Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-19 / 167. szám, csütörtök

/'v • UJS20 A békéért, az új emberért, a jobb életért A Donyec-medence vájárjai 1951 július 19 (Mint lapunk tegnapi számában jelentettük, a VI. Nemzetközi Filmfesztivál első napján bemutatásra került és a csillagok ragyognak" című színes szovjet film, a Donyec-medence vájárjainak hősi munkájáról. A bemutatón a szovjet filmművészetnek ez az új remeke hatalmas sikert aratott. A közönség szűnni nem akaró lelkesedéssel köszönte meg a nagy művészi élményt a film jelenlévő rendezőjének, a Sztálindíjas L. D. Lukovnak és hosszan éltette a Szovjetuniót. A kommunista munka szépségét megéneklö új szovjet film augusztus elején nálunk is bemutatásra kerül dolgozóink filmfesztiválján.) és vállalja a bányásztanoncok nevelését, hogy tudását átadhassa az új nemzedéknek. És Lydia vőlegénye, az önfejű Vaszilij is belátja, hogy tökéletesítenie kell szakismereteit. Szégyel azonban itt a Donyee-meKrivzov párttitkár a nagy Honvédő Háború idején önkezével tette tönkre a Donyec-medence bányáit, hogy a „fekete arany" ne jusson az országba betörő fasiszták kezébe. A megszállók kiözése után Krivzov a Donyec-medence felépítésének hatalmas munkájában és csakhamar a szén ezer és ezer tonnáit hozzák napvilágra a bányászok. Az egyik részlegen, amelynek az öreg Gorojov a vezetője, egy új szénkombájn kipróbálására kerül a sor. A kombájn révén megsokszorozódnak a termelés és könnyebbé válna a bányászok terhes munitája. Gorojov kissé szkeptikusan tekint a kipróbálandó kombájnra, de titokban órül, hogy eppen az ö tárnáját választották ki erre a próbára. Éppen a próba idején ünnepli bányászmunkájának ötvenéves évfordulóját az öreg Stepan Nedolja, aki — ahogy legidősebb fia, Pável, a hánya pártszervezetének vezetője, meséli — tizenket esztendős kocában szállt le először a tárna > mélyébe és a bánya egyik legjobb bányásza lett. Küzdelmekkel teli, nehéz élet van mögötte. Az Októberi Forradalom kitörésekor kiment a frontra., hogy gyermekeiért és az egész emberiség jobb jövőjéért harcoljon. És azt a célt, amely akkor oly távolinak látszott, most elérte a Donyec-medence bányásznépe. A jubileum ünnepére a párttitkár is eljön, hogy felköszöntse az öreg bányászt. Bemutatja Trofimsnkot, a szénkombájn tervezőjét és másnap a bányászok a bánya udvarán már ott látják az új gépet. Nyomban önkéntesek jelentkeznek, akik a szénkombájnnal akarnak dolgozni, köztük Posztojko, az örökké vidám gépkocsivezető. Trofimenko megkezdi a tárnában a próbát, ám ez nem jár sikerrel, az új gép minduntalan megakad. Trofimenko és Po.sztojka a többi bányásszal együtt napokon és éjszakákon át tövik a fejüket, hogyan lehetne a konstrukciós hibát kiküszöbölni és a kombájn zavartalan működését biztosítani. Végül maga a szénipar minisztere jön a oáayába, h.gy Trofimenkonak segítsen. Köz'oen a szénkombájn elégtelen működése miatt süllyed a szénben leggazdagabb tárna termelése és ezért az öreg Nedolja vezetésével a bányászok kötelezettséget vállalnak, hogy erős munkabevetéssel beiiozzák a hiányt. Trofimenko és a mérnökök hasztalanul keresik a hibát. Ekkor megjön Trofimenko felesége, aki férjének segített a tervezésben és hozza a tervező iroda tanácsait. Sikerül a szénkomVájn hibáját kiküszöbölni, teljes erővel megindul a munka és hatalmasan túllépik az előírást. Az ember ura lesz a technikának. Ezekután a miniszter eldöntheti, mennyi úi szénbombáint gyártsanak. Trofimenko tizet ajánl, a miniszter a párttitkárral való tárgyalás után ötvenre emeli a szári ot. Milcor a szovjet kormány előtt •oszámol az új munkamódszerről, Iztálin elvtárs rámutat a bányagép hatalmas előnyeire, amivel a tárnák termelését felemelhetik, megszüntethetik a nehéz testi munkát ás az egész szovjet állam" gazdaságát. trő> sithetik. A szocializmus országának gazdasági hatalma egyúttal a legszilárdabb bástyája a világ békéjének, — így érvel Sztálin elvtárs és 500 új szénkombájn beállítását rendeli el. A Gorojev vezette bányában hatalmas iramban folyik a szén kitermelése és Pet.rovics, a bányászveterán, látva a kombájn munkáját, szinte sitva gondol vissza nehóz testi munkában eltöltött egész életére és csak az vigasztalja, hogy unokájának, az új nemzedéknek elete könnyebo lesz és még jobban megszépül. Elesik a munka nehéz terhe, de az ember, a bányász nem válik fe teslegessé. Tanulnia kell, képeznie kell magát, és így válnak sorban a a csákánnyal, lapáttal és fúróval dolgozó bányászok gépmesterekké, villanyszerelőkké és mérnökökké. Nedolja leánya. Lydia bányászmérnökké képezi ki magát. Az öreg Gorojev hiányosnak véli szakismeretét, önként lemond a bánya vezetéséből ven évvel ezelőtti valóságba, a kintornás játélfá.val a film legszebb jelenetei közé sorolható. Chrennikov, a kísérőzene szerzője ezt keringőszerű melódiájával felejthetetlenné teszi, ahogy általában pompás ez a zene, kitűnően tolmácsoh'a az író és a rendező elgondolásait. L. Lukov, a film rendezője ifjúságát a Donvec-medencében élte le, jól ismeri tehát a bányászok múltbeli nehéz sorsát. — Mi lehet érdekesebb egy művész számára — mondja Lukov —, mint egy téma a munkásosztályról, azokról az emberekről, akiknek a keze arai.y, a lelke jó, a szive tág, emberekről, akik mérhetetlen értékeket teremtenek az dencében, ahol mindenki ismeri, iskolába járni és csak Gorojev okos rábeszélésére marad. Tovább tanul és kombájn-vezető lesz. Megváltozik az egész élet a Donyec-medencében, maga az öreg Nedolja is megfiatalodik és lánya lakodalmán kijelenti, hogy akár százéves koráig szívesen dolgozna még, hiszen a munka többé nem terhes, látja mennyivel könnyebben él ma, mint a múltban élt és gyermekei, unokái még örömteljesebb jövőnek néznek elébe. E részletesen felvázolt cselekmény már egymaga utal a film újszerűségére. Újszerű Borisz Grobatovnak és W. Alexejevnek, a film íróinak, L. Lukovnak, a rendezőnek és Chrennikovnak, a kísérőzene szerzőjéhek filmje abban, hogy már a kommunizmus építőit hozza elénk, akik közt egy sem ismer legyőzhetetlen nehézségeket, egy sem hátrál meg vagy bizonyul lanyhának és egy sem helyezkedik negatív álláspontra a sztálini tervek teljesítésében, a jobb jövő építésében és ezzel a béke védelmében. Ebben a filmben a legjobb ragadja magával a jót, valamennyi a kommunizmus bátor és büszke építője és ime, ellentétek, ellenséges összecsapások nélkül is lehet feszültséget teremM emberiségnek. A mi országunkban a munka a becsület, a merészség és a hősiesség dolga. Filmem a munkásosztály élenjáró dolgozóiról beszél, a bányászokról, akik a meleget és a fényt adják embereinknek. — A föld mélyében, ahonnan azelőtt a vájár ereje minden megfeszítésével hozta napfényre a szenet, rna bonyolult gépek dolgoznak, amelyeket az ember irányít. Erről az új életről beszél a film, amelyben a mai szocialista sztálini Donvec-medencének életét törekedtünk megrajzolni — mondotta Lukov a fesztivál közönségének. — Ez természetesen művészetünknek, a szocialista realizmus művészetének legnagyobb kritériuma és mi törekedtünk a vásznon a mi életünket úgy megmutatni, amilyen a valóságban. A film alakító művészei olyan egységes kollektív munkát végeztek, hogy nehéz egyenként kiemelni őket. Mégis szólnunk kell a Sztálin-díjas Csirkovról, aki az öreg Nedolja alakját teszi felejthetetlenné s akit remélhetőleg a film bratislavai bemutatója alkalmával dolgozóinknak szerencséjük lesz személyesen is megismerni De Bruzsinov Lucsková, Szmirnová vagy Lukjanov ugyanígy nagy emberábrázolóknak bizonyulnak. teni és lebilincselni, fogva tartani a nézőt. Újszerű a film abban, hogv ezt a komoly témát sok derűvel, zenével, énekkel és tánccal fűszerezi és emellett egyetlen jelenetében sem válik operettszerűvé. Még merészebben teszi ezt, _ mint a Kubání kozákokban, melynek i cselekménye nem volt ilyen-igényes és ennyire reális, ennyire a való életet tükröző. És végül újszerű abban, hogy néhány jelenetében a cselekményt, teljesen eltérően a szokott szovjet filmtechnikától, visszapergeti a múltba, hogy annak sötét világát szembehelyezze a derűs, életörömmel teli napfénjHM spávaj. Ep a jittUfiG És végül szólnunk kell a film színezéséről, amely olyan természetesen olyan életszerűen hat, hogy a néző szinte elfelejti, hogv »színes« filmet lát. A tökéletes technika eltünteti a kirívót ugyanígy, mint a fakót és a film az árnyékos részekben is színes, teljesen természetes marad. »A Donyec-medence vájárjai« mindenképpen úttörő munkának számíthat a gvakori meglepetésekkel szolgáló szovjet filmművészetben is és ezért nem csodálható, hogy a fesztivál kriti kus közönsége érdeméhez méltóan a legnagyobb lelkesedéssel fogadta. » Sgri Vikigr f3 ú za lá bt á k Búzatáblák között vitt el az utam, Szőkén ringtak a telt kalászok Játszott velük a hűvös, esti szél S az úton fürge bogár mászott. Végtelen búzatenger... ebből lesz a kényé" Friss, jó kenyér az asztalokra. Munkás, paraszt kéz dolgozott érte S a hasznát látni maga fogja. Megállok. Tenyeremen morzsolgatom Egy dús kalásznak kövér magját és gondolatom száll, száll messzire Oda, ahol teli vannak a kamrák. De másutt sok dolgozónak nincs kenyere, A fölösleget a tengerbe dobják Hogy ne zuhanjon le ára. Ha éhezik ki bánja a sorsát. Mert fődolog ott a profit. A telt has és a tömött tárca. Míg itt érett búzatáblák közt készülődünk a boldog aratásra. Oszwald Arpád. Szovjet és a haladó ma

gyar köayveket olvas a falu népe a Bodrogközben A mosgókönyvtár sikere Május eleje óta hatalmas autó járja a Királyhelmec környéki falvakat. A tájékoztatásügyi megbízotti hivatal vándorkönyvtárát viszi, hogy a falvak dolgozó népének a pihenés óráiban szórakozást nyújtson. Bélyen találkoztam ezzel a vándorkönyvtárral, •amelyet a dolgozók ma már oly nagy lelkesedéssel várnak hétről hétre, hogy újabb és újabb könyveket cseréljenek. Hogy tanuljanak, képezzék magukat, hogy nevelődjenek. Pálfi elvtárssal, a vándor könyvtár vezetőjével beszélgetve megtudtam, Jiogy május S-e óta járják a királyhelmeci járást és annak öt községe, Béty, Kisgéres, Nagygéres, Bodrogszerdahely és Borsa lakosai nagy örömmel fogadták a tájékoztatásügyi megbízotti hivatalnak ezt az akcióját. A vándorkönyvtárnak ma már ebben az öt községben több mint 800 olvasója van. A legjobban a szépirodalom érdekli e falvak lakóit, de nem maradnak el messze mögöttük a politikai könyvek sem. A szakirodalomnak és az ifjúsági könyveknek is nagy keletjük van. Magában Bélyben 66 olvasónk van — mondotta örömmel Pálfi elvtárs —, akik főleg a szovjet könyveket keresik, a szovjet irodalom művei érdeklik őket, amelyekből tanulni, meríteni kivannak, hogy ígti szerzett ismereteiket hazánk felépítésében vállalt munkájukban gyümölcsöztessék. Mialatt Pálfi elvtárssal beszélgetek és vele együtt átnézem a szlovák és magyar könyvek jegyzékét, a kocsiban elhelyezett rádió hangja messzire hallhatóan figyelmezteti a dolgozókat, hogy megérkezett kedvenc vendégük, a könyveket szállító hatalmas könyvtárautó. Es már sorban egymás után érkeznek az olvasók. Egyszerű munkásemberek, kisparasztok, férfiak, asszonyok, öregek, fiatalok felváltva. Nézem a könyvek címét, amelyeket visszahoznak, hogy helyükbe újakat vigyenek magukkal. Ukrajna kolhozaiban, olvasom az egyik könyv címét. Majd a másikat: Szovjet kultúra. Brezo Margit is könyvvel tér vissza, címe: Sándor Kálmán: Tolvajok kertje. Jakab Olga három könyvet is választott és pedig Erenburg: A béke reménye, Gorkij élete, Csajkovszkij: Nálunk már reggel van. Tovább beszélgetek Pálfi elvtárssat a kocsiban, közben az olvasók könyveket választanak. Kocsis József bélyi dolgozó, raktárnok egyszerre több könyvet is visz magával és kettőről megígérte, megírja majd az Uj Szónak, hogyan tetszettek neki ezek az írások. Az egyik Katajev világhírű könyve: Távolban egy fehér vitorla, a másik Palotai Boris Puskásnéja. Kíváncsian várjuk Kocsis József levelét. Bízunk benne, hogy ígéretét nem felejti él és rövidesen megérkezik levele az U j Szó szerkesztőségébe. A kapitalista világban a kormány nem azzal törődött, hogy a dolgozó nép tudását, kultúrszínvonalát emelhesse, hanem azon volt, hogy mentől kevesebb kultúrát szívhasson magába, mert hisz ez könnyebbé tette a tőkések kizsákmányolásra éhes politikáját. Népi demokratikus rendszerünk minden módon azon van, hogy a városok és falvak dolgozó népének minél erőteljesebb támogatást nyújtson kultúrszinvonalának emelésére. Oly jó érzés volt lát ni Kanóc János bácsit, ezt a hatvan éven felüli nagybajuszos dolgozó embert, amint örömtől csillogó szemekkel lépett be a könyvtár autóba, kezében szorongatva Gogoly könyvét. Örömtől ragyogó, csillogó szeméből kisugárzott, mennyire értékeli és kedveli a szocializmust építő ország újabb ajándékát. A tájékoztatásügyi megbízotti hivatal mozgó könyvtára világosságot visz falvainkba és falvaink kisparasztjai, középparasztjai örömmel fogadják, mert tudatában vannak annak, hogy a szocialista irodalommal olyan fegyvert kapnak kezükbe, amellyel még fokozottabb mértékben tudják felvenni a harcot az elmaradottság, a reakció és a suttogó propaganda ellen. (n. /.) A CSEMADOK HÍREI Községünkben ünnepélyes keretek között megalakult a CSEMADOK helyi csoportja. Az alakuló gyűlésen valamennyi helybeli egyesület képviseltette magát. A kerületi titkár üdvözlő beszédében rámutatott arra, hogy az államnak egyenjogú polgárai vagyunk és jogaink mellett egyformán kell résztvennünk a kötelesség teljesítésében, különösen az ötéves terv példás teljesítésében, államunk építő munkájábanAz egyhangúlag megválasztott vezetőség kötelezettséget vállalt, hogy a többi egyesület tagjainak segítségéaz új kultúrházat berendezzük és tevékeny kultúrmunkát fogunk folytatni. BENE JÓZSEF. a sidi CSEMADOK-csoport elnöke. A CSEMADOK kassai helyi csoportja utolsó taggyűlésén Tóth István kerületi elnök, Ménesi Mária, Stein Jenő, Winkler Kornélius és Német Miklós választmányi tagok beszámoltak a június 23—24-én Bratislavában megtartott közgyűlés lefoyásáról. A gyűlés Tóth István elnök indíti ványára határozati javaslatot fogadott el, amellyel megbízta a helyi csoport elnökét, hogy juttassa el a kormánynak és Pártunk Központi Bizottságának a kassai magyar dolgozók helyeslését azokkal az intézkedésekkel kapcsolatban, amelyeket közellátásunk biztosítása érdekében tettek. A kassai magyar dolgozók szilárdan meg vannak győződve arról, hogy mind kormányunk, Gottwald elnökünkkel az élen, mind a mi szeretett Pártunk a jövőben is mindenkor a helyes utat' mutatják nekünk, amelyen járnunk kell. A CSEMADOK kassal helyi csQROtrüánaÉ; vezetősége.