Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-19 / 167. szám, csütörtök

/'v • UJS20 A békéért, az új emberért, a jobb életért A Donyec-medence vájárjai 1951 július 19 (Mint lapunk tegnapi számában jelentettük, a VI. Nemzetközi Filmfesztivál első napján bemutatásra került és a csillagok ragyognak" című színes szovjet film, a Donyec-medence vájárjainak hősi munkájáról. A bemu­tatón a szovjet filmművészetnek ez az új remeke hatalmas sikert aratott. A közönség szűnni nem akaró lelkesedéssel köszönte meg a nagy művészi élményt a film jelenlévő rendezőjének, a Sztálindíjas L. D. Lukovnak és hosszan él­tette a Szovjetuniót. A kommunista munka szépségét megéneklö új szov­jet film augusztus elején nálunk is bemutatásra kerül dol­gozóink filmfesztiválján.) és vállalja a bányásztanoncok neve­lését, hogy tudását átadhassa az új nemzedéknek. És Lydia vőlegénye, az önfejű Vaszilij is belátja, hogy tökéletesítenie kell szakismereteit. Szégyel azonban itt a Donyee-me­Krivzov párttitkár a nagy Hon­védő Háború idején önkezével tette tönkre a Donyec-medence bányáit, hogy a „fekete arany" ne jusson az országba betörő fasiszták kezé­be. A megszállók kiözése után Kriv­zov a Donyec-medence felépítésének hatalmas munkájában és csakhamar a szén ezer és ezer tonnáit hozzák napvilágra a bányászok. Az egyik részlegen, amelynek az öreg Gorojov a vezetője, egy új szénkombájn kipróbálására kerül a sor. A kombájn révén megsokszoro­zódnak a termelés és könnyebbé vál­na a bányászok terhes munitája. Gorojov kissé szkeptikusan tekint a kipróbálandó kombájnra, de titok­ban órül, hogy eppen az ö tárnáját választották ki erre a próbára. Éppen a próba idején ünnepli bá­nyászmunkájának ötvenéves évfor­dulóját az öreg Stepan Nedolja, aki — ahogy legidősebb fia, Pável, a hánya pártszervezetének vezetője, meséli — tizenket esztendős kocában szállt le először a tárna > mélyébe és a bánya egyik legjobb bányásza lett. Küzdelmekkel teli, nehéz élet van mögötte. Az Októberi Forrada­lom kitörésekor kiment a frontra., hogy gyermekeiért és az egész em­beriség jobb jövőjéért harcoljon. És azt a célt, amely akkor oly tá­volinak látszott, most elérte a Do­nyec-medence bányásznépe. A jubileum ünnepére a párttitkár is eljön, hogy felköszöntse az öreg bányászt. Bemutatja Trofimsnkot, a szénkombájn tervezőjét és más­nap a bányászok a bánya udvarán már ott látják az új gépet. Nyom­ban önkéntesek jelentkeznek, akik a szénkombájnnal akarnak dolgoz­ni, köztük Posztojko, az örökké vi­dám gépkocsivezető. Trofimenko megkezdi a tárnában a próbát, ám ez nem jár sikerrel, az új gép minduntalan megakad. Tro­fimenko és Po.sztojka a többi bá­nyásszal együtt napokon és éjsza­kákon át tövik a fejüket, hogyan lehetne a konstrukciós hibát kikü­szöbölni és a kombájn zavartalan működését biztosítani. Végül maga a szénipar minisztere jön a oáayá­ba, h.gy Trofimenkonak segítsen. Köz'oen a szénkombájn elégtelen működése miatt süllyed a szénben leggazdagabb tárna termelése és ezért az öreg Nedolja vezetésével a bányászok kötelezettséget vállalnak, hogy erős munkabevetéssel beiioz­zák a hiányt. Trofimenko és a mérnökök hasz­talanul keresik a hibát. Ekkor meg­jön Trofimenko felesége, aki fér­jének segített a tervezésben és hoz­za a tervező iroda tanácsait. Sike­rül a szénkomVájn hibáját kiküszö­bölni, teljes erővel megindul a mun­ka és hatalmasan túllépik az elő­írást. Az ember ura lesz a techni­kának. Ezekután a miniszter el­döntheti, mennyi úi szénbombáint gyártsanak. Trofimenko tizet ajánl, a miniszter a párttitkárral való tár­gyalás után ötvenre emeli a szá­ri ot. Milcor a szovjet kormány előtt •oszámol az új munkamódszerről, Iztálin elvtárs rámutat a bányagép hatalmas előnyeire, amivel a tárnák termelését felemelhetik, megszün­tethetik a nehéz testi munkát ás az egész szovjet állam" gazdaságát. trő> sithetik. A szocializmus országának gazdasági hatalma egyúttal a leg­szilárdabb bástyája a világ béké­jének, — így érvel Sztálin elvtárs és 500 új szénkombájn beállítását rendeli el. A Gorojev vezette bányában ha­talmas iramban folyik a szén ki­termelése és Pet.rovics, a bányász­veterán, látva a kombájn munkáját, szinte sitva gondol vissza nehóz tes­ti munkában eltöltött egész életé­re és csak az vigasztalja, hogy uno­kájának, az új nemzedéknek elete könnyebo lesz és még jobban meg­szépül. Elesik a munka nehéz terhe, de az ember, a bányász nem válik fe teslegessé. Tanulnia kell, képeznie kell magát, és így válnak sorban a a csákánnyal, lapáttal és fúróval dolgozó bányászok gépmesterekké, villanyszerelőkké és mérnökökké. Nedolja leánya. Lydia bányászmér­nökké képezi ki magát. Az öreg Go­rojev hiányosnak véli szakismeretét, önként lemond a bánya vezetéséből ven évvel ezelőtti valóságba, a kin­tornás játélfá.val a film legszebb jele­netei közé sorolható. Chrennikov, a kí­sérőzene szerzője ezt keringőszerű me­lódiájával felejthetetlenné teszi, ahogy általában pompás ez a zene, kitűnően tolmácsoh'a az író és a rendező elgon­dolásait. L. Lukov, a film rendezője ifjúságát a Donvec-medencében élte le, jól isme­ri tehát a bányászok múltbeli nehéz sor­sát. — Mi lehet érdekesebb egy művész számára — mondja Lukov —, mint egy téma a munkásosztályról, azokról az emberekről, akiknek a keze arai.y, a lelke jó, a szive tág, emberekről, akik mérhetetlen értékeket teremtenek az dencében, ahol mindenki ismeri, is­kolába járni és csak Gorojev okos rábeszélésére marad. Tovább tanul és kombájn-vezető lesz. Megváltozik az egész élet a Do­nyec-medencében, maga az öreg Nedolja is megfiatalodik és lánya lakodalmán kijelenti, hogy akár százéves koráig szívesen dolgozna még, hiszen a munka többé nem terhes, látja mennyivel könnyebben él ma, mint a múltban élt és gyer­mekei, unokái még örömteljesebb jövőnek néznek elébe. E részletesen felvázolt cselekmény már egymaga utal a film újszerűségé­re. Újszerű Borisz Grobatovnak és W. Alexejevnek, a film íróinak, L. Lukov­nak, a rendezőnek és Chrennikovnak, a kísérőzene szerzőjéhek filmje abban, hogy már a kommunizmus építőit hozza elénk, akik közt egy sem ismer legyőz­hetetlen nehézségeket, egy sem hátrál meg vagy bizonyul lanyhának és egy sem helyezkedik negatív álláspontra a sztálini tervek teljesítésében, a jobb jö­vő építésében és ezzel a béke védelmé­ben. Ebben a filmben a legjobb ragad­ja magával a jót, valamennyi a kom­munizmus bátor és büszke építője és ime, ellentétek, ellenséges összecsapá­sok nélkül is lehet feszültséget terem­M emberiségnek. A mi országunkban a munka a becsület, a merészség és a hősiesség dolga. Filmem a munkásosz­tály élenjáró dolgozóiról beszél, a bá­nyászokról, akik a meleget és a fényt adják embereinknek. — A föld mélyében, ahonnan azelőtt a vájár ereje minden megfeszítésével hozta napfényre a szenet, rna bonyolult gépek dolgoznak, amelyeket az ember irányít. Erről az új életről beszél a film, amelyben a mai szocialista sztá­lini Donvec-medencének életét töre­kedtünk megrajzolni — mondotta Lu­kov a fesztivál közönségének. — Ez természetesen művészetünknek, a szo­cialista realizmus művészetének legna­gyobb kritériuma és mi törekedtünk a vásznon a mi életünket úgy megmutat­ni, amilyen a valóságban. A film alakító művészei olyan egy­séges kollektív munkát végeztek, hogy nehéz egyenként kiemelni őket. Mégis szólnunk kell a Sztálin-díjas Csirkov­ról, aki az öreg Nedolja alakját teszi felejthetetlenné s akit remélhetőleg a film bratislavai bemutatója alkalmával dolgozóinknak szerencséjük lesz sze­mélyesen is megismerni De Bruzsinov Lucsková, Szmirnová vagy Lukjanov ugyanígy nagy emberábrázolóknak bi­zonyulnak. teni és lebilincselni, fogva tartani a nézőt. Újszerű a film abban, hogv ezt a ko­moly témát sok derűvel, zenével, ének­kel és tánccal fűszerezi és emellett egyetlen jelenetében sem válik operett­szerűvé. Még merészebben teszi ezt, _ mint a Kubání kozákokban, melynek i cselekménye nem volt ilyen-igényes és ennyire reális, ennyire a való életet tükröző. És végül újszerű abban, hogy néhány jelenetében a cselekményt, tel­jesen eltérően a szokott szovjet film­technikától, visszapergeti a múltba, hogy annak sötét világát szembehe­lyezze a derűs, életörömmel teli napfé­njHM spávaj. Ep a jittUfiG És végül szólnunk kell a film színe­zéséről, amely olyan természetesen olyan életszerűen hat, hogy a néző szinte elfelejti, hogv »színes« filmet lát. A tökéletes technika eltünteti a ki­rívót ugyanígy, mint a fakót és a film az árnyékos részekben is színes, telje­sen természetes marad. »A Donyec-medence vájárjai« min­denképpen úttörő munkának számíthat a gvakori meglepetésekkel szolgáló szovjet filmművészetben is és ezért nem csodálható, hogy a fesztivál kriti kus közönsége érdeméhez méltóan a legnagyobb lelkesedéssel fogadta. » Sgri Vikigr f3 ú za lá bt á k Búzatáblák között vitt el az utam, Szőkén ringtak a telt kalászok Játszott velük a hűvös, esti szél S az úton fürge bogár mászott. Végtelen búzatenger... ebből lesz a kényé" Friss, jó kenyér az asztalokra. Munkás, paraszt kéz dolgozott érte S a hasznát látni maga fogja. Megállok. Tenyeremen morzsolgatom Egy dús kalásznak kövér magját és gondolatom száll, száll messzire Oda, ahol teli vannak a kamrák. De másutt sok dolgozónak nincs kenyere, A fölösleget a tengerbe dobják Hogy ne zuhanjon le ára. Ha éhezik ki bánja a sorsát. Mert fődolog ott a profit. A telt has és a tömött tárca. Míg itt érett búzatáblák közt készülődünk a boldog aratásra. Oszwald Arpád. Szovjet és a haladó ma gyar köayveket olvas a falu népe a Bodrogközben A mosgókönyvtár sikere Május eleje óta hatalmas autó járja a Királyhelmec környéki falvakat. A tájékoztatásügyi megbízotti hivatal vándorkönyvtárát viszi, hogy a falvak dolgozó népének a pihenés óráiban szórakozást nyújtson. Bélyen találkoz­tam ezzel a vándorkönyvtárral, •ame­lyet a dolgozók ma már oly nagy lel­kesedéssel várnak hétről hétre, hogy újabb és újabb könyveket cseréljenek. Hogy tanuljanak, képezzék magukat, hogy nevelődjenek. Pálfi elvtárssal, a vándor könyvtár vezetőjével beszélget­ve megtudtam, Jiogy május S-e óta jár­ják a királyhelmeci járást és annak öt községe, Béty, Kisgéres, Nagygéres, Bodrogszerdahely és Borsa lakosai nagy örömmel fogadták a tájékoztatás­ügyi megbízotti hivatalnak ezt az ak­cióját. A vándorkönyvtárnak ma már ebben az öt községben több mint 800 ol­vasója van. A legjobban a szépirodalom érdekli e falvak lakóit, de nem marad­nak el messze mögöttük a politikai könyvek sem. A szakirodalomnak és az ifjúsági könyveknek is nagy keletjük van. Magában Bélyben 66 olvasónk van — mondotta örömmel Pálfi elv­társ —, akik főleg a szovjet könyveket keresik, a szovjet irodalom művei ér­deklik őket, amelyekből tanulni, merí­teni kivannak, hogy ígti szerzett isme­reteiket hazánk felépítésében vállalt munkájukban gyümölcsöztessék. Mialatt Pálfi elvtárssal beszélgetek és vele együtt átnézem a szlovák és magyar könyvek jegyzékét, a kocsiban elhelyezett rádió hangja messzire hall­hatóan figyelmezteti a dolgozókat, hogy megérkezett kedvenc vendégük, a könyveket szállító hatalmas könyvtár­autó. Es már sorban egymás után ér­keznek az olvasók. Egyszerű munkás­emberek, kisparasztok, férfiak, asszo­nyok, öregek, fiatalok felváltva. Nézem a könyvek címét, amelyeket visszahoz­nak, hogy helyükbe újakat vigyenek magukkal. Ukrajna kolhozaiban, olva­som az egyik könyv címét. Majd a má­sikat: Szovjet kultúra. Brezo Margit is könyvvel tér vissza, címe: Sándor Kál­mán: Tolvajok kertje. Jakab Olga há­rom könyvet is választott és pedig Erenburg: A béke reménye, Gorkij éle­te, Csajkovszkij: Nálunk már reggel van. Tovább beszélgetek Pálfi elvtárs­sat a kocsiban, közben az olvasók köny­veket választanak. Kocsis József bélyi dolgozó, raktárnok egyszerre több könyvet is visz magával és kettőről megígérte, megírja majd az Uj Szónak, hogyan tetszettek neki ezek az írások. Az egyik Katajev világhírű könyve: Távolban egy fehér vitorla, a másik Palotai Boris Puskásnéja. Kíváncsian várjuk Kocsis József levelét. Bízunk benne, hogy ígéretét nem felejti él és rövidesen megérkezik levele az U j Szó szerkesztőségébe. A kapitalista világban a kormány nem azzal törődött, hogy a dolgozó nép tudását, kultúrszínvonalát emelhesse, hanem azon volt, hogy mentől keve­sebb kultúrát szívhasson magába, mert hisz ez könnyebbé tette a tőkések ki­zsákmányolásra éhes politikáját. Népi demokratikus rendszerünk minden mó­don azon van, hogy a városok és fal­vak dolgozó népének minél erőtelje­sebb támogatást nyújtson kultúrszinvo­nalának emelésére. Oly jó érzés volt lát ni Kanóc János bácsit, ezt a hatvan éven felüli nagybajuszos dolgozó em­bert, amint örömtől csillogó szemekkel lépett be a könyvtár autóba, kezében szorongatva Gogoly könyvét. Örömtől ragyogó, csillogó szeméből kisugárzott, mennyire értékeli és kedveli a szocia­lizmust építő ország újabb ajándékát. A tájékoztatásügyi megbízotti hivatal mozgó könyvtára világosságot visz falvainkba és falvaink kisparasztjai, középparasztjai örömmel fogadják, mert tudatában vannak annak, hogy a szocialista irodalommal olyan fegyvert kapnak kezükbe, amellyel még foko­zottabb mértékben tudják felvenni a harcot az elmaradottság, a reakció és a suttogó propaganda ellen. (n. /.) A CSEMADOK HÍREI Községünkben ünnepélyes keretek között megalakult a CSEMADOK helyi csoportja. Az alakuló gyűlésen valamennyi helybeli egyesület képviseltette ma­gát. A kerületi titkár üdvözlő beszé­dében rámutatott arra, hogy az állam­nak egyenjogú polgárai vagyunk és jogaink mellett egyformán kell részt­vennünk a kötelesség teljesítésében, különösen az ötéves terv példás tel­jesítésében, államunk építő munkájá­ban­Az egyhangúlag megválasztott ve­zetőség kötelezettséget vállalt, hogy a többi egyesület tagjainak segítségé­az új kultúrházat berendezzük és te­vékeny kultúrmunkát fogunk foly­tatni. BENE JÓZSEF. a sidi CSEMADOK-csoport elnöke. A CSEMADOK kassai helyi csoport­ja utolsó taggyűlésén Tóth István ke­rületi elnök, Ménesi Mária, Stein Je­nő, Winkler Kornélius és Német Mik­lós választmányi tagok beszámoltak a június 23—24-én Bratislavában meg­tartott közgyűlés lefoyásáról. A gyűlés Tóth István elnök indít­i ványára határozati javaslatot fogadott el, amellyel megbízta a helyi csoport elnökét, hogy juttassa el a kormány­nak és Pártunk Központi Bizottságá­nak a kassai magyar dolgozók helyes­lését azokkal az intézkedésekkel kap­csolatban, amelyeket közellátásunk biztosítása érdekében tettek. A kassai magyar dolgozók szilárdan meg vannak győződve arról, hogy mind kormányunk, Gottwald elnö­künkkel az élen, mind a mi szeretett Pártunk a jövőben is mindenkor a he­lyes utat' mutatják nekünk, amelyen járnunk kell. A CSEMADOK kassal helyi csQROtrüánaÉ; vezetősége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom