvetőbb hibája, hogy gyökértelen az egész történet Nem látjuk benne Szlovákia dolgozó népét, a munkásosztályt, amely mindvégig következetesen harcolt a fasizmus térhódítása ellen, nem látjuk a parasztságot, amelynek lába alól lassan kicsúsztak a darabka kavicsos földek és elproletarizálódott. Nem lehet erről a korszakról (még a polgárság életéről sem) írni anélkül, ho^y ne lássuk azoknak az embereknek az életét, sorsuknak továbbfejlődését, akikről Jilemnický olyan felejthetetlenül ír. Egy öntudatos munkással nem találkozunk a regényben. Kylián, az egyetlen szereplő paraszt pedig házat épít, ebédre szárnyast eszik és poharazik hozzá, sőt olyan jó a sora, hogy „tanárt tudna fogadni magának". Hol vannak azok a parasztok, akik nem sokkal később tömegesen gyűltek a hegyekbe, hogy leszámoljanak az elnyomással, a kizsákmányolással? Azok nem Kyliánhoz hasonló „parasztok" voltak, aki mindkét lányának cserepes házat akart építeni, hanem a faodúk rongyos lakói. Helytelen és hamis az a beállítás is, hogy a Pártot Licsko, az értelmiségü származású kommunista képviseli. Vájjon 1939—1941 között nem a munkásosztály legjobbjai harcoltak-e a legkeményebben a Tiso-klikk ellen? Es mit is.csinál ez a Licsko a regényben? Mindössze néhányszor találkozunk vele a háromszáztizenhárom oldalon. Először megtudjuk tőle a vonaton, hogy ő „a fejlyukon át szökik meg", aztán „bemártja" Menkina Tamást, majd a könyv végén menekülés közben látjuk. De hogy, hogyan dolgozott? Hogyan vezette a dolgozók harcát? Erről kevesei hallunk, pedig az elvtársak ekkor nemcsak röplapokat nyomtak. És a röpcéduláknak hatása is volt a dolgozókra, nem úgy, mint Tatarka könyvében, hogy a két bőrönd röplap csak arra voit jó, hogy a zavarosfejű Menkina Tamást a kommunista eszmék felé sodorja. Menkina Tamás tanár fejlődése zavaros és hihetetlen. 0, a regény főhőse, csupa véletlenek folytán lesz kommunistává. Mikor a lelkigyakorlatok után (amelyeknek leírása a könyv egyik legsikerültebb része) Menkina összekülönbözik az iskola igazgatójával, elhatározza, hogy felkeresi a környék leghíresebb kommunistáját. Hihető ez? Nem hihető és főleg nem jellemző az 1939—1941-es évek tanáraira Szlovákiában. Akkor a tanárok és az értelmiségiek túlnyomó része hurrázott az „önálló" Szlovákiának, habár tudták, hogy kinek tartoznak hálával érte. Csak a Párt és a munkásosztály legöntudatosabb emberei látták tisztán, mi az ára annak a Hitler-ajándékozta „önállóságnak". És ha akadtak is értelmiségiek, akik szembe kerültek Tiso-rendszerével, ennek a kornak mégsem ők a hősei. Hihetetlen, hogy Menkina Tamás problémáinak megoldását a kommunistáktól várja, hiszen nem is ismeri nézeteiket. Hihetetlen, hogy a vallatásnál és a kínzásoknál nem árulja el Licskót. Ehhez kommunistának kellett volna lennie a javából. Hihetetlen az a 6ok véletlen s az a bukdácsoló folyamat, ahogy öntudatosodik. OJ SZO, a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava, Jesenského 8-10. sz. Telefon: szerkesztőség 352-10 és 347-16, kiadóhivatal 262-77 Főés felelősszerkesztő L 6 r I n c z Gvula Feladó és Irányító postahivatal: Bratislava II. Nvoinia és kladia a Pravda Nemzeti Vállalat Bratislava Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetés I évre 540.—, 7» évre 270—. '/, évre 135—. I hónapra 45.— Kčs A hetilap (csütörtöki szám) előfizetése 1 évre 150.—. V, évre 75.—. <7, évre 40.- Kčs. A KÉPESKÖNYV előfizetése egv évrs NEPNAPTAR-ral együtt 100 Kčs. A zsidókérdésnél sem tudja elhitetni az író olvasóival, micsoda embertelenség, micsoda barbárság volt az, amely néhány évvel később Dachauhoz, Auschwitzhez és a többi haláltáborhoz vezetett. A könyv legsikerültebb része az iskolai lelkigyakorlat és az a folyamat, ahogy Tamás szembekerül anyjával és nagybátyjával. Jó az igazgató és a tanárok jellemzése is. És ez a néhány sor felejthetetlen, amit Menkina Tamás tanár mond: — Az én eszem ára 1800.— korona havonta. Esz, politikai meggyőződés, lelkiismeret, mindez összesen ennyi korona havonta. Hibája Tatarka regényének a naturalizmus, amivel nem egy helyen találkozunk. Ezzel nem lehet nevelni. Ezzel csak egyet lehet tenni, — kihagyni a könyvből. Sok helyen zavaros is a könyv, de erről már nemcsak a szerző tehet, hanem a fordító is. Ha valaki nem ért arabusul, minek akar úgy, szónokolni, — ha valaki nem tud fordítani, nem ismeri a magyar nyelvet, minek vállal regényfordítást? Vagy ez talán magyarul van? Gyötörte, sőt készséggel felfalta volna magát, saját kitenyésztett haszontalansága által, aztán „Lasut az utálatig folyton megértett mindent". De minden nehézség nélkül lehetne még egy-két hasábra valót összegyűjteni a könyvből. Érdemes felvetni a felelősség kérdését ezért a magyar nyelv ellen elkövetett merényletéit. Hiba volt, hogy Dominik Tatarka könyvét bevette kiadványai közé a Magyar Könyvtár, mert a szocialista irodalomban nagyon sok könyv van (amit a kiadó vezetői szintén nagyon jól tudnak), amiből dolgozóink többet tanulhatnának, így a mezőgazdaság szocializálásával foglalkozó regényekből, amelyek dolgozó parasztságunkat ma a legjobban érdekli, vagy az új üzemek, yasutak, duzzasztók építését feldolgozó könyvekből. A kiadott könyvnek „időszerűnek, politikusnak kell lennie, hogy a szocializmus építőinek széles tömegét, a marxista-leninista elmélettel, valamint műszaki és termelési ismeretekkel fegyverezze fel. A könyvek hatalmas nevelő, mozgósító és tömeg6zervező kell elégítenie a dolgozók növekvő kulturális feladatok megvalósításáért folyó harcban. A könyv minőségének kl kel elégítenie a dolgozók növekvő kultúrigényét". (Az SzK(b)P Központi Bizottságának 1931 augusztus 15-i a „Könyvkiadó munkáról" szóló hatá-; rozatáról.) Érthetetlen, hogy a Magyar Könyvi tár, amelynek feladata a magyar dolgozók kulturális igényelnek kielégítése lenne, nem akar tudni arról, ami dolgozóink központi problémája. Érthetetlen az is, hogy míg az egész haladó világ a szovjetirodalomtól tanul, a Magyar Könyvtár kiadványai között a kommunizmust építő szovjetdolgozók életéről 6ZÓ1Ó irodalmi munka egyáltalában nem szerepel. De megnézhetnénk azt is, hogy mit talált az ifjúság számára a legalkalmasabb könyvnek a Magyar Könyvtár. Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai és Tom Sawyer kalandjai című könyveket adták ki. Pedig a mi ifjúságuknak, amely vasútvonalat, duzzasztót, egy új világot épít, már nem Huckleberry Finn és Tom Sawyer a példaképe, hanem a hős szovjet komszomolcok, kosevojok^ a Sztahanovok, a Borkevlcsék a példa, képei. És erről illene tudnia 'mindenkinek. Alapvető hibák vannak a Magyar Könyvtár kiadáspolitikájában És ha a Magyar Könyvtár a dolgozók érdekeit, nevelését akarja szolgálni, sürgős és gyökeres változásokra van szükség. Ezt a változást követelik a magyar dolgozók és közöttük ä magyar ifjúság isj P. Szűcs Béla*