Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-20 / 168. szám, péntek

UJSZO 1951 július 20 Aratás a sókszelőci szövetkezet földjein Pár nappal ezelőtt a sókszelőci határban jártunk, ahol a júliusi forró napsugarak érlelő tüzében a szövetkezet legjobb csoportja rakta keresztekbe a dústermésű kévéket. :Ha az ember szétmorzsol egy kalászt, kövér búzaszemek maradnak a markában. Harminc mázsás hektárhozamra számit átlagban a szövetkezet elnöke, Pastéka József, aki egyben a szövetkezet gazdája is. — Nincs itt semmi baj, — mondja az elnök — úgy megy nálunk a munka, mint a karikacsapás. Dolgoznak a tagok szorgalmasan és becsületesen, mert munkaszerető emberek valamennyien. Nem kell itt eenkit sem hajszolni. — Már miért is kéne... — veszi át a szót Fehér Pál. — Hajszoltak bennünket eleget a kulákok, akik dolgoztottak bennünket hajnaltól esti tiz óráig is, de ez a robot sem volt nekik elegéndő. Ma azonban reggel héttől este hétig dolgozunk az aratásnál és sokan közülünk három munkaegységet is elvégeznek, így van ez rendjén. Becsüljük mi ezért a szövetkezetet, mert aki többet dolgozik, az többet is keres. Bennünket a szövetkezeti élet valóban {elszabadított Gál András szól most közbe: — Volt úgy is, ha jöttem négy órakor hajnalban, a kulák gőgösen jó napot-ot köszönt nekem, és gúnyosan értésemre adta, hogy nem kell többé fáradoznom, nincs szüksége a munkámra. így dobott ki a cudar... — Ingyen akarták ők a munkánkat, — szól újra Fehér Pál. — Én Canik Gyurka kuláknál szolgáltam már a fölszabadulás után, hát év végén 1000 korona fizetést kaptam tőle. A másik évben pedig volt olyan kegyes hozzám, és megtoldotta az ezret még kétszázzal. Bizony ima már ezen csak röhögni tudok. — Nekem pedig sírni volna kedvem, — mondja Lipovszky József, — ha azokra a hosszú esztendőkre gondolok, amelyeket szolgaságban töltöttem el. Mert mi valamenynyien, akik itt dolgozunk, 12—14 éves korunkban megismertük már a földbirtokosok meg a kulákok nagylelkűségét. Nekik dolgoztunk, értük törtük magunkat és ők rendben találták azt, hogy éppen mi, akik a gabonáért, a búzaszemekért verejtékeztünk, gyakran a falat kenyeret t is nélkülöztük. Ma ez már nem fordul többé elő. Bennünket a szövetkezeti élet valóban felszabadított a nyomorból, a szolgaságból. Ma mint szabad emberek versenyzünk, hogy ki végez el többet és ki végzi el jobban a munkáját. Tervszerűen folyik az arató munka — Milyen hatása volt a versenynek? — kérdezzük az elnöktől. — Nagyon jó — feleli Pastéka József — az aratási munkálatokat megkezdtük 6-án és úgy terveztük, hogy 19-ig elkészülünk, de a munkacsoportok közti verseny mai állása azt mutatja, hogy ezt az időt jóval megrövidítjük. Az aratási verseny hat munkacsoportban 10 traktorral, tíz önkötözövel és négy marokszedő géppel folyik. Egy-egy csoport 24—30 tagból áll és ehhez mérten osztottuk ki a föld területét is. Eddig az itteni Zsák-csoport bizonyult a legerősebbnek. A mai napig 36 hektárnyi területet arattak le a legrövidebb idő alatt. A munkaegységnek a 64.4%-át fizetjük ki előleg gyanánt, ami pénzben 80 koronát tesz ki és hozzá a természetbeni járulék közel 2 kilogramm gabona. A szövetkezet földterülete 1104 hektárt tesz ki. A termése 48% gabona, 34% kapásnövény, a többi pedig takarmány. Van ezenkívül gyümölcsösünk és szőlőtermelésünk. Szövetkezetünk, nek továbbá 315 tagja van, ezekből 67 asszony. Az utóbbiak főleg a zöldségtermelésnél dolgoznak és természetesen most az aratásnál erősen bekapcsolódtak a munkába. Az állattenyésztésnél huszonhéttagú munkacsoport dolgozik. Állatállományunk 101 szarvasmarha, 50 ló, 103 sertés. 307 bárány és 7400 baromfi. Egyébként most épül egy új istálló 100 drb állat befogadására. Miután az elnök részletesen fölsorolta a szövetkezet közös tulajdonát képező javakat és úgy láttuk, hogy az elnök és a tagok között tökéletes az egyetértés, hirtelen felvetettük azt a kérdést, meg vannok-e elégedve az elnökkel. Erre a kérdárre az elnök mosolyog, egy ideig csönd van a mezőn, az ember csak a tűző napot érzi, amely aranyló fényt áraszt a dús búzakeresztekre. Azután egyszerre megszólal Gál. A következőket mondja: elnököt, mert olyan dolgozó fl is, mint mi vagyunk. Ha valami nem tetszik nekünk, azt nyíltan megmondjuk neki, és ha hibát követett el, beismeri. Ekkor meglepetésszerűen szól közbe Ribanszky Gyula, a helyi pártszervezet alelnöke, aki eddig félrevonulva hallgatta beszélgetésünket. A kommunista nem tűr homályt — Nekem, mint kommunistának ehhez a kérdéshez nyíltan kell hozzászólnom. Igaz az, hogy mi tagok kedveljük az elnökünket, mert jóakaratú dolgozó, igyekszik és elkövet mindent, hogy a munka rendes mederben haladjon, de viszont vannak olyan hibái, amelyeket sürgősen ki kell küszöbölnie. Én nyíltan megmondom, mi tagok nem fogjuk tűrni, hogy az elnök motorbiciklit vásároljon anélkül, hogy erről a vezetőség vagy a tagság döntene. A pénz a miénk, a közösségé, tehát ilyen vásárlásról a közösségnek tudnia kell. Pastéka József elnök nem védekezik, hanem magyaráz. Azt mondja, tekintettel arra, hogy a szövetkezet birtoka nagy kiterjedésű, még 1949-ben kérvényezték a motorbiciklit és az utalványt csak most kapták meg. Ezért nem volt mit közölnie az új vezetőséggel, mivel a döntés már 1949-ben megtörtént. Klbanszky elvtársat ez a magyarázat nem elégíti ki. Váltig hangoztatja, hogy az elnök tette könnyelműség volt, amit az is bizonyít, hogy olyan valakit engedett a biciklire ülni. aki elrontotta a motort és ma az a helyzet, hogy a 44.000 koronás bicikli megjavításáért 8000 koronát kell fizetni. Ribanszky elvtárs továbbá hangsúlyozza, hogy ilyen könnyelmű gazdálkodás mellett nem csoda, ha a „rövidle- . járatú kölcsönt" kimerítették. Hoz- I záteszi még, hogy ő vezetőségi tag és eddig még nem sikerült áttekintő képet nyernie a szövetkezet költségvetéséről. Ezt pedig nem tűrheti, mint alelnök felelősséggel tartozik a Pártnak a szövetkezet gazdálkodásáért. Ettől eltekintve, mint kommunistának az a kötelessége, A VIT „békevonals" szombatén Brafólavába érkezik A Világifjúsági találkozó „békevonata" szerdán, július 18-án Olomoucba érkezett. Mint Párdubicén, úgy itt is a külföldi diákok négy csoportot alakítottak és szétszéledtek a kerületben néhány járás székhelyre. Az egyik csoport, amely Prostejovhogy harcoljon a közösség érdeké- ba ment, kínai, bulgár, albán, görög, ért, akik itt odaadó hűséggel dolgoznak a szövetkezetben. Pastéka József elnök e vádakra nem tud kielégítő választ adni. Kitérő válaszaiból kiérezhető bizonyosfajta bizonytalanság, mintha ö maga is tudná, hogy hibákat követett el, mert egyáltalában nem próbálja másra hárítani a felelősséget, még a bicikliügyben sem. A tagok viszont ugyanakkor, mintha tüzet fogtak volna, a „rövidlejáratú kölcsöntől" szólva, elégedetlenül ráncolják napbarnított verejtékes hom lokukat s az a felfogásuk, hogy a biciklijavítást az fizesse meg, aki elrontotta. Ám ugyanakkor Rybansky elvtárs, mintha érezné, hogy a bicikliügy csak mellékjelenség, állhatatosan kitart amellett, hogy a szövetkezet vezetőségének pontosan ismernie kell a bevételeket és kiadásokat és erélyesen kijelenti, nem nyugszik addig, amíg ezt ki nem harcolja. Nem fér kétség hozzá, hogy Rybansky elvtársnak tökéletesen igavan s az is valószínű, hogy Pastéka József, az elnök, mindent elkövet, hogy ez a követelmény a legsürgősebben teljesüljön. A tornóci Pospis József elvtárs ugyanis azt a véleményét fejezi ki, hogy éppen Pastéka volt az, aki a faluban példás módon harcolt a szövetkezetért, így tehát minden remény megvan arra, hogy teljesíteni fogja feladatát és tiszta helyzetet teremt elnöki hatáskörét illetőleg a vezetőség és a tagok előtt SZABÓ BÉLA Az Uj Szó kritikája nyomán Június ll-én közöltük a battyányi Egységes Földműves Szövetkezet dolgozóinak panaszát, hogy a (JSSR) Egységes Földműves Szövetség több mint kéthónapig halasztgatta az üzemi konyha megalakítására beadott kérvény elintézését. Munkatársunk megállapította, hogy az Egységes Földműves Szövetség Ilyen ügyben engedélyeket nem ad, ellenben az Ui Szó kritikája nyomán levélileg azonnal tudatta a battyányi szövetkezetesekkel, hogy nincs kifogása az ellen, hogy az EFSz a közellátási minisztérium 45.350-13/3—49. számú közlönye alapján élelmezési központot létesítsen. iráni, skót, iraki és kanadai diákokból alakult. A csehszlovák Ifjúságot a tnielniki Jaros kapitány együttese képviselte. A proste:jovi Jiri Wolkerről nevezett ruházati üzem kultúrklubjának helyiségében az üzem dolgozói a prostejovi vasművek dolgozóival együtt viharos tapssal fogadták a külföldi diákokat, akik énekkel, tánccal és zenével jöttek, hogy kifejezzék békeharcos akaratukat. A kultúrműsor első részében görög diákok táncokat adtak elő, majd az albán fiúk énekeltek. Szép sikert aratott Ann Shortreed, skót haladószellemű diáklány fellépése is. A műsor második részében vitára került sor. Dolgozóinkat különösen érdekelte a a munkások élete a kapitalista országokban. Erről beszélt Ann Shortreed skót diáklány is. Elmondotta, hogy milyen gyötrelmes a proletáriátus élete a kapitalista államokban, ahol szüntelenül emelkedik a munkanélküliek száma és állandóan csökken a dolgozók életszínvonala. Beszélt az angol nép békeharcáról is. Elmondotta, hogy Angliában nagyon kevés igaz hírt kapnak a népi demokratikus országokról. Néhány nap múlva a csehszlovák fürdőkbe munkások fognak jönni a kapitalista országokból, hogy maguk meggyőződjenek a csehszlovák nép békés ,építői igyekezetéről. Ezek a munkások azután, ha viszszatérnek hazájukba, elmondják, amit láttak és terjeszteni fogják az igazságot. Edib-Gali, Iraki diák országa népének életéről beszélt. Rámutatott arra, hogy Irakban a lakosság kilencvennégy százaléka analfabéta. „A valóságban ez az — mondotta, — amivel bennünket az angol imperialisták megajándékoztak." A legtöbbet a harmadik Világifjúsági találkozóról beszéltek. Az örömteli előkészületekről számoltak be Bulgária és Albánia diákjai. Dániel Neremberg kanadai és Dovten iráni diákok arról beszéltek, hogy hogyan készülődtek a kapitalista országokban a diákok és hogy miként akadályozzák a kapitalisták mindenféle zaklatással az előkészületeket. — A görög ifjúság küldöttsége Is elmegy a béketalálkozóra még akkor is, ha sok nehézségbe fog is ütközni, — mondotta George Stamu, görög diák. A külföldi diákokat legjobban érdekelte dolgozó népünk építőmunkája. Több élmunkást megkértek arra, hogy beszéljenek nekik munkájukról. Alojz Mačkal élmunkás, aki a vasöntődében dolgozik, arról beszélt, hogy miként lett élmunkás es hogy hogyan segíti bajtársai munkáját Mačkal elvtársat az üzemi CsISz-csoport megválasztotta küldöttnek a berlini VIT-re. A VIT-találkozó tiszteletére Mačkal elvtárs vállalta, hogy ötéves tervünk harmadik évi feladatát október l-ig elvégzi. Ez év július 21-én 12 óra 10 perckor érkezik meg a bratislavai pályaudvarra a VIT békevonata, mely magával hozza 25 ország diákküldöttjeit, akik résztvesznek a harmadik Világifjúsági találkozón Berlinben. Bratislavában a küldöttség négy részre oszlik és az egyes csoportok üzemeink és EFSz-eink dolgozóit fogják szórakoztatni műsoraikkal. Július 21-én 19 órai kezdettel a bratislavai vár amfiteátrumában fellépnek a Szovjetunió, Kína, a Népidemokratikus országok, Indonézia, Irak, Görögország, USA, Anglia, Franciaország, Olaszország, Vietnam és más országok diákjai, akik részt vesznek a harmadik VIT-en. A külföldi küldöttek vendégség* további lépést jelent a világ béke.erőinek megszilárdításához és segftsé-j günkre van a nyugati imperialisták háborús tervei ellen folytatott harcunkban. Meg van minden lehetőségünk a tanulásra Szeretnék néhány szóban beszámolni a vásárúti járási pártiskola záró értékeléséről, önkritikailag megállapítottuk, hogy többen nem fogták fel teljes mértékben az iskola jelentőségét, amit Ferenczi elvtárs, járási párttitkár záró beszédében hangsúlyozott. A losonci téglagyár munkásai példát mutatnak a besztercei kerület üzemi dolgozóinak A losonci téglagyár dolgozói tudatában vannak annak, hogy kitűzött tervfeladataikat csak úgy tudják teljesíteni, ha munkaidejüket jól kihasználják, fokozzák a munka termelékenységét és megteremtik a munkások és mesterek közti szoros kapcsolatot. Beszélgetésem során láttam s meggyőződtem róla, hogy az üzem dolgozói szívükön viselik a tervteljesítést, nem akarják azt, hogy üzemüket rossz példaként hozzák fel, mint pl. a losonci építkezési vállalatot, amely tervét nem teljesítette. Ünnepnapon látogattam meg őket és ennek ellenére serényen folyt a téglagyárban a munka. Jól akarják teljesíteni a tervet. Meggyőződtem róla, hogy a dolgoTÓk munkaerkölcse igazán dicséretreméltó. A munkásoktól megkérdeztem: — Azt mondtátok, hogy a tervet teljesítitek. Júniusban hány százalékos eredményt értetek el? — Júniusi eredményünk 100.S százalék, az utolsó héten pedig 113 százalék. Szerettem volna az üzemvezetővel is beszélgetni. Az egyik munkás így fordult felém: — Várj egy pillanatot, mindjárt itt lesz — s az egyik kemence kijárata felé mutatott. Odatekintettem és láttam, hogy félmeztelenre vetkőzött munkás tolja a téglával megrakott kocsit ki a kemencéből. Macove Pál volt, az üzem Igazgatója. Megkértem, hogy mondjon valamit a tervteljesítéssel kapcsolatban. — Az élmunkásmozgalom fejlett nálunk, A munkások száz százalékra bekapcsolódtak a szocialista munkaversenybe. Megbecsülik a munkát, meri visszaemlékeznek azokra az időkre, amikor munka nélkül ácsorogtak az utcán, korgó gyomorral. — Bizony, emlékszem erre én is mondja a 63 éves Sípos bácsi, aki Mi mindannyian kedveljük a£ I az üzemben már 37 éve dolgozik. A kapitalisták alatt csak nyáron dolgoztunk. Ha eljött az ősz, nem volt ránk szükség és így minden évben több mint hat hónapon keresztül munka nélkül voltunk. Csak tengődtünk. Közbeszól Szivók Mária is, akiről a munkások úgy nyilatkoznak, hegy nagyon jól dolgozik. — A rosszból én is kivettem a mu'tban a részem — mondja — 20 éve dolgozom a gyárban és ez alatt a 20 év alatt nagyon sok harcot kellett folytatni. Harcot folytattunk a béremelésért. A gyáros, mint jóllakott ember, nem hitt az éheseknek, nem akart hinni nekik. Tavasszal, amikor az üzem megindult, akkor azt szoktr. mondogatni, hogy csak azért indítja meg, mert sajnál minket. Pedig jól ismertük a ^nagylelkűségét*. Nem dőltünk be neki. Beszélgetés közben megkérdeztem az egyik munkást, Kollár Bélát, hogy mióta dolgozik az üzemben, A felelet meglepő volt. — Csak ma reggel óta. Tudod, én csak látogatóba jöttem az apósomhoz Nagy-Nyitráról s ő éppen akkor brigádmunkára készült. Nem sokat gondolkoztam, én is eljöttem. így aztán Jacko István negyedmagával dolgozik, mert a brigádmunkában résztvesz a veje, meg a két fia is. A brigádmunkások közül még dicséretet érdemel Molnár Zoltán is, aki minden ilyen akcióból kiveszi a részét. A losonci téglagyár dolgozói a következő szavakkal búcsúzlak tőlem: — Első helyen állunk a besztercebányai kerületben és ezt a helyet meg is tartjuk. Mai munkánkkal is egy vagon szenet takarítunk meg. Azért dolgozunk, hogv e hónap befejezése után bátran elmondhassuk: tervünket teljesítettük, megtettük kötelességünket. Kertész Imre Fiataljaink kötelezettségvállalásokkal készülnek a berlini ifjúsági találkozóra A harmadik Világifjúsági találkozó, amely a béke jegyében történik, mozgósítja Köztársaságunk ifjúságát az eddiginél még hatásosabb békeharcra. Ifjúságunk naponta újabb és újabb értékes kötelezettségeket vállal és brigád-műszakokkal járul hozzá a szolidaritási alaphoz és ajándékokat készítenek a külföldi küldöttek számára. A ligetfalusi Kovosmalt CsISztagjai kötelezettségvállalásaikkal lelkesen készülődnek a harmadik VIT-re. A gépüzem CsISz-tagjai, akik L. Svoboda fémesztergályos módszere alapján brigádórákat dolgoznak le a hdoy-i és a vásárúti EFSz-ben, felélesztik az üzem kultúréletét és sokan vállalták, hogy megszerzik a Tyrs-képességi jelvényt. Az egyéni vállalások között kimagaslik Glouda Vladimir élmunkás CsI Sz-ta g kötelezettsé gv állalása, aki a VIT tiszteletére újítójavaslatot nyújt be és ezenkívül katonai tényleges szolgálatának megkezdése Rámutatott arrra, hogy állandóan tanulnunk kell, mert csak ismereteink bővítésével tudunk ha'(hatÓ6an harcolni az árulók, a reakció, Clementis, Husák, Novomeský és társaikhoz hasonló elerrek ellen. Ma szabadon tanul* hatunk, megvan hozzá minden alkalmunk, nem úgy, mint a kapitalista múltban, amikor félni kellett a csendőrszuronyoktól. Ferenczi elvtárs beszéde további során hangsúlyozta, hogy fokoznunk kell a tömegek közti felvilágosító munkát, részt kell vennünk az EFSz-ek megszilárdításában, amelyek a szocialista nagygazdálkodás alapját jelentik falvainkon. Minden párttagnak részt kell vennie az agitációs munkában, nap-nap után és áli landóan meg kell győzni a dolgozókat* a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről, hogy így gyorsabban haladjunk a szocializmus felé. Nagy Tivadar munkaslevelez5, Vásárút. Visszatért a CsISz Szovjetunióban járt küldöttsége A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség küldöttsége Martin Macuch képviselőnek, a CsISz szlovákiai központi bizottsága titkárának, vezetésével a Szovjetunióban tett több mint egyhónapos körutazásáról, kedden, július 17-én visszatért Prágába. A CsISztagokat a ruzini repülőtéren Zdenek Hejzlar képviselő, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség elnöke fogadta és üdvözlő beszédében hangsúlyozta, hogy a hazaérkezett küldöttség tagjaira sok feladat vár. Kifejezte, hogy tudatában van, hogy a küldöttség taagjai lelkesen fognak hozzá a feladatok elvégzéséhez, úgy, ahogy azt a Szovjetunióban tanulták. A küldöttség nevében előtt egy ifjabb munkatársát betanítja munkájára, hogy ez, mint j """ , " , "Ijjľ^" képzett dolgozó elfoglalhassa he- Míir

t>n Macuch kepviselo beszedeben képzett dolgozó elfoglalhassa he lyét. A Világifjúsági találkozó tiszteletére élmunkás-műszakot rendeznek. A CsISz szlovákiai kongresszusa tiszteletére rendezett élmunkás-műszakban szép eredményeket értek el. „A mostani ugyanolyan lesz!" — mondják büszkén az üzem CsISz-tagjai. Adolf Luksan küldött, Berlinben tolmácsolni fogja a Kovosmalt CsISztagjainak lelkes elhatározását: magas munkateljesítménnyel harcolni a világbéke megtartásáertj a következőket mondotta: Több mint egyhónapos Szovjetunióbeli látogatás után hazatértünk. A Szovjetunióban élveztük a Komszomol vendégszeretetét. Boldogan és gazdagon tértünk haza. Boldogan azért, mert az út nagyon szép volt és gazdag tapasztalatokat szereztünk mar ífunk-nak a Szovjet if

:" és élcsapata, a lenini-sztálini K szomoi életéből és munkájából. \